A határozat elvi tartalma: A Kúria felülvizsgálati határozatban adott útmutatása

alsóbb fokú bíróságot köti, utóbbi attól nem térhet el, még abban

esetben sem, ha

eltérést indokolja.

iránymutatás követésének kötelezettsége alól

elsőfokú bíróság – a megismételt eljárásban is fennálló változatlan ténybeli és jogszabályi környezet esetében – nem mentesülhet. A Kúria a megismételt eljárásban hozott határozatot hatályon kívül helyezi, ha

eltér a korábbi felülvizsgálati határozatban adott iránymutatástól. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése

ügy száma: Kfv.VII.45.045/2026/6. A tanács tagjai: Dr. Varga Zs. András a tanács elnöke Dr. Cséffán József előadó bíró Dr. Sperka Kálmán bíró Dr. Szilas Judit bíró Dr. Remes Gábor bíró A felperes: felperes1 cím1 A felperes képviselője: Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Dr. Ungár Attila ügyvéd cím2

alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala cím3

alperes képviselője: Dr. Németh Szilvia kamarai jogtanácsos A per tárgya: munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatos közigazgatási jogvita A felülvizsgálati kérelemmel támadott határozat: a Fővárosi Törvényszék 101.K.704.071/2025/4. számú ítélete A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:

alperes (

1. sorszám alatt) Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 101.K.704.071/2025/
2. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és

elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.

alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét 70.000 (hetvenezer) forintban állapítja meg, amelynek viseléséről

új határozatot hozó bíróság dönt. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Kúria VII.Kfv.45.045/2026/6 2 Indokolás A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás [1]

alperes a lefolytatott foglalkoztatás-felügyeleti hatósági eljárás eredményeként a

1. május
2. napján kelt határozatával 240.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta a felperest, és kötelezte a
3. január
4. napjától
5. október
6. napjáig terjedő időszakra vonatkozóan, hogy heti 40 órás teljes munkaidő megjelölésével tegyen eleget a megnevezett munkavállalót érintően a munkaviszony létesítésével kapcsolatos – a Nemzeti Adó- és Vámhivatal területileg illetékes szerve felé fennálló – bejelentési kötelezettségének. [2]

alperes határozatát

Európai Parlament és Tanács

1. április 29-i a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendeletébe (a továbbiakban: Koordinációs Rendelet)
2. cikk

adózás rendjéről szóló

1. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.)
2. számú melléklet
3. pontja 3.
4. alpontja megsértésére, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló
5. évi CXXXV. törvény
6. §

érintett munkavállaló a

1. január
2. napjától
3. október
4. napjáig terjedő időszakban írásba foglalt munkaszerződéssel, szélturbina szerviz technikus munkakörben, heti 40 órás teljes munkaidőben végzett munkát a felperes (korábbi elnevezése szerint: egyéb1) alkalmazásában kiküldetés keretében, svédországi munkavégzési helyen,

onban a felperes erre

időszakra vonatkozóan a foglalkoztatás-felügyeleti hatósági ellenőrzés megkezdéséig a magyar adóhatóság felé fennálló bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, a munkavállalót bejelentés nélkül foglalkoztatta. A felek a munkaszerződésben, illetve a közöttük létrejött kiküldetési megállapodásban a magyar jogszabályok hatálya alatt történő foglalkoztatásról állapodtak meg

zal, hogy a kiküldetési megállapodás 8. pontja szerint „[a] jelen Szerződés által nem szabályozott egyéb kérdésekben

Európai Unió irányelvei, a magyar és svéd munkaügyi törvények, valamint a kapcsolódó jogszabályok

irányadóak”. [3] A felperesnek a határozattal szemben előterjesztett keresetét

elsőfokú bíróság 101.K.704.071/2025/4.

Art. 1. számú melléklet 3.

pontjának, továbbá a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló

1. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 89-
2. §-ainak felhívása mellett, a közigazgatási perrendtartásról szóló
3. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
4. §

elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A Kúria – egyebek mellett – megállapította, hogy

elsőfokú bíróság jogerős ítéletének indokolásában elmulasztott számot adni a Koordinációs Rendelet 11. cikk

Art. 3. pont, 3.1.

és 3.2. alpontjai megtartásával kapcsolatos jogsérelmek,

erre vonatkozó kereseti kérelmek elbírálásáról, ezért a jogerős Kúria VII.Kfv.45.045/2026/6 3 ítélet

ügy érdemére kiható módon sérti a Pp. 346. §

új eljárásra vonatkozó iránymutatásban foglaltak szerint

elsőfokú bíróságnak a felperes által előadott, a Koordinációs Rendelet és

Art. alkalmazhatóságára vonatkozó tényállításai és érvei figyelembevételével kell döntenie

alperes határozata jogszerűségéről, arról, hogy a Tbj., illetve a Koordinációs Rendelet rendelkezései értelmezése és alkalmazása alapján a felperesnek bejelentési kötelezettségét –

Art. által előírt módon – a magyar hatóságnál kellett-e teljesítenie. A felperes keresete [5] A felperes keresetében kérte

alperes határozatának megsemmisítését, emellett vagylagosan

alperes új eljárásra kötelezését is arra hivatkozva, hogy svédországi adózási regisztrációval rendelkezik, és svéd társadalombiztosítási járulékokat kellett fizetnie

érintett munkavállaló után. A határozat a Koordinációs Rendeletbe ütközik, mert

alperes arra a szabályra, amely szerint, ha a magyar lakóhellyel rendelkező munkavállaló kiküldetést teljesít, akkor a magyar társadalombiztosítás alatt marad legfeljebb 24 hónapig [12. cikk

alperes kettős társadalombiztosítást eredményező bejelentésre kötelezte. A kiküldetésben történő munkavégzéshez a kormányhivatal által kiállított A1-es igazolásra van szükség, amelyet nem igényelt, ezért annak a tagállamnak a társadalombiztosítási szabályait kellett alkalmazni, amelyben a keresőtevékenységet folytatták.

elsőfokú bíróság ítélete [6]

elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletében

alperes BP/2102/000528-15/2024 számú határozatát megsemmisítette a Koordinációs rendelet 11. cikk

Art. 1. számú melléklet 3.

pontjára,

1. pont 3.
2. és 3.
3. alpontjaira, a Tbj.
4. § a) pontjára, valamint a Kúria Kfv.35.323/2021/
5. számú határozatára hivatkozva. Határozatának indokolásában a Koordinációs Rendelet
6. cikk

alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és

elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy

elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a releváns bizonyítékokat és

irányadó hazai és uniós jogszabályokat jogellenesen, tévesen és kirívóan okszerűtlenül értelmezte, a téves logikai okfejtést követően helytelen és téves következtetések alapján hozta meg. Figyelmen kívül hagyta a Kúria új eljárás lefolytatására utasító Kfv.VII.45.018/2025/6. számú végzésében, valamint

Európai Unió Bíróságának C-451/

1. sz. ügyben hozott ítéletében foglaltakat, ezért döntése sérti a Kp.
2. §

alperes szerint

elsőfokú bíróság a Kúria hatályon kívül helyező végzésében foglaltakat nem hajtotta végre maradéktalanul, mert a jogerős ítélet indokolásában semmilyen utalás nem található a Koordinációs Rendelet

1. cikkére, holott a Kúria kifejezetten előírta részére, hogy a jogkérdést a Koordinációs Rendelet
2. és
3. cikkében foglalt rendelkezések figyelembevétele alapján döntse el.

elsőfokú bíróság a Koordinációs Rendelet

1. cikke alapján hozta meg ítéletét, és figyelmen kívül hagyta, hogy a Koordinációs Rendelet
2. cikke a
3. cikke

irányadó. [9]

alperesnek

ügy érdemére vonatkozó álláspontja szerint a felperes, mint magyar munkáltató svédországi kiküldetés céljából létesített munkaviszonyt a magyar munkavállalóval,

onban jogi tévedés folytán úgy vélte, hogy a bejelentést nem Magyarországon, hanem Svédországban kell megtennie. A svédországi bejelentés a magyar jog alá hatálya alá tartozó társadalombiztosítási jogviszonyt nem rendeli a svéd jog hatálya alá. A Koordinációs Rendelet

1. cikke alapján a kiküldött munkavállaló mindig a kiküldő állam jogszabályainak hatálya alá tartozik. A Svédországban történt bejelentés csak akkor lett volna jogszerű, ha a munkavállaló foglalkoztatása a Koordinációs Rendelet
2. cikke

elsőfokú bíróság jogerős ítéletében helyesen értelmezte és alkalmazta a Koordinációs Rendelet rendelkezéseit.

alperes

előírt egyeztetési eljárást a svéd hatóságokkal nem folytatta le, hatáskörét és joghatóságát túllépve bírálta felül a svéd hatóságok saját jogukra és

uniós jogra vonatkozó jogalkalmazását, illetve a Koordinációs Rendeletben foglaltak megsértésével hagyta figyelmen kívül

alkalmazandó társadalombiztosítási szabályokat,

Európai Unió Bíróságának joggyakorlatát. A Kúria döntése és a döntés jogi indokai [11] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. §

alperes alappal hivatkozott arra, hogy

elsőfokú bíróság a Kúriának a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatásában foglaltaktól eltért, ami

ügy érdemére kiható eljárási szabályszegés. [12] A Kúria

érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem –

alábbiak szerint – megalapozott. Kúria VII.Kfv.45.045/2026/6 5 [13] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. §

irányadó kúriai gyakorlat (Kfv.38.343/2019/11., Kfv.35.057/2022/5., Kfv.VI.35.055/2025/8., Kfv.VI.37.417/2024/8. Jpe.III.60.037/2022/12.) szerint a felülvizsgálati határozatban adott kúriai útmutatás

alsóbb fokú bíróságot köti, attól nem térhet el, még abban

esetben sem, ha

eltérést indokolja.

iránymutatás követésének kötelezettsége alól

elsőfokú bíróság – a megismételt eljárásban is fennálló változatlan ténybeli és jogszabályi környezet esetében – nem mentesülhet. Ez a kötelezettsége akkor is fennáll, ha

elsőfokú bíróság nem ért egyet a kúriai határozatban foglaltakkal, jogi álláspontja attól eltérő. Erre figyelemmel a megismételt eljárásban hozott jogerős ítélet felülvizsgálata során a Kúriának mindenekelőtt

t kellett megvizsgálnia, hogy a jogerős ítélet eltér-e a korábbi felülvizsgálati határozatban adott kúriai iránymutatástól. [15] A Kúria Kfv.VII.45.018/2025/6. számú hatályon kívül helyező végzésében foglaltak szerint

elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban is fennálló változatlan ténybeli és jogszabályi környezetre, és

új eljárásra adott iránymutatásában foglaltakra figyelemmel a Koordinációs Rendelet 11. cikk

alperes támadott határozata jogszerűségéről, vagyis arról, hogy a felperesnek bejelentési kötelezettségét –

Art. 3. pont, 3.1.

és 3.2. alpontjai által előírt módon – a magyar hatóságnál kellett-e teljesítenie.

alperes felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy

elsőfokú bíróság a támadott közigazgatási határozat jogszerűségéről a Koordinációs Rendelet 12. cikkében foglalt, a kiküldött munkavállalókra vonatkozó kivételszabály figyelembevétele nélkül határozott. A jogerős ítéletben a kúriai iránymutatásban foglaltaktól eltérve e rendelkezést csupán szövegszerűen idézte, rendelkezéseit

onban nem értelmezte és alkalmazta. A jogerős ítélet indokolása nem tartalmaz konkrét jogi indokolást, jogi érvelést arra vonatkozóan, hogy a kivételszabály a perbeli esetben milyen okból nem alkalmazandó, a támadott határozat annak alkalmazására figyelemmel miért jogszabálysértő. [16] Ha

elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott jogerős ítéletében eltér a Kúria hatályon kívül helyező végzésébe foglalt, a Kp. 115. §

iránymutatásban foglaltól eltérés önmagában olyan súlyú eljárási jogszabálysértés, amely a jogerős ítélet ismételt hatályon kívül helyezését megalapozza (Kfv.V.35.195/2025/5., Kfv.VII.37.446/2025/6.). [17] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy

elsőfokú bíróság jogerős ítélete jogszabálysértő, ezért

t a Kp. 121. §

elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. [18]

elsőfokú bíróságnak a megismételt eljárásban a Kúria Kfv.VII.45.018/2025/6. számú hatályon kívül helyező végzésébe foglalt iránymutatása teljeskörű megtartásával kell eljárnia és döntenie

alperes támadott határozata jogszerűségéről. A döntés elvi tartalma Kúria VII.Kfv.45.045/2026/6 6 [19] A Kúria felülvizsgálati határozatban adott útmutatása

alsóbb fokú bíróságot köti, utóbbi attól nem térhet el, még abban

esetben sem, ha

eltérést indokolja.

iránymutatás követésének kötelezettsége alól

elsőfokú bíróság – a megismételt eljárásban is fennálló változatlan ténybeli és jogszabályi környezet esetében – nem mentesülhet. A Kúria a megismételt eljárásban hozott határozatot hatályon kívül helyezi, ha

eltér a korábbi felülvizsgálati határozatban adott iránymutatástól. Záró rész [20] A Kúria

alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségének összegét a Kp. 110. §

zal, hogy annak viseléséről

új határozatot hozó bíróság dönt. A Kúria a perköltség összegét a Pp. 82. §

alperes által felszámított összegben – határozta meg. A felperes perköltséget nem számított fel, ezért annak megállapítására a Kp. 35. §