A határozat elvi tartalma: A biztosító szükséghelyzetbe kerül, ha tevékenysége körében más olyan különösen súlyos veszélyhelyzet alakul ki, amely a biztosítási szolgáltatások biztonságát veszélyezteti. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.037/2026/
- felperes (felperes címe) ügyvédi iroda1 (felperesi képviselő címe, eljáró ügyvéd: dr. Benkő Ferenc ügyvéd) Magyar Nemzeti Bank (1054 Budapest, Szabadság tér 8-9.) dr. Subai Gáspár kamarai jogtanácsos biztosításfelügyeleti ügyben indult közigazgatási jogvita A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: A fellebbezést benyújtó fél: felperes (
- sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: Fővárosi Törvényszék 105.K.702.237/2025/
- számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 112.000 (száztizenkétezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára fizessen meg 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.037/2026/
- 2 [1] Az alperes a egyesület1 (korábban: egyesület2; a továbbiakban: egyesület vagy biztosító) felett, melynek a felperes az igazgatósági tagja és elnöke, felügyeletet gyakorol. 2022-ben a biztosítót felügyeleti intézkedés keretében a kialakult biztosítási szükséghelyzet okán pénzügyi terv készítésére kötelezte, valamint felügyeleti biztost rendelt ki;
- áprilisában ismételten felügyeleti biztos kirendelésére került sor, és új szerződések kötését, a meglévők meghosszabbítását a folyamatban lévő átfogó vizsgálat lezárásáig megtiltotta. [2] A biztosító a tevékenység felhagyásáról döntött, az alperesnél a kisbiztosítói tevékenység gyakorlására vonatkozó engedély visszaadása iránt eljárást indított, és a létrejövő egyesület célját a jövőre nézve a mezőgazdasági termelők versenyképességének elősegítésében határozta meg. A biztosítási tevékenységéből eredően a biztosítóval szemben perek vannak folyamatban, összesen 13.516.132 forint és járulékai megfizetése iránt; melyből 4.987.580 forintot kifizetett és 4.369.638 forintot ügyvédi letétbe helyezett.
- márciusában az új egyesületi célra figyelemmel 6.248.247 forintért egy mezőgazdasági eszközt vásárolt; banki folyószámláján és értékpaírszámláján 13.115.000 forint maradt. [3] Az alperes a H-JÉ-II-55/
- számú határozatával az igazgatóság tagja jogait és kötelezettségeit gyakorló, teljes jogkörű felügyeleti biztost rendelt ki a határozatban előírt időszakra a biztosítási tevékenységről szóló
- évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bit.)
- §
(1)bekezdés 101.,
- pontjai,
- §
(1)bekezdés r) pontja, 295. §
(1)bekezdése alapján, mivel a Bit. 320. §
(1)bekezdés e) pontja szerinti, a biztosítási szolgálatatásokat veszélyeztető szükséghelyzet fennállását állapította meg. A kereset és a védirat [4] A felperes keresetében a határozat megsemmisítését kérte. Az alperes biztosítási szükséghelyzet megállapításával kapcsolatos következtetésével szemben hivatkozott arra, hogy a likvid pénzeszközei (17,5 millió forint) a peres eljárásokban érvényesített követelés (mintegy 8,5 millió forint) kétszeresét teszik ki; a rendelkezésre álló pénzeszköz meghaladja az egyesület minimális szavatoló tőkéjét (15.552.000 forintot); a vagyon részét képezi 1.800.000 forint követelés, melyek fennállását már jogerősen megállapították; valamint a beszerzett mezőgazdasági eszköz mellett három gépjárműve is van. Az alperes semmilyen – a biztosítási szolgáltatások biztonságát veszélyeztető súlyos veszélyhelyzetet – nem tárt fel, határozata a Bit. 320. §
(1)bekezdés e) pontját sérti. Önmagában nem lehet további pénzkivonásra következtetni abból, hogy egy mezőgazdasági eszközt vásárolt. A súlyos veszélyhelyzetnek már egy kialakult állapotnak kell lennie, ugyanakkor az egyesület a követelésekre kellő fedezettel rendelkezik. [5] Az alperes a jogszerű határozatára hivatkozással a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [6] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A perben arról döntött, hogy a Bit. 320. §
(1)bekezdés e) pontjában írt biztosítási szükséghelyzet fennállását a felperes által felhozott érvek megdöntik-e. Rögzítette, hogy a biztosítási szükséghelyzetet nem önmagában a biztosító súlyos pénzügyi helyzete eredményezte, emiatt a felperes szükségtelenül hivatkozott Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.037/2026/
- 3 az egyesület stabil anyagi helyzetére; a határozat okszerűen nem az egyesület vagyonának részletes bemutatásával volt támadható. Az alperes részletesen feltárta, hogy a Bit. rendelkezéseivel nem összeegyeztethető az új egyesületi cél megvalósításának megkezdése, konkrétan a mezőgazdasági eszköz megvásárlása súlyosan veszélyezteti az egyesület biztosítási tevékenységével összefüggő, különösen a peres követelések várható kielégítésének teljesülését. Az új egyesületi cél megvalósításának megkezdéséből alappal lehetett következtetni arra, hogy a biztosító további pénzkivonással járó – már a biztosítottak érdeksérelmét is eredményező – jogügyleteket fog kötni. E feltételezett magatartást tovább erősítette az a tény, hogy az egyesület az ügyvédi letétbe helyezett összeget nem kívánta kiegészíteni a peres követelések teljes összegére. A jogszabály veszélyhelyzet alatt nem egy kialakult állapotot ért, ellenkező esetben ugyanis a felügyeleti intézkedések lényege, azok preventív jellege veszne el. A felügyeleti biztos kirendelése megelőző jellegű intézkedés volt annak érdekében, hogy a biztosítónál előállt súlyos veszélyhelyzet a biztosítottak érdeksérelméhez ne vezethessen. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [7] A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a határozat hatályon kívül helyezését kérte, mivel az elsőfokú bíróság jogértelmezése a Bit.
- §
(1)bekezdés e) pontját sérti. Álláspontja szerint a szükséghelyzet körében szabályozott az olyan veszélyhelyzet kialakulása, amely a biztosítási szolgáltatások biztonságát fenyegeti. A jogszabály a múlt idő használatával a szükséghelyzetet megalapozó feltételként a veszélyhelyzet kialakulását írja elő. Az elsőfokú bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy a mezőgazdasági eszköz megvásárlása súlyosan veszélyeztetné az egyesület biztosítási tevékenységével összefüggő követeléseinek kielégítését. Bemutatta ugyanis, hogy az egyesület megfelelő fedezettel rendelkezett a követelések kielégítésére, a mezőgazdasági eszköz vásárlása ezt negatívan nem befolyásolta. Az anyagi helyzetének értékelése során nem lehetett volna arra a következtetésre jutni, hogy a mezőgazdasági eszköz vásárlása a követelések kielégítését veszélyezteti. [8] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy a Bit. 320. §
(1)bekezdés e) pontját nem a biztosító rendkívüli súlyos pénzügyi helyzete, hanem bármely egyéb, a biztosítási szolgáltatásokat veszélyeztető körülmény alapozza meg. A biztosító három biztosítási jogviszonyhoz kapcsolódó per folyamatban léte alatt kezdte meg az új egyesületi célnak megfelelő tevékenységet és fordított 6.248.247 forintot mezőgazdasági eszköz vásárlására; a határozat kelte időpontjában egyébként a Bit. 40. §
(1)bekezdésének hatálya alá tartozott. A Bit. 320. §
(1)bekezdés e) pontjában írt veszélyhelyzet nem kívánja meg a már kialakult állapotot, hiszen akkor a felügyeleti intézkedés preventív jellege elveszne. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [9] A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.037/2026/4. 4 [10] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megalapozottan megállapított tényállás alapján, a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezések felhívásával, helyes jogi következtetést vont le a perbeli ügy eldöntésére nézve. Érdemi döntésével és annak indokaival az ítélőtábla is egyetértett. [11] A felperes fellebbezésében lényegében a Bit. 320. §
(1)bekezdés e) pontjára vonatkozó jogértelmezést vitatta, nézete szerint e jogintézmény jogalapját egy már fennálló (súlyos), bekövetkezett veszélyhelyzet teremti meg, ami a biztosító esetében nem volt megállapítható. [12] A jogértelmezés kiindulópontját az képezte, hogy a felügyeleti biztos kirendelése, amint arra az elsőfokú bírósági is helytállóan utalt – egy preventív jogvédelmi eszköz, mely alkalmazása szükségességét a Bit. 320. §
(1)bekezdésben foglalt biztosítási szükséghelyzet alapozza meg. A Bit. 320. §
(1)bekezdés e) pontja a biztosítási szükséghelyzet ezen esetköréhez azt a feltételt rendeli, hogy „a tevékenysége körében más olyan különösen súlyos veszélyhelyzet alakult ki, amely a biztosítási szolgáltatások biztonságát fenyegeti”. A rendelkezésre vonatkozó jogirodalmi nézet „a Bit. a biztosító szükséghelyzetbe kerüléseként értékeli, ha a biztosító tevékenysége körében a Bit. 320. §
(1)bekezdése a)–
- d)pontjain kívüli más olyan különösen súlyos veszélyhelyzet alakult ki, amely a biztosítási szolgáltatások biztonságát fenyegeti. Ennek az esetkörnek a sajátossága, hogy az a)–
- d)pontokban foglaltakkal szemben itt nem feltétlenül a biztosító pénzügyi helyzete, az abban bekövetkező negatív változás ad jogalapot a szükséghelyzet megállapíthatóságához. (…)” [Nagykommentár a biztosítási tevékenységről szóló 2014. évi LXXXVIII. törvényhez Szerkesztette Kovács Zsolt]. Ennek tükrében a „más olyan” kifejezésből az az elsőfokú bíróság által is elfogadott értelmezés elkövetkezik, hogy az ezen pontban szabályozott szükséghelyzetet már olyan tényállás is megalapozhatja, amely nem a biztosító aktuális pénzügyi nehézségével kapcsolatos. A veszélyhelyzet terminológia nyelvtani értelemben pedig azt jelenti, hogy fennáll a sérelem bekövetkezésének reális lehetősége. A jogalkotó a normaszövegben a veszélyhelyzet mellett valóban a „kialakult” fordulatot múlt időben használja, de ez nem vezet a felperesi jogértelmezés elfogadásához. A veszélyhelyzet ugyanis azzal már kialakultnak tekinthető, ha a biztosító olyan intézkedések foganatosítását kezdi meg vagy egyes kötelezettségei teljesítését elmulasztja, melyek a teljesítőképessége meghiúsításának kockázatát magában hordozzák. Az új egyesületi cél érdekében már eszközölt mezőgazdasági eszköz beruházás és a jövőben esetleg megvalósítani tervezett – a felügyeleti biztos kirendelésekor még nem ismert – fejlesztések, kiadások alappal vetik fel annak lehetőségét, hogy a biztosítási szolgáltatások anyagi biztonsága később veszélybe kerülhet. A Bit. 320. §
(1)bekezdés e) pontjában írt veszélyhelyzet előállásához nincs szükség arra, hogy a szolgáltatások teljesítésének a meghiúsulása ténylegesen be is következzen. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.037/2026/
- 5 [13] Az elsőfokú bírósággal egyetértőleg kiemeli a másodfokú bíróság, hogy a szükséghelyzet megállapításához nem egyetlen tényező vezetett, hanem több körülmény együttes fennállása. A likvid vagyon és a biztosítási tevékenységből eredő követelések egymáshoz viszonyított arányát arra figyelemmel kellett értékelni, hogy a biztosítónak bevételei nincsennek, ugyanakkor szükségszerűen terhelik még más kiadások is. A mezőgazdasági gép megvásárlása egyrészről annak bizonyságául szolgált, hogy az egyesület az új célja megvalósítását már megkezdte, aziránt elkötelezett, oly módon is, hogy annak érdekében a pénzeszközeinek mintegy egynegyedét jelentő kiadást is teljesített. Nem volt kizárható az sem, hogy az új cél érdekében újabb kiadások lesznek. Ezt azzal együtt figyelembe véve, hogy a biztosítónak nincsennek bevételei, és a működési költségei viszont folyamatosan felmerülnek, megalapozottan lehet következtetni arra, hogy a követelések teljesítése kétségessé válik. [14] A szükséghelyzetre vonatkozó következtetés körében az elsőfokú bíróság a likvid és nem likvid vagyonelemek értékelését egyaránt szükségtelennek tekintette, melyet a felperes a fellebbezésében jogszabálysértés megjelölése nélkül vitatott. Ha a felperes nem fogalmazza meg, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokait mennyiben és milyen okból kifogásolja, a másodfokú bíróság is csak visszautalni tud az elsőfokú bíróság ítéletében írtakra. A másodfokú bíróságnak nem feladata a kereset ismételt elbírálása, jogorvoslati eljárásban az elsőfokú ítéletet bírálhatja felül annak érdekében, hogy az ítélet esetleges hibáit orvosolja. Mivel a felperes ezen érveléséhez jogsértést nem társított, az nem volt a fellebbezési eljárás tárgya, ezért az ítélőtábla ezen állítást nem vizsgálhatta, nem vizsgálta. [15] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Kp.
- §
(1)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [16] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §
(3)bekezdése alapján a 35. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes felperest az alperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, annak mértékét a Pp. 81. §
(1)-
(2),
(5)bekezdéseire, 82. §
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(3)bekezdés a) pontjára, 3. §
(2)bekezdésére, 4. §
(1)bekezdésére figyelemmel állapította meg. [17] Az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
- §
(1)bekezdés h) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 39. §
(3)bekezdés c) pontja és 46. §
(1)bekezdés alapján meghatározott (48.000 forint) összegű fellebbezési illetéket a felperes a Kp. 35. §
(1)bekezdése alapján megfelelő eltéréssel alkalmazandó, a Pp. 101. §
(1)bekezdése, valamint 102. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az állam javára az állami adó- és vámhatóság által közzétett illetékbevételi számla javára. A fizetendő illeték az Itv. 78. §
(4)bekezdése alapján a határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé, figyelemmel a Pp.
- §
(2)bekezdésére is. Az illeték megfizetése során a közleményben fel kell tüntetni a Fővárosi Ítélőtáblát, a bíróság ügyszámát és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát [30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés c) pont]. Amennyiben a felhívásnak a kötelezett megjelölt határidőben nem tesz Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.037/2026/
- 6 eleget, az illeték behajtására és megfizetésére az Itv. és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. [18] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
- §
(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,
- március
- dr. Kecskés Zsófia s.k. a tanács elnöke dr. Zakócs Ildikó s.k. előadó bíró dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. bíró