← Magyarország

Kf.700262/2024/5 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Ha a hivatásos állomány tagja rendszeresen végzett a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatokat, azok ellátásáért részére megbízási díj jár. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 7.Kf.700.262/2024/

  1. A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Független Rendőr-Szakszervezet (ügyintéző: jogi képviselő1 kamarai jogtanácsos, cím2) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: jogi képviselő2 kamarai jogtanácsos A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: az alperes (
  2. sorszám alatt) A per tárgya: megbízási díj megfizetése Az elsőfokú bíróság: Győri Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 5.K.700.125/2024/
  3. számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt napon belül 25.000 (huszonötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. A le nem rótt fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes hivatásos állományú tagja az alperesnek, beosztási helye a helység1i Rendőrkapitányságon van, körzeti megbízotti szolgálatteljesítési helye helység2 település. Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.262/2024/5 [2] [3] [4] [5] [6] [7] 2 A felperes a
  4. december
  5. -
  6. november
  7. napjáig terjedő időszakban körzeti megbízotti beosztása ellátása mellett a működési körzetén (illetékességi területén) kívül rendszeresen látott el járőri feladatatokat, járőrszolgálatot, TIK küldéseket, elővezetéseket, különböző (különösen közlekedési) rendőri akciókat, migrációs és karanténellenőrzéseket, határszolgálatot. A megbízási díj megfizetése iránt benyújtott szolgálati panaszát az alperes elutasította. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a
  8. december
  9. -
  10. november
  11. napjáig 1.043.568 Ft megbízási díj, és annak
  12. június
  13. napjától való törvényes kamata, valamint perköltség megfizetésére. Keresetének jogalapját a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
  14. évi XLII. törvény (Hszt.) 71.§

(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontjaira, valamint a Hszt.71.§
(5)bekezdésére alapította, megbízási díj havi mértékét az illetményalap 75%-ában határozta meg. A keresetleveléhez mellékelt kimutatásában szolgálati napokra lebontva megjelölte, hogy mely napokon látott el a körzeti megbízotti beosztása mellett a működési körzetén kívül szolgálati feladatokat. Az alperes védiratában elsődlegesen a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes nem rendszerszintűen, hanem eseti jelleggel látott el beosztásához nem tartozó feladatokat. Hivatkozott a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/2015. (XII.9.) ORFK utasítás 21., 22., 25., 26., 37., 44., 50. és 51. pontjaira. A felperesi kimutatás valóságtartalmát nem vitatta. Az ORFK utasítás 21. pontjának
  1. b)és
  2. c)alpontja alapján utalt arra, hogy a keresettel érintett időszakban hatályban volt különleges jogrend és a fokozott ellenőrzés lehetőséget teremtett a felperes elvonására, amely eseti jellegű volt, ahogy a felperes által keresetében jelzett egyéb szolgálati feladatok is. Kitért arra is, az elvonásra lehetőséget teremt a 60/2010. ORFK utasítás 16. pontja is. A működési körbe nem tartozónak vélt feladatokat a felperes nem többletfeladatként, hanem a munkakörébe tartozó feladatellátás helyett hajtotta végre, amely megbízási díjjal nem ellentételezhető. Másodlagos ellenkérelme a megbízási díjigénynek az illetményalap 50%-os mértékére történő mérséklésére irányult. Arra hivatkozott, hogy a felperes elvonásának többségét körzeti megbízotti feladataitól a tevékenységirányítási központtól származó küldések tették ki, melyek egyszeri feladatellátásra vonatkoztak, és a szolgálati idő elenyésző hányadát tették csak ki. Utalt arra, hogy a 32/2015. (VI.16.) BM rendelet 10. §
(2)bekezdése, és a 31/
  1. (VI.16.) BM rendelet
  2. §
(6)bekezdése előírása alapján milyen szempontok alapján dönthető el, hogy adott esetben az igénylőt a rendvédelmi illetményalap 50-200 % közti tartományon belül milyen mértékű megbízási díj illeti meg. Alperes szerint a fő szempont a végzett feladattal való arányosság, ezért álláspontja szerint a megbízási díj mértékét az illetményalap 75%-ában meghatározni eltúlzott, nem áll arányban a felperes által végzett feladatok mennyiségével. Alperes kitért a Kúria Mfv.II.10.267/
  1. számú ítéletére is, mely szerint amennyiben a díjazás törvényi feltétele fennáll, annak számítását az határozza meg, hogy a megbízott mentesült-e az eredeti beosztása alól a megbízással betöltött beosztás ellátásakor, vagy az eredeti beosztásának ellátása mellett végzett többletszolgálatot. Alperes szerint a megbízási díj mértéke okszerű mérlegeléssel csak az illetményalap 50%-os mértéke lehet. A Győri Törvényszék előtt megbízási díj megfizetése iránt tíznél több olyan eljárás indult, amelynek azonos a jogi és ténybeli alapja, ezért a Győri Törvényszék 5.K.700.344/2023/
  2. számú végzésével az eljárást az 5.K.701.208/
  3. számú eljárás (mintaper) jogerős befejezéséig felfüggesztette. A mintaperben a Győri Törvényszék 5.K.701.208/2022/
  4. szám alatt hozott ítéletében a felperes keresetének helyt adott, kötelezte az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 1.072.556 forint megbízási díjat, és annak
  5. március
  6. napjától a törvényes kamatát, Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.262/2024/5 [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] 3 továbbá 93.628 forint perköltséget. Rendelkezett arról, hogy a perben feljegyzett 64.353 forint kereseti illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen az alperes által előterjesztett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla a 4.Kf.700.436/2023/
  7. számú ítéletével a Győri Törvényszék 5.K.701.208/2022/
  8. számú ítéletét helybenhagyta. Ezt követően meghozott, fellebbezéssel támadott ítéletével az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 1.043.568 forint megbízási díjat, annak
  9. június
  10. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát és 52.178 forint perköltséget. Megállapította, hogy a perben feljegyzett 62.614 forint kereseti illeték az állam terhén marad. A keresetet a közigazgatási perrendtartásról szóló
  11. évi I. törvény (Kp.)
  12. §
(1)és
(2)bekezdése alapján a mintaper eredménye szerint bírálta el, megállapítva, hogy jelen per a mintapertől sem jogi sem ténybeli szempontból nem különbözik. Ítéletének indokolásában ismertette a Hszt. 71.§
(1)és
(5)bekezdését, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/
  1. (XII.9.) ORFK utasítás (KMB szabályzat) 21., 22.,
  2. pontjait. Kifejtette, hogy az alperes jogszerűen utasíthatta a felperest olyan feladatok végzésére, amelyek a képzettségéhez, végzettségéhez, szakmai tapasztalatához kapcsolódtak, ez a felperes esetében – alperes által nem vitatottan – meg is történt. A felperesnek ez a munkavégzése azonban nem értelmezhető úgy, hogy eredeti körzeti megbízotti beosztása helyett látott el más feladatokat, a peresített tárgyidőszakban ugyanis a felperest a körzeti megbízotti beosztása ellátása alól nem mentesítették. Az irányadó kúriai határozatok (Kf.VII.39.525/2021/3) alapján rögzítette, hogy a Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően a felperest a megbízási díj akkor illeti meg, ha a kinevezés szerinti beosztásához nem kapcsolódó feladatkört többletfeladatként látta el. Jelentősége így annak a kérdésnek van, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozónak tekinthető-e. Amennyiben a rendszeresen elvégzett további tevékenység nem tartozik az adott szolgálati beosztáshoz, az többletfeladatként értékelhető és külön ellentételezésre, megbízási díjra jogosít. Megállapította, hogy a felperes beosztása körzeti megbízott volt, azonban munkáltatói utasításra el kellett látnia az általa felsorolt feladatokat is. A peres felek egyezően adták elő, hogy a felperes a peresített tárgyidőszakban a keresetlevél mellékletében lévő táblázatban megjelölt mértékben és módon látta el a feladatát. Az alperes a felperest a szolgálati beosztásához (körzeti megbízotti) nem tartozó feladatkör ellátásával is megbízta a Hszt. 71. §
(1)bekezdés c) pontja alapján, ezért a felperes a Hszt. 71. §
(5)bekezdése szerint jogosult az e §-ban meghatározott mértékű díjazásra. Úgy ítélte meg, hogy a felperes által az illetményalap 75%-ában előterjesztett megbízási díjigény nem eltúlzott, figyelemmel arra, hogy az a jogszabályi lehetőség (50-200%) középmértékétől elmarad, a felperes többletfeladat-ellátása a megjelölt időszakban a napi szolgálatteljesítési idő közel felében történt, a felperes körzeti megbízotti feladatai háttérbe szorultak, az átkísérés kifejezetten tiltott feladat volt, továbbá figyelemmel a jelenlegi ár- és értékviszonyokra. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett. Fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben marasztalását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Hszt. 71.§
(1)bekezdését, 26/
  1. (XII.9.) ORFK utasítás
  2. pontjának c) alpontját jelölte meg. Fellebbezése indokolása szerint a perrel érintett időszakban a veszélyhelyzet életben léte alatt különleges jogrend volt érvényben, ami lehetőséget teremtett a felperes elvonására, azonban Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.262/2024/5 [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] 4 az első fokon eljárt bíróság ezt figyelmen kívül hagyva hozta meg ítéletét, mely ily módon jogszabálysértőnek minősül. Kifejtette, hogy a perbeli időszakban a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/
  3. (III.11.) Korm. rendelet alapján
  4. március
  5. napjától
  6. június
  7. napjáig, majd a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 478/
  8. (XI.3.) Korm. rendelet alapján
  9. november
  10. napjától
  11. február
  12. napjáig, illetőleg a veszélyhelyzet kihirdetéséről és a veszélyhelyzeti intézkedések hatálybalépéséről szóló 27/
  13. (I. 29.) Korm. rendelet alapján
  14. február
  15. napjától 2022.06.
  16. napjáig veszélyhelyzet állt fenn. A 180/
  17. Korm. rendelet alapján
  18. május
  19. napjától háborús veszélyhelyzet került kihirdetésre, amely szintén hatályban volt a keresettel érintett időintervallumban is. Továbbra is változatlan tartalommal fenntartotta az elsőfokú eljárás során kifejtett, valamint az ott becsatolt irataiban foglalt jogi álláspontját. A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, annak helyes indokaira tekintettel. Kérte az alperes másodfokú perköltségben marasztalását is. A fellebbezés nem megalapozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a közigazgatási perrendtartásról szóló
  20. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108.§
(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálta felül. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének alapjául szolgáló Hszt. 71.§
(1)bekezdését, és a 26/
  1. (XII.9.) ORFK utasítás
  2. pontjának c) alpontját jelölte jogszabálysértésként, ezért a másodfokú bíróság ezeket a fellebbezési hivatkozásokat vizsgálta. A Hszt. 71.§
(1)bekezdése szerint a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható
  1. a)az ideiglenesen megüresedett vagy betöltetlen szolgálati beosztás ellátásával,
  2. b)a szolgálati beosztás ellátásában tartósan akadályozott személy helyettesítésével, vagy
  3. c)a hivatásos állomány tagjának szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. A Hszt. 71.§
(2)bekezdésének rendelkezései alapján az
(1)bekezdés szerinti szolgálati beosztás ellátására vagy helyettesítésre szóló megbízás történhet az eredeti szolgálati beosztás ellátása mellett vagy az eredeti szolgálati beosztás ellátása alóli mentesítéssel. A Hszt. 71.§
(5)bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult. A Hszt. 71.§
(1)bekezdés c) pontjának értelmezése során kialakult töretlen bírói gyakorlat szerint (Mfv.I.10.751/2016/4., Mfv.II.10.516/2017/4., Kf.VII.39.247/2020/4., Kf.VII.39.389/2021/4., Kf.VII.39.523/2021/4.; Kf.III.45.090/2021/4.) a hivatásos állomány arra alkalmas tagja átmenetileg megbízható a szolgálati beosztásához nem tartozó feladatkör ellátásával, többletfeladatként. A munkáltatónak az a joga azonban, hogy a hivatásos állomány tagját a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére is utasíthatja, nem sértheti az utasítás teljesítése esetén az érintett díjazásra való jogosultságát. A jelen perben így az közömbös, hogy a megbízásra jogszerűen került-e sor, a körzeti megbízott a feladataitól mely esetekben és időre volt elvonható. A Kúria több határozatában kifejtette azt is, hogy a veszélyhelyzet miatti személyi átcsoportosítások az eredeti szolgálati beosztás mellett ellátott többlettevékenység ellentételezése alóli mentesülésre nem adnak alapot (Kf.VII.45.156/2021/4., Kf.VII. 45.159/2021/7., Kf.VII.45.184/2021/4.). A felperes keresetéhez mellékelt táblázatban rögzített szolgálati feladatok teljesítését az alperes nem vitatta, a táblázatban rögzített adatokat az elsőfokú bíróság helyesen értékelte Fővárosi Ítélőtábla 7.Kf.700.262/2024/5 [25] [26] [27] [28] 5 úgy, hogy azok a felperes által végzett többletfeladatok teljesítésének rendszerességét támasztják alá. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti a fellebbezésben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Kp. 35.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 83.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81.§
(1)-
(2)bekezdéseire, 82.§
(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdés a) pontja,
(5)bekezdése alapján, a 4.§
(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával állapította meg. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5.§
(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentesség folytán a fellebbezési illeték a Pp. 102.§
(1)és
(6)bekezdései értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99.§
(3)bekezdése alapján alkalmazandó 77.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
  1. február
  2. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, dr. Berki Csilla s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.