← Magyarország

Pf.20066/2022/9 – Pécsi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A természettudományos kérdéseket érintő bizonyításhoz elegendő lehet a valószínűség magasabb foka, mely az általános élettapasztalatokra figyelemmel alkalmas az ellentétes alternatívák, valamint az azokra alapított észszerű kétkedés kizárására. Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.066/2022/

  1. szám A felperesek: felperes1 I. rendű; felperes2 II. rendű; felperes3 (mindhárman cím1 szám alatti lakosok) III. rendű felperes4 IV. rendű; felperes5 (mindketten cím2 szám alatti lakosok) V. rendű A felperesek képviselője: Dr. Varga Endre Tibor ügyvéd (cím3) Az alperes: alperes1 (cím4) Az alperes képviselője: Dr. Korchmáros S. Gábor ügyvéd (cím5) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: felperesek
  2. sorszám alatt alperes
  3. sorszám alatt A per tárgya: kártérítés megfizetése Az elsőfokú bíróság: Kaposvári Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 25.P.20.580/2020/
  4. számú közbenső ítélet Rész-közbenső ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét rész-közbenső ítéletnek tekinti, és azt fellebbezett részében részben, az alábbiak szerint változtatja meg: – mellőzi az alperes kártérítési felelősségének megállapítását a IV. és V. rendű felpereseknek okozott károkért; – mellőzi az alperes kártérítési felelősségének megállapítását a II. és III. rendű felpereseknek okozott károkért, ehelyett azt állapítja meg, hogy az I. rendű felperes
  5. október
  6. napján bekövetkezett balesetből származó egészségkárosodásával összefüggésben a II. és III. rendű felpereseket ért kárért az alperes a kár 70 (hetven) százalékos mértékéig tartozik helytállni, míg a II. rendű felperest az I. rendű felperes egészségkárosodásától függetlenül ért kárért az alperest teljes helytállási kötelezettség terheli. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.066/2022/9 2 Egyebekben az elsőfokú bíróság rész-közbenső ítéletét helybenhagyja azzal a pontosítással, hogy a
  7. október
  8. napján bekövetkezett balesettel összefüggésben az I. rendű felperest ért kárért az alperes a kár 70 (hetven) százalékos mértékéig tartozik helytállni. Megállapítja, hogy a felek a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak – az állami adó- és vámhatóság számlaszám számú illetékbevételi számlájára – az esedékesség napjáig 48.000 (negyvennyolcezer) forint meg nem fizetett fellebbezési eljárási illetéket. Az esedékesség napja a jelen határozat meghozatalát követő hatvanadik nap. Az illeték megfizetése során a közlemény rovatban a Pécsi Ítélőtábla megnevezését, a jelen határozat ügyszámát, valamint a fizetésre kötelezett adószámát fel kell tüntetni. A rész-közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5]
  9. október
  10. napján egyéb érdekelt1 az általa vezetett rendszám1 forgalmi rendszámú személygépkocsival a 67-es számú úton Balatonlelle felől Kaposvár felé közlekedve letért a jobboldali útpadkára, a szalagkorlátnak ütközött, majd a gépkocsi a több méter mély csapadékvízelvezető árokba zuhant. Az I-III. rendű felperesek (egyéb érdekelt1 házastársa és gyermekei) a gépjármű utasai voltak, a hátsó ülésen utazó I. és II. rendű felperesek a biztonsági övet nem használták. Az I. rendű felperes légcsőszakadás, légmell, orrcsont- és bordatörések mellett a háti II. csigolya elülső-jobb oldali peremének, valamint a háti III. csigolya elülső-bal oldali peremének törését, ennek megfelelő magasságban a gerincvelő zúzódását és lágyulását szenvedte el, nála a mellek vonalától lefelé teljes érzéskiesés, az alsó végtagok teljes bénulása alakult ki. A II. rendű felperes hámsérülést, a felső ajak repesztett sérülését, mellkas-zúzódást szenvedett. Az I. rendű felperes mozgáskorlátozottsága az egész család életvitelére kihat, az I. rendű felperes szülei, a IV. és V. rendű felperesek nyújtanak számukra segítséget. Az alperes a balesetet okozó egyéb érdekelt1 felelősségbiztosítója. Az I. rendű felperes 60.000.000 forint, a II. és III. rendű felperesek személyenként 8.000.000 forint, a IV. és V. rendű felperesek személyenként 5.000.000 forint sérelemdíj, valamint ezen összegek után
  11. november
  12. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérték kötelezni az alperest, az I-III. rendű felperesek kártérítés iránti követelést is előterjesztettek. A II. rendű felperes a kórházi tartózkodás költségeire 12.500 forint, élelemfeljavítás költségeire 30.000 forint kár, és ezek járulékai megtérítését kérte. A II-III. rendű felperesek járadékként kieső anyai gondoskodás címén kérték a II. rendű felperes esetében
  13. november
  14. napjától
  15. augusztus
  16. napjáig, a III. rendű felperes esetében
  17. november
  18. napjától
  19. május
  20. napjáig havi 25.000 forint kár megtérítését. Az alperes megváltoztatott ellenkérelmében (25.P.20.580/2020/
  21. szám) a keresetet az I. rendű felperes tekintetében – a peren kívül teljesített 1.000.000 forint sérelemdíjra is figyelemmel – 450.324 forint kártérítést, a II. rendű felperes tekintetében 500.000 forint sérelemdíjat meghaladóan, a III-V. rendű felperesek tekintetében teljes egészében elutasítani kérte. Arra hivatkozott, hogy a biztonsági öv rendeltetésszerű használata esetén nem következett volna be maradandó egészségkárosodás, így minden, utóbbival összefüggő igény az I. rendű felperes közrehatásából fakad, ideértve a II-V. rendű felperesek valamennyi, származékos jellegű igényét is. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.066/2022/9 [6] [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] 3 Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy a
  22. október
  23. napján történt balesettel összefüggésben az I. rendű felperest ért kár vonatkozásában az alperes és az I. rendű felperes között a kármegosztás aránya: az alperes 70%, az I. rendű felperes 30%, míg az alperes a II., III., IV. és V. rendű felpereseket ért károk teljes egészét köteles megtéríteni. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének indokolásában felhívta a kötelező gépjárműfelelősségbiztosításról szóló
  24. évi LXII. törvény (a továbbiakban: Kgfb.tv.) 12.§-át, 27.§át, 28.§

(1)bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:518.§át, 6:519.§-át, 6:535.§
(1)bekezdését, 6:536.§
(1)bekezdését, 6:537.§
(1)és
(2)bekezdését. Foglalkozott az üzembentartói minőség meghatározásával, rámutatott, hogy ebből a szempontból annak van jelentősége, hogy a veszélyes üzemi tevékenység folytatása kinek az érdekében történik. A házastársak közös üzembentartók, függetlenül attól, hogy melyikük a gépjármű tulajdonosa, a fokozott veszéllyel járó tevékenységet rendszeresen melyikük folytatja. Rögzítette, hogy a kármegosztásnál a tevékenység fokozottan veszélyes jellegét az üzembentartó terhére figyelembe kell venni. Felhívta a BH2008.61. számú eseti döntést, mely szerint a gépjármű üzembentartója a fokozott veszéllyel járó felelősség alapján felel a gépkocsi utasa által elszenvedett kárért, ha nem figyelmeztette az utast a biztonsági öv használatára, és így vesz részt a közúti közlekedésben. Az üzembentartó felelőssége nem teljes, mert az utastól is elvárható a biztonsági öv használata, vagyis a kár bekövetkeztében az utas maga is közrehatott. A vétőképtelen közreható károsult tekintetében kármegosztásnak azonban nincs helye, mert a Ptk. 6:537.§
(1)bekezdése szerint az üzembentartónak csak azt a kárt nem kell megtérítenie, amely a károsult felróható magatartásából származott. A baleset mechanizmusával kapcsolatban szakértő1 igazságügyi műszaki szakértő megállapításait elfogadva arra a következtetésre jutott, hogy az I. és II. rendű felperesek súlyosabb sérüléseihez az vezetett, hogy ők a biztonsági övet nem használták. Az I. rendű felperes a baleset idején felnőtt, vétőképes volt, erre tekintettel a károsodás során tanúsított elhárítható magatartása kármegosztáshoz vezet. A fentiekre tekintettel a kármegosztás arányát az I. rendű felperes és az alperes között 3070%-ban állapította meg, míg a vétőképtelen II. rendű felperes vonatkozásában az alperest a teljes kár megtérítésére kötelezte. A III., IV. és V. rendű felperesek által előterjesztett igényt járulékos jellegűnek minősítette, ettől függetlenül arra következtetett, hogy az alperes a III-V. rendű felperesek teljes kárának megtérítésére köteles. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. rendű felperes és az alperes fellebbezett. Az I. rendű felperes a közbenső ítélet részbeni megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy az alperes teljes kárfelelősséggel tartozik az őt (I. rendű felperest) ért károkért. Fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerűtlen értékelésével jutott arra a következtetésre, hogy az övhasználat elmulasztása vezetett a gerincvelő-sérüléséhez. Általánosságban igaz, hogy a biztonsági öv használata a testek mozgását csillapítja, azonban a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként nem lehet azt megállapítani, hogy a biztonsági öv használata esetén nem szenvedte volna el a gerincvelősérülést, és az sem állapítható meg, hogy az övhasználat elmulasztása miatt szenvedte el a gerincvelő-sérülést, így nincs helye kármegosztás alkalmazásának. Hivatkozott az I. rendű felperes az igazságügyi orvosszakértő
  1. sorszámú jegyzőkönyvben foglalt előadására, miszerint a sérülés keletkezési mechanizmusa, a hatóerők iránya, nagysága ismeretlen, ezért csak valószínűségi vélemény adható. Nem zárható ki, hogy a sérülés lassulásos-gyorsulásos (ostorcsapás) sérülés, a fej gyors elmozdulása következtében, tárgynak ütődés nélkül keletkezett. A szakértő arra is kitért, hogy a jobb és a bal oldalon is keletkezett Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.066/2022/9 [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] 4 csigolya-peremtörések oldalirányú ütődés következményeiként is elképzelhetőek, a hárompontos biztonsági öv pedig az oldalirányú mozgások ellen nem nyújt teljes védelmet. Az I. rendű felperes álláspontja szerint a konkrét gerincsérülés és az övhasználat közötti összefüggés orvosszakértői kompetenciába tartozik, így ebben a vonatkozásban a műszaki szakértő megállapítása nem lehet az ítélet alapja. Fellebbezéséhez egy közlekedési lapban megjelent, a ráfutásos balesetek során keletkezett nyakcsigolya-sérülésekről szóló cikket csatolt. Az alperes pontosított fellebbezésében ugyancsak az elsőfokú közbenső ítélet részbeni megváltoztatását kérte, és annak megállapítását, hogy a
  2. október
  3. napján történt balesettel kapcsolatban az I. rendű felperes és közte a kármegosztás aránya az I. rendű felperesre terhesebben 70-30%, a II., III., IV. és V. rendű felperesek és közte a hozzátartozói igények vonatkozásában a kármegosztás aránya ugyancsak 70-30%. Fellebbezésének indokolása szerint az elsőfokú bíróság közbenső ítélete a Ptk. 6:525.§ és 6:537.§-ait, a károsulti közrehatásra vonatkozó rendelkezéseket sérti. A perben beszerzett egyesített igazságügyi orvos- és műszaki szakértői vélemény teljes egészében alátámasztja, hogy az I. rendű felperes súlyosan felróható magatartása döntő mértékben közrehatott a károk bekövetkezésében azáltal, hogy semmibe vette a kármegelőzés szabályait, biztonsági övét nem kapcsolta be, és szülőként súlyosan gondatlanul erre a mellette ülő II. rendű felperest sem figyelmeztette. Álláspontja szerint a szakértői működéssel szemben támasztott etikai elvárás, hogy a tudomány és technika adott időpont szerinti állása mellett a szakértők tartózkodjanak a 100%os bizonyosságot tükröző kijelentésektől. Erre figyelemmel a szakértőnek az a következtetése, hogy az I. és II. rendű felperesek kárai nagy valószínűséggel nem következtek volna be, ha a közlekedésbiztonsági szabályokat maguk is betartják, illetőleg betartatják, ténylegesen az ítéleti bizonyosságot jelenti. Tévedett az elsőfokú bíróság abban is, hogy az I. rendű felperes terhére megállapított közrehatás következményeit a III., IV. és V. rendű felperesek vonatkozásában nem vonta le, holott az ő perbeli igényeik teljes egészében származékos jellegűek. A következetes bírói gyakorlat (Pfv.21.760/2012/9., Pfv.22.287/2016/8.) szerint a hozzátartozói igények jogalapjukat tekintve osztják a közvetlen károsult igényeinek jogi sorsát. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletének indokolásában kitért ugyan az üzembentartói minőségre, a bírói gyakorlatot helyesen hívta fel, foglalkozott a gépjármű üzembetartójának a gépkocsi utasa által elszenvedett kárért való, az övhasználat kérdését érintő felelősséggel is, de mindezekből nem vont le következtetést a jelen ügyre vonatkozóan. Nem indokolta azt sem az elsőfokú bíróság, hogy miért állapította meg rá nézve kedvezőtlenebbül a 70-30%-os kármegosztást. A másodfokú bíróságnak a Polgári perrendtartásról szóló
  4. évi CXXX. törvény (Pp.) 370.§
(3)bekezdés szerinti tájékoztatására fellebbezési kérelmét a Pp. 342.§
(1)bekezdésére való hivatkozással egészítette ki. Mivel a IV. és V. rendű felperesek csak sérelemdíj iránti igénnyel éltek, így a kártérítési felelősség megállapításával az elsőfokú bíróság esetükben a kereseten túlterjeszkedett. A felperesek fellebbezési ellenkérelme az alperes fellebbezésével érintett részében elsődlegesen az elsőfokú közbenső ítélet helybenhagyására, másodlagosan a közbenső ítéletnek az I. rendű felperes vonatkozásában olyan módon történő megváltoztatására irányult, hogy az alperes az I. rendű felperes kárai 90%-ának megtérítésére köteles. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az I. rendű felperes fellebbezésével érintett részében az elsőfokú közbenső ítélet helybenhagyását kérte. Az I. rendű felperes fellebbezése nem alapos, az alperes fellebbezése kis részben alapos. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.066/2022/9 [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] 5 A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Pp. 369.§
(3)bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkörének a Pp. 370.§
(1)bekezdésében írt korlátai között bírálta el. Utóbbi rendelkezés értelmében ilyen korlátnak minősülnek egyebek között a 371.§
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. d)pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak: egyrészt a fellebbezésben előadott határozott kérelem arra nézve, hogy az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezését vagy részét a másodfokú bíróság mennyiben és milyen okból változtassa meg, másrészt az a jogszabálysértés, amelyre a fellebbező a fellebbezését alapítja. A fellebbezések tartalma alapján, a fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság kizárólag azokban a kérdésekben foglalhatott állást, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemhez kötöttség Pp. 342.§
(1)bekezdése szerinti előírását megtartotta-e, továbbá, hogy a károsulti közrehatásra vonatkozó jogszabályok alkalmazása során a megállapított tényekből megfelelő jogi következtetést vont-e le, a megállapított tényeket megfelelően minősítette-e. A fellebbezésekkel nem érintett, illetve az alperes fellebbezésében utalásszerűen felmerülő, de a fellebbezési kérelemben és megsértettként megjelölt jogszabályokban nem tükröződő kérdések a felülbírálat keretein kívül estek, ezeket a másodfokú bíróság nem érintette. A Ptk. 6:537.§
(1)bekezdésének értelmében az üzembentartónak nem kell megtérítenie a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásából eredő kárt annyiban, amennyiben az a károsult felróható magatartásából származott. A kármegosztásnál a tevékenység fokozottan veszélyes jellegét az üzembentartó terhére kell figyelembe venni. A perben nem volt vitatott, hogy a károsult I. rendű felperesnek volt felróható magatartása, miután a személygépkocsiban a KRESZ 48.§
(4)bekezdését figyelmen kívül hagyva a biztonsági öv becsatolása nélkül utazott, emellett a vétőképtelen II. rendű alperes felügyeletének körében az ő becsatolásáról sem gondoskodott. A bizonyítás így arra irányult, hogy a kár mennyiben származott ebből a mulasztásból. Mellőzi ugyanakkor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság rész-közbenső ítéletéből a BH2008.61. számú eseti döntésre vonatkozó utalást, mivel az a KRESZ 2007. április 1. napjától hatályon kívül helyezett 48. §
(5)bekezdésén alapult, a hatályos szabályozás már kifejezetten és közvetlenül az utassal szemben támasztja azt a követelményt, hogy biztonsági öv becsatolásával kell magát rögzítenie. A másodfokú bíróság a fentiekre figyelemmel a biztonsági öv használatával kapcsolatos bizonyítás eredményét tekintette át, előre bocsátva, hogy az I. rendű felperes fellebbezésében foglaltakkal ellentétben a kérdés megítélése nem kizárólag orvosszakértői kompetenciába tartozik. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a kérdésben együttes orvos- és műszaki szakértői véleményt szerzett be. Az alperes tartalmilag helyesen utalt arra, hogy a természettudományos kérdéseket érintő bizonyításhoz (ahol a természettudományos törvényszerűségekből következően kategorikus vélemény eleve nem adható) elegendő lehet a valószínűség magasabb foka, mely az általános élettapasztalatokra figyelemmel alkalmas az ellentétes alternatívák, valamint az azokra alapított ésszerű kétkedés kizárására. A perbeli esetben pedig a lefolytatott szakértői bizonyítás alapján a bírói meggyőződés kialakulásához szükséges valószínűséggel megállapítható, hogy az I. rendű felperes maradandó fogyatékossággal járó sérülése a biztonsági öv rendeltetésszerű használata esetén megelőzhető lett volna. A 25.P.20.580/2020/
  1. számú,
  2. sorszám alatt kiegészített egyesített igazságügyi orvos- és műszaki szakértői vélemény szerint rendeltetésszerű övhasználat esetén az I. rendű felperes súlyos egészségkárosodással járó gerincvelő-sérülése nagy valószínűséggel elkerülhető lett volna. Gerincvelő-sérülés a nagy mértékű lassulás következtében fellépő ostorcsapás mechanizmus révén is kialakulhat ugyan, bekövetkezése ezért övhasználat mellett sem zárható ki teljes bizonyossággal, ilyen esetben azonban a sérülés a nyaki, és nem a háti gerincszakaszt érinti. Rámutatott a szakértő, hogy határozott, objektív adatokon nyugvó Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.066/2022/9 [31] [32] [33] [34] [35] 6 szakértői válasz az utas gépjárművön belüli mozgásának modellezése nélkül nem adható, utóbbit pedig a baleseti helyszín rögzítésének hiánya eleve ellehetetleníti. szakértő2 igazságügyi orvosszakértő a 25.P.20.580/2020/
  3. számú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglaltak szerint úgy nyilatkozott, a lassulásos-gyorsulásos mechanizmus okozta sérülés ellen szól, hogy amennyiben ilyen erőhatások léptek volna fel, akkor az valamennyi, a gépkocsiban ülő személyeknél jelentkezett volna valamilyen sérülés (nyaki rándulás, nyaki fájdalom) formájában. szakértő1 igazságügyi műszaki szakértői
  4. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt szakvélemény-kiegészítése szerint a biztonsági öv használatának hiányában kettős irányba mozdultak el az utasok, a frontális ütközés következtében előre lendültek, a jobbra borulást követően jobbra dőltek. Az ilyen erőhatások az emberi test legkülönbözőbb tekeredését, elmozdulását okozzák, melyek hatnak a gerincoszlopra is. Jelentőséget tulajdonított a szakértő annak is, hogy a jobbra boruláskor a be nem kötött II. rendű felperes is az I. rendű felperesre zuhant, aki így kettős présbe került. Rámutatott a szakértő, hogy a biztonsági övhasználat védelmi funkciója jelentős mértékben érvényesült volna, a gépkocsi oldalra borulása során az I. rendű felperes valószínűleg nekicsapódott volna ugyan a jobboldali ajtónak, de az üléshelyzetének megfelelően, így nagy valószínűséggel elmaradt volna az a tekert, csavarodó erőbehatás, amely ténylegesen fellépett. A II. rendű felperes sem tudott volna teljes tömegével nekicsapódni, a gerincoszlopra ható rendellenes erőhatások nem tudtak volna kialakulni. A műszaki szakértő arra következtetett, hogy amennyiben a hátsó ülésen utazók is használják a biztonsági övet, az ő sérüléseik lényegében hasonló mértékűek lettek volna, mint az első ülésen utazóké. Mindezek ismeretében annak – a szakvéleménnyel bizonyított – ténynek kellett kiemelt jelentőséget tulajdonítani, hogy az I. rendű felperes a biztonsági öv szabályszerű használata esetén legnagyobb valószínűséggel maradandó fogyatékosság nélkül gyógyuló testi sérülést szenvedett volna el, és a baleseti sérülései nem következtek volna be. E felróható károsulti közrehatás mellett ugyanakkor – ahogyan az elsőfokú bíróság is helyesen tette – az alperes biztosítottja által folytatott tevékenység fokozottan veszélyes jellegét is értékelni kellett, és azt az alperes terhére kellett figyelembe venni. Erre tekintettel az alperesre terhesebb 70–30% arányú kármegosztás alkalmazása indokolt volt. A kármegosztás kizártságával azonban a többi felperes tekintetében az elsőfokú részközbenső ítélet részben téves álláspontot foglalt el. A BH2012.
  5. szám alatt közzétett eseti határozat már egyértelműen rámutatott arra, hogy a hozzátartozó kárigényének elbírálásánál értékelni kell a károsult közreható magatartását. A töretlenül követett bírói gyakorlat szerint a perbeli esetben az I. rendű felperes felróható közrehatását a hozzátartozók által az ő egészségkárosodásával összefüggésben igényelt kártérítésnél is figyelembe kell venni. A megsérült hozzátartozó magatartását, felróható közrehatását ugyanis a hozzátartozók következményes kárigényének érvényesítésénél be kell tudni és annak hátrányos következményeit értékelni kell. A hozzátartozók sem tarthatnak igényt teljes kártérítésre akkor, ha egyébként a közvetlen károsult maga is közrehatott a kár bekövetkezésében. Ennek megfelelően a II. és a III. rendű felperes terhére kármegosztást kellett alkalmazni, ide nem értve azokat a károkat, melyek közvetlenül a II. rendű felperest érték. Észlelte a másodfokú bíróság – és ennek figyelembevételét kérte felhívást követően az alperes is –, hogy a IV. és V. rendű felpereseknek kártérítés iránti keresete nem volt, erre vonatkozó közbenső ítélet meghozatala ezért a kereseti kérelmen való, a Pp. 342.§
(1)bekezdésében tilalmazott túlterjeszkedést eredményezett. Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét (miután az elsőfokú bíróság a személyiségi jogsérelemért való helytállási kötelezettség jogalapi kérdésében nem döntött) rész-közbenső ítéletnek tekintette, és azt a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján fellebbezett részében annyiban változtatta meg, hogy a IV. és V. rendű felperesek Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.066/2022/9 [36] [37] [38] [39] [40] 7 tekintetében mellőzte az alperes kártérítési felelősségének [helyesen helytállási kötelezettségének], tehát a kártérítés iránti kereset jogalapjának megállapítását; mellőzte továbbá az alperes kártérítési felelősségének megállapítását a II. és III. rendű felpereseknek okozott károkért, és utóbbi helyett azt állapította meg, hogy az I. rendű felperes
  1. október
  2. napján bekövetkezett balesetből származó egészségkárosodásával összefüggésben a II. és III. rendű felpereseket ért kárért az alperes a kár 70 százalékos mértékéig tartozik helytállni, míg a II. rendű felperest az I. rendű felperes egészségkárosodásától függetlenül ért kárért az alperest teljes helytállási kötelezettség terheli. Egyebekben az elsőfokú bíróság rész-közbenső ítéletét helybenhagyta. A megfogalmazást az érdemben helyes elsőfokú rendelkezés vonatkozásában is pontosítani kellett, miután az elsőfokú bíróság a kármegosztással utalt ugyan arra, hogy az I. rendű felperes által érvényesített követelés jogalapjában részben alapos, nem mellőzhető azonban a jog, illetve az azzal szemben álló kötelezettség fennállásának egyértelmű kifejezése. Az I. rendű felperes fellebbezése nem vezetett sikerre, az alperes I. rendű felperessel szemben előterjesztett fellebbezése is eredménytelen maradt. A II. és III. rendű felperesekkel szembeni alperesi fellebbezést a másodfokú bíróság részben teljesítette, a IV. és V. rendű felperesek esetében pedig a fellebbezés nem a kereset megalapozatlansága, hanem az azon túlterjeszkedő elsőfokú határozat miatt volt részben sikeres. Ezt, valamint a felszámított ügyvédi költségeket is figyelembe véve a másodfokú bíróság a Pp. 83.§
(2)bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél viseli a másodfokú eljárásban felmerült költségét. A másodfokú bíróság a Pp. 102.§
(1)bekezdése alapján kötelezte a túlnyomórészben eredménytelenül fellebbező alperest, hogy a meg nem fizetett fellebbezési eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. törvény 78.§
(4)bekezdése szerint fizesse meg, egyúttal a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3.§
(2)bekezdése alapján tájékoztatta az alperest az esedékesség időpontjáról, valamint a fizetés során a közlemény rovatban feltüntetendő adatokról. Az I. rendű felperes személyes költségmentességben részesült, fellebbezése kapcsán így a fellebbezési illeték a Pp. 102.§
(6)bekezdésére figyelemmel az állam terhén marad. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Pp. 376.§
(1)bekezdés a-c) pontjaiban írt okok hiányában tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
  1. január
  2. Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. előadó bíró, Dr. Kovács János s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.