Kf.700464/2025/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(5)bekezdése szerinti megbízási díjra jogosult. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 4.Kf.700.464/2025/

1. felperes (felperes címe) Független Rendőr Szakszervezet (felperesi képviselő címe, eljáró kamarai jogtanácsos: dr. Oláh Tamás) vármegyei1 Rendőr-főkapitányság (alperes címe) A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Lajos Károly kamarai jogtanácsos A per tárgya: közszolgálati jogviszonnyal közigazgatási jogvita elbírálása A fellebbezést benyújtó fél: alperes (
2. sorszám alatt) A fellebbezéssel támadott határozat: kapcsolatos Győri Törvényszék 6.K.700.862/2025/
3. számú ítélete Í t é l e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 48.000 (negyvennyolcezer) forint másodfokú perköltséget. A fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes a
4. december
5. és
6. december
7. napjai közötti időszakban (a továbbiakban: perbeli időszak) az alperes hivatásos állományú tagjaként a helység1i Rendőrkapitányság állományában körzeti megbízott beosztásban teljesített szolgálatot. Működési körzete (helység2 I. településrész) a rendőrőrsön kialakított körzeti Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.464/2025/6 2 megbízotti csoport működési körzetének része volt. A felperes a perbeli időszakban rendszeresen látott el – ellentételezés nélkül – a működési körzetén kívül járőri, járőrszolgálati és egyéb szolgálati feladatokat [TTIK általi küldéseket, elővezetéseket, átkíséréseket, előállított őrzéseket, kísérőőri beosztást, rendezvénybiztosítást és csapatszolgálatot]. Az ezen feladatokra tekintettel megbízási díj iránt előterjesztett szolgálati panaszát az alperes vezetője elutasította. A kereset és a védirat [2] A felperes keresetében az alperest a
8. december
9. napjától
10. december
11. napjáig terjedő időszakra – 25 többletfeladat-ellátással érintett hónapra – bruttó 966.250 forint megbízási díj és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. A megbízási díj havi mértékét az illetményalap 100%-ában kérte megállapítani. Keresetét a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
12. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
13. §

(1)bekezdés c) pontjára alapította. [3] Az alperes a védiratában elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díj összegének a rendvédelmi illetményalap 50%-ára történő mérséklését kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a kereseti kérelem szerinti 966.250 forint megbízási díj és ezen összeg után késedelmi kamat megfizetésére kötelezte. [5] Döntését – anyagi jogi szempontból – a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjára,

(3)és

(5)bekezdéseire, 102. §

(1)bekezdés b) pontjára, a jogalkotásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.)
2. §

(4)bekezdés c) pontjára, 24. §

(1)bekezdésére, a Rendőrségről szóló

1. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.)
2. §

(1)bekezdés b) pontjára, a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi feladatokat ellátó szerveknél a hivatásos szolgálati beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 30/

1. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 30/
2. BMr.)
3. mellékletére, a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományát érintő személyügyi igazgatás rendjéről szóló 31/
4. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 31/
5. BMr.)
6. §

(6)bekezdésére, továbbá a körzeti megbízotti szabályzatról szóló 26/

1. (XII. 9.) ORFK utasítás (a továbbiakban: KMB Szabályzat) 2., 21., 22., 24-
2. és
3. pontjaira alapította. [6] Rögzítette, hogy a perbeli esetben a felperes a megbízási díjkövetelés alapjaként meghatározott – az alperes által nem vitatott – többletfeladatokat az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett, működési körzetén kívül, havonta visszatérően és rendszeresen teljesítette. A releváns ítélkezési gyakorlatot is figyelembe vevő érvelése szerint a munkáltatónak az a joga, hogy a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére utasíthatja, nem sértheti a felperes kinevezése szerinti beosztását és a díjazásra való jogosultságát. A munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, ezért Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.464/2025/6 3 jogellenes az olyan gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör feladatainak ellátását. Hangsúlyozta, hogy a felperesi kimutatás szerinti többletfeladatok közül különösen a járőrözés az, ami tartós és rendszeres elvonást jelent a körzeti megbízotti feladatoktól és semmiképp sem tekinthető eseti jellegűnek, vagy kivételesnek. A különleges jogrend és az Rtv.-ből eredő, a körzeti megbízottat terhelő intézkedési kötelezettségéből fakadó feladatellátás sem ad arra lehetőséget a munkáltatónak, hogy a nem eseti jellegű elvonásra és a kinevezés szerinti beosztáshoz nem tartozó feladatok ellátására díjazás nélkül kerüljön sor. E körben – az alkalmazott jogszabályok, normatív utasítások és a bírói gyakorlat alapján – arra a következtetésre jutott, hogy a járőri, járőrszolgálati feladatok egyértelműen nem tartoznak a körzeti megbízotti beosztásba. Hangsúlyozta, ezen a jogértelmezésen a KMB Szabályzat
4. augusztus
5. napján hatályba lépett módosítása sem változtat, mert egy ilyen megközelítés a magasabb rendű, ekkor még nem módosított jogszabályokkal és a Jat. előírásaival is ellentétes lenne. A
6. február
7. napját – a Hszt.
8. §-ának módosítását – követő perbeli időszak vonatkozásában a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a jelentős többletterhelés mint új fogalmi elem szintén megvalósult; a Hszt.
9. §

(1)bekezdés b) pontjának normaszövege pedig nem rontja le a felperes megbízási díjra való jogosultságát. [7] A megbízási díj összegszerűsége körében rögzítette, hogy a rendszeres, jelentős mértékű többletfeladat-ellátás az alperes által sem vitatott kimutatásokból megállapítható volt. A felperes körzeti megbízotti feladatai ellátására mindez hátrányosan hatott; több beosztáshoz is tartozó sokrétű többletfeladatot kellett ellátnia, ezért az illetményalap 100%-ával megegyező mértékű megbízási díjigény nem eltúlzott. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [8] Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását, másodlagosan a megbízási díjnak az illetményalap 50%-os mértékére történő csökkentését kérte. Jogszabálysértésként a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontját és

(5)bekezdését jelölte meg. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályok alkalmazásával téves következtetés alapján állapította meg, hogy a felperes a körzeti megbízotti beosztáshoz nem tartozó, más munkakörökhöz kapcsolódó feladatok ellátásáért megbízási díjra jogosult. Érvelését arra alapította, hogy a 30/

1. BMr.
2. mellékletében a szolgálati beosztások megnevezése található csupán, azok tartalmára vonatkozóan semmilyen norma nem rögzít követelményeket. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon értelmezte a Hszt.
3. §

(1)bekezdés b) pontját a kereset

1. február
2. napjától kezdődő időszakra vonatkozó elbírálása során. Tévesen állapította meg, hogy az nincs összefüggésben a Hszt.
3. §-ában meghatározott megbízás rendelkezéseivel és az ellentételezés nem feleltethető meg a megbízási díjnak.
4. február
5. napjától a megbízási díj együttes feltételeivé vált a többletmunka és a foglalkoztató szervezeti egység feladatkörén kívüli feladatellátás, amely a felperes vonatkozásában nem áll fenn. [9] A másodlagos fellebbezési kérelme körében kifejtette, hogy a megbízási díj megállapításánál fő szempont a végzett feladattal való arányosság. Az elsőfokú bíróság a megbízási díj 100%-os mértékének ítéleti megállapításával megsértette a belügyminiszter irányítása alá tartozó rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos szolgálati viszonyban álló tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 33/
6. (VI. 16.) BM rendelet (a továbbiakban: 33/
7. BMr.)
8. §

(2)bekezdését, valamint a 31/2015. BMr. 35. §

(6)bekezdését, okszerű mérlegelés esetén a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.464/2025/6 4 megbízási díj a rendvédelmi illetményalap 50%-os mértékében lett volna megállapítható. Érvelése alátámasztásaként hivatkozott a Kúria Mfv.II.10.507/2015/4., Mfv.II.10.267/2015., Kf.III.39.019/2021/5., valamint Mfv.II.10.516/

1. számú döntéseire. [10] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy az alperes a fellebbezésében nem hozott fel olyan körülményt, amelyet az elsőfokú bíróság ne vizsgált volna, a megállapított tényállást pedig nem vitatta. A megbízási díj mértékével összefüggésben a komoly többletteherre, a különböző típusú feladatok ellátására és az időben is jelentős mértékű többletfeladat-ellátásra hivatkozott. A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai [11] A fellebbezés – az alábbiak szerint – nem alapos. [12] A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló
2. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.)
3. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontjának és

(5)bekezdésének megfelelő alkalmazásával, a Kúria e tárgykörben hozott határozatainak figyelembevételével megalapozottan és jogszerűen kötelezte az alperest a kereseti kérelemben megjelölt összegű megbízási díj megfizetésére. Döntésével a másodfokú bíróság egyetértett, a fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakra mutat rá. [13] Helyesen észlelte a törvényszék, hogy 2022. augusztus 12. napján hatályba lépett a KMB Szabályzat – több rendelkezést is érintő – módosítása, továbbá ezt meghaladóan 2023. február 1. napjával a Hszt. 71. §

(3)bekezdésének szövege is változott, melyre figyelemmel külön vizsgálta ezen időszakokat. [14] Az elsőfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által végzett járőri, járőrszolgálati és egyéb – a munkáltató egyoldalú utasítása alapján végzett – szolgálati feladatok a kinevezése szerinti beosztásához nem tartoztak. Az alperesnél a felperes körzeti megbízotti beosztása az állománytáblában rendszeresített, egyúttal a kinevezésében rögzített szolgálati beosztás, ily módon munkakörének kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség. A rendvédelmi szerveknél, így az alperesnél ellátandó beosztások kógensek, azok szervezeti hierarchiája, besorolása jogilag rendezett; a KMB Szabályzat, valamint a Járőr- és Őrszolgálati Szabályzatról szóló 13/

1. (III. 24.) ORFK utasítás rendelkezéseiből is egyértelműen következik, hogy a körzeti megbízotti feladatok és a járőr feladatok ellátása elválik egymástól. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.464/2025/6 5 [15] A munkáltató esetenként valóban utasíthatja a felperest a beosztásához tartozó feladatok mellett más feladatok elvégzésére, ezzel azonban nem sértheti a kinevezése szerinti beosztását és a beosztástól eltérő feladat tartós ellátása következtében a díjazásra (ellenszolgáltatásra) való jogosultságát. A munkáltató egyoldalú utasítási jogával csak az állománytáblában rendszeresített beosztáson belül határozhatja meg azokat a ténylegesen ellátandó feladatokat, amelyeket a hivatásos állomány tagja köteles ellátni. Jogellenesnek számít az a gyakorlat, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását (Kf.VII.39.247/2020/
2. [Bírósági Határozatok Gyűjteménye (a továbbiakban: BHGY) – K-KJ-2020-487], Kf.VII.39.389/2021/
3. [BHGY – K-KJ-2021-685]). [16] A Fővárosi Ítélőtábla a körzeti megbízott és a járőr beosztás elhatárolása, különbözősége körében – még a KMB Szabályzat és a Hszt. korábbi szövege alapján kidolgozott – bírói joggyakorlattal, annak változatlan alkalmazhatóságával egyetértett (Kúria Kf.VII.39.549/2021/
4. [BHGY – K-KJ-2021-818], Kf.VII.40.550/2021/
5. [BHGY – K-KJ2022-105], Kf.VII.40.556/2021/
6. [BHGY – K-KJ-2021-847], Kf.VII.45.018/2021/
7. [BHGY – K-KJ-2022-112], Kf.III.45.083/2021/
8. [BHGY – K-KJ-2022-545]). A Hszt. és a 30/
9. BMr. szabályozásának sérelme nélkül nem lehet olyan értelmezésre jutni, miszerint a körzeti megbízotti beosztás a járőri beosztás majdnem valamennyi feladatát magában foglalja, hiszen az a Jat.
10. §

(1)bekezdésébe ütközne, vagyis a korábbi következetes jogértelmezésen a KMB Szabályzat

1. augusztus
2. napjától hatályos módosítása sem változtatott. Az alperes által nem vitatott feladatkimutatás szerint a felperes lényegében minden hónapban több alkalommal teljesített többletfeladatokat, főként járőrszolgálatot. E körben pedig továbbra is érvényes, hogy amennyiben a hivatásos szolgálati viszonyban álló hosszabb időn át a beosztásához nem tartozó feladatkört lát el, többletdíjazásra jogosult (Kf.VII.45.076/2022/
3. [BHGY – K-KJ-2022-1036], Kf.VII.45.006/2022/
4. [BHGY – K-KJ2022-917]). [17] Az alperes fellebbezésben kifejtett azon érvelése, miszerint a közrendvédelmi járőrszolgálat olyan szolgálati forma, amely több szolgálati beosztásnak – így a körzeti megbízotti beosztásnak – is részét képezi, az elsőfokú ítélet helytálló megállapításainak megdöntésére nem volt alkalmas. Egyrészt a KMB Szabályzat
5. pontja szerint a körzeti megbízotti szolgálat is egy szolgálati forma, amelyhez a 30/
6. BMr. külön szolgálati beosztást rendel, ugyanígy a járőrszolgálat is egy olyan szolgálati forma, amelyhez – a 30/
7. BMr. alapján – külön szolgálati beosztások tartoznak. [18] Az alperes által nem vitatott feladatkimutatásból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen, minden hónapban végzett többlettevékenységet. A többletfeladatok e gyakorisága azok jelentős mértékét, az alperes által a fellebbezésben nem cáfolt jelentős többletterhelést alátámasztja. Erre tekintettel a Hszt.
8. §

(3)bekezdésének

1. február
2. napjával történt módosítása a kereset jogalapját a második perbeli időszakra nézve nem döntötte meg. A Hszt.
3. §

(1)bekezdés b) pontjának

1. február
2. napjától hatályos módosítása a hivatásos állomány tagját általános jelleggel a megbízási díjra való jogosultságból nem zárja ki, ezen értelmezéssel a megbízási díj jogintézménye [Hszt.
3. §

(1)bekezdés c) pontja, valamint

(3)bekezdése] kiüresedne, így a Hszt. 102. §

(1)bekezdés b) pontjának csak olyan értelmezése lehet helyes, amely a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja alkalmazásának is teret enged, az a Hszt. 71. §

(3)bekezdésében meghatározott többletfeltétellel együtt értékelendő. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.464/2025/6 6 [19] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a teljes kereseti időszak vonatkozásában helyesen állapította meg, hogy a felperes által rendszeresen végzett járőrszolgálat és egyéb feladatok ellátása a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladatként értékelendő, amely megalapozza a Hszt. 71. §

(5)bekezdése szerinti megbízási díjat. [20] Az alperes fellebbezésében kérte a megbízási díj összegének az illetményalap 50%-os mértékére történő mérséklését. Az ítélőtábla ezzel összefüggésben rámutat, hogy a megbízási díj összegszerűsége tekintetében az alperes az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörben hozott döntését támadta, azonban elmulasztotta megjelölni az ehhez a Kp. 100. §

(2)bekezdés b) pontja által megkövetelt eljárási jogszabálysértést; sőt e tekintetben határozott fellebbezési kérelmet sem fogalmazott meg. E mulasztás következtében az ítélőtábla felülbírálati jogköre kizárólag arra terjedhetett ki, hogy az elsőfokú bíróság a díj összegének megállapítása során megsértette-e az alperes által felhívott anyagi jogi rendelkezéseket: a Hszt. 71. §

(5)bekezdését, a 33/

1. BMr.
2. §

(2)bekezdését, valamint a 31/2015. BMr. 35. §

(6)bekezdését. A fellebbezés azonban e körben sem volt megalapozott, miután nem fejtette ki, hogy az általa előadottak ezen jogszabályhely megsértését miként és milyen oksági összefüggés mentén támasztják alá. Az ítélőtábla rögzíti, hogy a Hszt. 71. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti többletfeladat ellátásának ténye – és

1. február
2. napjától kezdődően annak Hszt.
3. §

(3)bekezdése szerinti jelentős mértéke – önmagában, a törvény erejénél fogva (ex lege) megalapozza a megbízási díjra való jogosultságot, legalább annak törvényben rögzített minimumösszegében. A díj konkrét mértékének meghatározása – a törvényi keretek között – az irányadó ítélkezési gyakorlat (Kf.VII.37.780/2020/

1. [BHGY – K-KJ-2021-1281]) szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, amelyet a bíróság csak a mérlegelés jogszerűségének szempontjából vizsgálhat felül. [21] Miután az alperes a megbízási díj összegét nem állapította meg és nem fizette meg a peres eljárást megelőzően, annak mértékéről a bíróság volt jogosult mérlegelési jogkörében dönteni. Az elsőfokú bíróság a rendvédelmi illetményalap 100%-ában meghatározott díjjal a mérlegelés törvényi kereteit nem lépte túl és a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket sem sértette meg, hangsúlyosan vette figyelembe a többletterhelést és a felperes eredeti beosztása szerinti feladatai háttérbe szorulását. Az ítéleti mérlegelés vitatása esetén az alperesnek – a megfelelő eljárási jogszabálysértés megjelölése mellett – a 31/
2. BMr.
3. §

(6)bekezdésével összhangban álló konkrét tényekkel és érvekkel kellett volna alátámasztania, hogy az összegszerűség megállapítása milyen okból jogellenes. E körben ki kellett volna munkálnia, hogy az elsőfokú bíróság hol vétett mérlegelési hibát, és melyek azok a figyelmen kívül hagyott körülmények, amelyek más összegszerűségi eredményre vezettek volna. Az alperes érvelése téves, amely szerint az ellátott többletfeladatok nem jelentettek tényleges többletterhelést. A többletfeladat-ellátás rendszeres jellege és a körzeti megbízotti alapfeladatok beosztásba nem tartozó egyéb feladatokkal együtt történő változatlan ellátása nem az összegszerűség, hanem a jogalap körében értékelendő. A jogalkotó a megbízási díjat a beosztásba nem tartozó többletfeladat ellátásához, nem pedig a többletteher felmerüléséhez köti; ennek megfelelően a juttatásra az a személy válik jogosulttá, aki a munkakörén kívüli feladatot ellátja. Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.700.464/2025/6 7 [22] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. §

(1)bekezdése értelmében – helyes indokainál fogva – helybenhagyta. [23] A másodfokú bíróság a Kp. 99. §

(3)bekezdése értelmében a 35. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. §

(1)-

(2)bekezdéseire, 82. §

(3)bekezdésére, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. §

(3)bekezdés a) pontjára, 3. §

(1)bekezdés a) pontjára és

(4)bekezdésére figyelemmel állapította meg a felperes által kért összegben. [24] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §

(1)bekezdésében és 46. §

(1)bekezdésében meghatározott 77.300 forint összegű fellebbezési illeték az alperes Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontjában biztosított teljes személyes illetékmentessége folytán a Kp. 99. §

(3)bekezdése értelmében a 35. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 96. §

(1)bekezdés b) pontja, 102. §

(1)és

(6)bekezdései alapján az állam terhén marad. [25] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. §

(3)bekezdése szerint alkalmazandó

1. §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [26] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp.
2. §

(1)bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest,

1. március
2. dr. Kecskés Zsófia s.k. dr. Farkas Ervin s.k. dr. Kincsesné dr. Szalai Kornélia s.k. a tanács elnöke, előadó bíró bíró