A határozat elvi tartalma: Amennyiben az alperes a veszélyes üzemi felelősség alóli mentesülés két konjunktív feltétele közül az egyiket nem tudja bizonyítani, a másik vizsgálata már nem szükséges. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság közbenső ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.539/2020/
- szám A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke Dr. Farkas Antónia előadó bíró Dr. Zumbók Péter bíró A felperes: Felperes1 (Cím2) A felperes képviselője: Kozma és Fáy Ügyvédi Iroda (Cím3, ügyintéző: dr. Kozma Péter Zoltán ügyvéd) Az alperes: Alperes1 (Cím1) Az alperes képviselője: Havasi és Karczub Ügyvédi Iroda (Cím5, ügyintéző: dr. Havasi Karolin ügyvéd) Kúria III.Pfv.20.539/2020/3 A per tárgya: 2 kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 61.Pf.631.116/2019/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 9.P.88.666/2017/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak – az illetékes állami adóhatóság felhívására – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. A közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1]
- augusztus 3-án a felperest késő este az
- számú főúton elütötte egy gépjármű, amelynek következtében mindkét lábának a szilánkos törését szenvedte el. [2] A baleset olyan módon következett be, hogy a felperes közúti rendőri intézkedés miatt gépjárművéből kiszállva egy telefonbeszélgetés alatt körültekintés és láthatósági mellény viselése nélkül kilépett az
- számú főútra, besétált az úttest közel felezővonalához, ahol a menetiránynak háttal megállt, és telefonált. [3] A kárt okozó gépjármű vezetője a baleset időpontjában az alperesnél rendelkezett érvényes felelősségbiztosítással. A kereseti kérelem és az alperes védekezése Kúria III.Pfv.20.539/2020/3 3 [4] A felperes keresetében a balesettel okozati összefüggésben keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítését kérte. [5] Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
- §
(1)bekezdésének második fordulata alapján mentesült a felelősség alól. Másodlagosan a régi Ptk. 345. §
(2)bekezdésének alkalmazásával kármegosztás alkalmazását kérte, a felperes közrehatását 80%-ban kérte megállapítani. Az első- és másodfokú közbenső ítélet [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [7] Határozata indokolásában kifejtette, hogy az alperes által biztosított gépjármű vezetőjének az adott körülmények között nem kellett a felperes jelenlétére számítania az út közepén. [8] Érvelése szerint a bizonyítékok alapján a gépjárművezetőnek nem volt reális esélye arra, hogy bármilyen vezetéstechnikai manőverrel, így fékezéssel vagy ellenkormányzással a balesetet elkerülje, részéről vezetéstechnikai hiba nem merült fel. [9] Megállapította, hogy a baleset oka a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esett, és elháríthatatlan volt, így az alperes a veszélyes üzemi felelősség alól sikerrel kimentette magát. [10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes 2013. augusztus 3. napján bekövetkezett balesetével összefüggésben álló kárai 20%-ának megtérítésére köteles. [11] Nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint a régi Ptk. 345. §
(1)bekezdése alapján az alperes mentesülésének a feltételei fennállnak. Rámutatott, hogy az alperes biztosítottját a hivatkozott jogszabályhely értelmében objektív felelősség terheli, amely felróhatóságtól független. Érvelése szerint az alperes a felelősség alól csak két konjunktív feltétel igazolása esetén mentesülhetett volna: ha bizonyítja, hogy a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő. [12] Rámutatott arra, hogy a közúton tartózkodó felperes nem minősül a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső körülménynek, mert a baleset helyszínének közelében buszmegálló és útkereszteződés is található, továbbá meghatározott szabályok szerint gyalogos a főúton, a mellett is közlekedhet. Hangsúlyozta, hogy emiatt a gépjárművezetőnek számítania kellett gyalogosok feltűnésére. [13] Érvelése szerint, amennyiben éjszaka, az út felező vonalának közelében, a menetirány felé néző, láthatósági mellényt nem viselő gyalogos a veszélyes üzemi felelősség körén kívül eső körülménynek minősülne, az alperes biztosítottja akkor sem mentesülhetne a felelősség alól, mivel a baleset részéről nem volt elkerülhetetlen, ezáltal elháríthatatlan. [14] Az igazságügyi szakértő másodfokú tárgyaláson kifejtett szakvéleménye alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes biztosítottja által megválasztott haladási sebesség relatív gyorshajtásnak minősült, figyelemmel a tompított fényszóróhoz tartozó belátható távolságra és a közelben található autóbusz öbölre. Emellett hivatkozott arra, hogy a gépjárművezető terhére cselekvési késedelem is róható, mivel a megfelelő sebesség mellett 30 méter távolságról észlelve a gyalogost, jobbra kormányzással a baleset elkerülhető lett volna. Kúria III.Pfv.20.539/2020/3 4 [15] Fentiek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes nem bizonyította a mentesüléséhez szükséges másik kritériumot sem, vagyis a baleset bekövetkezésének elháríthatatlanságát. [16] Megjegyezte, hogy az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 26. §
(4)bekezdés helyes értelmezése szerint főszabályként a gépjármű vezetőjének a belátott távolságon belül meg kell tudnia állítania a gépkocsit, illetve a megengedetthez képest tovább csökkentenie a sebességet, ha az úton akadályra kell számítania. [17] Az alperes védekezése kapcsán rámutatott arra: az, hogy éjszakai sötétben, kivilágítatlan országúton, fényvisszaverő mellény viselete nélkül az úttest közepén álló személy, aki egyáltalán nem figyeli a forgalmat az ő haladási irányából, nem mentesíti a gépjárművezetőt azon kötelezettsége alól, hogy a belátható útszakaszhoz igazítsa autója sebességét. Érvelése szerint, mivel ezt az alperes biztosítottja elmulasztotta, relatív gyorshajtást valósított meg, így a régi Ptk. 345. §
(1)bekezdése alapján a felelősség alól nem mentesülhet. [18] Kifejtette ugyanakkor, hogy a régi Ptk. 345. §
(2)bekezdésének rendelkezése az alperes biztosítottja felelősségének korlátot szab, amikor kimondja: nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott. [19] Megállapította, hogy a felperes megszegte a KRESZ szabályait, amikor az út felelővonalának a közelében tartózkodott láthatósági mellény viselése nélkül, nem úgy járt el, ahogy az tőle az adott helyzetben elvárható volt, kárainak bekövetkezésében közrehatott. Mindezek alapján a felperesre terhesebben 20-80%-os mértékű kármegosztást tartott indokoltnak. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [20] A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte. [21] Megsértett jogszabályként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. §
(1)bekezdésére, a régi Ptk. 345. §
(1)bekezdésére, valamint a KRESZ 26. §
(4)bekezdésére hivatkozott. [22] Nem értett egyet azzal, hogy a veszélyes üzemi felelősség alól történő mentesüléshez szükséges két konjunktív feltétel egyike sem áll fenn. [23] Álláspontja szerint a perbeli eset egyedi körülményeit kell értékelni. Érvelése szerint a másodfokú bíróság nem fejtette ki, hogy a baleseti helyszín közelében található buszmegálló és útkereszteződés miatt milyen okból kellett a gépjárművezetőnek gyalogos feltűnésére számítania. [24] Hangsúlyozta, hogy a felperes magatartása az, amelyet a gépjárművezető által üzemeltetett veszélyes üzem működésével össze kell vetni, és ebben a relációban a felperes magatartása a veszélyes üzem működési körén kívül esik. [25] Állítása szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelve jutott arra az álláspontra, hogy a gépjárművezető szempontjából a felperes magatartása nem volt elháríthatatlan, a baleset nem volt elkerülhetetlen. [26] Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a szakvélemény teljes szövegét nem együttesen és egységesen értelmezve mérlegelte, abból kiragadott szövegrészeket, így az „észlelési késedelem” fogalmát, amelyet tévesen értelmezett. Kúria III.Pfv.20.539/2020/3 5 [27] Kiemelte, hogy a KRESZ 26. §
(4)bekezdése szerint nem a sebességet kell úgy megválasztani, hogy a jármű vezetője minden akadály előtt meg tudjon állni, hanem csak olyan akadály előtt, amire számítania kell. [28] Hangsúlyozta, hogy a felperes a közlekedési szabályok egyikét sem tartotta be, amikor éjszakai sötétségben, lakott területen kívül, a gépjárművel használt úttest közepén, fényvisszaverő mellény nélkül, a forgalomra nem figyelve, telefonálva tartózkodott. Érvelése szerint ilyen közlekedési akadályra a gépjárművezetőnek az adott helyen és időben nem kellett számítania. [29] Utalt arra is, hogy a szakértői vélemény helyes értelmezése szerint a cselekvési késedelem arra az elméleti lehetőségre vonatkozott, ha a gépjárművezető már 30 méterről észlelte volna az úttest közepén tartózkodó felperest. [30] Kifogásolta azt is, hogy az eljárt bíróságok nem tulajdonítottak jelentőséget a gépjárművezető részéről a távolsági fényszóró lekapcsolásának. Kiemelte, hogy biztosítottjuk a rendőrségi jármű észlelésével és a távolsági fényszóró lekapcsolásával közvetlenül a balesetet megelőzően két potenciális veszélyforrást azonosított, és reagált le csaknem azonos időben. Álláspontja szerint mindezek után a gépjárművezető a felperes úttesten történő tartózkodását már csak akkor volt képes észlelni, amikor az ütközés elkerülése érdekében már nem volt lehetősége cselekedni, ezért a veszélyes üzemi felelősség alól való mentesülés mindkét konjunktív feltétele, a fokozott veszéllyel járó tevékenységen kívüliség és az elháríthatatlanság is megállapítható. [31] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [32] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [33] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 270. §
(2)és a 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, a 272. §
(2)bekezdése szerint megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálta felül. [34] Az alperes megsértett jogszabályként a régi Pp. 206. §
(1)bekezdésére, a régi Ptk. 345. §
(1)bekezdésére, valamint a KRESZ 26. §
(4)bekezdésére hivatkozott. [35] Rögzíti a Kúria, hogy az eljárt bíróságok helyesen bírálták el a perbeli jogvitát a régi Ptk. 345. §
(1)és
(2)bekezdése alapján. Helyesen utalt arra a másodfokú bíróság a jogerős közbenső ítéletben, hogy a régi Ptk. 345. §
(1)bekezdése szerint az alperes biztosítottját objektív felelősség terheli. Erre figyelemmel felelőssége felróhatóságától független, azonban nem korlátlan, az alperes a kártérítési felelősség alól annyiban mentesülhet, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Hangsúlyozza a Kúria, hogy e két feltétel konjunktív, amennyiben az egyik nem teljesül, úgy a másik vizsgálata szükségtelen. [36] Az alperes hivatkozásával ellentétben nem sérült a régi Ptk. 345. §
(1)bekezdése. A Kúria egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy az eset összes körülményének vizsgálata alapján a Ptk. 345. §
(1)bekezdés második mondata szerinti mentesülés a perbeli esetben nem állt fenn, mert az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a baleset oka a veszélyes üzemi tevékenység körén kívül esett. Utal arra is a Kúria, hogy a veszélyes üzem fogalma nem szűkíthető le a fokozott veszéllyel járó tevékenység eszközére, a közúton tartózkodó Kúria III.Pfv.20.539/2020/3 6 gépjárművön kívül kiterjed az üzemeltetés körülményeire is. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a közúton tartózkodó felperes nem minősül a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső körülménynek, mivel a baleset helyszínén buszmegálló és útkereszteződés is található. Megjegyzi a Kúria, hogy a károkozó saját előadása szerint észlelte az út szélén álló rendőrautót, erre tekintettel csökkentette a sebességét. Rámutat a Kúria: álló rendőrautó jelenléte a közúton a gépjárművezetők ellenőrzését is feltételezheti, amely nem vitathatóan – buszmegálló és útkereszteződés hiányában is – gyalogos személy közúton történő tartózkodásával járhat, így alaptalan a felülvizsgálati kérelem azon hivatkozása, hogy a gépjárművezetőnek gyalogos személy feltűnésére nem kellett számítania az adott helyzetben. [37] Kiemeli a Kúria: ha a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén belül eső ok idézte elő, a veszélyes üzemi felelősség fennállása szempontjából már nincs jelentősége annak, hogy az a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató részéről elhárítható, vagy elháríthatatlan volt-e, azt vizsgálni már nem szükséges. [38] Az elháríthatatlansággal kapcsolatban kizárólag a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai alapján rámutat a Kúria, hogy nem sérült a régi Pp. 206. §
(1)bekezdése sem, ebben a kérdésben a perbeli esetben a másodfokú bíróság helyesen értékelte a bizonyítékokat, okfejtésével a Kúria maradéktalanul egyetértett. [39] A Kúria az alperes a régi Pp. 206. §
(1)bekezdésére hivatkozásával kapcsolatban kiemeli, hogy abban az esetben van lehetőség a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, és ennek eredményeképpen a tényállás megváltoztatására, ha a jogerős határozat iratellenes, nyilvánvalóan okszerűtlen, ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (EBH 2006.1526.). [40] Az igazságügyi szakértői vélemény alapján a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes jogelődje nem tartotta be a KRESZ 26. §
(4)bekezdésében előírtakat, amely szerint a jármű sebességét a sebességhatáron belül úgy kellett volna megválasztania, hogy ha a belátható útszakaszon belül akadály merül fel, meg tudjon állni. [41] Fentiek alapján helytálló a másodfokú bíróság azon megállapítása, amely szerint az alperes nem tudta bizonyítani sem a káresemény veszélyes üzem működésén kívül eső elháríthatatlanságát, sem pedig a felperes balesetben történő 100%-os közreható magatartását. Mivel a felperes nem vitatottan súlyosan gondatlan magatartást tanúsított, számos KRESZ szabályt megszegett, ezért a reá terhesebb – a felülvizsgálati kérelemben egyébként nem vitatott – 80-20%-os kármegosztási arány nem kifogásolható még akkor sem, ha a kármegosztásnál a tevékenység fokozottan veszélyes jellegét az üzembentartó terhére kellett figyelembe venni. [42] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a régi Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályoknak. Záró rész [43] A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban ismert költsége nem merült fel, ezért arról rendelkezni nem kellett. [44] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése szerint számított felülvizsgálati eljárási illeték állam Kúria III.Pfv.20.539/2020/3 7 javára történő megfizetésére a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperes köteles a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján. [45] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [46] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a régi Pp. 271. §
(1)bekezdésének e) pontja zárja ki. Budapest,
- március
- Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM