Pfv.20616/2025/4 – Kúria

(1)bekezdése és 28. §

(1)bekezdés b) pontja alapján, emellett a Polgári Törvénykönyvről szóló

1. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:
2. §ára, az 5:
3. §-ára és az 5:
4. §

(1)bekezdésére történő hivatkozással. Érvelése szerint a parkolásgátlók balesetveszélyesek, ezért hozott a közgyűlés a leszerelésükre vonatkozó határozatokat. [4] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy 5 éven át a tulajdonostársak közül senki nem kifogásolta a parkolásgátlók felhelyezését. A parkolók használatára vonatkozó kizárólagos jogára hivatkozott, előadva, hogy a kizárólagos használatában álló parkolóhelyeken megérkezésekor több esetben idegen gépjármű állt, emiatt azokat nem tudta használni. Hangsúlyozta, hogy a parkolóhelyeken rendeltetésüknél fogva kizárt az áthaladó forgalom, a parkolásgátlók pedig az irányadó szabványoknak megfelelnek, balesetveszélyesek ilyen módon nem lehetnek. Nézete szerint az elbontásukra kötelező határozataival a felperes közgyűlése túlterjeszkedett a hatáskörén. Az első- és a másodfokú bíróság határozata [5] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletével az alperest a parkolásgátlók leszerelésére kötelezte. Okfejtése szerint a közgyűlés a Tht. értelmében szabályozhatja a közös tulajdonú terület – jelen esetben a parkoló – használatának a módját, a felperes közgyűlése által e tárgyban hozott határozatokat az alperes köteles teljesíteni. [6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasította. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a jogvitát nem a felperes által hivatkozott Tht. 23. §

(1)bekezdése, hanem a Tht. 23. §

(2)bekezdése alapján bírálta el, ezzel pedig a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp. )
2. §

(1)bekezdésének megsértésével túlterjeszkedett a kereseten. A felperes utalt ugyan az alperest a parkolásgátlók leszerelésére kötelező közgyűlési határozataira, de jogalapként azokra nem hivatkozott. Az elsőfokú bíróság által a tulajdonostársakat sértő használati mód tekintetében lefolytatott bizonyítás alapján ugyanakkor az volt megállapítható, hogy a tulajdonostársak a parkolásgátlókkal kapcsolatban a gépjárművel való továbbhaladás késleltetettségét, a szeméttároló gyalogos Kúria V.Pfv.20.616/2025/4 4 megközelítésének nehezítettségét és az egyik tulajdonos rollerező gyermekét érintő balesetveszélyt sérelmezték. Mindebből a másodfokú bíróság arra következtetett, hogy a parkolásgátlók elhelyezése ugyan kis mértékben sérti a tulajdonostársaknak a közös használatú ingatlanrészek használatához való jogát, az alperest megillető kizárólagos használati jog azonban közgyűlési határozat nélkül is biztosítja számára a parkolásgátlók felszerelésének jogát, a tulajdonostársak a csekély mértékű korlátozás tűrésére kötelesek. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élő felperes annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó döntés hozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság nem a perbe vitt jog alkalmazásával bírálta el a jogvitát, ugyanis a felperes a Tht. 28. §

(1)bekezdés b) pontját a jogalap körében, a 14/

1. (II. 8.) közgyűlési határozatot pedig mint kötelem-keletkeztető hatású aktust jelölte meg. A Tht. hivatkozott
2. §

(1)bekezdés b) pontja nézete szerint teljesen lefedi a másodfokú bíróság által hiányolt Tht. 23. §

(2)bekezdése tartalmát, az annak megfelelően meghozott közgyűlési határozat az alperest kötelezi. A kifejtettek alapján épp a másodfokú bíróság terjeszkedett túl a fellebbezési kérelmen, a Tht. 23. §

(2)bekezdésére ugyanis a felek egyike sem hivatkozott, a jogerős ítélet ezért a Pp. 370. §

(1)bekezdését és a Pp. 371. §

(1)bekezdés d) pontját sérti. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tárgyalást felfüggesztő végzésének helybenhagyása során még maga is úgy értékelte, hogy a közgyűlési határozat érvényessége tárgyában folyó per eldöntése előkérdés a jogvita szempontjából. Nézete szerint az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a Pfv.20.019/2020/

1. számú határozatra is a kizárólagos használati jog alapító okiratban történő szabályozása kérdésében. Tévesen zárta ki a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a közgyűlési határozat kötelemkeletkeztető hatására vonatkozó álláspontját, megsértve ezzel a Tht.
2. §

(1)bekezdését,

1. §-át,
2. §

(1)és

(2)bekezdését, a 28. §

(1)bekezdés b) pontját, a 43. §

(1)bekezdés a) pontját, valamint a Ptk. 5:

1. §-át, 5:
2. §-át, 5:
3. §-át és 5:
4. §-át és a Pp.
5. §

(1)bekezdését. Az elsőfokú bíróság azt is helyesen állapította meg, hogy a közgyűlés meghatározhatta a parkoló használatának módját. Olyan kereset ugyanakkor, amelyben a társasház a közgyűlés határozatának végrehajtását kéri, nem létezik. [8] Nyomatékosította, hogy az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a kereseten, annak tárgya ugyanis a birtokvédelem volt, amelyben a felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a közgyűlés engedélyező határozatának hiányában szerelte fel a parkolásgátlókat, ugyanakkor létezik olyan közgyűlési határozat, amely az alperest a Ptk. 5:7. §

(1)bekezdése körében azok leszerelésére kötelezi. Az alperes maga is így értelmezte a kialakult helyzetet, amikor a jelen per tárgyalásának a felfüggesztését kérte a közgyűlési határozat érvénytelensége iránti per befejezéséig. [9] A Ptk. 5:5. §-a, az 5:7. §-a, az 5:21. §-a, az 5:23. §-a, a Tht. 13. §

(1)bekezdése,

1. §-a,
2. §

(1)bekezdése, 28. §

(1)bekezdés b) pontja és a 43. §

(1)bekezdés a) pontjának megsértése körében pedig a tanúvallomások „téves értelmezésére” hivatkozott, a bizonyítékok felülmérlegelésével ugyanis megállapítható, hogy a parkolásgátlók kihelyezése jelentős mértékben zavarja a társasház közösségét. Hangsúlyozta: a kizárólagos használati jog gyakorlása sem „mindenek feletti jogosultság”, gyakorlása nem sértheti a többi tulajdonost. A Kúria V.Pfv.20.616/2025/4 5 parkolásgátlók felszerelésével az alperes megsértette a Tht. 23. §

(1)bekezdését, a felperes által átengedett jog alapján gyakorolt birtoklás ugyanis nem akadályozhatja a többi tulajdonostársat jogainak gyakorlásában, különös tekintettel arra, hogy a kizárólagos használatot rögzítő alapító okirat nem rendelkezett a használat módjáról. Utóbbiról – a parkolásgátlók leszereléséről – a közgyűlés döntött határozati formában. Utalt arra, hogy az alperes felfestéssel vagy tábla kihelyezésével is biztosíthatja a kizárólagos használatot, ez a körülmény pedig – amely szerint más módon is elérhető az alperes által kívánt cél – önmagában birtoksértővé teszi az általa választott megoldást. A közgyűlés határozata pedig önmagában, a zavarás körülményeinek vizsgálata nélkül is megalapozza a keresetet. [10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Rámutatott, hogy a parkolásgátló felszerelésének oka az volt, hogy közel egy éven át idegen gépjárművek álltak a kizárólagos használatában álló parkolóhelyen, jogalap nélkül akadályozva őt a használati joga gyakorlásában. Ennek megszüntetése érdekében szereltette fel a parkolásgátlókat, a többi tulajdonos jogát – a kizárólagos használati jogra tekintettel – nem sértette meg. [11] Nézete szerint a felülvizsgálati kérelem nem felel meg a Pp. 406. §

(1)bekezdésében foglaltaknak, abban ugyanis a bizonyítékok és a ténykérdések újraértékelését kéri a felperes, ez azonban felülvizsgálat tárgya nem lehet. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság nem „utasította el” a közgyűlési határozat jogi jelentőségét, csupán arra mutatott rá, hogy az a kereset eldöntése szempontjából nem releváns. A felfüggesztő végzés elleni fellebbezés elbírálásakor a másodfokú bíróság nem a teljes jogvitát bírálta felül, így nincs ellentmondás a két határozat között. Mindezek miatt elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem „elutasítását” kérte. [12] Érdemben arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság nem sértette meg a jogvita kereteit, a felperes keresete ugyanis a birtokháborítással kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseken, nem pedig a felperes közgyűlési határozatán, illetve annak hiányán alapul. A Pp.-ben megfogalmazott rendelkezési elv értelmében pedig a bíróság a kereseti kérelemhez és annak jogalapjához is kötve van, a másodfokú bíróság ennek megfelelően járt el. [13] Hangsúlyozta, hogy az alapító okiratban biztosított kizárólagos használati jog a számára önálló tartalommal bíró birtoklási jogosultságot jelent, amely a közgyűlés határozata nélkül is kiterjed a parkolásgátló elhelyezésére, ezzel birtoksértést nem valósított meg, szükségtelenül nem zavarja a tulajdonostársakat. A másodfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra is, hogy a közgyűlési határozat érvényességének a jogvita eldöntése szempontjából nincs relevanciája, a felperes ugyanis a keresetét nem a közgyűlés határozatára, hanem kizárólag a birtokháborítási jogcímre alapította. Ennek nem mond ellent az eljárás felfüggesztése sem, a pernek abban a szakaszában ugyanis az előkérdés elvi lehetősége fennállhatott. [14] Végezetül azt emelte ki, hogy a másodfokú bíróság a tanúvallomásokat okszerűen értékelte, ekként a jogerős ítélet hatályban tartása indokolt. Kúria V.Pfv.20.616/2025/4 6 [15] Utalt arra is, hogy a birtokos a tilos önhatalom ellen a birtok megvédéséhez szükséges mértékben önhatalommal is felléphet, így az őt ért sérelem elhárításához arányos mértékben eljárva helyezte el a parkolásgátlókat. A felperesnek a Tht. 28. §

(1)bekezdés b) pontja és a 23. §

(2)bekezdése közötti átfedésre vonatkozó érvelésével kapcsolatban pedig azt fejtette ki, hogy a felperes által hivatkozott Tht. 28. §

(1)bekezdés b) pontja csupán általános hatáskört ad a közgyűlésnek a közös tulajdonú részek használati szabályozására, önkényes, az alapító okirat módosítását nélkülöző eljárásra azonban nem hatalmazza fel. Az alapító okiratban mint szerződésben rögzített kizárólagos használati jog a közgyűlés határozatával nem korlátozható, különösen nem a tulajdonostársaknak okozott sérelem hiányában. A Kúria döntése és jogi indokai [16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [17] Elöljáróban, az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltak alapján mutat rá a Kúria arra, hogy a bizonyítékok felülmérlegelése valóban csak kivételes esetben lehet felülvizsgálat tárgya, annak megítélése azonban, hogy fennáll-e ez a kivételes helyzet – a jogerős ítéletet hozó bíróság nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelése – csak a felülvizsgálati kérelem érdemi vizsgálata alapján lehetséges, e körben a felülvizsgálati kérelem visszautasításának nincs helye. A felperes ugyanakkor csak a zavarás szükségessége kérdésében hivatkozott a mérlegelés hibájára, elsődlegesen az alperesnek a parkolásgátlók felszerelésével kapcsolatos jogszabálysértő eljárását sérelmezte, mert nézete szerint az arra vonatkozó jogosultsága az anyagi jogi szabályokból nem vezethető le, a közös részek használatát szabályozni jogosult közgyűlés pedig nem adott rá engedélyt, ellenkezőleg: határozatával az alperest az eredeti állapot helyreállítására kötelezte. [18] A per adatai szerint a parkolóhelyek használatát a társasház két forrásból szabályozta: egyfelől az alapító okirat – a tulajdonostársak szerződése – a parkolóhelyek kizárólagos használatát juttatta az alperesnek, míg a felperes közgyűlési határozattal – szervezeti jogi aktussal – kötelezte az alperest annak leszerelésére. Helyesen érvelt a felperes, hogy a közgyűlés határozata kötelemkeletkeztető hatályú, a szerződéssel szabályozott kérdésekben azonban – amelyekről tehát a tulajdonostársak egybehangzó akaratnyilatkozattal foglalnak állást – a közgyűlés határozattal – azaz többségi szavazással – nem hozhat eltérő szabályokat, ez ugyanis a kizárólagos használati jogot alapító szerződés jogintézményi lényegével ellentétes. Mindezek miatt helytállóan foglalt állást a másodfokú bíróság: az eredeti állapot helyreállítására kötelező közgyűlési határozat érvényessége lényeges, mert az adott kérdésben a tulajdonostársak szótöbbséggel megfogalmazott szándékát tanúsítja, nem változtat azonban azon, hogy az alperest a parkolóhelyek kizárólagos használatára a tulajdonostársak szerződése, az alapító okirat hatalmazta fel, ezért annak módosítása is csak ebben a formában lehetséges. Tekintve, hogy az alapító okirat a kizárólagos használat módját nem szabályozta és annak ilyen tartalmú módosítására sem került sor, a kizárólagos használati jog anyagi jogi tartalmából [Ptk. 5:159. §

(1)bekezdés] kellett kiindulni, ami – az alperes helyes hivatkozása szerint a többi tulajdonos szükségtelen zavarásának kivételével (Ptk. 5:

1. §) – a rendeltetésszerű használat körében nem korlátozza a használat módját. A használat kizárólagossága pedig azt jelenti, hogy a tulajdonostársak a tulajdonjogból egyébként fakadó használati jogukat csak a kizárólagos használati jogosult engedélyével gyakorolhatják. Az adott esetben az alperes a parkolásgátlók elhelyezésével kifejezésre Kúria V.Pfv.20.616/2025/4 7 juttatta, hogy nem járul hozzá a többi tulajdonos használatához, ezt a kizárólagos használat joga a számára lehetővé tette. A használat kizárólagossága esetén is figyelemmel kell azonban lenni a többi tulajdonos tulajdonjogból fakadó jogosultságaira, ezért a másodfokú bíróság az alperes hivatkozása alapján helyesen vizsgálta a tulajdonostársak által felhozott sérelmeket a zavarás szükségtelensége körében, és okszerű mérlegeléssel értékelte akként, hogy e sérelmek tűrésére a tulajdonostársak a konkrét használati mód tekintetében kötelesek. Az alperes kizárólagos használati joga kiterjed arra, hogy a használat kizárólagosságát a maga számára fizikailag is biztosítsa, e tekintetben a parkolásgátló a felperes által javasolt felfestéssel vagy tábla kihelyezésével nem egyenértékű. A Kúria utal arra, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként a Pp.
2. §

(1)bekezdését nem jelölte meg, ennak hiányában a bizonyítás eredményének felülmérlegelésére nincs is lehetőség. [19] Az ismertetett indokok alapján a másodfokú bíróság ítélete a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [20] A felperes felülvizsgálati kérelme nem volt eredményes, ezért a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes jogi képviseletével a felülvizsgálati eljárásban felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §

(1)bekezdése alapján meghatározott összegű ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költséget. [21] A Kúria ítéletét a Pp. 405. §

(1)bekezdésén keresztül érvényesülő Pp. 376. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg, mivel tárgyalás tartását a felek nem kérték és azt a Kúria sem tartotta szükségesnek. [22] kizárja. Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 407. §

(1)bekezdés d) pontja A határozat elvi tartalma Az alapító okiratban meghatározott kizárólagos használati jog a társasház közgyűlési határozatával nem módosítható. Záró rész Budapest,

1. november
2. Dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke, dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályoztatott dr. Csesznok Judit Anna bíró helyett, dr. Suba Kúria V.Pfv.20.616/2025/4 8 Ildikó s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályoztatott dr. Puskás Péter bíró helyett, dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályoztatott dr. Tánczos Rita. bíró helyett