← Magyarország

Pfv.20506/2025/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A kapcsolattartás rendezése elsődleges a szülők megállapodása. Nincs tehát jogi akadálya annak, hogy a szülők a folyamatos kapcsolattartásnál a hétvégét egymás között megosszák (egyik nap az egyik, másik nap a másik szülő). A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.20.506/2025/

  1. A tanács tagjai: dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna a tanács elnöke dr. Osztovits András előadó bíró dr. Darákné dr. Nagy Szilvia bíró dr. Hajdu Edit bíró dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Dr. Zöld Katalin Ügyvédi Iroda (cím
  2. ügyintéző: dr. Zöld Katalin ügyvéd) Az alperes: alperes1 (cím3.) Az alperes képviselője: dr. Zolnay Zsolt ügyvéd (cím4) A per tárgya: szülői felügyelet gyakorlásának rendezése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Kúria II.Pfv.20.506/2025/4 2 A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 6.Pf.20.708/2024/
  3. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Ceglédi Járásbíróság 1.P.20.064/2022/
  4. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az esedékesség napjáig az államnak – a Nemzeti Adó és Vámhivatal illetékbevételi számlájára – 70.000 (hetvenezer) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
  5. napon válik esedékessé. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes és az alperes (továbbiakban: felek) élettársi kapcsolatából
  6. július 21én K. utónevű gyermekük született. Az élettársi életközösségük 2016 februárjában megszűnt. [2] A felek
  7. május 3-án vagyonmegosztási, gyermekelhelyezési (helyesen: szülői felügyelet gyakorlása) és gyermektartási elnevezésű megállapodást kötöttek. A megállapodás
  8. pontja szerint a közös gyermek (életkora miatt) ideiglenesen az alperes gondozásában marad, a felperes a nevelésében minden segítséget megad. A gyermek láthatását (helyesen: kapcsolattartását) az alperes munkába állását követő elköltözése után is rugalmasan kezelik, a felperes akkor láthatja a gyermeket amikor akarja és a gyermek minden második hétvégét az Kúria II.Pfv.20.506/2025/4 3 felperessel töltheti, illetve minimum két hétre nyaralni is elviheti, valamint megilleti a páros ünnepek egyik napja. [3] Az alperes 2016 augusztusában a gyermekkel A.-ra költözött. [4] A megállapodás (miszerint a felperes korlátlanul tarthatja a gyermekkel a kapcsolatot) ténylegesen úgy valósult meg, hogy a felperes hétvégenként elvitte a gyermeket. A felek között három év múlva ez konfliktust okozott, mivel az alperes is igényelte a hétvégi együttlétet. 2021 őszétől a felperes minden második hétvégét tölti a kislánnyal, és naponta beszélnek telefonon. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes keresetében a szülői felügyelet gyakorlásának rendezését – a kapcsolattartás szabályozásával - több módon kérte. [6] Elsődlegesen a közös szülői felügyelet gyakorlásán belül a váltott gondoskodás elrendelését kérte. Az önállóan gyakorolt gondoskodás joga felperest minden páratlan héten vasárnap 18 órától a következő páros hét vasárnap 18 óráig, míg az alperest páros héten vasárnap 18 órától a rákövetkező páratlan héten vasárnap 18 óráig illesse meg a szünetek egyenlő arányú megosztásával. Másodlagosan a szülői felügyelet kizárólagos gyakorlására való feljogosítás iránti igényt terjesztett elő, egyben a bíróság kötelezze az alperest havi 40.000 forint összegű gyermektartásdíj megfizetésére. A harmadlagos, illetve negyedleges kereseti kérelmei tartalmilag megegyeztek a szülői felügyelet gyakorlásának elsődleges és másodlagos módjával. [7] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, viszontkeresettel kérte a szülői felügyelet gyakorlására való (kizárólagos) feljogosítását, a kapcsolattartás szabályozását, valamint a felperes gyermektartásdíj megfizetésére kötelezését. [8] A felperes érdemi ellenkérelmében az alperes viszontkeresetének elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a kiskorú gyermek szülői felügyeletének gyakorlására az alperest jogosította fel. A felperes és a gyermek közötti folyamatos kapcsolattartást akként szabályozta, hogy a felperes jogosult minden páros héten szombaton 10 órától vasárnap 18 óráig, valamint páratlan héten szombaton 10 órától szombaton 18 óráig a gyermekkel való folyamatos kapcsolattartásra. Jogosult minden héten hétfőn, kedden, szerdán és csütörtökön 18 órától 18.30-ig a gyermekkel történő telefonos (skype-s) kapcsolattartásra. Rendelkezett az időszakos kapcsolattartásról, valamint az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségéről. Kúria II.Pfv.20.506/2025/4 4 [10] Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, a perbe szakértőt vont be és a szakvéleményt aggálytalannak ítélve ítélete alapjául elfogadta. [11] A jogvita elbírálásánál abból a tényhelyzetből indult ki, hogy a gyermek szülői felügyeletéről az életközösség megszűnésekor (2016 évben) a szülők megállapodtak, a gyermek az alperes gondozásában maradt és folyamatosan vele él. Ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló
  9. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 4:
  10. §

(1)bekezdésében előírt törvényi feltételek bizonyítottsága vizsgálandó. [12] A rendelkezésre álló bizonyítékok, így különösen a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján nem állapítható meg olyan lényeges körülményváltozás, amely indokolná a nyolc éve állandósult helyzet megváltoztatását és a szülői felügyelet gyakorlása felperes által kért módoknak megfelelő megváltoztatását. Az alperes viszontkeresetének helyt adva a szülői felügyelet gyakorlására az alperest jogosította fel. [13] A felülvizsgálattal érintett kapcsolattartás szabályozásánál az elsőfokú bíróság a szakvélemény megállapításaira támaszkodott. A kirendelt szakértő szakvéleménye szerint mindkét szülő szereti a gyermeket, erős, pozitív érzelmekkel kötődnek hozzá. Az alperesre kedvező szülői felügyeleti döntés esetén ezért felperes számára indokolt a széleskörű kapcsolattartás biztosítása. [14] A szakértői véleményt értékelve, azt a bizonyítás egyéb anyagával összevetve határozta meg a felperest megillető kapcsolattartás terjedelmét. Értékelte, hogy a szakvélemény a felperes nevelési alkalmasságát jobbnak minősítette, az alperes nevelési alkalmasságát csak a gyermek érzelmi igényei erősítik, a gyermekkel a felperes szeretetteljes kapcsolatban van, a gyermek ragaszkodik hozzá. [15] A felperes és az alperes fellebbezési folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a folyamatos kapcsolattartás időtartamában, megváltoztatta. A felperes és a kiskorú gyermek közötti páros héten esedékes folyamatos kapcsolattartás kezdő időpontját minden páros héten pénteken 17 órára, a záró időpontját az azt követő pártalan héten hétfőn 8 órára változtatta azzal, hogy a gyermek átadásának helye a kapcsolattartás kezdő időpontjában az alperes mindenkori lakóhelyének az ajtaja, a visszaadásának helye pedig a gyermek mindenkori iskolája. Mellőzte – többek között - a páratlan hétvége pótlására vonatkozó ítéleti rendelkezést azzal, hogy az elmaradt hétvégi folyamatos kapcsolattartást az esedékességet követő héten azonos időtartamban és módon kell pótolni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [16] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság tényhelyzetből levont jogkövetkeztetésével: a kiskorú gyermek már hosszabb ideje, a perindítást megelőző hat évben, 2016 óta folyamatosan az alperes háztartásában nevelkedik, így a per elbírálására a Ptk. 4:170. §
(1)bekezdése irányadó. A peradatok és az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi szakértői vélemény alapján megállapítható volt, hogy a szülők nem alkalmasak a szülői felügyelet közös gyakorlására és az nem szolgálná a közös kiskorú gyermek érdekét sem. A gyermek érdekének alapvetően az állandóság, a biztonság, a kiszámíthatóság felel Kúria II.Pfv.20.506/2025/4 5 meg, amely abban az esetben biztosított, ha a gyermek az egyik szülőjénél él és az érdekének megfelelő terjedelmű kapcsolatot tart a különélő szülőjével. [17] A szülői felügyelet gyakorlása elsőfokú ítéleti módját (alperes kizárólagos feljogosítását) megalapozottnak ítélte, nem értett viszont egyet – az alperes fellebbezésének részben helyt adva – a folyamatos kapcsolattartás konkrét szabályozásával. [18] A bíróság a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást a gyermek érdekének megfelelő keretek között szabályozza. A Ptk. és a gyermek jogairól szóló New Yorkban
  1. november 20-án kelt egyezmény kihirdetéséről szóló
  2. évi LXIV. törvény a kapcsolattartási jog tartalmát és gyakorlását illetően csak keretszabályokat rögzít, annak konkrét szabályozásáról a bíróságnak kell döntenie az eset összes körülményeire tekintettel. A gyermek mindenek feletti érdeke alapján a bíróságnak a kapcsolattartás rendezése során arra kell törekednie, hogy a gyermeknek a különélő szülőjével harmonikus, szeretetteljes családi kapcsolata maradjon fenn. Ugyanakkor a szabályozott kapcsolattartás módját és időtartamát tekintve ne járjon a gyermek életritmusának, mindennapi rutintevékenységének, pihenési, alvási idejének szükségtelen megzavarásával, illetve a kapcsolattartás olyan terjedelmű legyen, amely folyamatosan biztosítja a gyermek életében az állandóságot. [19] Az elsőfokú ítéletnek a folyamatos kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezése azt eredményezi, hogy a gondozó szülő egyetlen teljes hétvégét sem tud a gyermekkel eltölteni. Az elsőfokú bíróság teljességgel figyelmen kívül hagyta, hogy a gondozó szülőnek is hétvégén nyílik lehetősége a gyermekével való tartalmasabb időtöltésre, így többek között szabadidős programokon, esetleg rövid utazásokon való részvételre. [20] A másodfokú bíróság korrigálta az elsőfokú ítéletet, a gondozó szülő részére is biztosította a hétvégi együttlétet: a páros héten esedékes folyamatos hétvégi kapcsolattartás időpontját minden páros héten pénteken 17 órára, míg annak záró időpontját az azt követő páratlan héten hétfőn reggel 8 órára változtatta, egyúttal mellőzte az alperes feljogosítását minden páratlan héten szombaton 10 órától 18 óráig a folyamatos kapcsolattartás körében. [21] Ez a kapcsolattartási rend a felperes részére széleskörű kapcsolattartást biztosít, amely összhangban áll a kapcsolattartásának a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásokról szóló 147/1997 (IX.10.) Kormányrendelet (továbbiakban: Gyer.)
  3. §
(1)bekezdésében rögzített jogszabályi céljával, alkalmas a felperes apa és a kiskorú gyermek között családi kapcsolat fenntartására és biztosítja a gyermek életében az állandóságot is. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [22] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet folyamatos kapcsolattartásra vonatkozó részének hatályon kívül helyezését és e körben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte annak meghatározásával, hogy a felperes a folyamatos kapcsolattartás keretében jogosult és köteles a gyermeket elvinni az ottalvás jogával minden páros hét Kúria II.Pfv.20.506/2025/4 6 kedden, az intézményi elfoglaltságtól függően, de legkésőbb 16 órától páros hét vasárnap 18 óráig azzal, hogy a gyermek átadásának a helye a nevelési oktatási intézmény, oktatás hiányában a felperes mindenkori tartózkodási helyének bejárati ajtaja, míg a gyermek visszaadásának a helye a felperes mindenkori tartózkodási helyének bejárati ajtaja. Amennyiben a folyamatos kapcsolattartás a jogosult, illetve a kapcsolattartásra kötelezett oldalán felmerült okból maradt el, a páros hétre eső kapcsolattartást a páratlan héten kell pótolni. Állította, hogy a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 279. §
(1)bekezdésébe, a Ptk. 4:
  1. §-ába, 4:
  2. §
(1)–
(2)bekezdéseibe és a Gyer. 27. §
(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. [23] Felülvizsgálati érvelésében hangsúlyozta: a jogerős ítélet a kapcsolattartás időtartamát indokolatlanul szűk terjedelemben határozta meg. A másodfokú bíróság a folyamatos kapcsolattartás szabályozása körében a bizonyítékokat okszerűtlenül, a logika szabályainak ellentmondóan mérlegelte és a gyermek valós érdekét teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. Nem merült fel ugyanis olyan körülmény a perben, amely a jogerős ítéletben meghatározott csak kéthetente hétvégére redukált kapcsolattartás elrendelését indokolná, sőt, ezzel szemben kivétel nélkül olyan peradatok vannak, amelyek az átlagosnál szélesebb körül kapcsolattartási rend szabályozását indokolják. A perben kirendelt pszichológus igazságügyi szakértő kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a felperes részére a lehető legtágabb kapcsolattartást javasolt biztosítani. A jogerős ítélet ellentétes a Kúria a BH2021. 228. számú eseti döntésével, amely szerint a kéthetente hétvégi kapcsolattartási rend elavultnak mondható, az átlagos mérceként meghatározott gyakorlatnál is szűkebb. [24] Ehhez képest a másodfokú bíróság a Ptk. 4:2. §
(1)bekezdése szerint, a gyermek érdekével ellentétes rendelkezést hozott. Nem mérlegelte azt az életkörülményt, hogy a felperes jelenleg ugyanazon a településén rendelkezik állandó tartózkodási hellyel, tehát az esetleges földrajzi távolság sem lehet indoka a kapcsolattartási rendnek. A gyermek életkora is lehetővé teszi az érdekét szolgáló tágabb kapcsolattartási időtartam meghatározását, tekintettel arra, hogy már régen nem csecsemő, amely ok miatt nem lehetne több napra távol az édesanyjától. Ilyen körülmény az egészségi állapota vonatkozásában sem merült fel. [25] A kapcsolattartás rendezése a Gyer. 27. §
(1)bekezdésébe is ütközik, az abban foglalt célok teljesítését nem tudja biztosítani, mivel a kapcsolattartás időtartamának indokolatlan szűkössége nem ad lehetőséget arra, hogy a gyermekkel töltendő idő alatt a nevelését és fejlődését megfelelően figyelemmel tudja kísérni, abban alkalmasabb nevelési képességű különélő szülőként megfelelő mértékben rész tudjon venni. [26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott indokokból nem jogszabálysértő, a kapcsolattartás időtartamának és módjának bírói mérlegelés útján történő meghatározása esetén a határozat nem is támadható eredményesen felülvizsgálati kérelemmel. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, a már mérlegelt bizonyítékok eltérő értékelésére nincs lehetőség. A felperes által felülvizsgálati kérelmében kért kapcsolattartási időtartam már majdnem megegyezne a váltott gondoskodás időtartamával, amely a bírói gyakorlat alapján nem lehetséges. Kúria II.Pfv.20.506/2025/4 7 A Kúria döntése és jogi indokai [27] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem joghatályos keretei között vizsgálta. [28] A Pp. 405. §
(1)bekezdése szerint irányadó 72. §
(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél számára a jogi képviselet kötelező. A Pp. 74. §
(1)bekezdése szerint a kötelező jogi képviselet esetén a jogi képviselő nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. A Kúria mindezekre figyelemmel a felperes felülvizsgálati kérelmének csak a jogi képviselője által írt és ellenjegyzett részét vizsgálhatta érdemben, az annak mellékleteként becsatolt, a felperes személyesen írt és aláírt része hatálytalan. [29] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria elfogadta a jogerős ítélet szabályozását, a kifejtett indokolást nem ismétli meg. [30] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet folyamatos kapcsolattartási szabályozását támadta, ezért a Kúria ebben a körben vizsgálta az állított jogszabálysértéseket. [31] A felperes hivatkozott a Gyer. 27. §
(1)bekezdése megsértésére. A jogszabályhely a kapcsolattartás céljának törvényi definíciója, funkciójának generális tartalma: képes legyen a családi kapcsolat (szülő-gyermek viszony) fenntartására és lehetőséget biztosítson a különélő szülőnek a gyermek fejlődése folyamatos figyelemmel kísérésére és segítésére. A generális cél a konkrét szabályozási módban realizálódik, önmagában az, hogy a különélő szülő tágabb időkeretben szeretne a gyermekkel együtt lenni, nem jelenti a kapcsolattartás jogintézményi célja általános elvének megsértését. [32] A jelen jogvita polgári peres eljárás, a kapcsolattartás szabályozására a Ptk. 4: 178. §185. §-i vonatkoznak. [33] Tévesen állítja a felperes a Ptk. 4: 181. §
(1)bekezdése megsértését. A jogvitában a felek között megállapodás nem jött létre, a bíróság döntött, a felülvizsgálati kérelem a gyermek meghallgatásának mellőzésére érintőlegesen sem utalt (a szakértő egyébként meghallgatta), az anyagi jogi jogszabályhely megsértésére hivatkozás alaptalan. [34] A Ptk. 4:178. §
(1)és
(2)bekezdése a kapcsolattartást a gyermek jogaként, illetve a különélő szülő jogaként és egyben kötelezettségeként határozza meg. A Kúria vonatkozó joggyakorlata értelmében a különélő szülővel való személyes és közvetlen kapcsolattartás a gyermek alapjoga, ez összhangban áll az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett a gyermekek jogairól szóló New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény 9. cikk 3. pontjával és a Ptk. 4:2. §
(1)bekezdése szerinti alapelvével: a kiskorú gyermek alapvető érdekének elsődlegességével (Pfv.II.21.337/2020/4.). Kúria II.Pfv.20.506/2025/4 8 [35] A kapcsolattartás rendezése elsődleges a szülők megállapodása [Ptk. 4: 181. §
(1)bekezdés]. Nincs tehát jogi akadálya annak, hogy a szülők a folyamatos kapcsolattartásnál a hétvégét egymás között megosszák (egyik nap az egyik, másik nap a másik szülő). [36] A kapcsolattartás bíróság általi szabályozása a bíróság diszkrecionális joga: a Ptk. 4:181. §
(2)bekezdésének törvényi szempontrendszere szerinti peradatok (bizonyítékok) mérlegelésével határoz. A Ptk. 4: 181. §
(2)bekezdésének megsértése körében a felülvizsgálati érvelés a törvényi szempontok vizsgálatának hiányára nem hivatkozott, az anyagi jog megsértése nem állapítható meg. [37] A bíróság mérlegelési tevékenysége a gyermeki jog, a különélő szülő joga és kötelezettsége alapjogi egyensúlyának megteremtése, az adott peradatok szerinti konkrét érdekek összehangolása: a különélő szülő személyi körülményei, a szülő-gyermek viszony, a gyermek érdeke (pl. életkora, egészségi állapota, saját nyilatkozata, a különélő szülővel való kapcsolati igénye, iskolai elfoglaltsága, egyéb tevékenységei) vizsgálata. A jogszabályhely a kapcsolattartást a gyermek jogaként és a különélő szülő joga, valamint kötelezettségeként írja elő, ahol a gondozó szülő csak a kapcsolattartás zavartalan biztosításának kötelezettjeként jelenik meg [Ptk. 4: 178. §
(1)és
(2)bekezdés]. A jogszabályhelyből azonban nem következhet az az értelmezés, hogy a gondozó szülő teljességgel mellőzhető. A gyermek alapvető érdekének érvényesülési elve [Ptk. 4: 2. §
(1)bekezdés] ugyanis azt is jelenti, hogy a gyermeknek lehetőséget kell biztosítani a gondozó szülővel való zavartalan hétvégi együttlétre, amely alatt – ahogy ezt a jogerős ítélet helytállóan fejtette ki – vele is különböző programokon (kirándulás, családlátogatás, kulturális, sportesemények stb.) vehet részt. [38] Ebből következően tehát a kapcsolattartás konkrét szabályozásakor a gyermek érdekérvényesülésének elsődlegessége és a különélő szülő érdekének összehangolása között a gondozó szülő gyermekkel együtt tölthető szabadideje is figyelembe vehető. [39] Helytállóan érvel a felperes azzal, hogy a folyamatos kapcsolattartás klasszikus szabályozási keretét (kéthetente a hétvége) az ítélkezési gyakorlat ma már a kapcsolattartás céljának megvalósulása érdekében kitágította a hétközbeni folyamatos kapcsolattartással (általában a közbenső héten egy este vagy egy/két éjszaka). Az ilyen szabályozás alapja egyrészt az objektív körülmények fennállása (a távolság miatt közlekedés), másrészt a gyermek elfoglaltsága, illetve a különélő szülő ilyen igénye (nyilvánvalóan ő tudja, hogy időbeosztása, munkája ezt lehetővé teszi-e), ami kiszámíthatóvá teszi a megvalósulását. [40] A felperes felülvizsgálati kérelmében a folyamatos kapcsolattartás szabályozásának jogellenessége körében döntően a másodfokú bíróság bizonyítékértékelését támadta: az nem felel meg a gyermek érdekének, akadályát jelenti a különélő felperes és a gyermek közötti harmonikus kapcsolat megvalósulásának, a másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével a perben kirendelt igazságügyi szakértőnek a szülők nevelési képességeire tett megkülönböztetését figyelmen kívül hagyva hozta meg döntését. [41] A Kúria következetes joggyakorlata alapján nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna, kizárólag az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a Kúria II.Pfv.20.506/2025/4 9 bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (Kúria Pfv.21.474/2011. megjelent: BH2013. 119.). [42] Alaptalanul érvel a felperes a szakvélemény megállapításának figyelmen kívül hagyásával. A perbeli szakvélemény szülői nevelési alkalmasságra vonatkozó megállapításait az eljárt bíróságok a szülői felügyelet rendezése körében a többi perbeli nyilatkozattal és bizonyítékkal együtt mérlegelték és egybehangzó jogkövetkeztetéssel jogosították fel az alperest a szülői felügyelet gyakorlására. [43] A szakvélemény a felperes részére a lehető legtágabb kapcsolattartást javasolta biztosítani. A kapcsolattartás adott perbeli szabályozásáról a bíróság dönt, döntése során egy bizonyítékként értékeli a szakvélemény kapcsolattartásra vonatkozó javaslatait. A másodfokú bíróság a gyermek érdekeként értékelte a gondozó szülővel való, a hétköznapok rutinjától eltérő, hétvégén megvalósítható programok, élmények lehetőségének biztosítását, ami az alpereshez fűződő kapcsolatának meghittségéhez, fejlődéséhez szükséges. Jogkövetkeztetése a bizonyítékok mérlegelését nem sérti (nem okszerűtlen, logikátlan vagy iratellenes) és a gyermek érdekének [Ptk. 4: 2. §
(1)bekezdés] is megfelel. [44] A Kúria rámutat arra is, hogy a felperes a per során tett nyilatkozataiban (keresetlevelében, fellebbezésében) mindvégig következetesen a közös szülői felügyelet elrendelését, vagy a kizárólagos szülői felügyelet gyakorlására való feljogosítását kérte. A kapcsolattartás rendezése körében a „váltott gondoskodást” indítványozta. A perbeli nyilatkozataiban nem tért ki arra a kapcsolattartási szabályozásra, amelyet az alperes szülői felügyelet gyakorlására vonatkozó viszontkeresetének történő helyt adás esetén igényelt volna. Először a felülvizsgálati kérelmében terjesztett elő az őt megillető kapcsolattartási rendezést: a páros héten keddtől vasárnapig tartó kapcsolattartást. A kapcsolattartás szabályozásának keretjogszabályi jellegére tekintettel a bíróság nincs kötve a felek nyilatkozataihoz, attól eltérően is rendelkezhet, azonban nyilvánvalóan értékeli a szülők igényeit. A szülői igény hiányában pedig a másik fél (jelen esetben az alperes) által kért szabályozásból tudott kiindulni. [45] A jogerős ítélet anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályhelyet nem sértett, ezért azt a Kúria a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [46] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest a Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes – figyelemmel a 32/2003. (VII.22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdésére – a felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. A felperes pervesztessége folytán köteles megfizetnie a Pp. 101. §
(1)bekezdése alapján az államnak az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése szerinti felülvizsgálati eljárási illetéket. A Kúria tájékoztatja a felperest, hogy a tárgyi költségfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044 09060018 számú illetékbevételi számlára kell befizetnie, amelynek során közleményként fel kell tüntetnie a Kúria megnevezést, e határozat számát és a fizetésre kötelezett (a jelen ügyben a felperes) adóazonosító számát. [47] A Kúria felülvizsgálati kérelmet tárgyalás megtartása nélkül bírálta el [Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján, a Pp. 376. §
(1)bekezdés]. Kúria II.Pfv.20.506/2025/4 [48] 10 Az ítélet elleni felülvizsgálat kizárt [Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pont]. Budapest,
  1. június
  2. dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, dr. Osztovits András s.k. előadó bíró, dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.