← Magyarország

Pkf.20304/2024/2 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.304/2024/

  1. szám A Debreceni Ítélőtábla a személyesen eljáró kérelmező neve (cím) kérelmezőnek – a dr. Varga István ügyvéd (cím) által képviselt kérelmezett neve (cím) kérelmezett ellen vagyoni elégtétel megfizetése iránt indított nemperes eljárásban a Debreceni Törvényszék 17.Pk.20.283/2024/
  2. számú végzése ellen a kérelmezett részéről
  3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő v é g z é s t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett részét helybenhagyja. Megállapítja, hogy 13 248 (tizenháromezer-kétszáznegyvennyolc) forint meg nem fizetett fellebbezési illeték az állam terhén marad. A végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a G.-i Járásbíróságon birtokháborítás megszüntetése iránt 9.P.20.5../
  4. számon indított per a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításával fejeződött be jogerősen
  5. július 8-án. A
  6. július 4én ismételten előterjesztett keresetlevéllel indult per (a tárgyalás felfüggesztését követően) 11.P.21.1../
  7. számon volt folyamatban, amely ügyszám alatt a per felperese a
  8. sorszámú beadványával vonta perbe a kérelmezőt a VIII. és IX. rendű alperesek jogutódjaként. A perben
  9. október 25-én hozták meg az elsőfokú ítéletet, amelyet
  10. február 1-jén kézbesítettek a kérelmezőnek (a továbbiakban: alapügy). [2] A kérelmező a
  11. február 27-én előterjesztett kérelmében 1 402 800 Ft vagyoni elégtétel megfizetésére kérte kötelezni a kérelmezettet. Hivatkozása szerint az alapügy a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló
  12. évi XCIV. törvény (a továbbiakban: Pevtv.)
  13. §-ának

(1)bekezdésében rögzített 60 hónaptól eltérően
  1. október 25-ig, azaz 115 és fél hónapig tartott, amely a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel mértékéről és a kifizetendő összeg számításának szabályairól szóló 372/
  2. (VI. 30.) Korm. rendelet alapján ezen összegben indokolja a vagyoni elégtételezést. [3] A kérelmezett az elleniratában 615 600 Ft erejéig nem ellenezte a kérelem teljesítését, azt meghaladóan kérte a kérelem elutasítását. Hivatkozása szerint a keresetlevél ismételt,
  3. július 4-i előterjesztését megelőző időszak nem számít bele az eljárás Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.304/2024/2 2 időtartamába, az így számított 2768 napból pedig további 1229 nap levonását kérte a Pevtv.
  4. §-ának
(3),
(4)és
(5)bekezdései alapján: tárgyalás elhalasztása, kitűzési késedelem, a tárgyalás felfüggesztése, járvány miatt elrendelt rendkívüli ítélkezési szünet, valamint a kérelmező mindezekkel összefüggő mulasztásai miatt. [4] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy fizessen meg a kérelmezőnek 1 066 800 Ft vagyoni elégtételt, amelyet meghaladóan elutasította a kérelmet és a kérelmezőt kötelezte, hogy fizessen meg a kérelmezettnek 8400 Ft eljárási költséget, az államnak pedig 10 080 Ft le nem rótt illetéket. Megállapította, hogy 32 004 Ft eljárási illeték az állam terhén marad. [5] A végzés indokolása szerint a 2016. július 4-ét megelőzően indított 9.P.20.5../2014. számú eljárás időtartamát nem lehetett figyelembe venni, ezért 336 000 Ft vonatkozásában elutasította a kérelmet. A kérelem és ellenirat korlátai között 2016. július 5től 2023. október 25-ig számított 2667 napot azonban nem terheli további levonás. [6] A kérelmezett a Pevtv. 15. §-ának
(4)bekezdése alapján azért kérte a
  1. január
  2. és
  3. május
  4. napjai között eltelt 126 nap levonását, mert a bíróság
  5. január 12-én
  6. március 21-re halasztotta a tárgyalást, amelyet a bíró hivatalos elfoglaltsága miatt
  7. március 8-án elhalasztott
  8. május 18-ra, és amely miatt a kérelmezőnek az eljárás elhúzódása miatti kifogást kellett volna előterjesztenie. Az elsőfokú végzés indokolása szerint azonban a kérelmezetti bíróság folyamatosan tűzte ki a tárgyalásokat, amelyből következően a polgári perrendtartásról szóló
  9. évi III. törvény (a továbbiakban:
  10. évi Pp.) 114/A. §-a
(2)bekezdésének
  1. a)vagy
  2. c)pontjai szerinti kifogásnak nem volt helye, így pedig a Pevtv. 15. §-a
(4)bekezdése alkalmazásának sem. Az eljárás elhúzódása miatti kifogás célja ugyanis az elhúzódás kiküszöbölése, egy már kitűzött tárgyalás esetén pedig az eljárás nem húzódhat passzív okból. [7] Ugyanezen okból azért kérte a
  1. június
  2. napjától
  3. március
  4. napjáig eltelt 260 nap levonását, mert a bíróság azt követően, hogy
  5. május 18-án helyszíni szemlét tartott az alapügy tárgyát képező ingatlanon, a tárgyalást új határnap kitűzése nélkül halasztotta el, majd csak
  6. november 30-án tűzte ki a folytatólagos tárgyalás határnapját
  7. március 13-ra. Az elsőfokú végzés indokolása szerint azonban ennek hátterében az állt, hogy a bíróság
  8. május 22-én kiadta a feleknek a jegyzőkönyvet, amely a II. rendű alperes címéről ismeretlen helyen tartózkodott, illetőleg elköltözött jelzéssel érkezett vissza. Erre, az okmányiroda
  9. augusztus 29-én adott tájékoztatására és az ezen alapuló
  10. november 6-i felperesi bejelentésre figyelemmel a bíróság a II. rendű alperes címének ismeretében csak
  11. november 30-án tudta kitűzni a tárgyalást
  12. március 13ra. Így nem állapítható meg a Pevtv.
  13. §-ának
(4)bekezdése szerinti olyan időtartam, amely a bíróság érdekkörében felmerülő elhárítható ok miatt szükségtelenül telt el, és amely, a bírósági eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartam miatt a kérelmező jogelődje az 1952. évi Pp. 114/A. §-a
(2)bekezdésének
  1. a)vagy
  2. c)pontjai szerinti kifogást terjeszthetett volna elő. Enne kapcsán kitért arra is, hogy a kérelmezett nem vitatta, hogy a kérelmező jogutódként jogosult az igény érvényesítésére, az elsőfokú bíróság pedig a kérelem és az ellenirat keretei között bírálta el a kérelmet. Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.304/2024/2 3 [8] A kérelmezett a Pevtv. 15. §.-ának
(3)bekezdése alapján azért kérte levonni a
  1. május
  2. és
  3. július
  4. között eltelt 421 napot, mert a bíróság felfüggesztette a per tárgyalását a G.-i Járásbíróságon tulajdonjog megállapítása iránt 1.P.21.7../
  5. számon folyamatban levő per jogerős elbírálásáig, amely a kérelmező érdekkörében merült fel és élhetett volna fellebbezéssel is a felfüggesztő végzéssel szemben, amely szintén a kérelmezői érdekre utal, azaz a saját akaratából nem haladt előre az eljárás. Az elsőfokú végzésben rögzítettek szerint azonban a felfüggesztés okául szolgáló per az alapügy felperese és egy másik alperes között volt folyamatban, ezért a kérelmező nem is élhetett a fellebbezési jogával, egyébként pedig a kérelmező jogelődje nem értelmezhető a Pevtv.
  6. §-ának
(3)bekezdése körében, mivel ebben az eljárásban nem azt kellett vizsgálni, hogy valaki eljárásjogi értelemben jogosult volt-e fellebbezni, illetőleg hogy fellebbezett-e, hanem azt, hogy a kérelmező vagy a jogelődje részéről történt-e olyan felróható mulasztás, amely miatt az eljárás nem haladhatott előre. A felfüggesztés alapja azonban az elbirtoklással érintettek közötti tulajdonjogi per volt, amelyben a kérelmező vagy jogelődje nem volt közvetlenül érintett, az pedig hogy a bíróság a tárgyalás felfüggesztéséről határozott, nem róható a kérelmező vagy jogelődje terhére. [9] A kérelmezett a Pevtv. 15. §-ának
(4)bekezdése alapján azért kérte a
  1. január 7-től
  2. február 26-ig eltelt 51 nap levonását, mert
  3. január 7-én hivatalból, összbírói értekezlet miatt halasztották el a tárgyalást, és amelyet
  4. február 26-ra tűztek ki., amely miatt a kérelmezőnek az eljárás elhúzódása miatti kifogással kellett volna élnie. Az elsőfokú bíróság végzésének indokai szerint azonban a kérelmezetti bíróság volt, amely más időpontra tűzte a tárgyalást, ezért nem lehetett volna alkalmazni az
  5. évi Pp. 114/A. §-a
(2)bekezdésének
  1. a)vagy
  2. c)pontjait, így a Pevtv. 15. §-ának
(4)bekezdését sem. [10] A kérelmezett a Pevtv. 15. §-ának
(3),
(4)és
(5)bekezdései alapján kérte a
  1. március 23-tól
  2. június 10-i eltelt 80 nap, valamint a
  3. §
(3)és
(4)bekezdései alapján a
  1. március 8-tól
  2. május 5-ig eltelt 59 nap levonását. Az előbbi esetében arra hivatkozással, hogy a tárgyalások elhalasztására a COVID-19 járvány miatt elrendelt rendkívüli ítélkezési szünet miatt került sor, és az elhalasztott tárgyalások határnapját követően a korlátozások megszűnésével az első adandó alkalommal tárgyalást kellett volna kitűzni, az utóbbi esetében arra hivatkozással, hogy a bíróság a korlátozások megszűnésével az első adandó alkalommal tárgyalást tűzött, amely időszakban az eljárás elhúzódásának alapja össztársadalmi érdek volt. Ezen időszakok levonására azért nem volt lehetőség, mert a bíróság működésének járvány miatti akadályozottsága nyilvánvalóan nem minősül akár a kérelmező mint alperes által kifogásolható, akár a Pevtv.
  3. §-ának
(3)bekezdése szerinti olyan szükségtelenül eltelt, a bíróság érdekkörében felmerült, a bírósági eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartamnak, amelyet a kérelmező kiküszöbölhetett volna. [11] A kérelmezett a
  1. március
  2. és
  3. november
  4. napjai között eltelt 233 nap levonását is azért kérte, mert a bíróság felfüggesztette az eljárást az I. rendű alperes által a kérelmezővel szemben indított, közös tulajdon megszüntetése iránti per jogerős befejezéséig. A végzés indokolása szerint azonban egyrészt a kérelmezett mint másodfokú bíróság helybenhagyta a felfüggesztés tárgyában hozott végzést, másrészt annak elhárítása, illetőleg annak elbírálása, hogy a felfüggesztésre indokolt volt-e, nem olyan kérdéskör, amely a Pevtv.
  5. §-ának
(3)bekezdése körében lenne elbírálandó a kérelmező terhére. Ténybelileg továbbá az I. rendű alperes nem is a kérelmezővel, hanem más peres felekkel szemben indította meg az eljárást. Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.304/2024/2 4 [12] Mindezek alapján nagyobbrészt alaposnak találta a kérelmet a Pevtv. 7. §-ának
(1)és
(2)bekezdései alapján, amelynek és a kérelmezett személyes illetékmentességének figyelembevételével a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 102. §-ának
(1)és
(6)bekezdései alapján határozott a tárgyi illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt kereseti illeték viseléséről. A kérelmezőt az elutasított 336 000 Ft pertárgyérték viszonylatában kötelezte a kérelmezett eljárási költségének viselésére. [13] A kérelmezett fellebbezett a végzéssel szemben, amelyben akként kérte annak részbeni megváltoztatását, hogy az ítélőtábla 441 600 Ft-tal csökkentse a marasztalás összegét. Kérte a kérelmező másodfokú eljárási költségben való marasztalását is. A végzés jogi indokolásának [17], [18], [19] és [20] bekezdéseit kifogásolva megsértett jogszabályként a Pevtv. 15. §-ának
(3)és
(4)bekezdéseit, továbbá az
  1. évi Pp.
  2. §-ának
(1)bekezdését,
  1. §-át,
  2. §-ának
(2)bekezdését és 370/A. §-át jelölte meg és kérte az általa megjelölt további 1104 nap levonását. A végzés [18] bekezdése (260 nap, 104 000 Ft) vonatkozásában fenntartva az ellenirat
  1. pontjában foglaltakat előadta, hogy a bíróság a
  2. május 18-i helyszíni szemlét követően azzal halasztotta el a tárgyalást, hogy új tárgyalási határnapot hivatalból tűz ki. Idézte az
  3. évi Pp.
  4. §-ának
(1)bekezdését, és egyetértve azzal, hogy a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv utóbb a II. rendű alperes címéről elköltözött jelzéssel érkezett vissza, az mégsem zárta ki, hogy a bíróság nyomban, a helyszíni szemlét követően kitűzze a tárgyalást, hiszen a kézbesítés meghiúsulására vonatkozó visszajelentés csak
  1. június 28-án érkezett vissza a bíróságra. A bíróság mindezek ellenére csupán
  2. november 30-án tűzte ki a folytatólagos tárgyalás határnapját
  3. március 13-ra, majd az ügy
  4. február 23-i átosztását követően halasztotta el azt
  5. május 16-ra. A kérelmező jogelődje azonban, bár erre lehetősége lett volna, és
  6. június 19-től előterjeszthette volna, nem élt az
  7. évi Pp. 114/A. §-a
(2)bekezdésének
  1. a)vagy
  2. c)pontja szerinti kifogással, ezért a Pevtv. 15. §-ának
(4)bekezdése alapján továbbra is indokolt ezen időtartam levonása. Az indokolás ugyanezen bekezdésében rögzített megállapítás (további 421 nap, 168 400 Ft) kapcsán szintén fenntartotta az elleniratában foglaltakat, továbbá előadta, hogy a felfüggesztés tárgyául szolgáló per valóban az alapper tárgyát képező ingatlan tulajdonjogának megállapítása iránt volt folyamatban, amelynek kapcsán ismertette az 1952. évi Pp. 152. §-ának
(2)bekezdését is. A tárgyalás felfüggesztését ugyan nem a kérelmező jogelődje indítványozta, az ingatlan tulajdonjogának megállapítása azonban az ítélet előkérdéseként nyilvánvalóan és egyértelműen az érdekében állt. Ha nem így lett volna, élhetett volna a fellebbezési jogával, amelynek hiányában a per tárgyalását felfüggesztő végzés a kérelmező jogelődjének konszenzusával emelkedett jogerőre, azaz a kérelmezői érdek fennállt, ezért a Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése alapján indokolt ezen időtartam levonása is. Az indokolás [19] bekezdése (51 nap, 20 400 Ft), szintén fenntartotta az elleniratában foglaltakat, amelyen túlmenően megismételve a megállapított pertörténetet idézte az 1952. évi Pp. 151. §-ának
(1)bekezdését is, amelynek ellenére a bíróság nem gondoskodott a megidézettek előzetes értesítéséről, hiszen a IV. rendű alperes megjelent a határnapon. Fenntartotta ezért, hogy ezen időszak a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül telt el, és nem szolgálta a bírósági eljárás előrehaladását [Pevtv. 15. §-ának
(4)bekezdése], a kérelmező jogelődje azonban előterjeszthetett volna az eljárás elhúzódása miatti kifogást. Az ugyanezen bekezdés további megállapítása (összesen: 80 + 59 nap, 32 000 + 23 600 Ft) esetében is fenntartotta az elleniratában foglaltakat. Emellett előadta, hogy a bíróság
  1. március 23-án elhalasztotta a
  2. április 20-ra kitűzött tárgyalást a COVID-19 járvány miatt elrendelt rendkívüli ítélkezési szünet miatt azzal, hogy Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.304/2024/2 5 új határnapot hivatalból tűz, majd a rendkívüli ítélkezési szünet megszűnésével
  3. június 10-én tűzött új határnapot
  4. szeptember 7-ra. Majd pedig a veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/
  5. (III.6.) Kormányrendelet alapján a
  6. április 12-re kitűzött tárgyalást halasztotta el
  7. március 8-án, és
  8. április 8-án tűzött ki új határnapot
  9. május 17-re, amelyet
  10. május 5én a bíróság működésében felmerült objektív ok miatt halasztott el
  11. június 16-ra. A fellebbezésében is fenntartotta azonban, hogy a rendkívüli ítélkezési szünet össztársadalmi érdekként a tárgyalás megtartásának, a bíróság működésének akadályát képezte, és nyilvánvalóan negatívan hatott az eljárás időtartamára, ezért a Pevtv.
  12. §-ának
(4)bekezdése alapján változatlanul kérte ezen időszak figyelmen kívül hagyását is. Az indokolás [20] bekezdésével (233 nap, 93 200 Ft) összefüggésben ugyancsak fenntartotta az elleniratban foglaltakat és a megállapított pertörténetet megismételve azt hangsúlyozta, hogy az alapper előkérdését jelentette a felfüggesztés alapjául szolgáló, a közös tulajdon megszüntetése iránti per. Idézve az 1952. évi Pp. 152. §-ának
(2)bekezdését előadta, hogy a tárgyalás felfüggesztése helytálló volt, és bár nem a kérelmező indítványozta, neki is érdekében állt, amelyet bizonyít, hogy nem fellebbezett a döntéssel szemben, amely így a konszenzusával emelkedett jogerőre, ezért a Pevtv. 15. §-ának
(3)bekezdése alapján indokolt ezen időszak levonása. [14] A kérelmező nem tett észrevételt a fellebbezésre. [15] A fellebbezés megalapozatlan. [16] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által pótlólag felterjesztett iratok alapján annyiban kiegészítette az elsőfokú bíróság végzésének indokolását, hogy a kérelmező nem indított eljárást az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt az alapügy elhúzódásával kapcsolatban. [17] Egyebekben pedig az ítélőtábla a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó 370. §-ának
(1)bekezdése alapján fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú végzés kérelmet részben elutasító, a kérelmezettet 625 200 Ft vagyoni elégtétel, a kérelmezőt pedig 8400 Ft eljárási költség megfizetésére kötelező rendelkezéseit. Ezt meghaladóan pedig az elsőfokú bíróság helytálló döntést hozott a kérelmezett marasztalásáról, amelynek indokaival az ítélőtábla – a fellebbezés korlátai között – egyetértett, ezért csak a fellebbezésben foglaltak miatt utal a következőkre. [18] Bár a kérelmezett a fellebbezésben kifogásolta az elsőfokú végzés indokolásának [17] bekezdésében megállapítottakat is (a 2017. január 13-tól 2017. május 18-ig eltelt 126 nap), ezzel összefüggő érvelést nem adott elő (még az elleniratában foglaltakra sem utalt vissza), a részéről általánosan megjelöltekkel szemben pedig az ítélőtábla nem észlelte, hogy az elsőfokú bíróság megsértette volna a Pevtv. 15. §-ának
(3)és
(4)bekezdéseit vagy az
  1. évi Pp.
  2. §-ának
(1)bekezdését,
  1. §-át,
  2. §-ának
(2)bekezdését, illetőleg 370/A. §-át. [19] A fellebbezés részletes indokait illetően pedig az ítélőtábla az elleniratra visszautaló valamennyi fellebbezési hivatkozás kapcsán rögzíti, hogy a másodfokú eljárás nem az elsőfokú eljárás megismétlése, mivel az ítélőtáblának a fellebbezést és az elsőfokú határozatot kell el-, illetőleg felülbírálnia (nem pedig a kérelmet és az elleniratot). Ezért a már Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.304/2024/2 6 az 1952. évi Pp. rendelkezései alapján is kialakult (pl. BH2016. 173.), de a Pp. hatálya alatt is következetes bírói gyakorlat szerint (pl. Kúria Pfv.VI.24.583/2022/6. számú határozat) a fellebbező félnek a fellebbezésben kell feltüntetnie – egyebek mellett – a Pp. 371. §-a
(1)bekezdésének
  1. b)és
  2. d)pontjai körében, hogy a másodfokú bíróság milyen okból változtassa meg az elsőfokú határozat kifogásolt rendelkezését, illetőleg melyek azok az anyagi és/vagy eljárási jogszabálysértések, amelyekre a fellebbezést alapítja. A Pp. már hivatkozott 370. §-a
(1)bekezdésének
  1. mondata értelmében ugyanis a másodfokú bíróság felülbírálati jogköre korlátainak minősülnek a Pp.
  2. §-a
(1)bekezdésének a)-d) pontjaiban megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. Ezért a fellebbező félnek az a fellebbezésben tett előadása, hogy fenntartja az elsőfokú eljárás során tett nyilatkozatait, nem pótolja annak az anyagi vagy eljárási szabálysértésnek a megjelölését, amelyre a fellebbezését alapítja (pl. BDT
  1. 4397.). Mindezek miatt a kérelmezett fellebbezésben hivatkozott ellenirata nem része a fellebbezésnek, ezért az ítélőtábla csak a fellebbezésben ténylegesen feltüntetett hivatkozások alapján bírálhatta el a fellebbezést az alábbiak szerint. [20] A Pevtv. megsértettként hivatkozott
  2. §-ának
(3)bekezdése szerint a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz időtartamába nem számítható bele az az eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartam, amely a kérelmező érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül telt el. A
(4)bekezdés alapján pedig a bírósági eljárás vagy eljárási szakasz időtartamába nem számítható bele az a bírósági eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartam, amely a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül telt el, ha a kérelmező – habár arra jogszabályban biztosított lehetősége volt – nem nyújtott be kifogást az eljárás elhúzódása miatt. [21] A kérelmezett az utóbbira alapított okból alaptalanul sérelmezte a fellebbezésben a
  1. június
  2. napjától
  3. március
  4. napjáig eltelt 260 nap levonásának mellőzését. Az ítélőtábla – indokolatlanul meg nem ismételve az elsőfokú végzés helytálló indokait – szükségesnek tartja annak hangsúlyozását, hogy mivel a II. rendű alperes ismeretlen helyen tartózkodott, idézhető címe hiányában nem tarthattak volna szabályszerű tárgyalást az alapügyben [
  5. évi Pp.
  6. §-ának
(1)bekezdése]. Ezért nincs az eljárás előrehaladásával összefüggő jelentősége, hogy a tárgyalást eleve nem tűzték ki vagy azt a ki(nem)tűzött határnapon kellett volna elhalasztani, így annak sem, hogy – különösen a bíróság mulasztása hiányában –nem terjesztettek elő ezzel összefügésben az eljárás elhúzódása miatti kifogást. Az idézhető cím ismeretében pedig a bíróság nem vitásan kitűzte a tárgyalást, ezért a kérelmezett alaptalanul hivatkozott arra, hogy
  1. június 19-től az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztésének lett volna helye. [22] A kérelmezett alaptalanul sérelmezte az alapper tárgyalásának felfüggesztésével érintett mindkét időszak (a
  2. május
  3. és
  4. július
  5. között eltelt 421 és a
  6. március
  7. és
  8. november
  9. napjai között eltelt 233 nap) mellőzését is. A kérelmezett maga is arra hivatkozott a fellebbezésben, hogy a tárgyalás felfüggesztése mindkét esetben indokolt, azaz a per mielőbbi befejezését szolgáló, bírósági döntésen alapuló eljárási cselekmény volt. Ekként pedig ez az időtartam nem a kérelmező eljárási cselekménye vagy mulasztása miatt keletkezett, így azt nem az idézte elő, hogy a kérelmező nem fellebbezte meg a kérelmezetti bíróság felfüggesztést elrendelő végzéseit, hanem az, hogy a bíróság a saját hatáskörében eljárva felfüggesztette a per tárgyalását, amelynek során nem kötötték sem a kérelmező, sem pedig a kérelmező perbeli ellenfelelének nyilatkozatai vagy kérelmei. Ezért az ilyen levonni kért pertartam nem a kérelmező, hanem a kérelmezett érdekkörében felmerült okból keletkezett, azt tehát a Pevtv.
  10. §-ának
(3)bekezdése alapján nem lehet Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.304/2024/2 7 levonni az eljárás számított időtartamából (pl. Debreceni Ítélőtábla Pkf.I.20.321/2024/2. számú végzés). [23] A kérelmezett a Pevtv. 15. §-ának
(4)bekezdése alapján alaptalanul hiányolta a
  1. január 7-től
  2. február 26-ig eltelt 51 nap levonását is. A fellebbezés e vonatkozásban részben meg nem engedett ellenkérelem-változtatást is tartalmazott, mivel bár az alapügy iratai alapján már az elleniratban is megtehette volna, az elsőfokú eljárás során nem vitatta a kérelmet abból az okból, hogy az alapper IV. rendű alperesét nem értesítették a
  3. január 13-ra kitűzött tárgyalás hivatalbóli elhalasztásáról. Az ítélőtábla ezért a Pp.
  4. §-ának
(1)bekezdése alapján elutasította e meg nem engedett ellenkérelem-változtatást. A fellebbezés pedig egyebekben az ellenirat érveit tartalmazza, amelyekkel összefügésben az ítélőtábla egyrészt szükségtelenül nem ismétli meg az elsőfokú végzés helytálló indokát, másrészt azonban utal arra is, hogy a kérelmezetti bíróság a tárgyalás elhalasztásával együtt kitűzte a következő tárgyalást. E tárgyalás határnapja pedig az elhalasztott tárgyalástól számított
  1. napra esett, amellyel kapcsolatban megállapítható, hogy a bíróság eljárása nem volt inaktív. Másrészt annak a rögzítése is szükséges, hogy a bírói gyakorlat alapján (pl. BDT
  2. 4600.) azt, hogy a vagyoni elégtételt érvényesítő fél terhére ítélhető-e meg, hogy az adott bírósági mulasztással szemben nem vette igénybe az eljárás elhúzódása miatti kifogást, mindig az egyes mulasztások gondos vizsgálatával, egyedileg, a jogintézmény céljával, a sérelem orvoslására alkalmasságával és mindezek alapján a féltől elvárható magatartással összefüggésben kell értékelni. A féltől a bíróság inaktív magatartása miatti eljárás elhúzódásának megakadályozása esetén az az elvárható, hogy akkor terjesszen elő emiatt kifogást a folyamatban lévő perben, ha a bíróság olyan mértékben mulasztotta el az észszerű időn belüli eljárási cselekmények kötelezettségét, amely a rá vonatkozó eljárási szabályok betartásában alappal bízó fél számára nyilvánvaló és egyértelműen felismerhető, az eljárási kötelezettség megszegésére vonatkozó jelzéstől pedig alappal várhatja a sérelem kellő időben és eredményességgel történő orvoslását. A kérelmezett által sérelmezett kérelmezői „mulasztás” azonban nem volt ilyen. [24] A kérelmezett alaptalanul kérte a fellebbezésben a Pevtv.
  3. §-ának (immáron csak)
(4)bekezdése alapján a
  1. március 23-tól
  2. június 10-i eltelt 80 nap, valamint a
  3. március 8-tól
  4. május 5-ig eltelt 59 nap levonását a COVID-19 járvány miatt elrendelt rendkívüli ítélkezési szünet miatt elhalasztott tárgyalások miatt. A fellebbezésében már kizárólag a Pevtv.
  5. §-ának
(4)bekezdésére hivatkozott, azonban maga sem állította, hogy a kérelmezőnek emiatt az itt szabályozottak szerinti, az eljárás elhúzódása miatti kifogást kellett volna előterjesztenie, ha igen mikortól. Emellett az ítélőtábla a teljeség kedvéért utal arra is, hogy a bírói gyakorlat alapján a járványügyi helyzet miatt kialakított veszélyhelyzeti perrendből következő későbbi tárgyaláskitűzés - függetlenül attól, hogy azok elhárítására az alapperben eljáró bíróságnak jogszabályon alapuló eljárási jogi lehetősége nem volt - önmagában nem ad lehetőséget a figyelembe vehető időtartam csökkentésére (BDT
  1. 4700.). Ennek másik oldalát pedig az jelenti a következetes bírósági gyakorlat szerint, hogy mivel e körülmény elháríthatatlan, az ezzel felmerült időmúlás következményeit a Pevtv. szabályozási koncepciója miatt a kérelmezett köteles viselni. A jogalkotó kizárólag a kérelmező, illetőleg az eljárt bíróság érdekkörében felmerülő elhárítható ok miatt (amennyiben a kérelmező az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztését elmulasztotta) szükségtelenül eltelt időtartamok levonását teszi lehetővé; azaz olyan modellt alkotott, melyben meghatározta azon időtartamot, amelynek meghaladása esetén a felet az eljárás észszerű időn belüli befejezéséhez fűződő alapvető jog megsértése miatt kompenzáció illeti, Debreceni Ítélőtábla I.Pkf.20.304/2024/2 8 és amelyben a kompenzáció összegét kizárólag a fél saját felróható magatartása csökkenti (pl. Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.116/2023/2., Pkf.II.20.008/2024/
  2. számú végzések). [25] Az ítélőtábla mindezek alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét a Pp.
  3. §-ának
(2)bekezdése alapján. [26] A másodfokú eljárás során pernyertesnek minősülő kérelmező nem támasztott költségigényt, ezért arról nem kellett határozni. [27] Az állam a Pp. 102. §-ának
(1)és
(6)bekezdései alapján viseli az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett fellebbezési illetéket az illetékmentes kérelmezett helyett. Debrecen,
  1. augusztus
  2. Dr. Bakó Pál s.k. a tanács elnöke, Dr. Árok Krisztián s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Tibor Tamás s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.