← Magyarország

Pf.20127/2025/5 – Győri Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A bíróságnak ítéletel kell döntenie arról, fennállnak-e a megállapítási kereset feltételei Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.I.20.127/2025/

  1. Felperes: Felperes1 (cím2) A felperes jogi képviselője: dr. Mihály Rita pártfogó ügyvéd (Cím6) Az I. rendű alperes: Alperes1 (cím1) Az I. rendű alperes jogi képviselője: dr. Varga István ügyvéd (Cím4) A II. rendű alperes: Alperes2 (cím3) A II. rendű alperes jogi képviselője: Dr. Egyed Zoltán ügyvéd (Cím7) A per tárgya: kártérítési felelősség megállapítása Az elsőfokú bíróság neve és fellebbezéssel támadott határozatának száma: Győri Törvényszék P.20.417/2024/
  2. sz. ítélet A fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma: felperes;
  3. Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.127/2025/5 2 Ítélet Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 222.250 (kétszázhuszonkétezer-kétszázötven) forint, a II. r. alperesnek 150.000 (százötvenezer) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a felperesi pártfogó ügyvéd díjának megfizetésére a felperes köteles. Megállapítja, hogy 48.000 (negyvennyolcezer) forint feljegyzett fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélettel szemben nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A Veszprémi Járásbíróság
  4. március
  5. napján közjegyző1 közjegyző KJÖ.669/
  6. számú közjegyzői okirata alapján a felperessel szemben 1901-26.Vh.346/
  7. szám alatt, míg Felperes1nével szemben 1901-26.Vh.345/
  8. szám alatt végrehajtási záradékot állított ki. Mind a két végrehajtási eljárást (0027.V.0230/
  9. és 00237.V.0231/
  10. számon) a II. r. alperes jogelődje, végrehajtó1 önálló bírósági végrehajtó foganatosította. [2] A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló
  11. évi IV. tv. (a továbbiakban: rPtk.)
  12. §-ára,
  13. §-ra és 349.§-ára alapított módosított kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek azzal, hogy – a II. r. alperes a
  14. február
  15. napján 1901.Vh.346/
  16. számon kiállított végrehajtási záradékot 17 év elteltével,
  17. március
  18. napján kézbesítette a felperesnek; – II. r. alperes csak egy becsértékközlést készített, 2018-ban jogellenes földhivatali törlés történt a végrehajtás alatt lévő ingatlanok vonatkozásában; – II. r. alperes nem készített új becsérték megállapítást; – II. r. alperes nem küldte meg a 027.V.230/
  19. számú eljárásban a felperesi tulajdoni hányadra vonatkozó iratokat a felperesnek; – jogosulatlan személynek (Felperes1nének) kézbesítették a közokiratokat; Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.127/2025/5 3 – II. r. alperes 2008-2021 között az általa kiállított közokiratokban az ingatlan jogállását és besorolását folyamatosan változtatta, miközben a 2008-as becsértéket változatlanul hagyta; – összekeverték a két végrehajtás alá vont ingatlan (ingatlan1 címe. és ingatlan 2 címe) ügyét egyetemlegesen kárt okoztak neki. [3] Az I. r. alperes ellenkérelmében elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy jelen perrel azonos tárgyú, az érvényesített jog és a hivatkozott tények tekintetében azonos per van folyamatban 24.P.20.050/
  20. számon a Szombathelyi Törvényszék előtt, ezért a polgári perrendtartásról szóló
  21. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  22. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, utalva a Pp. 176. §
(1)bekezdés d) pontjára, az eljárást meg kell szüntetni. [4] Érdemi védekezésében előadta, hogy a megállapítási kereset feltételei a Pp.
  1. § alapján nem állnak fenn. Egyebekben vitatta kártérítési felelősségét, állítva, hogy a végrehajtást foganatosító Veszprémi Járásbíróság nem vétett jogalkalmazási hibát. [5] A II. r. alperes ellenkérelmében elsődlegesen a kereset (helytállóan a keresetlevél) visszautasítását, másodlagosan a kereset elutasítását kérte. [6] Visszautasítás iránti kérelmét az I. r. alperessel egyezően a Szombathelyi Törvényszék előtt 24.P.20.050/
  2. számon folyamatban levő eljárásra alapította. [7] A kereset elutasítását arra hivatkozva kérte, hogy jogelődje a végrehajtás foganatosítása során jogszerűen járt el. A
  3. évi – felperes által állított – jogszabálysértések vonatkozásában elévülésre is hivatkozott. [8] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest a felperesi pártfogó ügyvédi díj megfizetésére, valamint arra, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 38.100 forint, a II. r. alperesnek 411.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy 36.000 forint feljegyzett eljárási illeték az állam terhén marad. [9] Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a perfüggőség kérdésében foglalt állást. Beszerezte a Szombathelyi Törvényszék 24.P.20.050/
  4. számú peres eljárásának iratait és megállapította, hogy abban a perben jelen per felperese jelen per alpereseivel szemben személyiségi jogsértéssel kapcsolatos igényeket érvényesített a Polgári Törvénykönyvről szóló
  5. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
  6. §
(1)bekezdése, 2:
  1. §-a, 2:
  2. §-a, 6:
  3. §-a, 6:
  4. § és 6:
  5. §-a alapján, ezért a jelen perben érvényesített jog (a rPtk. rendelkezéseire hivatkozva érvényesített kártérítési felelősség megállapítása) nem azonos a Szombathelyi Törvényszék előtti eljárásban érvényesített joggal. Ezért nem szüntette meg az eljárást. [10] A kereset elbírálása során a Pp.
  6. §
(3)bekezdése alapján azt vizsgálta, a felperes által kért tartalommal előterjeszthető-e megállapítás iránt kereseti kérelem. Megállapította, hogy a kereset előterjesztésének konjunktív feltételei nem teljesültek: a Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.127/2025/5 4 felperes jogainak megóvása érdekében előterjeszthetett volna marasztalásra (kártérítés megfizetésére) irányuló kereseti kérelmet. Mivel a megállapítási kereset előterjesztésének eljárásjogi feltételei nem állnak fenn, a keresetet elutasította és a felperest kötelezte az alperesek perköltségének megfizetésére. [11] A II. r. alperes által a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet 2.§-a alapján felszámított ügyvédi munkadíjat (ellenkérelem: 500.000 forint + ÁFA, további okiratszerkesztés: 30.000 forint + ÁFA/óra, tárgyalásonként 100.000 forint + ÁFA és üzemanyagköltség 30.000 forint/tárgyalás) a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységre figyelemmel 411.000 forintra (200.000 forint + ÁFA ellenkérelemre, 100.000 forint + ÁFA tárgyaláson való megjelenésre és 30.000 forint üzemanyagköltség) mérsékelte. [12] Az ítélettel szemben törvényes határidőn belül a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének Pp.
  2. §-a szerinti hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új ítélet meghozatalára utasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésének megváltoztatásával a II. r. alperesnek fizetendő perköltség összegének 100.000 forintra történő leszállítását kérte. [13] Elsődleges fellebbezési kérelmét azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a kereset tartalmára, a kereseti kérelmet alátámasztó tényállításokra vagy az azokkal kapcsolatos bizonyítási indítványokra nem reagált érdemben. [14] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a Pp.
  3. §
(1)és
(4)bekezdése szerint nem hatott közre abban, hogy a perfelvételi nyilatkozatát teljeskörűen előadja, annak hibáit kijavítsa. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna hívnia arra, hogy igényét alakítsa át marasztalási kérelemmé. Állította, hogy ha a megállapításai kereset előterjesztésének eljárásjogi feltételei nem álltak fenn, akkor vagy hiánypótlási felhívást kellett volna kiadnia az elsőfokú bíróságnak, vagy vissza kellett volna utasítania a keresetlevelet. Az elsőfokú bíróság azonban a keresetlevelet perfelvételre alkalmasnak, érdemben elbírálhatónak ítélte és közölte az alperesekkel. [15] Mindemellett arra is hivatkozott, hogy a kereseti kérelmében megjelölt jogsértések bírósági megállapítása elengedhetetlen feltétele jövőbeni kártérítési és sérelemdíj iránti igénye érvényesítésnek, ezért az közvetlen jogi cél elérésére irányul, nem csupán elvi érdeken nyugszik. [16] Másodlagos fellebbezési kérelmét azzal indokolta, hogy a II. r. alperes javára megállapított ügyvédi munkadíj nem áll arányban a II. r. alperes jogi képviselője által kifejtett munkával, ezért a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(6)bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak mérsékelnie kellett volna azt. [17] Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítéletét helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte. Idézte a Kúria Pfv.V.21.336/2020/5. számú ítéletét, mely szerint a Pp. 172. §
(3)bekezdése szerinti megállapítási kereset eljárásjogi feltételeinek vizsgálata nem tartozik az anyagi pervezetés körébe, azzal összefüggésben a bíróságot anyagi Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.127/2025/5 5 pervezetési kötelezettség nem terheli. Tévesnek ítélte azt a felperesi álláspontot is, hogy az elsőfokú bíróságnak hiánypótlási felhívást kellett volna kibocsátania. Kitért arra is, hogy a megállapítási kereset előfeltételeinek fennállása hiányában nem kerülhetett sor a keresetben előadott tényállítások vizsgálatára, azokra vonatkozóan bizonyítás lefolytatására. [18] A perköltség mérséklésére irányuló fellebbezés Pfv.II.20.887/2023/6. sorszámú ítéletében foglaltakra hivatkozott. kapcsán a Kúria [19] Az II. r. alperes fellebbezési ellenkérelme is az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy nem állnak fenn a Pp. 172. §
(3)bekezdése szerinti feltételek. [20] Arra is hivatkozott, hogy ha a felperes kártérítés megfizetésére irányuló marasztalási keresetet nyújtott volna be, vagy az eljárás során keresetet változtatott volna, a keresete abban az esetben sem foghatott volna helyt, mert a végrehajtóval szembeni kártérítési kereset előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése. [21] Ellenezte a részére megállapított perköltség leszállítását. Előadta, hogy elsőfokú perköltségét az elsőfokú bíróság az ügyvéddel kötött megbízási szerződésben meghatározottnál alacsonyabb összegben határozta meg, annak további mérséklése nem indokolt, mert nem állna arányban a piacon kialakult és inflációs gazdasági környezetben emelkedő ügyvédi megbízási díjak összegével. [22] A fellebbezés nem alapos. [23] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Megállapította, hogy a Pp.
  1. §-ában és
  2. §-ában írt kötelező hatályon kívül helyezési ok nem merült fel. A felperes fellebbezését annak korlátai között, a Pp.
  3. §,
  4. §,
  5. §-ban foglaltak alapján vizsgálta. [24] Az ítélőtábla elsődlegesen abban a kérdésben foglalt állást, a Pp.
  6. §
(3)bekezdése szerinti megállapítási kereset feltételei fennállnak-e a kártérítési felelősség megállapítása iránt a felperes keresetlevelében foglaltak alapján. [25] A Pp. hivatkozott rendelkezése szerint valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítása iránt akkor terjeszthető elő kereseti kérelem, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében szükséges, és a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból marasztalás nem kérhető. A bíróság e törvényes feltételek fennállását hivatalból vizsgálja. [26] Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a felperes nem volt elzárva attól, hogy jogainak megóvása érdekében kártérítés megfizetésére (azaz marasztalásra) irányuló kereseti kérelmet terjesszen elő, ezért a megállapítási kereset előterjesztésének eljárásjogi feltételei nem állnak fenn. Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.127/2025/5 6 [27] A megállapítási kereset feltételeit a bíróságnak érdemi döntésében kell vizsgálnia, a feltételek hiánya esetén a kereset elutasításának, és nem a keresetlevél visszautasításának van helye, ezért a felperes alaptalanul sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem utasította vissza a keresetlevelét. [28] A felperes kereseti kérelme a Pp. 170. §
(2)bekezdésében írt követelménynek megfelelt és a Pp. 176. §
(6)bekezdés értelmében az elsőfokú bíróság a keresetlevél perfelvételre alkalmasságának szempontjából nem vizsgálhatta, hogy a keresetlevél érdemi részében előadott kérelem, az érvelés, amelynek értékelése az ügy érdemére tartozik, alkalmas-e a keresetlevélben foglaltak alátámasztására. [29] Az ítélőtábla ezt követően azt vizsgálta, az elsőfokú bíróságot terhelte-e Pp. 237. § szerinti anyagi pervezetési kötelezettség. Az ítélőtábla hangsúlyozza, hogy a bíróság anyagi pervezetése a Pp. 237. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint a fél nyilatkozata hiányosságának, ellentmondásosságának orvoslására szolgál, de nem irányulhat arra, hogy a felperest az előterjesztett keresete helyett másik kereset előterjesztésére hívja fel. [30] Az ítélőtábla rámutat arra is, hogy az I. rendű alperes az ellenkérelmében elsődlegesen azzal védekezett, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei a Pp. 172. §
(3)bekezdése alapján nem állnak fenn, ezért a Pp. 237. §
(3)bekezdése szerint sem terhelte anyagi pervezetési kötelezettség az elsőfokú bíróságot. E § alapján akkor kellett volna a felek tudomására hozni, hogy az általuk hivatkozott jogszabályi rendelkezést eltérően értelmezi, ha azt a felek egyformán értelmezték volna. Az elsőfokú bíróság a fentiek alapján nem sértette meg az anyagi pervezetésre vonatkozó szabályokat sem. [31] A fentiek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem követett el lényeges, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést, ezért a felperes elsődleges fellebbezési kérelme alaptalan. [32] A felperes az ügy érdemére vonatkozó fellebbezési kérelmében az ítélet megváltoztatására irányuló kérelem nélkül kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Mivel e fellebbezése megalapozatlan, az ítélőtábla a Pp.
  1. §-a alapján az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [33] Az ítélőtábla a felperes másodlagos fellebbezési kérelmével kapcsolatosan rámutat, hogy a II. r. alperes perköltségként az ügyvédi megbízási szerződésben meghatározott ügyvédi díjat számította fel. Az elsőfokú bíróság e díjat leszállítva állapította meg a II. r. alperesnek megítélt peröltség összegét. A mérséklés megalapozottságát a II. r. alperes fellebbezésének hiányában az ítélőtábla nem vizsgálhatta, csupán arról foglalhatott állást, indokolt-e a megbízási díj szerinti költség további csökkentése. [34] A Kúria Pfv.II.20.887/2023/
  2. sorszámú precedens értékű határozatában elvi éllel fejtette ki, hogy a szerződésben megállapodott munkadíj bíróság általi mérséklése a szerződés tartalmának szabad meghatározása alapelvével szemben kivételes és ebből adódóan szűken értelmezendő. Az óradíj mértékére legfeljebb akkor terjedhet ki, ha az a piaci Győri Ítélőtábla I/M.Pf.20.127/2025/5 7 viszonyokkal és a józan ésszel (Alaptörvény
  3. cikk) nyilvánvalóan ellentétes, kirívóan eltúlzott mértékű. Az aránytalanság vizsgálata az ügyvéd ténylegesen elvégzett tevékenységének és az ügyvédi munkadíjnak az egybevetése. A perhez kapcsolódó képviseleti tevékenység vizsgálata elsődlegesen tényeken, továbbá az egyedi jogvitában felmerült egyéb körülményeken alapulhat és a kifejtett ügyvédi tevékenység eljárásjogi szempontú konkrét értékelését jelenti. A vizsgálat objektív szempontja, hogy az ügyvéd tényleges perbeli tevékenysége a megbízási szerződésben általa vállalt kötelezettségnek megfelelt-e: a tárgyalásokon részt vett, a pervitelhez szükséges periratokat elkészítette, határidőket betartotta, azaz ügyfele jogi képviseletét az eljárási jognak megfelelően ellátta. Ezt a tárgyalási jegyzőkönyvek, a beadványok, azaz a konkrét periratok bizonyítják. Amennyiben az ügyvéd ezt a feladatát maradéktalanul ellátta (a tárgyalásokon részt vett, periratait határidőben benyújtotta, az ellenérdekű fél perirataira reagált) az objektív kritériumoknak megfelelt. [35] A felperes fellebbezésében csak általánosságban megfogalmazott indokolással kérte az ügyvédi munkadíj leszállítást, azt semmilyen olyan konkrét, az üggyel kapcsolatos okfejtéssel nem támasztotta alá, amely alapján az ítélőtábla további – az elsőfokú bíróságétól eltérő –arányossági/aránytalansági vizsgálatot végezhetett volna el. [36] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a fentiekben részletezettek szerint a Pp.
  4. §-ban, a
  5. §
(2)bekezdésben és a 386. §
(4)bekezdésben írtakra utalással helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. [37] Az I. rendű alperes és a II. rendű alperes jogi képviselői a fellebbezési ellenkérelmében az ügyvédi munkadíj iránti igényüket a 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a)-b) pontjára hivatkozva terjesztették elő. A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperesek perköltségének megfizetésére, valamint az őt képviselő pártfogó ügyvéd díjának viselésére is. [38] A fellebbezési eljárásban az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 46. §
(1)bekezdése alapján 48.000 forint fellebbezési illeték merült fel, amely a felperes személyes költségmentessége folytán az állam terhén marad a Pp. 101. §
(1)bekezdése és a 102. §
(6)bekezdése értelmében. [39] helye. Az ítélettel szemben a Pp. 365. §
(2)bekezdése szerint fellebbezésnek nincs Győr,
  1. október
  2. Dr. Molnár Andrea s. k. Dr. Bartus Erika s. k. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Sarmon Hedvig s. k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.