Bf.360/2023/13 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés a) pont] minősíti. Megállapítja, hogy az elsőfokú eljárásban további 34.290 (harmincnégyezerkettőszázkilencven) forint bűnügyi költség merült fel, melyet a vádlott köteles viselni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A Fővárosi Törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében [Btk. 160. §

(1)bekezdés], és kifosztás bűntettében [Btk. 366. §

(1)bekezdés b) pontja], ezért halmazati büntetésül 8 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.360/2023/13-II 2 [2] Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható. [3] A szabadságvesztés tartamába a vádlott által a

1. december
2. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. [4] sértett1 magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [5] Az ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést enyhítés érdekében. [6] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.292/2023/
3. számú átiratában a vádlott és védő fellebbezését nem tartotta alaposnak. [7] A fellebbezés elbírálására a Be.598.§

(2)bekezdés alapján tanácsülés kitűzését tartotta indokoltnak. [8] Utalt arra, hogy a felülbírálat a kizárólag enyhítésre irányuló fellebbezés miatt korlátozott terjedelmű. Bejelentette, hogy nyilvános ülés tartása esetén azon nem kíván részt venni. [9] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. [10] Utalt arra, hogy korlátozott felülbírálat esetén a megállapított tényállás megalapozottsága nem vizsgálható. A történeti tényállást az ítélet szóbeli indokolása szerint a törvényszék a sértett és a társasház lakóinak tanúvallomásaira, szakértői megállapításokra és az okirati bizonyítékok tartalmára alapította. [11] Az elsőfokú ítélet a Be. 562. §

(2)bekezdésének lehetőségével élve a bizonyítékok értékelését nem tartalmazza. [12] A megállapított történeti tényállásból a vádlott bűnösségére levont következtetést okszerűnek véleményezte, a cselekmény jogi minősítését részben tartotta törvényesnek. [13] Helytállónak tartotta az emberölés bűntette kísérletének a minősítését, azonban a tényállás alapján álláspontja szerint nem kifosztás bűntette, hanem kisebb értékre elkövetett lopás vétsége állapítható meg a vádlott terhére, mert a sértett értékeit akkor vette magához, amikor a sértett már kimenekült a lakásból, ezért a kifosztásnak az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak hatása alatt álló személytől elvétel fordulata nem Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.360/2023/13-II 3 állapítható meg, hanem a jogtalan eltulajdonítási szándékkal elvétel, ami lopást valósít meg. A minősítés az értékhatártól függően (Btk. 462. §

(2)bekezdés b) pont és a Btk. 459. § 33. pont

(6)bekezdés a) pont) kisebb értékre elkövetett lopás vétsége. [14] Az ügyészi átirat szerint a törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket helyesen vette számba, azok tényleges súlyuk szerinti értékeléséhez és a vád tárgyává tett élet elleni bűncselekmény kiemelkedő társadalomra veszélyességéhez képest a halmazati büntetés középmértékénél jóval enyhébb tartamú szabadságvesztés és ahhoz igazodó közügyektől eltiltás megfelel a büntetési céloknak még a részbeni enyhébb minősítésre figyelemmel is. A további enyhítés ellenkezne a prevenciós célokkal, különös tekintettel arra, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradása a sértett folyamatos meneküléssel védekező magatartásának volt köszönhető, ennek ellenére azonban olyan maradandó testi és lelki sérüléseket szenvedett, amelyek az életét végig fogják kísérni. [15] Az ügyészi álláspont szerint az ítélet járulékos rendelkezései körében az elsőfokú bíróság tévedett, akikor a sértett mint magánfél polgári jogi igényének érvérvényesítését teljes egészében egyéb törvényes útra utasította, mert a Be. 571. §

(2)bekezdése alapján a megállapított kár mértékéig az előterjesztett polgári jogi igényt el kell bírálni. A törvényszék csak a kárként megállapított 77.000 Ft összeghatár feletti részt utasíthatta volna a törvény egyéb útjára. [16] Indítványozta, hogy az ítélőtábla az ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg akként, hogy a vádlottnak a kifosztás bűntetteként (Btk. 366. §

(1)bekezdés b) pont) minősített cselekményét lopás vétségeként (Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a.) pont) minősítse, továbbá sértett1 magánfél polgári jogi igényét 77.000 Ft erejéig bírálja el, állapítsa meg, hogy a fennmaradó részében érvényes az egyéb törvényes útra utasítás, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. [17] A vádlott védője írásbeli fellebbezés indokolásában az enyhítésért bejelentett fellebbezését fenntartotta. [18] Utalt arra, hogy a törvényszék a büntetés kiszabása során eltúlzott szankciót alkalmazott, nem volt figyelemmel a Kúria 56/

1. BK véleményében foglalt enyhítő körülményekre. [19] A Btk.
2. §-ának (l) bekezdése szerint a büntetést a törvényben meghatározott keretek között céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalmi veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. A törvény idézett rendelkezése a bíróságok számára azt a kötelezettséget jelenti, hogy a büntetéskiszabás során figyelembe vehető valamennyi alanyi és tárgyi tényt felderítsék, és a jogkövetkezmények alkalmazásakor értékeljék. [20] A büntetéskiszabási tényezőket nem lehet egyszer s mindenkorra meghatározni. A büntetést befolyásoló tény nyomatéka annál nagyobb, minél nagyobb mértékben áll fenn az Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.360/2023/13-II 4 indok, amely miatt az adott körülménynek enyhítő vagy súlyosító hatása van. A törvényszék ugyan felsorolta az enyhítő körülményeket, de azokat nem nyomatékokuknak megfelelően értékelte a büntetés mértékének meghatározásakor. [21] A bizonyítékok között szereplő igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemények alapján kijelenthető, hogy a terhelt súlyos fokban korlátozott abban, hogy tette következményeit felismerje, és ennek megfelelően cselekedjék. Ezen állapot ugyan nem büntethetőséget kizáró ok, de a büntetés korlátlan enyhítésének lett volna helye. Az elsőfokú bíróság a törvény által lehetővé tett korlátlan enyhítési lehetőséget teljességgel figyelmen kívül hagyta, ennek következményeként szabott ki eltúlzottan hosszú 8 éves szabadságvesztést. [22] A vádlott az eljárás során mindvégig együttműködő magatartást tanúsított, bűnösségre kiterjedő vallomást tett, bűnös magatartását több alkalommal megbánta. [23] Indítványozta a vádlott szabadságvesztés büntetésének lényeges enyhítését. [24] Az ítélőtábla az ügyet a Be.598.§

(2)bekezdése alapján érdemi tanácsülésre tűzte, a vádlott és védője nyilvános ülés kitűzését kérte. [25] A kitűzött nyilvános ülésen a védő perbeszédében ismételten utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során az enyhítő és súlyosító körülményeket nem súlyuknak megfelelően értékelte, kirívóan súlyos büntetést szabott ki. [26] Nem értékelte kellő súllyal, hogy a vádlott a cselekményei következményeinek felismerésében súlyos fokban korlátozva volt, amely kóros elmeállapot mellett a Btk. 17.§

(1)bekezdése alapján akár korlátlan enyhítés is alkalmazható. [27] Utalt arra, hogy befejezett emberölés bűntette esetén alkalmaznak a bíróságok ilyen súlyú büntetést, a kísérleti szak sem került megfelelően értékelésre. [28] Indítványozta a vádlott szabadságvesztés büntetésének lényeges enyhítését, valamint az igen magas összegű bűnügyi költség egy részének viselése alól a vádlott mentesítését, mert a vádlottnak nincs vagyona és jövedelme. [29] A vádlott felszólalásában elmondta, hogy ilyen bűncselekményt nem tudna elkövetni, az agya sem működik megfelelően. [30] A vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt nyilatkozni. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.360/2023/13-II [31] 5 A vádlott és védő enyhítésért bejelentett fellebbezése nem vezetett eredményre. [32] A bejelentett fellebbezések a Be.583.§

(3)bekezdés a) pont alapján kizárólag a büntetés kiszabását érintették, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be.590.§

(3)és

(5)bekezdése alapján korlátozottan, csak a fellebbezéssel sérelmezett részében bírálta felül, illetve a Be.590.§

(5)bekezdés alapján felülbírálta az elsőfokú bírósági eljárást, ennek során vizsgálta azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén a Be.607.§

(1), valamint 608.§

(1)bekezdése és a 609.§

(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni. A bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést is megvizsgálta, azaz, hogy a terheltet fel kell-e menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell-e szüntetni. Vizsgálta továbbá a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést. A

(7)bekezdés szerint hivatalból dönthetett az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is. [33] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul megtartotta, az ítélet hatályon kívül helyezésének a fent írt törvényhelyekre alapítottan nem volt helye. [34] A Be.591.§

(2)bekezdése szerint a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított történeti tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be.583.§

(3)bekezdése alapján jelentette be a vádlott és védője. [35] Az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott felmentésének, az eljárás megszüntetésének nem lett volna helye. [36] A cselekmény minősítése részben helytálló, részben megfelel az anyagi jogszabályoknak. Osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, hogy a vádlott kifosztás bűntetteként értékelt cselekménye a tényállásban rögzített tények alapján a Btk. 370.§

(1)bekezdésébe ütköző a

(2)bekezdése a) pont szerint minősülő kisebb értékre elkövetett lopás vétségeként értékelendő a Btk. 459.§

(6)bekezdés a) pontjára figyelemmel. Helyes az ügyészi érvelés atekintetben, hogy a kifosztás azon Btk. 366.§

(1)bekezdés b) pontjában írt tényállási eleme hiányzik, hogy a vádlott az idegen dolgot az általa más bűncselekmény elkövetése során alkalmazott erőszak hatása alatt álló sértettől vette el. A tényállás alapján az állapítható meg, hogy a sértett már kimenekült a lakásból, segítséget kért a biztonsági őröktől, akik mentőt és rendőrt hívtak, ezt követően a vádlott visszament a lakásba, felvette a cipőjét, majd a sértett pénztárcájából kivett 62.000 forintot, valamint magához vette a sértett Nokia típusú 15.000 forint értékű telefonját, és távozott a helyszínről. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.360/2023/13-II 6 [37] A törvényszék a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket többnyire helyesen tárta fel. [38] További súlyosító körülmény az ölési cselekmény során a vádlott kitartó szándéka, valamint, hogy a sértettnél a maradandó fogyatékosság elszenvedésén túl a cselekménnyel összefüggésben szorongásos- depresszív állapot alakult ki, tartós pszichiátriai és pszichológusi kezelésre szorul. [39] Utalni szükséges arra is, hogy a kísérlet nyomatéka kisebb, figyelemmel arra, hogy a vádlott a maga részéről mindent megtett a cselekmény befejezése érdekében. [40] Kétségtelen, hogy a vagyon elleni cselekmény kisebb tárgyi súlya és büntetési tétele miatt a középmérték is csökkent, az a Btk. 80.§

(2)bekezdése alapján 11 év, ennek ellenére az ítélőtábla úgy ítélte meg, - egyetértve az ügyészség álláspontjával - hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítésére nincs lehetőség. [41] Kétségtelen nagy nyomatékot képviselő enyhítő körülmény, hogy a vádlott a cselekményt beismerte, megbánta, valamint súlyos fokban korlátozva volt abban, hogy tettének következményeit felismerje és e felismerésnek megfelelően cselekedjék, amelyre figyelemmel büntetése a Btk. 17.§

(2)bekezdése szerint akár korlátlanul is enyhíthető lenne. [42] A vádlott tudatában volt elmeállapotára kiható betegségének, a gyógyszereinek szedését azonban tudatosan abbahagyta. [43] Valamelyest enyhít az élet elleni cselekmény kísérleti szakasza is, annak nyomatéka azonban a fentebb kifejtettek szerint kisebb, hiszen a sértett eredményes védekezése, életösztöne, sikeres menekülése miatt maradt el a cselekmény befejezése. [44] Ugyanakkor nem lehet elvonatkoztatni az élet elleni cselekmény tárgyi súlyától, attól a ténytől, hogy a vádlott az élet elleni cselekmény elkövetése után, amikor a sértett már elmenekült, visszament annak lakásába, ahonnan még értékeket is elvett, amely gátlástalanságára utal. Ezen túl a sértett elszenvedett maradandó fogyatékosságát és súlyos pszichés károsodását sem indokolt figyelmen kívül hagyni a büntetés mértékének meghatározásánál, hiszen a cselekmény utáni élete már súlyos fokban nehezített. [45] kötelező. A büntetés korlátlan enyhítése pusztán lehetőség a bíróság számára, nem [46] A büntetést az elkövetett cselekmény konkrét tárgyi súlya, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség és a feltárt bűnösségi körülmények alapján úgy kell kiszabni, hogy az alkalmas legyen a büntetési célok, az egyéni és az általános megelőzés követelményének érvényre juttatására. A fentiek szerint kiegészített bűnösségi körülményekre is figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés és a mellette alkalmazott közügyektől eltiltás szükségesek a büntetési célok eléréséhez. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.360/2023/13-II 7 [47] Az ítélőtábla sem a szabadságvesztés büntetés, sem a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának csökkentésére nem látott lehetőséget. [48] Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek. Helyes a terhelt kizárása a feltételes szabadság kedvezményéből, az előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztés büntetésbe történő beszámítása. [49] Kétségtelen, hogy a Be. 571.§

(2)bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a bíróság ítéletében megállapítja a bűncselekménnyel okozott kár összegét, ezen összeg mértékéig az előterjesztett polgári jogi igényt érdemben el kell bírálni, etekintetben az ügyészi érvelés helytálló. [50] Ugyanakkor a sértett zárt adatkezelésére tekintettel helyes az egyéb törvényes útra utasítás a Be. 560.§ o) pontja alapján, mert a polgári jogi igény érdeméről azért nem lehetett a 77.000 forint megállapított kár ellenére sem rendelkezni, mert a bíróság a sértett személyes adatainak zárt kezelését rendelte el, és a polgári jogi igény nem tartalmazza a Be. 556.§

(2)bekezdés

1. e)pontban írtakat, azaz a polgári jogi igény elbírálása esetére a teljesítés módját és helyét. A Be. 560.§
2. n)pontjára utalást az indokolásból az ítélőtábla mellőzi, mert a polgárjogi igény az ott írt követelményeknek megfelelt. [51] A védő perbeszédében indítványozta az indokolatlanul magas bűnügyi költség egy részének az államra terhelését is. [52] A Be. 574.§

(5)bekezdése szerint a bíróság a bűncselekmény tárgyi súlyához képest aránytalanul nagy bűnügyi költség egy részének megfizetése alól a vádlottat mentesítheti. [53] Az ítélőtábla megállapította, hogy az élet elleni bűncselekmény tárgyi súlya igen nagy, súlyához képest aránytalanul magas bűnügyi költség nem merült fel, ezért e törvényhely alkalmazása nem lehetséges. [54] Észlelte az ítélőtábla, hogy az angol nyelvet használó tanú részére kirendelt tolmács díját megállapító végzés az elsőfokú ítélet meghozatalát követően vált véglegessé, annak viseléséről a törvényszék nem döntött. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú eljárásban további díj merült fel a rendelkező részben írt összegben, a Be. 574.§

(1)bekezdés alapján azt a vádlott köteles viselni. [55] A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt az ítélőtábla a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a Btk.92.§

(1)és

(2)bekezdése szerint. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.360/2023/13-II 8 [56] A fent írtakra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét nyilvános ülés keretében eljárva a Be.606.§

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva a Be.605.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. város,

1. április hó
2. napján dr. Magócsi István dr. Fatalin Judit a tanács elnöke előadó bíró dr. Kósa Zsuzsanna bíró A Fővárosi Törvényszék 214.B.103/2023/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.360/2023/
4. számú ítéletével eszközölt változtatással
5. április hó
6. napján jogerőre emelkedett. város,
7. április hó
8. napján dr. Magócsi István a tanács elnöke