Mf.40044/2025/11 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti bizonyíték-mérlegelő tevékenységet a másodfokú bíróság nem a Pp. 369. §

(1)bekezdése szerinti eljárásjogi, hanem a Pp. 369. §

(3)bekezdés szerinti anyagi jogi felülbírálat keretében vizsgálhatja az ítélet megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelem esetén. Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.40.044/2025/

1. A felperes: felperes neve (címe) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Kozma Tamás ügyvéd (címe) Az alperes: alperesi cég neve (székhelye) Az alperes meghatalmazott jogi képviselői: Borfői Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Borfői Botond Márton, címe) A per tárgya: Munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szolnoki Törvényszék 14.M.70.016/2024/
2. A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma: Felperes, 14.M.70.016/2024/
3. ÍTÉLET: Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.044/2025/11-I 2 Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 53 530 (ötvenháromezer-ötszázharminc) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a 67 440 (hatvanhétezer-négyszáznegyven) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A tényállás [1] A felperes
4. január 13-tól állt az alperes alkalmazásában diszpécser, majd tervező diszpécser munkakörben. [2] gyakorolta. Az alperes a munkáltatói jogkört a magyarországi fióktelepén keresztül [3] A fuvarozási és áruszállítási tevékenységekkel összefüggésben az alperesnél
5. év végétől létszámcsökkentést határoztak el, amely érintette a (ország 1)-i székhely mellett a magyarországi és (ország 2)-i fióktelepeket is. Ennek keretében az alperes igazgatótanácsa az alperesi fióktelepnél rendszeresített hét diszpécser létszámának egy fővel történő csökkentéséről határozott. [4] Az alperes a felperes munkaviszonyát a
6. április 21-én közölt felmondással
7. június 9-el megszüntette. A felmondás indokolásában rögzítette, hogy ismeretes, a munkáltató az átszervezés mellett döntött
8. április 18-án igazgatótanácsi határozattal, erre és egyéb gazdasági tényezőkre is figyelemmel (orosz-ukrán háború és ennek munkáltató működésére történő kihatásai) a társaság gazdálkodásának racionalizálása érdekében szervezeti változtatás kerül végrehajtásra. Az átszervezés során a felperes jelenleg betöltött munkaköre megszüntetésre kerül. Rögzítette azt is, hogy jelenleg sem a felperes gyakorlatának, sem szakmai képzettségének, sem végzettségének megfelelő más munkakört a munkáltató nem tud felajánlani, ezért az Mt.
9. §

(2)bekezdése alapján átszervezésre hivatkozással, mint munkáltató működésével összefüggő okból szünteti meg a munkaviszonyt felmondással. A kereset és az ellenkérelem [5] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 843 000 forint és ezen összeg után

1. április 21-től a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat megfizetésére. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.044/2025/11-I 3 [6] Álláspontja szerint az alperes a munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, elsődlegesen azért, mert a jogviszony megszüntetése a munka törvénykönyvről szóló
2. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
3. §

(1)bekezdésében meghatározott joggal való visszaélés tilalmába ütközik, másodlagosan pedig azért, mert az Mt. 64. §

(2)bekezdésében, 65. §

(1)bekezdésében, valamint 66. §

(1)és

(2)bekezdésében foglaltakkal ellentétesen a felmondás indoka nem valós, átszervezés nem történt, így nem valós az sem, hogy a jogviszony megszüntetésére a munkáltató működésével összefüggő okból került sor. [7] Előadta, hogy

1. év elején két hónapon keresztül sokkal kevesebb feladatuk volt és az a pletyka kezdett terjedni, hogy (személy 3), az alperesi fióktelep kereskedelmi igazgatója lehet felelős a magán megbízók távozásában. (Személy 3) áthelyezését követően új kereskedelmi igazgató került kijelölésre, akivel szemben többször nem tetszését fejezte ki, nem tartotta alkalmasnak e pozíció betöltésére. A felmondás indoka kapcsán (tanú 1)-től hallott arról, hogy (tanú 2), az alperes (ország 2)-i fióktelepének vezetőjének elmondása szerint munkaviszonya megszüntetésének tényleges indoka a korábbi kereskedelmi igazgatóval ápolt baráti kapcsolata, valamint az a körülmény volt, hogy részére információkat adott ki, amelyek következtében az alperes megbízásoktól esett el. (tanú 1) elmondása szerint egy telefonbeszélgetést hallott a (ország 2)-i fióktelep vezetője és két másik munkatárs, (személy 2) és (személy 1) között ebben a témában. [8] Hivatkozott továbbá arra is, hogy lehetőség lett volna arra, hogy akár mozdonyvezetőként, akár diszpécserként tovább foglalkoztassa az alperes. [9] Nem vitatta, hogy az általa betöltött munkakörre nem vettek fel más személyt, ugyanakkor előadta, hogy változás sem következett be a cég életében, a diszpécseri szolgálat átstrukturálása sem történt meg, amelyre álláspontja szerint szükség lett volna az átszervezéshez. [10] A felmondási időre történő munkavégzés alóli mentesítésének indokát pedig az képezte, hogy ne tudjon kémkedni a cégnél. [11] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására, a felperes perköltségben történő marasztalására irányult, amelynek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
2. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: rÜkr.)
3. §

(2)bekezdés a) pontja alapján kérte megállapítani, azzal, hogy jogi képviselője ÁFA fizetésre köteles. [12] Érdemi hivatkozás nélkül vitatta a magyar bíróság joghatóságát. [13] Téves perlésre hivatkozott, figyelemmel arra, hogy a felperes munkáltatója nem az alperes, hanem az alperes magyarországi fióktelepe volt a felek közötti munkaszerződés alapján. [14] További védekezése szerint a keresetlevél visszautasításának, illetve az eljárás megszüntetésének lenne helye azon okból, mert a felperes keresetleveléhez nem csatolta az Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.044/2025/11-I 4 érdemi részben feltüntetett bizonyítékokat, bizonyítási indítványt egyáltalán nem terjesztett elő. [15] Érdemi védekezése a kereset elutasítására irányult. A kereseti követelés összegszerű számításait nem vitatta. [16] Állította, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetése indokát az alperesnél végrehajtott átszervezés képezte, annak nincs köze a felperes által hivatkozott baráti kapcsolathoz, valamint arra, hogy az alperes megbízásoktól esett el. [17] A felmondása indoka valós volt, a felmondási jog gyakorlása során joggal való visszaélést nem valósított meg. Az elsőfokú bíróság ítélete és jogi indokai [18] Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet, valamint az alperes eljárás megszüntetése iránti kérelmét elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt 50 600 forint eljárási illeték az állam terhén marad. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 53 550 forint perköltséget. [19] A joggal való visszaélés tilalmának megsértésével kapcsolatos munkaügyi perekben felmerült egyes kérdésekről szóló 5/

1. (XI. 28.) KMK véleményre hivatkozással elsődlegesen a felmondás tételes jogszabályba ütközése miatti jogellenességét vizsgálta. [20] A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az alperesnél a megrendelések csökkentek, egy diszpécser munkakörben álló személy munkaköre megszűnt. A megszüntetett létszámot az alperes nem töltötte be új személlyel. A létszámcsökkentés miatti átszervezés az alperes magyar és román fióktelepét is érintette. [21] Kifejtette, hogy önmagában az a felperesi hivatkozás, hogy korábbi munkakörét egy nála tapasztalatlanabb munkavállaló látta el, nem teszi vitássá a létszámcsökkentés megtörténtét. A Kúria eseti döntésére hivatkozással rámutatott, hogy az átszervezés fogalmán nem kizárólag a szervezeti felépítést érintő változást, hanem a korábbi munkaköri feladatelosztás megváltoztatását is érteni kell. Szintén eseti döntésre alapítottan rámutatott, hogy a létszámleépítés valósága nem vitatható, ha az adott munkaköri feladat ellátására nem alkalmaznak új munkavállalót, hanem a munkakört már addig is alkalmazott munkavállaló feladatkörébe utalják. Ez pedig a jelen perbeli esetben megvalósult. A gazdasági nehézségeket mind a peres felek nyilatkozata, mind a tanúvallomások megerősítették. A felmondás jogszerűsége tekintetében az igazgatótanácsi döntés ismertségének nem tulajdonított jelentőséget. [22] Tekintettel arra, hogy a felmondás indokának valóságát bizonyítottnak találta, így további tanúkihallgatásokat nem tartott indokoltnak. Utalt rá, hogy a felperes azon hivatkozása, miszerint őt diszpécserként vagy mozdonyvezetőként tovább foglalkoztathatták volna, a diszpécseri létszám csökkentése miatt nem volt megalapozott, továbbá a felperes Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.044/2025/11-I 5 maga sem hivatkozott arra, hogy lett volna üres mozdonyvezetői álláshely. Munkakör felajánlási kötelezettség pedig a munkáltatót csak védett korú munkavállaló esetében terheli. [23] Mindezeket összességében értékelve arra a megállapításra jutott, hogy a felmondás a munkáltató működésével indokolt okból az Mt.
2. §

(2)bekezdése alapján jogszerű volt. [24] Ezt követően vizsgálta, hogy az alperes a jogviszonyt a joggal való visszaélés tilalmába ütközően szüntette-e meg. Az Mt. 7. §

(1)és

(3)bekezdésének rendelkezéseit idézve arra a megállapításra jutott, hogy a felperes indítványára meghallgatott tanúk nem támasztották alá azt a felperes által állított tényt, miszerint az alperes vezetősége azért a felperes munkaviszonyának megszüntetéséről határozott, mert a felperes (személy 3)-mal jó viszonyt ápolt és részére az alperes vezetőségének tudomása szerint feltehetően üzleti titkokat képező információkat szolgáltatott, amelyek az alperesnél gazdasági nehézségekhez vezettek. [25] A bizonyítékokat akként értékelte, hogy a felperes által megnevezett (tanú 1) – tanú vallomása szerint – maga nem hallott olyan telefonbeszélgetést (tanú 2) részéről, amelyben megjelölte a felperes által hivatkozott okot. (Tanú 2) nyilatkozata szerint az a szóbeszéd alakult ki két diszpécserrel, (személy 1) és (személy 2), hogy a felperes felmondásának oka vélhetőleg az, hogy nem értették meg egymást, illetve, hogy barátja volt az (ország 1)-i gazdasági igazgatónak, azonban biztos információja az elbocsátás indokáról nem volt. Mivel sem a felperes által megjelölt (tanú 1), sem (tanú 2) tanúvallomása nem támasztotta alá a felperes által hivatkozottakat, ezért a felperes által megjelölt további két tanú - (személy 1) és (személy 2) – kihallgatását, indokolatlannak tartva, mellőzte. [26] Az MK

1. sz. állásfoglalásra, valamint eseti döntésre hivatkozással rámutatott, hogy a felmondást nem lehet a munkaügyi jogvita keretein kívül eső indokokra hivatkozással hatálytalanítani. Ilyennek minősítette a felperes azon előadását, amely szerint az ő jogviszonyának megszüntetése több anyagi veszteséggel járt a munkáltató számára, mint egy másik ugyanabban a munkakörben dolgozó másik személy munkaviszonyának megszüntetése járt volna, illetve, hogy az átszervezés ilyen módon nem volt megfelelő. [27] Mindezeket összességében értékelve arra a megállapításra jutott, hogy a joggal való visszaélésre alapított jogellenesség sem megalapozott, ezért a keresetet elutasította. [28] Ítélete indokolásában kitért továbbá az eljárás megszüntetése iránti kérelem, valamint a joghatóság és a kötelező perben állás hiányára alapított eljárási kifogások értékelésére is. [29] Az eljáró bíróság joghatóságát az Mt.
2. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó nemzetközi magánjogról szóló

1. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Nmjtv.)
2. §-a alapján állapította meg. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.044/2025/11-I 6 [30] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Kérte továbbá az alperes első- és másodfokú perköltségben történő marasztalását, amelynek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló rÜkr.
3. §

(2)bekezdés a) pontja, 3. §

(5)bekezdése alapján határozta meg azzal, hogy jogi képviselője ÁFA fizetésére köteles. [31] Előadta, hogy a joggal való visszaélés tilalmának megsértése körében arra hivatkozott, hogy az alperes azért szüntette meg a munkaviszonyát, mert az alperesi igazgatóság szerint (személy 3) részére üzleti titkokat képező információkat adott át, ezért az alperes megbízásoktól esett el. A felmondás valódi oka, a létszámcsökkentésnél való kiválasztás tényleges szempontja tehát (személy 3)-mal fennállt kapcsolata volt, amelyet az alperesi vitatásra tekintettel a felperesnek kellett bizonyítania. [32] A Pp. 265. §

(1)bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget téve ennek bizonyítására tanúbizonyítást ajánlott fel, amely indítványok közül álláspontja szerint az elsőfokú bíróság (személy 2) és (személy 1) meghallgatását tévesen mellőzte, mint szükségtelent. A két meghallgatott tanú vallomásából egyrészt azt hangsúlyozta, (tanú 2) elismerte, hogy (személy 1) és (személy 2) ténylegesen folytatott olyan beszélgetést, amelyben a felperes munkaviszonyának megszüntetése okáról beszéltek és a társalgás során valóban felmerült (személy 3)-mal fennállt kapcsolata. Másrészt (tanú 1) tanúvallomása szerint e beszélgetés nemcsak „elmélkedés” volt, hanem (tanú 2), mint rendelkezésre álló információt mondta el a két másik személynek, hogy a felperest azért bocsátották el, mert (személy 3)-mal kapcsolatot ápolt. (Tanú 1) tanúvallomásában azt is előadta, hogy a két tanú volt olyan oktatáson, ahol az egész személyzet összegyűlt és ott is hangsúlyozták azt, hogy a felperes nem jó oldalon állt, nem jó barátságot választott, azaz céges szinten nyílt kommunikáció volt arról, hogy a felperes (személy 3)-mal fennállt kapcsolata volt a kiválasztás oka. Utalt arra, hogy önmagában az a körülmény, hogy a tanú nem közvetlenül észlel egy adott történést nem alapozza meg vallomása irreleváns voltát. Értékelni kell az észlelés közvetlen vagy közvetett jellegét ugyan, de a közvetett jelleg nem eredményezi a tanúvallomás teljes figyelmen kívül hagyását. [33] Mindezekre tekintettel a két személy tanúkénti kihallgatásának mellőzésével az elsőfokú bíróság releváns bizonyítást nem folytatott le, így ítélete megalapozatlan, a Pp. 276. §

(5)bekezdésének megsértésével lényeges eljárási jogszabálysértést követett el, hiszen az Mt. 7. §

(3)bekezdés a) pontja szerinti bizonyítási kötelezettségének csak e tanúk kihallgatásával tud eleget tenni. [34] Álláspontja szerint a Pp. 279. §

(1)bekezdésének megsértésével tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a munkaügyi jogvita körén kívül eső körülményként azt, hogy egy tapasztalatlan, betanulási fázisban lévő próbaidős alkalmazott elbocsátása nem okozott volna a cégnek gazdasági terhet, szemben azzal, hogy neki mondtak fel. Annak hogy az ő személye hogyan került kiválasztásra a létszámleépítésnél, a perben meghatározó jelentősége van, így mindenképpen vizsgálandó, hogy milyen munkavállalók mellett esett a felperes személyére a választás. E körben kiemelte, hogy a kihallgatásra került (tanú 3) sem tudta megjelölni, hogy miért rá esett a választás, amely nem bizonyítja az alperesi oldalon a felmondás és a felperes (személy 3)-mal fennállt kapcsolatának ténye közötti okozati összefüggés hiányát. Hivatkozott továbbá a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének tartalmára, az MK 95. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.044/2025/11-I 7 számú állásfoglalás, valamint az 5/2017. KMK vélemény megállapításaira és ezek alapján arra, hogy a megtorlásszerű joggyakorlás is joggal való visszaélést valósít meg. [35] Mivel azonban álláspontja szerint a (személy 1) és (személy 2) tanúk kihallgatása nem mellőzhető, de nem képezheti a másodfokú eljárás tárgyát, az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp. 381. § és a Pp. 384.§

(2)bekezdés

1. b)pontja alapján történő hatályon kívül helyezése indokolt. [36] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására és a felperes perköltségben történő marasztalására irányult, amelynek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.) 3. § 1) bekezdés
2. a)pontja alapján kérte megállapítani azzal, hogy jogi képviselője ÁFA körbe tartozik. [37] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból levont jogi következtetései helytállóak. [38] A felperes fellebbezésében konkrét jogszabálysértést nem jelölt meg, megsértve ezzel a Pp. 371. §

(1)bekezdés d) pontjában írt követelményt. A fellebbezés ugyanis hivatkozik bizonyos Pp. §-okra, azonban olyan konkrét fellebbezési állítás, kérelem nincs, amely megjelölné a támadott ítélet konkrét pontját és megjelölné, hogy az pontosan mely jogszabályhelyet sértene. A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének korlátaira tekintettel ezért a fellebbezés nem alapos és az nem foghat helyt. Az ítélőtábla döntése és jogi indokai [39] A fellebbezés alaptalan. [40] Az ítélőtábla az ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, arra a peres felek maguk sem hivatkoztak, így felülbírálati jogkörének Pp. 370. § szerinti korlátai között járt el. E rendelkezés

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét – a

(2)-

(4)bekezdésben foglalt eltéréssel – az erre irányuló fellebbezési kérelemre, csatlakozó fellebbezésre, ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolhatja. Ilyen korlátnak minősülnek a Pp. 371. §

(1)bekezdés a)-d) pontjában megjelölt tartalmi követelmények körében előadottak. Ez azt jelenti, hogy a Pp. 371. §

(1)bekezdésében foglaltak miatt korlátnak minősül – egyebek mellett – hogy a fellebbező fél milyen konkrét döntést kér a másodfokú bíróságtól atekintetben, hogy az mennyiben változtassa meg, vagy helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítélet kifogásolt rendelkezését vagy részét és ezt milyen okból tegye, továbbá, hogy a fellebbező milyen anyagi, illetve eljárási jogszabálysértést jelöl meg fellebbezése alapjául. Azzal tehát, hogy a fellebbező milyen határozott kérelmet és milyen indokkal ad elő, egyúttal kijelöli a másodfokú bíróságtól kért felülbírálat tárgyát és körét. Emellett lényeges korlátot jelent az is, hogy a Pp.

1. §-a meghatározza, a felülbírálati jogkör milyen keretek között gyakorolható. A joghatóság kérdése Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.044/2025/11-I 8 [41] Az elsőfokú bíróság ítéletében joghatóságát az Nmjtv. rendelkezései alapján állapította meg. Bár a felperes fellebbezése az ítélet ezen rendelkezését nem érintette, a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia, hogy törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján nincs-e olyan körülmény, amelynek folytán más állam bíróságának kizárólagos joghatósága áll fenn (hasonlóan: Kúria Pfv.IV.20.937/2021/8., megjelent: BH
2. 125.). A másodfokú eljárásban a vizsgálatot a fellebbezés korlátaira tekintet nélkül kell elvégezni. [42] A perre irányadó AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ MŰKÖDÉSÉRŐL SZÓLÓ SZERZŐDÉS (a továbbiakban: EUMSZ), amelynek
3. cikke értelmében a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló az Európai Parlament és a Tanács
4. december 12-i 1215/2012/EU rendelete (a továbbiakban: Brüsszel Ia. rendelet) közvetlenül alkalmazandó, így a kötelező európai jogi norma primátusa – figyelemmel az Nmjtv. 2 §-ára is – az Nmjtv. rendelkezéseivel szemben e körben érvényesül. [43] Erre tekintettel a magyar bíróság joghatóságát nem az Nmjtv. rendelkezései, hanem a Brüsszel Ia. rendelet
5. szakasz
6. cikk a) pontja alapozza meg, amelynek értelmében valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező munkaadó perelhető annak a tagállamnak a bíróságai előtt, amelyben lakóhellyel vagy székhellyel rendelkezik. [44] fennálltát. Az elsőfokú bíróság tehát tartalmilag helyesen állapította meg a joghatóság A fellebbezés érdemében [45] A felperes fellebbezésében a Pp.
7. §, valamint
8. §

(2)bekezdés b) pontja alapján kizárólag az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte. [46] A Pp. 384. §

(1)bekezdése ugyanakkor egyértelműen szabályozza, hogy az anyagi pervezetés hibája önmagában nem vezethet az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezéséhez, azaz az anyagi pervezetési hiba csak a Pp. 384. §

(2)bekezdés b) pontjában írt feltételek fennállása esetén vezethet hatályon kívül helyezésre. [47] A Pp. 384. §

(2)bekezdés b) pontja az anyagi pervezetéssel összefüggő felülbírálati jogkör keretében teszi lehetővé a másodfokú bíróság számára, hogy a Pp. 369. §

(4)bekezdésében meghatározott felülbírálati jogkörének gyakorlását követően az ítéletet hatályon kívül helyezze. Ezt a lehetőséget azonban csak arra az esetre tartja fenn, ha az ügy érdemében az a) pont alapján dönteni nem lehet. Az a) pont szerint azonban a másodfokú bíróság a 369.§

(4)bekezdésében meghatározott felülbírálati jogkörének gyakorlását követően az ügy érdemében a rendelkezésre álló adatok alapján a Pp.

1. § szerint dönt akkor is, ha a fél nyilatkozata és az elsőfokú eljárás szükség szerinti kiegészítése folytán az elsőfokú eljárásnak az ügy érdemi eldöntését befolyásoló hibája orvosolható [
2. §

(2)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpont]. Az előbbi jogszabályi rendelkezések alapján tehát anyagi pervezetési hiba esetén elsődleges az ügy érdemében történő döntés, szükség szerint az Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.044/2025/11-I 9 elsőfokú eljárás hibájának orvoslásával és csak ezek lehetetlensége esetén kerülhet sor az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. [48] Mindezek előrebocsátása után az ítélőtábla a következőket hangsúlyozza: anyagi pervezetési hiba az elsőfokú bíróság részéről nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság a 2024. május 2-án megtartott tárgyaláson az Mt. 7. §

(3)bekezdésének megfelelően tájékoztatta a peres feleket arról, hogy a joggal való visszaélés tilalmának megsértésére alapított munkajogi igény esetén a felperesnek, mint az igény érvényesítőjének kell bizonyítania a tilalom megsértésének alapjául szolgáló tényt, körülményt és a hátrányt, míg az alperesnek, mint a felmondási jogot gyakorlónak azt, hogy a felperes által bizonyított tény, körülmény és a hátrány között okozati összefüggés nem áll fenn. Az Mt. 64. §

(2)bekezdés második mondatának megfelelően pedig tájékoztatta a peres feleket arról is, hogy az alperes, mint nyilatkozattevő bizonyítási érdekét képezi a felmondás indokai valóságának és okszerűségének bizonyítása. [49] Anyagi pervezetési hiba hiányában a 369. §

(4)bekezdés szerinti eljárás lefolytatása nem vált szükségessé, így az erre alapított Pp. 384. §

(2)bekezdés b) pontja szerinti hatályon kívül helyezésnek sem volt helye. Ezért csupán megjegyzi az ítélőtábla, hogy esetleges anyagi pervezetési hiba esetén sem álltak volna fenn a hatályon kívül helyezés feltételei. A Pp. 369. §

(3)bekezdés szerinti b) pontja szerinti felülbírálat keretében ugyanis a másodfokú bíróság a fél által az első- vagy másodfokú eljárásban hivatkozott tény megállapítására bizonyítást folytathat le és annak alapján a tényállást módosíthatja vagy kiegészítheti. E vonatkozásban tehát az elsőfokú eljárás esetleges hibája orvosolható lett volna. [50] A felperes fellebbezésében ezen túlmenően hivatkozott az ítélet Pp.

1. § szerinti mérlegelhető hatályon kívül helyezésére is. [51] A Pp.
2. §-ának alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az elsőfokú bíróság az ügy érdemi eldöntésére kiható lényeges eljárási szabálysértést követett el, amelynek orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges, vagy nem észszerű és emiatt szükséges az elsőfokú eljárás megismétlése vagy kiegészítése. Ugyanakkor az erre irányuló fellebbezési kérelem kapcsán is irányadóak a Pp.
3. § rendelkezései vonatkozásában korábban már előadottak, azaz, hogy a döntés korlátját képezi az, hogy azt milyen okból kéri a fellebbező. A fellebbezési hivatkozások vonatkozásában az ítélőtáblának azt kellett vizsgálnia, hogy azok megalapozzák-e a Pp.
4. §-ában foglalt konjunktív feltételeket. [52] A felperes eljárási szabálysértésként hivatkozott (személy 1) és (személy 2) kihallgatásának elmaradása miatt a Pp.
5. §

(5)bekezdés szerinti bizonyítás elrendelésének mellőzésével kapcsolatos rendelkezések megsértésére, annak kapcsán pedig, hogy az elsőfokú bíróság a munkaügyi jogvita keretein kívül esőnek ítélte, hogy neki mondtak fel és nem egy tapasztalatlanabb munkavállalónak a Pp. 279. §

(1)bekezdés szerinti bizonyíték mérlegelési tevékenység megsértésére, mivel álláspontja szerint kiválasztásának döntő jelentősége van. [53] Az ügy érdemére kihatást abban jelölte meg, hogy ezen eljárási rendelkezéseket betartva a keresetének helyt adó döntést kellett volna hozni. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.044/2025/11-I 10 [54] Az eljárási szabálysértés másodfokú eljárásban orvosolhatatlanságával és észszerűségével kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a tanúk meghallgatása nem mellőzhető, azonban a tanúbizonyítás a másodfokú eljárás tárgyát nem képezheti. [55] Az ítélőtáblának tehát a fellebbezés korlátaira figyelemmel e hivatkozások vonatkozásában kellett azt vizsgálnia, hogy azok megalapozzák-e a Pp. 381. §-ában foglalt konjunktív feltételeket. Kiemelendő, a konjunktív feltételek akár egyikének hiánya is kizárja a Pp. 381. § alkalmazásának lehetőségét. [56] Az ítélőtábla ennek kapcsán hangsúlyozni kívánja, hogy a fentebb a Pp. 369. §

(3)bekezdés b) pontja szerinti felülbírálati jogkörrel kapcsolatban kifejtettek alapján téves a felperes azon hivatkozása, miszerint a tanúbizonyítás a másodfokú eljárás tárgyát nem képezheti, e felülbírálati jogkör ugyanis lehetőséget ad a másodfokú bíróság számára bizonyítás lefolytatására. [57] A konjunktív feltételek közül tehát a másodfokú eljárásban orvosolhatatlanságot és az elsőfokú eljárás megismétlésének szükségességét a felperes nem tudta meggyőző indokkal alátámasztani, ami a fent kifejtettek szerint önmagában akadálya az ítélet Pp.

1. § alapján történő hatályon kívül helyezésnek. Az előbbiek miatt nincs jelentősége a további feltételek teljesülésének azonban azokkal kapcsolatban az ítélőtábla az alábbiakat jegyzi meg: [58] Az elsőfokú bíróság eljárása során adott anyagi pervezetése, valamint ítélete [34] bekezdésében helytállóan idézte a joggal való visszaélés tilalmának megsértésére alapított munkajogi igény érvényesítése esetén irányadó, az Mt.
2. §

(3)bekezdésében előírt bizonyítási szabályokat. Tévesen jutott azonban arra a következtetésre, hogy a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget. [59] A joggal való visszaélés körében ugyanis a felperesnek csak a tényt, körülményt és a hátrányt kellett bizonyítani. Ekörben az alapul szolgáló tény kapcsán hivatkozása az volt, hogy a korábbi kereskedelmi igazgatóval jó kapcsolatot ápolt, amelyet az alperes nem vitatott. A hátrány pedig nyilvánvalóan az, hogy a munkaviszonya megszüntetésre került, ami szintén nem volt vitatott. Ennek kapcsán tehát a felperest további bizonyítási kötelezettség nem terhelte, így az általa megjelölt (személy 1) és (személy 2) tanúkénti kihallgatásának mellőzésével az elsőfokú bíróság a Pp. 276. §

(5)bekezdése szerinti szabályt nem szegte meg. A felajánlott bizonyítás ugyanis – többek között – akkor is szükségtelen, ha a bizonyítandó tény valósága felől a bíróság már egyéb bizonyítékok alapján meggyőződött. Mindezekre tekintettel eljárási szabálysértés a felperes hivatkozása szerinti okból a tanúk kihallgatásának mellőzése miatt nem állapítható meg. [60] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással kapcsolatos Pp. 279. §

(1)bekezdése szerinti bizonyíték-mérlegelő tevékenységet és az abból levont jogi következtetést a másodfokú bíróság nem a Pp. 369. §

(1)bekezdése szerinti eljárásjogi, hanem a Pp. 369. §

(3)bekezdés szerinti anyagi jogi felülbírálat keretében vizsgálhatja az ítélet megváltoztatására irányuló fellebbezési kérelem esetén. Szegedi Ítélőtábla I.Mf.40.044/2025/11-I 11 [61] Miután a felperes megváltoztatás irántifellebbezési kérelmet nem terjesztett elő, a fellebbezésben sérelmezett bizonyíték-mérlegelési tevékenységet a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta. Mindezek alapján az ítélőtábla nem vizsgálhatta a felperes fellebbezésében foglalt azon hivatkozást, hogy milyen okból került éppen az ő személye kiválasztásra a létszámcsökkentés kapcsán. [62] Tekintettel arra, hogy a felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatására irányuló kérelem nélkül kizárólag az ítélet hatályon kívül helyezését kérte, amely a fent kifejtettek alapján megalapozatlan volt, az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 382. §-a alapján helybenhagyta. [63] A felperes fellebbezése alaptalannak bizonyult, ezért az ítélőtábla a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a jogi képviselővel eljáró alperes perköltségének megfizetésére. A perköltség mértékét az Ükr. 3. §

(1)bekezdés a) pontja és

(4)bekezdése alapján 42 150 forint + ÁFA összegben állapított meg. [64] A felperest megillető személyes illetékmentességre figyelemmel az ítélőtábla megállapította, hogy a feljegyzett másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad [Pp. 83. §

(1)bekezdés, 102. §

(6)bekezdés; az illetékekről szóló

1. évi XCIII. törvény
2. §

(1)bekezdés c) pontja, 39. §

(1)bekezdés, 46. §

(1)bekezdés, Pp. 102. §

(6)bekezdés]. [65] Az ítélet ellen a Pp. 365. §

(2)bekezdésében foglaltak alapján fellebbezésnek helye nincs. Szeged,

1. március
2. Dr. Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna s.k. s.k. a tanács elnöke Dr. Telegdy Gergely s.k. előadó bíró Dr. Bálind Attila táblabíró