Fpkf.30303/2022/2 – Kúria

(2)bekezdés c) pontja szerinti okból megállapította, felszámolását elrendelte. [2] A végzést az adós

1. december 20-án vette át, majd
2. január 10-én fellebbezést, és a fellebbezési határidő elmulasztásának kimentése céljából igazolási kérelmet terjesztett elő. Igazolási kérelmét azzal indokolta, hogy a tartozás megfizetése céljából szükségessé vált a pénzügyi helyzetének felmérése, ami az ünnepek idején hosszabb időt vett igénybe, és a külföldi anyavállalatánál – ahol cég-átstrukturálás van folyamatban – az ügyintézés a járványhelyzetre is figyelemmel meghosszabbodott. Az ítélőtábla határozata [3] Az ítélőtábla az igazolási kérelmet elutasította és az elsőfokú bíróság
3. sorszámú végzése elleni fellebbezést visszautasította. Hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló
4. évi CXXX. törvény (Pp.)
5. §-ára, 150-
6. §-ára és
7. §-ára, s erre tekintettel vizsgálta a mulasztás vétlenségét. Hangsúlyozta, a Pp. céljaival ellentétes lenne, ha a bíróság a félnek az üggyel kapcsolatos felelőtlenségére mutató kimentési okot a méltányosság alkalmazásával elfogadná, ezért a feleket a saját gondatlanságuk nem mentesíti a mulasztáshoz fűződő jogkövetkezmények alól. [4] Az adós által előadottakra reagálva rámutatott, hogy saját ügyviteli gondjaira a fél a mulasztásának kimentése érdemében eredményesen nem hivatkozhat. Az adóstól elvárható, hogy a belső ügyrendjét, szervezeti működését és adminisztrációját úgy alakítsa ki, hogy az alkalmas legyen a rá háruló, illetve érdekében álló feladatok határidőben történő elvégzésére. Különös jelentőséggel bír ez akkor, ha ügyeiben részben külföldön történik a döntéshozatal. Kúria VI.Fpkf.30.303/2022/2 3 [5] Hangsúlyozta, hogy cégcsoport esetében az anyavállalattal, illetve külföldi illetőségű döntéshozókkal történő kapcsolattartásnak a modern technikai eszközök közismert elterjedtsége mellett nincs akadálya, és az a mindennapi ügyintézés során is megszokott, nem kivételes körülmény, ily módon az igazolási kérelemben írt hivatkozások nem alkalmasak az adós mentesítésére. A hivatalos irat átvétele és az azzal kapcsolatos szükséges intézkedések határidőben történő megtételének elmulasztása kapcsán vétlensége nem valószínűsített. [6] Az elektronikus eljárás miatt a koronavírus-járvány sem volt mentesülési okként értékelhető. Magyarországon ezzel összefüggésben a fellebbezés előterjesztésére nyitva álló időben semmilyen olyan korlátozás nem volt érvényben, amely a kapcsolattartást különösebben megnehezítette volna, eltérő külföldi szabályozás pedig a magyar határidők kapcsán kimentést eredményező ok nem lehet, az a fellebbező fél felelősségi körébe tartozó kérdés. [7] Mivel az igazolási kérelmet elutasította, a határidőn túl benyújtott fellebbezést visszautasította. Fellebbezés [8] Az adós a végzés elleni fellebbezésében kérte, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését változtassa meg, az igazolási kérelemnek adjon helyt és utasítsa az ítélőtáblát a fellebbezés érdemi elbírálására. [9] Álláspontja szerint a támadott végzés sérti a Pp.
8. §

(2)és

(3)bekezdésében foglaltakat. A végzés tévesen összemossa a társaság saját kompetenciájába tartozó kérdéseket és az azon kívül álló körülményeket: az anyavállalati és a teljes cégcsoportot érintő döntéseket. Ezekre nem tud az adós hatással lenni. [10] Hangsúlyozta, hogy az igazolási kérelmében nem a kapcsolattartás hiányát állította, hanem azt, hogy a járványidőszak és az év végi leállás miatt hosszabb időt vett igénybe a cégcsoport pénzügyi helyzetének, lehetőségeinek felmérése. Az ítélőtábla ezt nem értékelte, az igazolási kérelem tényleges indokát nem bírálta el. [11] Az általa előadottak azt eredményezték, hogy csak az új esztendő első hetében sikerült olyan információk birtokába jutnia, amely alapján az adós menedzsmentje a fellebbezés benyújtásáról tudott dönteni. Emiatt az adós, és annak menedzsmentje ellenőrzési körén kívül eső, vétlenséget megalapozó, Pp. 151. §

(2)bekezdése szerinti körülmények fennállnak. [12] Hivatkozott a Pp. 153. §

(3)bekezdésében írt méltányosságra is, melynek követelményét a végzés sérti. Kúria VI.Fpkf.30.303/2022/2 4 A Kúria döntése és jogi indokai [13] A Kúria a fellebbezést a Pp. 365. §

(1)bekezdés c) pontja alapján bírálta el. [14] Az adós fellebbezésében lényegében megismételte az igazolási kérelemben előadott érveit. [15] A Kúria megítélése szerint az ítélőtábla részletesen, az igazolási kérelemben előadott minden állításra kiterjedően megindokolta döntését, mellyel a Kúria teljes mértékben egyetért, a végzés helyes indokaira azok megismétlése nélkül csupán utal. Megjegyzi a kifejtettekhez, az adós csak állította, hogy cégcsoport tagja, s a cégcsoportnál átstrukturálás van folyamatban, mely akadályozta a döntéshozatalt. Az eljárásban rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg, hogy az adós egyáltalán cégcsoport tagja, ezt az adós nem is igazolta. Azt is csak állította, hogy a cégcsoport ellen átstrukturálási eljárás folyik. Mindezek alapján az ítélőtábla által figyelembe vett általános jellegű megállapításokon felül más nem is volt értékelhető az igazolási kérelem elbírálásakor. Mindenesetre az előadott körülmények az adós saját érdekkörébe tartoznak, a mulasztás kimentésére még a méltányos elbírálás követelménye mellett sem adnak alapot. [16] Az igazolási kérelem elutasítása tehát helyes volt, így az ítélőtábla helytállóan utasította vissza a határidőn túl benyújtott fellebbezést is. [17] Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 389. §-a és 383. §

(2)bekezdése szerint a fellebbezéssel támadott végzést helybenhagyta. Záró rész [18] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az eljárás illetékmentes, ezért az adós az Itv. 80. §

(1)bekezdés i) pontja szerint a szükségtelenül lerótt fellebbezési illeték visszatérítését kérheti az adóhatóságtól. [19] A Kúria tárgyaláson kívül hozta meg határozatát. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró Kúria VI.Fpkf.30.303/2022/2 A kiadmány hiteléül: 5