Bfv.1429/2024/12 – Kúria

(4)bekezdése szerinti értesítésben nem szerepelt. Kúria végzése Az ügy száma: A határozat szintje: A tanács tagjai: Bfv.II.1.429/2024/

1. felülvizsgálat Dr. Harangozó Attila, a tanács elnöke Dr. Somogyi Gábor, előadó bíró Dr. Demeter Zsuzsanna, bíró Dr. Nagy Antal, bíró Dr. Boros Tibor, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
2. július
3. Az ügy tárgya: hamis magánokirat felhasználásának vétsége és más bűncselekmény Terhelt: … Első fok: Siófoki Járásbíróság, 8.B.264/2022/43., ítélet, tárgyalás,
4. január
5. Másodfok: Kaposvári Törvényszék, 1.Bf.91/2024/10., végzés, nyilvános ülés,
6. június
7. Az indítvány előterjesztője: a terhelt Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a hamis magánokirat felhasználásának vétsége és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Siófoki Járásbíróság 8.B.264/2022/
8. számú ítéletét, illetve a Kaposvári Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.91/2024/
9. számú végzését hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye és ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 2 [1] I.
10. A Siófoki Járásbíróság a
11. január 31-én kihirdetett 8.B.264/2022/
12. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli – egy esetben folytatólagosan elkövetett – hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk.
13. §) és zaklatás vétségében [Btk.
14. §

(1)bekezdés]. Ezért – halmazati büntetésül – 6 hónap fogház fokozatú szabadságvesztésre és 4 év ügyvédi foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette és akként rendelkezett, hogy abból a terhelt – a végrehajtás elrendelése esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. [2] A terhelt és védője fellebbezése folytán másodfokon eljárt Kaposvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a

1. június 10-én 1.Bf.91/2024/
2. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [3]
3. A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege az alábbi. - I. Személy 1 tulajdonát képezte 2/4 tulajdoni hányadban a cím 1, 8147 m2 térmértékű, kivett művelési ágú, lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű ingatlan. személy 2 és tanú 1 külföldi állampolgárok
4. évben tudomást szereztek arról, hogy személy 1 értékesíteni kívánja ezen illetőségét. - Az eladók és a vevők az adásvételi szerződés megszerkesztése az ügyvéd foglalkozású terheltet bízták meg. A terhelt
5. július 25-én település 1-en magyar nyelvű adásvételi szerződést készített, amelynek tartalma szerint személy 1 eladja a cím 1, ½ részben a tulajdonát képező ingatlant személy 2 és tanú 1 külföldi állampolgár vevők részére. - Az adásvételi szerződésen személy 1 eladó, valamint személy 2 és tanú 1 vevő nevét – anélkül, hogy a szerződés aláírásával akár az eladó, akár a vevők bárkit megbíztak volna – a terhelt tudtával, a nyomozás során meg nem állapított kilétű ismeretlen személy írta alá. - A terhelt az adásvételi szerződést
6. június 25-én ellenjegyezte, majd azt
7. július 23án postai úton település 2-őn, a földhivatali osztályhoz – az ingatlan tulajdonosának személyében bekövetkezett változás dokumentálása és a tulajdonjog vevők részére történő bejegyzése végett – benyújtotta, ezen a módon a valótlan névaláírásokat tartalmazó adásvételi szerződést felhasználta. - A földhivatali osztály a vevők tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. A ténylegesen létrejött jogügylet révén az ingatlan-nyilvántartás mint közokirat azonban valós adatokat tartalmazott. - II. Személy 3 külföldi állampolgár 2020 elején Magyarországon ingatlant szándékozott vásárolni, az adásvételi szerződés elkészítésével az ügyvéd foglalkozású terheltet bízta meg. - Személy 3 vevő
8. február 18-án kelt adásvételi szerződéssel 1/1 tulajdoni arányban megvásárolta személy 4 eladótól a cím 2, lakóház, udvar megnevezésű, 1397 m2 térmértékű, természetben a cím 2 szám alatt található ingatlant. - Az adásvételi szerződés elkészítésének időpontjában,
9. február 18-án személy 3 vevő nem tartózkodott Magyarországon. Az adásvételi szerződésen – anélkül, hogy személy 3 az aláírással bárkit is megbízott volna – a személy 3 nevet a terhelt tudtával, a nyomozás során be nem azonosított kilétű ismeretlen személy írta alá. - A terhelt ezt követően a személy 3 névaláírás miatt hamis adásvételi szerződést
10. február 19-én a földhivatali osztályra benyújtotta, ezen a módon a hamis magánokiratot felhasználta annak bizonyítására, hogy az ingatlan tulajdonosának személyében változás következett be. Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 3 - III/A. Személy 5 – a terhelt édesanyja – a
11. december 4-én megtartott ingatlanárverés során árverési vevőként megvásárolta a cím 3, természetben cím 3 szám alatt található ingatlant. A földhivatali osztály személy 5 tulajdonjogát árverési vétel jogcímen
12. január 13-án az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. - Személy 6 és személy 7 külföldi állampolgárok 2019 novemberében apróhirdetésen keresztül tudomást szereztek arról, hogy a cím 3 alatti ingatlan eladó. - Az elírás folytán
13. március 8-i keltezésű, ténylegesen azonban
14. március 8-án kelt, az ügyvédként tevékenykedő terhelt által ellenjegyzett adásvételi szerződés tartalma szerint személy 5 tulajdonostól személy 6 és személy 7 külföldi állampolgárok a fenti ingatlant megvásárolták. - Az adásvételi szerződésen a személy 6 névaláírás, valamint a személy 7 névaláírás nem a névtulajdonosoktól származik. A névtulajdonosok helyett a szerződést – anélkül, hogy a névtulajdonosok az aláírással bárkit is megbíztak volna – az eljárás során ismeretlenül maradt személy írta alá akként, hogy arról a terhelt tudomással bírt. - A terhelt az aláírások miatt hamis adásvételi szerződést
15. március 27-én benyújtotta a földhivatali osztályhoz annak dokumentálására, hogy az ingatlan tulajdonosának személyében változás következett be, ezáltal a dokumentumot felhasználta. - Az ingatlan megvásárlására személy 6 és személy 7 vevők részéről ténylegesen sor került, a földhivatali osztály a vevők tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte, így a ténylegesen létrejött jogügylet alapján az ingatlan-nyilvántartás mint közokirat valós adatokat tartalmaz. - III/B. A földhivatali osztály – miután a terhelt a III/A. pontban írtak szerint személy 5 eladó, valamint személy 6 és személy 7 vevők között kötött adásvételi szerződést benyújtotta – a
16. április 6-án kelt végzéssel arra hívta fel a terheltet, hogy csatoljon nyilatkozatot arról, hogy a vevők haszonélvezeti joggal terhelten kívánják megvásárolni az ingatlant. - A terhelt erre tekintettel „adásvételi szerződés kiegészítése” elnevezésű okiratot készített, melynek tartalma szerint személy 5 eladótól a cím 3 számú megvásárló vevők, személy 6 és személy 7 tudomással bírnak arról, hogy az ingatlan nem tehermentes, azt egy magyar állampolgár haszonélvezeti joga terheli. Az okiraton személy 6 és személy 7 vevők névaláírása nem az eredeti névtulajdonosoktól származik, névaláírásukat – anélkül, hogy helyettük a nevük aláírásával a névtulajdonosok bárkit is megbíztak volna – ismeretlen személy produkálta akként, hogy arról a terhelt tudomással bírt. - Az ingatlan-nyilvántartásba azonban az adásvétel létrejötte okán valótlan adat bejegyzésére nem került sor. - A vádlott az elírás folytán
17. április 16-i keltezésű, ténylegesen azonban
18. április 16án kelt „adásvételi szerződés kiegészítése” elnevezésű magánokiratot annak igazolása végett nyújtotta be
19. április 17-én a földhivatali osztályhoz, hogy személy 6 és személy 7 tudatában vannak annak, hogy az ingatlan nem tehermentes, azt haszonélvezeti jog terheli, vásárlási szándékuk ennek ismeretében is fennáll. Ezáltal a terhelt az iratot felhasználta. - IV. Személy 6 és személy 7 nem voltak elégedettek a terhelt cím 3 alatti ingatlan megvásárlása kapcsán kifejtett ügyvédi tevékenységével, ezért 2020 nyarán személy 6 a település 3-ban praktizáló sértett ügyvédet bízta meg azzal, hogy az adásvétellel kapcsolatos okiratokat és az ingatlan-nyilvántartás adatait nézze át. - A sértett ezt követően telefonon felvette a kapcsolatot a terhelttel és tájékoztatta, hogy személy 6 és személy 7 elégedetlenek az ügyvédként végzett munkájával. - Mindezeket követően a terhelt
20. július
21. és
22. február
23. közötti időszakban – azért, hogy a sértettet megfélemlítse – őt az alábbi módon rendszeresen zaklatta, háborgatta. Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 4 - A terhelt az e-mail cím 1-ről a sértett e-mail cím 2-re üzenetet küldött többek között azzal, hogy: „… aki ennyire etikátlan, mint te, nos, ilyen aljas emberrel én nem állok szóba…”. - A terhelt
24. augusztus 3-án ugyanerről az email címről személy 6 és személy 7 részére email üzenetet küldött, amely – egyebek mellett – azt tartalmazta, hogy „a sértett, ő a temetőbe megy, garantáltan!”. - A sértett az üzenetről tudomást szerzett, mert arról őt személy 6 tájékoztatta oly módon, hogy azt továbbította a részére. - A terhelt telefonon is küldött szöveges üzeneteket a sértettnek, amelyek szerint a sértett „veszélyes játékba kezdett”, közte és a sértett között „háború” zajlik, „valaki a temetőbe kerül, a kérdés, ki”. - A terhelt a sértett által üzemeltetett ügyvédi iroda Google fiókjához értékelésként „név 1”, továbbá „név 2”, „név 3”, „név 4”, „név 5”, „név 6” és „név 7” felhasználónéven kommenteket fűzött a sértett tevékenységéhez, amelyek szerint a sértett „milliárdos ügyvéd”, „külföldi helyen kirándul” és „a konkurenciát akarja kiradírozni”. - A terhelt az előzőeken túlmenően Messenger alkalmazáson keresztül is háborgatta a sértettet, egyebek mellett azt közölte a sértettel, hogy őt „a testvérei tartják el”. A sértett a terhelt előzőek szerinti zaklató magatartásának következményeként félelmet érzett és ezért feljelentést tett a terhelt ellen. [4] II.
25. A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatával szemben a terhelt a Be.
26. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában meghatározott okból terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. [5] Ennek indokaként a terhelt hivatkozott arra, hogy a Be. 163. §

(2)bekezdése szerint törvényi követelmény, hogy a bíróság döntését valósághű tényállásra alapítsa; anyagi jogi sérelmet jelent, ha a tényállás valamely rendelkezése annak ténybeli alapját nem rögzíti. Jelen esetben a bűnösség kérdésében nem lehet állást foglalni a tényállás megalapozatlansága miatt, emellett a bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Nem állapítható meg, hogy a bíróság tanú 1 többféle vallomása közül melyiket fogadta el, releváns tények tekintetében pedig egyáltalán nem is folyt nyomozás. [6] Az eljárás során a rendőrség lefoglalt valamennyi, személyéhez köthető elektronikai eszközt, tekintet nélkül arra, hogy annak ki volt a tulajdonosa, azonban semmilyen adat nem található arról, hogy e gépekről ment-e bármilyen jellegű email vagy chat üzenet személy 6, illetve a sértett felé. A zaklatás megvalósulását kizárólag a sértett által csatolt másolatok alapján állapította meg a bíróság, melyek között olyan is van, amelyekből még a címzett személye sem állapítható meg. Az eljárás során a terhelt állította, hogy egy laptopját kölcsönadta személy 8 külföldi állampolgárnak, azonban indítvány ellenére a bíróság tanúként nem hallgatta meg őt. A sértett számítógépének vizsgálatára ugyanakkor nem került sor, a bíróság kizárólag az alapján jutott arra a megállapításra, hogy azt a terhelt írhatta, hogy annak „magyartalan stílusát” neki tulajdonította. Azt sem vizsgálta a bíróság, hogy a megadott időpontokban mentek-e SMS üzenetek a telefonjáról a sértett irányába. Az eljárás során nem hallgatták meg tanúként személy 9-et, a számítógépét sem vizsgálták, ellenben vizsgálták édesanyja laptopját, de nem lehet tudni, hogy azon milyen levelezést találtak és nem vizsgálták az eljárás során azt sem, hogy édesanyja vallomása szerint a külföldi nyelven tudó barátnője írt emailt a külföldieknek, aminek tartalmát nyelvtudás hiányában nem ismerte. [7] A terhelt álláspontja szerint a zaklatás tekintetében nem állapítható meg, hogy volt-e valóban rendszeresen és tartós háborgatás annak érdekében, hogy a sértett magánéletébe beavatkozzon, az pedig főleg nem, hogy azt ő követte el. A sértett weboldalára küldött értékelések nagy része jelenleg is ott található, azok a sértett életében semmilyen változást Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 5 nem okoztak. A sértett a tárgyaláson is kijelentette, hogy a terhelt nem volt vele szemben agresszív, ezért benne félelem sem alakult ki; a bíróság ennek ellenére rögzítette ítéletében az ellenkezőjét. A zaklatás célzatos bűncselekmény, tényállási eleme a félelem kialakulása. Ekként a zaklatás törvényi tényállási elemei nem valósultak meg, a telefonbeszélgetések a cím 3 alatti ingatlanról szóltak, illetve arról, hogy az azon feljegyzett haszonélvezeti jogot kellene töröltetni; mivel azonban a későbbiekben a vevők az eladót személyesen felkeresték és visszakapták az ingatlan teljes vételárát, később ez is okafogyottá vált. [8] A hamis magánokirat felhasználása kapcsán a bíróság azt állapította meg, hogy személy 2 és tanú 1 részére emailben küldte ki a szerződést, amelyet nevezettek másnap írtak alá, de az már nem szerepel a tényállásban, hogy miként juttatták vissza. Semmi nem igazolja, hogy ez postán történt volna, az emailben küldött szerződés pedig nem is használható fel, mert a földhivatalba csak az eredeti aláírással ellátott, eredeti szerződés adható be. Éppen azért telt el a szerződés kelte és a földhivatalba való benyújtása között közel egy hónap, mert azt postán kellett kiküldeni és ugyanúgy kellett visszakapnia is. [9] A bíróság ellenben nem vizsgálta, hogy ebben az időszakban kapott külföldi levelet, illetve annak ki volt a feladója, egyik külföldi érintett esetében sem. Az ezzel kapcsolatban kért tanúbizonyítást sem folytatta le, amivel súlyosan sértette a védekezéshez való jogát. Szintén nem került vizsgálatra az eljárás folyamán, hogy az általa használt elektronikai eszközökről küldött-e bárkinek hamis vagy meghamisított tulajdoni lapot. [10] Megalapozatlan az ítélet azon megállapítása, miszerint a szerződéseket általa megbízott személy írta alá, az pedig kifejezetten iratellenes, hogy írásszakértői vélemény elkészítéséhez nem adott írásmintát. [11] Ekként szándékosan nem használt fel hamis magánokiratot, a gondatlan elkövetést pedig a törvény nem rendeli büntetni. A terhére rótt cselekmény társadalomra veszélyessége is hiányzik, de bűnösségének megállapítását kizárja a Btk. 20. §

(1)bekezdése is, mert nem büntethető olyan tény miatt, amiről az elkövetéskor nem tudott. [12] A terhelt pedig az indítvány szerint nem tudott arról, hogy postán olyan szerződéseket kap vissza, amelyeken az aláírások nem a névtulajdonosoktól származnak. Ha erről tudott volna, nem adja be a földhivatalnak, hanem a Covid-időszakban is megkövetelte volna a jelenlétében való, személyes aláírást, a nem valós aláírásokat tartalmazó szerződések felhasználásához érdeke nem fűződött. [13] A terhelt kitért arra is, hogy a vele szemben kiszabott büntetés nem szolgálhatja a generál prevenció célját, mert a vele szemben folyamatban volt eljárásról senki sem szerzett tudomást, a hosszú időn keresztül végzett kifogástalan ügyvédi munkája ellenére négy év tartamban meghatározott foglalkozástól eltiltás rendkívül hosszú, kizárólag a teljes egzisztenciális ellehetetlenítését szolgálja. Annak törvényi előfeltétele sem áll fenn, mert az ügyvédi foglalkozás szabályait nem szegte meg, hanem a Covid alatt a Magyar Ügyvédi Kamara által engedélyezett „távellenjegyzés” szabályait alkalmazta, telekommunikációs program alkalmazásával. [14] A terhelt észrevételezte azt is, hogy

1. számú bírósági irat szerint a nyomozati anyagot tartalmazó DVD-t nem lehetett megnyitni, ekként nyilvánvaló, hogy nem állt a bíróság rendelkezésére minden kétséget kizáró bizonyíték, ezért nem lehetett felállítani a valósághű tényállást. [15] A terhelt eljárási szabálysértésként kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság tanácsának összetétele nem volt megállapítható, így valójában nem lehetett tudni, hogy ki és mikor került be a tanácsba, miként változott meg a tanács összetétele, illetve az újonnan bekerült tag az iratokat miképp ismerte meg; ha pedig nem ismerte meg, akkor hogyan vett részt a döntés meghozatalában. Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 6 [16] A másodfokú eljárásban részére megküldött végzés szerint az eljáró tanács tagjai bíró 1 elnök, bíró 2 és bíró
2. A kérésére kitűzött nyilvános ülésen a tárgyalási jegyzéken bíró 3 helyett bíró 4 szerepelt, míg a jegyzőkönyv szerint a nyilvános ülésen bíró 1 és bíró 2 mellett bíró 5 volt a harmadik bíró. A nyilvános ülésen a bírói tanács 3 tagján kívül csak a terhelt és védője vett részt, ennek ellenére a jegyzőkönyvben szerepel személy 10 jegyzőkönyvvezető, aki aszerint az üléssel egyidejűleg készítette a jegyzőkönyvet. Erről azonban senki nem lett tájékoztatva, így nem lehet tudni, a jegyzőkönyvvezető hol vezette a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv szerint senki nem kért iratismertetést – amire egyébként módja sem lett volna –, így kétséges, hogy bíró 5 mikor ismerte meg az iratokat. [17] A fentiekre tekintettel a terhelt elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a kiszabott büntetés mértékének jelentős enyhítését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. [18]
3. A Legfőbb Ügyészség a BF.1404/2024/
4. számú átiratában az indítványt nem tartotta alaposnak. [19] Indokai szerint a felülvizsgálati eljárásban a tényállás támadásának tilalmába ütközik és ezért törvényben kizárt a terhelt által a tényállás felderítetlenségére, iratellenességére, tényekből további tényre vont téves következtetésre vonatkozó okfejtése, mint ahogy a kizárólag a gondatlan bűnössége megállapíthatóságára, illetve a ténybeli tévedésre vonatkozó érvelése is az irányadó tényállással ellentétes. Nincs tényállásbéli alapja a telekommunikációs program közvetítése útján megvalósult távellenjegyzés szabályai alkalmazásának sem. Az irányadó tényállás nem tartalmaz a terhelt tévedését megalapozó tényeket, azt ellenben igen, hogy a terhelt tudomással bírt arról, miszerint az okiratokat nem a névtulajdonosok írták alá, hanem azokat ismeretlen személy hamisította. [20] Az indokolási kötelezettség megsértése
5. július
6. óta nem felülvizsgálati ok. [21] Az átirat szerint a foglalkozástól eltiltás kiszabásának feltételei fennállnak, mert egyrészt azt a terhelt szintén az irányadó tényállással ellentétes ténybeli alapokon vitatja, másrészt az ügyvédi tevékenységről szóló
7. évi LXXVIII. törvény
8. §

(1)bekezdés d) pontja szerint az ellenjegyzéssel az ügyvéd tanúsítja egyebek mellett azt is, hogy az okiratot a felek előtte írták alá vagy az okiraton szereplő aláírást előtte sajátjukként ismerték el. [22] A terhelt azon kifogása, miszerint a tanács összetétele az eredeti kitűző végzéshez képest megváltozott, nem alkalmas felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértés megállapítására, mert ahhoz csak az vezetett volna, ha a másodfokú bíróság tanácsa nem lett volna törvényesen megalakítva [Be. 608. §

(1)bekezdés a) pont első fordulata, Be. 649. §

(2)bekezdés d) pont]. Ezt pedig a Be. 13. §

(4)bekezdésének megsértése merítette volna ki, miszerint a másodfokú bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. [23] Ennek nem felel meg az a körülmény, hogy az eljáró tanács egyik tagja a kitűző végzésben foglaltakhoz képest más volt. A tárgyalási jegyzéken feltüntetett névnek pedig az eljárási szabálysértés megvalósulása szempontjából nincs jelentősége. [24] A terhelt azon állítása azonban, miszerint a nyilvános ülésen nem volt jelen jegyzőkönyvvezető, alkalmas a Be. 608. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti eljárási szabálysértés és azon keresztül a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontja szerinti felülvizsgálati ok megállapítására. [25] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint ezzel kapcsolatban az állapítható meg, hogy az ügyben megtartott nyilvános ülésen a jegyzőkönyv szerint a tanács tagjain, a terhelten, valamint az ülés megkezdése után 16 perccel később megjelent meghatalmazott védőn kívül jelen volt személy 10 jegyzőkönyvvezető is, aki a nyilvános ülés berekesztését követően a jegyzőkönyvet a tanács elnöke mellett maga is az aláírásával hitelesítette. Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 7 [26] A jegyzőkönyv azt is tartalmazza, hogy a jegyzőkönyv a nyilvános üléssel egyidejűleg készült. [27] Ezért a terhelt alaptalanul hivatkozik arra, hogy a jegyzőkönyvvezető a nyilvános ülésen nem vett részt. [28] A hivatalból vizsgálandó felülvizsgálati okok kapcsán a Legfőbb Ügyészség kitért arra is, hogy az irányadó tényállás szerint a zaklatás elkövetési magatartása 2020. július 16-tól 2021. február 26-ig tartott. A másodfokú bíróság határozatának [16] bekezdése szerint a sértett 2022. március 2-án terjesztett elő magánindítványt a sérelmére elkövetett zaklatás vétsége miatt. Ez a Be. 378. §

(3)bekezdésében írt, a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztását jelentené, azonban az ügyiratok tartalma alapján megállapítható, hogy a sértett e cselekmény miatt a feljelentését helyesen 2021. március 2-án tette meg a főügyészségen, a feljelentést pedig a Be. 378. §

(2)bekezdés első fordulata szerint magánindítványnak kell tekinteni, ami ekként a törvényes határidőn belül előterjesztett. [29] A fentiekre tekintettel a Legfőbb Ügyészség arra tett indítványt, hogy a Kúria a támadott határozatokat a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján hatályában tartsa fenn. [30] III. A terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos. [31]

1. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be.
2. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, a Be.
3. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye. [32] A terhelt valamennyi terhére rótt bűncselekmény tekintetében vitatta bűnösségének megállapítását. A Be.
4. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt büntetőjogi felelősségét a büntető anyagi jogszabály megsértésével állapította meg. [33] Ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban megkerülhetetlen szabály a tényálláshoz kötöttség elve. Ez jelenik meg felülvizsgálatnak a Be. 650. §

(2)bekezdésében meghatározott korlátjában, miszerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható és ezzel összhangban rendelkezik a Be. 659. §

(1)bekezdése akként, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. [34] A tényállás irányadó jellege azt jelenti, hogy a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Következésképp a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el. [35] Ebből következően a felülvizsgálat során a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem bírálható felül. A jogerős ítéletben rögzített tényállás nem változtatható meg. Az indítvány nem irányulhat arra, hogy a Kúria a bizonyítékok eltérő értékelésével a jogerős ítéletben foglalttól eltérő tényállást állapítson meg, majd ennek alapján hozzon a terheltre a büntetőjogi felelősséget vagy az alkalmazott jogkövetkezményeket érintően kedvezőbb döntést. [36] Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. [37] A terhelt indítványának jelentős része mindezzel szemben áll. Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 8 [38] Ennek megfelelően a jogerős ítélettel szemben kifejezetten nevesítette kifogásként a tényállás megalapozatlanságát, vitatta az abban megállapított történeti tényeket, támadta megállapításuk módját és a bizonyítékok értékelését is, továbbá kifejtette az azok helyett más, eltérő tények megállapítása iránti igényét. A megalapozatlanság azonban nem anyagi jogi hiba, hanem a büntetőeljárási törvényben szabályozott eljárási fogyatékosság (Be. 592. §); ezért még valósága esetén sem a Be. 649. §

(1)bekezdésében megkívánt büntető anyagi jogszabálysértés. Következésképp – mivel teljes egészében a felülvizsgálat körén kívül esik – azzal kapcsolatban a Kúria nem is vizsgálódhat, ekként álláspontot sem fogalmazhat meg. [39] A jogerős ítéleti tényállás tehát a felülvizsgálati eljárásban nem változtatható meg és nincs arra törvényes mód, hogy a Kúria jogkövetkeztetéseit a jogerős ítéleti tényállásban nem szereplő vagy azoktól eltérő tényekre alapítsa. A felülvizsgálati indítvány alapján a felülvizsgálati ok vizsgálatát a jogerős ítéleti tényállásban megállapított cselekmény alapján kell elvégezni, a hivatkozott anyagi jogi jogszabály megsértését ezen tényállás alapján kell megítélni [Kúria Bfv.I.1004/2020/

1. (BH 2021.280.)]. [40]
2. Jelen ügyben a terhelt a büntetőjogi felelősségének megállapítását támadó kifogásait az okirattal kapcsolatos bűncselekményekre nézve – azon túl, hogy a szerződések keletkezési körülményeit illetően lényegében a jogerős ítéleti tényállás minden egyes ténymegállapítását kétségbe vonta – érdemben arra alapította, miszerint ő a szerződésekkel kapcsolatban a Covid-veszélyhelyzet idején irányadó „távellenőrzés” szabályait alkalmazta és nem tudott arról, hogy az általa felhasznált magánokiratokat nem a valódi névtulajdonosok írták alá. Erre tekintettel hivatkozott a tévedésre [Btk.
3. §

(1)bekezdés] mint büntethetőséget kizáró okra is. [41] A felülvizsgálati eljárásban azonban a tévedésre – csakúgy, mint bármelyik más büntethetőséget kizáró okra is – hivatkozni csak akkor lehet, ha az irányadó tényállás tartalmaz olyan ténybeli körülményeket, amelyek alkalmat adhatnak ilyen jogkövetkeztetés levonására [Bfv.II.757/2024/

1. (BH 2025.54.), Bfv.I.725/2023/6., Bfv.III.910/2017/5., BH 2011.183.)]. Jelen ügyben pedig nem ez a helyzet. [42] A jogerős ítélet egyértelműen rögzíti, hogy a terhelt egyik esetben sem a telekommunikációs-rendszer alkalmazásával végezte el a személyazonosságok ellenőrzését, hanem a szerződéseket a tényállásban írt módon, a vevők – akár telekommunikációs eszközzel való – jelenléte nélkül készítette el. [43] Az ítéleti tényállás személyi és történeti részében rögzített ténymegállapítások nem kizárólag fizikai jellegű külső történések, de úgynevezett belső történések, tudati tények is lehetnek (BH 2005.167.). A tudattartalom ténybeli megállapítása is a tényállás része, ezért a felülvizsgálati eljárásban a tudati tények sem vitathatóak (BH 2011.3.II.), másként fogalmazva: a tényállás részét képező tudati tények sérelmezése a tényállás tilalmazott támadása miatt a törvényben kizárt [Bfv.II.818/2014/6., Bfv.884/2020/
2. (BH 2021.157.)]. [44] Következésképp ténymegállapítás az is, miszerint a terhelt tudott arról, hogy a szerződéseket vevőként nem a névtulajdonosok írták alá. Ekként ez a jogerős ítéleti ténymegállapítás ugyanúgy nem változtatható meg, mint a szerződés elkészítésének körülményeire vonatkozó külső (a külvilágban megjelenő) tényekre vonatkozó megállapítások. [45] Márpedig a terhelt az okirat-hamisítási cselekményeket illetően a felmentését kizárólag erre tekintettel igényelte, olyan anyagi jogi érvet, miszerint az irányadó tényállásban foglalt magatartása nem bűncselekmény, azok kapcsán nem fogalmazott meg. Ekként indítványa e vonatkozásban a Be.
3. §

(2)bekezdésébe ütközik, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontjában írt felülvizsgálati oknak nem felel meg. Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 9 [46] 3. A zaklatás vétségeként értékelt cselekmény tekintetében a terhelt szintén számos vonatkozásban támadta a jogerős ítéleti tényállást, amikor kétségbe vonta, hogy az irányadó tényállásban rögzített egyes közléseket az ott írt helyen, időben és módokon tette volna meg. Ebben a részében azonban a felülvizsgálati indítvány – a korábbiakkal egyező indokok alapján – törvényben kizárt, így ez az érvelés nem vehető figyelembe. [47] A zaklatás Btk. 222. §

(1)bekezdésében írt alakzatát azt követi el, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja és súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. Ezért a rendszeresség és félelemkeltés célzat vitatása anyagi jogi érv, ami megfelel a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontja szerinti felülvizsgálati ok feltételeinek. [48] Ebben a körben a bíróság jogerős ítéletében a zaklatás vétsége kapcsán a terhelt terhére rótta a 2020. július 16. és 2021. február 26. között - általa a sértett részére írt egy email üzenetet, - az általa személy 6 és személy 7 részére küldött, a sértett személyére vonatkozó egy email üzenetet, továbbá ebben az időszakban - általa a sértett részére küldött SMS-üzeneteket, - a sértett által vezetett ügyvédi iroda nyilvános Google-fiókjához általa küldött értékeléseket, valamint - az általa a sértett részére közvetlenül megküldött Messenger-üzeneteket. [49] A terhelt indítványa e körben annyiban alapos, hogy a személy 6 és személy 7 részére küldött email – még ha tartalmaz is a sértettre vonatkozó félelemkeltő közlést – nem tekinthető a bűnössége alapjának. [50] Rámutat a Kúria, hogy a zaklatás bűncselekménynek megvalósulásához megkívánt célzat ugyanis kizárólag a sértettre vonatkozhat, ennek megfelelően annak kiváltására csakis – az akár közvetlenül, akár közvetetten – a sértetthez címzett közlések alkalmasak. [51] A jelen ügyben irányadó tényállás szerint nincs arra vonatkozó adat, miszerint a terhelt azzal a szándékkel küldte el az emailt személy 6 és személy 7 részére, hogy a címzettek azt a sértettel közöljék. Önmagában az, hogy feltételezhető volt, miszerint a külföldi ügyfelek valószínűleg tájékoztatni fogják a sértettet a rá vonatkozó közlésről, nem alapozza meg azt, hogy a terhelt az emailt azért küldte el számukra, hogy azzal a sértettben keltsen félelmet. [52] A terhelt terhére rótt további közlésekkel azonban a zaklatás törvényi tényállási elemei maradéktalanul megvalósultak. Bár a tényállás az üzenetek számát és pontos időpontját nem tartalmazza, a több mint hét hónapon keresztül, négy különböző platformon (email, SMS, Google-értékelések, Messenger) folytatott közléssorozat – melyek közül az irányadó tényállás szerint a Google-értékeléseket hét különböző felhasználónéven helyezte el a terhelt, de az SMS és a Messenger üzenetek is folyamatosak voltak – maradéktalanul kimeríti a rendszeresség és a tartósság követelményét is. [53] A terhelt további idevágó érvelése kapcsán hangsúlyozni kell, hogy a zaklatás szóban lévő alakzatának nem a félelem megvalósult felkeltése, hanem csak annak a célzata a tényállási eleme, vagylagosan a sértett mindennapi életvitelébe való beavatkozás szándékával. Jelen esetben a jogerős ítéleti tényállás – a felülvizsgálat során kétségbevonhatatlan módon – rögzíti, miszerint a terhelt magatartása a sértettben félelmet váltott ki. A terhelt bűnösségének megállapítása kapcsán azonban nem ez a döntő, elegendő, ha a közlések a félelem kiváltására irányulnak. Márpedig jelen esetben az üzenetek között vannak olyanok is, amelyek a sértett potenciális halálára utalnak – valaki a temetőbe fog kerülni, háború van, veszélyes játékot űz Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 10 stb. –, ekként a félelemkeltési célzat attól függetlenül megállapítható, hogy az irányadó tényállás szerint ez a sértettben ki is alakult. [54] Megjegyzi a Kúria, hogy a zaklatás alternatív célzata a mindennapi életvitelbe beavatkozás, ami jelen ügyben ugyancsak megállapítható. A terhelt nem volt a sértett ügyfele, ezért az ügyfelek által széles körben használt Google értékelések lerontása, azok között hét különböző néven valótlan, a sértett szakmai hitelét és üzleti érdekeit sértő ügyfélértékelés elhelyezése – valós érdek hiányában – kizárólag ezt a célt szolgálta, mint ahogy a sértett által intézett jogügylet tisztázásával semmiféle összefüggésben nem álló, kizárólagosan személyeskedő és hitelrontó egyéb üzenetek is. [55] Mindezek alapján megállapítható, hogy tartós és rendszeres háborgatása nem csupán a félelmének felkeltését, hanem – mivel a sértett és a terhelt között egyéb kapcsolat nem volt – a magánélétébe való önkényes beavatkozást is célozta. Ekként a terhelt magatartásával a zaklatás felrótt alakzatának törvényi tényállási elemeit maradéktalanul kimerítette. [56] A kifejtettekre tekintettel a bíróság jogerős ítéletében törvényesen állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét valamennyi terhére rótt bűncselekmény tekintetében. [57] 4. Bár a terhelt a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpontján kívül más felülvizsgálati okot nem jelölt meg, az indítvány tartalma alapján azonban további felülvizsgálati okok megvizsgálása is szükségessé vált. [58] 4.1. A terhelt indítványában kifogásolta a vele szemben kiszabott foglalkozástól eltiltás nemét és mértékét is. A bíróság jogerős ítéletében kiszabott büntetés a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpontja lehet felülvizsgálat tárgya, azonban csak akkor, ha az a bűncselekmény téves minősítésére vezethető vissza (első fordulat) vagy önmagában a Btk. más szabályát sérti (második fordulat). [59] Téves minősítést az indítvány sem állított; következésképp a büntetés neme és/vagy mértéke a felülvizsgálatban csak a fent hivatkozott felülvizsgálati ok második fordulata alapján akkor bírálható felül, ha az olyan anyagi jogi szabály sért, amelynek alkalmazását a büntetés (intézkedés) meghatározása esetében a törvény a bíróság számára korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt az egyszerűsített felülvizsgálat (Be. XCIV. Fejezet) nem ad jogorvoslati lehetőséget. Ilyen esetben a büntetés nem felel meg a törvénynek, mert joghátrányt ebben a formában a törvény nem tesz lehetővé [Bfv.1559/2018/10. (BH 20202.9.)]. [60] A terhelt állítása szerint a bíróság azzal sértett törvényt, hogy annak ellenére szabott ki vele szemben foglalkozástól eltiltás büntetést, hogy magatartásával nem sértette meg az ügyvédi foglalkozás szabályait. [61] A Btk. 52. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a foglalkozás gyakorlásától azt lehet eltiltani, aki a bűncselekményt szakképzettséget igénylő foglalkozása szabályainak megszegésével követi el. Ekként a terhelt fenti hivatkozása a Be. 649. §

(1)bekezdés

1. b)pont második fordulatának
2. ba)alpontja alapján lehetne felülvizsgálat tárgya. [62] Az indítványban foglalt indokolás alapján azonban a terhelt ezen kifogása is a tényálláshoz kötöttség elvébe, illetve az azt megtestesítő törvényi rendelkezésekbe [Be. 650. §

(2)bekezdés, Be. 659. §

(1)bekezdés] ütközik; annak alapja ugyanis a terhelt azon állítása, miszerint ő az aláírók személyazonosságát a telekommunikációs-rendszer alkalmazásával, a Covid-veszélyhelyzet idején hatályos szabályok szerint ellenőrizte. Ezzel szemben az irányadó tényállás szerint az ügyfelek a szerződések aláírásakor nem voltak jelen, a terhelt nem végzett távellenőrzést és kifejezetten tudott arról, hogy a szerződésket nem a névtulajdonosok írják alá. Ezzel pedig megszegte az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 44. §

(1)bekezdés d) pontját, miszerint az ellenjegyzéssel az ügyvéd Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 11 tanúsítja egyebek mellett azt is, hogy az okiratot a felek előtte írták alá vagy az okiraton szereplő aláírást előtte sajátjukként ismerték el. [63] A terhelt tehát e körben indítványát ismét csak a jogerős ítéletben foglaltaktól ellentétes tényekre alapította, az irányadó tényállás alapján megítélhető jogi érvet nem mutatott be. [64] Az indítvány támadta a foglalkozástól eltiltás tartamát is. A Btk. 53. §

(2)bekezdés első mondata szerint a foglalkozástól eltiltás határozott ideig tart, vagy végleges hatályú; a

(2)bekezdés első mondata szerint a határozott ideig tartó eltiltás legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama tíz év. Következésképp a terhelttel szemben kiszabott négy évi foglalkozástól eltiltás nem sért kötelező törvényi szabályt; a törvényes keretek között kiszabott büntetés mértéke pedig felülvizsgálat tárgya nem lehet, így az sem, hogy a bíróságok a büntetéskiszabás során a büntetés célját (Btk.

1. §), a büntetéskiszabás elveit (Btk.
2. §), illetőleg a büntetéskiszabás során értékelhető (súlyosító, enyhítő) tényezőkről szóló
3. BK állásfoglalást miként veszik figyelembe [Kúria Bfv.I.1134/2018/
4. (BH 2019.158.II.), Bfv.I.415/2016/
5. (BH 2016.264.II.)]. [65] Ezért az indítvány ezen része alapján a felülvizsgálat szintén kizárt. [66] 4.
6. A terhelt indítványában eljárási hibaként értékelt kifogásokat is megjelölt. [67] Felülvizsgálatnak kétségkívül eljárási szabálysértés okán helye van, azonban felülvizsgálati okot kizárólag a Be.
7. §

(2)bekezdés a)-f) pontjában kimerítően felsorolt törvénysértések képeznek, ami azt jelenti, hogy felülvizsgálat keretében kizárólag azok az eljárási szabálysértések vizsgálhatóak, amelyeket a törvény az említett törvényhelyben taxatíve megjelöl. [68] 4.2.

1. Semmiféle eljárási szabálysértésnek nem feleltethető meg az indítvány azon kifogása, miszerint a bírósági iratok között
2. – helyesen
3. – számon elfekvő hivatalos feljegyzés szerint a nyomozati iratokat tartalmazó DVD-lemez nem nyitható meg. Megjegyzi a Kúria, hogy ez kizárólag az említett lemez sérült voltát jelenti és nem azt, hogy az ügyiratok más adathordozón vagy papíralapon sem állnak a bíróság rendelkezésére. [69] 4.2.
4. A terheltnek a másodfokú bíróság összetételével és eljárásával kapcsolatos kifogási kapcsán a Kúria az alábbiakat rögzíti. [70] Az eljáró bírók személyéhez kapcsolódóan a törvény feltétlen eljárási szabálysértésként azt nevesíti, ha a bíróság nem a törvénynek megfelelően volt megalakítva [Be.
5. §

(1)bekezdés a) pont első fordulata] vagy a határozat meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt [Be. 608. §

(1)bekezdés b) pont]. Mindkét okból felülvizsgálatnak is helye van [Be. 649. §

(2)bekezdés d) pont]. A terhelt idevágó eljárási kifogásai alapján tehát felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a fenti okokat kimerítik. [71] A terhelt indítványának alapjaként arra hivatkozott, hogy a Be. 598. §

(4)bekezdése szerinti értesítésében, a nyilvános ülés napján a bíróságon kifüggesztett jegyzéken, illetve a tárgyalási jegyzőkönyvben a két, mindig azonosan megjelölt bíró mellett a tanács harmadik tagjaként más-más bíró neve szerepel, ekként nem állapítható meg, hogy valójában ki vett részt a határozat meghozatalában, illetve a kizárólag a jegyzőkönyvben szereplő bíró 5 mikor került az eljárásba és volt-e ideje, lehetősége az ügyiratok megismerésére, az ügyben való felkészülésre. [72] A Be. 13. §

(4)bekezdése szerint a másodfokú bíróság – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – három hivatásos bíróból álló tanács. Ennek a fentiekkel való megszegését az indítvány sem állította, így a bíróság összetételére vonatkozó szabály sérelmének állítása hiányában e hivatkozás a Be. 608. §

(1)bekezdés a) pontjának nem felel meg. Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 12 [73] A törvény szerint kizárt bíró pedig akkor jár el az ügyben, ha a személyével szemben a Be.

1. §-ban megjelölt körülmény áll fenn; a terhelt által hivatkozottak ezt sem eredményezik. [74] Következésképp az indítványban hivatkozott körülmények – tehát az, hogy az eljáró tanács egyik tagjának neve korábban nem szerepelt a Be.
2. §

(4)bekezdése szerinti értesítésben, illetve a kifüggesztett tárgyalási jegyzéken – nem teszik törvényben kizárttá sem a bírót, ezért e kifogások a Be. 608. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértésnek sem feleltethetők meg. [75] Kizárólag a teljesség érdekében utal a Kúria arra, hogy egyértelműen megállapítható, miszerint az ügyben szavazó bíróként bíró 5 vett részt a nyilvános ülésen és a határozat meghozatalában. Ezt igazolja a tárgyalási jegyzőkönyv és ezzel összhangban áll a másodfokú ügydöntő végzésnek a nyilvános ülésen aláírt és kihirdetett rendelkező része, valamint az írásba foglalt, indokolt határozat is. [76] Az a körülmény, ha a másodfokú határozat meghozatalában a Be. 598. §

(4)bekezdése szerinti értesítésben meg nem jelölt bíró is eljár, ugyancsak nem feltétlen eljárási szabálysértés és ekként nem a Be. 649. §

(2)bekezdésében nevesített felülvizsgálati ok; kizárólag a Be. 609. §

(1)bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértésnek tekinthető, ami miatt felülvizsgálatnak helye nincs. [77] A tárgyalási jegyzék pedig még csak nem is a büntetőeljárási törvény által, hanem a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/

1. (VIII.1.) IM rendelet (Büsz.)
2. §-ában, illetve a bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/
3. (XII.23.) OBH utasítás (Beisz.)
4. §-ában szabályozott jogintézmény, aminek a bíró, illetve az eljáró tanács tagjai nevének feltüntetése még csak nem is kötelező tartalmi eleme [Büsz.
5. §

(2)bekezdés]. A bíró vagy a tanács tagjainak nevét a Be. 514. §

(1)bekezdésének zárómondata szerint a tárgyalás – illetve a Be. 425. §

(3)bekezdésére tekintettel a nyilvános ülés – megnyitásakor az egyesbíró vagy a tanács elnöke közli, nevüket a Be. 445. §

(1)bekezdés e) pontja szerint a tárgyalási jegyzőkönyv tartalmazza. [78] A tárgyalási jegyzéken feltüntetett bíró személyének tehát semmiféle eljárásjogi kihatása nincs, így annak sem, ha a nyilvános ülésen a tanács egyik tagjaként nem a tárgyalási jegyzéken feltüntetett bíró jár el. [79] Ugyancsak nem képezhetik felülvizsgálat tárgyát a terheltnek az eljáró bíró felkészültségével összefüggő, a fenti körülményekre alapított szubjektív feltételezései sem (Bfv.II.1186/2023/7.). [80] Ekként az indítványnak eljáró bírók személyével kapcsolatos kifogásai alapján a Be. 649. §

(2)bekezdése szerinti felülvizsgálati ok hiányában felülvizsgálatnak nincs helye. [81] 4.2.3. A Be. 427. §

(1)bekezdése szerint a tárgyaláson, az ülésen és a tanácsülésen az egyesbíró vagy a tanács tagjai mellett – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – a jegyzőkönyvvezető is mindvégig jelen van. Jelen ügyben a nyilvános ülésről szóló jegyzőkönyv – az abban rögzítettek szerint – a Be. 446. §

(2)bekezdése szerinti egyidejű jegyzőkönyvvezetéssel készült, ezért a jegyzőkönyvvezető kötelező törvényi jelenléte alóli törvényi kivétel nem állt fenn. Ekként az a terhelti kifogás, miszerint a nyilvános ülésen jegyzőkönyvvezető nem vett részt, a Be. 608. §

(1)bekezdés d) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértésnek megfeleltethető, így az alapján – a Be. 649. §

(2)bekezdés d) pontjában írt okból – a felülvizsgálatnak helye van. [82] Jelen ügyben azonban a nyilvános ülésről készült 1.Bf.91/2024/

1. számú jegyzőkönyv alapján az volt megállapítható, hogy a nyilvános ülésen folyamatosan, végig jelen volt személy 10 jegyzőkönyvvezető. A
2. június
3. 11 órára kitűzött és ugyanakkor megkezdett nyilvános ülésről – az abban rögzítettek szerint azzal egyidejűleg – készített Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 13 jegyzőkönyv tartalmazza a jelenlévők, köztük a jegyzőkönyvvezető nevét, majd folyamatosan az eljárási cselekmény leírását. Végül azt a jegyzőkönyv 11 óra 49 perckor történt berekesztését követően a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető is aláírásával hitelesítette. [83] A tárgyalási jegyzőkönyv közokirat, ami a Pp.
4. §

(3)bekezdés b) pontja szerint teljes bizonyító erővel bizonyítja a közokirattal tanúsított adatok és tények valóságát, így jelen esetben azt is, hogy a nyilvános ülésen személy 10 jegyzőkönyvvezető végig jelen volt. [84] Az eljárási cselekmény törvényességét utólag az arról készített jegyzőkönyv alapulvételével kell megítélni. Ha a jegyzőkönyv az azon történteket nem a valóságnak megfelelően tartalmazza, azt ki kell javítani. Azonban jelen ügyben a terhelt a jegyzőkönyv kijavítását a Be. 446. §

(8)bekezdése alapján nem indítványozta, noha a bíróság a jegyzőkönyvet hivatalból akár elkésett kérelem alapján is kijavíthatja. [85] Megjegyzi a Kúria azt is, hogy ha a jegyzőkönyv lényeges tényt nem a valóságnak megfelelően tartalmaz, az a jogerőt követően nem felülvizsgálatban, hanem a Be. 637. §

(1)bekezdés e) pontja alapján perújításban vizsgálható, azonban csak akkor, ha a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozat megállapította, vagy ilyen ügydöntő határozat meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki, és e bűncselekmény a bíróság vádról rendelkező ügydöntő határozatát érdemben befolyásolta [Be. 637. §

(3)bekezdés]. [86] Mindezekre tekintettel a jegyzőkönyvvezető nyilvános ülésen való részvételének hiányára vonatkozó kifogás alaptalan. [87] 4.2.4. Az indítványban ugyancsak megjelölt indokolási kötelezettség megsértése nem a Be. 649. §

(2)bekezdésében tételezett felülvizsgálati ok, hanem a Be. 609. §

(1)bekezdése és

(2)bekezdés d) pontja szerinti relatív eljárási szabálysértés, ami ekként felülvizsgálat tárgya nem lehet. [88] 5. A Be. 659. §

(5)bekezdése szerint a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a

(6)bekezdésben meghatározott kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. A rendelkezésben hivatkozott törvényhely szerint a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 649. §

(2)bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be. [89] A Be. 649. §

(2)bekezdés b) pontjának első fordulata szerint felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság határozatát magánindítvány hiányában hozta meg. A terhelt terhére rótt zaklatás vétsége [Btk. 222. §

(1)bekezdés] a Btk. 231. §

(2)bekezdése szerint csak magánindítványra büntethető. [90] A Be. 378. §

(3)bekezdése szerint a magánindítványt attól a naptól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett. [91] Jelen ügyben a cselekmény elkövetési ideje

1. július
2. és
3. február
4. napja, és mivel az az irányadó tényállás szerint a terhelt által a sértett felé intézett közlésekkel valósult meg, arról a terhelt az elkövetéssel egyidejűleg tudomást szerzett. [92] A másodfokú bíróság határozata [16] bekezdésében azt rögzítette, hogy a sértett
5. március 2-án terjesztette elő magánindítványát, amiből az következne, hogy a magánindítvány elkésett. [93] Jelen esetben azonban az állapítható meg, hogy a feltüntetett adat téves, mert a sértett a sérelmére elkövetett zaklatás vétsége miatt helyesen
6. március 2-án tett feljelentést a főügyészségen. Kúria 2.Bfv.1.429/2024/12-I 14 [94] A Be.
7. §

(2)bekezdése szerint magánindítványnak kell tekinteni a magánindítvány előterjesztésére jogosult feljelentését és bármely olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja. A hivatkozott nyilatkozat tehát ennek megfelel. [95] A magánindítvány léte nem a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos, a bűncselekmény elemeit és minősítését megalapozó történeti tény, hanem a magánindítvány büntethetőségi akadály jellegének megfelelően az annak előterjesztésére jogosult akaratától függően bekövetkező eljárási tény. A magánindítvány joghatályos volta jogkérdés; a magánindítvány előterjesztésére vonatkozó ténymegállapítások alapján levont jogi következtetés, amelyre nem vonatkozik a tényálláshoz kötöttség [Bfv.227/2024/

1. (BH 2025.5.), BH 2024.286.I.]. [96] A fentiekre tekintettel a helyes tényadatok alapul vételével megállapítható, hogy a sértett a magánindítványát a
2. február 26-án bevégzett cselekmény kapcsán
3. március 2-án határidőben, joghatályosan terjesztette elő, ezért a bíróság jogerős ítéletében a vizsgált eljárási szabálysértés nélkül állapította meg a terhelt bűnösségét zaklatás vétségében. [97]
4. Mindezekre tekintettel – miután a Kúria más olyan felülvizsgálati okot sem észlelt, melynek vizsgálatára a Be.
5. §

(6)bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat a Be. 660. §

(1)bekezdésének megfelelően tartott tanácsülésen, a Be. 655. §

(2)bekezdése szerinti összetételben eljárva a Be. 662. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. [98] A döntés elvi tartalma I. Megfelel a zaklatáshoz megkívánt rendszeres és tartós háborgatás fogalmának, ha a terhelt mintegy hét hónapon át négy különböző platformon intéz kéretlen közléseket a sértett felé; a bűncselekmény további tényállási eleme pedig nem a félelem valós kiváltása, hanem csak az arra irányuló célzat, vagylagosan a mindennapi életvitelbe való beavatkozás szándékával. II. Nem érinti a bíróság törvényes megalakítását és nem is kizárt az eljárásból az a bíró, aki a Be. 598. §

(4)bekezdése szerinti értesítésben nem szerepelt. [99] IV. A Kúria végzése ellen a Be. 6. §

(4)bekezdésére tekintettel nincs helye fellebbezésnek, felülvizsgálatát a Be. 650. §

(1)bekezdés b) pont második fordulata zárja ki. [100] A Be. 652. §

(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §

(3)-

(5)bekezdésén alapul; az említett törvényhely

(7)bekezdése szerint felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. A Be. 656. §

(4)bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Budapest,

1. július
2. Dr. Harangozó Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Demeter Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Boros Tibor s.k. bíró, Dr. Nagy Antal s.k. bíró