A határozat elvi tartalma: Nem megállapítási kereset az, hanem marasztalási, amelyben a felperes az írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezését kérte. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.107/2024/
- A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró Dr. Darákné dr. Nagy Szilvia bíró Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró Dr. Osztovits András bíró A felperes: felperes cím1 A felperes képviselője: Dr. Gyulay Dániel ügyvéd /Gyulay Ügyvédi Iroda/ cím2 Az alperes: alperes cím3 Az alperes képviselője: Dr. Mágori Zsolt Tibor ügyvéd cím4 A per tárgya: írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.128/2024/
- Kúria II.Mfv.10.107/2024/7 2 Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.037/2023/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.128/2024/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek – 15 napon belül – 300.000 (háromszázezer) forint és 81.000 (nyolcvanegyezer) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
- december 1-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel ápoló munkakörben,
- március 1-től részlegvezetői feladatokkal bízták meg a demens részlegen. Munkavégzésének helye a alperes intézmény volt. [2] A munkáltató
- február 20-án kelt és február 22-én közölt írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest. Az intézkedés indokolása szerint a munkáltatónak számos olyan írásba foglalt munkavállalói jelzés jutott tudomására, amely szerint a felperes az irányítása alatt álló kollégáival megengedhetetlen, megalázó és a alperes missziójával és értékrendjével össze nem férő magatartást tanúsított, illetve hangnemet használt, amely az egyesület Munkaügyi Szabályzatának a munkavállaló együttműködési kötelezettségére vonatkozó előírásait is sértette. Az írásbeli figyelmeztetés négy, meg nem nevezett munkavállaló írásba foglalt feljegyzéséből is tartalmazott panaszokat. Több munkavállaló egybehangzó tájékoztatása alapján a munkáltató megállapította, hogy a felperes a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan, súlyosan megszegte, amely miatt akár a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján azonnali hatályú felmondásnak is helye lenne. A munkáltató felhívta a felperest, hogy a jövőben tartózkodjon az írásbeli figyelmeztetés alapjául szolgáló magatartástól, és a munkáját a munkajogi szabályoknak, a munkáltató belső Kúria II.Mfv.10.107/2024/7 3 szabályzatainak, a munkaszerződésének és a munkaköri leírásában foglaltaknak megfelelően, a személy és vagyonbiztonsági szabályokat betartva, továbbá a munkáltató megítélését nem veszélyeztetve végezze. Kilátásba helyezte, hogy amennyiben a felperes hasonló kötelezettségszegést követ el, úgy munkaviszonyának azonnali hatállyal történő megszüntetésének lesz helye. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] A felperes keresetében az írásbeli figyelmeztetés jogellenességének megállapítását és annak hatályon kívül helyezését kérte utalva az Mt. 6. §
(1)bekezdésére, 8. §
(1)bekezdésére és 52. §
(1)bekezdés
- c)és
- d)pontjára, továbbá a 78. §
(2)bekezdésére és 287. §
(1)bekezdés c) pontjára. Másodlagosan kérte figyelembe venni az Mt. 56. §
(1),
(3)és
(5)bekezdésében foglaltakat. [4] A felperes érvelése szerint a munkáltató intézkedését nem az Mt. 56. §
(3)bekezdése által felhívott 78. §
(2)bekezdésben meghatározott, a tudomásszerzéstől számított 15 napos szubjektív és egy éves objektív határidőn belül gyakorolta. [5] Emellett kifejtette, hogy az alperesnél nincs hatályban kollektív szerződés, a munkaszerződés pedig nem rendelkezik arról, hogy az alperes hátrányos jogkövetkezményként írásbeli figyelmeztetést adhat ki. Ez utóbbinak a valóságát, világosságát és okszerűségét is vitatta. [6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozása szerint az írásbeli figyelmeztetés mindenben megfelel a jogszabályi előírásoknak. Az első- és a másodfokú bíróság döntése [7] A Balassagyarmati Törvényszék 3.M.70.037/2023/36. számú ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség viselésére kötelezte kimondva, hogy a kereseti illetéket, valamint a tanúdíjat az állam viseli. [8] Az elsőfokú bíróság ítéletében felhívta az Mt. 6. §
(1)bekezdését, 8. §
(1)bekezdését, 11/A. §
(1)bekezdését, 52. §
(1)bekezdés c)-e) pontját, 56. §
(1)bekezdését, 78. §
(2)bekezdését, 287. §
(1)bekezdés c) pontját, valamint a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.)
- §-ban foglaltakat. [9] Az elsőfokú bíróság az írásbeli figyelmeztetés formai követelményeit vizsgálva kifejtette, hogy az a munkáltató ellenőrzési és utasítási jogából eredő olyan munkafegyelmet biztosító eszköz, amellyel felhívja munkavállalója figyelmét az általa helytelenített magatartástól való tartózkodásra, illetve a szabályszegést a rosszallása kifejezésével szankcionálja, de nem minősül az Mt.
- §
(1)bekezdés szerinti hátrányos jogkövetkezménynek. [10] Az írásbeli figyelmeztetés szubjektív és objektív határidejét vizsgálva rögzítette, hogy az intézkedés során az Mt. 78. §
(2)bekezdésében meghatározott 15 napos szubjektív és egy éves objektív határidő nem kötötte a munkáltatót. Ugyanakkor az intézkedést a Kúria II.Mfv.10.107/2024/7 4 kötelezettségszegésre okot adó körülményekről a személy1 munkáltatói jogkörgyakorló tudomásszerzésétől számított 15 napon belül hozta meg, így e körben is alaptalan a felperes érvelése. [11] Az írásbeli figyelmeztetés tartalmával kapcsolatosan az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az megfelel a világosság követelményének, mivel az indokolásból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes pontosan milyen okból kifolyólag tette meg intézkedését. [12] A valóság követelményével kapcsolatban megállapította, hogy az írásbeli figyelmeztetésben megjelölt indokok nem feleltek meg ezen kritériumnak, és nem voltak okszerűek. A bíróság a tanúk nyilatkozatai és az írásbeli figyelmeztetés alapjául szolgáló panaszok alapján nem találta bizonyítottnak, hogy a felperes a munkatársakat megillető tiszteletet nem tanúsította volna, és az előírt szabályokat megsértette. Kifejtette, hogy az írásbeli figyelmeztetés alapjául szolgáló okok nem valósak, az erre alapozott intézkedés nem jogszerű, így jogellenes. A felperes a munkaviszonyból származó kötelezettségét nem szegte meg, és nem állapítható meg az Mt. 52. §
(1)bekezdés c) pontjának a sérelme sem. [13] Az elsőfokú bíróság ezt követően vizsgálta a Pp.
- §-ban meghatározott megállapítási kereset feltételeinek fennállát. Rögzítette, hogy a megállapítási kereset két előfeltételének együttesen kell fennállnia, így: a jogvédelem alperessel szembeni szükségessége és a marasztalás követelésének kizártsága. Álláspontja szerint jelen ügyben marasztalási kereset előterjesztése nem történt, azt lehetett megállapítani, hogy a felperes nem állította a jogviszony megszüntetését, nem vitatta a jogviszony fennállása érvényességét, az írásbeli figyelmeztetés nem érintette a felek közötti jogviszonyt, így a megállapítási kereset Pp.
- §
(3)bekezdése szerinti feltétele – valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítása – hiányzik. A felperes sem tette vitássá, hogy az alperest megilleti az írásbeli figyelmeztetés kiadásának joga. [14] Az elsőfokú bíróság az írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezése körében kiemelte, hogy létező bírói gyakorlat a jogellenesnek talált munkáltatói intézkedés hatályon kívül helyezése. A polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (rPp.)
- §-a tette lehetővé a munkaügyi bíróság számára a hatályon kívül helyezést, azonban a rendelkezés
- július 1-től, az Mt. hatályba lépésének napjától már nincs hatályban. Ebből következően a bíróságnak már nincs jogszabályi lehetősége arra, hogy a sérelmes munkáltatói intézkedéseket hatályon kívül helyezze. A bíróság e körben kiemelte a Fővárosi Ítélőtábla Mf.31.346/2020/
- számú döntését, mely szerint a Pp. nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy az írásbeli figyelmeztetés jogellenessége kapcsán a bíróságnak milyen ítéleti rendelkezést kell hoznia. Az elsőfokú bíróság ezért a keresetet elutasította. [15] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.128/2024/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes által kibocsátott írásbeli figyelmeztetést hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest első- és másodfokú perköltség viselésére azzal, hogy a tanúdíj megfizetése is őt terheli. Kimondta, hogy a perben felmerült elsőfokú és fellebbezési illeték az állam terhén marad. [16] A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel a tényállást, a bizonyítási eljárást lefolytatta, érdemi döntésével azonban nem értett egyet. [17] A Pp.
- §
(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a
(2)-
(4)bekezdésben foglalt eltéréssel, az erre irányuló fellebbezési kérelemre, ellenkérelemre, csatlakozó fellebbezésre, fellebbezési ellenkérelemre tekintettel gyakorolja. Ilyen korlátnak minősülnek a 371. §
(1)bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. Kúria II.Mfv.10.107/2024/7 5 [18] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy jogellenes az írásbeli figyelmeztetés, azonban a megállapítási kereset feltételeinek fennállta hiányában elutasította a keresetet. [19] A Pp. 172. §
(3)bekezdése szerint valamely jog vagy jogintézmény fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítása iránt akkor terjeszthető elő kereseti kérelem, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása érdekében szükséges, és a jogviszony természeténél fogva, vagy a kötelezettségszegés lejártának hiányában, vagy valamely más okból marasztalás nem kérhető. Jelen esetben azonban a felperes az írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezését kérte. [20] Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a felperes kereseti kérelmét megállapítási keresetként értelmezte. A kereseti kérelem valóban tartalmaz a jogellenesség megállapítására vonatkozó igényt, de az tartalmának értelmezése szerint az írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezésére irányult. [21] A hivatkozott, a Fővárosi Ítélőtábla Mf.31.346/2020/
- számú ítéletében a felperes kifejezetten semmisségi kereseti kérelmet terjesztett elő, azaz más volt a kereseti kérelem mint jelen ügyben. Az elsőfokú bíróság továbbá kiragadott az ítéletből egy mondatrészt, nem a teljes indokolást idézte. A hivatkozott ítélet indokolásában valóban rögzítette, hogy a Pp. nem tartalmaz rendelkezéseket arra nézve, hogy az írásbeli figyelmeztetés jogellenessége kapcsán a bíróságnak milyen ítéleti rendelkezést kell hoznia, ebben a körben azonban téves az alperesnek a munka törvénykönyvéhez fűzött kommentárra vonatkozó hivatkozása figyelemmel arra, hogy az az anyagi jogszabályok értelmezéséről szól. [22] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes jogalakítási, azaz konstitutív kereseti kérelmet terjesztett elő, amely az írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezésére irányult, ez a kereseti kérelem pedig megengedett, és az nem megállapítási kereset. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az írásbeli figyelmeztetést hatályon kívül helyezte. Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes felülvizsgálati ellenkérelme [23] Az alperes elsődlegesen felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet terjesztett elő a joggyakorlat egységének és továbbfejlesztésének biztosítása érdekében. [24] Felülvizsgálati kérelmében érdemben a jogerős ítélet „felülvizsgálatát” és a kereset elutasítását kérte a felperes perköltségben való marasztalásával. [25] Az alperes az alaki jogszabálysértés körében a Pp.
- §
(3)bekezdésére utalt. Érvelése szerint a másodfokú bíróság annak ellenére, hogy a Pp. ezen rendelkezése alapján erre lehetősége lett volna – és fellebbezési ellenkérelmében az alperes minderre maga is kitért – mégsem minősítette a bizonyítás eredményét okszerűtlennek, és nem vonta le a megállapított tényekből a megfelelő következtetéseket. [26] Az alperes felülvizsgálati kérelmében utalt a Pp.
- §-ra és arra, hogy fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályában történő fenntartását kérte. Az alperes az ellenkérelmében tehát nemcsak a felperesi fellebbezésben foglaltakról fejtette ki álláspontját, de az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás során az okirati bizonyítékokból és tanúvallomásokból levont, álláspontja szerint téves és okszerűtlen következtetésekkel kapcsolatban is. [27] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében arra is kitért, hogy az elsőfokú bíróság bár a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokból és tanúvallomásokból helyesen állapította meg a Kúria II.Mfv.10.107/2024/7 6 tényállást, azokból téves jogi következtetéseket vont le, és okszerűtlenül jutott arra, hogy az írásbeli figyelmeztetés jogellenes. [28] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglalt azon kötelezettségét, hogy a felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre és fellebbezési ellenkérelemre tekintettel, azok korlátai között gyakorolja, ugyanis az alperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltakat nem vizsgálta kimerítően és teljes körűen, így a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem kereteit nem töltötte ki. [29] Mindkét bíróság megsértette a bizonyítékok mérlegelésének szabályait, ugyanis nem megfelelő következtetésre jutott azokból, ezáltal sérült a Pp.
- §-a és a Pp.
- §-a. [30] Alperes álláspontja szerint a bizonyítékok értékelése során tanú1 tanúvallomása és az alpereshez benyújtott panasza, tanú2 panasza illetve vallomása és tanú3 tanú előadása egyértelműen bizonyítja, hogy a felperes használta a „kis senki” és a „hülye gyerek” kifejezést tanú2 és tanú3 munkatársakra, azonban ezen tanúvallomásokból és okirati bizonyítékokból mindkét eljáró bíróság okszerűtlenül arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem sértette meg együttműködési kötelezettségét, ez pedig téves. [31] Az anyagi jogszabálysértés körében a felülvizsgálati kérelem az Mt.
- §
(1)bekezdés e) pontjának megsértését panaszolta. [32] Az alperes álláspontja szerint a Kúria egyértelműen állást foglalt már abban a kérdésben, hogy az együttműködési kötelezettség megsértését jelenti a munkavállaló másik munkavállalóval szemben tanúsított tiszteletlen, emberi méltóságot figyelembe nem vevő magatartása, a másik munkavállalóval szemben bántó, sértő kifejezések használata. A jelen ügyben eljárt bíróságok e gyakorlattól eltérően akként foglaltak állást, hogy a sértő és bántó célzattal használt lekicsinylő kifejezések pusztán azért, mert az elszenvedő munkavállaló azokat megbocsátotta vagy figyelmen kívül hagyta, és annak nem tulajdonított jelentőséget, a munkáltató részéről nem igényelnek intézkedést, mi több, azok tolerálhatóak, és még csak írásbeli figyelmeztetéssel sem lehet kifejezni a rosszallást. [33] Az eljáró bíróságok a Kúria gyakorlatától eltérően értelmezték az Mt. 52. §
(1)bekezdés e) pontját, amikor az együttműködési kötelezettség megsértésének értelmezési körét megszorítóan használták, és a másik munkavállalóval szemben tanúsított tiszteletlen, megalázó magatartást, a lekicsinylő és sértő kifejezések használatát kizárólag akkor tartották az együttműködési kötelezettség megsértésének, ha azt az elszenvedő másik munkavállaló nem bocsátotta meg, és annak jelentőséget tulajdonított. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkáltató ellenőrzési és utasítás adási jogkörének olyan új értelmezést adtak, amely a tételes anyagi jogból és a Kúria irányadó gyakorlatából nem olvasható ki. [34] A jogerős ítélet, illetve az eljáró bíróságok értelmezése olyan mértékben szűkíti a munkáltató mozgásterét egy munkavállalói kötelezettségszegés esetén, amely lehetetlenné teszi azt, hogy egy nem kívánatos munkavállalói magatartás tanúsítása esetén a munkáltató nemtetszésének hangot adjon. A jogegység biztosítása és a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében az alperes álláspontja szerint fontos, hogy a Kúria állást foglaljon abban a kérdésben, miszerint az együttműködési kötelezettség megsértésének minősül-e általában (és nemcsak bizonyos esetekben) a munkavállalónak a másik munkavállalóval szemben tanúsított tiszteletlen, megalázó magatartása, a sértő, bántó, lekicsinylő kifejezések használata függetlenül attól, hogy azt a másik munkavállaló miként értékeli. [35] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem „elutasítását” kérte az alperes perköltségben való marasztalásával. [36] Álláspontja szerint az alperes valójában a bíróságok által megállapított tényállást vitatja. Célja a bizonyítási eljárás eredményének Kúria részéről történő felülmérlegelése, Kúria II.Mfv.10.107/2024/7 7 amelyhez jogi lehetőség hiányában színleg hivatkozott a Pp. 409. §
(2)bekezdés a) pontjára. Nem jelölt meg azonban olyan jogszabálysértést, amely kapcsán a joggyakorlat egységesítése vagy továbbfejlesztése szükséges lenne. [37] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes nem tudta az érdekében fennálló írásbeli figyelmeztetés alapjául szolgáló tényeket bizonyítani, mely okból megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az írásbeli figyelmeztetés alapjául szolgáló okok nem valósak, az erre alapozott munkáltatói intézkedés nem okszerű, ennél fogva nem jogellenes. [38] A peres eljárásban a bíróság több tanút is meghallgatott, akik nem támasztották alá a felperes írásbeli figyelmeztetésben foglalt megengedhetetlen vagy megalázó magatartását. [39] Az írásbeli figyelmeztetés alapjául szolgáló valamennyi feljegyzést cáfolták a tanúk. Meghallgatásuk során arról tettek bizonyságot, hogy felperes a munkáját a alperes szellemiségének megfelelően végezte, ezért a kereset megalapozott, alperes nem tudta bizonyítani a bizonyítási érdekek körébe tartozó tényeket. [40] Az alperes utalt az Mt. 52. §
(1)bekezdés e) pontjára, a Kúria Mfv.10.011/
- és Mfv.10.418/
- számú eseti döntésben foglaltakra, valamint az Alkotmánybíróság és az EJEB következetes gyakorlatára a véleménynyilvánítás szabadsága körében. Az alperes által megjelölt tények határozott vitatása mellett a felperes kiemelte, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának mint alapjognak érvényesülnie kell. A „stilisztikai megnyilvánulások” alkotmányos védelem alatt állnak, így azok nem eredményezhetik az Mt.
- §
(1)bekezdés e) pontjának megsértését. A Kúria döntése és jogi indoka [41] Jelen munkaügyi per nem vagyonjogi per, így felülvizsgálati kérelem előterjesztése nem volt kizárt. A felülvizsgálati kérelem befogadására vonatkozó engedélyezési eljárás ezért szükségtelen volt (Mfv.10.127/2023.; Mfv.10.045/2020.). [42] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [43] A Pp. 423. §
(1)bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát figyelemmel a Pp.
- §-ban foglaltakra is. [44] Az elsőfokú bíróság ítéletének [75] pontjában rögzítette, hogy az írásbeli figyelmeztetés alapjául szolgáló okok nem valósak, az erre alapozott munkáltatói intézkedés nem volt okszerű, ennél fogva jogellenes volt. A felperes a munkaviszonyból származó kötelezettségét nem szegte meg, és nem állapítható meg az Mt.
- §
(1)bekezdés c) pontjának sérelme. Ugyanakkor az ítélet [79] bekezdésében azt rögzítette, hogy a jelen ügyben marasztalási kereset előterjesztésére nem került sor. Így a kereset alapján azt lehetett megállapítani, hogy a felperes nem állította jogviszony megszüntetését, nem vitatta jogviszony fennállását, érvényességét, az írásbeli figyelmeztetés nem érintette a felek közötti jogviszony fennállását, ezért a megállapítási kereset Pp. 172. §
(3)bekezdése szerinti feltétele – valamely jog vagy jogviszony fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítása – hiányzik. [45] Az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a felperes támadta fellebbezéssel, annak [78][81] bekezdésének és [86] bekezdésének felülbírálatát kérte, amely a megállapítási keresetre, Kúria II.Mfv.10.107/2024/7 8 illetve a perköltségre vonatkozott. Az alperes sem fellebbezéssel, sem csatlakozó fellebbezéssel nem élt, fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. [46] A másodfokú bíróság ítélete [24] bekezdésében a Pp. 370. §
(1)bekezdése alapján helyesen rögzítette eljárásának korlátait, és kizárólag azt vizsgálta, hogy a felperes megállapítási keresetet terjesztett-e elő. Arra a következtetésre jutott, hogy ténylegesen marasztalást kért, nevezetesen az írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezését. Erre tekintettel változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes által kibocsátott írásbeli figyelmeztetést hatályon kívül helyezve. [47] Alaptalanul állította az alperes ebben a körben a jogszabálysértést. A másodfokú bíróság a fellebbezést bírálhatta el, a fellebbezési ellenkérelem funkciója nem azonos a fellebbezéssel, illetve a csatlakozó fellebbezéssel, amellyel az alperes nem élt. A fellebbezési ellenkérelem ugyanis a fellebbező fél ellenfelének a fellebbezésre adott olyan nyilatkozata, amelyben a fellebbezés teljes vagy részleges alaptalanságára hivatkozik, és azt kéri, hogy a bíróság a fellebbezésnek részben vagy egészben ne adjon helyt. Ez a kérelem – ahogy jelen esetben is történt – nem irányul az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, hanem csak a fellebbezésben foglaltakat támadja, az abban foglaltakkal kapcsolatos álláspontját rögzíti. [48] A másodfokú bíróság helyesen, a fellebbezés és az erre adott fellebbezési ellenkérelem keretei között eljárva kizárólag a megállapítási kereset fennálltát vizsgálta, és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a kereset ténylegesen az alperes marasztalására irányult. Mivel a fellebbezés a tényállást – ehhez kapcsolódóan a felperes terhére rótt magatartások valóságát, világosságát, okszerűségét – nem támadta, azokat a másodfokú bíróság helyesen nem vonta vizsgálódási körébe. Ezáltal a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Pp. 369. §
(3)bekezdése, illetve a Pp.
- §-a nem sérült. [49] Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság az írásbeli figyelmeztetésben foglalt indokokat, azok jogszerűségét nem vizsgálhatta, így ez a felülvizsgálati eljárás részét sem képezhette. Ebből következően pedig nem volt értékelhető a Pp.
- §-nak,
- §-nak, illetve az Mt.
- §-nak megsértésére való hivatkozás. [50] A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján, mivel jogszabálysértés megállapítására nem látott módot. [51] A pervesztes alperes a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amelynek összegét a bírósági eljárásban megállapító ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §
(1)bekezdés a) pontja alapján állapított meg. [52] A pervesztes alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.)
(5)bekezdése alapján személyes illetékmentesség illeti meg, így a felülvizsgálati eljárás illetéke az állam terhén marad. Annak összegét a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(3)bekezdés d) pontja és 50. §
(1)bekezdése szerint számolta ki a meg nem határozható pertárgyértékre figyelemmel. [53] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. §
(1)bekezdés szerint alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdés a) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [54] Az ítélet ellen a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye. Budapest,
- január
- Kúria II.Mfv.10.107/2024/7 9 Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. bíró, Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, Dr. Osztovits András s.k. bíró