Kf.700284/2024/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pontjára, valamint a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI.16.) BM rendeletre alapította, hivatkozva arra, hogy a szerparancsnoki beosztás (munkakör) a különlegesszer-kezelő beosztástól eltérő, jól elkülöníthető beosztás. Igénye megalapozásaként hivatkozott az irányadó bírói gyakorlatra, és követelésének mértékét a rendvédelmi illetményalap 100%-ában jelölte meg. Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes megbízható volt a szolgálati beosztásához nem tartozó szerparancsnoki feladatkör ellátásával, amelynek teljesítése során nem a saját beosztásán felül látott el még egy másik feladatkört, hanem a megjelölt szolgálati napokon kizárólag a szerparancsnoki feladatokat végezte el. Jogi álláspontja szerint Hszt. nem definiálja, mi számít eseti jellegű megbízásnak, így a gyakorlat alakításaként az alperes igazgatója úgy rendelkezett, hogy az adott hónapban teljesített szolgálati napok felénél magasabb szolgálat esetén számolható el megbízási díj a hivatásos állomány tagja részére. Arra is hivatkozott, hogy amennyiben a felperes az adott hónapban teljesített szolgálti napok felénél magasabb számban látott el helyettesítéssel szolgálati napot – azaz legalább négy alkalommal végzett szerparancsnoki feladatokat –, az alperes rendszeresnek ismerte el az igényt, míg a hónapon belül egy, kettő, három szolgálati napon teljesített helyettes feladatellátást esetinek tekintette. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 318.853 forint megbízási díjat és ezen összeg után
2. november
3. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Az ezen felüli részében a keresetet elutasította. Az alperest 100.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperes részére, és megállapította, hogy a feljegyzett elsőfokú eljárási illeték az állam terhén marad. Ítéletének indokolásában felhívta a Hszt.
4. §

(1)és

(5)bekezdésének, a 163. §

(5)bekezdésének, továbbá a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/2015. (VI.16.) BM rendelet 35. §

(6)bekezdésének rendelkezéseit. E rendelkezésekből és a kereseti kérelemből – figyelemmel a védiratban foglaltakra – az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a perben azt kellett vizsgálnia, hogy a perbeli időszak 13 hónapjában –

1. november 1-től
2. január 31-ig – a felperes által ellátott szerparancsnoki feladat tekinthető-e olyan rendszeres többletfeladatnak, amelyért megbízási díj jár. A 30/
3. (VI.16.) BM rendelet
4. §

(1)bekezdés ba) alpontjából, valamint a rendelet

1. számú melléklete
2. fejezetének
3. és
4. pontjaiból, továbbá a alperes1 igazgatójának 2/
5. számú intézkedéséből azt az egyébként az alperes által sem vitatott következtetést vonta le, hogy a különlegesszer-kezelő és a szerparancsnoki beosztás két, egymástól eltérő, jól elhatárolható külön beosztásnak minősül. A perben az sem volt vitás, hogy a felperes a perbeli időszakban az általa megjelölt szolgálati napokon szerparancsnoki feladatokat látott el. Abban tért el a felek értékelése, hogy a felperes igazgatói intézkedésre végzett feladatellátása eseti jellegűnek minősül-e, ami miatt díjazásra nem jogosult, mint ahogy az alperes állította, vagy a felperes a szerparancsnoki feladatokat rendszeresen ellátta, ami a megbízási díjra jogosulttá tette őt. Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.284/2024/7 [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] 3 Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokból – különösen a felperes személyes előadásából – azt állapította meg, hogy a felperes a
6. november 1-től
7. január 31-ig terjedő időben havonta visszatérően látott el szerparancsnoki feladatokat, amelyek más, az eredeti beosztásához nem tartozó feladatok teljesítését jelentették. Ezeket a többletfeladatokat havonta eltérő mértékben, de a teljes perbeli időszakban ellátta, amely tevékenység, függetlenül az azzal érintett havi szolgálati napok számától, rendszeresnek tekinthető. Rámutatott, hogy a rendszerességnek nem jogszabályi kritériuma a havi szolgálati napok száma, az ezzel ellentétes, ezt az értelmezést szűkítő munkáltatói intézkedést nem vette figyelembe. Következtetése szerint a többletfeladat ellátása a felperes esetében az eseti jelleget lényegesen meghaladta, arra havonta visszatérően került sor. A Hszt.
8. §

(3)bekezdésének a

1. február 1-től hatályos rendelkezéseit – tekintettel arra, hogy a felperes által peresített időszakra nem terjednek ki – figyelmen kívül hagyta. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a megbízási díjra való jogosultságot nem befolyásolja az a körülmény, hogy a többletfeladattal érintett napokon a felperes az eredeti szolgálati beosztása helyett kizárólag többletfeladatokat látott el. Álláspontja szerint a szerparancsnoki szolgálati napok számát az adott hónapra járó megbízási díj mértékének meghatározása során kellett értékelni. Ennek kapcsán abban a hat hónapban, amikor a felperes havonta kizárólag egy szolgálati napon látott el többletfeladatot, a törvényi minimumban (50%-ban) határozta meg a megbízási díj mértékét, míg abban a hét hónapban, amikor a többletfeladatok havonta több szolgálati napot is érintettek, 75% mérték megállapítását tartotta indokoltnak. Az ennek megfelelően elvégzett számítás alapján kötelezte az alperest 318.853 forint megbízási díj és középarányos időtől számított késedelmi kamata megfizetésére a felperes javára, az ezen felül alaptalannak talált keresetet elutasítva. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben elsődlegesen – tartalma szerint – annak megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására és a marasztalás összegének leszállítására irányult – annak pontos meghatározása nélkül – oly módon, hogy a megbízási díj mértéke ne haladja meg egységesen az 50%-ot. Megsértett jogszabályként a Hszt.
2. §

(5)és

(6)bekezdéseire hivatkozott, a megbízás rendszeres, illetőleg eseti jellegének elhatárolása kapcsán utalt az általa irányadónak tekintett bírói gyakorlatra. Az összegszerűség meghatározása körében pedig felhívta az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 369/

1. (XII.13.) Korm. rendeletet, valamint a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
2. (VI.16.) BM rendeletet, továbbá a 31/
3. (VI.16.) BM rendelet
4. §

(6)bekezdését. E rendelkezésekkel kívánta alátámasztani azt a már az elsőfokú eljárásban is kifejtett jogi álláspontját, mely szerint a felperest a szerparancsnoki többletfeladatok eseti jellegű ellátására figyelemmel elsősorban nem illeti meg egyáltalán megbízási díj, illetőleg másodlagosan a többletfeladat nagyságához, a megbízással járó többleteherhez igazdóan a felperesnek járó megbízási díj mértéke nem lehet több, mint 50%. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte alapvetően helytálló indokai alapján. Álláspontja szerint szerparancsnokként olyan többletfeladatokat látott el, amelyekre tekintettel a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően – az irányadó bírói gyakorlat alapján – a bíróság által megállapított mértékű megbízási díj jár részére. Az ellenérdekű fél másodfokú perköltségben marasztalását a költségjegyzék és a megbízási szerződés alapján kérte, amely okiratokat azonban a másodfokú eljárásban nem csatolta. A fellebbezés nem alapos. Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.284/2024/7 [16] [17] [18] [19] [20] [21] 4 A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság az ítéletet – a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül – csak a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül. Az alperes fellebbezését alapvetően a Hszt. 71. §

(5)és

(6)bekezdéseinek megsértésére alapította. A felperes a keresetet azért terjesztette elő az alperessel szemben megbízási díj megfizetése iránt, mert a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja alapján szolgálati beosztásához (különlegesszer-kezelő) nem tartozó feladatkör (szerparancsnok) ellátásával bízták meg többletfeladatként. A Hszt. 71. §

(5)bekezdése szerint ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50–200%-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult. A

(6)bekezdés értelmében az

(5)bekezdés szerinti díjazás az egybefüggően 30 napot meghaladó megbízás esetén visszamenőleg, a megbízás első napjától jár. A bírói gyakorlat szerint (Kúria Kfv.VII.37.642/2020/5., Kúria Kf.VII.39.525/2021/3.) a Hszt. 71. §

(1)bekezdésének c) pontja alapján a felperest akkor illeti meg a megbízási díj, ha a nem a kinevezése szerinti beosztásához tartozó feladatkört többletfeladatként látja el. Ez a perben nem volt vitatott: a különlegesszer-kezelő és a szerparancsnok két külön beosztás, tehát a felperes szerparancsnokként nem a kinevezése szerinti beosztáshoz tartozó feladatot végzett. Az ítélkezési gyakorlat következetes abban is, hogy a szolgálati beosztáshoz nem tartozó feladatok alóli mentesítést nem az egyes szolgálati napokra lebontva kell vizsgálni, hanem a szolgálatellátás egésze vonatkozásában kell értelmezni (Kúria Kfv.VII.37.642/2020/5., Kúria Kf.VII.39.525/2021/3., Kúria Kf.45.033/2022/6.). Ezért abból kell kiindulni, hogy a felperest az alperes a különlegesszer-kezelői szolgálat ellátása alól a peresített időszakban nem mentesítette. Ebből pedig az következik, hogy mentesítés hiányában a többletfeladatokat a felperes a különlegesszer-kezelői feladatok ellátása mellett végezte, akkor is, ha az adott szolgálati napon kizárólag szerparancsnoki feladatokat teljesített. A Kúria irányadó döntései (Mfv.II.10.623/2015/4., Mfv.10.038/2015/5., Mfv.II.10.304/2017/15., Kf.III.45.110/2022/4., Kf.VII.45.155/2021/6., Kf.III.45.020/2021/4.,) értelmében a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja ugyan esetenként köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységéhez nem tartozó feladatokat is, ugyanakkor az ilyen jellegű feladat tartós ellátása nem maradhat ellentételezés nélkül. Ha a hivatásos állomány szolgálati viszonyban álló tagja hosszabb időszakon át "rendszerszintűen" a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, az többletszolgálatnak minősül, és az alapján ellentételezésre jogosult. A perrel érintett

1. november 1-től
2. január 31-ig terjedő tizenhárom hónapban a felperes hat hónapon át havi egy alkalommal, míg a további hét hónapban kettő-öt alkalommal látott el havonta a szolgálati beosztásához (különlegesszer-kezelő) nem tartozó szerparancsnoki többletfeladatot. Ez a havi 7-8, 24-48 órás váltásban ellátott szolgálatból átlagosan több mint kettő (28%) alkalom/hónap többletfeladat teljesítését jelentette. Ezeket az adatokat helyesen értékelte úgy az elsőfokú bíróság, hogy a szerparancsnoki többletfeladatok ellátása a felperesnek nem eseti jellegű, hanem rendszeresen ismétlődő kötelezettsége volt. Abból a perben nem vitatott tényből, hogy a felperes a tizenhárom hónap alatt az általa ellátott szolgálatok során – a keresetlevél kimutatása szerint – összesen huszonkilenc alkalommal végzett többletfeladatot, megalapozottan vonható le az a következtetés, hogy rendszeresen, visszatérően látott el a különlegesszer-kezelői beosztásához nem tartozó szerparancsnoki feladatokat. Ezáltal a másodfokú bíróság sem fogadta el az alperesnek azt az érvelését, mely szerint a felperes többletfeladatokkal való megbízása a perrel érintett időszakban csak eseti jellegű volt, alkalomszerű, amely miatt a díjazásra jogosultsága kizárt. Fővárosi Ítélőtábla 8.Kf.700.284/2024/7 [22] [23] [24] [25] [26] 5 A másodfokú bíróságnak az alperes másodlagos fellebbezési ellenkérelme kapcsán kizárólag azt kellett vizsgálnia, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörben hozott döntése megfelel-e a rá irányadó szabályoknak, a perben megállapított tényeknek és a Hszt.
3. §

(5)bekezdésében foglaltaknak, valamint a Kúria irányadó gyakorlatának. Az ezek által meghatározott feltételeknek az elsőfokú bíróság mérlegelése és a döntése megfelelt a megbízási díj összegének az illetményalap szerint számított mértéke meghatározása során. Ezáltal nem volt mód az alperes marasztalásának – a fellebbezésben egyébként meg nem határozott összegre történő – leszállítására; az alperes által felhívott jogszabályi rendelkezések relevanciával nem bírtak. Az elsőfokú bíróság ítélete nem sérti az alperes által a fellebbezésben felhívott jogszabályi rendelkezéseket, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében a Kp. 109. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A fellebbezés nem vezetett eredményre, ezért a Kp. 35. §

(1)bekezdésének rendelkezése folytán irányadó polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdésének főszabálya szerint törvény eltérő rendelkezése hiányában a pernyertes fél perköltségét a pervesztes fél téríti meg, amelyre tekintettel a felperesnek járna a másodfokú eljárásban felmerült költsége. Jóllehet a felperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az alperes másodfokú perköltségben marasztalását, az nem felel meg a Pp. 81. §

(1),

(2)bekezdésében foglalt felszámításnak, mivel az igényelt költség összegét nem jelölte meg, a megbízási szerződést, illetőleg a költségjegyzéket, amelyből a felszámított perköltség összege megállapítható lenne, vállalása ellenére nem mellékelte, ezért a másodfokú bíróság a javára másodfokú perköltséget nem tudott megállapítani. Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes költségmentesség folytán a fellebbezési illeték a Pp. 102. §

(1)és

(6)bekezdése értelmében az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése folytán alkalmazandó 77. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,

1. január
2. Dr. Tolnai Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró