← Magyarország

Gf.30182/2023/4 – Szegedi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: Anyagi felülbírálatot lehetővé tevő – az ítélet megváltoztatására irányuló, anyagi jogi jogszabálysértést megjelölő és ennek indokát adó – fellebbezési kérelem hiányában a másodfokú bíróság anyagi jogi felülbírálatot nem gyakorolhat, így az elsőfokú bíróság anyagi jogi álláspontjának helyességét, és ezzel összefüggésben a bizonyítás szükségessége körében elfoglalt álláspontját nem bírálhatja felül. Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.182/2023/

  1. A felperes: felperes neve (felperes székhelye) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Petrovszki Anett kamarai jogtanácsos (címe) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Vígh Attila ügyvéd (címe) A per tárgya: Vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Gyulai Törvényszék 5.P.20.103/2023/10/II. A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma: Az alperes 5.P.20.103/2023/
  2. ÍTÉLET Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.182/2023/4 2 Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy a feleket az ügyben megillető tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére előzetesen megfizetett 48 000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illeték viselésére az alperes köteles. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A tényállás [1] Az alperes alapításától a adós neve Kft. „f.a.” (a továbbiakban: adós) vezető tisztségviselője volt. [2] Az adóssal szemben a felperes
  3. október
  4. napjától adótartozás behajtása érdekében végrehajtást folytatott, amely nem vezetett eredményre. [3] Az adós a
  5. évre közzétett beszámolója szerint a
  6. december 31-i mérleg fordulónapon 3 335 000 forint forgóeszközzel rendelkezett, amelyből követelés 2 954 000 forint és pénzeszköz 381 000 forint, míg a rövid lejáratú kötelezettségeinek összege 19 703 000 forint. [4] A felperes
  7. szeptember
  8. napján előterjesztett – az adós által elismert – kérelmére a Gyulai Törvényszék 14.Fpk..../..../
  9. számú végzésével elrendelte az adós felszámolását, a felszámolás kezdő időpontja
  10. március
  11. napja. [5] Az adós felszámolási eljárása során a felperes 17 576 792 forint hitelezői igényt jelentett be, amelyet a felszámoló nyilvántartásba vett. [6] A felszámoló által előterjesztett zárómérleg azt tartalmazza, hogy a felperes követeléséből 5 271 forint megtérülése várható. [7] Az adósnak az alapításától kezdődően
  12. január
  13. napjáig tagja volt személy 1 neve, az alperes hozzátartozója, aki az adós részére
  14. október
  15. napja és
  16. december
  17. napja között összesen 8 000 000 forint tagi kölcsönt nyújtott,
  18. december 31-i visszafizetési határidővel. Az adós a tagi kölcsönből
  19. szeptember
  20. napján 3 000 000 forintot,
  21. november
  22. napján 3 000 000 forintot és
  23. december
  24. napján 800 000 forintot fizetett vissza. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.182/2023/4 3 A felperes keresete és az alperes védekezése [8] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően az alperes vezetői feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el, és ezáltal az adós vagyona 3 800 000 forinttal csökkent. Érvényesíteni kívánt jogként a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  25. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §

(1)bekezdését és a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi V. törvényt (továbbiakban: Ptk.) 3:
  2. §-át jelölte meg. Állította az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete
  3. szeptember
  4. napján, a felszámolási eljárás lefolytatás iránti kérelem előterjesztésekor fennállt, mivel ekkor igazolta az adóssal szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelenségét, és az adós a kérelemben foglaltakat elismerte. Álláspontja szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az alperes a tagi kölcsön visszafizetésével a hitelezői érdekeket sértő módon járt el. Az alperes ugyanis a így olyan követelést rendezett, amely a felszámolás kezdő időpontja után a Cstv.
  5. §
(1)bekezdés
  1. ha)pontja szerinti követelésként csak az e), f), illetve
  2. g)kategóriás követelések kiegyenlítése után fizethető ki. [9] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét, mivel több nagyobb értékű munka lehetősége volt kilátásban 2021. évre, amelyből az adós tartozásait rendezni tudta volna. Megítélése szerint a vezetői felelősség megállapítása körében szükséges vizsgálni a felperes követelésének összegét adónemenkénti bontásban és keletkezési sorrendben 2019. októberétől kezdődően a felszámolás iránti kérelem benyújtásáig. Az erre vonatkozó adatok előadására a felperest kérte kötelezni, bizonyítási szükséghelyzetre hivatkozva. Véleménye szerint a tagi kölcsön visszafizetése nem jelentett indokolatlan üzleti kockázatot. Az elsőfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkezte után ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezáltal az adós vagyona 3 800 000 forinttal csökkent. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 30 000 forint perköltséget, míg az államnak 36 000 forint eljárási illetéket. Határozatának indokolásában rögzítette, az alperes nem vitatta az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét és a kifizetések tényét, mint ahogyan azt sem, hogy tudomása volt az adóssal szemben 2019. október 21. napján indult végrehajtási eljárásról. [11] Nem találta megalapozottnak az alperes bizonyítási szükséghelyzetre való hivatkozását, mivel vezetői tisztségéből adódóan minden irat rendelkezésére állt. Szükségtelennek tartotta az adótartozás adónemenkénti bontásban való tisztázását, ugyanis a végrehajtási eljárásban az alperes nem vitatta a fennálló tartozást, a felperes 2020. évi kifizetésekre alapította keresetét, és a vezetői felelősség megállapítása iránti per nem szolgálhat a végrehajtási eljárás jogorvoslatául. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.182/2023/4 4 [12] Rámutatott, a Cstv. 57. §
(1)bekezdés
  1. h)pont
  2. ha)alpontja értelmében csak a törvényi sorrendben előrébb álló követelések kifizetése után teljesíthető a felszámolás során az adós vagyonából azon követelések kielégítése, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja. Ezért személy 1 neve a felszámolási eljárás befejezésekor kizárólag akkor nyerhetett volna kielégítést, ha a követelését megelőző tartozások kiegyenlítésre kerültek. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően a személy 1 neve által nyújtott tagi kölcsönből 3 800 000 forint visszafizetésével az alperes az adós vagyonát csökkentette, figyelmen kívül hagyva a hitelezők érdekeit. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [13] Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, a bizonyítási szükséghelyzetre a felperes adóssal szembeni követelésének összegszerűségét illetően azért hivatkozott és kérte felperes felhívását a követelése részletezésére, mivel három éve nincs az adatok birtokában. Érvelése szerint a felperes követelésének részletezése azért szükséges, mert annak jelentősége lehet a vezetői felelősség megállapításában. Sérelmezte ezért a felperes felhívására vonatkozó kérelme mellőzését, mint ahogyan azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem tekintette meg a felszámolási eljárás iratanyagát. [14] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, az alperes az adós törvényes képviselője volt, így az adós működésére, az adóügyeire vonatkozóan információval kellett rendelkeznie. Amennyiben pedig korábban az adóhátralék összegére vonatkozóan kételyei merültek volna fel, a szükséges adószámla egyeztetéseket módjában állt volna elvégezni, akár a végrehajtási eljárás megindítása előtt, akár azt követően. Megítélése szerint a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti perben a felperesnek nem kell külön bizonyítania a hitelezői igényként nyilvántartásba vett követelése összegét. Az ítélőtábla döntésének indokai [15] A fellebbezés alaptalan. [16] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 370. §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a fellebbezés 371. §
(1)bekezdésében megjelölt tartalmi követelményei körében előadottak. E jogszabályi rendelkezésből következik, hogy korlátot nem csak az képez, hogy a fellebbező fél milyen tartalmú másodfokú döntést kér, hanem az is, hogy ezt milyen indokkal teszi, melyik eljárási vagy anyagi jogszabály megsértésére hivatkozik. Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.182/2023/4 5 [17] Az alperes fellebbezésében kizárólag az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte eljárási szabálysértés miatt a Pp. 381. §-a alapján, fellebbezési kérelme – annak tartalma szerint – a Pp. 369. §
(1)bekezdése szerinti felülbírálti jogkör gyakorlására, az elsőfokú eljárás szabályszerűségének vizsgálatára irányult. A másodfokú bíróság felülbírálti jogkörét az alperes által megjelölt körben gyakorolhatta, és abban a körben az általa megjelölt – a fellebbezés tartalma szerint megállapítható – jogszabálysértéseket vizsgálhatta, arról kellett döntenie, hogy az alperes által megjelölt eljárási szabálysértés fennáll-e, ha igen az lényeges eljárási szabálysértés-e és annak orvoslása a másodfokú eljárásban elvégezhető-e vagy emiatt szükséges-e a Pp. 381. §-a alapján az eljárás megismétlése. [18] Az alperes hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértésként a fellebbezésben megjelölt bizonyítások elmulasztását sérelmezte. [19] A Pp. 276. §
(1)bekezdése értelmében a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett rendel el bizonyítást. Ugyanezen szakasz 276. §
(5)bekezdése szerint pedig a bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. Lényeges ugyanakkor, a Pp. 276. §
(2)bekezdése akként rendelkezik, hogy a bíróság bizonyítást hivatalból akkor rendelhet el, ha azt törvény megengedi. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésére alapított igényt illetően törvény nem ad lehetőséget a bíróságnak bizonyítás hivatalbóli elrendelésére, ezért az ilyen igény érvényesítésére irányuló perben a bíróság akkor folytathat le bizonyítást, ha azt a felek indítványozzák. Az alperes az elsőfokú eljárásban bizonyítási szükséghelyzetre hivatkozva kizárólag a felperes felhívását kérte a követelése összegének részletezésére, más bizonyítási indítványa nem volt. Következésképpen az elsőfokú bíróságnak az adóssal szembeni felszámolási eljárás iratainak beszerzésére irányuló bizonyítást nem lehetett és kellett lefolytatnia, így annak elmaradása nem eljárási szabálysértés. [20] Az elsőfokú bíróság az alperes bizonyítási szükséghelyzetre hivatkozással kért bizonyítási indítványát azért mellőzte, mert azt a jogvita elbírálása körében szükségtelennek találta. Ennek oka pedig – a bizonyítási szükséghelyzet fennálltának hiánya mellett – az volt, hogy anyagi jogi álláspontja szerint a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti megállapítási perben a hitelezői igény nem vizsgálható {elsőfokú ítélet [15] bekezdés}. A szükségtelennek tartott bizonyítás mellőzésével az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést nem követett el, így az ítélet hatályon kívül helyezésének lehetősége – eljárási szabálysértés hiányában – fel sem merülhet. Anyagi felülbírálatot lehetővé tevő – az ítélet megváltoztatására irányuló, anyagi jogi jogszabálysértést megjelölő és ennek indokát adó – fellebbezési kérelem hiányában a másodfokú bíróság anyagi felülbírálatot nem gyakorolhatott, így az elsőfokú bíróság anyagi jogi álláspontjának helyességét, és ezzel összefüggésben a bizonyítás szükségessége körében elfoglalt álláspontját nem bírálhatta felül (hasonlóan: BDT
  1. 4671). Nem lehetett ezért olyan ok fennálltát megállapítani, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolná. [21] A Pp.
  2. §-a alapján, ha a fél az ítélet megváltoztatásár irányuló kérelem nélkül kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezését kérte és a fellebbezése megalapozatlan, a másodfokú bíróság ítéletével – az ügy érdemét nem érintve – az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Miután az alperes hatályon kívül helyezés iránti fellebbezési kérelme alaptalan volt, és az elsőfokú ítélet megváltoztatását nem kérte, a másodfokú eljárásban a Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.182/2023/4 6 vezetői felelősség Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében meghatározott feltételei érdemben nem voltak vizsgálhatók. [22] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  1. §-a alapján – az ügy érdemét nem érintve – helybenhagyta. [23] Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a feleket az illetékekről szóló
  2. évi XCIII. törvény
  3. §
(1)bekezdés v) pontja értelmében megillető illetékfeljegyzési jog ellenére előzetesen megfizetett fellebbezési eljárási illeték viselésére pervesztessége folytán a Pp. 102. §
(1)bekezdése alapján az alperes köteles. [24] A felperes másodfokú perköltsége felszámítását elmulasztotta, ezért arról az ítélőtábla nem rendelkezhetett [Pp. 81. §
(1)bekezdés és 82. §
(3)bekezdés]. [25] Megjegyzi csupán az ítélőtábla, amennyiben érdemben vizsgálható lett volna a fellebbezésben megjelölt bizonyítások lefolytatásának szükségessége, eltérő döntést az sem eredményezett volna. [26] A Ptk. 3:118. §-a szerinti vezetői felelősséget tételesen kimondó és ezzel együtt alkalmazandó Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti kereset kártérítési felelősséget állapít meg, amely alapján a felperesnek kell állítania és bizonyítania – a felszámolás speciális szabályait is figyelembe véve – az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztét, és időpontját, amikor már a fizetésképtelenség fennállt, – az ezt követően kifejtett a hitelezők érdekeit figyelmen kívül hagyó vezetői magatartást (vagy mulasztást), amellyel az adós társaság vagyona csökkent vagy a hitelezői követelések teljes kielégítését meghiúsíthatja, – és az ezek közötti okozati összefüggést. [27] E feltételek közül elsőként a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztének időpontját kell vizsgálni. Ez az az időpont a Cstv. 33/A. §
(3)bekezdése értelmében, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták, vagy az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság mellett látniuk kellett, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. Ennek fennállása alatt a vezető tisztségviselőnek a hitelezői érdekeket szolgálva kell gazdálkodnia. Ez a kötelező gazdálkodási elv addig áll fenn, amíg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet (BH
  1. 188). A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet akkor következik be, amikor az adós a tartozásait likvid vagyon hiányában nem képes kifizetni (objektív feltétel), és erről a vezető tisztségviselő tudomást szerzett vagy gondos eljárás esetén tudomást kellett volna szereznie (szubjektív feltétel). A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet megállapíthatóságához szükséges objektív feltétel akkor áll be, amikor az adós esedékes tartozásának összege meghaladja a társaság likvid vagy könnyen likviddé tehető vagyonát, és ezt a helyzetet a tartozások átütemezésével, esetleg reálisan visszafizethető kölcsön felvételével vagy más módon nem hárították el. A tartozás esedékességkor történő kielégítésének képessége tehát likvid pénzeszköz meglétét feltételezi, Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.182/2023/4 7 vagyis nem elegendő, hogy az adós teljes vagyona „készpénzzé konvertálása esetén” egyébként fedezetet nyújtana a tartozások kielégítésére. A hangsúly az esedékességkor történő kielégítésen van: az adós vezető tisztségviselőinek folyamatosan figyelemmel kell követni a cég esedékes, lejárt tartozásait és a cash-flow kimutatást. A szubjektív feltétel esetén azt kell vizsgálni, hogy az objektív feltétel bekövetkezéséről történő tudomásszerzés egy ilyen tisztséget ellátó személytől kellő gondosság tanúsítása esetén elvárható-e. [28] A felperes a perben az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét
  2. szeptember
  3. napjában jelölte meg, amely időpontban az adós felszámolása iránti kérelmét előterjesztette arra alapítottan, hogy az adótartozás behajtása iránt az adóssal szemben folytatott végrehajtás eredménytelen volt. Az eredménytelen végrehajtás alátámasztja, hogy a felszámolás iránti kérelem benyújtásakor volt az adósnak olyan végrehajtható, azaz már esedékessé vált tartozása, amelyet nem tudott kielégíteni. Az alperes pedig a perben csupán a felperes ki nem elégített követelésének összegét vitatta, azonban azt nem állította, hogy az adósnak ne lett volna esedékessé vált, kiegyenlítetlen tartozása a felperes felé. Ezért a felperes követelésének összegszerűsége vizsgálata nélkül is megállapítható volt, hogy az adós
  4. szeptember
  5. napján az esedékessé vált tartozásait nem tudta megfizetni, azaz a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezett. [29] A kárkötelem következő eleme a jogellenes magatartás, amely kapcsán azt kell vizsgálni, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az alperes a hitelezők érdekeit sértő magatartást tanúsított-e. [30] A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése esetében hitelezők érdekeit figyelmen kívül hagyó, a vezető tisztségviselő felelőssége megállapításának alapjául több magatartás, és ezáltal több tényállás szolgálhat: – a felperes keresetében megjelölt tényállítástól függően – a vezető vagyoncsökkenést okozó, vagy más, a hitelezők kielégítése teljes kielégítése meghiúsulását okozó magatartása. A Cstv. 33/A. §
(1)bekezdésében szereplő felelősségi tényállás egyes alesetei tehát a vezető tisztségviselő magatartásának eredménye alapján különböznek egymástól. E jogszabályi rendelkezés
  1. július
  2. napján hatályba lépett módosítása egyértelművé tette, hogy a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó vezetői magatartás két, egymástól elkülönülő lehetséges jogkövetkezménye állhat fenn, egyrészt a vagyoncsökkenés, másrészt a hitelezői követelések teljes mértékben történő kielégítésének más okból, tehát a vagyoncsökkenésen kívüli okból bekövetkező meghiúsulása. (Kúria Gfv.VI.30.325/2021/
  3. szám). Amennyiben a felperes keresetében arra hivatkozik, hogy a vezető magatartása vagyoncsökkenést okoz, a bizonyítandó tény a vagyoncsökkenést okozó magatartás, és a vagyoncsökkenés mértéke, míg abban az esetben, ha a felperes a hitelezői igény teljes kielégítésének meghiúsítására hivatkozik, a vagyoncsökkenés nem tényállási elem. Ebben az esetben azt kell bizonyítani, hogy a felszámolási eljárásban bejelentett, a felszámoló által nyilvántartásba vett hitelezői igények kielégítése a vezető tisztségviselő hitelezői érdekeket sértő más (nem vagyoncsökkenést okozó) magatartása következtében meghiúsulhat. [31] Ezért attól függően, hogy a felperes a keresete jogalapját a 33/A. §
(1)bekezdésének első vagy második fordulatára alapozza, eltérő kereseti kérelmet és tényállást kell előadnia, s az ítélet rendelkező része sem azonos – a két tényálláshoz képest – a felelősség megállapítása esetén. Mivel pedig a bíróság a felperes jogállításához kötve van [Pp. 342. §
(3)bekezdés], nem lehet és kell vizsgálni a felperes igényét más anyagi jogi Szegedi Ítélőtábla III.Gf.30.182/2023/4 8 jogszabályi rendelkezése, a 33/A. §
(1)bekezdésének a felperes által nem hivatkozott fordulata alapján (hasonlóan: BDT2022. 4554). [32] Jelen esetben a felperes keresetét vagyoncsökkenést okozó magatartásra alapította, nem pedig a hitelezői igények teljes mértékben történő kielégítésének más okból történő meghiúsulására. A vezető Cstv. 33/A. §
(1)első fordulata szerinti felelősségének megállapítása során nem annak van jelentősége, hogy a hitelezőnek milyen összegű követelése állt fenn, és azt ki lehetett-e elégíteni az adós teljes – készpénzen felüli – vagyonából, hanem annak, hogy a vezető a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben nem az összes hitelező érdekeit szem előtt tartva járt el, és eljárása folytán az adósnál vagyoncsökkenés keletkezett. Ezért a perben nem kellett vizsgálni, hogy a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult vagy meghiúsulhat-e. Az alperes vezetői magatartásának megítélése kapcsán sem volt tehát jelentősége annak, hogy a felperes követelésének összegszerűsége miként alakult. Szeged, 2024. január 25. Dr. Jobbágy Ildikó s.k. Dr. Tolna András s.k. Dr. Dobler László s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.