Gf.40223/2024/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 6:143. §

(3)bekezdése alapján. II. [2] Az alperes az elsődleges keresetben foglaltakat túlnyomó részben elismerte, ellenkérelme egyebekben a másodlagos kereset elutasítására irányult. III. [3] Az elsőfokú bíróság ítéletében – az elsődleges kereset tekintetében – kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 22.418.288 forintot és annak

1. június
2. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt mértékű kamatát, 255.601 forintot és annak
3. május
4. napjától a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8 százalékponttal növelt mértékű kamatát, valamint 5.947.768 forint késedelmi kamatot, továbbá – a másodlagos kereset vonatkozásában – 17.000.0000 forintot és annak
5. július
6. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát és 5.000.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és megállapította, hogy az ítélet a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.223/2024/6 3 22.418.288 forint tőke és kamata, a 255.601 forint tőke és kamata, valamint az 5.947.768 forint késedelmi kamat tekintetében előzetesen végrehajtható. III.
7. [4] A fellebbezés szempontjából releváns tényként állapította meg, hogy a felperesi jogelőd neve felperesi jogelőd vevőként és az alperes eladóként
8. december
9. napján adásvételi előszerződést kötöttek a cím5 szám alatt található ingatlanon épülő társasház több lakása tekintetében. A felperesi jogelőd a szerződésben foglalt fizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. [5] A felperesi jogelőd képviselője
10. február
11. napján kelt levelében felszólította az alperest, hogy a perbeli lakások határidőre történő elkészüléséről nyilatkozzon különös tekintettel arra, hogy tudomása szerint a projektnek lejárt az építési engedélye. A felszólító levél hatására a felek érdemben tárgyaltak, melynek eredményeképpen
12. május
13. napján előszerződést felbontó megállapodást kötöttek, amelyben rögzítették, hogy a perbeli ingatlanok vételárrészleteinek összegét az alperes a megállapodás aláírásától számított harminc napon belül egyösszegben visszafizeti oly módon, hogy az előleg jogcímén jóváírt tételek összegét 100 %-ban, míg a foglaló jogcímén jóváírt tételek összegét 150 %-ban vállalja megfizetni. A 30 napos teljesítési határidő eredménytelenül eltelt, a felperes póthatáridőt adott az alperesnek, amely póthatáridő
14. június
15. napján járt le, ennek ellenére az alperes a kereset benyújtásáig sem fizette meg a tartozását. [6] Miután a felek közös megegyezéssel felbontották a perbeli ingatlanokra vonatkozó adásvételi előszerződéseket, a felperes úgy döntött, hogy az ezen megállapodás alapján őt megillető összegből megvásárolja befektetési céllal a ingatlan alatti, 724 m2 térmértékű, „Kivett lakóépület, udvar” megnevezésű ingatlan 1/1 arányú kizárólagos tulajdonát. A felperes, illetve az eladó adásvételi előszerződést kötöttek
16. május
17. napján, melyben a vételárat 170.000.000 forintban határozták meg azzal, hogy a felperes a szerződés aláírásának napján átutalással megfizet az eladónak 100.000.000 forintot, amelyből 17.000.000 forint minősül foglalónak. A felek az előszerződésben továbbá úgy állapodtak meg, hogy a fennmaradó vételárat a felperes a végleges adásvételi szerződés aláírásának napjától számított 30 napon belül fizeti meg. [7] Az alperes nem fizette meg az előszerződést felbontó megállapodás szerint a felperest megillető összeget, ezért a felperes nem tudta megfizetni a kezdő vételárrészt, így nem jöhetett létre a végleges adásvételi szerződés. A felperes az eladó felszólítására
18. július
19. napján utalta át a foglaló összegét. III.
20. [8] Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indoklásában az elsődleges kereset vonatkozásában rögzítette, hogy az alperes a követelést elismerte, csupán a foglaló másfélszeresét meghaladó összeg után járó kamat jogalapját vitatta. A Ptk. 6:
21. §-a értelmében a késedelmi kamat Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.223/2024/6 4 megfizetésére irányuló igényt alaposnak találta, ennek megfelelően határozott az elsődleges keresetben foglaltakról. [9] A másodlagos kereset vonatkozásában a Ptk. 6:
22. §-a és 6:
23. §-a kapcsán rögzítette, a felperes a kereset tényalapjaként azt jelölte meg, hogy az adásvételi szerződést felbontó megállapodásukat az alperes megszegte, az abban foglalt határidőben az átadott előleget és foglalót nem fizette vissza, emiatt a felbontó megállapodás megkötését követően a közötte és a harmadik személy között létrejött adásvételi előszerződésben foglaltakat nem tudta teljesíteni. [10] Az elsőfokú bíróság egyetértett a felperes kereseti érvelésével, mely szerint a szerződésszegéssel okozott kárt az alperesnek kell megtérítenie. Rámutatott, hogy a szerződés teljesítésének megtagadását szándékos szerződésszegésnek kellett tekinteni, amely a perbeli esetben megvalósult, amikor az alperes megtagadta a felbontó szerződés teljesítését. Megállapította továbbá, hogy az okozati összefüggés az alperes szerződésszegő magatartása és a kár bekövetkezte között fennáll, a felperes alappal bízhatott abban, hogy az alperes a felbontó megállapodásban foglaltaknak eleget téve, határidőben visszafizeti számára a kifizetett előleget és foglalót. A felbontó szerződés aláírását követően ebben a tudatban kötött adásvételi előszerződést és vállalta a foglaló megfizetését. A teljesítési határidőt is úgy állapította meg
24. június
25. napjában, hogy a felbontó szerződés alapján visszajáró pénzösszeghez már hozzájusson. Az alperes magatartásának következménye, hogy nem teljesítése folytán az előszerződés megszüntetésre került. [11] Nem találta alaposnak azt az alperesi védekezést, mely szerint a perbeli kár nem volt előre látható, a károkozás ugyanis nem az adásvételi előszerződés megkötésével, hanem az azt megszüntető szerződés megszegésével volt okozati összefüggésben. A felperesnek azzal sem kellett számolnia, hogy a szerződő partnere szándékos magatartásával megszegi a szerződést. Az alperes volt abban a helyzetben, hogy a felperest tájékoztassa annak érdekében, hogy számolni tudjon a következményekkel, adott esetben ne vállaljon a visszajáró összeg terhére kötelezettséget. A felperes részéről nem tekinthető a tájékoztatási kötelezettség megsértésének, hogy bízott az alperes szerződésszerű teljesítésében. [12] Miután a kár nem a vállalkozások közötti szerződésből, hanem annak megszegése folytán következménykárként állt be, a késedelmi kamatigény körében nem látott lehetőséget a jegybanki alapkamatot meghaladó mértékű kamat érvényesítésére, ezért e körben a keresetet elutasította. A perköltségről a Pp.
26. §

(2)bekezdése alapján határozott. IV. [13] Az elsőfokú ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést annak részbeni megváltoztatása és a másodlagos kereset elutasítása iránt. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.223/2024/6 5 [14] Fenntartotta, hogy az elsőfokú bíróság téves következtetésre alapítva kötelezte a másodlagos kereset szerinti összeg megfizetésére, ugyanis a megszüntető megállapodásban vállalt fizetési kötelezettség teljesítésének elmaradása nem szándékos szerződésszegés következménye, hanem annak, hogy a megállapodásban megállapított határidőre nem rendelkezett a szükséges pénzügyi forrással. Szándékos szerződésszegésre vonatkozó nyilatkozatot nem tett és a peres eljárásban sem merült fel olyan bizonyíték, amely a szándékos szerződésszegést megalapozhatta volna. [15] A felperes keresetében a szerződésszegést azért tartotta szándékosnak, mert megtagadta a teljesítést, ugyanakkor ilyen a perbeli esetben nem történt. A fizetési hajlandósága fennállt, kizárólag fizetési képességének hiánya miatt nem teljesített határidőre. A perben a szerződésszegés szándékossága nem került bizonyításra. [16] Fenntartotta továbbá, hogy a kár nem volt előrelátható, ugyanis e körben a felperes nem tájékoztatta a harmadik személlyel kötött szerződésről. A felperes által kötött szerződés teljesítése a felperes saját üzleti kockázatának körébe tartozott. Az elsőfokú bíróság okszerűtlenül értékelte a perbeli tényeket, nem vette figyelembe, hogy a felperes elmulasztotta tájékoztatni az általa kötött szerződésről és a foglaló magas mértékéről. A felperes bizonyítási érdekébe tartozott annak bizonyítása, hogy a kár előrelátható volt, e körben azonban jogi érvelést és tényállítást sem tett, bizonyítékot nem terjesztett elő. Utalt e körben a Kúria Pfv.21.133/2020/10. számú precedensképes határozatában foglaltakra. V. [17] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult annak helyes indokai folytán. [18] Kiemelte, az alperes az eljárás során nem tett olyan tényállítást, hogy pénzügyi vagy likviditási nehézségei lettek volna és ezért nem tudott eleget tenni fizetési kötelezettségének, ezért a Pp. 373. §

(2)bekezdése alapján a fellebbezésben e körben előadottakat figyelmen kívül kell hagyni. Utalt ugyanakkor arra, hogy az alperes ilyen jellegű problémát soha nem is jelzett, haladékot vagy részletfizetési lehetőséget nem kért. Rámutatott arra, hogy a fellebbezésben hivatkozott határozatok nem szándékos károkozásra vonatkoznak, így a perbeli jogvita eldöntése szempontjából nem bírnak jelentőséggel. Fenntartotta, hogy a nem fizetés minden kétséget kizáróan csak szándékos cselekmény következménye lehet, gondatlanul ugyanis nem lehet „nem fizetni”. VI. [19] Fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróság ítéletének az elsődleges keresetet elbíráló, valamint a másodlagos keresetet részben elutasító rendelkezése, így azt az ítélőtábla a Pp. 358. §

(5)bekezdése alapján nem érintette. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.223/2024/6 VII. [20] 6 A fellebbezés alapos. VIII. [21] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a másodlagos kereset vonatkozásában ugyanakkor érdemi döntésével és annak jogi indokaival az ítélőtábla nem értett egyet. [22] Az alperes megalapozottan sérelmezte fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság a keresettel érvényesített jogra alapítottan lehetőséget látott a marasztalására. VIII.1 [23] Keresetváltoztatásában a felperes a másodlagos keresetének jogalapjaként a Ptk. 6:143. §

(3)bekezdését jelölte meg (

1. sorszámú beadvány
2. oldal), a kártérítési kötelezettség terjedelme körében hivatkozott további jogszabályhelyekre (Ptk. 6:
3. §, 6:
4. §). A Ptk. 6:
5. §

(3)bekezdése értelmében szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát meg kell téríteni. [24] Az elsőfokú ítélet felülbírálatakor az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás adataiból és az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott jogi indokaiból, következtetéseiből kellett kiindulni. Eszerint a megszüntető szerződésben meghatározott teljesítési határidő eredménytelenül telt el és annak ellenére, hogy a felperes póthatáridőt adott, az alperes a kereset benyújtásáig sem fizette meg a tartozását, így a felperes nem tudta megfizetni a kezdő vételárrészt, ezért nem jöhetett létre a végleges adásvételi szerződés. [25] Az alperes a fellebbezésében hivatkozott először arra, hogy a szükséges fedezet hiánya vezetett a perbeli szerződésszegéshez, ezért a fellebbezési ellenkérelem megalapozottan érvelt azzal, hogy ezt az előadást a Pp. 373. §

(2)bekezdése alapján figyelmen kívül kell hagyni. A fellebbezés elbírálása során főszabályként ugyanis új tények nem vehetők figyelembe, csak azok, amelyek önhibán kívül okból az elsőfokú eljárást követően jutottak a fél tudomására vagy következtek be, ez azonban az alperes által a saját pénzügyi helyzetével összefüggésben előadottak kapcsán fel sem merülhet. A kár előreláthatósága körében előadottak sem bírtak jelentőséggel arra tekintettel, hogy a fellebbezés elsődlegesen jogalapi körben támadta az elsőfokú bíróság ítéletét a másodlagos kereset vonatkozásában. VIII.

1. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.223/2024/6 7 [26] A fentiekre tekintettel az ítélőtábla azt vizsgálta, hogy a perbeli esetben történt „nem fizetés” szándékos szerződésszegésként értékelhető-e az alperes részéről. E körben abból kellett kiindulni, hogy abban az esetben, ha valamelyik fél a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja (Ptk. 6:
2. §), az szándékos szerződésszegésként értékelhető, e körben nem tévedett az elsőfokú bíróság. A teljesítés megtagadása feltételezi, hogy a szerződésszegő fél egyértelműen és félreérthetetlenül kifejezze azt a szándékát, hogy nem kíván teljesíteni. [27] A perbeli esetben ugyanakkor a felperes csak állította jogi tényként az alperes szándékos szerződésszegését, e körben azonban olyan történeti tényt nem adott elő, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy az alperes alapos ok nélkül nem kívánt teljesíteni. Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a teljesítés megtagadása nem állapítható meg, azt a történeti tények, a nem vitás tényállás nem támasztja alá. Önmagában a teljesítés elmulasztása, a pénztartozás határidőben való megfizetésének elmaradása nem értékelhető szándékos szerződésszegésként. Nem értett egyet tehát az ítélőtábla a felperesi érveléssel a körben, hogy a teljesítés elmaradására csak szándékosan kerülhet sor. Ebből következik, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok, a megállapított történeti tények alapján megalapozatlanul következtetett szándékos szerződésszegésre, ezért a Ptk. 6:
3. §

(3)bekezdésére alapítottan az alperes marasztalására nem kerülhet sor. [28] Utal az ítélőtábla arra, hogy a felperes a másodlagos keresetét szándékos szerződésszegésre alapította, amelyhez a bíróság kötve volt: nem bírálhatta el a keresetet annak tartalma szerint, a felperes által megjelölttől eltérő anyagi jogi jogalapon (Pp. 2. §

(2)bekezdés, 7. §

(1)bekezdés

1. pont,
2. §

(2)bekezdés, 342. §

(3)bekezdés). IX. [29] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a másodlagos keresetet teljes egészében elutasította a Pp. 383. §

(2)bekezdése értelmében. [30] A fellebbezés eredményre vezetett, az alperes az elsőfokú eljárást tekintve kisebb részben (11%), a másodfokú eljárás tekintetében teljes egészében pernyertes lett, ezért a perköltsége megfizetésére a felperes köteles a Pp. 364. §-a alapján alkalmazandó 83. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében. [31] A felperes pernyertességéhez igazodó összegű elsőfokú perköltségből (4.450.000 Ft) az ítélőtábla levonásba helyezte az elutasított másodlagos kereset összegéhez igazodó ügyvédi munkadíjat (bruttó 901.700 Ft), amelyet a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdése alapján állapított meg, ennek megfelelően szállította le az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegét. Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.223/2024/6 8 [32] A másodfokú perköltség a képviseletet ellátó jogi képviselő másodfokú ügyvédi munkadíjából és a lerótt fellebbezési illetékből (1.360.000 Ft) állt. A munkadíjat az ítélőtábla 355.000 forint + áfa összegben határozta meg a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(5)bekezdése alapján. Budapest,

1. február
2. Dr. Sándor Ottó a tanács elnöke Dr. Vasady Loránt Zsolt Dr. Balsai Csaba Zoltán előadó bíró bíró