← Magyarország

Pfv.20495/2022/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A törvény védi a különvagyont, a közös vagyont kizárólag a bizonyítási teher szempontjából részesíti előnyben: az anyagi jog törvényi vélelme alapján a különvagyont állító felet terheli állításának kétséget kizáró bizonyítási kötelezettsége. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.20.495/2022/

  1. A tanács tagjai: dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna a tanács elnöke dr. Osztovits András előadó bíró dr. Darákné dr. Nagy Szilvia bíró dr. Hajdu Edit bíró dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes jogi képviselője: Dr. Horváth Ügyvédi Iroda (cím2, ügyintéző: dr. Horváth Gábor ügyvéd) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: dr. Rónai Anett ügyvéd (cím4) A per tárgya: tulajdonjog megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Pécsi Törvényszék 2.Pf.20.503/2021/4/I. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pécsi Járásbíróság 8.P.20.346/2020/
  2. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 60.000 (hatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az esedékesség napjáig az államnak – az állami adó-, és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 534.800 (ötszázharmincnégyezer-nyolcszáz) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követően
  3. napon válik esedékessé. Kúria II.Pfv.20.495/2022/4 2 Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes és az alperes (továbbiakban: felek)
  4. november 12-től élettársi kapcsolatban éltek,
  5. július 24-én házasságot kötöttek. [2]
  6. február
  7. napján az alperes adásvételi szerződéssel megvásárolta a cím5 alatti ingatlant. A 7.400.000 forint vételárat a saját folyószámlájáról utalta át, a szerződés alapján az ingatlan-nyilvántartásba kizárólagos tulajdonosként bejegyezték. A peres felek a lakásingatlanba együtt költöztek be, és itt születtek gyermekeik is. Az alperes
  8. július 11én 7.000.000 forint vételárért az ingatlant értékesítette. [3]
  9. július 29-én a felek 9.300.000 forint vételárért megvásárolták a természetben cím6 alatti lakásingatlant. A vételár forrása az alperes lakásának eladása után kapott 7.000.000 forint, a mindkét házastárs által kiváltott lakás előtakarékossági szerződés szerint járó összeg (a felperes 1.143.658 forintot, az alperes 1.143.133 forintot vett fel), továbbá 13.209 forint közös vagyon volt. Az eltérő pénzbeli hozzájárulás a tulajdoni hányadban kifejeződött: a szerződés alapján az alperest 9/10-ed tulajdoni hányadban, a felperest 1/10-ed tulajdoni hányadban tulajdonosként az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. [4] A felek házassága alatt egymás folyószámlájához nem volt hozzáférésük, mindenki a saját fizetésével önállóan gazdálkodott. A lakás rezsiköltségeit a felperes vállalta, az egyéb mindennapi költségeket (élelmezés, ruházkodás) túlnyomórészt az alperes fizette. [5] 2015 elejére a felek házassági életközössége megromlott.
  10. május 12-én a B. utcai ingatlanból az alperes a két gyermekkel együtt átmenetileg kiköltözött.
  11. május végén a felperes önként és a visszatérés szándéka nélkül elköltözött az ingatlanból, amelybe – erről tudomást szerezve – az alperes a gyermekkel együtt visszaköltözött. A felperes az elköltözéskor a személyes ingóságait és vagyontárgyait magával vitte. A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme [6] A felperes többször módosított keresetében – többek között - annak megállapítását kérte, hogy az ingatlan-nyilvántartási állapottal szemben a cím7 alatti ingatlannak ténylegesen 1/2-ed tulajdoni hányadban tulajdonosa. A tulajdonjog megállapítását követően a bíróság a közös tulajdont szüntesse meg, a megváltásra őt jogosítsa fel, az alperes 1/2-ed tulajdoni hányada megváltási árát 6.650.000 forintban határozza meg. A bíróság kötelezze az alperest
  12. június 1-től havi 50.000 forint többlethasználati díj megfizetésére. [7] Arra hivatkozott, hogy az ingatlant a házassági életközösség alatt vásárolták, az házastársi közös vagyonuk, ezért a fele tulajdoni hányad a törvényi vélelemre is tekintettel Kúria II.Pfv.20.495/2022/4 3 megilleti. Az ingatlanban
  13. évtől az alperes lakik, a tulajdoni hányada használata ellenében díj megfizetésére köteles. [8] Az alperes érdemi ellenkérelmében vitatta a felperes állításait és az ingatlan forgalmi értékét. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés megfelelt a valós tulajdoni hányadoknak. A közös tulajdon megszüntetését eltérő módon kérte: a felperes tulajdoni hányadát magához kívánja váltani, ehhez megfelelő teljesítőképességgel rendelkezik. Az első- és másodfokú ítélet [9] Az elsőfokú bíróság ítéletével az perbeli ingatlan tulajdoni arányait módosította: házastársi vagyonközösség jogcímén az ingatlan-nyilvántartási állapottól eltérően a felperest 143/1000-ed, az alperest 857/1000-ed tulajdoni hányad illeti meg. A közös tulajdont megszüntette, a felperes 143/1000-ed tulajdoni illetőségét 1.901.900 forint megváltási ár megfizetése ellenében az alperes tulajdonába adta. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. [10] A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság az alperes különvagyoni hozzájárulását bizonyítottnak ítélte, ebből következően a perbeli lakás vételárához az alperes 7.000.000 forint különvagyoni készpénzzel és 1.143.133 forint lakás előtakarékossági összeggel, a felperes 1.143.658 forint lakás előtakarékosságból származó összeggel, valamint 13.290 forintközös vagyonnal járultak hozzá. A közös vagyonkülönvagyon arányosítása alapján az állapítható meg, hogy a felek (hozzájárulásuk arányának megfelelően) a polgári törvénykönyvről szóló
  14. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.). 5:
  15. §

(1)bekezdése alapján közös tulajdont szereztek, amely egyben – a tulajdoni hányadok szerint - a házastári közös vagyon része is. Az elsőfokú bíróság a közös tulajdont megszüntette. Az ingatlan aktuális forgalmi értéke meghatározására szakértőt rendelt ki, a szakvéleményt aggálytalannak ítélte és ítélete alapjául elfogadta. A szakvélemény a forgalmi érték 13.300.000 forint, amelynek alapján a 143/1000-ed rész megváltási ára 1.901.900 forint. [11] A többlethasználati díj iránti igény megalapozatlan. A felperes személyes meghallgatása és a rendelkezésre álló okiratok tartalma alapján az állapítható meg, hogy a felperes a perbeli ingatlanból
  1. május végén önként, minden külső kényszerítő körülmény és ráhatás nélkül költözött el, amely döntését a gyermek érdekeivel indokolta. Kiköltözését követően évekkel később jelentkezett azzal az igénnyel, hogy az ingatlanba bejuthasson, annak állagát megvizsgálhassa. A felperes a használattal tehát ténylegesen nem kívánt élni. Az elsőfokú bíróság a többlethasználati díj igényét a Ptk. 5:
  2. § és 5:
  3. § alapján elutasította. [12] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. [13] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a különvagyon bizonyítottságára vonatkozó következtetésével. Kétségtelen, hogy a Sz. utcai lakás megvásárlásának időpontjában a felek között már fennállt a házassági életközösség, és az alperes bankszámláján külön és közös vagyoni összegek egyaránt voltak. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az ingatlan megvásárlása kizárólag az alperes nevére történt, holott a felperes az ajánlattételkor és a szerződéskötéskor is jelent volt. Ebből viszont alappal vonható le (az elsőfokú bírósággal egyezően) az a következtetés, hogy a vételár forrásánál felek között ismert és elfogadott volt az alperes különvagyona felhasználása. A felek közötti elszámolás alvagyoni jellegét alátámasztja, hogy a perbeli ingatlan megvásárlásakor a közös Kúria II.Pfv.20.495/2022/4 4 tulajdon tulajdoni hányadait a szerződésben eltérően határozták meg és a szerződéskötéskor a felperes nem lépett fel a Sz. utcai ingatlan vételárából az őt megillető hányad elszámolása iránti igénnyel. [14] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok a polgári perrendtartásról szóló
  4. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.)
  5. §
(1)bekezdése szerinti helyes mérlegelésével állapította meg azt is, hogy az alperes édesanyja a Sz. utcai ingatlan vételárához összesen 2.200.000 forint készpénzt ajándékozott az alperes részére. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a perbeli lakásingatlan adásvételi szerződésének megkötésének napján a bankszámláról felvett 5.250.000 forinton felül további 2.000.000 forint közös vagyoni alvagyoni jellegét. A számlaforgalmi kimutatásokból a szerződés napján és az azt megelőző napokban sem történt ilyen összegű pénz kivétele egyik fél számlájáról sem. A Sz. utcai ingatlan vételárának a forrása kétséget kizáróan az alperes különvagyona volt. A perbeli ingatlan tulajdoni hányadait az elsőfokú bíróság az alvagyonok (hozzájárulások) meghatározásával helyesen állapította meg. [15] A megváltási ár alapját képező ingatlanforgalmi értéket az elsőfokú bíróság a perben kirendelt igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő szakvéleménye alapján állapította meg. Az elsőfokú bíróság a 64. sorszámú végzésében felhívta a feleket, hogy további bizonyítási indítványaikat 8 napon belül jelentsék be, ennek hiányában a tárgyalást berekeszti. E határidőn belül a felek bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő és az utolsó, 2021. október 25-én megtartott tárgyaláson, a berekesztés előtt úgy nyilatkoztak, hogy további bizonyítási indítványuk nincs. A másodfokú bíróság ezekre figyelemmel, a Pp. 235. §
(1)bekezdés és a Pp. 141. §
(6)bekezdése alapján a felperesnek a szakvélemény kiegészítésére vonatkozó bizonyítási indítványát nem tudta teljesíteni. [16] Alaptalan a fellebbezés a többlethasználati díj iránti igény elutasítása körében. A felperes önkéntes, a visszatérés szándéka nélküli elköltözése egyértelműen megállapítható, ezért a többlethasználati díj megfizetése iránti igénye nem alapos. A felperes az elköltözés előtt egyedül lakott a lakásban, tehát fel sem merülhetett alperesi kényszerítő magatartás. Az önkéntesen, visszatérés szándéka nélkül történt elköltözés után a felperesnek pedig a lakás használatára szándéka (igénye) nem volt. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az eljárt bíróságok új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a házastársi vagyonközösség megosztása iránti keresetének a perbeli ingatlanra és az alperest a többlethasználati díj megfizetésére vonatkozó kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát kérte. A jogerős ítélet a Ptk. 4:38. §
(2)bekezdésébe, Ptk. 4:40. §
(2)bekezdésébe, valamint a Pp. 3. §
(2)és
(4)bekezdésébe, 177. §
(1)bekezdésébe, 182. §
(3)bekezdésébe és a 206. §
(1)bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. [18] Felülvizsgálati érvelése szerint az alperes az élettársi kapcsolatuk kezdetén csak 3.681.276 forint különvagyonnal rendelkezett, ennyit tudott igazolni a Sz. utcai lakás megvásárlásakor. Az alperes nem tudta bizonyítani azt a hivatkozását, hogy az említett ingatlan megvásárláshoz édesanyjától és nagymamájától is kapott 2.000.000-2.000.000 forint, összesen 4.000.000 forintot. A jogerős ítélet ezért sérti a Ptk. 4:40. §
(2)bekezdését, mivel a vagyonközösség fennállása alatt valamelyik fél különvagyonára vonatkozó kötelezettség teljesítéséről azt kell vélelmezni, hogy a teljesítés a közös vagyonból történt. A bizonyítékok Kúria II.Pfv.20.495/2022/4 5 okszerű mérlegelésével és a hivatkozott anyagi jogszabályhely helyes alkalmazásával azt kellett volna megállapítani, hogy a perbeli ingatlan a peres felek egyenlő arányú közös tulajdona. [19] Az elsőfokú eljárásban vitatta a szakértő által meghatározott forgalmi értéket és a Pp. 182. §
(3)bekezdése alapján indítványozta a szakvélemény kiegészítését. Ettől az indítványától nem állt el, a forgalmi értéket az egész eljárás során kevesellte. A megismételt elsőfokú eljárásban is fenntartotta a szakértői véleményre vonatkozó bizonyítási indítványait. Tény, hogy a megismételt eljárásban hozott határozat meghozatala előtt ezt kifejezetten már nem említette meg, ennek ellenére az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a korábbi, az alapeljárásban előterjesztett szakértői vélemény kiegészítése iránti bizonyítási indítványnak helyt ad. A felperes szerint az eljárt bíróságok a Pp. 3. §
(2)bekezdésébe ütköző módon nem indokolták meg, hogy a bizonyítási indítványnak miért nem adtak helyt. [20] A jogerős ítélet a Pp. 206. §
(1)bekezdésébe ütköző módon tartalmazza, hogy az ingatlanból önként, a visszaköltözés szándéka nélkül költözött el. Erre az alperes magatartása miatt került sor, aki ellehetetlenítette a lakásba való bejutást, megváltoztatta a kapukódot és lecserélte a zárat is. Ezt a körülményt az eljárt bíróságok nem vizsgálták. [21] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerő ítélet hatályában fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott okokból nem jogszabálysértő. A Kúria döntése és jogi indokai [22] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. [23] A felperes a perben kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményének kiegészítése iránti indítványa elutasítása kapcsán megsértett jogszabályhelyként a Pp. 182. §
(3)bekezdésére, 3. §
(2)bekezdésére és 177. §
(1)bekezdésére hivatkozott. A Pp. 272. §
(2)bekezdése alapján – figyelemmel az 1/
  1. (II.15.) PK vélemény
  2. pontja szerinti jogértelmezésre is – felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli. A másodfokú bíróság a Pp.
  3. §
(1)bekezdésére és 141. §
(6)bekezdésére figyelemmel utasította el a felperesnek a szakértői bizonyítás kiegészítése iránti kérelmét, ezeket a jogszabályhelyeket a felperes felülvizsgálati kérelmében nem jelölte meg. A megjelölt megsértett jogszabályhely és a kifejtett indokolás között oksági összefüggés nincs, ezért a Kúria érdemben nem vizsgálhatta, hogy a másodfokú bíróság döntése helyes jogértelmezésen alapul-e. [24] Az érdemben elbírálható felülvizsgálati kérelem nem alapos. [25] A felperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítékok téves, okszerűtlen mérlegelésével [Pp. 206. §
(1)bekezdés], a törvényi vélelemmel [Ptk. 4:40. §
(2)bekezdés] szemben állapították meg az alperes különvagyonát, ennek következményeként a tulajdoni hányadokat. [26] A törvény védi a különvagyont, a közös vagyont kizárólag a bizonyítási teher szempontjából részesíti előnyben: az anyagi jog törvényi vélelme alapján [Ptk. 4:37. §
(1)Kúria II.Pfv.20.495/2022/4 6 bekezdés] a különvagyont állító felet terheli állításának kétséget kizáró bizonyítási kötelezettsége [Pp. 164. §
(1)bekezdés]. A jelen ügyben az alperest terhelte állításának (az előzményi ingatlan különvagyoni alvagyoni jellegének, ebből következően a befolyt 7.000.000 forint eladási árnak a perbeli ingatlan megvásárlásakor a különvagyonkénti felhasználásának) bizonyítása. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis a lakás-előtakarékosság jogcímén felvett összegek alvagyoni jellege nem volt vitatott. [27] Az eljárt bíróságok egyezően állapították meg, hogy az alperes a rá rótt bizonyítási kötelezettségnek eleget tett és a Kúria elfogadta a jogerős ítélet jogkövetkeztetését, az indokolást az alábbiakkal egészíti ki. [28] A különvagyon értékén szerzett vagyontárgy különvagyon [Ptk. 4:38. §
(1)bekezdés f) pont]. A jogvitában tehát helyesen folytattak le bizonyítást az eljárt bíróságok arra, hogy az előzményi – a házassági életközösség alatt szerzett – ingatlan az alperes különvagyona volt-e, az értékesítéséből befolyt eladási ár ugyanis ebben az esetben az alperes különvagyona. A felperes alapvetően tévesen hivatkozik megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 4:38. §
(2)bekezdésére, a jelen perben a különvagyon haszna fel sem merülhet: a különvagyon (objektív) értékemelkedése nem a különvagyon haszna. [29] Az eljárt bíróságok az előzményi ingatlan vételárának fedezeteként a különvagyont az alperes – felperes által sem vitatott – különvagyonára (a felülvizsgálati kérelemben 3.681.276 forint), a hozzátartozóitól kapott juttatás (összesen 4.000.000 forint) bizonyítottságára, illetve arra alapították, hogy az adásvételi szerződés megkötésekor a felperes jelen volt, de dologi jogi igénnyel nem lépett fel. A másodfokú bíróság érvelése szerint az alperes állítását az is alátámasztja, hogy a közös vagyoni forrásra semmilyen peradat nem áll rendelkezésre. [30] Önmagában a dologi jogi igény szerződéskötéskori érvényesítésének hiánya a közös vagyon törvényi vélelmének megdöntésére nem alkalmas. A házastárs tulajdonjoga az életközösség fennállásának tényére alapítottan ex lege, a törvény erejénél fogva áll be, az, hogy a szerződésben szerződő félként nem szerepel, a tulajdoni igénye megalapozottsága/alaptalansága körében nem adekvát. Kifejezett lemondó nyilatkozat (vagy különvagyont elismerő nyilatkozat) hiányában a szerződésben nem szereplő házastárs automatikusan ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonossá válik (reálszerzés), a törvényi vélelmet tehát csak a vételár alvagyoni jellege bizonyítottságával lehet megdönteni. Ilyen kifejezett nyilatkozat pedig a perben fel sem merült. [31] A felek egyezően adták elő, hogy önállóan gazdálkodtak. A házastársak a törvényes vagyonjogi rendszertől (Ptk. 4:37. §) csak szerződéssel térhetnek el (Ptk. 4:63. §), amelyre a törvény kötelező alakiságot ír elő [Ptk. 4:65. §
(1)bekezdés]. A felek házassági vagyonjogi szerződést nem kötöttek, ebből következően a gazdálkodás módja (mindegyek fél a saját bevételével maga gazdálkodott, a költségviselést megosztották) jelentőséggel nem bír. A jogvitára a törvényes vagyonjogi rendszer szabályai alkalmazandók: a felek minden életközösség alatti szerzése (beleértve a jövedelmeik is) a törvényi vélelem alapján közös vagyonnak tekintendő. [32] Helytállóan foglaltak állást az eljárt bíróságok a különvagyon bizonyítottságában. A perben ugyanis bizonyított, hogy a felek közös vagyoni megtakarítással nem rendelkeztek, a vételár kifizetésére tehát ilyen alvagyoni forrás nem volt, a számlaforgalom egyértelműen alátámasztja, hogy a vételár fedezete az alperesnek adott ingyenes juttatás [Ptk. 4:38. §
(1)bekezdés b) pont]. [33] A Kúria következetes joggyakorlata szerint (BH 2013.119., Gfv.VII.30.026/2020/9.) a felülvizsgálati eljárásban, mint rendkívüli perorvoslati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére csak kivételes esetben kerülhet sor. A felülvizsgálati eljárás nem ad alapot a bizonyítékok felülmérlegelésére, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is Kúria II.Pfv.20.495/2022/4 7 levonható lett volna; az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni. [34] A másodfokú bíróság (az elsőfokú bírósággal egyezően) okszerűen, a bizonyítékok helytálló értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy a Sz. utcai ingatlan megvásárlása az alperes különvagyonából történt. Az alperes a közös vagyon törvényi vélelmét [Ptk. 4:40. §
(2)bekezdés] a 7.000.000 forint vételár alvagyoni jellegére sikerrel megdöntötte, a különvagyon felhasználásával szerzett vagyontárgy (a perbeli ingatlan) tulajdoni hányadainak meghatározása tehát nem jogszabálysértő. [35] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a többlethasználati díj iránti keresetét elutasító részében azt állította, hogy az eljárt bíróságok a Pp. 206. §
(1)bekezdésébe ütköző módon állapították meg, hogy a perbeli ingatlanból önként, a visszaköltözés szándéka nélkül költözött el. A felülvizsgálati érveléssel szemben a másodfokú bíróság helyesen tulajdonított kiemelt jelentőséget a felperes személyes előadásának: a gyermek érdekében költözött el, később csak azért akart visszatérni a lakásba, hogy tulajdonosként annak állagát ellenőrizze. [36] A következetes ítélkezési gyakorlat alapján a tulajdonost elsődlegesen a tulajdoni hányadának megfelelő használat joga illeti meg és csak akkor élhet pénzbeli térítési igénnyel, ha a használat jogával a bíróság határozata vagy a másik tulajdonostárs magatartása miatt nem tud élni. A jelen ügyben az állagellenőrzés használat iránti igénynek nem tekintendő, az eljárt bíróságok okszerűen. logikai hibától mentesen és iratok tartalmának megfelelően értékelték a bizonyítékokat. A felperes az ingatlanból önként, a visszatérés szándéka nélkül költözött el, ténylegesen azt használni nem kívánta. [37] A Kúria mindezekre figyelemmel nem találta megállapíthatónak a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabálysértéseket, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [38] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte – figyelemmel a 32/
  1. (VIII. 22.) IM rendelet
  2. §
(1)bekezdés a) pontjára – az alperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésétre. [39] A felperes pervesztességére figyelemmel köteles megfizetni az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése alapján meghatározott, 10% felülvizsgálati eljárási illetéket, amely kerekítve – a felülvizsgálati kérelemmel vitatott értékre figyelemmel – 534.800 forint. Tájékoztatja a felperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie, megfizetése során közleményként fel kell tüntetni: a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának számát és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. [40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [41] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Kúria II.Pfv.20.495/2022/4 8 Budapest,
  1. január
  2. dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, dr. Osztovits András s.k. előadó bíró, dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.