A határozat elvi tartalma: Az Mt. 77. §
(4)bekezdésében rögzített emelt összegű végkielégítésre való jogosultság szempontjából a munkaviszony megszűnésének az időpontja az irányadó. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.V.10.054/2025/
- A tanács tagjai: Dr. Suba Ildikó a tanács elnöke Dr. Tánczos Rita előadó bíró Dr. Csesznok Judit Anna bíró Dr. Puskás Péter bíró Dr. Varga Edit bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Dr. Horváth János Sándor ügyvéd (felperes képviselőjének címe) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: alperes képviselőjének neve (alperes képviselőjének címe) Kúria V.Mfv.10.054/2025/6 A per tárgya: 2 végkielégítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság és a jogerős határozat száma: Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.003/2025/
- Az elsőfokú bíróság és határozatának száma: Kaposvári Törvényszék 22.M.70.071/2024/7/II. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen a felperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá a Magyar Államnak az esedékesség napjáig – az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 119.100 (száztizenkilencezeregyszáz) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő
- napon válik esedékessé. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás Kúria V.Mfv.10.054/2025/6 3 [1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes
- augusztus 23tól állt munkaviszonyban az alperessel. A munkáltató
- január 30-án közölt felmondásával átszervezésre hivatkozva megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondásban 5 havi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítés jogosultságot állapított meg a felperes részére. A felmondási idő utolsó napja
- április
- volt, a felperes munkaviszonya ezen a napon szűnt meg. [2] A felperes
- március 23-án töltötte be a
- életévét, amelyre tekintettel kérte, hogy további 3 havi távolléti díjnak megfelelő összeggel emelje meg a munkáltató végkielégítése összegét, mivel a munkaviszonya a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül szűnt meg. Az alperes e kérelmet nem teljesítette. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [3] A fizetési meghagyással szembeni ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes 1.191.000 forint végkielégítés és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a perköltség viselése mellett. Érvelése szerint a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(1)bekezdése és
(4)bekezdés c) pontja, továbbá az ezzel azonos tartalmú kollektív szerződés alapján e plusz juttatás megillette őt. [4] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte, összegszerűségében azonban nem vitatta a kereseti kérelmet. Álláspontja szerint az Mt. végkielégítés fizetésére vonatkozó
- §-át egységesen kell értelmezni, amelyből következően az emelt összegű végkielégítésre való jogosultság feltételének, azaz a
- életév betöltésének a felmondás közlése és nem a munkaviszony megszűnése napján kell fennállnia. Ennek alátámasztására eseti döntésekre hivatkozott, továbbá az Mt.
- §
(4)bekezdése szerinti analógiát állította. Az első- és másodfokú bíróság határozata [5] Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemnek megfelelően marasztalta az alperest. Az Mt. 77. §
(1)-
(4)bekezdésének nyelvtani értelmezése alapján kifejtette, hogy felmondás esetén a munkaviszony a felmondási idő végén szűnik meg és az emelt összegű végkielégítésre való jogosultság feltételeként ez az időpont az irányadó. Hivatkozott továbbá az Alkotmánybíróság 68/2006. (XII. 6.) AB határozatában foglaltakra, továbbá az Mt. 77. §
(5)bekezdésére. Megállapítása szerint az emelt összegű végkielégítés célja az, hogy a nyugdíjazást megelőző 5 éven belül megszűnő munkaviszony esetén a munkavállalót érintő kettős hátrányt kiküszöbölje. Az alperes által hivatkozott kúriai döntést nem tekintette irányadónak annak eltérő tényállása miatt. Utalt arra, hogy a végkielégítés kifizetésének esedékessége a munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódik és a felmondási idő alatt bekövetkező események – például az azonnali hatályú felmondásra okot adó körülmény – a végkielégítésre való jogosultságot is megszüntetik. Kúria V.Mfv.10.054/2025/6 4 [6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az alperes ellenkérelemváltoztatását elutasította, az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az alperest a perköltség és a fellebbezési illeték viselésére. Megállapította, hogy a jogvita eldöntése szempontjából az Mt. 77. §-a valamennyi bekezdését együtt kellett vizsgálni. A végkielégítésre való jogosultság feltétele szempontjából a felmondás közlésének, az emelt összegű juttatásra való jogosultság szempontjából a munkaviszony megszűnésének, míg a végkielégítésre való jogosultságot kizáró feltételek vonatkozásában a felmondás közlésének van jelentősége az Mt. szerint. A nyelvtani értelmezés alapján megállapította, hogy az Mt. 77. §
(4)bekezdés c) pontja alapján az emelt összegű végkielégítés folyósításának feltétele a munkaviszony megszűnésének időpontjához kapcsolódik. Utalt a Kúria Mfv.I.10.308/2017/
- számú döntésére, amely álláspontja szerint szintén a határozatában kifejtetteket támasztja alá. A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem [7] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül, hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot és marasztalja a felperest a perköltségben. Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti az Mt.
- §
(4)bekezdését, továbbá a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdésében foglaltakat, mivel álláspontja szerint nem történt meg a perben jelentős tények összességében történő értékelése. [8] Állította, hogy az Mt.
- §-a egységben, összefüggésben értelmezendő, mivel a jogosultsági feltételek megállapítása minden esetben előfeltétele az összegszerűségről való döntésnek. A felülvizsgálati kérelem szerint az emelt összegű végkielégítés nem önálló jogintézmény, végkielégítésnek minősül, a jogalap megállapítása tekintetében az „alap végkielégítés” sorsát osztja. Álláspontja szerint a végkielégítés mértéke megállapítása szempontjából a felmondás közlésének időpontja veendő figyelembe. [9] Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az Mfv.I.10.308/2017/
- számú kúriai döntésben foglaltakat, amely szerint a felperesi igényhez hasonló esetben a bíróság elutasította a keresetet. A hivatkozott perben a bíróság azt állapította meg, hogy a védelmi szabályok érvényesülését a felmondás időpontjában kell vizsgálni, így nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felmentési idő alatt miként változott a felperes életkora. Álláspontja szerint ugyanezt az elvet kell alkalmazni a végkielégítésre való jogosultság vonatkozásában is. [10] Sérelmezte, hogy a másodfokú ítélet figyelmen kívül hagyta az Mt.
- §
(2)bekezdésében foglaltakat is, amelynek az értelmezése elengedhetetlen lett volna a kereseti kérelem megítélésénél. Eszerint legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól számított
- munkanapon a munkavállaló számára ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságát, így a végkielégítés kifizetésének esedékességére is ez a szabály vonatkozik. A másodfokú bíróság meg nem engedett ellenkérelem-változtatásnak minősítette az Mt.
- §
(2)bekezdésére történő hivatkozását és ezt elutasította. Az alperes szerint e hivatkozása nem volt Kúria V.Mfv.10.054/2025/6 5 ellenkérelem-változtatás, mert az ellenkérelmet közvetlenül megalapozó releváns és elsődleges anyagi jogi rendelkezésekre hivatkozások változatlanok maradtak, keresetváltoztatásnak csak a releváns, elsődleges tények vonatkozásában történő újabb előadás minősülne. Azt állította, hogy a bíróságnak alperesi hivatkozás nélkül is figyelembe kell vennie az álláspontja kialakításánál e jogszabályi rendelkezést is. [11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja az alperest a perköltségben. Érvelése szerint az Mt. 77. §
(1)és
(4)bekezdése két különböző dologról rendelkezik; az
(1)bekezdés a végkielégítésre való jogosultságra, a
(4)bekezdés pedig a végkielégítés mértékére vonatkozik. Állította, hogy a Kúria Mfv.I.10.308/2017/
- számú döntése analógiaként nem alkalmazható, eltérő az emelt összegű végkielégítésre való jogosultság feltétele, illetve a felmondási védelemre vonatkozó Mt. rendelkezés. A hivatkozott ítélet a felmondás jogellenességét vizsgálta, a Kúria e körben vizsgálta felül a jogerős döntést. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, azokból jogszerű következtetéseket vont le. A Kúria döntése és jogi indokai [12] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. [13] A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, amelynek tárgya a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a jogerős érdemi határozatnak a Pp. 423. §
(1)bekezdése szerinti korlátok közötti felülbírálata. Ennek megfelelően a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem (és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem) keretei között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozataitól jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálhatja felül. [14] A Pp. 413. §
(1)bekezdés b) pontja szerint a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell – többek között – a jogszabálysértés pontos megnevezését, a jogszabályhely pontos megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi szabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát, vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. Az eljárásjogi tárgyú elvi iránymutatásoknak az új Pp. hatálybalépése folytán történő felülvizsgálatáról szóló 1/
- számú PJE határozat szerint a Pp. alkalmazási körében is megfelelően irányadó a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
- (II. 15.) PK vélemény
- pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja és arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi (Pfv.I.20.703/2023/11., Mfv.IV.10.006/2025/9.) . A Kúria a jogerős ítéletet a fentiek figyelembevételével a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a hatályosan előterjesztett Kúria V.Mfv.10.054/2025/6 6 felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabályok és precedenshatározat tekintetében vizsgálta és ítélte meg a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve eltérő voltát. [15] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 279. §
(1)bekezdésében foglaltakat, mivel a bíróság nem összességében értékelte a jelentős tényeket, az ezzel kapcsolatos álláspontját tartalmilag azonban nem fejtette ki, így azt a Kúria az előzőekben hivatkozottaknak megfelelően érdemben nem vizsgálta. [16] A perben a bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy az Mt. 77. §
(4)bekezdésében rögzített emelt összegű végkielégítésre való jogosultság szempontjából a munkaviszonyt megszüntető felmondás közlésének vagy a munkaviszony megszűnésének időpontja az irányadó-e. [17] Az Mt.
- §-a állapítja meg, hogy a munkavállaló a munkaviszonya megszűnése vagy megszüntetése esetén milyen esetben jogosult végkielégítésre. Az Mt.
- §
(2)bekezdése szerint a munkaviszony felmondással való megszüntetése esetén e jogosultság feltétele az, hogy a felmondás közlésének időpontjában a munkavállaló munkaviszonya az adott munkáltatónál a
(3)bekezdésben meghatározott időtartamban fennálljon. Az Mt. 77. §
(4)bekezdése arról rendelkezik: emelt összegű végkielégítést kell fizetni annak a munkavállalónak, akinek a munkaviszonya a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül szűnik meg. Az Mt. 77. §
(5)bekezdése szerint nem jár végkielégítés annak a munkavállalónak, aki a felmondás közlése időpontjában nyugdíjasnak minősült. [18] A fenti jogszabályi rendelkezések nyelvtani értelmezése alapján helytállóan jutott arra a következtetésre a másodfokú bíróság, hogy míg az Mt. 77. §
(3)bekezdésében rögzített mértékű végkielégítésre való jogosultság feltételei a felmondás közlésének időpontjához kapcsolódnak, addig az Mt. 77. §
(4)bekezdésében szabályozott emelt összegű végkielégítésre való jogosultság feltétele ettől eltér, azt a jogviszony megszűnésének időpontjához kapcsolta a jogalkotó. Amennyiben egységesen, valamennyi feltétel vonatkozásában a felmondás közlésének időpontját tekintette volna irányadónak, úgy az Mt. 77. §
(4)bekezdésében nem jelölt volna meg ettől kifejezetten eltérő jogosultsági időpontot. Ezt az értelmezést támasztja alá az a körülmény is, hogy az Mt. 77. §
(5)bekezdés a) pontja a
(2)bekezdésben rögzítettekkel azonos módon a felmondás közlésének időpontjához kapcsolja a végkielégítésből való kizártság esetét. Ennek megfelelően megállapítható, hogy az Mt. eltérő feltételeket határozott meg az általános végkielégítésre való jogosultság és az emelt összegű végkielégítésre vonatkozó jogosultság feltételei körében. [19] Ez az értelmezés felel meg az Alaptörvény 28. cikkének is, ugyanis a jogalkotó az Mt. 77. §
(4)bekezdése megalkotásával egy olyan munkavállalói réteget akart kiemelt védelemben részesíteni a munkaviszony megszűnésekor, amely az életkora folytán kiszolgáltatottabb helyzetben jelenik meg a munkaerőpiacon. [20] A felperes a felmondás közlése időpontjában végkielégítésre vált jogosulttá, amely körülményt rögzítette a jogviszonyt megszüntető intézkedés is. A felmondási idő alatt töltötte be 60. életévét, így az Mt. 77. §
(4)bekezdés c) pontja alapján jogosulttá vált az emelt Kúria V.Mfv.10.054/2025/6 7 összegű végkielégítésre, mivel a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt megelőző 5 éven belül szűnt meg a jogviszonya. [21] Alaptalanul állította az alperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy ennek ellentmond az Mt. 80. §
(2)bekezdésében rögzített azon rendelkezés, hogy a munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól számított
- munkanapon ki kell fizetni a munkavállaló számára a munkabérét, illetve egyéb járandóságait. E rendelkezés a felmondás közlésekor a munkavállalót megillető juttatásokra vonatkozik, de nem zárja ki azt, hogy az utóbb esedékessé váló juttatásokat a munkavállaló számára akár a jogviszony megszűnése után fizesse meg a munkáltató. [22] Megalapozatlanul állította az alperes a felülvizsgálati kérelmében azt is, hogy a jogerős ítélet jogkérdésben eltért az Mfv.I.10.308/2017/
- számú kúriai határozatban kifejtettektől. A Pp.
- §
(1)bekezdése és 413. §
(1)bekezdés c) pontja szerint a felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi eleme a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozás esetén a Kúria közzétett határozatának és annak azon részének a megjelölése, amelytől a felülvizsgálattal támadott ítéleti rendelkezés jogkérdésben eltér. Ezt figyelembe véve a megjelölt határozatok csak abban az esetben vethetők össze a támadott jogerős ítélettel, ha az azokban felmerülő jogkérdés azonos, és az azok megítélése alapjául szolgáló releváns tényállás is csak lényegtelen elemekben különbözik. [23] Az alperes által hivatkozott határozat jelen ügytől eltérő tényállás mellett született, abban a Kúria a felmondás jogszerűségét vizsgálta a felmondási védelem alkalmazása szempontjából. Az Mt. 65. §
(4)bekezdése feltételeinek vizsgálata körében kifejtett álláspont analógiaként nem alkalmazható az Mt. 77. §
(4)bekezdésének értelmezése során. A hivatkozott ügyben a Kúria az emelt összegű végkielégítésre való jogosultság körülményeit nem vizsgálta, arra utalt a határozata [46] bekezdésében, hogy az ügyben analógiaként sem alkalmazható az Mt. 77. §
(4)bekezdése. [24] Mindezek alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati érvelésben megjelölt jogszabályhelyeket és a precedenshatározatot nem sértette, így azt a Kúria a Pp. 424. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [25] Az alperes a pervesztességére tekintettel köteles a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján viselni a felperes jogi képviseletével, a felülvizsgálati eljárásban felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja szerint megállapított ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költséget. [26] Mivel a per tárgyi költségfeljegyzéses volt, a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 101. §
(1)bekezdése, illetve a Pp. 102. §
(1)bekezdésére figyelemmel köteles megfizetni az alperes. [27] A Kúria tájékoztatja az alperest, hogy a terhére megállapított meg nem fizetett illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie és a megfizetés során közleményként fel kell tüntetnie: a Kúria Kúria V.Mfv.10.054/2025/6 8 megnevezését, a Kúria jelen határozatának számát, és a fizetésre kötelezett alperes adóazonosító számát. [28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 376. §
(1)bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el. [29] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja kizárja. A határozat elvi tartalma Az Mt. 77. §
(4)bekezdésében rögzített emelt összegű végkielégítésre való jogosultság szempontjából a munkaviszony megszűnésének az időpontja az irányadó. Záró rész Budapest,
- október
- Dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke, dr. Suba Ildikó s.k. a tanács elnöke az aláírásban akadályoztatott dr. Tánczos Rita előadó bíró helyett, dr. Csesznok Judit Anna s.k. bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró, dr. Varga Edit s.k. bíró