Pf.20107/2025/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdése és 279. §

(1)bekezdése értelmében nem bizonyítási cselekmény, és a fél tényelőadása nem bizonyíték. Önmagában a fél vitatott tényelőadására ítéleti tényállás nem alapozható. II. A bíróság a tényállást bizonyítékokra alapozva állapíthatja meg a Pp. 276. §

(1)bekezdése szerint, és a beszerzett bizonyítékok értékelése körében kell és lehet a fél előadását értékelni, azokkal egybevetni a Pp. 279. §

(1)bekezdése értelmében. Győri Ítélőtábla Az ügy száma: Pf.III.20.107/2025/

1. A felperes: Felperes1 (cím2.; levélcím: cím3) A felperes jogi képviselője: Dr. Mihály Rita pártfogó ügyvéd (Cím5) Az alperes: Alperes1 (cím1) Az alperes jogi képviselője: Dr. Kövér Anita kamarai jogtanácsos (cím1) A per tárgya: személyiségi jog megsértésének megállapítása és sérelemdíj Az elsőfokú bíróság és fellebbezett határozatának száma: Szombathelyi Törvényszék 24.P.20.051/2024/
2. A fellebbező és a fellebbezés sorszáma: felperes
3. sorszámú beadványa Ítélet Győri Ítélőtábla III.Pf.20.107/2025/5 2 Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy a felperesi pártfogó ügyvédi díj a felperes terhén marad, és a 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felülbírálat alapjául szolgáló elsőfokú tényállás [1] A felperes
4. március 27-től
5. május 1-ig töltötte elzárás büntetését az alperes büntetésvégrehajtási intézetében. Március 27-től április 17-ig az A/
6. épület
7. számú, majd április 17-től május 1-ig a
8. számú zárkában helyezték el. Fogva tartása alatt az alpereshez panaszt a zárka műszaki problémáival összefüggésben nem jelentett be. Két alkalommal – április 21-én és 26-án – pszichológus vizsgálta a felperest, de pszichés probléma nem merült fel, és kérése, kérdése nem volt, intézendő problémát nem jelzett. [2] Szabadulását követően a eljárást segítő1hez (a továbbiakban: Főügyészség) nyújtott be panaszt arra hivatkozva, hogy a WC ajtón be lehetett látni, nem működött a WC, és nem tudott fürödni. A Főügyészség megkeresésére az alperes
9. május 24-én ellenőrzést tartott a
10. zárkában, és a WC ajtót cserélték, egyebekben megállapította, hogy a WC és a zuhany is működik, melegvíz biztosított.
11. július 11-én az alperes a Főügyészség felhívására ismét műszaki ellenőrzést tartott a
12. és
13. zárkában, ahol megállapította, hogy a WC öblítő, zuhany, csap működik, a WC ajtó is fel van szerelve. A Főügyészség Bv.926/2023/
14. számú iratában megállapította, hogy a zárkákban elkülönített vizesblokkban található a mellékhelyiség és zuhanyzó, a meleg vizes zuhanyozási lehetőség a házirendben írtaknak megfelelően a fürdési időpontokban biztosított, azt távfelügyeleti rendszer működteti, valamint a mosdó, WC öblítő és a zuhanyzó működőképes volt. A felperestől a zárkában tapasztalt hibáról jelzés nem történt. [3] A felperes 120.000.000 Ft kár megtérítése iránti kártérítési eljárást is kezdeményezett, melyet az alperes 30529/750-2/
15. Ált. számú határozatában megszüntetett a szabadulás miatt. A kereset és az ellenkérelem [4] A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy az alperes megsértette az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, mert
16. március
17. és május
18. között 36 napon keresztül a zárkájában nem választotta el a WC-t a zárka többi részétől oly módon, hogy annak használata során a többi fogvatartott ne lássa; a zuhany használatra alkalmatlan volt; a WC lehúzója nem működött, ezért vízzel kellett leönteni; nem volt íróasztal; a csaptelepből folyamatosan szivárgott a víz. Kérte továbbá az alperest 120.000.000 Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezni. Győri Ítélőtábla III.Pf.20.107/2025/5 3 [5] Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló
19. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:
20. §

(1)bekezdés a) pontjára, a 2:52. §

(1)-

(2)bekezdésére, a 2:49. §

(2)bekezdésére, a 6:518-6:

1. §-ára, és az Alaptörvény III. cikkére alapította. Hivatkozott továbbá Európai Unió Alapjogi Charta
2. cikkére, és az Emberi Jogok Európai Egyezményének
3. és
4. cikkére. Kifejtette, hogy az alperes a megállapítási keresetben állított magatartásokkal személyiségi jogát sértette. [6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Alaki védekezésében keresetlevél visszautasítási okként arra hivatkozott, hogy a felperes igénye kártalanítási igény, amelynek elbírálása büntetés-végrehajtási bíróság hatáskörébe tartozik a büntetések és intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési eljárás végrehajtásáról szóló
5. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvtv.) 75/J §-a alapján. Érdemi védekezésében arra hivatkozott, hogy a felperes a fogva tartása alatt a rendes jogorvoslatnak minősülő panaszt nem terjesztett elő az alperesnél, valamint vitatta, hogy a zárkák állított hibái fennálltak, továbbá a felperes nem bizonyított olyan hátrányt vagy jogsértést, amely sérelemdíj megállapítását indokolná. Az elsőfokú bíróság döntése és indokai [7] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az eljárási illetéket az állam viseli és a felperesi pártfogó ügyvéd díja a felperes terhére esik. [8] Határozata indokolásában rögzítette, hogy a Ptk. 2:
6. §

(1)bekezdése alapján személyiségi jogsértés ténye alapján követelhető a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása. A Ptk. 2:52. §

(1)és

(2)bekezdése pedig a nem vagyoni sérelemért követelhető sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire a kártérítési felelősség általános szabályait rendeli alkalmazni. A felek közt fennálló büntetésvégrehajtási jogviszony keretében az alperes közhatalmat gyakorolt, ezért felelősségére a Ptk. 6:519. §-a és a Ptk. 6:548. §

(1)bekezdésében foglaltak az irányadók. Ez utóbbi alapján a felelősségét akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával, vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható. [9] Megalapozatlannak találta az alperes alaki védekezését, mivel a felperes által sérelmezett alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti Bvtv. 75/B § szerinti kártalanítási igény kizárólag akkor tartozik büntetés-végrehajtási bírói hatáskörbe, ha a fogvatartott a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiányára is hivatkozik. Ebben az esetben az ehhez kapcsolódó más alapvető jogot sértő elhelyezési körülmény miatti kártalanítási igény alapozza meg a büntetés-végrehajtási bírói hatáskört. A Bvtv. 75/B §

(1)bekezdése alapján amennyiben a fogvatartott igénye a fogvatartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiányát nem érinti, úgy igényét nem kártalanítási eljárás keretében kell elbírálni. [10] Érdemben leszögezte, hogy a felperesnek kellett bizonyítani a jogsértő és jogellenes alperesi magatartást, a megállapítani kért személyiségi jogi sérelem bekövetkezését, és a kettő közötti okozati összefüggés. Megállapította, hogy a felperes sem a jogellenes alperesi magatartást, sem a személyiségi jogi sérelem bekövetkezését nem tudta bizonyítani. A zárkák Győri Ítélőtábla III.Pf.20.107/2025/5 4 kifogásolható műszaki berendezését, hiányosságait a felperesi előadáson túl objektív adat nem támasztotta alá, és a főügyészségi vizsgálat sem állapította meg a hiányosságok fennálltát. Ugyancsak nem bizonyított a személyiségi jog sérelme, ezt a felperes előadásán túl egyéb objektív adat szintén nem támasztotta alá. Mindezekre tekintettel a személyiségi jog megsértésének megállapítására irányuló kereseti kérelmet megalapozatlannak találta. [11] A sérelemdíj iránti kereset tekintetében rögzítette, hogy a fentieken túl az igény alaposságának további – felperes által bizonyítandó – anyagi jogi feltétele egyrészt, hogy a személyiségi jogi sérelem olyan nem vagyoni hátrányt okozzon, amelynek kompenzálására az eset körülményeire tekintettel sérelemdíj megítélése indokolt. Másrészt mindezek mellett a közhatalom gyakorlásával megvalósított személyiségi jogsértés esetén a Ptk. 6:548. §

(1)bekezdése alapján ezen igény alaposságának anyagi jogi feltétele az is, hogy a felperes előzetesen az állított sérelem elhárítására rendelkezésre álló és alkalmas rendes jogorvoslatot, jelen esetben a Bvtv.

1. §-a szerint az intézet parancsnokához intézendő panaszjogát kimerítse. Bármely anyagi jogi feltétel hiánya az igényt megalapozatlanná teszi. [12] E körben megállapította, a felperes nem bizonyította azt, hogy a Bvtv.
2. §-a szerinti panaszt előterjesztette. Rámutatott, hogy ezt nem pótolja az ügyészségnél vagy más hatóságnál előterjesztett panasz, illetve nem helyettesíti az alperesnél a Bvtv.
3. §-a szerinti kártérítési eljárás kezdeményezése sem. Kiemelte, hogy a zárka műszaki hiányosságaira vonatkozó panasz előterjesztése, annak alapján történő alperesi intézkedések a felperes sérelemének elhárítására alkalmas lett volna. Erre tekintettel a sérelemdíj iránt keresetet is elutasította. A fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem [13] A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelmeinek megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Vitatta, hogy a felperes nem bizonyította a jogellenes alperesi magatartást, a felperest ért személyiségi jogi sérelem bekövetkeztét, és a Bvtv.
4. §-a szerinti panasz előterjesztését. Álláspontja szerint a felperes a tárgyaláson megjelent, személyes meghallgatása során valamennyi pertárgy vonatkozásában vallomást tett, azonban a bíróság annak nem tulajdonított megfelelő jelentőséget, a felperes állításait teljes mértékben figyelmen kívül hagyta. A bíróságnak a felperes tényelőadását, a becsatolt okirati bizonyítékokat akként kellett volna értékelnie, hogy felperes keresete alapos. [14] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a bizonyítandó tényeket és a bizonyítékok helyes értékelésével jutott arra, hogy a felperes nem bizonyította állításait. Az ítélőtábla döntése és indokai [15] A fellebbezés nem alapos. [16] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a polgári perrendtartásról szóló
5. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
6. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem, ellenkérelem korlátai között – ideértve a fellebbezés indokait is – bírálta felül. A fellebbezés a Győri Ítélőtábla III.Pf.20.107/2025/5 5 Pp. 369. §

(3)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjai alapján a tényállás módosítására és abból eltérő jogi következtetés levonására irányult. [17] Az elsőfokú bíróság azonban a rendelkezésre álló peranyag Pp. 279. §

(1)bekezdésének megfelelő okszerű, hiánytalan mérlegelésével helyesen állapította meg a releváns tényállást. Helytállóan határozta meg az alkalmazandó jogszabályokat, azok helyes értelmezésével helyesen jutott arra következtetésre, hogy az állított jogellenes alperesi magatartás bizonyítatlansága folytán a személyiségi jogsértés megállapítása iránti kereset megalapozatlan, míg a sérelemdíj iránti keresetet ezen túlmenően a Bvtv. szerinti panasz mint rendes jogorvoslat kimerítése tényének bizonyítatlansága is alaptalanná teszi. Az érdemben helyes elsőfokú ítéletet ezért a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta és a Pp. 386. §

(4)bekezdés második mondata alapján az elsőfokú ítélet helyes indokaira – ideértve a fellebbezés alapjául felhozott indokokkal szemben az elsőfokú ítéletben kifejtette indokokat is – csupán visszautal. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel csupán a következőkre mutat rá. [18] Az ítélőtábla a hivatkozott felperesi személyes meghallgatáson előadottak tekintetében rámutat, hogy a Pp. 230. §-a szerinti személyes meghallgatás a Pp. 263. §

(1)bekezdése és 279. §

(1)bekezdése értelmében nem bizonyítási cselekmény, és a fél tényelőadása nem bizonyíték. (Kúria Pfv. 20.160/2025/5.) A vitatott tény tekintetében a tényállást bizonyítékokra alapozva állapíthatja meg a bíróság a Pp. 276. §

(1)bekezdése szerint, és a beszerzett bizonyítékok értékelése körében kell és lehet a fél előadását értékelni, azokkal egybevetni a Pp. 279. §

(1)bekezdése értelmében. Önmagában a fél vitatott tényelőadása azonban nem bizonyíték, arra ítéleti tényállás nem alapozható. A beszerzett okirati bizonyítékok és meghallgatott tanú vallomása viszont nem támasztották alá a felperesi állítást, valamint a perbeli bizonyítékok értékelésére, cáfolatára a fellebbezés indokai nem terjednek ki, míg a Bvtv. 142. §. szerinti intézeti parancsnoknak benyújtott panaszra vonatkozóan a felperesnek tényállítása sem volt. [19] A felperes másodfokú pervesztessége miatt a Pp. 383. §

(5)bekezdése és a Pp.

1. §-ának utaló szabálya folytán alkalmazandó Pp.
2. §

(1)bekezdésére figyelemmel állapította meg, hogy a személyes költségmentessége folytán meg nem fizetett fellebbezési illeték az állam terhén marad a Pp. 102. §

(6)bekezdés alapján és a felperes pártfogú ügyvédjének díja a felperes terhére esik a Pp. 101.

(3)bekezdése alapján. Az alperes másodfokú perköltséget nem számított fel, ezért a javára a Pp. 82. §

(3)bekezdése alapján perköltség nem volt megállapítható. Győr,

1. október
2. Dr. Maurer Ádám sk. sk. a tanács elnöke Dr. Zsitva Ágnes sk. előadó bíró Dr. Sarmon Hedvig bíró