Bf.51/2023/18 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdése szerint minősülő, társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette miatt 7 év szabadságvesztésre, 300 napi tétel pénzbüntetésre, valamint 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. A szabadságvesztésbe beszámította a

1. január
2. napjától
3. május
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.000 forintban állapította meg. Az ekként kiszabott, összesen 300.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról is rendelkezett. A törvényszék Terhelt2 II. r. vádlottat a Btk.
5. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdése szerint minősülő társtettesként elkövetett kábítószerkereskedelem bűntette miatt 3 év szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. A szabadságvesztésbe beszámította a

1. december
2. napjától
3. május
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. A törvényszék a bűnjelként lefoglalt 5.500 euró, valamint 2.240.000 forint készpénzre vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett emellett a lefoglalt bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. [4] II. [5] A törvényszék fenti ítélete ellen az ügyészség a vádlottak terhére: a vádirattal egyező tényállás megállapítása, a vádlottakkal szemben a szabadságvesztés és közügyektől eltiltás hosszabb tartamban történő megállapítása, Terhelt1 I. r. vádlott esetében magasabb összegű pénzbüntetés kiszabása, továbbá a vádlottakkal szemben járművezetéstől eltiltás alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést. Terhelt1 I. r. vádlott védője elsősorban az ítélet részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölése, valamint a cselekmény Btk.
5. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés b) pontja szerinti minősítése, másodsorban a büntetés enyhítése végett, míg Terhelt2 II. r. vádlott védője az elkövetői minőség bűnsegédként való megállapítása és a büntetés enyhítése érdekében jelentett be jogorvoslatot. A egyéb érdekelt1 az átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján – az ügyészségi fellebbezést részben fenntartva – a tényállás Terhelt2 II. r. vádlottra vonatkozó része megalapozatlanságának kiküszöbölésére, a vádlottakkal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabására, valamint járművezetéstől eltiltás alkalmazására, míg Terhelt1 I. r. vádlott esetében a pénzbüntetés magasabb összegben történő megállapítására tett indítványt. A másodfokú bíróság a kölcsönösen bejelentett fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, mely a Be. 590. §

(2)bekezdése szerint kiterjedt az ítélet megalapozottságára, az ítéletnek a bűnösség [6] [7] [8] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.51/2023/18/II [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] 3 megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseire, valamint az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására, illetve a Be. 590. §

(7)bekezdése szerint – hivatalból – az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó kérdésekre is. Ennek során a másodfokú bíróság azt észlelte, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. d)pontjaiban meghatározott okból részben megalapozatlan: az kismértékben hiányos, illetve az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényekre helytelen következtetést vont le. A másodfokú bíróság e részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján a tényállást az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, valamint helyes ténybeli következtetés útján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette: Az ítélet [4] pontját azzal egészíti ki, hogy Terhelt1 I. r. vádlottat a Vas Megyei Bíróság a

1. március 26-án jogerőre emelkedett 8.B.289/2008/
2. számú ítéletével kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 3 év 8 hónap fegyházra és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az I. r. vádlottat e büntetéséből
3. április
4. napján bocsátották feltételes szabadságra; a büntetést
5. december
6. napján kell kitöltöttnek tekinteni. Az ítélet [9] pontjában rögzített 1000 gramm kokain tartalmú por tiszta hatóanyag-tartalma legalább 477 gramm volt. Ugyanezt a pontot azzal egészíti ki, hogy Terhelt1 I. r. vádlott a Hollandiában vásárolt kábítószerért 38.000 eurót fizetett. Az ítélet [10] pontjában, Terhelt1 I. r. vádlott által 76.000 euróért vásárolt és a nyomozó hatóság által lefoglalt kábítószer legalább 1080 gramm kokainbázist tartalmazott. A [12] pontban hivatkozott, a vádlottak által két alkalommal Magyarországra behozott és továbbértékesítésre szánt, a nyomozó hatóság által lefoglalt kábítószer (kokain) tiszta hatóanyag-tartalma legalább 1557 gramm volt, mely a kábítószer jelentős mennyiségének alsó határát meghaladja, annak legalább 38,925-szöröse. Egyben mellőzi a kábítószer különösen jelentős mennyiségére történő utalást is. Az ítélet [13] pontját mellőzi. Az ítélet [16] pontját kiegészíti azzal, hogy Terhelt1 I. r. vádlott
7. január 18-án a nyomozó hatóságnál önszántából jelentkezett. Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás immár mentes a Be.
8. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt teljes, illetve részbeni megalapozatlanságot eredményező hibáktól és hiányosságoktól: hiánytalan, teljeskörűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, az a cselekvőségüket tagadó vádlottak védekezésével szembenálló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. [18] III. [19] Az elsőfokú bíróság nem vétett az eljárása során olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében vagy a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt, ún. abszolút-, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében nevesített kihatással bíró, ún. relatív eljárási szabálysértést, mely az ügy érdemi felülbírálatának akadályát képezte volna; az elsőfokú bíróság ítéletét ekként nem kellett hatályon kívül helyezni. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.51/2023/18/II [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] 4 Az elsőfokú bíróság által Terhelt1 I. r. vádlott előéletére vonatkozóan rögzített adatok hiányosnak bizonyultak, mivel nem tartalmazta az erkölcsi bizonyítványban fellelhető valamennyi elítélést. Ezért az ítélőtábla az előéleti adatokat kiegészítette a Vas Megyei Bíróság ítéletével. A törvényszék ítéletének indokolásában meggyőzően adott számot ténymegállapításairól, illetve ezzel kapcsolatosan a vádlotti tagadó védekezések elvetésének okairól is. Következésképpen az indokolási kötelezettségének messzemenően eleget tett. A bizonyítékokat értékelő tevékenységével a másodfokú bíróság túlnyomórészt egyetértett, azt megismételni nem kívánja, mindössze – a bejelentett jogorvoslati kérelem tartalmára is figyelemmel – az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek. Terhelt1 I. r. vádlott védője a tényállás megállapítása kapcsán azt sérelmezte, hogy a törvényszék az I. r. vádlottnak a birtokláson túlmenően kereskedési szándékot is tulajdonított a kábítószerrel összefüggésben, ahogyan azt is, hogy elkövetői minőségét a társtettesi alakzatban határozta meg. Arra hivatkozott, hogy az eljárás során a leplezett eszközökkel rögzített kommunikáció, valamint az I. r. vádlottnál lefoglalt eszközök és vegyi anyagok nem támasztják alá az I. r. vádlott ebbéli szándékát. Ezenfelül pedig véleménye szerint a GPSadatokból, a vádlottak elektronikus eszközein fellelt kommunikációból, a telefonos üzenetváltásokból, a mobiltelefonok forgalmi listáinak IMEI- és cellaadataiból, valamint Terhelt2 II. r. vádlott nyilatkozatából nem lehet okszerűen levonni azt a következtetést sem, hogy a vádlottak szándékegységben cselekedtek volna. Terhelt2 II. r. vádlott védője jogorvoslati kérelmének írásban benyújtott indokolásában Terhelt1 I. r. vádlott védőjével azonos álláspontra helyezkedett; a tényállás egyes, a szándékegységben való elkövetést megállapító részeit vitatva az elkövetői minőség megállapítását sérelmezte. Hangsúlyozta, hogy a vádlottak nem szándékegységben cselekedtek. Ezt bizonyítja véleménye szerint, hogy a kiutazás során csak részben mozogtak együtt, és a II. r. vádlott csak a hatodik úton szerzett tudomást a kábítószer megvásárlásáról és Magyarországra történő szállításáról. A fenti tartalommal a védők a tényállás helyesbítését kérték. Osztotta a másodfokú bíróság a védőknek azt az álláspontját, mely szerint az eljárásban kevés bizonyíték állt a bíróság rendelkezésére. Ezek közül a lefoglalt kábítószer, valamint Terhelt1 I. r. vádlott magát és Terhelt2 II. r. vádlottat terhelő beismerő vallomása bír különös jelentőséggel. A többi bizonyíték jelentősége abban áll, hogy mennyiben támasztják alá vagy cáfolják az I. r. vádlott nyomozás során tett beismerő vallomását. Terhelt2 II. r. vádlott védekezése szerint nem tudott arról, hogy Terhelt1 I. r. vádlott kábítószert szállítana az általa vezetett tehergépkocsin. A másodfokú bíróság nem értett egyet sem a védők fentebb kifejtett álláspontjával, sem pedig Terhelt2 II. r. vádlott védekezésével. Terhelt1 I. r. vádlott éppen azt adta elő a nyomozás során tett vallomásában, hogy már az ötödik út során világossá vált a II. r. vádlott számára és emiatt rá is kérdezett arra, hogy kábítószert szállítanak-e. A beszerzett objektív bizonyítékok ugyanis Terhelt1 I. r. vádlottnak Terhelt2 II. r. vádlottat terhelő vallomását támasztják alá. Így a Készenléti Rendőrség jelentéséből kiderül, hogy az I. r. vádlott az

1. kiutazás előtt pótkereket helyezett el a II. r. vádlott által bérelt tehergépjárművön. Emellett a vádlottak közös mozgását alátámasztó GPS adatok is azt támasztják alá, hogy a II. r. vádlottnak fel kellett ismernie már az
2. utazás alkalmával, hogy az I. r. vádlott kábítószerrel rendelkezik. Ezt erősítik meg a vádlottak mobiltelefonjából kimentett adatok, valamint a forgalmazásokkal kapcsolatos IMEI- és cellaadatok is. Ez utóbbi Pécsi Ítélőtábla III.Bf.51/2023/18/II [31] [32] [33] [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] 5 arra utal, hogy a vádlottak külföldön is folyamatosan tartották a kapcsolatot, amennyiben – időlegesen – nem tartózkodtak egy helyen. Mindezek alapján megalapozottan helyezkedett az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy Terhelt2 II. r. vádlott már az
3. kiutazás során, legkésőbb a hazafelé vezető úton tudomással bírt a szállított kábítószerről. Emellett egyetértett a másodfokú bíróság azzal a megállapítással is, hogy Terhelt2 II. r. vádlott a hatodik út során – már az indulástól kezdődően – tisztában volt azzal, hogy Terhelt1 I. r. vádlott kábítószert fog vásárolni és azt együtt fogják Magyarországra szállítani. A fenti helyesen megállapított tényeket nem érinti az sem, hogy Terhelt1 I. r. vádlott Terhelt2 II. r. vádlottat terhelő vallomását utóbb visszavonta. Ennek a megállapításnak a következményeit azonban nem vonta le következetesen a törvényszék, mert az
4. út alkalmával az I. r. vádlottal közösen behozott kábítószer mennyiséget a II. r. vádlott esetében nem számította be. Ezt az ítélőtábla pótolta. Helyesen került sor annak megállapítására is a tényállásban, hogy a kábítószert az I. r. vádlott forgalmazási céllal szerezte be. Az I. r. vádlottnak az erre vonatkozó beismerő vallomását tanú1 és tanú2 tanúk is megerősítették, akik arról nyilatkoztak, hogy számukra Terhelt1 I. r. vádlott kábítószert adott át. Emellett pedig tanú1 tanú és Terhelt2 II. r. vádlott is elismerte: tudtak arról, hogy Terhelt1 I. r. vádlott korábban kábítószerrel kereskedett. A fenti perbeli adatok és behozott kábítószer mennyiségére tekintettel nem volt elfogadható Terhelt1 I. r. vádlott védőjének az az álláspontja sem, hogy az I. r. vádlott nem kereskedett kábítószerrel. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás emellett több vonatkozásban kiegészítésre, illetve helyesbítésre szorult. Fentiek mellett tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság a vádlottaknak tulajdonított kábítószer mennyiségét is. A nyomozó hatóság birtokába került kábítószer, illetve pszichotrop anyag összetételének a meghatározása igazságügyi vegyészszakértő igénybevételével, kémiai vizsgálati módszerek alapján történik. E vizsgálat nem feltétlenül átfogó és mindenre kiterjedő, ami már önmagában is némi bizonytalanságot eredményezhet. Minderre és a műszaki berendezések általánosan elfogadott mérési pontatlanságaira visszavezethetően a kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmának megállapítására ún. keretszámok magadásával került sor olyképpen, hogy az eljáró szakértő a még elfogadható és lehetséges szélső értékeket (+/-) adja meg. A Be.
5. §

(4)bekezdése értelmében a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. E rendelkezés helyes értelmezéséből következően – amint azt a másodfokú bíróság már több alkalommal kifejtette – a szakértő által +/- értékben, gramm vagy százalék feltüntetésével megadott adatok közül mindenkor a legalacsonyabb eredményt indokolt figyelembe venni és a tényállásban rögzíteni; ennél magasabb érték a terhelt terhére ugyanis kétséget kizáróan nem bizonyítható. Ennek alapján az I. r. vádlott ingatlanából, valamint a II. r. vádlott által vezetett gépjárműről lefoglalt kábítószer tiszta hatóanyag-tartalmára, valamint annak a kábítószer jelentős mennyiségére vonatkozó adatokat a fentiek alapján ekként helyesbítette. Egyetértve a fellebbviteli főügyészség erre utaló álláspontjával, indokolt lett volna annak a feltüntetése is a tényállásban, hogy Terhelt1 I. r. vádlott mekkora összegért vásárolta a lefoglalt kábítószereket, illetve azt is, hogy önként jelentkezett a nyomozó hatóságnál, ahol nyomban őrizetbe vették. Ezért a fenti tényekkel a másodfokú bíróság az ítéletet kiegészítette. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.51/2023/18/II [41] [42] 6 Miután a Btk. 176. §

(1)és

(3)bekezdéseiben meghatározott kábítószer-kereskedelem bűntettének a kábítószer különösen jelentős mennyisége nem minősítő körülménye, ezért az erre való utalást minden esetben mellőzni kellett a tényállásból. A fentiek szerint kiegészített, illetve helyesbített tényállás a Be. 593. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [43] IV. [44] E tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan vont következtetést Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottak büntetőjogi felelősségére. Ahogy fent már rögzítésre került, a védők két vonatkozásban is támadták a cselekmény jogi minősítését. Terhelt1 I. r. vádlott védője véleménye szerint az I. r. vádlott magatartása a Btk. 178. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklásának bűntettét valósította meg. Emellett pedig a védők az elkövetői minőség meghatározásával sem értettek egyet. Terhelt2 II. r. vádlott védője ezért tett indítványt a II. r. vádlott elkövetői minőségének bűnsegédként való értékelésére. Álláspontja szerint a II. r. vádlott törvényi tényállási elemet nem valósított meg, ezért a Btk. 14. §

(2)bekezdése szerinti elkövetési alakzatot kellett volna megállapítani. Mindezekkel azonban a másodfokú bíróság nem értett egyet. Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a kábítószer-kereskedelem elkövetési magatartásai közül a forgalomba hozatal és a kereskedés nem szűkíthető le a tényleges átadásra, hanem ezt megelőzően több résztevékenységből tevődhet össze. Így magában foglalhatja az eladó vagy a vevő felkutatását, ennek során közvetítők igénybevételét, az előzetes megbeszéléseket, az áru megtekintését, megvizsgálását, a megállapodás megkötését, az áru szállítását, tárolását, az átadás helyének előzetes felderítését, a szállítóeszköz és a kísérők biztosítását, a kábítószer kiadagolását stb. Felölel tehát minden olyan mozzanatot, amely azt célozza, hogy a kábítószer bekerüljön a kereskedelmi forgalomba (BH 2002.

1. és BH 2002.
2. számú eseti döntések). Az irányadó tényállás szerint az I. r. vádlott azért vásárolta meg a kábítószert, hogy azt később másoknak értékesítse. A II. r. vádlott pedig éppen az I. r. vádlott által megszerzett kábítószert szállította Magyarországra úgy, hogy tisztában volt azzal, hogy az I. r. vádlott továbbértékesítésre szánja azt. Ekként a kábítószerrel való kereskedés egyes részcselekményeit mind a ketten megvalósították. Az I. r. vádlott kereskedői szándékát a fenti tanú-, illetve vádlott-társi vallomásokon kívül a lefoglalt eszközök fajtája és mennyisége is alátámasztotta. A házkutatás során ugyanis digitális mérleget, valamint a kábítószer hígításához és kiadagolásához használatos eszközöket leltek fel a nyomozó hatóság munkatársai az I. r. vádlotthoz köthető ingatlanban, melyek minden kétséget kizáróan és tipikusan a kábítószerrel való kereskedésre utalnak. Ekként helyesen vont következtetést az elsőfokú bíróság arra is, hogy az I. r. vádlott a kábítószerrel kereskedett. A fentiek szerint nem foghatott helyt Terhelt1 I. r. vádlott védőjének az a hivatkozása sem, hogy az I. r. vádlott saját fogyasztásra szánta a kábítószert. Ez a beszerzett adatok fényében súlyosan életszerűtlen; az I. r. vádlott ugyanis a kábítószer jelentős mennyisége alsó határának több, mint 38-szorosát kitevő kokaint vásárolt, mely a kábítószer saját fogyasztási célú megszerzését eleve kizárja. [45] [46] [47] [48] [49] [50] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.51/2023/18/II [51] [52] [53] [54] [55] 7 Miután Terhelt1 I. r. vádlott kétséget kizáró bizonyossággal nem saját fogyasztásra, hanem továbbértékesítésre szerezte be a kábítószert, már annak megvásárlásával megvalósította a kábítószer-kereskedelem bűntettét. Terhelt2 II. r. vádlott pedig azáltal, hogy a megvásárolt kábítószert Magyarországra szállította, szintén abban a folyamatban vett részt, melynek során a kábítószer a kereskedőtől a fogyasztóhoz eljuthat. Erre figyelemmel mindkét vádlott törvényi tényállási elemet valósított meg. A II. r. vádlott Btk.
3. §

(2)bekezdésében meghatározott bűnsegédként való közreműködése ezért szóba sem jöhetett. A vádlottak terhére rótt bűncselekmény Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulata és

(3)bekezdése szerinti minősítése ezért törvényes. Ugyanígy törvényesen került sor a vádlottak elkövetői minőségének megállapítására. Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a társtettesi szándékegység meglétének nem feltétele előzetes megállapodás, szóbeli megegyezés. A tett közös végrehajtásában megmutatkozó egyetértés a cselekmény helyszínén vagy a véghezvitel során is létrejöhet (BH 2017.

1. számú eseti döntés). A társtettesi elkövetői minőség alól pedig csak az mentesülhet, aki társa felismerhető szándékos tevékenységétől annak észlelésekor nyomban elhatárolja magát (BH 2019.
2. számú eseti döntés). A fent idézett bírói gyakorlat alapján a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, mely szerint Terhelt2 II. r. vádlottnak két lehetősége lett volna arra, hogy a büntetőjogi felelősség alól mentesítse magát, amikor Terhelt1 I. r. vádlott cselekményével az
3. út során szembesült. Egyrészt felszólíthatta volna az I. r. vádlottat, hogy szálljon ki a gépjárműből és a kábítószert más úton szállítsa, vagy értesíthette volna a hatóságokat is arról, hogy az általa vezetett gépjárműben kábítószert helyeztek el. Miután egyiket sem választotta, hanem az útját folytatta Magyarországra, ekként belenyugodott abba, hogy kábítószert szállít. Utóbb ezért nem hivatkozhat arra, hogy nem vett részt a kábítószer – kereskedési célú – szállításában. A fentiek miatt a társtettesi elkövetői minőség megállapítása is törvényes. A fentiek miatt a védők eltérő minősítés és az elkövetői minőség eltérő megállapítását célzó jogorvoslati kérelmei sem voltak megalapozottak. [56] V. [57] Az elsőfokú bíróság a vádlottak cselekményeire irányadó büntetési tételkeretet és annak középmértékét helyesen rögzítette az ítéletében. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket túlnyomórészt feltárta, azokat azonban nem a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. Terhelt1 I. r. vádlott beismerő vallomásának nem lehetett különös jelentőséget tulajdonítani; bár a tényállás és ekként a II. r. vádlott büntetőjogi felelőssége ezen a vallomáson alapul, ezért enyhítő hatással bír, annak nyomatékát nagymértékben csökkenti az a körülmény, hogy azt utóbb visszavonta, illetve a kereskedés vonatkozásában a büntetőjogi felelősségét következetesen tagadta. A védő álláspontjával szemben az egyezségkötési szándékot az ítélőtábla enyhítő körülményként nem értékelhette, hiszen arról a büntetőeljárásjog szabályai szerint nem is értesülhetne. Az egyezség megkötése az ügyészség diszkrecionális jogkörébe tartozik, annak eredménytelen megkísérlését pedig az iratok nem is tartalmazhatják. Ekként azt enyhítő körülményként sem lehet figyelembe venni. [58] [59] [60] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.51/2023/18/II [61] [62] [63] [64] [65] [66] [67] [68] [69] [70] [71] 8 A büntetés kiszabásánál jelentősége a kábítószer mennyiségének van; az jelen esetben a jelentős mennyiség alsó határát több, mint 39-szeresen haladta meg. Ezzel szemben a vádlottak büntetőjogi felelősségét enyhíti az a körülmény, hogy a kábítószer nem került be a kereskedelmi forgalomba. Terhelt1 I. r. vádlott esetében súlyosító körülmény, hogy a bűncselekményt ő készítette elő, neki ezért meghatározó, míg Terhelt2 II. r. vádlottnak csak járulékos szerep jutott az elkövetésben. Ugyancsak súlyosító körülmény, hogy a Terhelt1 I. r. vádlott visszaesőnek nem tekinthető speciális bűnismétlő, hiszen a tényállás kiegészítése folytán megállapítható, hogy hasonló jellegű bűncselekmény miatt egy alkalommal volt már büntetve. Mindezek alapján a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az elsőfokú bíróság az enyhítő körülményeknek túlzó jelentőséget tulajdonított, ekként az általa alkalmazott joghátrány nem elégséges a Btk.
4. §-ában meghatározott büntetési célok eléréséhez. Ezért az ítélőtábla Terhelt1 I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát egyaránt 8 évre, míg Terhelt2 II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamát 4-4 évre súlyosította. Ekként az ügyészség által a büntetés súlyosítását célzó fellebbezés megalapozott volt, míg a vádlottak védői által a büntetés enyhítését célzó jogorvoslati kérelmek nem voltak teljesíthetők. Nem látott ugyanakkor a másodfokú bíróság törvényes lehetőséget az I. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés mértékének felemelésére, mert azt a vagyoni és jövedelmi viszonyai nem teszik lehetővé. Ugyanígy nem indokolt a vádlottakkal szemben a járművezetéstől eltiltás alkalmazása. Bár a Büntető Törvénykönyv lehetőséget ad, az ún. mozgó bűnözés esetén erre lehetőség nyílna, azonban – ahogy arra a II. r. vádlott védője helyesen hivatkozott – az irányadó bírói gyakorlat erre az esetre nem tekinti megvalósultnak e büntetési nem alkalmazásának feltételeit. H 1994.466., BH 2017.
5. számú eseti döntések). Észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részében két esetben is elírás történt; egyrészt a 2023 áprilisában tartott tárgyalási határnap, másrészt pedig a Terhelt1 I. r. vádlott előzetes fogvatartása beszámításának kezdő időpontja került tévesen feltüntetésre. Ezeket a másodfokú bíróság ítéletében a Be.
6. §

(6)bekezdése alapján korrigálta. Egyebekben az elsőfokú bíróság további – a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjával, az előzetes fogvatartás beszámításával, a pénzbüntetés kiszabásával, a vagyonelkobzással, a bűnjelekkel, valamint a bűnügyi költség viselésével kapcsolatos – rendelkezései törvényesnek bizonyultak. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Rendelkezett a másodfokú bíróság a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdései alapján Terhelt1 I. r. vádlott esetében az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról. P é c s,

1. október
2. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.51/2023/18/II 9 Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 28.B.299/2022/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.51/2023/
4. számú ítélete folytán – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi október hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke