Pfv.20146/2021/7 – Kúria

(2)bekezdése a) pontjának megfelelő, a házasság egyező akaratnyilatkozaton alapuló felbontásához szükséges járulékos kérdésekben, megosztották a házastársi közös vagyonukat és rendelkeztek az utolsó közös lakásuk használatáról. [4] A kiskorú ikergyermekek a felperes nevelésébe és gondozásába kerültek, az alperes gyermekenként havi 50.000 forint gyermektartásdíj megfizetését vállalta. Az alperes Kúria II.Pfv.20.146/2021/7 3 elismerte, hogy az ingatlan a felperes különvagyona, a felperes kötelezte magát az építkezéshez felvett és addig a közös vagyonból törlesztett 9.000.000 forint közös adósságból az alperesre eső 4.500.000 forint, továbbá a közös ingóvagyon megosztása eredményeként 2.000.000 forint értékkülönbözet megfizetésére. A lakáshasználatot a gyermekek elhelyezésére és az ingatlan különvagyoni jellegére figyelemmel rendezték: az alperes az ingatlanból a kiköltözést, a felperes pedig 6.500.000 forint lakáshasználati jog ellenérték megfizetését vállalta. Az összesen 13.000.000 forint teljesítésében abban állapodtak meg, hogy az aláírással egyidejűleg a felperes megfizet 11.500.000 forint összeget, a fennmaradó 1.500.000 forintot beszámítják a két gyermek tartásdíjába, azaz az alperesnek 15 hónapig nem kell tartásdíjat fizetnie. A felek a szerződésben teljességi nyilatkozatot tettek: kijelentették, hogy a házastársi közös vagyonukat megosztották, a jövőben egymással szemben ezen a jogcímen követelésük nincsen. [5] A szerződésben vállalt kötelezettségeket a felek teljesítették, a felperes kifizette a 11.500.000 forint összeget, az alperes pedig a vállalt határidőre kiköltözött. [6] A felek 2013 januárjában az életközösséget helyreállították. Az alperes visszaköltözött, a bontóper szünetelés folytán megszűnt. [7] 2017. június közepén a felek életközössége véglegesen és mindenre kiterjedően megszűnt. Azóta az alperes a kislakásban él, a gyermekekről a háztartásában gondoskodik. A félszobát L., a nagyobbik szobát K. és az alperes használja. A ruhákat és a kerékpárokat az ingatlanhoz tartozó tárolóban tartják. A felperes a nagyszülőjével a nagylakásban lakik. [8] A gyermekek az eljárás alatt középiskolába jártak, a jogerős ítélet meghozatalakor (2020. október 1.) 17 és fél évesek voltak. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [9] A felperes többször módosított keresetében – többek között – a házasság felbontását és az utolsó közös lakás kizárólagos használatát, egyben az alperes kiköltözésre kötelezését kérte. [10] Jogi érvelése szerint az ingatlan különvagyoni jellege miatt kizárólagos használat illeti meg [2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 4:84. §]. A 2012 októberében megkötött szerződésben foglaltaknak megfelelően az alperes részére lakáshasználati jog ellenértéket fizetett, az ismételt fizetéssel kétszeresen teljesítene. Hivatkozott a Ptk. 4:82. §

(2)bekezdésére. A kizárólagos lakáshasználati kérelmére és az alperes szülői felügyeletre feljogosítására tekintettel felajánlotta egy, a tulajdonban álló 51 m2 nagyságú ingatlan használatát, amelyben az alperes bármelyik gyermek felsőfokú tanulmányai befejezéséig, de legfeljebb

1. életévük betöltéséig a rezsiköltség viselése mellett a gyermekekkel együtt lakhat. Kúria II.Pfv.20.146/2021/7 4 [11] Az alperes a házasság felbontását végül nem ellenezte, módosított viszontkeresetében a szülői felügyelet gyakorlására való feljogosítását, a gyermekek életkora miatt a kapcsolattartás szabályozásának mellőzését kérte. A bíróság kötelezze a felperest gyermekenként és havonta havi 30.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére. [12] Az utolsó közös lakás kizárólagos használatára vonatkozó felperesi keresetet nem ellenezte, 25.000.000 forint lakáshasználati jog ellenérték megfizetésére tartott igényt. A felajánlott lakást nem fogadta el: hivatkozott a beosztására, a két lánygyermek önálló elhelyezése megoldhatatlanságára. A jelenleg általuk lakott kislakásnak ugyan kisebb az alapterülete, azonban tartozik hozzá egy nagy tároló helyiség, ahol a holmijak jobban elférnek. A lakáshasználati jog ellenértéke iránti igényét a Ptk. 4:
2. §

(1)bekezdésére alapította. [13] Az alperes jogi érvelése szerint az életközösségük

1. évben átmenetileg szakadt csak meg, mivel 2013 januárjában helyreállították. Tény, hogy
2. évben szerződést kötöttek, a szerződés azonban nem ment foganatba, a felperes 1.500.000 forintot nem fizetett meg a részére és azt az életközösség helyreállítása miatt a tartásdíjba sem lehet beszámítani. Állította, hogy a megkapott 11.500.000 forintot beutalta a közös vagyonba, abból fizette a bankhitel törlesztőrészleteit, illetve a család életvitelére fordította. Az első- és másodfokú részítélet [14] Az elsőfokú bíróság részítéletével a felek házasságát felbontotta, a kiskorú gyermekek szülői felügyelete gyakorlására az alperest jogosította fel és kötelezte a felperest
3. november 1-jétől gyermekenként 30.000 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére. [15] A felperest kötelezte a cserelakásként felajánlott ingatlan alperes és a két gyermek használatba adására. A használati jog az alperest bármelyik gyermek nappali tagozaton, az első diplomája megszerzéséhez szükséges tanulmányai befejezéséig, de legfeljebb 25 éves koráig illeti meg és köteles a lakás fenntartási kiadásait viselni. Megállapította, hogy a birtokba adással egyidejűleg az alperesnek a felek utolsó közös lakásán fennálló használati joga megszűnik és kötelezte a birtokba adást követő 15 napon belüli kiürítésre és felperesi birtokba adásra. Ezt meghaladóan a részítélettel elbírált körben a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. [16] A felülvizsgálattal érintett lakáshasználat körében a bíróság a
4. október 3-án megkötött szerződésből indult ki: a szerződés érvényesen létrejött és a felek egymás közötti viszonyában irányadó. [17] A szerződésben a felek egyezően nyilatkoztak az életközösségük 2011 novemberi megszűnéséről, az alperes 2013 januárjában költözött vissza a közös lakásba, tehát az életközösséget több mint egy év után állították helyre. Az átmeneti megszakadás időtartamát nem befolyásolja, hogy az alperes csak a szerződés megkötése után, a közös vagyon Kúria II.Pfv.20.146/2021/7 5 megosztásából rá jutó rész, valamint a lakáshasználati jog ellenértékének kifizetését követően költözött el a lakásból. [18] Az elsőfokú bíróság az utolsó közös lakás használatáról való döntésében több körülményt mérlegelt. Az anyagi jog alapján az egyik házastárs kizárólagos jogcímén használt ingatlan használatára elsődlegesen a jogcímmel rendelkező házastárs jogosítható fel [Ptk. 4:
5. §

(1)bekezdés], a jelen esetben az ingatlan a felperes kizárólagos tulajdona (családjogi különvagyona). A rendezés általános szabálya alóli kivétel, ha a gyermek szülői felügyeletét a jogcímmel nem rendelkező házastárs – a jelen esetben az alperes - gyakorolja [Ptk. 4:83. §

(2)bekezdés], továbbá a gyermek lakáshasználati jogát az utolsó közös lakásban kell biztosítani [Ptk. 4:80.

(4)bekezdés]. [19] Az elsőfokú bíróság a peradatok értékelésével arra a meggyőződésre jutott, hogy a főszabálytól való eltérés indokolt. Az ingatlan osztott használatát egyik fél sem kérte [Ptk. 4:83. §

(2)bekezdés

1. fordulata], a felperessel él a fokozott gondoskodást igénylő és a telekingatlant ajándékozó nagymamája. [20] Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a felperes önként - a gyermekek (várható) felsőfokú tanulmányaira tekintettel - cserelakást (egy másik lakás használatát) ajánlotta fel [Ptk. 4:
2. §

(5)bekezdés], ahol a lakhatási körülmények megfelelők, a gyermekek érdekét nem sérti, az alperes ezzel ellentétes érvelése súlytalan. A felperes kizárólagos használatra való feljogosítása a felek kérelmének megfelel, a cserelakással a gyermekek lakhatása megoldott. Mivel a felperes a használatot a gyermekek felsőfokú tanulmányai végzéséhez (maximum

1. életévük betöltéséhez) kötötte, az elsőfokú bíróság ennek megfelelően rendelkezett: az alperest kiürítésre, a felperest a másik lakás birtokba adására kötelezte és a használati jogot meghatározott időtartamban állapította meg. [21] Az alperes lakáshasználati jog ellenérték iránti ismételt igénye megalapozatlan. A
2. október
3. napján létrejött szerződés rendelkezése alapján ezen a jogcímen 6.500.000 forint összeghez jutott, holott az utolsó közös lakáson a felperes édesanyja haszonélvezeti joga fennállására tekintettel a használati rendezés – ebből következően a lakáshasználati jog ellenérték megfizetése – az anyagi jog szerint kizárt. Ráadásul az alperes a közös vagyon megosztásának eredményeként 11.500.000 forint összeget (különvagyont) kapott, amelyből a lakhatását megoldhatta (volna). [22] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és elrendelte a perbeli ingatlan (a nagylakás) osztott használatát: a felperes kizárólagos használatába adta a konyha-étkezővel szomszédos nappali szobát, az alperes kizárólagos használatába pedig három, nagyságrendileg 13,5 m2-es szobákat, az egyéb összes többi helyiség közös használata mellett. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül a kizárólagos használatba adott szobákat adja az alperes birtokába. [23] Megállapította, hogy az alperest a fenti ingatlanrész osztott használata mindaddig megilleti, amíg a felek
4. március 20-án született K. és L. utónevű gyermekeik közül bármelyik gyermek a Ptk. 4:
5. §

(1)bekezdése szerinti tartásra jogosító szükséges Kúria II.Pfv.20.146/2021/7 6 tanulmányokat folytat, de legfeljebb 25 éves életkorukig. Ezt meghaladóan a részítélet fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. [24] A másodfokú bíróság elsődlegesen leszögezte, hogy a házastársak lakáshasználatával kapcsolatos jogvitában magát a lakáshasználat rendezése iránti igényt kell kereseti kérelemnek tekinteni, ezen belül a rendezés konkrét módjának a meghatározása (vita esetén) a bíróság feladata [PK 298. számú állásfoglalás I. pont]. [25] Az elsőfokú bíróság tévesen rendelkezett a lakáshasználatról. A Ptk. 4:76. §

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel házastársi közös lakásnak az a lakás minősül, amelyet a felek közös lakás céljára az együttélés alatt közösen használtak (BH2018.338.). Jelen esetben a házastársak utolsó, a gyermekekkel együtt közösen használt lakása a perbeli ingatlan főépületében, a három szoba és nappali helyiségből álló összkomfortos ingatlanrészben volt, vagyis ez a lakás minősül a felek házastársi utolsó közös lakásának. Az elsőfokú bíróság tévesen tekintette utolsó közös lakásnak a 30 m2-es önálló lakrészt. [26] Az ingatlan a felperes különvagyona, ezért a főszabály szerint annak kizárólagos használata őt illetné meg [Ptk. 4:83. §

(1)bekezdés]. A per alatt a két kiskorú gyermek – a felperes egyetértésével - az alperesi apa gondozásába került, ezért az anyagi jognak a főépület osztott használata szerinti döntés felel meg [Ptk. 4.83. §

(2)bekezdés első fordulata]. Arra pedig adat nem merült fel, hogy a kiskorú gyermekek lakhatásának biztosítása csak az alperesi apa kizárólagos lakáshasználatára való feljogosítása útján lenne biztosítható. [27] A másodfokú bíróság a fentiekre figyelemmel a jogszabály alapján az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta és a gyermekek szülői felügyeletének gyakorlására figyelemmel osztott használatot rendelt el. A használati jogosultságot a gyermekek tartásra rászorultságának feltételéhez kötötte [Ptk. 4:83. §

(4)bekezdés]. Az osztott használat elrendelésének jogkövetkezménye, hogy az alperes lakáshasználati jog ellenérték iránti igényének nincs jogalapja, ebben a körben a fellebbezése megalapozatlan. [28] Végül a törvényszék megjegyezte, hogy a cserelakás felajánlása a lakáshasználati jog ellenérték, mint térítés helyett alkalmazható, vagyis feltételezi, hogy a lakáshasználati jog ellenérték iránti igény jogalapja fennáll [Ptk. 4:84. §

(5)bekezdés]. Az elsőfokú bíróság indokolása tehát, miszerint ezen a jogcímen az alperesnek térítés nem jár, de a cserelakás használatát mégis biztosítja, önmagának ellentmondó döntés. A felperes önkéntes felajánlása a jelen jogvita eldöntésénél irreleváns, ítéleti döntés alapjául nem szolgálhat, a lakáshasználat cserelakással való rendezése csak peren kívüli, vagy peres szerződés (egyezség) alapján lehetséges. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [29] A jogerős részítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Elsődlegesen azt kérte, hogy a Kúria a jogerős részítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokon eljárt bíróság részítéletét hagyja helyben. Másodlagosan a jogerős részítéletet Kúria II.Pfv.20.146/2021/7 7 helyezze hatályon kívül, kötelezze a felperest a kizárólagos tulajdonában álló lakásingatlan alperes és a gyermekek birtokába adására és kötelezze az alperest a perbeli ingatlan elhagyására és az ingatlanon fennálló lakáshasználati jogát szüntesse meg. Harmadlagosan a jogerős részítéletet az elsőfokú bíróság részítéletére is kiterjedően helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, valamint új határozat meghozatalára utasítsa. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a Ptk. 4:83. §

(2)bekezdés első fordulata, a 4:82. §

(2)bekezdése mellőzése miatti megsértésére, az

1. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.)
2. §-a megsértésére és a PK
3. számú állásfoglalás téves alkalmazására, továbbá az Alaptörvény
4. cikke megsértésére alapította. [30] A felperes elsődlegesen a Ptk. 4:
5. §

(2)bekezdése első fordulatának megsértését és a 4:82. §

(2)bekezdésének mellőzését sérelmezte. Érvelése szerint a másodfokú bíróság a nagylakás osztott használatát kizárólag arra alapította, hogy a két kiskorú gyermek az alperes gondozásába került, más egyéb körülményt nem vett figyelembe. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság a felperes kizárólagos jogcíme [Ptk. 4:83. §

(2)bekezdés] mellett a felperes által felajánlott, a gyermekek érdekeit nem sértő, számukra megfelelő cserelakást is figyelembe vette. A Ptk. 4:82. §

(2)bekezdése lehetőséget ad a bíróságnak a házastárs lakáshasználati joga megszüntetésére és a lakás elhagyására kötelezésre akkor is, ha a lakás egyébként alkalmas lenne az osztott használatra, a felajánlott cserelakás megfelelő és nem sérti a kiskorú gyermek érdekét sem. A jelen esetben a fenti követelmények megvalósultak, a másodfokú bíróság tévesen tekintette a cserelakás felajánlását a lakáshasználati jog ellenérték megfizetését helyettesítő megoldásnak. [31] A felperes a használati rendezésre vonatkozó jogszabályhelyek rendszertani értelmezésével támasztotta alá azt, hogy a Ptk. 4:83. §

(2)bekezdése első fordulatában írt használati rendezés alkalmazása miért nem indokolt a Ptk. 4:82. §

(2)bekezdésében írt feltételek fennállása esetén. A Ptk. 4.

1. §-a a közös jogcímen lakott lakás, a Ptk. 4:
2. §-a pedig az egyik házastárs kizárólagos jogcíme alapján lakott lakás használatának rendezésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. E kettő közötti átmenet a Ptk. 4:
3. §, amely a házastárs használati jogának megszüntetésével kapcsolatos részletszabályokat állapítja meg. Az

(1)bekezdés a közös jogcím alapján használt lakás használatának megosztásával kapcsolatos, ezzel szemben a

(2)bekezdés ilyen szűkítő feltételt nem tartalmaz. A megosztás mellőzését két konjunktív feltételhez köti: a megfelelő cserelakás felajánlásához és ahhoz, hogy az a kiskorú gyermek érdekét ne sértse. Ugyanezen cél érdekében teszi lehetővé a 4:83. §

(1)bekezdésének főszabályától az eltérést a

(2)bekezdés első fordulata: kifejezetten a kiskorú gyermeket és a használati jogát védi. [32] Az Alaptörvény

1. cikke deklarálja, hogy a bíróságok a jogalkalmazások során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogalkotó a gyengébb jogosultsággal rendelkező, a lakást közös jogcímen használó házastárs részére egyértelmű lehetőséget adott a megfelelő cserelakás felajánlására. Miért ne illethetné meg ugyanez az erősebb jogosultsággal (kizárólagos jogcímmel) rendelkező házastársat? A másodfokú bíróság ilyen értelmű döntése nem felel meg az Alaptörvény fenti szakaszának és a Ptk. 4:
2. §

(2)bekezdése első fordulatának alkalmazása, a 4:82. §

(2)bekezdésének a mellőzése, az ügy érdemére kiható nyilvánvaló jogszabálysértés. Kúria II.Pfv.20.146/2021/7 8 [33] A felperes a másodlagos felülvizsgálati kérelmét eljárásjogi jogszabálysértéssel [Pp.

1. §], illetve a PK
2. számú állásfoglalás téves alkalmazásával indokolta. A másodfokú bíróság a felülvizsgálattal nem támadott tényállás szerint a jelen ügyben nem minősítette házastársi közös lakásnak a perbeli ingatlanon elkülönült 30 m2-es alapterületű lakrészt. A perben azonban nem volt olyan kereseti, viszontkereseti kérelem vagy ellenkérelem, amely csak a nagylakás használati jogának rendezésére irányult volna. A felperes keresete mindvégig egyértelműen az ingatlan kizárólagos használatra való feljogosítására irányult és a gyermekek lakhatásának biztosítása érdekében ajánlott fel egy másik, a tulajdonában álló lakásingatlan használatát. Ezzel szemben az alperes végül 25.000.000 forint lakáshasználati jog ellenérték megfizetésre kötelezését kérte. A másodfokú bíróság azt azonban nem vizsgálta, hogy az alperes igénye melyik lakás használatára vonatkozott. A felperes levezetése és értelmezése szerint a 25.000.000 forint nem a házastársi közös lakás használati jogának ellenértékét jelentette. Perjogi értelemben pedig nem tekinthető kérelemnek a nagylakás felperesi használatra történő feljogosításának „nem ellenzése”. Az ilyen nyilatkozat ugyanis nem tekinthető a bíróság döntésére irányuló határozott kérelemnek [Pp.
3. §

(1)bekezdés e) pont]. A perben tehát nem volt olyan kereseti, viszontkereseti vagy ellenkérelem, amely a házastársi utolsó közös lakás használati jogának rendezésére irányult volna, ezért a PK

1. számú állásfoglalás alkalmazása fel sem merülhetett. [34] Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet és felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő. A Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet Pfv.II.20.146/2021/
2. sorszámú végzésével hivatalból elutasította. [35] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. [36] Az elsődleges felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhely megsértésére vonatkozó okfejtés hibás. Nem jelenthet jogszabálysértést ugyanis önmagában az, ha az eljáró bíróság a vagylagos normák közül az adott helyzetre és a felek által előterjesztett tényállásra figyelemmel a védendő érdekeket szolgáló normát alkalmazza. A felülvizsgálattal érintett rendelkezés a speciális élethelyzetre figyelemmel a peradatok mérlegelésével szabályozta a használatot. [37] A megjelölt megsértett anyagi jogi jogszabályhelyek két különböző életviszonyra vonatkoznak. Egymással nem konkurálnak, nem állnak alá- vagy fölérendeltségi kapcsolatban, logikailag is kizárják egymást. Egy ingatlanon ugyanis nem állhat fenn kizárólagos és közös jogcím. [38] Másodlagosan tévesen érvel a felperes azzal is, hogy az alperes csak a kislakás kizárólagos használatára terjesztett elő kérelmet, illetve, hogy az elsőfokú bíróság részítéletében használatra kijelölt lakás alkalmasabb a közös kiskorú gyermekek érdekeit is tekintve a lakhatásra. A másodfokú bíróság – a valóságnak megfelelően - helytállóan foglalt állást abban, hogy az utolsó közös lakás a nagylakás volt. A kislakást albérletbe adták ki. A két ingatlan nem elkülönült, azaz nem önálló két épület, hanem egy épületben helyezkednek el és közös fallal is rendelkeznek. Ebből következően pedig teljesen téves az az állítás, miszerint a perben a nagylakás kizárólagos használatára vonatkozó kereseti vagy viszontkereseti kérelem nem került előterjesztésre. Az alperes nem a visszatérés szándéka Kúria II.Pfv.20.146/2021/7 9 nélkül, hanem az ingatlan speciális jellegét kihasználva, a konfrontáció elkerülése érdekében költözött be a külön bejáratú kislakásba. A használat rendezése iránti kérelem tehát a teljes ingatlan használatára vonatkozott és ahhoz képest lett meghatározva a lakáshasználati jog ellenértéke is. Az alperes kitért arra, hogy a felajánlott ingatlan a gyermekkel való együttes lakhatásra nem alkalmas – többek között - a méretéből adódóan a háziállataikat nem tudnák magukkal hozni, az elköltözés a gyermekeknek különös sérelmet jelentene. A Kúria döntése és jogi indokai [39] A Kúria a jogerős részítéletet a Pp.
3. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben bírálta felül. [40] A felülvizsgálati kérelem megalapozott. A Kúria a jogerős részítélet lakáshasználati rendelkezését nem fogadta el, az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének indokolását teljes egészében megváltoztatja. [41] A jogvitában nem vitatott, hogy a felek házassági életközössége véglegesen és mindenre kiterjedően

1. évben szűnt meg. 2011-től-2013 januárjáig az életközösségük megszakadt,
2. október
3. napján, a folyamatban volt bontóperi eljárás alatt ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott magánokiratban a lakáshasználat rendezéséről megállapodtak: a felperes a különvagyoni ingatlana kizárólagos használatára, az alperes pedig 6.500.000 forint lakáshasználati jog ellenértékre vált jogosulttá. A fennmaradó 1.500.000 forintot a két gyermek tartásdíjaként összesen havi 100.000 forint összegbe beszámították, az alperest 15 hónapig nem terheli gyermektartásdíj fizetési kötelezettség. A szerződés a vagyonmegosztás és a lakáshasználat kapcsán – az alperes állításával szemben – foganatba ment, a felperes a közös vagyon megosztásából az alperes jutóját a szerződésben meghatározott módon teljesítette: 11.500.000 forint összeget megfizetett, az alperes kiköltözött. A szerződés szerinti további 1.500.000 forint teljesítésére az alperes peres eljárást nem kezdeményezett. [42] A jelen ügyben a felek a lakáshasználatra irányuló kérelmeiket az életközösség folyamatosságára tekintettel az utolsó közös lakás használata ismételt rendezhetőségére alapították. A felperes a szerződésnek megfelelően kérte (újra) a kizárólagos használatra feljogosítását és a korábbi teljesítésére figyelemmel az alperes lakáshasználati jog ellenérték iránti igényének elutasítását. Az alperes a felperes kérelmét nem ellenezte, a kizárólagos használat miatt viszont jár a lakáshasználati jog ellenérték. [43] Az eljárt bíróságok jogi álláspontja a felekkel egyező volt: az életközösség helyreállításával a végleges megszűnés időpontjában utolsó közös lakásnak minősülő ingatlan ismételt használati rendezésének nincs jogi akadálya. [44] A Kúriának a jogvitában először abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az életközösség helyreállítása kihat-e az átmeneti megszakadás alatt megkötött, a lakáshasználatra vonatkozó szerződéses rendelkezésre. Kúria II.Pfv.20.146/2021/7 10 [45] A Ptk. rendelkezik az életközösség megszakadásának időtartama alatt létrejött, a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó szerződés időbeli hatályáról [Ptk. 4:
4. §

(2)bekezdés]. A Csjt.-n alapuló ítélkezési gyakorlattal szemben az anyagi jog szerint az életközösség helyreállítása az érvényesen létrejött szerződésben foglaltakat nem érinti, azaz a közös vagyoni jutó a megosztás eredményeként a felek különvagyonává válik (egyben mellőzte az un. beutalás jogintézményét és korábbi vélelmezését). A lakáshasználat rendezése azonban anyagi jogi és eljárásjogi szempontból nem vagyonjogi kérdés, így a Ptk. fenti rendelkezése nem alkalmazható. [46] A családjogi lakáshasználat az életközösség megszűnésekor – szóban, írásban és ráutaló magatartással - szerződéssel, illetve vita esetén bírósági ítélettel rendezhető, a rendezés pedig kétféle jogkövetkezményt von maga után: a házastársak/volt házastársak között tartós jogviszony jön létre vagy az egyik fél használati joga megszűnik. Tartós jogviszony akkor jön létre, amikor a jogcímmel rendelkező házastárs használati joga (részben vagy egészben) fennmarad: ilyen az osztott használat vagy az, amikor a jogcímmel nem rendelkező házastárs lesz jogosult az ingatlan kizárólagos használatára. Az utóbbi esetben ugyanis a használati jogcím (pl. tulajdonos, haszonélvező) változatlanul fennáll, csak a használat jogát – a bíróság ítélete vagy a szerződés alapján - nem gyakorolja/gyakorolhatja. [47] A tartós jogviszony ténye a lakáshasználat újrarendezésének értelemszerű törvényi feltétele, mivel az eredeti rendezéshez képesti körülményváltozás csak ebben az esetben értelmezhető. A Ptk. különbséget tesz a bírósági ítélettel elrendelt vagy a szerződésben foglalt megállapodás között. Ítéleti döntésnél a lakáshasználat újrarendezésére – az osztott használat, illetve a jogcímmel nem rendelkező házastárs használatra feljogosítása esetén - a Ptk. 4:

1. §a irányadó, ezzel szemben, ha a lakáshasználatot a felek szerződéssel rendezték, a tartós jogviszonyra figyelemmel a szerződés bírósági módosítására vonatkozó kötelmi jogi szabályokat kell alkalmazni [Ptk. 6:
2. §]. A lakáshasználat újrarendezését kérő félnek a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változást és a kiskorú gyermek érdeksérelmét kell bizonyítania. A szerződés bírósági módosításánál pedig az azt kérő felet a szerződéskötést követően előállt körülmény következtében a változatlan teljesítés lényeges jogi érdeksérelme, a körülményváltozás előre nem láthatósága és az abban való vétlensége (a c) pont a használat rendezése körében nem releváns) bizonyításának kötelezettsége terheli. [48] Teljesen más viszont az a helyzet, amikor a jogcímmel nem rendelkező házastárs ingyenesen vagy ellenérték fejében vállalja a lakásból való kiköltözést, illetve a bíróság kiköltözésre kötelezi. Ebben az esetben tartós jogviszony nem jön létre (a jogcímmel rendelkező fél jogosult a kizárólagos használatra), tehát az utolsó közös lakás családjogi lakáshasználata véglegesen rendeződik: a jogcímmel rendelkező házastárs használja az ingatlant, a jogcímmel nem rendelkező pedig – térítés nélkül vagy lakáshasználati jog ellenérték fejében – elköltözik. A lakáshasználati jog ellenértékét (főszabályként) a kiköltözéssel egyidejűleg kell teljesíteni [Ptk. 4:
3. §

(4)bekezdés], ami szerződéses rendezésnél általában a közös vagyon megosztásához és az annak eredményeként fizetendő értékkiegyenlítés teljesítéséhez kapcsolódik. Az egyidejű teljesítéssel pedig a szerződés foganatba megy. [49] Az egyszeri szolgáltatásra irányuló szerződés teljesítése a kötelmet megszünteti, az adott jogviszonyt véglegesen lezárja, a szerződés teljesítésével a szerződés megszűnik [Ptk. 6:

1. § a) pont]. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás kölcsönös és szerződésszerű teljesítéséből Kúria II.Pfv.20.146/2021/7 11 adódóan az ismételt követelés/teljesítés fogalmilag kizárt, bírósági úton való érvényesítése eredményre nem vezethet. [50] A perbeli esetben a felek
2. évben úgy ítélték meg, hogy az életközösségük helyreállítására remény nincs, az véglegesen és mindenre kiterjedően megszűnt. Ennek megfelelően a megkötött szerződésben a házassággal összefüggő összes jogviszonyról – többek között az utolsó közös lakás használatáról - rendelkeztek. A szerződéses rendezés egyszeri és egyidejű szolgáltatás/ellenszolgáltatást tartalmazott: a jogcímmel nem rendelkező alperes kiköltözést vállalt, a kizárólagos használatra feljogosított és jogcímmel rendelkező házastárs pedig lakáshasználati jog ellenértéket fizetett. A felek a szerződésben foglalt kötelezettségeiket kölcsönösen teljesítették, a lakáshasználatra vonatkozó rendelkezés tehát tartós jogviszonyt nem hozott létre. [51] Az egyszeri szolgáltatást/ellenszolgáltatást tartalmazó szerződés teljesítéséből [
3. pont] az következik, hogy az alperes családjogi lakáshasználati jogosultsága megszűnt. Az életközösség helyreállítása a javára lakáshasználati jogot nem keletkeztetett, a már teljesített szolgáltatás (ugyanazon felek között és ugyanazon jogviszonyra vonatkozó) ismételt követelése (lakáshasználat rendezése, ellenérték megfizetése) kizárt. Az alperes legfeljebb szívességi lakáshasználónak tekinthető, ami bármikor megvonható és a szívességi lakáshasználati jognak ellenértéke sincs. Az eljárt bíróságok – eltérő jogi levezetések alapján - helytállóan foglaltak állást az alperes lakáshasználati jog ellenértéke iránti igénye alaptalanságától. [52] A megszűnt szerződés nyilvánvalóan nem módosítható és visszamenőlegesen sem szüntethető meg. A Kúria megjegyzi, hogy az alperes visszaköltözésével ugyan a felek az életközösséget helyreállították, de a perben nincs adat a felvett lakáshasználati jog ellenérték visszafizetésére. Helytállóan érvel a felperes a kétszeres teljesítés tilalmával, mivel az alperes a neki nyújtott szolgáltatást (a saját vagyonából fizetett lakáshasználati jog ellenértéket) nem térítette vissza. Az alperes közös vagyonba utalásra hivatkozó érvelése nem értelmezhető: a Ptk. a (közös vagy különvagyonba) beutalás jogintézményét nem ismeri, az ellenérték tehát a felperesnek a különvagyonaként járt (volna) vissza. A lakáshasználati jog ellenértékének visszafizetése hiányából pedig alappal következtethető az is, hogy a két fél (de legalábbis az alperes) az egymás közötti belső jogviszonyukban a szerződés rendelkezését változatlanul irányadónak tekintette. [53] A jogerős részítélet az anyagi jogi rendelkezések jogszabálysértő alkalmazásával bírálta el a jogvitát. A jelen ügyben a foganatba ment szerződés alapján nincs helye újabb családjogi lakáshasználati rendezésnek, a másodfokú bíróságnak a Ptk. 4:
4. §-a alapított döntése téves. [54] Az életközösség végleges megszűnése következményeként speciális helyzet állt elő. Az alperes a családjogi lakáshasználatra nem jogosítható fel és nincs olyan lakása sem, ahová a gyermekekkel elköltözhetne. A gyermek lakhatásának biztosítása mindkét szülő kötelezettsége, lakhatása a gondozó szülő háztartásához kapcsolódik [Ptk. 4:
5. §

(2)bekezdés]. A neveléshez szükséges objektív körülmény hiányát eredményező jogi helyzet nem állhat elő, ez ugyanis súlyosan sértené a gyermek mindenek felett álló, alapvető érdekét deklaráló alapelvet [Ptk. 4:2. §

(1)bekezdés]. Kúria II.Pfv.20.146/2021/7 12 [55] A korábban kifejtettekből következően a felperes különvagyoni ingatlana nem cserelakásnak, hanem a gyermekek lakhatása biztosítására felajánlott ingatlannak minősül. A különvagyonát illetően pedig a polgári jog szabályai alapján a használatot (a lakhatás biztosítását) a tulajdonosi jogából adódóan átengedheti [Ptk. 5:30. §

(1)bekezdés]. [56] A felperes egyoldalú jognyilatkozata szerinti rendezés a gyermekek lakhatását megoldja és hosszú távon rendezi. Az alperesnek a megfelelőség körében tett érvelése – visszautalva az elsőfokú bíróság indokolására – súlytalan, a nagyobb alapterületű, jobb közlekedési lehetőségekkel rendelkező, önállóan használt ingatlan a gyermekek lakhatási jogát megfelelően biztosítja. Az elsőfokú bíróság részítéleti rendelkezése – a felperes egyoldalú kötelezettségvállaló jognyilatkozatára figyelemmel – nem jogszabálysértő, az a családjog alapelvének, a gyermek alapvető érdekének megfelel. [57] A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott lakáshasználatra vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság érdemben helyes részítéletét eltérő indokolással helybenhagyta. Záró rész [58] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyalás megtartása nélkül bírálta el [Pp. 274. §

(1)bekezdés]. [59] A felperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett. [60] Az alperes a Pp. 270. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése szerint köteles megfizetni a felperes részére a felülvizsgálattal felmerült költségét. A jogerős részítélet a felek perköltségviseléséről nem rendelkezett, amit a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem sérelmezett. Erre figyelemmel a Kúria kizárólag a lerótt felülvizsgálati eljárási illeték (70.000 forint), valamint a 32/

1. (VIII.22.) IM rendelet 3.§-a szerint mérlegeléssel meghatározott ügyvédi munkadíj (25.000 forint), mint perköltség együttes megfizetéséről rendelkezett. Budapest,
2. június
3. dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró