A határozat elvi tartalma: A valós szerződési tartalom megállapításakor egyidejűleg kell figyelemmel lenni a szerződéses nyilatkozatok nyelvtani értelmezésére és a felek feltehető akaratára, valamint az eset összes körülményeire. A felek akaratának értékelése során a gazdaságilag észszerű akaratból, így általában a szolgáltatások arányosságára törekvésből kell kiindulni. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.20.176/2020/
- A tanács tagjai: dr. Szabó Klára a tanács elnöke, dr. Magosi Szilvia előadó bíró, dr. Madarász Anna bíró A felperes: Felperes1 A felperes képviselője: Holczer, Jákó & Boross Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Jákó János Dezső ügyvéd) Az alperes: Alperes1 Az alperes képviselője: Dr. Sütő László Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Sütő László ügyvéd) A per tárgya: szerződés teljesítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 14.Gf.40.030/2019/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budaörsi Járásbíróság 13.G.40.015/2017/
- Rendelkező rész – A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. – Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 158.750 (százötvennyolcezer-hétszázötven) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes mint eladó és a felperes mint vevő között
- december 11-én adásvételi szerződés jött létre ingatlanok tulajdonjogának átruházására. Az ingatlanokat az adásvétel időpontjában az alperes bérleményként hasznosította. A bérelt ingatlanok egyike tekintetében nem tudott a vevő felé elszámolni 5.000.000 forint óvadékkal. Az adásvételi szerződés I.5.
- pontjában rögzítettek szerint az óvadék összegének megfizetése helyett az Kúria V.Pfv.20.176/2020/8/II 2 eladó kötelezettséget vállalt arra, hogy a szerződés III.3.
- pontja szerinti utalást megelőzően átad a vevő részére 12 darab parkolókártyát, amelyek az A utcában található O. parkolóházba érvényesek. Kötelezettséget vállal arra is, hogy a kártyák átadásával egyidejűleg a parkolóház tulajdonosával/üzemeltetőjével kötött megállapodást is átadja a vevőnek, továbbá átad egy nyilatkozatot a parkolóház tulajdonosától/üzemeltetőjétől, amely szerint a vevő folyamatosan egészen addig jogosult használni a kártyákat, ameddig a parkolóház reklámtáblája a Társasház falán kihelyezve van, beleértve a
- évi teljes évet. Az adásvételi szerződés III.3.
- pontjában a felperes vevő a hátralékos vételár megfizetését
- december 31-ig vállalta többek között azzal a feltétellel, hogy az eladó a 12 darab parkolókártyát, a tulajdonossal/üzemeltetővel kötött megállapodást, valamint a tulajdonos/üzemeltető által a vevő részére a kártyák vonatkozásában kiállított nyilatkozatot átadja. A felperes a vételárat a vállalt határidőben megfizette. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
- §
(1)bekezdésére alapított keresetében a felperes olyan nyilatkozat átadására kérte kötelezni az alperest, amelyben a parkolóház üzemeltetője vagy tulajdonosa kijelenti, hogy mindaddig jogosult használni 12 darab parkolókártyát, amíg a parkolóház reklámtáblája kint van a Társasház falán. Kérte továbbá kötelezni az alperest 12 darab olyan parkolókártya átadására, amelyekkel jogosult használni a parkolóhelyeket. Amennyiben a nyilatkozatot és a kártyákat az alperes nem képes átadni, a felperes szerződésszegéssel okozott kár megtérítése címén 5.000.000 forint megfizetését követelte. Előadta, hogy az alperes az adásvételi szerződésben vállaltak ellenére nem adta át a parkolóház üzemeltetőjétől származó nyilatkozatot, ezért a parkolókártyák 2016 szeptemberét követően nem voltak alkalmasak a parkolóház használatára. Az alperes szerződésszegéssel kárt okozott, mivel a parkolási lehetőség meghiúsulása miatt nem történt meg az óvadék kompenzálása. [3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az adásvételi szerződés értelmében nem határozatlan időre, hanem 2014. évre vállalta biztosítani a parkolókártyák használatát. A felperes ehhez képest 2016 szeptemberéig élni tudott a parkolási lehetőséggel. A kártyákon kívül a parkolóház nyilatkozatát is megkapta. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 5.000.000 forint és késedelmi kamatai, valamint a behajtási költségátalány és a perköltség megfizetésére. [5] Az indokolásában foglaltak szerint az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy 2014. évre volt köteles biztosítani a felperes számára a parkolási lehetőséget és e kötelezettségét teljesítette. Az alperes a nyilatkozat, valamint a megállapodás átadását nem tudta bizonyítani. A régi Ptk. 277. §
(1)bekezdése szerint fennálló kötelezettségének megfelelően az adásvételi szerződés alapján az O. parkolóházban a 12 darab parkolóhely használatát addig volt köteles a felperes részére biztosítani, amíg a parkolóház reklámtáblája a társasház falán ki van helyezve. A szerződésben a felek a
- évet mint teljesítési időszakot valóban kiemelték, ugyanakkor a parkolóhelyek biztosítását további feltételhez – a reklámtábla kihelyezett voltához – kötötték. Az átadott parkolókártyák érvényessége a reklámtábla eltávolítását megelőzően lejárt, ezért az alperes teljesítése nem tekinthető szerződésszerűnek. A felperes az alperes szerződésszegése miatt
- szeptember 1-től nem veheti igénybe a parkolóhelyeket, ezért az alperes a régi Ptk.
- §-a szerint köteles megtéríteni a szerződésszegésből eredő kárát. A parkolóházban egy parkolóhely havi bérleti díja 41.000 forint, így a felperes kára a 12 parkolóhely vonatkozásában havonta 492.000 Kúria V.Pfv.20.176/2020/8/II 3 forint. A kár
- szeptember 1-től az ítélet meghozataláig meghaladja a keresetben megfizetni kért 5.000.000 forintot. [6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, elutasította a keresetet. Mellőzte az alperes perköltség-fizetési kötelezettségét és kötelezte a felperest az együttes első- és másodfokú perköltség, valamint az állam által előlegezett költség megfizetésére. [7] Az indokolásában pontosította az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást. Rámutatott arra, hogy a jogvita eldöntéséhez meg kellett határozni a szerződés értelmezésével a szolgáltatás tartalmát és határidejét, valamint állást kellett foglalni abban a kérdésben, hogy szerződésszerűen teljesítette-e az alperes az óvadék átadását helyettesítő szolgáltatást. A szerződést a régi Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel kellett értelmezni, és a régi Ptk. 205. §
(1)bekezdése alapján fel kellett tárni a felek szerződéses akaratát. [8] A szerződés értelmezése körében a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával. A „... beleértve a
- évi teljes évet” szerződéses rendelkezést akként értelmezte, hogy az alperes a reklámtáblától függetlenül biztosítja a 12 parkolóhelyet a felperesnek
- évre. Ezt az értelmezést támasztotta alá az a körülmény, hogy a felperes határidőben megfizette a vételárhátralékot. Az adásvételi szerződés I.5.
- pontja nem értelmezhető határozatlan időre szóló, a reklámtábla levételéhez mint megszüntető feltételhez kötött szerződési kikötésként, mert ez a régi Ptk.
- §
(4)bekezdésébe ütköző kiterjesztő értelmezés lenne. Lehetetlen az alperes részéről az óvadékot helyettesítendő, meghatározatlan ideig tartó, meghatározatlan értékű, tőle független harmadik személy által biztosított szolgáltatás vállalása. A felperes tanúként kihallgatott tulajdonosa a szerződés értelmezése körében nem tudott bizonyítékként értékelhető nyilatkozatot tenni, mert érdekelt a per kimenetelében és nem vett részt a szerződést megelőző egyeztető tárgyalásokon, az ott elhangzottakról nincs közvetlen tudomása. A tanú nyilatkozata szerint az alperes korlátlan parkolási lehetőséget vállalt biztosítani, amelynek ellentmond, hogy a szerződés egyértelműen megszüntető feltételként rögzíti a reklámtábla levételét. A tanú vallomásával szemben az alperes törvényes képviselője úgy nyilatkozott, hogy a parkolási lehetőséget az alperes
- évre vállalta biztosítani az át nem adott 5.000.000 forint ellenében, és a parkolókártyákon túl a parkolóháztól származó nyilatkozatot is szolgáltatta. [9] A másodfokú bíróság mindezekre tekintettel úgy ítélte meg, hogy az elsődleges kereset nem megalapozott. A szerződés tartalmából és a vételár kiegyenlítéséből az is következik, hogy az alperes a szerződést nem szegte meg, az abban foglalt kötelezettségeit teljesítette, így károkozó magatartás hiányában a felperes kártérítési követelése sem megalapozott. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [10] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a korábban eljárt bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Ptk.
- §
(1)és
(4)bekezdésében, a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
- §
(3)bekezdésében, 164. §
(1)bekezdésében,
- §-ában foglaltakat. [11] Érvelése szerint a másodfokú bíróság értelmezésével szemben a szerződés szövege alapján egyértelmű, hogy a felperes addig jogosult a kártyák használatára, amíg a reklámtábla ki van helyezve. A szavak jelentése és nyelvtani értelmezése alapján a szerződési kikötés egy bontó feltételt tartalmaz. Amint a reklámtábla már nincs kinn, a megállapodás hatályát veszti. A jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben a megállapodásban joglemondás nem történt. Az Kúria V.Pfv.20.176/2020/8/II 4 okirat ellenjegyzésével az ügyvéd bizonyította, hogy a felek kinyilvánított akaratának megfelelő tartalommal rögzítette a megállapodást [az ügyvédekről szóló
- évi XI. törvény
- §
(1)bekezdés a) pont]. Ha a
- évre vonatkozott volna a szerződésben rögzített feltétel, akkor nem lett volna szükség a reklámtábla kihelyezésének rögzítésére. A
- év azért került megjelölésre, mert a felek a szerződést
- év végén kötötték és a felperes már
- január 1-től jogosult volt a kártyák használatára. Az a körülmény, hogy a kártyákat a felperes 2014 után is használni tudta, alátámasztja, hogy a
- évre korlátozó értelmezés logikátlan, téves. A perben az alperes nem bizonyította, hogy a parkolóház tulajdonosával/üzemeltetőjével kötött megállapodást és a tőle származó nyilatkozatot átadta. Nem is létezik olyan nyilatkozat és megállapodás, amelyet átadni lett volna köteles. Ezt támasztja alá az a nyilatkozata, amely szerint az átadást már nem tudja teljesíteni, valamint az is, hogy nem csatolta be a nyilatkozatot. A törvényes képviselője a nyilatkozata szerint nem egyeztetett az üzemeltetővel. A másodfokú bíróság az okirati bizonyítékban foglalt egyértelmű nyilatkozat tartalmával ellentétesen értelmezte a felek megállapodását. Megsértette a régi Pp.
- §-át, amikor a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozathoz képest az alperes ellentmondásos nyilatkozata alapján értelmezte a szerződést. Az okiratszerkesztő ügyvéd alátámaszthatta volna a felek akaratát, de tanúkénti kihallgatását az alperes nem kérte. Az át nem adott megállapodásról és nyilatkozatról – ha valóban létezett – a parkolóház képviselője tudott volna nyilatkozni, de az alperes ezt sem indítványozta. Az adásvételi szerződés régi Ptk. által előírt nyelvtani értelmezése szerint az alperes megszegte a szerződést, ezért jár az elsőfokú bíróság által megítélt kártérítés. [12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Rámutatott arra, hogy a szerződés
- december 11-i megkötésére tekintettel 2013 hátralevő részére, illetve a teljes 2014-es évre kellett biztosítania a parkolási lehetőséget függetlenül attól, hogy a reklámtábla eltávolításra kerül-e a homlokzatról. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A régi Pp.
- §
(2)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogsértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [régi Pp. 272. §
(2)bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozás indokait is ismerteti. A felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékeinek lényeges jogi jellegzetessége a közöttük kimutatható szoros logikai és perjogi kapcsolat fennállása. A jogsértés és a megsértett jogszabályhely megjelölésének, valamint a fél ezzel összefüggő jogi érvelésének egy és ugyanazon jogszabálysértéshez kell kapcsolódniuk, mert csak együtt alkalmasak arra, hogy kijelöljék a rendkívüli perorvoslati eljárás formai és tartalmi kereteit [1/
- (II. 15.) PK vélemény]. [14] A felperes kérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, ezért a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértésre figyelemmel a kártérítési kereset vonatkozásában kellett a Kúriának felülvizsgálnia a jogerős ítéletet. [15] A felülvizsgálati kérelemben előadott az az érvelés, miszerint a felek szerződése – a jogerős ítéletben foglaltakkal ellentétben – bontó feltételt tartalmazott, érdemben nem volt vizsgálható, mert a felperes ezzel kapcsolatban nem jelölt meg megsértett jogszabályi rendelkezést. Kúria V.Pfv.20.176/2020/8/II 5 [16] A régi Pp.
- §
(3)bekezdésében és 164. §
(1)bekezdésében foglaltak megsértésére a felperes alaptalanul hivatkozott, mivel az elsőfokú bíróság a
- március 13-i tárgyaláson (
- sorszámú jegyzőkönyv) helyesen tájékoztatta, hogy a szerződés tartalmát illetően őt terheli a bizonyítás. [17] A régi Pp.
- §-ának hatálya alá azok az egyszerű magánokiratok tartoznak, amelyek anyagi bizonyító ereje a bíróság mérlegelésétől függ. Az adott esetben e jogszabályi rendelkezést nem kellett alkalmazni, a másodfokú bíróság sem alkalmazta. A felülvizsgálati kérelemben a felperes a jogszabályi rendelkezést azért hívta fel, mert a perbeli okiratra mint teljes bizonyító erejű magánokiratra hivatkozott és a tényállás megállapítása szempontjából az okirati bizonyíték súlyára kívánt rámutatni. A perben azonban az okirat bizonyító erejének nem volt jelentősége, mert nem volt vitatott a felek közötti megállapodás létrejötte, és egyező volt a felek előadása abban a tekintetben is, hogy milyen akaratnyilatkozatot tettek. A perben azt kellett vizsgálni, hogy a nyilatkozatukkal ténylegesen milyen szerződéses tartalmat akartak kifejezni. [18] A másodfokú bíróság helyesen indult ki abból, hogy a régi Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a felek feltehető akaratára is figyelemmel kell értelmezni a vitatott szerződési nyilatkozatot. Tévesen érvelt ezért a felülvizsgálati kérelemben a felperes azzal, hogy e jogszabályi rendelkezés elsődlegesen a nyelvtani értelmezést írja elő. A jogszabály ötvözi az akarati és a nyilatkozati elvet, és a bíróságnak az eset összes körülményeire is tekintettel kell lenni. [19] Az adott esetben jelentőséget kellett tulajdonítani annak, hogy az eladó alperes azért vállalt a felperes felé további szolgáltatást, mert a bérlet kapcsán felmerült óvadékkal nem tudott elszámolni. Az óvadék átadása helyett vállalta meghatározott helyen és ideig parkolásra jogosító 12 db kártya és a kártyák kibocsátójának a felperes javára szóló szerződése és nyilatkozata átadását. A megállapodás felperes által is ismert gazdasági indoka az óvadék kompenzálása volt. A gazdaságilag észszerű akaratot alapul véve a felperes nem tehette fel, hogy az alperes az óvadék összegét (5.000.000 forint) meghaladó értékű szolgáltatást kíván nyújtani. A felek által a perben feltárt körülmények nem utaltak erre. A szerződésben a 2014. év rögzítése a kompenzáció mértékét volt hivatott behatárolni. Azt juttatták vele a felek kifejezésre, hogy 2014 végéig a parkolási lehetőséget mindenképpen biztosítania kell az alperesnek ahhoz, hogy ellentételezve legyen az át nem adott óvadék. A kompenzáció akkor nem történt volna meg, ha ennél előbb kerül le a parkolóház reklámtáblája a társasház faláról, vagyis előbb szűnik meg a parkolási lehetőség. A régi Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a 2014 decembere utáni parkolására az üzemeltető és az alperes közötti megállapodás alapján volt lehetősége, de ezt a perben nem bizonyította. Az óvadék értékénél nagyobb értékű szolgáltatás vállalása a szerződés szövegéből nem tűnik ki, erre utaló körülményeket a felperesnek kellett volna előadni és bizonyítani. Nem vitásan az óvadék értékével arányban álló szolgáltatást az alperes teljesített, szerződéses nyilatkozatának tartalmából pedig nem lehetett többletkötelezettség vállalására következtetni. A szerződésben vállalt kompenzáció tehát megtörtént, ehhez képest a szerződést az alperes nem szegte meg. [20] A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy károkozó magatartás hiányában az alperest nem terheli kártérítési felelősség. Tekintettel arra, hogy a parkolókártyák átadásával az óvadék összegével arányos szolgáltatást nyújtott, a felperesnek kára sem merült fel, ezáltal kárkötelem sem keletkezhetett. [21] A Kúria mindezekre tekintettel megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat a jogerős ítélet nem sérti, ezért azt a régi Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kúria V.Pfv.20.176/2020/8/II 6 Záró rész [22] A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, így a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó régi Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a felperes köteles megfizetni az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költségét. A Kúria az alperest képviselő ügyvéd munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése és 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. [23] Az ítélet ellen a régi Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,
- május
- Dr. Szabó Klára s.k. a tanács elnöke, Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Madarász Anna s.k. bíró