Mf.30013/2022/5 – Pécsi Ítélőtábla

(4)bekezdése szerinti kötelezettségeit, ezért mérlegelés alapján arra a következtetésre jutott a másodfokú bíróság, hogy a lejárt szavatosságú termékek összértékben keletkező kárért a munkavállaló 50%-ban felelős. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.30.013/2022/

1. szám A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: ügyvéd1 (cím2.) Az alperes: alperes1 (cím
2. tartózkodási helye: cím4) Az alperes képviselője: Név meghatalmazott hozzátartozó (cím3., tartózkodási helye: cím4) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: alperes
3. sorszám alatt A per tárgya: munkavállaló kártérítési felelőssége Az elsőfokú bíróság: Kaposvári Törvényszék mint munkaügyi bíróság A fellebbezéssel támadott határozat száma: 22.M.70.026/2021/16/I. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében − részben megváltoztatja, az alperest terhelő kártérítés összegét 57.556 (ötvenhétezer-ötszázötvenhat) forintra és ennek az elsőfokú ítéletben írt mértékű és kezdő időpontú késedelmi kamatára leszállítja. Az alperes fizetési kötelezettségének teljesítését 2 (kettő) egyenlő, havi 28.778 (huszonnyolcezer-hétszázhetvennyolc) forint összegű részletben rendeli el. Az első részlet
4. szeptember
5. napjáig, az azt követő részlet a következő hónap
6. napjáig esedékes. Egyetlen részlet elmulasztása esetén a hátralévő rész egy összegben esedékessé válik. A tőketartozást terhelő kamat az utolsó részlettel együtt fizetendő. Az alperes perköltség fizetési kötelezettségét mellőzi, ehelyett úgy rendelkezik, hogy mindkét fél a saját költségét maga viseli. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az állam javára – a Kaposvári Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására – 3.426 (háromezer-négyszázhuszonhat) forint elsőfokú eljárásban Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.013/2022/5 2 felmerült állam által előlegezett költséget, valamint – az illetékes állami adóhatóság felhívására – 3.500 (háromezer-ötszáz) forint le nem rótt elsőfokú és 5.000 (ötezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási részilletéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes boltvezető-helyettesként dolgozott a felperes munkáltatónál
7. szeptember
8. napjától kezdődő határozatlan idejű munkaviszonyban a cím5 szám alatti,
9. számú Név1 ABC-ben. Erre az üzletre az idegenforgalom kevésbé volt hatással, főleg helyi lakosú, nyugdíjas vevőkör látogatta. Egész évben hétfőn és szombaton 6-12 óráig, míg keddtől péntekig 6-12 óráig és 15-17:30 óráig tartott nyitva. 2020 áprilisáig három teljes és egy részmunkaidős alkalmazott dolgozott a boltban, 2020 májusától azonban a részmunkaidős dolgozó munkaviszonya megszűnt. Az alperes feladatai közé tartozott az üzlet irányítása, az árubeszerzés, az eszközök megóvása, az áruforgalmi program végrehajtása, az éves árbevételi tervek megvalósítása, a hatékony készletgazdálkodás, az áru forgásának biztosítása, az egység költségeinek alacsonyan tartása, az áruk átvétele, jegyzőkönyvben dokumentálása, kihelyezése az eladótérbe, a készlet korosodásának figyelése, a fogyaszthatósági és minőségmegőrzési idők betartása, valamint a kereskedelmi akciók lebonyolítása, pékáru sütése és kihelyezése, továbbá a munkaidő végeztével a takarítás és a kassza zárása. Az adminisztratív feladatai közé tartozott a forgalmi jelentések, a naprakész HACCP dokumentáció, pénztárjelentés, egyéb kereskedelmi jelentések és nyilvántartások elkészítése manuálisan. Az alperes kérésére a bolt engedélyezett készletének értékét 4.000.000 forintról 5-6.000.000 forintra emelte fel a felperes, annak érdekében, hogy a kötelezően tartandó, magasabb árfekvésű áruk körét alacsonyabb árfekvésű, keresettebb termékekkel egészítse ki. A
10. január 10-i keltezésű,
11. évi komplett ellenőrzési tervdokumentáció meghatározta a felperes belső ellenőrzésének, a hálózatellenőrzés és a leltározási munkák ellenőrzésének kereteit. A korábbiakhoz képest gyakoribb és hatékonyabb ellenőrzések lefolytatását rendelte el a bolti egységekben, többek között az árváltozások végrehajtása, az akciók lebonyolítása, a friss áruválaszték, a szavatossági idők követése körében, a bolti egységek külső és belső rendjének, illetve tisztaságának ellenőrzésére. A felperes rendszeresen tartott helyi ellenőrzést az üzletekben, így az alperesnél is.
12. január
13. napján a felperes elnök-vezérigazgatója írásban hívta fel az alperes figyelmét a helyszíni ellenőrzések tapasztalatai alapján arra, hogy a
14. évi árbevétel és készlet kedvezőtlen alakulása miatt a száraz áru beszerzését a kereskedelmi előadóval egyeztetnie kell, figyelmeztette a szavatossági idők folyamatos nyomon követésére, a boltok közötti átadás-átvétel fokozottabb igénybevételére és a friss áru beszerzésére, emellett utasította az árváltozások határidőre történő átvezetésére. Kilátásba helyezte a szigorúbb ellenőrzéseket, további szabálytalanságok esetén a felelősségrevonást. A 2-4 hetente tartott szúrópróbaszerű ellenőrzések tapasztalatai alapján a felperes ezután is több alkalommal kifogásolta az alperes által üzemeltetett bolt és környéke tisztaságát, a lejárt szavatosságú termékek hiányos nyomon követését, az akciós átárazások késedelmét, az akciós Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.013/2022/5 [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] 3 leltárívek módosításának késedelmét, valamint az áruátvétel utólagos mennyiségi dokumentálását. A
15. március 13-án és
16. április 8-án foganatosított ellenőrzéseken a perbeli üzletben lejárt szavatosságú terméket nem talált a felperes, de közeli lejáratú termékeket igen. A
17. június 30-án tartott ellenőrzésen ismételten figyelmeztette az alperest a minőségi csere szükségességére. A
18. július 15-én és
19. augusztus 5-én tartott ellenőrzésen néhány lejárt szavatosságú terméket találtak az eladótérben. Az ellenőrzések során ismételten felhívta a felperes az alperes figyelmét a minőségi cserére, a száraz és a friss áru beszerzésére, az akciók végrehajtására, a boltok közi átadás-átvétel lehetőségére és az árváltozások elvégzésére. A szavatossági idő előrehaladtával az árukat le kellett értékelni, illetve le kellett selejtezni, de ezt az alperes önállóan nem rendelhette el, kizárólag a felperes erre kijelölt alkalmazottjának az engedélyével az Árszabályzat 7.I.
20. pontja, valamint az 1/
21. számú kereskedelmi utasítás I.
22. pontja értelmében. Az alperes a rövid eljáratú termékeknél többízben kért engedélyt a központtól az árleszállításra, azonban előfordult, hogy csökkentett áron sem vásárolták meg azokat a vevők. A lejárt szavatosságú termékek esetében bevett szokás volt a felperes bolthálózatában, hogy a gyártó cégek üzletkötői visszavették az üzletbe kihelyezett termékeikből a lejárt szavatosságú termékeket, és frisset adtak helyettük minőségi csereként, ennek eljárásrendjét azonban nem dolgozták ki. A
23. év tavaszi időszakában a koronavírus-világjárvány következtében kialakult helyzet miatt az üzletkötők korlátozottan látogatták az üzleteket. Az akciós átárazást kézi árazógéppel végezték a dolgozók az akció kezdetén és az akció végén, esetenként 50 féle termékre vonatkozóan heti - kétheti rendszerességgel, az országos és regionális akciók idején. Az alperesnek az akció kezdetén és végén is át kellett írnia a leltáríven az adatokat. A munkavállalók hetente legalább egy napot az átárazással töltöttek. Ugyanakkor az alkalmazottak rendkívüli munkaidőben nem dolgozhattak, az üzlet zárása után az ingatlant el kellett hagyniuk. Így az adott létszám mellett minden feladat teljesítése rendkívül nehezen volt megvalósítható. Az alperes a felperes részére
24. június
25. napján kézbesített okiratban felmondta a munkaviszonyát. A felperes a felmondási idő végét
26. augusztus
27. napjában határozta meg. A felperes
28. augusztus
29. napján ismét ellenőrzést tartott a perbeli üzletben, kifejezetten a lejárt szavatosságú árukra nézve. Az ellenőrzés során 371.864 forint értékű árut különítettek el, és javasoltak selejtezésre, amelynek többsége lejárt szavatosságú termék volt.
30. augusztus
31. napján átadás-átvételi leltárt tartottak, melynek során további 147.941 forint értékű lejárt szavatosságú árut találtak, melyek egy része az augusztus 12-i ellenőrzés során is lejárt szavatosságú volt már. Ebből levont a felperes a kötelezően leosztott áruk, valamint a sérült csomagolású termékek ellenértékére 32.380 forintot, és a fennmaradó 115.111 forint selejtes áru ellenértékének megfizetésére felszólította az alperest. A leselejtezett áruk egy részét minőségi cserében az üzletkötők kicserélhették volna az alperes munkaviszonyának megszűnését követően is, azonban ennek megtörténtére nem talált adatot az elsőfokú bíróság. Az üzlet az alperes vezetői tevékenysége előtt is folyamatosan veszteséges volt, az alperes munkaviszonyának megszüntetése után ez a tendencia rövid időre megfordult, de a felperes hamarosan bezárta az üzletet. A
32. augusztus
33. napján tartott ellenőrzés során talált lejárt szavatosságú áruk ellenértékében jelentkező kár megtérítése iránti perben a Kaposvári Törvényszék a 22.M.70.013/2021/22/I. szám alatt hozott ítéletet, amelyet a Pécsi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság az Mf.I.30.011/2022/
34. számú határozatával bírált felül, és részben megváltoztatott. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.013/2022/5 [15] [16] [17] [18] [19] 4 A fizetési meghagyásos eljárásból ellentmondás folytán perré alakult és a Siófoki Járásbíróság által a Kaposvári Törvényszékhez áttett eljárásban a felperes a keresetében a
35. augusztus
36. napján végzett leltár során talált lejárt szavatosságú termékek áraként 115.111 forint kár és ennek
37. augusztus
38. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest a munka törvénykönyvéről szóló
39. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
40. §

(1)bekezdése alapján. Álláspontja szerint az alperes nem tett eleget a munkaköri leírásának, a Bolti Munkarendben, az Árszabályzatban, valamint az 1/

1. számú kereskedelmi utasításban foglalt kötelezettségeinek. A perbeli üzletben
2. december
3. és
4. augusztus
5. között 11 alkalommal folytatott ellenőrzések során hiányosságokat tapasztalt - egyebek mellett - az alperes készletgazdálkodása körében. A nagy mennyiségű lejárt szavatosságú áru kárként jelentkezett nála, amely az alperes súlyosan gondatlan magatartására vezethető vissza. Az alperes ellenkérelme – tartalma szerint - a kereset elutasítására irányult. Előadása szerint nem állt rendelkezésére a feladatai nehézségével és időigényével arányos számban alkalmazott, és nem biztosítottak számára helyettest, akivel a terheket megoszthatta volna. Hangsúlyozta, hogy a vevőkör a kötelezően tartandó termékekre - azok magas ára miatt - nem tartott igényt, az olcsóbb árukat keresték. Nem biztosította a felperes a termékek boltközi átszállítását, és a minőségi csere lehetősége sem állt fenn minden termék esetén. Kifogásolta, hogy az ellenőrzés során talált selejtes áruk minőségi cseréjére nincs további adat, annak ellenére, hogy azok egy részének cseréjére konkrét ígéretet kapott az üzletkötőtől, ezért a kár összegét is vitatta. Az elsőfokú bíróság a keresetet részben találta alaposnak, és kötelezte az alperest 80.578 forint és ennek
6. augusztus
7. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata, valamint a perköltség megfizetésére; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes köteles megfizetni a súlyosan gondatlan magatartásával selejtessé vált áruk ellenértékét az Mt.
8. §

(1)és

(2)bekezdése alapján. A

1. augusztus 24-i átadás-átvétel során talált selejtes áruk összegében jelentkező kárért azonban az alperes csak részben felelős, mert másik részében a kár oka a munkáltató nem megfelelő feladatkiosztása, az alacsony dolgozói létszám, a
2. év első felében jelentkező koronavírus-világjárvány mint objektív akadály, emellett a boltok közötti áruátadás, illetőleg a minőségi csere elégtelen szabályozása volt. Úgy ítélte meg továbbá, hogy a felperes nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének. A meghallgatott tanúk vallomása alapján arra a következtetésre jutott, hogy az üzlet napi üzemeltetése, a vevők kiszolgálása, a takarítás és a rendszeresen jelentkező akciókhoz kapcsolódó át- és visszaárazás jelentős terhet rótt a dolgozókra úgy, hogy mindeközben csupán két munkavállaló dolgozott egyidejűleg az üzletben. Nehézséget jelentett, hogy italbolt volt a közelben, így az üzlet környékének tisztántartása akadályba ütközött. Az osztott nyitvatartással működő boltban a vevőforgalom jórészt folyamatos volt. Szinte minden héten történt akcióváltás, amikor a dolgozóknak minden egyes tételt manuálisan át kellett árazni, a leltáríveken cikkszámmal átvezetni, az árjelzőt elhelyezni, és az akciós árukra felhívni a figyelmet. Az üzletvezetőnek sokrétű és nagy időigényű feladatai voltak, adminisztrációs feladatait nem is tudta munkaidőben elvégezni, hanem otthonában fejezte be. Értékelte azt a körülményt is az elsőfokú bíróság, hogy a
3. augusztus 12-én végrehajtott ellenőrzés során az árukészletet csak részlegesen tudta felmérni a bizottság, mert a teljes ellenőrzésre a nyitvatartási idő nem volt elegendő. Így történhetett az, hogy augusztus 24-én további, augusztus 12-én már lejárt szavatosságú termékeket találtak. A szavatossági idő lejárta elkerülhető lett volna a termékek árának csökkentésével, a boltok közötti áruátadással vagy minőségi cserével. Az árleszállítást külön engedélyeztetnie kellett, amely lehetőséggel szóbeli úton élt az alperes. Megkísérelte a termékek boltok közötti Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.013/2022/5 [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] 5 átadását, de nem lehetett megállapítani, hogy az miért nem vezetett eredményre. 2020 tavaszán az üzletkötők a köztudomású világjárvány miatt ritkábban jelentek meg az üzletben, így a minőségi cserére is szűkebb körben kerülhetett sor. Emellett az üzletkötők csak a ténylegesen lejárt szavatosságú árut cserélték, a közeli lejáratú termékeket nem. A kötelezően tartandó áruk körét viszont nem engedte csökkenteni a felperes. Mindebből az következik, hogy a felperes az értékesítési kockázatának egy részét az alperesre mint boltvezetőre kívánta hárítani. E körülményeket együttesen mérlegelve úgy ítélte meg az elsőfokú bíróság, hogy a lejárt szavatosságú termékek árában keletkező kár nem kizárólag az alperes súlyosan gondatlan kötelezettségszegő magatartásának következménye. Az alperes felelősségét mérlegeléssel 70 %-ban állapította meg. A késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezés a Polgári Törvénykönyvről szóló
4. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
5. §

(1)bekezdésén alapult, figyelemmel az Mt. 179. §

(5)bekezdésére, a

1. §-ára és a Ptk. 6:
2. §-ára. A perköltségről a pervesztesség-pernyertesség aránya alapján rendelkezett. Az elsőfokú határozattal szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, elsődlegesen – tartalma szerint – annak megváltoztatása és a kereset elutasítása, másodlagosan a fizetési kötelezettségének csökkentése, harmadlagosan pedig a fizetési kötelezettség részletekben történő teljesítésének elrendelése érdekében. Álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani az Mt.
3. §

(1),

(2)és

(4)bekezdésében írtakat. Feladatai nem voltak megvalósíthatók, a károkozás nem volt előrelátható, és a munkáltató nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú határozat helybenhagyására irányult, lényegében helyes indokai alapján. A másodfokú bíróság az alperesnek a károkozás előreláthatóságával kapcsolatosan első ízben a fellebbezésében előterjesztett, tartalma szerint a Pp. 7. §

(1)bekezdés 4.a) pontja alapján minősülő, de a másodfokú eljárásban a Pp. 373. §

(1)bekezdése értelmében meg nem engedett ellenkérelem-változtatását

1. sorszámú végzésével elutasította. A fellebbezés részben alapos. A másodfokú bíróság az alperesnek az ellenkérelmére is utaló fellebbezése kapcsán, a jelen per és az ezzel összefüggő: a felek között az alperes felperessel fennálló ugyanazon munkaviszonyán alapuló kártérítési felelősségének tárgyában a Kaposvári Törvényszék előtt 22.M.70.013/
2. számon folyamatban volt per adatai alapján a tényállást az alábbiakkal kiegészíti, illetőleg pontosítja. Az alperes a
3. október
4. napján megkötött munkaszerződés-módosítás szerint a perbeli
5. számú Név1 üzlet boltvezetője volt. Helyettese 2019 februárjától hosszú táppénzes állományba került, a munkaviszonya további fennállása alatt helyettese nem volt. A
6. augusztus 12-én és augusztus 24-én leselejtezett termékeket a felperes
7. július 16-án megsemmisítette, azok vonatkozásában minőségi csere nem történt. Az így kiegészített, illetve pontosított tényállás alapján sem értett egyet minden tekintetben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által levont jogi következtetéssel és az érdemi döntéssel. Helyesen indult ki az elsőfokú bíróság az Mt.
8. §-ának

(1)bekezdésének abból az előírásából, hogy a munkavállaló köteles megtéríteni a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt, ha nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. E feltételek fennálltát ugyanezen jogszabályhely

(2)bekezdése értelmében, továbbá a kárt, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.013/2022/5 [30] [31] [32] [33] [34] 6 Kétségtelen tény, hogy a

1. augusztus
2. napján végzett átadás-átvétel során számos lejárt szavatosságú terméket talált a felperes az alperes vezetése alatt álló
3. számú Név1 üzletben. Az sem volt vitatott körülmény, hogy az áruk összértéke 147.941 forintot tett ki, amelyből levonva a kötelezően leosztott termékek és a szakadt csomagolású termékek árát, megmaradt további 115.111 forint értékű lejárt szavatosságú termék, amely a felperesnél kárként jelentkezett. Nem vitás, hogy a szavatossági idő nyomon követése, a közeli lejáratú termékek értékesítésének kötelezettsége, a kár árleszállítás útján való megelőzése, illetőleg csökkentése az alperes mint boltvezető kötelezettsége volt. Ezt támasztja alá a munkaköri leírásának 6.b) pontja, a Bolti Munkarend 4.11.
4. pontja, az Árszabályzat
5. pontja, az 1/
6. számú kereskedelmi utasítás I. és II. pontja is. Az alperes arra hivatkozott ellenkérelmében, hogy kötelezettségeinek nem tudott eleget tenni, nem tudott úgy eljárni, ahogy az elvárható. Folyamatosan munkaerő-hiánnyal küzdött ugyanis, az adminisztrációs terheit boltvezető-helyettessel nem tudta megosztani, és a kevés létszámú alkalmazottal kellett teljesíteni azokat a szigorú előírásokat, amelyeket a felperes támasztott vele szemben: így az árubeszerzést és árufeltöltést, a vevők kiszolgálását, a kasszanyitást és -zárást, a takarítást üzleten belül és kívül, a heti rendszerességű akciók végrehajtását (országos és régiós akciók) nagy mennyiségű termék átárazásával és a készletíveken való átvezetéssel manuálisan, számítógépes program segítsége nélkül úgy, hogy a rendkívüli munkavégzést, illetve túlmunkát a felperes nem engedélyezte számukra. Eközben figyelemmel kellett lennie a kötelezően tartandó termékek listájára, a vevők igényeire, az árleszállítás engedélyeztetésére és a szavatossági idő ellenőrzésére. A tanúvallomások alátámasztották, hogy mindez nehezen volt megvalósítható. A felperes előadása szerint minőségi cserét kellett volna alkalmaznia az alperesnek, továbbá a közeli szavatossági lejáratú, nem keresett termékeket más üzleteknek kellett volna átadnia, ugyanakkor e lehetőségek eljárási rendjét nem szabályozta. Az alperes élt a minőségi csere lehetőségével, azonban korlátját képezte ennek, hogy az üzletkötők nem rendszeresen jártak a boltba, nem is minden terméknek volt cserét biztosító üzletkötője, illetőleg a közeli lejáratú termékeket az üzletkötők még nem cserélték. A feladatok sokrétűségét és a végrehajtási nehézségeket igazolja az is, hogy a teljes árukészlet átvizsgálása a felperes ellenőreinek sem fért bele egy munkanapba
7. augusztus 12-én. A bolt gazdaságos üzemeltetési lehetőségének mond ellent az a tény is, hogy az alperes vezetése előtt is veszteséges volt az
8. számú Név1 üzlet, és az alperes munkaviszonyának megszűnését követően nem sokkal teljesen bezárta a felperes a boltot. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni ugyanakkor azt a körülményt sem, hogy a
9. augusztus
10. napján végzett átadás-átvétel során készített, selejtezésre javasolt készletek jegyzéke szerint (Siófoki Járásbíróság P.20.034/2021/2/
11. számú melléklet), amelyet az alperes is aláírt, számos termék szavatossági ideje már
12. év előtt - akár évekkel is - lejárt. Az alperes tehát hosszú ideje nem tett eleget teljes körben a szavatossági idő ellenőrzési kötelezettségének - annak ellenére, hogy 2020 januárjától kezdődően erre többízben írásban felszólította és figyelmeztette a felperes. Erre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint is megvalósult az Mt.
13. §

(1)bekezdésében írt feltétel, azaz az alperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható: vagy teljesítenie kellett volna a feladatait, vagy amennyiben azok számára teljesíthetetlenek voltak, írásban kellett volna jeleznie a munkáltató felé. Mindemellett az Mt. 179. §

(4)bekezdése értelmében nem kell megtéríteni azt a kárt, amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. A kár egy része elkerülhető lett volna, ha a felperes könnyebben teljesíthető feladatkiosztást határoz meg, valamint szabályozással segíti a minőségi csere és az áruk átadásának rendjét, vagyis a felperes sem úgy járt el, ahogy Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.013/2022/5 [35] [36] [37] [38] [39] [40] 7 elvárható lett volna. Továbbá a Kaposvári Törvényszék előtt az M.70.013/2021/

1. számú beadványban elismerte a felperes, hogy a
2. augusztus 12-én és 24-én leselejtezett termékeket
3. július 16-án megsemmisítette, a selejtezett termékekből nem került sor minőségi cserére, csatolta a megsemmisítési jegyzőkönyvet. Azaz a selejtezést követően a minőségi csere lehetőségével nem élt. Habár az alperes 12/A/
4. sorszám alatt 6 karton Kőbányai dobozos sör vonatkozásában igazolta a minőségi csere lehetőségét, utólag már nem határozható meg pontosan, hogy a minőségi csere mely további termékeket és milyen értékben érinthette volna. Az viszont kétségkívül megállapítható, hogy a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Mindezen körülményeket egybevetve és együttesen értékelve, a másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló
5. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
6. §

(1)bekezdése szerinti mérlegelés alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a

1. augusztus 24én történ átadás-átvétel során fellelt lejárt szavatosságú termékek összértékében keletkező kárért, amelyből a kötelező leosztás és a sérült termékek árának levonása után fennmaradt 115.111 forint, 50 %-ban felelős, azaz 57.556 forint összegben köteles megtéríteni a kárt. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
2. §-ának

(1)bekezdése szerint érdemében felülbírálva, azt a

(2)bekezdés alapján fellebbezett részében részben megváltoztatta, és az alperest terhelő fizetési kötelezettséget 57.556 forintra leszállította, a késedelmi kamat kezdő időpontját és mértékét változatlanul hagyta. Az alperes harmadlagos fellebbezési kérelmében a fizetési kötelezettségének részletekben történő teljesítését kérte elrendelni rosszindulatú daganatos megbetegedésére hivatkozva, amelyhez orvosi igazolást csatolt. A felperes fellebbezési ellenkérelmében a részletfizetésről nyilatkozatot nem tett, de az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság a peres felek érdekeinek a PK

1. számú állásfoglalásban írt mérlegelésével, a BDT
3. számú döntésben részletezett szempontok tükrében, úgy ítélte meg, hogy a súlyos megbetegedéssel küzdő természetes személy alperessel szemben méltánytalan az egy összegű, rövid határidővel történő teljesítésre kötelezés – figyelemmel a Kaposvári Törvényszéknek a Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.011/2022/
4. számú határozatával felülbírált, az alperest szintén kártérítés megfizetésére kötelező 22.M.70.013/2021/22/I. számú ítéletére is. Ezzel szemben a felperes cég számos üzlettel rendelkező hálózatát a kisszámú részletekben történő teljesítés vélhetőleg nem rendíti meg. Ezért a másodfokú bíróság a Pp.
5. §

(2)bekezdése alapján az 57.556 forint kettő egyenlő, 28.778 forint összegű részletben történő teljesítését rendelte el oly módon, hogy – a kézbesítési időre is tekintettel - az első részlet

1. szeptember
2. napjáig, míg a következő részlet az azt követő hónap
3. napjáig esedékes. Egyetlen részlet elmulasztása esetén a teljes hátralévő összeg egy összegben esedékessé válik, és a késedelmi kamatot az utolsó részlettel egyidejűleg kell teljesíteni. Így a felek fele-fele arányban lettek pernyertesek az elsőfokú eljárásra vonatkozóan, ezért a Pp.
4. §

(2)bekezdése értelmében mindkét fél a saját költségét maga viseli. A felperes a feljegyzett elsőfokú eljárási illeték fele összegét, 3.500 forintot és az állam által előlegezett költségből 3.426 forintot köteles megfizetni külön felhívásra az állam javára a Pp. 102. §

(1)bekezdése szerint, figyelemmel a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3.§

(1)bekezdésére; míg a fennmaradó illeték és állam által előlegezett költség a Pp. 102. §

(6)bekezdése alapján az állam terhén marad az alperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel. Az alperes fellebbezése 30 % részben volt eredményes, ezért a felperes ebben az arányban köteles viselni a feljegyzett fellebbezési illetéket a Pp. 83. §

(2)bekezdése és a 102. §

(1)bekezdése szerint, amelyet külön felhívásra kell megfizetnie az állam javára, figyelemmel Pécsi Ítélőtábla I.Mf.30.013/2022/5 [41] 8 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §

(1)bekezdésére. A fennmaradó feljegyzett részilleték az állam terhén marad a Pp. 102. §

(1)bekezdése és a

(6)bekezdése alapján, az alperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel. A felperes a másodfokú eljárásban költséget nem számított fel, ezért arról a másodfokú bíróságnak rendelkeznie nem kellett. A másodfokú bíróság az ítéletét tárgyaláson kívül hozta meg a Pp. 376. §

(1)bekezdése értelmében. Pécs,

1. június
2. Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Dr. Rendeki Ágnes s.k. bíró