← Magyarország

Pf.20159/2024/7 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Nem alapozza meg az ítélet hatályon kívül helyezését, ha a fél anyagi pervezetésnek minősülő tájékoztatás elmaradását sérelmezi. Önmagában az anyagi pervezetés hiányosságára hatályon kívül helyezési kérelmet nem lehet alapozni. Ha a felek közötti jogi vita kiterjed az alkalmazandó jogszabályra, nem sérti az anyagi pervezetés kötelezettségét a bíró, ha nem ad tájékoztatást arról, hogy álláspontja szerint melyik jogszabályt kell alkalmazni. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 9.Pf.20.159/2024/

  1. A felperes: felperes felperes címe tartózkodási hely: tartózkodási hely A felperes képviselője: dr. Perák József ügyvéd felperesi képviselő címe Az alperes: Váci Fegyház és Börtön 2600 Vác, Köztársaság út 62-
  2. Az alperes képviselője: Némethy Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Némethy Barbara ügyvéd) alperesi képviselő címe1 A per tárgya: személyiségi jog megsértése Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.159/2024/7 2 Az elsőfokú bíróság: Budapest Környéki Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 11.P.20.035/2023/
  3. A fellebbezést benyújtó fél: felperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla – az ügy érdemét nem érintve – az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint + áfa másodfokú perköltséget. A fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a jóhírnevét és becsületét, amikor azt állította, hogy a felperes
  4. augusztus 29-én nem dolgozott a munkahelyén, a cég Kft.-nél, hanem a zárkájában az ágyról esett le, és így sérült meg. Kérte annak megállapítását is, hogy az alperes a baleset kivizsgálásakor megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy hátrányosan úgy tüntette fel, mint aki hazudott akkor, amikor azt állította, hogy a munkahelyén sérült meg. Annak megállapítását is kérte, hogy az alperes megsértette a testi épségét, életét és egészségét azzal, hogy jogellenes magatartásával megakadályozta a munkahelyi balesetének megfelelő egészségügyi ellátását, a rehabilitációjához szükséges orvosi ellátások finanszírozását és azt, hogy az orvosi, gyógytornászi ellátások fedezetére járadékban részesüljön. Kérte továbbá az alperes kötelezését 12.500.000 forint sérelemdíj, valamint ezután
  5. augusztus
  6. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamat megfizetésére. Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.159/2024/7 3 [2] Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló
  7. év V. törvény (Ptk.) 2:
  8. § a), c) és d) pontjára, valamint a 2:
  9. §

(1)bekezdésére alapította. Előadta, hogy az alperes valótlan tényt állított róla, amikor
  1. október 3-án a „jegyzőkönyv nem munkabalesetről” elnevezésű iratban azt szerepeltette, hogy ő az ágyról leesett, hátát fájlalta, megütötte.
  2. október 4-én hozott határozatában pedig azt állapította meg, hogy a
  3. augusztus
  4. napján elszenvedett baleset nem munkabaleset. Az alperes
  5. augusztus 29-től
  6. október 3-ig korlátozta a jogai érvényesítésében. Álláspontja szerint a munkahelyi baleset tényének megfelelő megállapítása után különböző társadalombiztosítási szolgáltatásokra lett volna jogosult, másrészt a munkáltatója köteles lett volna megtéríteni neki a társadalombiztosítási szolgáltatásokkal nem fedezett vagyoni és nem vagyoni kárát is. Az alperesi magatartás eredményeként ezektől a lehetőségektől elesett, 13 év 3 hónapig megfosztották elszenvedett sérelmei kompenzálásának lehetőségétől. Mindezen meghurcoltatásaiért 12.000.500 forint sérelemdíjat követelt. [3] Az alperes érdemi ellenkérelmében az eljárás megszüntetését kérte a Pp
  7. §
(1)bekezdés
  1. c)és
  2. d)pontja és a Pp. 240. §
(1)bekezdés a) pontja alapján. Érdemben is vitatta a felperes keresetét. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
  1. évi CLXXVII. törvény (Ptké.)
  2. §-ában foglaltak alapján a felperes keresetére a Polgári Törvénykönyvről szóló
  3. évi IV. törvény (rPtk.) nem vagyoni kártérítési szabályait kell alkalmazni, sérelemdíj nem követelhető. Állította, hogy a felperes egyik megjelölt személyiségi jogát sem sértette meg. [4] Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az alperes eljárás megszüntetése iránti kérelmét szintén elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 254.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a meg nem fizetett 750.000 forint illeték az állam terhén marad. [5] Az alperes eljárás megszüntetése iránti kérelmeit megalapozatlannak találta. Ismertette a jelen per eljárási előzményeit. Megállapította, hogy a felperes által sérelmezett alperesi cselekménysor a
  4. augusztus
  5. napján bekövetkezett balesettel, illetve az alperes által
  6. október
  7. napján kiállított jegyzőkönyvvel kapcsolatos, és a felperes keresetét is e tényekre alapítva terjesztette elő. Mivel mindkét időpont a Ptk. hatálybalépése előtti, így ezekre a tényekre és a személyiségi jogsértés jogkövetkezményeire a Ptké.
  8. §
(1),
(2)bekezdése alapján nem a Ptk., hanem a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (rPtk.) rendelkezéseit kellett alkalmazni. Erre tekintettel a keresetet jogalap hiányában elutasította. Indokolásában kiemelte, hogy a felperes által megjelölt jog alapján kellett elbírálnia a kereseti kérelmet, a felperes pedig – a bíróság
  2. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt tájékoztatás ellenére – a Ptk. alapján terjesztette elő a keresetét. Megjegyezte továbbá, hogy mind az rPtk.
  3. §
(1)bekezdése, mind a Ptk. 6:22. §
(1)bekezdése által előírt ötéves elévülési határidő letelt, így a felperes által érvényesített joggal összefüggően a követelés elévült. [6] A perköltségről a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett. Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.159/2024/7 4 [7] Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatala érdekében. [8] Eljárási jogszabálysértésként egyrészt arra hivatkozott, hogy az előzményi eljárás részeként a Budapest Környéki Törvényszék
  1. október 9-én kelt 1.P.20.461/2018/
  2. számú eljárást megszüntető végzése ellehetetlenítette a kártérítési igényérvényesítését, ugyanis eredetileg az rPtk. alapján terjesztette elő keresetét, de a bíróság azért szüntette meg az eljárást, mert indokolása szerint a Ptk.-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni a jelen perben. Álláspontja szerint ezzel a tisztességes eljáráshoz való jogát megsértették, az ítélet így az ügy érdemére kiható orvosolhatatlan hibában szenved, ami az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megismétlését teszi szükségessé a Pp.
  3. §,
  4. § c) pont, illetve
  5. § alapján. Érvelése szerint az elsőfokú bíróságnak a
  6. számú végzés hibáit ki kellett volna küszöbölnie, és fel kellett volna hívnia, hogy a kérelmét ismételten az elkövetéskor hatályban lévő rPtk. szabályai alapján terjessze elő. Sérelmezte ezért, hogy az elsőfokú bíróság nem hívta fel a figyelmét arra, hogy álláspontja szerint az ügyben az rPtk. szabályai alkalmazandók, csak arról nyilatkoztatta, hogy tartja-e magát az eredeti kérelméhez. Álláspontja szerint az elévülési idő nem telt el, többször élt kártérítési igénybejelentéssel az alperes felé. [9] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. [10] A fellebbezés nem alapos. [11] A felperes fellebbezésében kizárólag az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte. Az ítélőtábla ezért felülbírálati jogkörét csak a Pp.
  7. §
(1)bekezdése alapján – az ítélet anyagi jogi felülbírálata nélkül – az eljárás szabályszerűségét vizsgálva gyakorolhatta. Azt vizsgálhatta, hogy a fellebbezésben megjelölt okokból van-e helye az ítélet hatályon kívül helyezésének a Pp.
  1. §,
  2. § c) pont és a
  3. § alapján. Nem foglalkozhatott az alkalmazandó jogszabály, az elévülés, a kártérítési igénybejelentések kérdéseivel. [12] A felperes fellebbezése nem tartalmazott eljárás megszüntetési okot, az ítélőtábla sem észlelt olyan körülményt, ami alapján az eljárást a Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján meg kellene szüntetni, ezért a Pp.
  1. §-ra tekintettel az elsőfokú ítéletet nem lehetett hatályon kívül helyezni. Nincs helye az eljárás megszüntetésének, ha a fél olyan jogát kívánja érvényesíteni (sérelemdíj), amely az alkalmazandó jogszabály alapján nem illeti meg, vagy ha az alkalmazandó jogszabályt tévesen jelöli meg. [13] A felperes fellebbezésében alaptalanul kérte a Pp.
  2. § c) pontja alapján is az ítélet hatályon kívül helyezését is, mivel a fellebbezésében nem az ítélet formai hiányosságára hivatkozott, hanem eljárási cselekmények (tájékoztatás, felhívás) hiányát sérelmezte. Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.159/2024/7 5 [14] Az elsőfokú bíróság nem követett el olyan lényeges, az ügy érdemi eldöntésére kiható eljárási szabálysértést sem, amelynek orvoslása a fellebbezési eljárásban nem lehetséges, vagy nem észszerű, és ezért szükséges az elsőfokú eljárás részbeni vagy teljes megismétlése. Az ítélet hatályon kívül helyezésének a Pp.
  3. § alapján sem volt helye a fellebbezésben megjelölt okokból. [15] A felperes fellebbezésében – tartalma szerint – egyrészt az alkalmazandó jogszabállyal (Ptk. vagy rPtk.) összefüggő bírósági jogszabály értelmezésről adott tájékoztatás hiányát sérelmezte. Ezzel az elsőfokú eljárás anyagi pervezetését [Pp.
  4. §
(1),
(3),
(4)] támadta. A Pp. 384. §
(1)bekezdése alapján azonban az anyagi pervezetés esetleges hibája önmagában nem szolgálhat alapul az ítélet hatályon kívül helyezéséhez. Az anyagi pervezetés esetleges hiányossága a Pp. 369. §
(4)bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróság szerint helyes anyagi pervezetés elvégzésével, szükséges tájékoztatás megadásával orvosolható. Ez okból tehát a hatályon kívül helyezési kérelem nem volt teljesíthető. [16] Az ítélőtábla utal arra is, hogy a Pp. 237. §
(3)bekezdése alapján a bíróság nem az alkalmazandó jogszabály tartalmáról, hanem jogszabály értelmezéséről adhat tájékoztatást, és csak abban az esetben, ha mindkét féltől eltérően értelmezi a hivatkozott jogszabályi rendelkezést (Pp. 237. §
(3)bekezdés a) pontja). A perbeli esetben az alperes vitatta, hogy a felperes által megjelölt jogszabályt kellene alkalmazni, a felek közötti jogvita az alkalmazandó jogszabályra kiterjedt, így a Pp.
  1. § alapján ez okból sem kellett tájékoztatnia a bíróságnak a felperest arról, hogy az ügyben alkalmazható-e a Ptk. A tájékoztatás hiányát a felperes így alaptalanul sérelmezte. Az ítélőtábla ezért csak megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság a
  2. sorszámú jegyzőkönyvben foglalt tájékoztatásával, az azt követő kérdésre is figyelemmel, egyértelművé tette a felperes számára, hogy megítélése szerint az ügyben nem az általa megjelölt jogszabályt kell alkalmazni. [17] A jelen pert megelőző, régi Ptk. alapján előterjesztett kereset elbírálásának eljárási jogszabályszerűsége abban az eljárásban volt támadható. A korábbi, más érvényesített jog alapján megindított perben született végzés nem teszi a perbeli eljárást, illetve ítéletet jogszabálysértővé, a felperes ezzel összefüggően a tisztességes eljáráshoz való joga megsértésére is alaptalanul hivatkozott. A fellebbezése ebben a tekintetben iratellenes is: a hivatkozott végzés indokolása nem tartalmaz olyan megállapítást, miszerint a Ptk. lenne az irányadó a felek közötti – a
  3. októberi jegyzőkönyvet és határozatot érintő – jogvitában. Az eljárás megszüntetését sem azzal indokolta a korábbi perben eljáró bíró, hogy a Ptk.-t kellene alkalmazni, hanem a megelőző eljárás hiányával (Pp.
  4. §
(1)bekezdés c) pont). [18] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítélete a fellebbezésben foglalt okokból nem sértett eljárási jogszabályt, a felperes fellebbezése megalapozatlan volt. Az ítélőtábla ezért az elsőfokú ítéletet a Pp.
  1. § alapján – az ügy érdemét nem érintve – helybenhagyta. Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.159/2024/7 6 [19] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján meg kellett fizetnie az alperes ügyvédi díjból álló másodfokú perköltségét, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5),
(6)bekezdései alapján a perbeli eljárási felülbírálat miatt szükséges munkamennyiséget figyelembe véve mérsékelten állapított meg 100.000 forintban áfával terhelten. [20] Az ítélőtábla a fellebbezési eljárási illetékről a felperes költségmentességére tekintettel a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján határozott. személyes Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Hőbl Katalin s. k. a tanács elnöke Dr. Istenes Attila s. k. k. előadó bíró Dr. Szabó Csilla s. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.