Gf.40010/2021/4 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdése szerinti felelőssége csak a hitelezői érdekeket sértő vagyoncsökkentő, vagy hitelezői igénykielégítést meghiúsító magatartás bizonyítása esetén áll fenn. Pécsi Ítélőtábla Az ügy száma: Gf.IV.40.010/2021/

1. A felperes: felperes1 (cím1.) A felperes képviselője: jogtanácsos, cím2) Az alperes: alperes1 (cím3.) Az alperes képviselője: ügyvéd1 ügyvéd (cím4.) A fellebbezést előterjesztő fél: alperes (
2. sorszám alatt) A per tárgya: gazdasági társaság vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása és marasztalása Az elsőfokú bíróság: Kaposvári Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 6.G.40.025/2020/12/I. Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja. Mellőzi az alperes elsőfokú perköltség és feljegyzett illeték megfizetésére kötelezését. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 960.000 (kilencszázhatvanezer) forint elsőfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] Az alperes a cég1 "kt.a." egyszemélyes gazdasági társaság alapítója, egyben
3. augusztus
4. napjától a gazdasági társaság ügyvezetője volt. A
5. december
6. napján kelt Pécsi Ítélőtábla IV.Gf.40.010/2021/4 [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] 2 szerződéssel üzletrészét 50-50% arányban természetes személy1 és természetes személy2 vevők részére értékesítette 5-5 Ft vételár ellenében, és
7. december 30-i hatállyal ügyvezetői tisztségéről lemondott. A Kaposvári Törvényszék Cégbírósága a
8. március
9. napján kelt végzésével a
10. évi beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének elmulasztása miatt a társaságot megszűntnek nyilvánította és elrendelte a kényszertörlési eljárás megindítását. A társaság új ügyvezetője által előterjesztett tag- és székhelyváltozás átvezetése iránt
11. április
12. napján benyújtott kérelmet elutasította. A kényszertörlési eljárás során a felperes 25.345.102 forint összegű követelést jelentett be, mely a kényszertörlési eljárás alatt lefolytatott adóvizsgálat eredményeként megállapított adóhiányból ered. Az adóhatósági eljárásban a cég új ügyvezetője - cégbírósági bejegyzés hiányában az alperes meghatalmazása alapján - megpróbált eljárni, a felperes azonban hivatkozva arra, hogy az alperes képviseleti joga megszűnt, így meghatalmazást sem adhatott - a meghatalmazott képviselőkénti eljárását visszautasította, kifejtette egyben azt is, hogy a cég törvényes képviselőjének sem minősül, mert képviseleti joga a cégjegyzékbe nem került bejegyzésre. A cégbíróság a
13. március
14. napján kelt,
15. február
16. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte a cég kényszertörlését azzal, hogy a cég vagyonára vonatkozó adat nem merült fel, a közzétett felhívásra, megkeresésekre, a cég vagyonára vonatkozóan bejelentés nem érkezett. Időközben a társaság elhatározta végelszámolását, melyre azonban a kényszertörlés miatt nem került sor. A felperes keresetében a
17. évi V. törvény (Ctv.) 118/B. §

(1)és

(4)bekezdése alapján 25.345.102 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a gazdasági társaság

1. október
2. napján fennálló fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetét követően az alperes ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembe vételével látta el. Hivatkozott arra, hogy az alperes a gazdasági társaság a
3. és
4. évi beszámolója letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének nem tett eleget, ezért a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta felelőssége fennállását, hivatkozott arra, hogy az ügyvezetői tisztségről
5. december
6. napján lemondott, ezt követően nem őt terhelte a
7. és
8. évi beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettsége, a kényszertörlési eljárás alapjául szolgáló,
9. évi beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének utóbb eleget tett. Vitatta a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet felperes által megjelölt időpontját, és azt is, hogy vezető tisztségviselői jogviszonya alatt a hitelezői érdekeket sértő magatartást tanúsított. A felperes kényszertörlési eljárás alatt bejelentett hitelezői igényével összefüggésben hivatkozott arra, hogy a felperes az adóhatósági eljárás során a cég új ügyvezetőjének eljárását megakadályozta. Az alperes ellenkérelme ismeretében a felperes kijelentette, hogy a
10. évi mérleggel kapcsolatban nem kíván az alperes mulasztására hivatkozni. Az elsőfokú bíróság a per során - két alkalommal is - tájékoztatta a feleket az anyagi pervezetés körében, első alkalommal arról, hogy a Ctv.118/B. §-ára alapított keresettel összefüggésben felperest terheli annak bizonyítása, hogy az alperes által vezetett cég a keresetben megjelölt időpontban fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, illetőleg, hogy felperesnek hitelezői követelése állt fenn a megjelölt gazdasági társasággal szemben, és ezen követeléssel összefüggésben az alperes – mint a felelősségre vonható személy – ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el, és ezzel okozati összefüggésben a cég vagyona csökkent, illetőleg a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult, majd a per utolsó tárgyalásán "tájékoztatást adott a Ctv.118/B. §

(1)- Pécsi Ítélőtábla IV.Gf.40.010/2021/4 [9] [10] [11] [12] 3

(7)bekezdéseinek ismertetésével a bizonyítási teherről mely szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállásának, bekövetkeztének az időpontjának, az okozott hátránynak, illetőleg az okozati összefüggés bizonyítása, valamint az alperes, mint cégvezető a fizetésképtelenség bekövetkeztét követően tett magatartása vagy mulasztása és felelősségével kapcsolatos tényállítások bizonyítása felperest terheli". A tájékoztatást követően a felperes kijelentette, hogy a korábbi tény- és jogállításait fenntartja. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes hitelezői követelésének kielégítéseként 25.345.102 forintot. Megállapította, hogy az alperes által vezetett gazdasági társaság már az üzletrész adásvételét megelőzően, 2015. október 15. napján fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, és mivel a kényszertörlés éppen a beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettség nem vitatott elmulasztása miatt indult, a Ctv. 118/B. §

(4)bekezdése alapján a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kellett. Kifejtette, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem állt fenn, illetve azt, hogy amennyiben fennállt, nem következett be vagyonvesztés. Álláspontja szerint az alperes mentesülés körében előadott védekezése lemondás, üzletrész átruházás, az új ügyvezető ténykedése - kimentésre nem volt alkalmas, mivel a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet már az ügyvezetői tisztségről lemondást megelőzően fennállt, a

1. évi mérleg letétbe helyezési és közzétételi kötelezettsége elmulasztásának következménye bekövetkezett, a letétbehelyezési kötelezettség későbbi teljesítése nem mentesíti az alperest. Utalt arra, hogy a vevő tevékenysége sem alkalmas a kimentésre, mivel a fizetésképtelen gazdasági társaságnak a gazdasági életből történő kivezetését vállalta úgy, hogy a hitelezői igényeket nem elégítette ki, a hitelezői érdekek körében értékelhető tevékenységet nem folytatott, az általa felajánlott vagyonelem forgalmi értékkel nem bírt, azt a cégbíróság sem vette vagyonként figyelembe. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a felperes kérelmén túlterjeszkedett, mivel a
2. évi beszámolóval kapcsolatos mulasztásra alapította a Ctv. 118/B. §

(5)bekezdése szerinti vélelmet annak ellenére, hogy a felperes erre nem - hanem a

1. és
2. évi beszámolóval kapcsolatos mulasztásra - hivatkozott. Utalt arra, hogy a
3. évi beszámolóval kapcsolatos mulasztás a kényszertörlési eljárás megindításakor már nem állt fenn, és a bíróság anyagi pervezetés körében adott ismételt tájékoztatása is a vélelem fenn nem állására utalt, mivel a felperes bizonyítási érdekeként jelölte meg a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fennállása, bekövetkeztének időpontja, az okozott hátrány, illetve az okozati összefüggés, továbbá az alperes mulasztásával és magatartásával kapcsolatos tényállítások bizonyítását. Álláspontja szerint a Ctv. 118/B. §

(5)bekezdése szerinti vélelem nem állt fenn, ezért a felperesnek kellett volna bizonyítania a hitelezői érdekekkel ellentétes magatartást, az okozott hátrányt és az okozati összefüggést. Kiemelte, hogy felelőssége csak az általa okozott hátrány mértékéig állhat fenn. Hangsúlyozta, hogy a társaság a kényszertörlést megelőzően vagyonnal már nem rendelkezett, így a hitelezői igények kielégítésének meghiúsulása nem áll okozati összefüggésben az alperes mulasztásával, a vezetői tisztségről lemondás időpontjában nem állt fenn a keresetben megjelölt mértékű adótartozás, az adóhiány megállapítására azért került sor a kényszertörlési eljárás alatt, mert a felperes nem vette át az üzletrész vevőjétől a társaság iratanyagát, és így a költségek figyelmen kívül hagyásával, kizárólag a bevételek alapján állapította meg a fizetendő általános forgalmi adót. Kifejtette, hogy a hitelezői érdekeket sértő magatartást nem tanúsított, ilyen magatartást, valamint a magatartása és a hitelezői követelések kielégítése meghiúsulása közötti okozati összefüggést a felperes nem bizonyított. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés alapos. Pécsi Ítélőtábla IV.Gf.40.010/2021/4 [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] 4 A felperes fellebbezésében - tartalma szerint - jogszabálysértésként a kérelemhez kötöttség, azaz a Pp. 2.§

(2)bekezdésének megsértésére hivatkozott, mely szerint a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A felperes a per során kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a 2014. évi beszámolóval kapcsolatosan nem kíván az alperes mulasztására hivatkozni, az elsőfokú bíróság azonban ennek ellenére a Cstv. 115.§

(5)bekezdése szerinti vélelem fennállását a 2014. évi beszámolóval kapcsolatos mulasztásra alapította, megsértve ezzel a Pp. idézett 2.§

(2)bekezdését. Az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban orvosolható volt azzal, hogy a másodfokú bíróság a keresetet a felperes kérelme és jognyilatkozata keretei között bírálta el, és azt alaptalannak találta az alábbi okok miatt: A felperes arra hivatkozott, hogy az alperes a

1. és
2. évi beszámoló letétbe helyezési, közzétételi kötelezettségét elmulasztotta, ez a hivatkozás azonban téves. A Polgári Törvénykönyvről szóló
3. évi V. törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló
4. évi CLXXVII. törvény
5. §

(2)bekezdés b) pontjára figyelemmel a cég1 Kft. gazdasági társaságra

1. december
2. napján a
3. évi IV. törvény (Gt.) szabályai voltak irányadók. A Gt.
4. §

(1)bekezdés d) pontja szerint a vezető tisztségviselői jogviszony megszűnik lemondással. A lemondás olyan egyoldalú címzett jognyilatkozat, melynek elfogadása, jóváhagyása a társaság részéről nem szükséges, a lemondás akkor válik hatályossá, amikor a címzett a lemondásról tudomást szerez (EBH

1. 660, BDT
2. 3398, BH
3. 686, BDT
4. 3416.). Az alperes az üzletrészét átruházta, a vezető tisztségéről
5. december
6. napján lemondott, lemondásáról az üzletrészét megszerző személyek tudomást szereztek. A lemondás hatályosulásától kezdve az alperes nem volt a társaság ügyvezetője, akkor sem, ha a változást a cégbíróság a cégjegyzékbe nem jegyezte be. A
7. évi mérleget a számviteli törvény
8. §

(1)bekezdése értelmében az adott üzleti év mérlegforduló napját (

1. december
2. napja) követő
3. hónap utolsó napjáig -
4. május
5. napja - kellett letétbe helyezni és a
6. § szerint közzétenni. Az alperes ügyvezetői tisztségviselői jogviszonya azonban már ezt megelőzően megszűnt, beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettség sem 2015., sem
7. évre nem terhelte, ezért a Ctv. 118/B. §

(5)bekezdése szerinti vélelem a perben nem volt alkalmazható. A Ctv. 118.§

(5)bekezdése szerinti vélelem hiányában a perben a felperes érdekében állt a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése időpontja, az ezt követő, hitelezői érdekeket sértő ügyvezetői magatartás és az ezzel okozati összefüggésben álló vagyoncsökkenés vagy az ezzel összefüggésben álló hitelezői igénykielégítés meghiúsulás bizonyítása. Bár azt helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes által vezetett gazdasági társaság

1. október
2. napján fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt, az e körben felhozott indokokkal is egyetért a másodfokú bíróság, nem bizonyította azonban azt a felperes, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően, a vezetői tisztségviselői jogviszony megszűnéséig -
3. október
4. és
5. december
6. napja között - a hitelezői érdekek megsértésével járt el, és ezzel okozati összefüggésben keletkezett vagyoncsökkenés, vagy hiúsult meg a hitelezői igény kielégítése, de még ezzel kapcsolatos, releváns tényeket sem adott elő annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság ennek megfelelő tartalmú tájékoztatást adott az anyagi pervezetés körében. A felperes az alperes hitelezői érdekeket sértő magatartása körében arra hivatkozott, országos hírű "cégtemető", "céghalmozó" személyeknek adta el az üzletrészt, akiket a cégbíróság a vezetői tisztségtől eltiltott. A felperes ezzel ténylegesen az alperes tagi magatartását, az üzletrész átruházását sérelmezte, amelynek felelősségi alakzata a Ctv. 118/A. §

(3)bekezdése, Pécsi Ítélőtábla IV.Gf.40.010/2021/4 [20] [21] [22] [23] 5 mely szerint a kényszertörlést megelőző három éven belül az üzletrészét átruházó tag korlátlanul felel, ha rosszhiszeműen járt el, vagy korlátolt felelősségével visszaélt. A Ctv. tagra és vezető tisztségviselőre vonatkozó felelősségi alakzata azonban nem mosható össze, a tag és a vezető tisztségviselő más-más magatartásért felel (BDT2018. 3857.), az üzletrész átruházása mint vagyoncsökkentő vagy hitelezői igénykielégítést meghiúsító magatartás nem értelmezhető. Hivatkozott arra is a felperes, hogy az alperes az adóhatóság előtt eljárt és ezzel a hitelezőket megtévesztette, arra vonatkozóan azonban nem adott elő semmit, hogy ez milyen módon eredményezett vagyoncsökkenést vagy hitelezői igénykielégítés meghiúsulást. A felperes konkrét, hitelezői érdeket sértő, vagyoncsökkentő vagy hitelezői igénykielégítést meghiúsító magatartást nem jelölt meg, nem bizonyított, ezért a Ctv. 118/B. §

(1)bekezdésére alapított keresetét el kellett utasítani, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A kereset elutasítása folytán a felperes pervesztes lett, ezért a másodfokú bíróság mellőzte az alperes elsőfokú perköltség és feljegyzett illeték megfizetésre kötelezését, és a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes Pp. 81. §

(1)bekezdése szerint felszámított, a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerinti elsőfokú perköltsége megfizetésére. Az alperes másodfokú perköltséget nem számított fel, ezért a Pp. 82. §

(3)bekezdése értelmében a javára másodfokú perköltséget figyelembe venni nem lehetett. A felperes illetékmentessége folytán feljegyzett első- és másodfokú illeték a Pp. 102. §

(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. Pécs,

1. június
2. Dr. Kovács Ildikó s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. előadó bíró, Dr. Berki Csilla s.k. bíró