A határozat elvi tartalma: A polgári jogi szerződéssel létrehozott konzorcium és a támogató között a Projekt megvalósítása céljából egyetlen támogatási szerződés jött létre, még akkor is, ha a támogató a tagoknak közvetlenül, a szerződés szerinti ütemezéssel folyósította a támogatási összegeket. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 13.Gf.40.020/2025/5-II. A felperes: felperes (cím2) A felperes képviselője: Dr. Erdei Zoltán Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Erdei Zoltán ügyvéd) (cím6) Dr. Varga Péter ügyvéd (cím1) Az alperes: Nemzeti Fejlesztési Központ (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Sulyok Nóra kamarai jogtanácsos (cím3) A per tárgya: szerződés fennállásának megállapítása és kártérítés megfizetése Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.020/2025/5-II. 2 Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 9.G.42.131/2024/
- (
- december 10.) A fellebbezést benyújtó fél: felperes (
- sorszám) Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint másodfokú perköltséget. A 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperes
- június 14-én indított keresetében annak megállapítását kérte, hogy a felperes és az egyéb érdekelt1 között
- február 9-én szerződésszám1 szám alatt megkötött támogatási szerződéses változatlanul hatályban van, a felek között a szerződés fennáll. Kérte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a kártérítés címén kötelezze az alperest 10.000.000 forint és járulékai megfizetésére. Állította, hogy a felperes végrehajtotta a támogatási szerződéssel érintett projekt rá eső részét, és az alperes jogellenesen állt el a felperessel szemben a támogatási szerződéstől. [2] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állítása szerint a
- szeptember 1-jén közölt elállási nyilatkozat folytán a támogatási jogviszony a felek között is megszűnt. Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.020/2025/5-II. 3 [3] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 400.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a felperes illetékmentessége folytán felmerült 1.500.000 forint eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet indokolásában kiemelte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a ügyszám1 számú jogerős ítéletével (a továbbiakban: jogerős ítélet1) a önkormányzat3 (a továbbiakban: Önkormányzat1) által indított perben a keresetet elutasította, mert az Önkormányzat1 megszegte a támogatási szerződést, ezért az irányító hatóság elállása jogszerű volt. A Kúria a ügyszám4 számú ítéletével a jogerős ítélet1-et hatályában fenntartotta. Az elsőfokú bíróság utalt az önkormányzat1 (a továbbiakban: Önkormányzat2) által indított kártérítés iránti kereset elbírálására, amelyben a Fővárosi Ítélőtábla ügyszám3 számú jogerős ítéletével (a továbbiakban: jogerős ítélet2) a keresetet elutasította. A Kúria a ügyszám2 számú ítéletével hatályában fenntartotta a jogerős ítélet2-t. Az elsőfokú bíróság ismertette az Önkormányzat2 keresetét, és megállapította, hogy a jelen pert is érintő támogatási szerződés és a konzorciumi megállapodás (a továbbiakban: megállapodás) elkülönítve, egymástól függetlenül tartalmazta a kedvezményezettek feladatait. A támogató minden kedvezményezettel külön levélben közölte az elállási nyilatkozatot. A támogatási szerződés a 2014-
- programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/
- (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
- §
(1)bekezdés
- pont alapján polgári jogi szerződés, amelyet az Önkormányzat1 az összes konzorciumi tag nevében konzorciumvezetőként a megállapodásban kapott meghatalmazás alapján írt alá. A tagok közösen nyújtottak be támogatási kérelmet, és közösen vállalták a szerződés teljesítését, ezért egyetlen jogviszony jött létre a konzorciumi tagok és a támogató között, amit alátámaszt, hogy az irányító hatóság a szabálytalanság tárgyában sem tagonként tett megállapítást, és csak egy elsőfokú és egy jogorvoslati eljárást folytatott le. A tagok nem minősülnek a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- § szerint egyetemleges kötelezettnek, mert a programok megvalósítása nem volt oszthatatlan szolgáltatás. A jogszerű támogatói elállás azzal a következménnyel járt, hogy a teljes szerződés minden konzorciumi tag tekintetében visszamenőlegesen megszűnt, függetlenül attól, hogy az elállásra okot adó szerződésszegést melyikük valósította meg, és részleges elállással a szerződés felbontására nem volt jogszabályi vagy szerződéses lehetőség. A Korm. rendelet
- §
(5)bekezdésből nem következett, hogy a támogató elállása ne terjedt volna ki valamennyi szerződő félre. Az elállás joga a Korm. rendelet 90. §
(1)bekezdés, valamint az ÁSZF 7.4.
- pont alapján megillette az alperest azzal, hogy a Korm. rendelet
- §
(4)bekezdés szerint a jogkövetkezménynek a szabálytalanság súlyához kell igazodnia. Az ÁSZF 7.2.4. pont és a rendelet 90. §
(1)bekezdés c) pont kifejezetten a valótlan adatszolgáltatásra utal. Az előzményi eljárások alapján megállapítható, hogy a konzorcium 3 tagja nem valósított meg egy-egy programot, ezzel megsértették a Korm. rendelet 90. §
(1)bekezdés c) pontot és a 86. §
(1)bekezdést, mert erről nem értesítették időben az irányító hatóságot, így a szabálytalanságra tekintettel a támogató elállhatott a támogatási szerződéstől. Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.020/2025/5-II. 4 Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a megállapodás csak a konzorcium tagjai közötti belső jogviszonyt rendezte, és a támogatóra nem volt hatálya. A Korm. rendelet 164. §
(4)bekezdés tartalmazta a fokozatosság elvét, amelynek alkalmazásával az Önkormányzat1 által indított perben a jogerős ítélet megállapította, hogy az elállás jogszerű volt, és nincs lehetőség ettől a döntéstől eltérni, ezért a támogatási szerződés 2.
- pontja és az ÁSZF 7.4.
- pontja szerint a kedvezményezett köteles visszafizetni a támogatást. Az alperes a támogatási szerződést kötő fél jogutódja, az elállási jog gyakorlása nem volt szerződésszegés, részlegesen nem lehetett a támogatási szerződéstől elállni. Erre tekintettel kártérítési kötelezettsége sem keletkezhetett az alperesnek, az elállás nem sértette a Ptk. 6:
- §-át, a 6:
- §-t, a 6:
- §
(3)bekezdést, a 6:144. §
(2)bekezdést. [4] Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes annak megváltoztatásával a kereset teljesítését kérte azzal, hogy a megállapítási kereset teljesítése mellett az elsőfokú bíróság kötelezze az alperest 10.000.000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére is. Állította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237. §-t. Kérte, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 369. §
(4)bekezdés szerint végezze el a saját pervezetését. Állítása szerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy az alperes elállása valamennyi szerződő fél tekintetében jogszerű volt. A felperes nem követett el szerződésszegést, és téves az elsőfokú bíróságnak az a következtetése, hogy nem kizárólag a szerződéses jogviszony természetéből kell kiindulni. Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a Korm. rendelet 59. §
(5)bekezdésre figyelemmel először abban foglal állást, hogy a megállapodás miként szabályozza a támogatási szerződés megszegéséért való felelősséget, és hogy az egyik tag által elkövetett szabálytalanságért a többi taggal szemben alkalmazható-e jogkövetkezmény. A támogatási szerződés tartalmazza, hogy ha konzorciumban valósítják meg a projektet, a kedvezményezettek egymás közti, valamint a támogató és a kedvezményezettek közötti jogviszonyokat a támogatási szerződés mellékletét képező megállapodás tartalmazza, amelyből azonban az következik, hogy a tag szabálytalanságáért a másik konzorciumi tag automatikusan nem tehető felelőssé. Ezt a tagi felelősséget nem lehet kiterjesztően értelmezni. Ha megállapítható, hogy milyen mértékben működtek közre a tagok, nincs helye a követelés teljes összegét bármely taggal szemben érvényesíteni, ugyanakkor a felperes nem követett el szabálytalanságot. Utalt a Korm. rendelet 3. §
(1)bekezdés
- pontra azzal, hogy a közös együttműködés nem jelent kötelezetti egyetemlegességet. Az elsőfokú bíróság nem értékelte a jogviszony létrejöttét megelőző folyamatok alatt keletkezett okiratokat, így különösen a megállapodást. Az elállás a felperessel szemben nem volt jogszerű. Utalt a megállapodás 3.
- pontjára, amely tartalmazza, hogy melyik tag milyen tevékenység megvalósítását vállalta, és a támogatási szerződésnek ez a megfogalmazása – a támogatási összegek elkülönítése – lehetővé teszi az egyes tagokkal szemben az általuk elkövetett szabálytalanság jogkövetkezményeinek differenciált alkalmazását. Kiemelte a Korm. rendelet
- §
(4)bekezdést azzal, hogy a felperes szabályszerűen járt el, így vele szemben a jogkövetkezmény alkalmazása aránytalan és nem indokolt. Utalt a BH2023.4.100. eseti döntésre. Az alperes megsértette a rendelet 156. §
(5)bekezdést. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a támogató részéről egységesen kell kezelni a szabálytalanságokat, és a tagokkal szemben azonos Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.020/2025/5-II. 5 jogkövetkezményt kellene alkalmazni. Ezt cáfolja, hogy az alperes valamennyi taggal szemben külön-külön közölt elálló nyilatkozatot. Erre figyelemmel az alperes a támogatás visszafizetését jogszerűtlenül írta elő, így a visszafizetett támogatási összeg a Ptk. 6:
- § szerint kárnak minősül. A tényállás hiányos, mert az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a támogatási szerződés hivatkozott rendelkezését és ennek következtében a megállapodást sem. [5] irányult. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására Álláspontja szerint a felperes nem kért marasztalást az alperessel szemben, a keresetet megváltoztatta, amely csak megállapításra irányult. Hivatkozott a Kúria ügyszám4 számú ítéletére azzal, hogy a pályáztatás célja az volt, hogy a konzorciumi tagokat terhelő kötelezettségeket egységként kezelje, a támogatási szerződés kockázati közösséget hozott létre a tagok között, és egymás szerződésszegéséért is felelősséggel tartoznak. Idézte a megállapodás 3.
- pontjának
- és
- bekezdését azzal, hogy egységes jogviszony jött létre a támogatási szerződés alapján, a kötelezettségek nem értékelhetők egyesével. A megállapodás a tagok egymás közötti viszonyát szabályozza, ismertette annak
- pontját. Ha a tag sérelmezi, hogy a másik tag miatt őt kár érte, azt a másik taggal szemben érvényesítheti. A megállapodás nem szabályozza azt az esetet, ha a támogató eláll a támogatási szerződéstől, és a megállapodás
- oldal
- bekezdés csak abban az esetben irányadó, ha az alperes által megállapított szankció korrekció kiszabására irányul, azonban elállásnál nem alkalmazható. Részlegesen nem lehet a támogatási szerződéstől elállni, következésképpen az elállás visszamenőleges hatállyal felbontotta a támogatási szerződést. Kiemelte, hogy a jogerős ítélet1 megállapította a szerződésszegést, és azt is, hogy a szankció arányos volt a szerződésszegés súlyához viszonyítva, így az elállás jogszerű volt, míg az alperes csak a konzorciummal szemben tudja gyakorolni ezt a szankciót. Az elállási nyilatkozat tagoknak történő megküldésével az alperes a Ptk. 6:
- § szerint a tájékoztatási kötelezettségének tett eleget, amelyből nem vonható le az a következtetés, hogy a tagoknak külön-külön kellene viselni a szerződésszegés jogkövetkezményeit. Az elállás hatálya az elállást tartalmazó nyilatkozatnak a támogatási szerződés egészére nézve a konzorciumot vezető személlyel történő közléssel beállt. Idézte a Kúria ügyszám2 számú ítéletének [65] pontját, amelyből szintén az a következtetés vonható le, hogy a
- február 9-én létrejött támogatási szerződés nem áll fenn. [6] Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt a Pp.
- §
(5)bekezdés alapján jogerőre emelkedett rendelkezése. [7] A fellebbezés nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.020/2025/5-II. 6 [8] Az alperes állításával szemben a felperes
- október 17-ei beadványában előterjesztett keresetváltoztatása kizárólag a megállapítási keresetet érintette, és az alperes sem kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.
- §
(2)bekezdés alkalmazása érdekében nem tette meg a szükséges intézkedéseket az eljárás részbeni megszüntetése érdekében A keresetváltoztatást tartalmazó beadvány
- oldala szerint a felperes egyértelműen fenntartotta a marasztalás iránti követelését, amit az elsőfokú bíróság a perfelvételi tárgyaláson ismertetett is (ügyszám5 számú tárgyalási jegyzőkönyv). Az elsőfokú bíróság az eljárás felfüggesztését követően folytatódó eljárásban lezárta a perfelvételi tárgyalást (
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv), és a felperes ezt megelőzően és a későbbiekben sem állt el a marasztalás iránti keresetétől. Mindezekre tekintettel az alperes alaptalanul kifogásolta a marasztalási kereset érdemi elbírálását, így a másodfokú bíróság sem tekintette a Pp.
- §
(1)bekezdés szerinti meg nem engedett keresetváltoztatásnak a felperes fellebbezési kérelmét, és ennek megfelelően – teljes egészében érdemben – bírálta felül az elsőfokú ítéletet. [9] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott, amelynek indokaival is egyetértett, ezért a fellebbezés folytán csupán az alábbiakat emeli ki. [10] A felperes elsősorban arra alapította a fellebbezését, hogy a megállapodás a támogatási szerződés elválaszthatatlan mellékletét képezte, és annak kikötései irányadók a támogató és a konzorcium közötti jogviszonyra is. Kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a megállapodás szerint a kifizetett támogatás visszafizetésének elrendelésénél a tag köteles az általa okozott szabálytalanság vagy szerződésszegés miatt visszakövetelt összeget közvetlenül visszafizetni, és ha nem állapítható meg, hogy milyen mértékben működtek közre a tagok a szabálytalanság elkövetésében, akkor a támogató bármely taggal szemben érvényesítheti a követelés teljes összegét. [11] A támogatási szerződés bevezető része egyértelműen tartalmazza, hogy ha a Projektet közösen valósítják meg, a megállapodás hatálya kiterjed a konzorcium tagjai és a támogató közötti jogviszonyra is, azonban a megállapodás tartalmából sem vezethető le az a következtetés, hogy a támogatónak a támogatási szerződéstől történő elállása kizárólag a szabálytalanságot tanúsító konzorciumi tag és a támogató jogviszonyát érinti. [12] A Korm. rendelet 164. §
(2)bekezdése rendelkezik a szabálytalansági eljárás lezárását követő eljárásról, és a
(3)bekezdés tartalmazza az irányító hatóság által alkalmazható jogkövetkezményeket. Ezeknek csak egyike a támogatási szerződéstől történő elállás [Korm. rendelet 164. §
(3)bekezdés b) pont]. Így adott esetben a szabálytalansági döntés jogkövetkezményeként az sem kizárt, hogy a támogató a Korm. rendelet 164. §
(3)bekezdés a) pontot alkalmazva érvényre juttassa a megállapodásnak a felperes által hangsúlyozott rendelkezését, amelynek eredményképpen csak az egyik tagot terheli a visszafizetési kötelezettség. [13] A polgári jogi szerződéssel létrehozott konzorcium és a támogató között a Projekt megvalósítása céljából egyetlen támogatási szerződés jött létre, még akkor is, ha a támogató a tagoknak közvetlenül, a szerződés szerinti ütemezéssel folyósította a támogatási összegeket. A megállapodás külön kiemeli, hogy a támogatási szerződésben rögzített kötelezettségek Projekt szintjén értendőek (3.
- pont), ezért elsősorban annak van jelentősége, Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.020/2025/5-II. 7 hogy a konzorcium tevékenysége összességében megfelel-e a Projekt céljainak, és nem annak, hogy az egyes támogatási feladatokat a konzorcium melyik tagja valósítja meg, illetőleg melyikük követ el szabálytalanságot. Mindebből következik, hogy ha a szabálytalansági eljárás eredménye alapján a támogató a Korm. rendelet
- §
(3)bekezdés b) pontot alkalmazva eláll a szerződéstől, és az elállás hatályos, egyoldalú jognyilatkozata a Ptk. 6:213. §
(1)bekezdés szerint a támogatási szerződés egészét felbontja. Miután az előzményi eljárásban megállapították, hogy a támogatási szerződéstől történő elállás jogszerű volt, az elsőfokú bíróság ebből kiindulva helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a keresetben állított tény (a támogatási szerződés fennállása) nem állapítható meg, mert az alperesnek a konzorcium képviselőjével közölt elállása a támogatási szerződést valamennyi konzorciumi taggal szemben, a Projekt egészére nézve felbontotta. [14] A felperes a kártérítés iránti keresetét arra alapította, hogy az alperes elállásához a felperessel szemben nem fűződött a támogatási szerződés megszűnésének joghatása, így az elállása a felek jogviszonyában szerződésszegésnek minősül. Az ismertetett okok miatt azonban az elsőfokú bíróság a jogszabályok helyes alkalmazásával állapította meg, hogy az elállás nem tekinthető jogszabálysértőnek, ezért a felperest nem illeti meg a jogosultság kártérítés követelésére. [15] A kifejtett indokok alapján az elsőfokú bíróság ítélete a fellebbezésben előadott okok miatt nem jogszabálysértő, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 383. §
(2)bekezdése értelmében – a Pp. 386. §
(4)bekezdés alapján visszautalva annak helyes indokaira – helybenhagyta. [16] A felperes fellebbezése eredménytelen volt, így a másodfokú eljárással kapcsolatos költségeit maga viseli, míg a Pp. 83. §
(1)bekezdés alapján köteles az alperes jogtanácsosi munkadíjban felmerülő másodfokú perköltségét megfizetni, melynek összegét a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdései alapján állapított meg. Budapest,
- május
- Dr. Pusztai Anita s.k. a tanács elnöke Dr. Bleier Judit s.k. Dr. Ócsai Beatrix Márta s.k. előadó bíró bíró