A határozat elvi tartalma: A sértettnek okozott fejsérülés következtében kialakult koponyaűri vérzés életmentő orvosi beavatkozás nélkül is közvetetten életveszélyesnek minősül. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.230/2022/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- február
- napján tartott nyilvános ülésen kihirdette a következő í t é l e t e t: A testi sértés bűntette miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
- június
- napján kihirdetett 28.B.198/2021/
- számú ítéletét megváltoztatja. Terhelt1 szabadságvesztését és közügyektől eltiltását 5 (öt) - 5 (öt) évre súlyosítja. Terhelt1 vádlott helyesen
- november
- napjától
- december
- napjáig, majd
- január
- napjától volt ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletben; közigazgatási területre korlátozott bűnügyi felügyelete
- február
- napjáig tartott. A bűnügyi felügyelet beszámítása ezen időpontokra vonatkozik. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: [1] A Fővárosi Törvényszék a
- év június hó
- napján kihirdetett 28.B.198/2021/
- számú ítéletében bűnösnek mondta ki Terhelt1 vádlottat 2 rendbeli testi sértés bűntettében [Btk.
- §
(1)bekezdés és
(8)bekezdés I. fordulat], amiért őt – halmazati büntetésül – mint visszaesőt 4 év szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtásai fokozata börtön, amelyből a vádlott legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeletben Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.230/2022/10.. 2 töltött idő beszámításáról, utóbbi tekintetében megállapította, hogy négy napi bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg egynapi szabadságvesztésnek. Határozott a lefoglalás megszüntetéséről: az értéktelen tárgyak megsemmisítéséről, valamint az adathordozóknak az iratoknál történő kezeléséről. A bűnösnek kimondott vádlottat kötelezte a bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében, míg a vádlott és védője a
- tényállási pont vonatkozásában felmentésért, mindkét tényállási pontot illetően enyhébb jogi minősítés megállapításáért, továbbá enyhébb büntetés kiszabásáért, végezetül hatályon kívül helyezés érdekében is fellebbezést jelentettek be. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.461/2021/
- számú átiratában a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezést fenntartotta. Átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a lehetséges bizonyítékokat értékelési körébe vonta és megvizsgálta, és ezek alapján állapította meg a történeti tényállásokat. A törvényszék indokolási kötelezettségének is eleget tett és a cselekmények anyagi jogi minősítése is helyes. A büntetés kiszabása körében a fellebbviteli főügyészség arra mutatott rá, hogy jóllehet a törvényszék a bűnösségi körülményeket helyesen tárta fel, azonban a vádlottal szemben kiszabott büntetés – amely a büntetés középmértékétől jelentősen eltér a vádlott javára – nem alkalmas a büntetési célok elérésére. A visszaeső vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés mértéke az ügyészi álláspont szerint nem tükrözi a visszatérően agresszív fellépésű, normakövetésre alkalmatlan vádlott társadalomra veszélyességének jelentős mértékét, ezért nem alkalmas a büntetési célok – különösen a speciális prevenció – elérésére. Ennek megfelelően a fellebbviteli főügyészség az átiratában a kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mértékének súlyosítását szorgalmazta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [4] A vádlott védője a fellebbezésének írásbeli indokolásában mindkét tényállási pont tekintetében vitatta a sértettek sérüléseinek életveszélyes jellegét, ezáltal a vádlott cselekményeinek súlyosabb megítélés alá eső anyagi jogi minősítését. Álláspontja szerint a sértettek sérülései még a közvetett életveszélyt sem érték el. E tekintetben az ügyben eljárt szakértők megállapításaira hivatkoztak, akik közvetett életveszélyes sérüléseket állapítottak meg. Az egyik szakértői véleményből pedig kiemelte, hogy azért nem kellett a sértett életét mentő orvosi beavatkozást végezni, mert a sértett öngyógyító mechanizmusa ezt elvégezte. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a közvetett életveszély mindössze csak kórházi megfigyelés és műszeres vizsgálatok alapján állapítható meg és életmentő orvosi ellátást a sértettek nem igényeltek. Az
- tényállási ponttal érintett tanú1 sértett esetében arra hívta fel a másodfokú bíróság figyelmét, hogy a szakértői véleményben foglaltak szerint életmentő orvosi beavatkozást nem kellett alkalmazni, azonnali sokktalanítást nem igényelt a sértett, testürege nem nyílt meg és nem állt fenn fertőzés vagy gyulladásos megbetegedés bekövetkezésének lehetősége sem. A
- tényállási pontban érintett tanú10 sértett tekintetében a szakértői véleményekből azt emelte ki, hogy szakszerű orvosi leírás hiányában nem állapítható meg a sérülés keletkezésének legalább hozzávetőlegesen pontos időpontja, így még az életveszélyes sérülés bekövetkezésének esetleges elfogadása esetén sem állapítható meg az, hogy azt ténylegesen a vádlott okozta a vádbeli események időpontjában. A
- tényállási ponttal összefüggésben a védő a jogos védelmi helyzet lehetőségét is felvetette, illetve ezzel összefüggésben a tévedés szabályaira is hivatkozott a vélt jogos védelmi helyzetre tekintettel. Alapvetően vitatta a
- tényállási pontban rögzítetteket, amelynek lényege abban összegezhető, hogy nincsenek egyértelmű bizonyítékok arra vonatkozóan, Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.230/2022/10.. 3 hogy a vádbeli események helyszínén és időpontjában Terhelt1 vádlott bántalmazta tanú10 sértettet. [5] A büntetés kiszabása körében a védő arra hívta fel a figyelmet, hogy a vádlott az elmúlt időszakban gyökeresen megváltozott, korábbi életmódjával teljesen szakított, mélyen hívő, vallásos ember lett. Mindezek alapján indítványozta, hogy az
- tényállási pontban a másodfokú bíróság a cselekmény minősítését változtassa meg és az tanú1 sérelmére elkövetett bűncselekményt a Btk.
- §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(3)bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntetteként értékelje. A
- tényállási pont tekintetében elsődlegesen a vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését indítványozta, míg másodlagosan a tanú10 sérelmére elkövetett bűncselekményt is súlyos testi sértés bűntettének indítványozta értékelni. Mindezek alapján a vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítését kérte, míg harmadsorban indítványt tett az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére is, mert álláspontja szerint a tényállás nem lett kellően felderítve, ezért az elsőfokú ítélet megalapozatlan. [6] Terhelt1 vádlott a fellebbezését írásban is részletesen megindokolta. Védője álláspontjával egybehangzóan a
- tényállási pontban rögzített – tanú10 sérelmére megvalósított – bűncselekményt illetően egyrészt az enyhébb minősítés megállapítását, másodsorban e cselekmény alóli felmentését, harmadlagosan pedig az ítélet hatályon kívül helyezését szorgalmazta. A
- tényállási pont tekintetében a tanúk ellentmondásos nyilatkozataira hivatkozott, valamint arra a szakértői megállapításra, hogy a sértett sérüléseinek keletkezési időpontja pontosan nem állapítható meg, valamint jogos védelmi helyzete is fennállt. Az
- tényállási pontban továbbra is beismerte bűnösségét, tanú1 bántalmazását, azonban vitatta, hogy magatartásával életveszélyes sérülést okozott volna. Összességében a terhére megállapított bűncselekmények enyhébb minősítését, ezáltal a büntetése enyhítését, harmadlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. [7] A Fővárosi Ítélőtábla az ügyet nyilvános ülésen bírálta el a Be.
- §
(1)bekezdése alapján, melyen a vádlott védője az írásban előterjesztett fellebbezését változatlanul fenntartotta. [8] Terhelt1 vádlott a személyi körülményeit illetően úgy nyilatkozott, hogy az elsőfokú ítéletben feltüntetett rablás bűntette miatt indult ügyben időközben –
- december 1-jén – elsőfokon nem jogerős ítélet született, ahol őt 5 év szabadságvesztésre ítélték, de enyhítésért fellebbezett. A jelen ügy tárgyában az írásbeli fellebbezésében foglaltakat maradéktalanul fenntartotta, amit azzal egészített ki, hogy álláspontja szerint a tanú10 sérelmére elkövetett bűncselekményre vonatkozó bizonyítékok ellentmondásosak és kétséget kizáróan nem állapítható meg a bűnössége. Egyebekben a korábbi indítványaival egyezően nyilatkozott. [9] Az ellentétes irányú fellebbezések közül az ügyész súlyosítást célzó perorvoslatát találta megalapozottnak a másodfokú bíróság. [10] A felülbírálat terjedelmét illetően az ítélőtábla nem osztotta a fellebbviteli főügyészség álláspontját a tekintetben, hogy az ne lenne teljeskörű. Az ügyészség által hivatkozott törvényhely értelmében [Be.
- §
(4)bekezdés], ha az elsőfokú bíróság ítélete több bűncselekményről rendelkezett, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.230/2022/10.. 4 érintett bűncselekményre vonatkozó rendelkezését, illetve részét bírálja felül. A védelmi fellebbezések tartalma alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felülbírálat a Be. 590. §
(1)és
(2)bekezdései értelmében teljeskörű, hiszen a vádlott és védője nemcsak a cselekmények jogi minősítését vitatták, hanem a
- tényállási pont vonatkozásában bizonyítottság hiányára, jogos védelmi helyzetre vagy vélt jogos védelmi helyzetre, azaz tévedésre hivatkoztak, és ez okból a vádlott felmentését, nem utolsósorban pedig a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését is indítványozták. A fentiekből megállapítható, hogy a védelmi fellebbezések magát a tényállást is támadták, ezért az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felülbírálat teljeskörű. Ennek megfelelően járt el az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálata során. [11] A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat maradéktalanul megtartotta és ügyfelderítési kötelezettségének széleskörűen eleget tett. Az ügyben jelentőséggel bíró releváns bizonyítékokat egyenként és összességükben is megvizsgálta, egybevetette, majd ezt követően mérlegeléssel állapította meg a történeti tényállásokat. Számot adott a bizonyítékok mikénti értékeléséről is, megindokolta, hogy mely bizonyítékokat miért fogadott el, míg mások vonatkozásában miért döntött azok elvetéséről. A Fővárosi Törvényszék által megállapított tényállások a fentiek szerint mentesek a Be.
- §
(1)és
(2)bekezdése szerinti megalapozatlansági okoktól, így az elsőfokú bíróság ítélete felülbírálatra alkalmas. [12] Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is részletesen eleget tett. Helytállóan következtetett a vádlott elkövetéskori aktuális tudattartalmára, ebből következően a testi sértés okozására irányuló szándékára és a bűnösségére is. A védelmi érveléssel ellentétben a hatályos anyagi jogi rendelkezéseknek, valamint a Kúria 3/2013. BJE. számú határozata szerinti bírói gyakorlatnak megfelelően minősítette a vádlott cselekményeit, 2 rendbeli a Btk. 164. §
(1)bekezdésében meghatározott és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének. [13] Az
- tényállási pontban rögzített – tanú1 sérelmére megvalósított – cselekmény tekintetében a tényállást még a védelmi oldalról sem érte támadás, különös tekintettel arra, hogy Terhelt1 vádlott a bántalmazás tényét nem vitatta, az eljárás kezdetétől bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tett, amit a szemtanúk egyértelműen alátámasztottak, megerősítettek. E tényállási pont vonatkozásában a vádlott azonban vitatta, hogy bántalmazása következtében a sértett életveszélyes sérülést szenvedett. Az elsőfokú bíróság az ítéletének
- oldalán részletesen foglalkozott a sértett sérüléseivel és az igazságügyi orvosszakértő által adott szakvéleménnyel. Ebben egyértelműsítette, hogy a sértett sérülései valóban életveszélyesek voltak, azonban az életveszély közvetett volt. A törvényszék részletesen megindokolta a sérülések keletkezései mechanizmusát, amely a koponyasérüléseket illetően nyilvánvalónak mondható. A sértett ugyanis a vádlott ütése következtében esett el, amelynek eredményeként a feje tompítás nélkül csapódott a járdaszegélyhez. Azt is megalapozottan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy mit jelent a közvetett életveszély. E tekintetben azt tartja szükségesnek kiemelni az ítélőtábla, hogy a klinikai dokumentáció és a szakvélemény alapján sem kétséges, hogy a koponyaűri vérzés – akár annak legcsekélyebb, szivárgó formájában is – minden esetben életveszélyesnek minősül, mert a vérzés nem feltétlenül szűnik meg magától, hanem intenzívebben is elindulhat, amely az agykoponyán belüli duzzanatával, majd később szükségszerűen agyi beékelődéssel, tehát halállal végződhet. A folyamat elindulásának fenti két iránya teljesen bizonytalan, ezért a koponyaűrön belüli vérzés folyamatos műszeres ellenőrzése, Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.230/2022/10.. 5 monitorozása szükséges, mert könnyen elképzelhető, hogy a vérzés intenzitásának növekedése esetén életmentő orvosi beavatkozás szükséges. A szivárgó vérzés elállása folytán önmagától gyógyuló sérülés ezért közvetett életveszélyesnek minősült. A büntető anyagi jogi rendelkezések és az állandóan követett bírói gyakorlat a cselekmény minősítése szempontjából ugyanakkor nem tesz különbséget a közvetlen és a közvetett életveszély között, mert mindkettő életveszélyes sérülésnek minősül, e különbözőségnek a büntetés kiszabása során van jelentősége. [14] A
- tényállási pontban rögzített – tanú10 sérelmére megvalósított – vádlotti magatartással összefüggésben a védelem a cselekmény elkövetését sem látta bizonyítottnak. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság részletesen elemezte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, többek között a tanúvallomásokat, amely büntetőjogi bizonyossággal alátámasztották, hogy a cselekmény elkövetője Terhelt1 volt. Foglalkozott a törvényszék a tanúk szavahihetőségével, vizsgálta az elfogulatlanságukat is és a bizonyítékok összevetése során helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a bűncselekmény elkövetője a vádlott volt, azaz más elkövető nem kerülhetett szóba, miként az sem merülhetett fel, hogy a sértett a sérüléseit más időpontban, korábban szenvedte volna el. [15] Az elsőfokú bíróság az ítélete
- oldalán foglalkozott a védelem által hivatkozott jogos védelmi helyzet fennállásával is, amelyről a bizonyítékok értékelésével megállapította, hogy sem valós, sem vélt jogos védelmi helyzet nem volt megállapítható a vádlott javára, így bármelyik büntethetőséget kizáró ok fel sem merülhetett. A másodfokú bíróság az e körben adott elsőbírói indokolással maradéktalanul egyetértett. [16] A
- tényállási pontot illetően, ha lehet még a korábbinál is élesebben vetődött fel a sérülések életveszélyes jellegének megítélése. Egyrészt a vádlott részéről vitatott volt, hogy tanú10 sérülései frissek voltak-e, másrészt – részben az előbbi felvetéssel összefüggésben, részben attól függetlenül – a védelem ismételten vitatta a sérülések életveszélyes jellegét. A törvényszék az elsőfokú ítélet
- oldalán rögzítette, hogy a koponyaűri vérzés következtében e sértettnél is közvetett életveszélyes sérülés jött létre. Nem maradt figyelmen kívül, hogy a vádlotti védekezés a sértett sérüléseinek friss jellegét vitatta. Ezzel szemben a törvényszék – szintén az ítéletének a
- oldalán – a szakértői véleményre alapozva megállapította, hogy a sérülések frissnek imponáltak és nem mutatkoztak olyan jelek, amelyek akár napokkal korábbi bántalmazásra vagy bármilyen egyéb sérülésre utaltak volna. [17] Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson meghallgatta az orvosszakértőket, akik egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy a sértettnél a fejsérülés következtében koponyaűri vérzés indult el, amely tényszerűen kisterjedelmű volt, azonban enyhe progressziót mutatott, ezért tehát feltétlenül szükséges volt tanú10 intenzív megfigyelése és folyamatos CT vizsgálata, amellyel nyomon követték a vérzést, hogy szükség esetén azonnal be tudjanak avatkozni. A szakértők az elsőfokú bíróság
- számú tárgyalási jegyzőkönyvének
- oldalán nyilatkoztak a tekintetben, hogy a sérülés végső kimenetele egyértelműen szerencsés volt és kizárólag a véletlenen múlt. Rögzítették, hogy a vérzés elindult, majd később fokozódott, ezután annak mértéke csökkenni kezdett. Kiemelték, hogy a beavatkozás szintje dönti el, hogy az életveszély közvetett avagy közvetlen-e. Nem vitatható, hogy elindult a folyamat az életveszély irányába, de nem következett be, ami az orvosi szakma szabályai szerint egyértelműen közvetett életveszélyt jelent. Mindezek alapján – az iménti kiegészítésekkel - az Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.230/2022/10.. 6 ítélőtábla tanú10 sérülése vonatkozásában is osztotta a törvényszék azon megállapítását, miszerint e sérülés is közvetetten életveszélyesnek minősült. [18] Összességében tehát az ítélőtábla a védelmi fellebbezésekben foglalt érvelésekkel amelyek vitatták az életveszélyes sérülések bekövetkezését, továbbá a
- tényállási pont vonatkozásában a vádlott általi elkövetést és a büntethetőséget kizáró okra hivatkozást – nem értett egyet és az e körben elfoglalt elsőbírói álláspontot minden tekintetben megalapozottnak találta. [19] A bűncselekmények minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek, mert a vádlott azzal a magatartásával, hogy a két sértettet megütötte, akik az ütéstől a földre kerülve koponyasérülést szenvedtek és ennek következtében náluk közvetett életveszélyes állapot alakult ki, megvalósította a 2 rendbeli életveszélyt okozó testi sértés bűntettét. [20] Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor azt állapította meg, hogy az eredmény tekintetében a vádlott eshetőleges szándékkal cselekedett, mert az életveszélyes sérülés kialakulását nem kívánta, azonban ennek reális lehetőségébe belenyugodva cselekedett, mert fel kellett ismernie, hogy a magatartásának következményei akár ilyen súlyos eredménnyel is járhatnak. [21] A Btk.
- §
(1)bekezdés
- pontja értelmében visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el. Helyesen állapította meg erre figyelemmel az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott visszaeső. Vizsgálta a másodfokú bíróság a vádlott különös visszaesői minőségének lehetőségét is, mert a Btk.
- §
(1)bekezdés
- pontjának a) alpontja értelmében különös visszaeső az a visszaeső, aki mindkét alkalommal ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekményt követ el. Terhelt1 visszaesői minőségét az elsőfokú ítélet
- oldalán az
- pont alatt feltüntetett elítélés alapozza meg, amelyben a vádlottat a bíróság többek között erőszakos jellegű bűncselekmény (garázdaság) miatt is marasztalta. A garázdaság erőszakos jellege felvetette a vádlott különös visszaesői minőségének elvi lehetőségét. A másodfokú bíróság ezt megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a különös visszaesés megállapítását mellőzte. E körben hivatkozik az ítélőtábla az EBD2019.B.
- szám alatt közzétett döntésre, amelynek lényege szerint a különös visszaesés megállapíthatóságához szükséges hasonló jellegű bűncselekmények körét csak a törvény határozhatja meg, ezek köre nem bővíthető. A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegűnek tekintendő bűncselekményekről korábban a Legfelsőbb Bíróság
- számú Irányelvének IV. része adott eligazítást, amely azonban
- március
- napján hatályát vesztette. Ezt követően a cselekmények jelleghasonlóságának megítélésére kizárólag a törvényben írt rendelkezések a figyelembevehetőek. A törvénynek a különös visszaesésre vonatkozó szövegezéséből megállapítható, hogy e minőséget nem csupán az ugyanolyan, hanem a hasonló jellegű bűncselekmények is megalapozzák. A Legfelsőbb Bíróság
- számú Irányelvének hatályon kívül helyezését követően nem a bíróságok értelmezésére bízta a jogalkotó a hasonló jellegű bűncselekmények megítélését, hanem csak azok a magatartások tekinthetők ilyennek, amelyeket a Büntető Törvénykönyv a különös részi tényállásokhoz fűzött értelmező rendelkezésekben kifejezetten ilyen deliktumként jelöl meg. Összességében tehát Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.230/2022/10.. 7 megállapítható, hogy a különös visszaesésnek a Btk. Záró Részében körülírt általános fogalmát egybe kell olvasni a különös rész egyes bűncselekményeihez fűzött speciális értelmező rendelkezésekkel. Ez utóbbiak bírói mérlegelést meg nem engedő, kógens rendelkezések. A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegűnek tekintendő taxatív módon felsorolt bűncselekmények köre egyedi mérlegelés eredményeként nem bővíthető. Mindezek alapján a vádlott a korábbi elítéléseire figyelemmel nem minősül különös visszaesőnek, azonban visszaesői minőségének megállapítása helytálló. [22] A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel a vádlott javára szóló enyhítő, illetve a terhére értékelendő súlyosító körülményeket, azok kiegészítésre, pontosításra nem szorulnak. A vádlottal szemben kiszabható büntetés tételkerete – figyelemmel a halmazati szabályokra is – két évtől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés, amelynek a középmértéke hét év. A büntetés kiszabása során ez a kiindulási pont, amelyhez igazítva kell a bíróságnak értékelnie az enyhítő és súlyosító körülményeket, a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességét és nem utolsósorban a bűnösség fokát is. Osztotta az ítélőtábla a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában foglaltakat a tekintetben, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetések nem alkalmasak a büntetési célok elérésére sem az általános, sem a speciális megelőzés szintjén. Az elsőfokú bíróság által helyesen és maradéktalanul számba vett büntetéskiszabási tényezők között jelentős túlsúlyban vannak a súlyosító körülmények, amelyek mellett komoly jelentősége nincs annak a ténynek, hogy a vádlott az
- tényállás pont alatti cselekményét beismerte. Azt is helytállóan ismerte fel az elsőfokú bíróság, hogy a vádlottat még a jelen eljárás sem tartotta vissza az újabb erőszakos bűncselekménye elkövetésétől, amely azt igazolja, hogy szemléletmódja az elmúlt időszakban nem változott, még annak ellenére sem, hogy immár visszaesőként ítélte őt el a bíróság. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság sem látta elégségesnek és célra vezetőnek a törvényszék által kiszabott büntetések mértékét, ezért Terhelt1 szabadságvesztés büntetésének és közügyektől eltiltásának mértékét egyaránt 5-5 évre súlyosította, ezt találta arányban állónak a vádlott által elkövetett cselekményekkel. A változatlanul töretlen ítélkezési gyakorlat szerint a büntetés elmaradhatatlan, melynek személyre szabottnak és tettarányosnak kell lennie, hiszen csak ezeknek a céloknak az érvényre juttatásával érhető el az a célkitűzés, hogy a büntetés minden körülmények között nevelőhatással bírjon. A szabadságvesztés megemelt tartamához igazodva szintén súlyosította a másodfokú bíróság a közügyektől eltiltás mértékét is. Az elsőfokú bíróságnak a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, valamint a feltételes szabadság legkorábbi lehetőségére vonatkozó rendelkezései törvényes, csak úgy, mint a lefoglalt tárgyakról történt határozata is. [23] Az elsőfokú bíróság a vádlott által előzetes fogvatartásban, illetve bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításánál tévedett, mert azok kezdő és végpontjait duplán számította be, ezért azokat a rendelkezésre álló iratok alapján korrigálta a másodfokú bíróság. [24] A Fővárosi Ítélőtábla a kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
- §
(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg az ítélet törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §
(1)bekezdésében írtak felhívásával helybenhagyta. Budapest,
- év február hó
- napján Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.230/2022/10.. 8 Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Németh Nándor s.k. előadó bíró, Dr. Zsótér Zsuzsanna s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 28.B.198/2021/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.230/2022/
- számú ítéletében írt változtatással a
- év február hó
- napján jogerőre emelkedett. Budapest,
- év február hó
- napján dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke