A határozat elvi tartalma: A felperes által az előkészítő iratban az alpereshez intézett fizetési felszólítás nem minősül keresetfelemelésnek, mert az nem irányult az alperes marasztalására és nincs benne a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem, így a pertárgyértéket az eredetileg előterjesztett kereseti kérelem alapján kell meghatározni. ... Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.280/2022/
- A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró Felperes1 (felperes címe) felperesnek dr. Kaszás Eszter ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt Alperes1 (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- március
- napján kelt 6.G.40.671/2020/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- és
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és a felperes által az alperesnek fizetendő perköltség összegét 92.191 (Kilencvenkettőezer-százkilencvenegy) forintra, továbbá 15.000 (Tizenötezer) forint + áfa összegre leszállítja. A felperest mentesíti az államnak külön felhívásra fizetendő 1.485.000 (Egymillió-négyszáznyolcvanötezer) forint kereseti illeték megtérítése alól; kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 237.600 (Kettőszázharminchétezer-hatszáz) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperesnek 15 napon belül 1.592.191 forint perköltség, valamint az államnak külön felhívásra 1.485.000 forint illeték megfizetésére. A határozat indokolása szerint az elsőfokú bíróság a felperes végleges kereseteként 30.000.000 forintnak a
- márciusi 280 forint/svájci frank árfolyammal számított összege, azaz 105.653 svájci frank kár és ennek évi 5 %-os késedelmi kamata megfizetésére irányuló Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.280/2022/6 2 keresetet bírálta el, és azt a felperes által eshetőlegesen megjelölt jogalapok (a szerződésszegéssel okozott kárfelelősség szabályai, a rosszhiszemű jogalap nélküli birtoklás szabályai és a szerződésen kívül okozott károkért való kárfelelősség szabályai) egyike alapján sem látta teljesíthetőnek. Megállapította, hogy az alperes a felperessel kötött szállítmányozási szerződésből származó kötelezettségét szerződésszerűen teljesítette, így a szerződésszegés nem nyert bizonyítást, amint az sem, hogy az alperes szállítmányozóként a visszterhes raktározási szerződés lejártát követően jogalap nélkül tartotta birtokában a per tárgyát képező műalkotást és szintén bizonyítottság hiányában nem látta alkalmazhatónak a szerződésen kívül okozott károkért való kárfelelősség szabályait. Miután a kereset jogalapját egyik érvényesített jog szerint sem látta fennállónak, a kár összegszerűségét – ebben a körben azt, hogy a felperes és közeli hozzátartozója között létrejött, közokiratba foglalt egyezség alkalmas-e annak alátámasztására – nem vizsgálta. A perköltség viseléséről a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
- §
(1)bekezdése alapján határozott azzal, hogy az alperes perköltsége a rPp. 75. §
(2)bekezdése és a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) alapján megállapított bruttó ügyvédi munkadíjból, valamint az alperes által előlegezett 92.191 forint fordítói díjból áll és a felperes a nála felmerült, általa előlegezett valamennyi költséget a pervesztessége miatt maga köteles viselni. A felperes a 250.000 forintról 30.000.000 forintra felemelt keresete után az illetékkülönbözetet nem rótta le, amelynek megfizetésére a rPp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte. A felperes fellebbezésében tartalma szerint [rPp. 3. §
(2)bekezdése] kérte az elsőfokú ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezésének részbeni megváltoztatását és az elsőfokú perköltségnek a pertárgyérték alapján számított 15.000 forint ügyvédi munkadíjra, továbbá az általa már teljesített 15.000 forint eljárási illetékre való leszállítását, valamint az alperes kötelezését a másodfokú perköltség megfizetésére, de nem látta akadályát a rPp. 252 §
(2)bekezdése alkalmazásának sem. Fellebbezésében és annak indokait kiegészítő beadványában az elsőfokú ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezéseit azért tartotta jogszabálysértőnek, mert a kereset összegét az elsőfokú ítéletben figyelembe vett 30.000.000 forintra nem emelte fel, az érvényesített kárának összege és ekként a pertárgy értéke az elsőfokú eljárás során végig 250.000 forint volt. A keresetváltoztatásra is irányadó rPp. 121. §
(1)bekezdés e) pontjának megfelelő 30.000.000 forint kár megtérítésére irányuló határozott, a bíróságnak címzett kereseti kérelmet nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság nem jelölte meg, hogy melyik beadványát tekintette keresetváltoztatásnak, a
- augusztus 17-én kelt beadványában azonban csupán felszólította az alperest a kárának megfizetésére, de az ott írt követelést nem tette a per tárgyává. Az elévülés megszakításának érdekében az alperesnek szóló fizetési felszólítás a magyar nyelv szabályai szerint sem értelmezhető a bíróságnak címzett kereseti kérelemként előadott keresetváltoztatásnak, mert a bíróságot nem kérte arra, hogy ebben az összegben marasztalja az alperest. Az elsőfokú bíróság ezért a rPp.
- §
(1)és
(2)bekezdéseinek megsértésével tekintette a beadványában foglaltakat keresetfelemelésnek és ezt az álláspontját az elsőfokú ítélet meghozataláig nem hozta a felperes tudomására, a rPp. 117. §
(2)bekezdés b) pontjában foglaltakat megsértve nem tüntette fel a jegyzőkönyvben, a felperest nem hívta fel a kereseti illeték kiegészítésére. Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.280/2022/6 3 Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet fellebbezéssel támadott rendelkezéseinek helybenhagyására irányult, mert álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rPp. 75. §
(2)bekezdésében és 78. §
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelően kötelezte a pervesztes felperest a perköltség viselésére. Kiemelte, hogy az elsőfokú eljárásban csatolta a jogi képviselője által kiállított számlát, amiben foglalt költségek az alperes oldalán a perben szükségszerűen felmerült kiadások. Álláspontja szerint a számlával teljeskörűen bizonyította. az ügyvédi munkadíjat, így annak viselésére az elsőfokú bíróság a felperest jogszerűen kötelezte, ezen felül 92.191 forint fordítási költséget is előlegezett, amely szintén a pervesztes felperest terheli. Kiemelte, hogy a felperes folyamatos keresetváltoztatásaira tekintettel a jogi képviselőnek sok beadványt kellett szerkeszteni és az alperes képviselője – ellentétben a felperessel – minden tárgyaláson megjelent. Az eljárás elhúzódása kiemelkedő terhet jelentett számára, az elsőfokú eljárásban őt terhelő kötelezettségnek eleget tett, beadványait két nyelven nyújtotta be, amelyhez képest a felperes a bíróság felhívásait, bizonyítási kötelezettségét nem teljesítette. A Fővárosi Ítélőtábla a rPp. 256/A. §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltakra irányuló fellebbezést a felperes kérelme alapján tárgyaláson bírálta el, amelynek során nem érintette az elsőfokú ítéletnek a per főtárgyára vonatkozó, keresetet elutasító rendelkezését, ami a rPp. 228. §
(4)bekezdése szerint elsőfokon jogerőre emelkedett. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes fellebbezését alaposnak találta. Az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett keresetet elutasító rendelkezésére figyelemmel nem volt és nem is lehetett a másodfokú eljárásban vitás, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban teljes egészében pervesztes lett, így a rPp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes perköltségének viselésére. A felperes fellebbezésében az alperes részére megítélt perköltségnek azokat az elemeit (ügyvédi munkadíj, kereseti illeték) támadta, amelyek számítási alapját a pertárgy értéke jelenti, nem tért ki az alperes által előlegezett 92.191 forint fordítói díjra, amely a rPp. 75. §
(1)bekezdése szerint szintén a perköltség részét képezi és amelyet a rPp. 78. §
(1)bekezdése szerint teljes pervesztesség mellett – mint a perbeli esetben – a pervesztes fél a pertárgy értékétől függetlenül köteles megtéríteni a költségeket előlegező pernyertes fél részére. A másodfokú eljárásban ezért abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes a keresetét – ahogy azt az elsőfokú bíróság az ítéletében a kereseti kérelem körében rögzítette és a perköltség számításánál figyelembe vette – valóban felemelte-e 250.000 forintról 30.000.000 forintra. Az elsőfokú bíróság a 6.G.40.671/2020/21-I. számú végzésből kitűnően a felperes
- augusztus 17-én kelt beadványában foglaltakat tekintette keresetfelemelésnek, mert a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.280/2022/6 4 végzéssel az alperest a felemelt keresettel kapcsolatos ellenkérelem előterjesztésére hívta fel. Ennek a beadványnak az utolsó bekezdésében a felperes felszólította az alperest, hogy „…a felperes teljes kárát, a magyar bíróság által jogerősen megítélt 30.000.000 forintnak a
- márciusi, 283 forintos árfolyamon számolt összegét, 105.653 svájci frankot a tőkeösszeg után a ZGB (Svájci Polgári Törvénykönyv) szerint fizetendő évi 5 %-os kamattal együtt 15 napon belül utalja át a felperes számára”. Ezt a felperesi nyilatkozatot a felperes helytálló érvelése szerint a következők miatt nem lehetett keresetfelemelésnek tekinteni. A kereset összegének megváltoztatására irányuló kérelemre is alkalmazandó rPp.
- §
(1)bekezdés e) pontja szerinti kereseti kérelemnek a bírósághoz címzett határozott kérelem minősül, amely pénzfizetésre irányuló marasztalási kereset esetén magában foglalja egyrészt a marasztalási összeget, másrészt a bírósághoz intézett azon kérelmet, hogy a bíróság az alperest ennek megfizetésére kötelezze. Ennek megfelelően keresetfelemelésnek, vagyis a kereset összege megváltoztatásának csak az olyan bírósághoz intézett kérelem minősül, amely az alperes marasztalására irányul és amelyből kitűnik, hogy a korábbi kereseti kérelmével szemben a felperes milyen összeg megfizetésére kéri kötelezni az alperest a bíróságtól. Mindezeknek a követelményeknek a felperes
- augusztus 17-i beadványának utolsó bekezdésében foglalt nyilatkozat a tartalma alapján nem felel meg, mert annak címzettje nem a bíróság, hanem az alperes, tárgya pedig nem az alperessel szemben a bíróságtól kért jogvédelem, vagyis az alperes meghatározott összeg megfizetésére kötelezése, hanem az alperes önkéntes teljesítésre való felhívása. Ahogy arra a felperes a fellebbezésében helytállóan utalt az alperes részére szóló fizetési felszólítást a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint sem lehet a bírósághoz címzett keresetfelemelésnek tekinteni. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság megsértette a rPp.
- §
(2)bekezdésében foglalt, a felek nyilatkozatához, illetve a kereseti kérelemhez való kötöttség elvét, mert olyan felperesi nyilatkozatot tekintett keresetfelemelésnek, amely sem a tartalma, sem pedig az elnevezése alapján nem minősülhetett annak. Ebből következően a 30.000.000 forint kártérítési igény elbírálásával a rPp. 215. §-át megsértve túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, amely eljárási szabálysértéseknek azonban nem volt az ügy érdemi elbírálására kiható, a rPp. 252. §
(2)bekezdésének alkalmazását szükségessé tevő jelentősége, mert az elutasító döntés azon alapult, hogy a felperest a keresettel érvényesített jog nem illeti meg, jogalap hiányában egyik kárfelelősségi alakzat alapján sem jogosult arra, hogy kárai megtérítését az alperestől követelje. A kár összegszerűségét az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, a felperes pedig fellebbezésében a per főtárgya tekintetében az elsőfokú döntést nem támadta. A jogszabálysértésnek a pertárgy értékét és ekként a perköltség összegét érintő következménye a felperes fellebbezése alapján a másodfokú eljárásban orvosolható volt. Miután az elsőfokú bíróság nem tekinthette volna a felperes beadványában foglaltakat keresetfelemelésnek, nincs jelentősége annak, hogy ezt az elsőfokú eljárásban a felperes tudomására hozta-e, ezért a Fővárosi Ítélőtábla csupán megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság a 69. sorszámú végzésével – amely határozatot a rPp. 99. §
(2)bekezdése alapján
- március 25-én a felperes részére kézbesítettnek kellett tekinteni – tájékoztatta arról a felperest, hogy a
- augusztus 17-i beadványában foglaltakat tekinti végleges keresetnek és ezzel kapcsolatosan az idegen pénznemben való marasztalással összefüggésben hiánypótlásra hívta fel, amire a felperes nem nyilatkozott. Az elsőfokú bíróság a 30.000.000 forint megfizetésére Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.280/2022/6 5 irányuló keresetet még abban az esetben sem tekinthette volna végleges keresetnek, ha a felperes a keresetét az előbbi összegre valóban felemelte volna, mert
- augusztus 17-ét követően a
- április 10-én kelt beadványában egyértelműen 250.000 forint kár és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A fentieknek azonban azért nem volt jelentősége, mert az elsőfokú bíróság a felperes
- augusztus 17-i beadványában foglalt nyilatkozatát attól függetlenül sem tekinthette keresetfelemelésnek, hogy a felperesnek az elsőfokú eljárásban módjában állt vagy sem ez ellen az értelmezés ellen tiltakozni. A tárgyalási jegyzőkönyvben csak a tárgyaláson szóban előadott keresetfelemelést kell feltüntetni, amennyiben arra írásban kerül sor, elegendő, ha a bíróság a vonatkozó beadvány ismertetésével teszi azt az eljárás részévé és a jegyzőkönyvben csupán az ismertetésre utal. A felperes elsőfokú eljárásban előterjesztett és a bíróság által elbírálandó kereseti kérelme 250.000 forint kár és késedelmi kamatai megfizetésére irányult, ezért a rPp.
- §
(1)bekezdése szerint ezt az összeget kellett a pertárgy értékének és az illeték alapjának tekinteni, amelyhez képest az elsőfokú bíróság az alperes részére megítélt ügyvédi munkadíj és a kereseti illeték megállapításánál 30.000.000 forintos pertárgyérték alapján számolt. A helyes számítás szerint az IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja alapján az alperest a pertárgyérték 5 %-át kitevő, de legalább 10.000 forint ügyvédi munkadíj illeti meg, amit a felperes a fellebbezésében 15.000 forintban kért megállapítani. E nyilatkozathoz való kötöttségre, továbbá arra figyelemmel, hogy az alperes képviselője általános forgalmi adó fizetésére köteles a Fővárosi Ítélőtábla a perköltség körében az ügyvédi munkadíjat 15.000 forint + áfa összegben állapította meg. A fellebbezési ellenkérelem kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy az IM rendelet 3. §
(2)bekezdésében meghatározottól eltérő összegű ügyvédi munkadíj megállapítására abban az esetben van lehetőség, ha a fél munkadíjként a közte és a képviselője között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díjat érvényesíti az IM rendelet
- §-a alapján. Ennek azonban elengedhetetlen feltételét jelenti a megbízási díj összegének a megbízási szerződés csatolásával való igazolása, amit az alperes képviselője által hivatkozott számlák nem pótolnak, mert azok egyrészt nem tartalmaznak utalást arra, hogy az alperes a jogi képviselőjével megbízási szerződést kötött, másrészt az abban meghatározott megbízási díj összegére sem. A Fővárosi Ítélőtábla nem látott lehetőséget az IM rendelet
- §
(6)bekezdése alapján a munkadíj jogszabály szerint számítottnál magasabb összegben való megállapítására a fellebbezési ellenkérelemben előadott körülményekre figyelemmel sem. Az eljárás elhúzódását érintően nem volt figyelmen kívül hagyható, hogy a keresetlevél ugyan
- január 31-én érkezett a bíróságra, azonban a külföldi székhelyű alperes részére való kézbesítés miatt az alperes
- március
- napján terjesztette elő az ellenkérelmét, amelyhez képest a per két év elteltével befejeződött, amely időtartam alatt az alperes kétségkívül előterjesztett alaki védekezést és érdemi ellenkérelmet, valamint a bíróság felhívására, a felperes beadványaiban foglaltakra nyilatkozatot tett, azonban számos esetben beadványaiban a korábban már előadott jogi érvelését és okfejtését ismételte meg, a két nyelven való benyújtással kapcsolatosan felmerült költségei megtérítésére pedig az ügyvédi munkadíjtól függetlenül tarthatott igényt. A felperes a 250.000 forintos pertárgyérték mint illetékalap szerint fizetendő kereseti illetéket [az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
- §
(1)bekezdés, 42. § Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.280/2022/6 6
(1)bekezdés a) pont] vagyis 15.000 forintot a keresetlevél benyújtásakor megfizette, az Itv. 41. §
(1)bekezdése a fentebb megjelölt eljárási szabálysértés miatt nem volt alkalmazható, ezért a felperesnek további kereseti illeték fizetési kötelezettsége – amelyre egyebekben az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás alatt nem is hívta fel – nem volt. A Fővárosi Ítélőtábla mindezen indokokra tekintettel az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit a rPp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes által fizetendő perköltség összegét az általa nem vitatott összegű fordítói díjra és 15.000 forint + áfa ügyvédi munkadíjra leszállította, valamint mentesítette a további illetékfizetési kötelezettség alól. A fellebbezés eredményre vezetett, ezért az alperes a rPp. 239. §-a alapján alkalmazott 78. §
(1)bekezdése szerint köteles a felperes másodfokú perköltségének megtérítésére, amelynek körében a rendelkezésre álló adatok szerint a fellebbezési illeték összegét lehetett figyelembe venni. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezési illeték alapjának az Itv. 39. §
(1)bekezdése szerint a perköltségből vitássá tett követelésrész értékét tekintette, ennek alapján az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerint számított fellebbezési illeték 237.600 forint, amelynek megfizetésére az alperest kötelezte. A felperes ehhez képest 11.900 forinttal magasabb összegű fellebbezési illetéket fizetett meg, ezért az Itv. 80. §
(1)bekezdés
- f)és
- g)pontjai alapján a szükségtelenül megfizetett összeget az állami adóhatóságtól visszaigényelheti. Budapest, 2023. március 7. Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. a tanács elnöke Dr. Matosek Edina s.k. s.k. Dr. Felker László előadó bíró bíró