Bf.351/2025/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettében. Ezért őt 4 év 6 hónap fegyház fokozatú szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000,forintban határozta meg, és rendelkezett a kiszabott 300.000,- forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A vádlottal szemben mindösszesen 258.600,- forintra vagyonelkobzást rendelt el, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen annak kihirdetését követően az ügyész a vádlott terhére, a szabadságvesztés, a közügyektől eltiltás és a pénzbüntetés napi tétel összegének súlyosítása végett, míg a vádlott és védője a szabadságvesztés és a pénzbüntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.351/2025/9. 2 [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.874/2025/6. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, ellenben a vádlott és védője fellebbezését nem tartotta alaposnak. [4] Kifejtette, hogy a bejelentett fellebbezések tartalmára figyelemmel a felülbírálat terjedelme a Be. 590.§

(3)bekezdése alapján korlátozott. [5] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem követett el olyan eljárási szabályszegést, amely a másodfokú felülbírálatot érdemben befolyásolná. A törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, megvizsgált minden olyan bizonyítékot, amelynek jelentősége volt a megalapozott érdemi döntéshez, így a történeti tényállást megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól mentesen állapította meg. A szóbeli indokolásból megállapítható, hogy a törvényszék a bizonyítékok tartalmát egyenként és összességében összevetve vizsgálta, a vádlott bűnösségét a bizonyítékok alátámasztották. Ezért a vádlott bűnösségére levont következtetés helytálló, valamint törvényes a bűncselekmény minősítése is. [6] Az ügyészség meglátása szerint tévedett azonban a törvényszék a büntetés kiszabásakor, mert nemcsak az irányadó középmértéktől, hanem a büntetési tétel minimumától is a vádlott javára tért el, és ehhez igazította a közügyektől eltiltás tartamát, ami súlytalanná teszi a joghátrányt. Az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés eltúlzottan enyhe, figyelemmel arra, hogy nagy nyomatékkal kell értékelni a vádlott terhére, hogy a legsúlyosabb elkövetési magatartást, a kereskedést valósította meg, viszonylag huzamosabb időn keresztül, többféle kábítószerre. Ezek mellett az elszaporodottság és a vádlotti kábítószer-fogyasztás is megállapítható, melyek összességükben már túlsúlyt eredményeznek az enyhítő körülményekhez képest. A büntetlen előélet és a fiatal felnőtt kor egyidejűleg nem vehető figyelembe enyhítő körülményként, továbbá a hároméves időmúlás még csekély súllyal sem értékelendő. A vádlott beismerő vallomásának nem lehet olyan jelentőséget tulajdonítani, mint amit az elsőfokú bíróság megtett, hiszen a jelentős mennyiségre elkövetett kereskedést vitatta. Mindezek azt indokolják, hogy a kellő visszatartás érdekében a vádlott szabadságvesztése tartamának felemelése és az ahhoz igazodó mértékű közügyektől eltiltás alkalmazása szükséges. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapítása megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek. A vádhatóság szerint a pénzbüntetés egy napi tétel összegének a törvényi minimumban való megállapítása nem igazodik a vádlott jövedelmi, vagyoni viszonyaihoz, eltúlzottan alacsony, ezért annak felemelését is indokoltnak tartotta. A járulékos rendelkezéseket törvényesnek minősítette. [7] Mindezek alapján a fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék ítéletét akként változtassa meg, hogy a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát, valamint a pénzbüntetés egy napi tétel összegét súlyosítsa, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [8] A vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában megismételte az elsőfokú ítélet ténymegállapításait a vádlott személyi körülményei és a történeti tényállás tekintetében, és kiemelte a törvényszék által értékelt enyhítő körülményeket. Ehhez kapcsolódóan hozzátette, hogy a vádlott az eljárás során együttműködő magatartást tanúsított, elvégezte az elterelést, magatartása azóta rendeződött, dolgozik, rendszeres jövedelemmel rendelkezik, régi életével maximálisan megszakította a kapcsolatot. Egy hosszú tartamú szabadságvesztés az életbe való visszakerülését nagymértékben megnehezítené, ezért méltányos büntetés kiszabását kérte. Mindezek alapján a kiszabott büntetés enyhítésére tett indítványt. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.351/2025/9. 3 [9] A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője – az átiratban előzetesen bejelentettek szerint – nem vett részt. [10] A vádlott védője a nyilvános ülésen tartott védőbeszédében az elsőfokú perbeszédében és a fellebbezése írásbeli indokolásában írtakat maradéktalanul fenntartotta. Ismét kiemelte a vádlott fiatal felnőtt korát, együttműködő magatartását, és azt, hogy már korábban belátta a cselekménye következményeit, amikor részt vett az orvosi terápián, ami bizonyítja, hogy meg akar változni. Ezért kérte, hogy a kiszabott büntetés tegye lehetővé a vádlott fejlődését, és ne törje ketté életpályáját, erre tekintettel a pénzbüntetés mellőzését kérte. [11] A vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt nyilatkozni. [12] A fellebbezések nem alaposak. [13] A kétirányú fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla Be. 583. §

(3)bekezdésének a) pontja alapján a fellebbezésekre figyelemmel az elsőfokú ítéletet kizárólag a kiszabott büntetésre vonatkozó részében bírálta felül. A Be. 590.§

(5)bekezdés alapján a korlátozott felülbírálat ezen kívül kiterjedt a bűnösségre vont következtetés okszerűségére, a bűncselekmény minősítésére, valamint a Be. 607. §

(1)bekezdésében, a Be. 608. §

(1)bekezdésében és 609.§

(1)bekezdésében írt hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések vizsgálatára. Az ítélőtábla a Be. 590. §

(7)bekezdése folytán hivatalból felülbírálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket is. [14] A másodfokú bíróság az eljárási szabálysértések vizsgálata körében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértést nem vétett. Helyesen utalt a törvényszék arra, hogy a fellebbezések irányára tekintettel, melyek csak a kiszabott joghátrányt sérelmezték, helye volt a Be. 562.§

(2)bekezdése alapján az ítélet ún. rövidített indokolásának, vagyis az írásba foglalt ítéletnek nem kellett részletesen bemutatni a bizonyítékokat, illetve azok mérlegelését. [15] A kizárólag a büntetés megváltoztatására irányuló fellebbezésekre figyelemmel a felülbírálat terjedelme a Be. 590. §

(3)és

(5)bekezdése és a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjában foglaltak alapján korlátozott, így az ítélőtábla nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, jelen határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította. [16] Az elsőfokú ítélet tényállása a vádlott tekintetében megalapozott és mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében foglalt hiányosságoktól. [17] Az elsőfokú ítélet csupán a vádlott személyi körülményei vonatkozásában ([18] bekezdés) szorul pontosításra az azóta bekövetkezett változásokra tekintettel. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.351/2025/

1. 4 [18] Terhelt1 munkaviszonya a cég2-ben megszűnt, ehelyett a cég3 (cím15) alkalmazásában projektvezetőként dolgozik az építőiparban, és videókészítéssel foglalkozik, melyből származó jövedelme havonta bruttó 373.200,- forint. Nőtlen, de élettársi kapcsolatban él. [19] Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést Terhelt1 vádlott bűnösségére és a cselekmények minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek. [20] Az iratokból azonban nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság vizsgálta-e, hogy az anyagok, amikkel a vádlott kereskedett, a kábítószer előállításának, használatának, terjesztésének, népszerűsítésének tilalmával összefüggő törvénymódosításokról szóló
2. évi XIX. törvény által módosított kábítószer fogalmának megfelel-e. [21] E jogszabállyal módosított, hatályos Btk. 459.§

(1a)bekezdése értelmében ugyanis kábítószer az ellenőrzött anyagokról szóló 78/

1. (XII. 28.) BM rendelet
2. mellékletében a kábítószerek
3. vagy
4. jegyzékén szereplő anyag,
5. mellékletében a pszichotróp anyagok
6. vagy
7. jegyzékén szereplő anyag, valamint
8. mellékletében meghatározott anyag. [22] Az ítélőtábla megállapította, hogy kannabisz a rendelet
9. melléklete kábítószerek
10. jegyzéke
11. pontja, a kokain a
12. pontja, az LSD a
13. melléklet pszichotróp anyagok
14. jegyzéke
15. pontja, az MDMA a
16. pontja, az amfetamin a pszichotróp anyagok
17. jegyzéke
18. pontja, a delta-9-THC a
19. pontja, a ketamin a
20. pontja alatt szerepel, vagyis ennek alapján valamennyi anyag jelenleg is kábítószernek minősül. [23] A joghátrány megválasztása körében a törvényszék szinte hiánytalanul és a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló
21. BK véleményben írtakat szem előtt tartva vette számba a vádlott terhére és javára szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket. A fellebbviteli főügyészség helytállóan mutatott rá, hogy a vádlott javára egyidejűleg nem vehető figyelembe büntetlen előélete és fiatal felnőtt kora. [24] A Kúria legutóbb a
22. évi
23. számon közzétett eseti döntésében foglalkozott a büntetés céljának kérdésével, melynek során kifejtette, hogy a Btk.
24. §-ában írtak szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetés kétségtelen joghátrány, a büntetés kiszabása ekként joghátrány okozása, vagyis az elkövetőre vonatkozó rosszallás megtestesítése. Az elkövetett bűncselekmény viszont nyilvánvalóan szintén rosszat jelent. Ehhez képest a büntetés lényege – hagyományosan – a rosszra (a bűnre) adott olyan válasz, amiben testet ölt az elkövetőre vonatkozó, az elkövető számára rossz, azaz joghátrány (szabadságelvonás, jogkorlátozás stb.) okozása. A büntetés alakilag mindig megtorlás, vagyis az elkövető által elkövetett bűntettnek megfelelő, arányos joghátránnyal való viszonzása. A büntetés lényege, tartalma pedig egyfelől fenyítés, azaz az elkövető számára nehézséggel sújtás, másfelől a bűnhődés lehetőségének elindítása. Ahhoz, hogy egy büntetés elérje célját általában elegendő, hogy a büntetés okozta rossz nagyobb legyen, mint a bűnből következő jó, és a rossznak túlsúlya alapján kell kiróni a büntetést és közömbössé tenni azt az előnyt, amelyet egy adott bűncselekmény elkövetése az elkövető számára jelentene. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.351/2025/
25. 5 [25] Az ítélőtábla rögzíti továbbá, hogy a büntetésnek meg kell felelnie a generális és a speciális prevenció követelményének, vagyis mind a társadalom többi tagját, mind a tettest vissza kell tartania újabb bűncselekmény elkövetésétől. Ezáltal tehát alkalmasnak kell lennie a bűnözés befolyásolására, amelynek egyik eszköze az individualizáció, vagyis a büntetés lehetőleg személyre szabott, egyéniesített volta. [26] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket súlyuknak megfelelően értékelte, amikor a vádlottal szemben a legszigorúbb büntetés kiszabását tartotta szükségesnek, ezért őt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélte, de egyben lehetőséget látott a Btk. 80.§

(2)bekezdése szerinti úgynevezett középmértéktől lefelé – a vádlottra kedvezőbb - tartamú szabadságvesztés kiszabására a Btk. 82.§ alkalmazásával. [27] A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartama igazodik a terhére megállapított bűncselekmény tárgyi súlyához, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyességhez és a feltárt bűnösségi körülményekhez, és alkalmas a büntetési célok elérésére is. A magas büntetési tétellel, akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményt elkövető vádlottal szemben a szabadságelvonással nem járó joghátrány alkalmazása nem merülhetett fel, mivel az a büntetés céljának elérésére nem lehet alkalmas. Az ítélőtábla meglátása szerint a törvényszék okkal tulajdonított kiemelt jelentőséget a vádlott kedvező személyi körülményeinek, így büntetlen előéletének, illetve a cselekmény óta tanúsított magatartásának, a kezelésen való részvételnek és az életében bekövetkezett pozitív változásoknak, mely a személyében rejlő kisebb fokú társadalomra veszélyességet bizonyítják. A vádlott terhére rótt kábítószer mennyisége objektíven tükrözte a cselekmény tárgyi súlyát, amire tekintettel indokolt volt a büntetési tétel minimumától a vádlottra kedvezőbb irányú eltérés. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartamával a másodfokú bíróság is egyetértett, azt arányosnak, méltányosnak és a vádlott cselekményével összeegyeztethetőnek találta, ezért sem a súlyosítására, sem az enyhítésére nem látott lehetőséget. [28] A szabadságvesztés tekintetében a másodfokú bíróság annyiban egészíti ki az elsőfokú ítéletet, hogy e büntetés törvényhelyeként feltünteti a Btk. 35. §

(1)bekezdését is. [29] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek voltak. Így a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapítására és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozóan az elsőfokú bíróság helyesen döntött, és helytállóan tüntette fel ítéletében, hogy ezen rendelkezések mely törvényi előírásokon alapulnak. [30] A megfelelő jövedelemmel és vagyonnal rendelkező vádlott haszonszerzés céljából követte el a kábítószer-kereskedelem bűntettét, ezért az elsőfokú bíróság törvényesen szabott ki pénzbüntetést vele szemben, annak mellőzésére az ítélőtábla sem látott alapot. A kábítószer-kereskedelem önmagában adásvételek sorozatát jelenti, vagyis haszonszerzésre irányul, a vádlottnak pedig folyamatos munkaviszonya van, melyből megfelelő jövedelmet realizál, emellett több gépjármű tulajdonosa, így esetében a Btk. 50.§

(2)bekezdésében írt feltételek maradéktalanul teljesültek. Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.351/2025/

1. 6 [31] Az elsőfokú ítéletben meghatározott pénzbüntetés mértéke is megfelelő volt, a napi tételek száma arányban áll a vádlott személyében és cselekményében megnyilvánuló társadalomra veszélyességgel, míg az egynapi tétel összege igazodik a rendelkezésre álló adatokból megállapítható vagyoni helyzetéhez és a garantált bérminimum szerinti jövedelméhez, így annak felemelése sem volt indokolt. A törvényszék pontosan rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetés esetére annak szabadságvesztésre való átváltoztatásáról. [32] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a pénzbüntetés törvényhelyére vonatkozó megjelölését kiegészíti a Btk.
2. §

(1)bekezdés d) pontjára hivatkozással, továbbá rögzíti, hogy a büntetések egymás melletti kiszabására a Btk. 33. §

(3)bekezdése biztosít lehetőséget. [33] Az elsőfokú bíróság ítéletének a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezései és indokai szintén törvényesek, a törvényszék ügydöntő határozata hibamentesen jelölte meg annak összegét is. A másodfokú bíróság annyiban egészíti ki az elsőfokú ítéletet, hogy az intézkedés törvényhelyeként a Btk. 63. §

(1)bekezdés f) pontját is feltünteti. [34] A törvényszék helyesen döntött a kábítószerek és a terjesztéshez használt eszközök elkobzásáról és a bűnügyi költség viseléséről is. [35] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét a Be. 599. §

(1)bekezdése alapján megtartott nyilvános ülésen a Be. 605.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Budapest,

1. május
2. Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Kováts Katalin s.k. előadó bíró Dr. Kertész Andrea s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 14.B.52/2024/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.351/2025/
4. számú végzése által
5. év május hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. május
8. Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke