← Magyarország

Bf.409/2025/9 – Debreceni Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Tűz károsító hatásának kiváltásával különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérlete. Debreceni Ítélőtábla Bf.I.409/2025/

  1. A Debreceni Ítélőtábla Debrecenben, a
  2. november
  3. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő v é g z é s t: A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt Terhelt1 ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék
  4. május
  5. napján kihirdetett 25.B.330/2024/
  6. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott
  7. október
  8. napjáig volt őrizetben, így az előzetes fogvatartás beszámítása a
  9. szeptember 28-tól
  10. október 1-jéig, és
  11. október 11-től az ítélet kihirdetéséig terjedő időtartamra terjed ki. Figyelmezteti a kiadni rendelt bűnjelek kapcsán a vádlottat, hogyha e határozat jogerőre emelkedésétől és egyben közlésétől számított három hónapon belül a dolgokat nem veszi át, úgy azok az állam tulajdonába kerülnek. A szabadságvesztésbe beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is. A másodfokú eljárásban 13 300 (tizenháromezer-háromszáz) Ft bűnügyi költség merült fel, melyet a vádlott visel. E határozat ellen fellebbezésnek már nincs helye. Indokolás [1] A Debreceni Törvényszék a rendelkező részben írt ügydöntő határozatával Terhelt1 vádlottat bűnösnek mondta ki (különös kegyetlenséggel elkövetett) emberölés Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.409/2025/9/II 2 bűntettének kísérletében [a Büntető Törvénykönyvről szóló
  12. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
  13. §

(1)bekezdés,
(2)bekezdés d) pont]. Ezért 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg, kimondva, hogy a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra. A büntetésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről (lefoglalás megszüntetés és a vádlottnak kiadás, megsemmisítés, valamint iratok melletti kezelés) és kötelezte a vádlottat a felmerült 1 321 480 Ft bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen két irányban jelentettek be fellebbezést. [3] Az ügyészség a nyilatkozattételre fenntartott három munkanapi határidőn belül a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása érdekében terjesztett elő jogorvoslatot (
  1. sorszámú elsőfokú irat). Indokai szerint az elsőfokú bíróság az enyhítő tényezőknek eltúlzottan nagy nyomatékot tulajdonított, amikor a szabadságvesztést a büntetési tétel középmértékétől jelentősen eltérve határozta meg a kiemelt tárgyi súlyú bűncselekményt ittas állapotban elkövető terhelttel szemben. A büntetés és a mellékbüntetés is túl enyhe, melyek lényeges súlyosítását tartotta indokoltnak (Hajdú-Bihar Vármegyei Főügyészség B.465/2023/86.). [4] Másfelől az ítélettel szemben a kihirdetéskor a vádlott a büntetés mértékét nem sérelmezve a szabadságvesztés végrehajtási fokozat fegyházban megállapítása miatt, börtön fokozat meghatározása érdekében terjesztett elő jogorvoslatot (
  2. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv
  3. oldal). A védő pedig a törvényi határidőben a büntetés enyhítése, a szabadságvesztés tartamának csökkentése és börtön végrehajtási fokozat alkalmazása céljából élt perorvoslattal (
  4. sorszámú elsőfokú irat). Indokolásában kifejtette, hogy a bíróság nem értékelte megfelelően az egyébként feltárt jelentős enyhítő tényezőket, mint a terhelt kedvező előélete, az eljárást segítő, feltáró vallomásai, megbánása, melyek a büntetés enyhítését, és e részben az enyhébb végrehajtási fokozat alkalmazását alapozzák meg. Kitért arra továbbá, hogy szükséges biztosítani a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságát is (
  5. számú másodfokú irat.) [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.311/2024/
  6. számú észrevételében az ügyészségi fellebbezést és indokait fenntartotta, a védelmi perorvoslatokat pedig nem találta alaposnak. Utalt arra, hogy az elsőfokú ítélet indokolása hiányos, mert nem rögzíti a vádlott elmeállapotára vonatkozó tényeket, melyek nem tartoznak a történeti tényállás körébe álláspontja szerint, ezért a tényálláshoz kötöttség sérelme nélkül a korlátozott felülbírálat során is megjelölhetők a határozatban. [6] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet elleni fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló
  7. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
  8. §
(1)bekezdés alapján nyilvános ülésen bírálta el. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.409/2025/9/II 3 [7] A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakkal egyezően a büntetés súlyosítását, egyéb részekben a támadott határozat helybehagyását indítványozta. A vádlott és a védő korábbi nyilatkozataik szerint a büntetés enyhítésére és enyhébb végrehajtási fokozat megállapítására tettek indítványt. [8] A fellebbezések nem alaposak. [1] A jogorvoslatokat kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdés
  1. a)és
  2. b)pontja alapján jelentették be, ezért a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett részét bírálta felül a Be. 590. §
(3)bekezdése szerint. [2] A Be. 590. §
(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút és súlyos relatív hibából eredő hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállására, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésekre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §
(5)bekezdés
  1. a)pont,
  2. aa)és
  3. ab)alpontok –
  4. c)pont,
(5a)bekezdés]. Értelemszerűen a mértékes fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §
(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §
(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból és a védelmi fellebbezésekre is tekintettel vizsgálta a Be. 590. §
(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket is. [3] A Be. 591. §
(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta és nem is vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát a törvényszék által megállapított tényállásra alapította, mivel a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §
(3)bekezdése alapján jelentették be. Ebben az esetben az elsőfokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. [4] A másodfokú ügyészségi indítvánnyal szemben a nyomozás során készült elmeorvosszakértői vélemény adatai – mint a vádlott elmeállapotát érintő, ilyen jellegű ügyekben rendszerint valóban fontos tények – azonban a korlátozott revízió során a másodfokú eljárásban nem voltak az ítélet indokolásában feltüntethetők. Ennek perjogi oka az, hogy a vádlott elmeállapotával kapcsolatos tények olyan, a büntethetőséghez is szervesen kötődő tények, melyek a Be. 561. §
(3)bekezdés c) pontja szerinti történeti tényekhez tartoznak (BH
  1. 216.I., BH
  2. 56.), és nem a Be.
  3. §
(3)bekezdés b) pontjában nevesített olyan személyi körülmények, mellyekkel kiegészíthető az indokolás korlátozott fellebbezést követő korlátozott felülbírálat esetén is. A tényállás érdemi kiegészítésének viszont nincs helye, mert az csak a kijavítás szabályai szerint korrigálható, ha szükségessége felmerül (BH
  1. 34). A felülbírált ügyben ennek egyébként nem volt jelentősége, mert az elmeorvosszakértői vélemény nem igazolt kóros elmeállapotot, a beszámítási képessége a vádlottnak teljes volt, így az alapvetően nemleges ténymegállapítások, ún. negatív tények tényállásba foglalásának elmaradása nem volt kihatással a bűnösség megállapítására. [5] A [26] bekezdésben a bíróság azt félreérthetően írta le, hogy a sértett közvetlen életveszélybe került, hisz e megállapítást élet elleni ügyekben akkor teszi a bíróság, ha a sérülés vagy egészségkárosodás orvosszakértő által a passzív alany igazoltan életét fenyegető testi állapotba kerül, melyről jelen esetben nyilvánvalóan nem lehet szó, hiszen sérülés, egészségkárosodás sem történt. Ez megállapítás viszont szintén a tényállás része, ezért Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.409/2025/9/II 4 mellőzésének a tényálláshoz kötöttség folytán nem volt helye, a megjegyzés viszont azért szükséges, mert e tényrész bűnösségi körülményként nem vehető figyelembe. [6] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perjogi szabályokat betartva folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be.
  2. §
(1)bekezdés a-h) pont], sem olyan relatív eljárási hibát [Be. 609. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés a-d) pont], ami az érdemi felülbírálatot kizárta volna. Ilyen eljárási szabálysértésre az eljárás résztvevői sem hivatkoztak. [9] Az elsőfokú bíróság – büntethetőségi akadály hiányában – törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jogi szabályoknak. [10] Elsődlegesen rögzítendő, hogy az elkövetéskor hatályos büntető törvényt kell alkalmazni, mert az új törvény enyhébb elbírálást nem eredményez, ezért a törvényi főszabály érvényesül [Btk. 2. §
(1),
(2)bekezdés]. [11] A vádlott cselekménye az elsőfokú ítéletben foglaltakkal egyezően valóban a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének – befejezett, de távoli – kísérletét valósította meg a tűz károsító hatásainak az ingatlanban tartózkodó sértett ellen fordításával (BH2001.255.). A vádlott ölési szándéka, amint azt a törvényszék helyesen megállapította, eshetőleges volt. A jogi indokolás ugyanakkor annyiban helyesbítendő, hogy a vádlott önhibából eredő és ezáltal a felelősség alól nem mentesítő szokványos ittassága folytán az elkövető tudattartalmára, ezáltal szándékára a tárgyi tényezők alapján kell a következtetést levonni. Az alanyi oldal jelzett okú fogyatékossága miatt ugyanis az objektív tények a meghatározók (III. számú Büntető Elvi Döntés). [12] Az irányadó tényállás tartalmazta, hogy a sértett a vádlotti támadást megelőzően már aludt, mely felveti a Btk. 160. §
(2)bekezdés k) pontja szerinti védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetés minősítő körülményt is. Ugyanakkor nem rögzíti azon fontos ún. történeti tudati, belső tényt, hogy a vádlott erről tudott, amikor megkezdte a cselekményt, ezért e minősítő körülmény megállapításának nem volt helye, mint ahogy részben ezen okok, másfelől a megfelelő részletezettségű vád és vádlói akarat hiányában a tűz által veszélyeztetett kutya jelenléte miatt az állatkínzás bűntettének [Btk. 244. §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés
  1. a)pont] sem. [13] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó szempontokat feltárta és azoknak megfelelő hatást tulajdonítva a büntetlen és a cselekményt nagyrészt beismerő, tettét megbánó vádlottal szemben az egyfokú enyhítés alkalmazásával a büntetési célok elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos büntetést szabott ki, mely tükrözi az elkövető és az elbírált, kísérleti szakban maradt élet elleni bűncselekmény társadalomra veszélyességét. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.409/2025/9/II 5 [14] A joghátrány nem eltúlzottan alacsony. Amint már utalt rá a másodfokú bíróság, az ügyészségi indítványtól eltérően a passzív alany „közvetlen életveszélye” nem súlyosít, ami tényleges életveszélyes eredménynél sem súlyosító tényező egyébként, továbbá az éjjeli elkövetés sem bír meghatározó jelentőséggel a szankció megválasztásakor. Összegezve: a büntetés lényeges súlyosítására nem volt megfelelő indok, ezért az ügyészség erre irányuló perorvoslata nem volt megalapozott. [15] A büntetés túl súlyosnak sem tekinthető, ezért lényeges enyhítésére sem volt alap. A védő által felhozott körülményeket a bíróság megfelelően értékelte akkor, amikor a törvényi alsó határnál alacsonyabb tartamú szabadságvesztést és ehhez igazodó közügyektől eltiltást szabott ki, ezért a védelmi fellebbezés sem vezethetett eredményre. [16] A szabadságvesztés fegyház végrehajtási fokozata törvényes, miként a feltételes szabadságra bocsátás kizártságának megállapítása is. A törvény általános előírása szerint súlyosabban minősülő emberölés bűntette (ez irányadó kísérletre
  2. is)esetén a szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani. A Btk. 35. §
(2)bekezdésében írt feltételek a feltárt bűnösségi körülmények alapján a védelmi indítvánnyal szemben az eggyel enyhébb, börtön fokozat meghatározására nem adnak lehetőséget. Ilyen kedvezményt általában az igen jelentős alanyi, a vádlott személyéhez köthető tények alapozhatnak meg, mint az idősebb életkor, a büntetés elviselését megnehezítő betegség, rokkantság, fogyatékosság. Ilyen körülmények azonban nem állnak fenn. [17] A feltételes szabadságra bocsátást érintő rendelkezés is megfelel a törvénynek. Miként a másodfokú nyilvános ülésen az ügyész is külön utalt rá, a törvény kötelező szabályától eltérni nem lehet méltányossági alapon sem, így a határozat e körben sem volt megváltoztatható. [18] Az előzetes fogvatartás beszámítása az őrizet időtartamának pontosításával már mindenben összhangban áll a törvénnyel. [19] A bíróság a bűnjelekről is helyesen rendelkezett, mely csak a Be. 321. §
(5a)bekezdésben előírt figyelmeztetéssel volt kiegészítendő a kiadni rendelt dolgok kapcsán. [20] A bűnügyi költség viselését érintő rendelkezés helytálló. [21] A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a rendelkező rész kisebb pontosításával és az indokolás kiegészítésével a Be. 605. §
(1)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. Az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben végzett kisebb korrekció változtatást nem indokolt. Debreceni Ítélőtábla 1.Bf.409/2025/9/II 6 [22] A további előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a Btk. 92. §
(1),
(2)bekezdésén alapul. [23] A fellebbezési eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatban felmerült és a bűnösnek kimondott vádlottat terhelő bűnügyi költséget az ítélőtábla a Be. 613. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. [24] A másodfokú bíróság döntése nem ellentétes az elsőfokú bíróság ítéletéhez képest, ezért határozata ellen a Be. 615 §
(1),
(2)bekezdésre figyelemmel fellebbezésnek már nincs helye. Debrecen,
  1. november
  2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke-előadó, Dr. Bakó József sk. bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék számú 25.B.330/2024/
  3. ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.409/2025/
  4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
  5. november
  6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.