A határozat elvi tartalma: Az emberrablás bűntettének törvényi tényállása konjunktív elkövetési magatartást határoz meg, amely eszköz- és célcselekményre oszlik. Eszközcselekménye a személyi szabadságtól megfosztás, amelynek elkövetési módja az erőszak, avagy a kvalifikált fenyegetés, illetve a passzív alany védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezése, vagy ilyen állapotának kihasználása. A célcselekmény a követelés érvényesítése, amelynek érdekében az elkövető feltételt szab: a személyi szabadságától megfosztott passzív alany szabadon bocsátását a követelés teljesítésétől teszi függővé. Társtettesként követi el az emberrablást, mind a sértett személyi szabadságának elvonásában, mind a követelés előterjesztésében tevékenyen részt vesz. BH 2003.
- Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.99/2024/
- A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Molnár Ferencné dr., a tanács elnöke Dr. Hornyák Szabolcs János, előadó bíró Dr. Bartkó Levente, bíró Dr. Horváth Péter, bíró Dr. Idzigné dr. Novák Marianna Csilla, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
- január
- Az ügy tárgya: emberrablás bűntette és más bűncselekmény Terhelt(ek): IV. rendű Első fok: Másodfok: Fővárosi Törvényszék, 23.B.209/2020/114., ítélet, tárgyalás,
- május
- Fővárosi Ítélőtábla, 6.Bf.162/2023/19., ítélet, nyilvános ülés,
- szeptember
- Az indítvány előterjesztője: a IV. rendű terhelt Az indítvány iránya: a IV. rendű terhelt javára Rendelkező rész A Kúria az emberrablás bűntette és más bűncselekmény miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a IV. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt Kúria 3.Bfv.99/2024/20-I. 2 elbírálva a Fővárosi Törvényszék 23.B.209/2020/
- számú és a Fővárosi Ítélőtábla 6.Bf.162/2023/
- számú ítéletét a IV. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Fővárosi Törvényszék a
- május
- napján meghozott 23.B.209/2020/
- számú ítéletével a IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberrablás bűntettében [Btk.
- §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés d) pont]. Ezért – mint visszaesőt – 8 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Megszüntette a Gödöllői Járásbíróság 10.B.254/2013/
- számú ítéletével kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. [2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a
- szeptember
- napján jogerős 6.Bf.162/2023/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 5 évre, a közügyektől eltiltás tartamát 6 évre enyhítette. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezés mellőzése, valamint a bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezések pontosítása mellett az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű terhelt tekintetében egyebekben helybenhagyta. [3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő. Valamennyi terhelt az építőiparban dolgozik, munkájuk révén ismerik egymást. Az I. rendű terhelt a tanú1gyel megalapította a cég1et azért, hogy annak keretében a terheltek munkát tudjanak vállalni, a bevételekből pedig a névleges cégvezető, a tanú1 is részesül majd. A cég1 bankszámlája felett az analfabéta tanú1 rendelkezett, ugyanakkor a számlájához tartozó bankkártya az I. rendű terhelt birtokában volt. A kifizetéseket ketten intézték úgy, hogy előbb kifizették a munkások bérét, majd a fennmaradó összeget egymás között elosztották. A cég1 nevében vállalt munkák során a II. rendű és a III. rendű terheltek voltak a brigádvezetők, míg a IV. rendű terhelt a cégben munkásként dolgozott. 2019 március végére a tanú1 és az akkori élettársa, (sértett neve) sértett úgy érezték, hogy az I. rendű terhelt becsapta őket, mert a bevételekből több járna nekik, ezért a tanú1 próbált is beszélni az I. rendű terhelttel, aki azonban nem foglalkozott ezzel a problémával. Kúria 3.Bfv.99/2024/20-I. 3 Ezért a tanú1 először letiltatta a cég bankkártyáját, majd
- március 29-én a sértettel bement a bankba, a cég1 számlájáról levette az azon lévő teljes összeget, 580.000 forintot. A pénz jelentős részét néhány napon belül elköltötték, azt zömében magukra fordították. Az I. rendű terhelt ugyanezen a napon szintén megkísérelte kivenni az összeget a munkások kifizetése miatt, azonban ez nem sikerült, sőt az automata el is nyelte a bankkártyát. Az I. rendű és a III. rendű terhelt a bankfiókban megtudták, hogy a tanú1 és a sértett miatt hiúsult meg a pénzfelvétel. A munkások kifizetése így a II. rendű terheltre maradt, de az I. rendű és a III. rendű terhelt egymás között megállapodtak, hogy a rájuk eső részt megfizetik a II. rendű terheltnek, így mindhármuknak egyenlő kára keletkezik. Az I. rendű terhelt ezután folyamatosan próbálta felvenni a kapcsolatot a tanú1gyel és a sértettel, de őket telefonon nem érte el, továbbá nevezettek letiltották Facebook oldalukat, és az albérletükből ismeretlen helyre távoztak. A terheltek szóltak az ismerőseiknek, hogy aki nyomukra akad, feltétlen jelezze, mert mindenképp beszélni akarnak velük. A IV. rendű terhelt barátnője, a tanú2 a Facebook oldalán felvette a kapcsolatot a sértettel, és egy „léprecsaló randevúra” hívta
- április
- napján 17 órára egy vasútállomásra. Az időpontot a sértett 18 órára módosította. A tanú2 a megbeszélt randevú helyét és idejét elmondta a IV. rendű terheltnek, aki szólt a társainak a sértett fellelhetőségéről, így azok gépkocsival szintén a megadott helyszínre siettek. A II. rendű és a III. rendű terhelt külön kocsival érkezett a helyszínre, míg az I. rendű terhelt kocsijában vele volt az élettársa és a kislánya, továbbá a IV. rendű terhelt is. A sértett
- április
- napján 18 órakor a megbeszélt helyen a randevúpartnerére várakozott, amikor észlelte az I. rendű terhelt autóját, így rájött, hogy csapdába csalták. Ezért megfordult, és a peronokon keresztül a kijárat felé futva elmenekült, de a peronon elesett. Elsőként a II. rendű és a III. rendű terhelt érte őt utol, majd megérkezett a másik két terhelt is. Valamennyien hangosan számonkérték, hogy mondja meg, hogy hová tette a pénzt. Megfenyegették azzal, hogy bántalmazzák, illetve megölik, ha a pénzt nem adja vissza. A sértett tagadta, hogy köze lenne a pénzhez, illetve, hogy járt volna a bankban, és elhárításul még azt is állította, hogy a tanú1gyel már nincsenek együtt, szakítottak. Az I. rendű terhelt erre kis erővel arcon ütötte, felszólította, hogy ne hazudozzon, mert a bank biztonsági őrétől másképp hallotta a dolgokat. Ennek hatására a sértett elismerte, hogy felvették a pénzt, melynek maradéka a tanú1nél van. A terheltek elhatározták, hogy a sértettel együtt megkeresik a tanú1et, és felszólítják, hogy adja vissza a pénzüket. A II. rendű terhelt elszaladt a közelben parkoló autójáért, míg az I. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terhelt megpróbálta a tevékenységük ellen tiltakozó, hangosan segítségért kiabáló és sikítozó sértettet az autóhoz tuszkolni. Miközben dulakodtak, az I. rendű terhelt az ellenállása megtörése érdekében egy alkalommal a sértett nyakába harapott. A sofőrülésben ülő II. rendű terhelt próbálta az autóba berángatni a sértettet, aki továbbra is hangosan segítségért kiabált, azonban eredménytelenül, így nem mert menekülni attól tartva, hogy súlyosabban fogják bántalmazni. Kúria 3.Bfv.99/2024/20-I. 4 A terhelteknek együttes erővel sikerült az anyósülésre betuszkolni a sértettet, illetve a III. rendű terhelt is beült a hátsó ülésre, míg az I. rendű és a IV. rendű terhelt visszament az I. rendű terhelt autójához, hogy azzal kövessék a többieket. A kocsiban az I. rendű terhelt élettársa és gyermeke, továbbá a társasághoz csatlakozó tanú2 tartózkodott. A sértett útmutatása nyomán az albérlethez hajtottak mindkét kocsival, mert valótlanul azt állította, hogy a tanú1 ott lesz a pénzzel. A gépjárművet a II. rendű terhelt vezette, aki haladásuk közben a III. rendű terhelttel együtt mindvégig fenyegette a sértettet, hogy amennyiben nem szerzi vissza a pénzt, akkor bántalmazzák, megkínozzák, eltörik az ujjait. A címnél a sértett elárulta, hogy már nincs meg a pénz, illetve a tanú1 sincs ott, így továbbhajtottak egy másik vasútállomáshoz, mert a II. rendű terheltet felhívták a másnapi munkavégzésre más településről érkező munkások, akikkel azt beszélték meg, hogy ott találkoznak, ahonnan szállásukra viszik őket. A III. rendű terhelt áttelefonált a másik kocsiban ülő I. rendű terheltnek, hogy ők is menjenek a vasútállomásra. Miután odaértek, a tanú1 telefonon hívta a sértettet, aki kérte, hogy adja vissza a pénzt. A tanú1 a kérést megtagadta, elmondta, hogy másik helységben tartózkodik, a pénzt pedig már elköltötte. Ekkor az I. rendű terhelt átvette a telefont a sértettől, és közölte a tanú1gyel, hogy csupán akkor engedik el a sértettet, ha visszaadja a pénzt. A III. rendű és a IV. rendű terhelt is beszélt vele telefonon, kijelentették, hogy ha nem adja vissza a pénzt, akkor megölik a sértettet. Ennek nyomatékosítására a II. rendű terhelt egy fűrészt vett elő a vezetőülés alól, felmutatva, hogy azzal fogja feldarabolni a sértettet. A kocsiba hátra beülő IV. rendű terhelt pedig kis erővel többször fejen ütötte a sértettet. A fenyegetések hatására végül a sértett és a tanú1 is ígéretet tett arra, hogy hitelt vesznek fel, és abból fizetik vissza a pénzt a terhelteknek. Ezután a III. rendű terhelt a cselekmény helyszínéről távozott, hogy a más településről érkező munkásokat a szálláshelyükre kísérje. Az I. rendű terhelt megkérte a IV. rendű terheltet, hogy vigye haza párját és kislányát. Az I. rendű terhelt arra kérte a II. rendű terheltet, hogy előbb vigye őt haza, majd azt követően a sértettet is. Az autóban az I. rendű terhelt visszaadta a sértett telefonját, majd a II. rendű terhelttel közösen megfenyegették, hogy a sértett a továbbiakban is maradjon elérhető, ne merjen a rendőrségre menni, ott elmondani a történteket, mert akkor nem ússza meg ennyivel. A II. rendű terhelt előbb hazavitte az I. rendű terheltet, majd 20 óra körüli időben a cím1 utca környékén kitette a sértettet. A sértett a bántalmazás során a fején és az orrán, valamint a jobb lapocka alatt és jobb térdén 8 napon belül gyógyuló zúzódásos, horzsolásos sérüléseket szenvedett. II. Kúria 3.Bfv.99/2024/20-I. 5 [4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a IV. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – a Be.
- §
(1)bekezdés
- b)pont
- ba)alpontjára alapítottan – elsődlegesen a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan a felrótt cselekmény eltérő minősítése és a kiszabott büntetés enyhítése érdekében. [5] Indokai szerint törvényt sértett az eljárt bíróság, mert a terhére rótt bűncselekményt ítéleti bizonyossággal nem lehetett volna emberrablásnak minősíteni, az legfeljebb személyi szabadság megsértésének minősülhet. A téves minősítés a IV. rendű terhelt szerint eltúlzottan súlyos, törvénysértő büntetés kiszabásához vezetett. [6] Hivatkozott arra, hogy a jogos követelést elsikkasztották, az ebből fakadó sérelem miatt történt az egész cselekmény, amelynek során a sértett saját döntéséből indult az autóhoz, azonban az utolsó pillanatban meggondolta megállt. Ezért egy rövid ideig valóban korlátozták a szabadságában, de semmilyen követelés nem hangzott el, csupán arra kérték, hogy vigye el őket a tanú1hez. A sértett maga ajánlotta, hogy visszafizetik a pénzt, ez nem követelésként hangzott el a részükről. A sértett személyi szabadságának korlátozásában nem vett részt, így esetében legfeljebb bűnsegély lenne megállapítható. [7] A Legfőbb Ügyészség BF.567/2024/2. számú nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. [8] Kifejtette, hogy az irányadó tényállás alapján vitán felül áll, hogy a sértettet erőszakkal fosztották meg a személyi szabadságától, és az is, hogy a terheltek követelést fogalmaztak meg a tanú1gyel szemben. [9] Nyilvánvaló ugyanis, hogy az a kijelentés, hogy csak akkor engedik el a sértettet, ha visszaadja a pénzt, annak a kifejezése, hogy a sértett csak akkor nyeri vissza a szabadságát, ha a terheltek követelését teljesítik. Ilyen követelést egyébként a IV. rendű terhelt maga is megfogalmazott, amikor azzal fenyegette meg a tanú1et, hogy megölik a sértettet, ha nem fizet. [10] Alaptalan a IV. rendű terhelt azon hivatkozása is, hogy csupán részesként közreműködött a bűncselekmény elkövetésében, hiszen tevékenyen részt vett a személyes szabadságtól való erőszakos megfosztásban, és jelen volt a követelések megfogalmazásakor (azokat maga is nyomatékosította), továbbá akkor is, amikor az I. rendű terhelt megmutatta a sértettnek az élet kioltására alkalmas tárgyat, majd ismételten erőszakot alkalmazott. [11] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot a IV. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. III. [12] A IV. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos. [13] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)-
- d)pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. Kúria 3.Bfv.99/2024/20-I. 6 [14] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. §
(2)bekezdés], a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható [Be. 659. §
(1)bekezdés]. [15] A Be. 649. §
(1)bekezdés
- b)pont
- ba)alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. [16] A felülvizsgálati indítvány kifogása szerint az irányadó tényállás alapján legfeljebb bűnsegédként elkövetett személyi szabadság megsértésében lehetett volna megállapítani a IV. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét. [17] A Btk. 190. §
(1)bekezdése szerint emberrablás bűntettét követi el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki mást személyi szabadságától
- a)erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel vagy
- b)védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezésével vagy ilyen állapotát kihasználva megfoszt, és szabadon bocsátását követelés teljesítésétől teszi függővé. [18] A
(2)bekezdés
- d)pontja szerint a büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha az emberrablást felfegyverkezve követik el. [19] Az emberrablás bűntettének törvényi tényállása konjunktív elkövetési magatartást határoz meg, amely eszköz- és célcselekményre oszlik. Eszközcselekménye a személyi szabadságtól megfosztás, amelynek elkövetési módja az erőszak, avagy a kvalifikált fenyegetés, illetve a passzív alany védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezése, vagy ilyen állapotának kihasználása. Az emberrablás tényállásszerűségéhez szükséges kvalifikált fenyegetés azt jelenti, hogy a fenyegetésnek az élet vagy a testi épség ellen kell irányulnia, valamint közvetlennek kell lennie. Közvetlen a fenyegetés, ha a kilátásba helyezett hátrány nyombani bekövetkezésével kell számolni. [20] A célcselekmény a követelés érvényesítése, amelynek érdekében az elkövető feltételt szab: a személyi szabadságától megfosztott passzív alany szabadon bocsátását a követelés teljesítésétől teszi függővé. [21] Az emberrablás bűntette tekintetében bármely követelés alkalmas a bűncselekmény megállapítására, és a tényállásszerűség szempontjából közömbös, hogy az elkövető jogtalan, avagy jogos, illetőleg jogosnak vélt követelés teljesítésétől teszi függővé a sértett szabadon bocsátását (BH 2003.442.). A követelésnek konkrétnak és kifejezettnek kell lennie. [22] Az emberrablás megvalósulása szempontjából annak van jelentősége, hogy a személyi szabadságtól való megfosztás a követelés teljesítése érdekében történjen, a szabadon bocsátás feltétele pedig a követelés teljesítése legyen. [23] Jelen ügyben azt irányadó tényállás ezzel összefüggésben a következőket tartalmazza: – a menekülő sértett utolérését követően mind a négy terhelt (így a IV. rendű terhelt
- is)hangosan számonkérte, hogy mondja meg, hogy hová tette a pénzt; – megfenyegették azzal, hogy bántalmazzák, illetve megölik, ha a pénzt nem adja vissza; – a sértett tagadására az I. rendű terhelt kis erővel arcon ütötte, felszólította, hogy ne hazudozzon; – ennek hatására a sértett elismerte, hogy felvették a pénzt, melynek maradéka a tanú1nél van; Kúria 3.Bfv.99/2024/20-I. 7 – a terheltek elhatározták, hogy a sértettel együtt megkeresik a tanú1et, és felszólítják, hogy adja vissza a pénzüket; – az I. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terhelt megpróbálta a tevékenységük ellen tiltakozó, hangosan segítségért kiabáló és sikítozó sértettet az autóhoz tuszkolni; – miközben dulakodtak, az I. rendű terhelt az ellenállása megtörése érdekében egy alkalommal a sértett nyakába harapott; – a sofőrülésben ülő II. rendű terhelt próbálta az autóba berángatni a sértettet, aki továbbra is hangosan segítségért kiabált, azonban eredménytelenül; – a sértett tartott attól, hogy súlyosabban fogják bántalmazni, ezért nem mert menekülni; – a terhelteknek együttes erővel sikerült az anyósülésre betuszkolni a sértettet, illetve ebbe az autóba ült a III. rendű terhelt is; – a sértett által meghatározott helyszínre menve a II. rendű és a III. rendű terhelt mindvégig azzal fenyegette a sértettet, hogy amennyiben nem szerzi vissza a pénzt, akkor bántalmazzák, megkínozzák, eltörik az ujjait; – a másik vasútállomásnál a tanú1 telefonon hívta a sértettet, aki kérte, hogy adja vissza a pénzt; – a tanú1 a kérést megtagadta, elmondta, hogy másik helységben tartózkodik, a pénzt pedig már elköltötte; – ekkor az I. rendű terhelt átvette a telefont a sértettől, és közölte a tanú1gyel, hogy csupán akkor engedik el a sértettet, ha visszaadja a pénzt; – a III. rendű és a IV. rendű terhelt is beszélt vele telefonon, kijelentették, hogy ha nem adja vissza a pénzt, akkor megölik a sértettet. – ennek nyomatékosítására a II. rendű terhelt egy fűrészt vett elő a vezetőülés alól, felmutatva, hogy azzal fogja feldarabolni a sértettet; – a kocsiba hátra beülő IV. rendű terhelt pedig kis erővel többször fejen ütötte a sértettet; – a fenyegetések hatására végül a sértett és a tanú1 is ígéretet tett arra, hogy hitelt vesznek fel, és abból fizetik vissza a pénzt a terhelteknek. [24] Nyilvánvaló, hogy a terheltek a sértettel szemben kezdetben kvalifikált fenyegetést alkalmaztak, mert az az élete, testi épsége ellen irányult, és a sértettnek a kilátásba helyezett hátrány azonnali bekövetkezésével reálisan kellett számolnia, mint ahogyan az valójában realizálódott is. [25] A fenyegetés mellett ugyanis vele szemben erőszakot is alkalmaztak, az I. rendű terhelt arcon ütötte, utóbb pedig az ellenálló, személyi szabadságát védő sértettet a terheltek közösen tuszkolták az autóba, dulakodtak vele, az I. rendű terhelt a nyakába harapott, az autóba berángatták. [26] Az autóba történő betuszkolással a sértett személyi szabadágának jogellenes elvonása a terheltek részéről egyértelműen megtörtént, és ebben a IV. rendű terhelt – a felülvizsgálati indítványban írtakkal szemben – maga is tevékenyen vett részt. [27] Az ítélkezési gyakorlat töretlen abban, hogy a személyi szabadságtól való megfosztás időtartama közömbös, az bármilyen rövid idő esetén megvalósulhat {Kúria Bhar.I.1489/2019/6. számú határozat [94] bekezdés, BH 2020.227.}, jellemzően azonban tartós bűncselekmény. Akkor válik befejezetté, amikor a megfosztott állapot bármely rövid időre bekövetkezik, és akkor lesz bevégzett, ha a sértett ismét visszanyeri a személyi szabadságát. Kúria 3.Bfv.99/2024/20-I. 8 [28] Jelen ügyben az irányadó tényállás szerint a sértett szabadságtól megfosztott állapota akkor szűnt meg, amikor a terheltek követelésének hatására a tanú1 és a sértett ígéretet tett a pénz visszafizetésére. [29] Helytállóan hivatkozott a Legfőbb Ügyészség arra, hogy vitán felül követelésnek minősül a terheltek minden olyan kijelentése, amelyben a sértett személyi szabadságának visszaadását feltételhez, a pénz visszafizetéséhez kötötték. [30] Alaptalan, és az irányadó tényállással ellentétes a felülvizsgálati indítvány azon kifogása, hogy a IV. rendű terhelt a tényállás megvalósításában nem vett részt, bűnsegédként a jelenlétével valójában csak a többiek által megvalósított bűncselekményt segítette. [31] Ellenkezőleg, az irányadó tényállásból kitűnően mind a sértett személyi szabadságának elvonásában, mind pedig a követelés előterjesztésében részt vett, ekként részesi, ezen belül bűnsegédi minősége [Btk. 14. §
(2)bekezdés] szóba sem kerülhet. Ezért elkövetői minősége társtettesként értékelendő [Btk. 13. §
(3)bekezdés]. [32] Nem sértett törvényt tehát az eljárt bíróság, amikor a IV. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként elkövetett emberrablás bűntettében [Btk. 190. §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés d) pont] állapította meg, törvényes a cselekmény minősítése és a kiszabott büntetés is. [33] Ekként a Kúria a IV. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. §
(6)bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 660. §
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. §
(1)bekezdése alapján a IV. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. IV. [34] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 6. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §
(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [35] A Be. 652. §
(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §
(3)-
(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §
(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §
(4)bekezdés]. Budapest,
- január
- Molnár Ferencné dr. s.k. a tanács elnöke, Dr. Hornyák Szabolcs János s.k. előadó bíró, Dr. Bartkó Levente s.k. bíró, Dr. Horváth Péter s.k. bíró, Dr. Idzigné dr. Novák Marianna Csilla s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Kúria 3.Bfv.99/2024/20-I. tisztviselő BÉ 9