Pf.20444/2025/8 – Debreceni Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma:

1. Szerződés érvénytelensége házastársi életközösség megszűnését követően kötött közös vagyont érintő szerződés esetén.
2. Az anyagi pervezetés nem terjedhet ki a fél részéről elő nem terjesztett igényről való tájékoztatásra és nem jelenti a bíróság általános tájékoztatási kötelezettségét sem. Debreceni Ítélőtábla Pf.IV.20.444/2025/
3. A Debreceni Ítélőtábla a Répássy Csaba Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Répássy Csaba ügyvéd) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES LAKÓHELYE, FELPERES TARTÓZKODÁSI HELYE) felperesnek -, a dr. Takó Ibolya ügyvéd (FÉL CÍME) által képviselt I. RENDŰ ALPERES NEVE (I. RENDŰ ALPERES CÍME) I. rendű, a Fülöp Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Fülöp Tamás ügyvéd) által képviselt II. RENDŰ ALPERES NEVE (II. RENDŰ ALPERES CÍME) II. rendű, a Wagner Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Wagner Patrícia ügyvéd) által képviselt III. RENDŰ ALPERES NEVE (III. RENDŰ ALPERES CÍME) III. rendű, a dr. Cserbáné dr. Papp Éva ügyvéd (FÉL CÍME) által képviselt IV. RENDŰ ALPERES NEVE (IV. RENDŰ ALPERES CÍME) IV. rendű és Vereczkey Judit törvényes képviselő által képviselt V. RENDŰ ALPERES NEVE (V. RENDŰ ALPERES CÍME) V. rendű alperesek ellen házastársi közös vagyon megosztása és járulékai iránt indított perében a Miskolci Törvényszék
4. július 9-én meghozott 11.P.20.893/2024/
5. számú részítélete ellen a felperes részéről
6. sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban – tárgyaláson kívül – meghozta a következő r é s z í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 1 076 000 (Egymillió-hetvenhatezer) forint, a III. rendű alperesnek 680 000 (Hatszáznyolcvanezer) forint, a IV. rendű alperesnek 1 219 200 (Egymillió-kettőszáztizenkilencezer-kettőszáz) forint másodfokú perköltséget A részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés szempontjából releváns tényállás szerint a felperes és az I. rendű alperes házastársak voltak, házasságukat a Tiszaújvárosi Járásbíróság a
7. november 9-én jogerőre emelkedett .../
8. számú ítéletével felbontotta. A felperes és az I. rendű alperes a bontóper során egyezséget kötöttek nagykorú gyermekük tartása és a CÍM alatt lévő, közös tulajdonukat képező ingatlan használata tekintetében, melynek kizárólagos használatára jelen per I. rendű alperest jogosították fel. [2] A felperes és az I. rendű alperes az életközösségük fennállása alatt több társaságot tartottak fenn, melynek bevételéből biztosították a család megélhetését. Az I. rendű alperes főállású anya volt, illetve a társaságok adminisztratív tevékenységében vett részt. A Debreceni Ítélőtábla IV.Pf.20.444/2025/8 2 2010-es évek elején a vállalkozások fizetésképtelenné váltak, a közös betéti társaság. 2015ben felszámolásra került, a közös korlátolt felelősségű társaságot pedig a felperes eladta, azt 2018-ban a cégbíróság kényszertörlés útján törölte a cégnyilvántartásból. [3] A felperes és az I. rendű alperes
9. karácsonyát az életközösségük megszüntetését követően még együtt töltötték. Ebben az időben már hosszabb ideje anyagi problémákkal küzdöttek és tartoztak – többek között – a II. rendű alperesnek. [4] A kínai állampolgárságú III. rendű alperes 2013 októberében ismerkedett meg a felperes és az I. rendű alperes közös gyermekével, Zs.-val, aki ekkor már modellkedéssel foglalkozott. A felperes és az I. rendű alperes 2014 szeptemberében két hetet töltött K. ORSZÁGban, majd a III. rendű alperes 2014 decemberében utazott M. ORSZÁGra. [5] A III. rendű alperes K.-ból, a W. U.-on keresztül több alkalommal pénzt utalt barátnője családja részére, két alkalommal 7000 USD-t, melyet
10. június 27-én és
11. július 1-jén a felperes vett fel a W. U. fiókjában.
12. június 25-én az I. rendű alperes 3000 USD-t, B. Zs.
13. november 9-én 500 USD-t,
14. november 21-én 500 USD-t,
15. február 20-án 2300 USD-t, míg B. G.
16. április 24-én 1122 USD-t vett fel. A III. rendű alperes saját nyilvántartása szerint
17. december
18. és
19. december
20. napja között a családnak 5 000-5 000 USD-t, míg Zs.-án keresztül
21. október
22. és
23. június
24. napján további 5 000-5 000 USD-t küldött. [6] Az I. rendű alperes és a III. rendű alperes között
25. április 29-én dr. Cs. N. ügyvéd ellenjegyzésével ellátott kölcsönszerződés jött létre, melyben a felek megállapodtak abban, hogy a III. rendű alperes mint kölcsönadó kölcsön ad az I. rendű alperesnek 16 000 000 forintot azzal, hogy ez az összeg már a szerződés aláírását megelőzően átadásra került a kölcsönvevő részére. Az I. rendű alperes kötelezte magát arra, hogy a kölcsön összegét legkésőbb
26. április 30-án visszafizeti a III. rendű alperesnek. A felek megállapodtak abban, hogy a kölcsön kamatmentes és abban is, hogy a kölcsönadó a különvagyonából adja ezt az összeget. [7] Ezt követően
27. május 17-én dr. O. É., dr. K. K. közjegyzőhelyettese előtt .../
28. szám alatt az I. rendű alperes tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettséget vállaló nyilatkozatot tett a
29. április 29-én megkötött kölcsönszerződés alapján. Vállalta, hogy
30. április 30-ig visszafizeti a III. rendű alperes részére a 16 000 000 forintot. [8] A közjegyzői okirat alapján a III. rendű alperes mint végrehajtást kérő kérelmére dr. K. K. közjegyző helyett dr. B. E. A.
31. június 15-én végrehajtási záradékot állított ki 16 000 000 forint tőke, továbbá
32. május 1-jétől kezdődően számított késedelmi kamata megfizetésére. A végrehajtás a CÍM alatti ingatlanból történő kielégítés tekintetében került elrendelésre, a végrehajtást dr. B. T. végrehajtó .../
33. szám alatt foganatosítja, a végrehajtási jog az ingatlan-nyilvántartásba az I. rendű alperes tulajdoni hányadára
34. augusztus 29-én bejegyzésre került. [9] A IV. rendű alperes T. városban autójavító műhelyt üzemeltet, ismerték egymást a felperessel és az I. rendű alperessel. A IV. rendű alperes
35. november 20-án adminisztrátori munkaviszonyt létesített nála. Debreceni Ítélőtábla IV.Pf.20.444/2025/8 3 [10]
36. karácsonyát követően az I. rendű alperes kölcsönt kért a IV. rendű alperestől arra hivatkozással, hogy a II. rendű alperes felé fennálló 15 000 000 forintos adósságukat szeretnék rendezni. 1 800 000 Ft az I. rendű alperesnek más forrásból rendelkezésére állt, így 13 200 000 forint kölcsönre volt szüksége.
37. január 3-án az I. rendű és a IV. rendű alperes kölcsönszerződést kötöttek, mely szerint a kölcsön kamatmentesen került átadásra, a 13 200 000 forint kölcsönösszeg visszafizetését az I. rendű alperes legkésőbb
38. január 3-ig vállalta. Megállapodtak abban, hogy amennyiben a kölcsönvevő a kölcsön visszafizetésével késedelembe esik, az esedékesség napjától évi 15% késedelmi kamatot köteles fizetni a kölcsönadó részére. A felperesnek és az I. rendű alperesnek a II. rendű alperes felé fennálló tartozást nem sikerült rendezni, azonban az I. rendű alperesnek továbbra is anyagi problémái voltak, ezért a IV. rendű alperes által átadott összeget az akkor még kiskorú gyermeke tartására és az ingatlan fenntartására felhasználta, azt felélte. [11] A IV. rendű alperes biztosítékot szeretett volna látni az általa kölcsön adott pénz visszafizetésére, amire korábban azt az ígéretet kapta az I. rendű alperestől, hogy a felperessel közös tulajdonú ingatlan értékesítési árából fogja ezt az összeget visszafizetni. Az ingatlan eladására azonban nem került sor, ezért az I. rendű alperes
39. május 10-én dr. Cs. dr. N. A. közjegyző előtt egyoldalú kötelességvállaló és tartozáselismerő nyilatkozatot tett, amelyet a közjegyző .../
40. számon közjegyzői okiratba foglalt. Ebben elismerte, hogy a IV. rendű alperes kölcsönadóval
41. január 3-án kölcsönszerződést kötött 13 200 000 forint összegben. A tartozáselismerő nyilatkozata alapján a IV. rendű alperes mint végrehajtást kérő kérelmére
42. január 25-én a közjegyző végrehajtási záradékot állított ki 13 200 000 forint tőke, továbbá
43. január 3-tól a kifizetés napjáig járó 15% késedelmi kamata vonatkozásában. A végrehajtást dr. B. T. végrehajtó .../
44. szám alatt foganatosítja, a végrehajtási jog az ingatlan-nyilvántartásba az I. rendű alperes tulajdoni hányadára
45. március 13-án került bejegyzésre. Ezen a napon az ingatlanhányadra jelzálogjog is bejegyzésre került 13 200 000 Ft és jáulékai erejéig utalással a
46. február
47. napján megállapodásra. [12] A felperes keresetében kérte, hogy az elsőfokú bíróság állapítsa meg, hogy az I. rendű alperes és a III. rendű alperes között 16 000 000 forint és járulékai erejéig megkötött kölcsönszerződés, továbbá az I. és IV. rendű alperes között 13 200 000 forint és járulékai erejéig megkötött kölcsönszerződés érvénytelen. Kérte, hogy az elsőfokú bíróság keresse meg a földhivatalt, hogy a III. rendű alperes javára a közös tulajdonukat képező ingatlanra bejegyzett végrehajtási jogot, továbbá a IV. rendű alperes javára bejegyzett jelzálogjogot és végrehajtási jogot az ingatlan-nyilvántartásból törölje. [13] A felperes vitatta az ügyletek tényleges megtörténtét, azonban az érvénytelenség megállapítását arra hivatkozással kérte, hogy sem közvetlen, sem közvetett tudomása azokról nem volt és az ügyletekhez nem járult hozzá. A bejegyzett végrehajtási jog és jelzálogjog törlése iránti kérelmét a szerződések érvénytelenségére alapította. [14] Arra hivatkozott, hogy a III. rendű alperes által átutalt összeg a Zs. nevű lánya modellkedéssel megkeresett jövedelme volt, melyet legálisan nem tudott volna behozni M. országra, ezért került sor az átutalásra. Állította, hogy kölcsönt a III. rendű alperestől nem kért. IV. rendű alperes vonatkozásában pedig előadta, hogy nem tudott a kölcsönről, nem az ő ötlete volt a IV. rendű alperestől kölcsönt kérni. Debreceni Ítélőtábla IV.Pf.20.444/2025/8 4 [15] A felperes a házastársi közös vagyon megosztása körében kérte a CÍM alatti ingatlan közös tulajdonának – általa megváltással történő – megszüntetését, továbbá kérte az I. rendű alperes többlethasználati díj megfizetésére kötelezését. [16] Az I. rendű alperes a szerződések érvénytelensége tekintetében kérte a felperes keresetének az elutasítását. Állította, hogy mindkét kölcsönszerződés érvényes, a kölcsön ténye valós volt és a tartozás jelenleg is fennáll, mindkét szerződés alapját képező ügyletről a felperesnek tudomása volt. [17] A közös tulajdon megváltással történő megszüntetését nem ellenezte, azonban az ingatlan forgalmi értékét és a megváltási ár számítását a felperestől eltérően jelölte meg. [18] A III. rendű alperes felé fennálló tartozást közös tartozásként kérte figyelembe venni, míg az I. rendű alperes a IV. rendű alperes felé fennálló kölcsöntartozást a saját tartozásának tekinti és akként kérte elszámolni a vagyonmegosztás során. [19] A III. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy 2015 decemberétől kezdődően
48. november 10-ig adott kölcsönt hol átutalással, hol készpénzben történő átadással a jelenlegi felesége családjának, tekintettel arra, hogy nehéz anyagi helyzetben voltak. Előadta, hogy a felperes tudott a kölcsönről, hiszen az I. rendű alperessel együtt kért kölcsönt tőle, bizonyos összegeket a felperesnek adott át, illetve a felperes vett fel. Előadta, hogy Zs.-val
49. július 20-án házasodtak össze, ezt megelőzően szerette volna az ügyletet rendezni, mert ezt a saját különvagyona terhére adta kölcsön a Zsszüleinek. Az ő kérésére került sor a kölcsönszerződés aláírására, majd közjegyző előtt a tartozáselismerő nyilatkozat megtételére. Az összeget táblázatban vezette, ezt az akkori árfolyamon számolta ki és mindent összevetve összesen 16 000 000 forintot adott kölcsön a felperes és az I. rendű alperes részére. [20] A IV. rendű alperes is a kereset elutasítását kérte. Egyrészt vitatta a felperes kereshetőségi jogát és állította, hogy az érvénytelenség megállapítására jogi érdeke a felperesnek nem állt fenn. Másodlagosan hivatkozott arra, hogy a felperes által megkötött kölcsönszerződés nem érvénytelen, ehhez jogszabály az érvénytelenség jogkövetkezményét nem fűzi, harmadlagosan pedig arra, hogy a felperes tudott a kölcsönszerződés megkötéséről, az I. rendű alperes kifejezetten a vele történő megbeszélés alapján kérte tőle kölcsön az összeget. A közjegyzői okiratba foglalásra azért került sor, mert az ingatlan értékesítése, amelyből az I. rendű alperes a kölcsön összegét vissza akarta adni a részére, nem történt meg, ezért ő szeretett volna biztosítékot kapni a visszafizetésre. [21] Az elsőfokú bíróság a
50. sorszámú részítéletével a kölcsönszerződések érvénytelenségének megállapítására, a végrehajtási jog és a jelzálogjog törlésére irányuló keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a III. rendű alperesnek 1 274 898 forint, míg a IV. rendű alperesnek 756 920 forint perköltséget. [22] Döntését – a fellebbezéssel érintett részben – azzal indokolta, hogy „A Polgári Törvénykönyvről” szóló
51. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:
52. §-a nem fűzi a közös vagyonra a házastárs hozzájárulása nélkül kötött szerződésekhez a semmisség jogkövetkezményét. Jogszabályba ütközés miatt a házastárs hozzájárulása nélkül kötött szerződés ezért nem semmis, ebben a tekintetben tehát a felperes keresete nem megalapozott. A hozzájárulás hiányának a jogkövetkezménye legfeljebb a hozzá nem járuló féllel szemben a Debreceni Ítélőtábla IV.Pf.20.444/2025/8 5 hatálytalanság lehet, rosszhiszeműség és ingyenesség esetén. Megállapította továbbá, hogy jelen esetben nem az ingatlannal való rendelkezésről van szó, I. rendű alperes ugyanis nem a közös tulajdont képező ingatlan eladásáról, elajándékozásáról, haszonélvezet alapításáról döntött, hanem kölcsönszerződést kötött a III., illetve IV. rendű alperessel és a nem teljesített kölcsönszerződés következményeként indult ellene végrehajtási eljárás. A végrehajtási jog kizárólag az I. rendű alperes tulajdoni illetőségére van bejegyezve, illetve a IV. rendű alperes javára jelzálogjog is az I. rendű alperes tulajdoni illetőségén került alapításra. Az I. rendű alperes a IV. rendű alperessel szemben fennálló tartozást külön adósságként kéri elszámolni, így az a felperest nem terheli, míg a III. rendű alperessel szemben fennálló tartozás közös vagyoni jellege az eljárás további szakaszában vizsgálandó. Mivel pedig a jogszabály az érvénytelenség jogkövetkezményét nem fűzi a házastárs hozzájárulása nélkül kötött ügylethez, így akkor sem állapíthatja meg a bíróság a semmisséget, ha bizonyítási eljárás eredményeként a hozzájárulást az I. rendű alperesnek nem sikerül bizonyítania, az volt az álláspontja, hogy a bizonyítás lefolytatását megelőzően részítélettel lehet határozni ezen kereseti kérelem tekintetében. A végrehajtási jog és a jelzálogjog törlésére irányuló keresetet illetően a döntése indokolásában visszautalt „A házasságról, a családról és a gyámságról” szóló
53. évi IV. törvény hatálya alatt kialakult bírói gyakorlatra, amely korábban sem fűzte az érvénytelenség jogkövetkezményét a házastárs hozzájárulása nélkül kötött ügyletekhez, csupán a szerződések házastárssal szembeni hatálytalanságát lehetett megállapítani a fedezetelvonó szerződés szabályai alapján. Kifejtette azt is, hogy a jelenlegi Ptk. szabályozás a Kúria által kialakított korábbi gyakorlattal egyező. A felperes a szerződések érvénytelenségének jogkövetkezményeként kérte – járulékos jellegként – a végrehajtási jog és a jelzálogjog törlését, azonban az volt az álláspontja, hogy a végrehajtási jog törlése nem az érvénytelenség jogkövetkezménye, az csupán a végrehajtás megszüntetése iránti nemperes, illetve peres eljárás következményeként szüntethető meg, a végrehajtás megszüntetése nélkül ugyanis nem lehet rendelkezni a végrehajtási jog törléséről. A felperest pervesztessége folytán kötelezte a III-IV. rendű alperesek költségének a megtérítésére, míg az eljárási illeték viseléséről és az I. rendű alperesnek járó perköltség összegéről az elsőfokú bíróság az eljárás befejezését követően határoz. [23] Az elsőfokú bíróság részítélete ellen a felperes fellebbezett, melyben elsődlegesen az elsőfokú részítélet megváltoztatását és a két kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Másodlagosan kérte az elsőfokú részítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését, továbbá mellőzni kérte a III-IV. rendű alperesek javára megállapított perköltségben való marasztalását. [24] Vitatta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. Arra hivatkozott, hogy a Ptk. családjogi rendelkezéseiből leszűrhető az a következtetés, hogy a jogalkotó törekszik olyan rendezés megalkotására, amely a házastársak egységes akaratát, döntéseinek lehetséges egységes irányát preferálják. A jogalkotó álláspontja szerint a Ptk. 4:
54. §-ában a vagyonközösségi tételek közül külön kiemelte a házastársi közös lakásra vonatkozó szabályokat, amely szerint a vagyonközösség fennállása alatt és annak megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastárs hozzájárulása nélkül nem rendelkezhet a házastárs, a házastársak tulajdonában lévő, a házastársi közös lakás magában foglaló ingatlannal. Álláspontja az volt, hogy a rendelkezés nem csak átruházást, birtokba adást, hanem megterhelést is jelent. A Ptk. 6:
55. §-a általános szabályként fogalmazza meg a jogszabályba ütközés tényének érvénytelenségi (semmisségi) konzekvenciáját, míg a Ptk. 4:
56. §-a állítja fel azt a jogszabályi tilalmat, amelynek megszegése a semmisség Debreceni Ítélőtábla IV.Pf.20.444/2025/8 6 bekövetkezését váltja ki. Azzal érvelt, hogy a közös vagyon megosztásáig a saját névre bejegyzett tulajdoni rész is közös vagyont képez. Ugyanakkor a Ptk. 4:
57. §-a szerinti hatálytalansági konstrukció az érvénytelenségi jogkövetkezménytől gyengébb, több szubjektív elemet is tartalmazó, felperesre kedvezőbb megléte szükséges ahhoz, hogy a meglévő, társadalmilag elvárt reparáció bekövetkezhessen. [25] Másodlagos fellebbezési kérelme indokaként előadta, hogy az elsőfokú bíróság – eltérő jogi álláspontja miatt – nem folytatta le az érvénytelenség megállapításához szükséges bizonyítást, enélkül pedig megalapozott döntést nem lehet hozni. Az anyagi pervezetés körében nem tájékoztatta egzakt pontossággal álláspontjáról a feleket, így nem kerülhetett abba a helyzetbe, hogy akár másodlagos kereseti kérelemmel érvényesítse az esetleges hatálytalansági jogcímen alapuló igényét. Kérte, hogy az ítélőtábla teremtse meg az eljárási lehetőségét a jogvita megalapozott elbírálásához, a felajánlott bizonyítás lefolytatásához. [26] Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú részítélet helybenhagyását, a felperes másodfokú perköltségében marasztalását kérte. [27] Álláspontja szerint a Ptk. 4:
58. § szerinti, a közös lakásra vonatkozó rendelkezést nem a Ptk. általános kötelmi érvénytelenségi szabályai alapján, hanem speciális családjogi szabályozás szerint kell elbírálni, melyre hivatkozással helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a semmisség megállapítására nincs lehetőség, döntése megalapozott volt. Megjegyezte; következetesen vitatta, hogy a felperes nem tudott a két kölcsönről, ezt azonban az elsőfokú bíróságnak a jogi álláspontja miatt már nem kellett értékelnie. [28] A másodlagos fellebbezési kérelem vonatkozásában azzal érvelt, hogy mind ő, mind a III-IV. rendű alperes is több alkalommal hivatkozott a hozzájárulás nélkül kötött szerződések Ptk. szerinti jogkövetkezményeire. Az elsőfokú bíróság az anyagi pervezetés körében, a
59. március 20-án megtartott tárgyaláson külön felhívta a felperes figyelmét a kereset pontatlanságára (
60. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv) ennek ellenére a felperes volt az, aki több alkalommal határozottan megismételte a semmisséggel kapcsolatos álláspontját a Ptk. kötelmi szabályaira hivatkozással. A bíróságnak a jogi képviselővel eljáró felperes által előterjesztett keresettel kapcsolatban pedig semmiféle figyelmeztetési, tájékoztatási kötelezettsége nem áll fenn atekintetben, hogy a kereset helytelen jogcímen vagy az anyagi jogszabályok helytelen értelmezése alapján került előterjesztésre. Az elsőfokú bíróság részletes indokolásában kitért arra is, hogy miért nem folytatott le bizonyítást, így az ügyben eljárási szabálysértés ez okból sem történt. Kérte jogi képviselője másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjának a vonatkozó jogszabály alapján történő megállapítását. [29] A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. [30] A III. rendű alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú részítélet helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben történő marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a Ptk. nem fűzi a hozzájárulás hiányában kötött szerződéshez az érvénytelenség jogkövetkezményét, a családjogi, speciális jogszabályi rendelkezések ugyanis a szerződés másik félre vonatkozó hatálytalanságát írják elő. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az anyagi pervezetési kötelezettségének eleget tett, azonban a felperes az anyagi Debreceni Ítélőtábla IV.Pf.20.444/2025/8 7 pervezetés ismeretében sem változtatott keresetén, prejudikálásra pedig az elsőfokú bíróságnak nem volt lehetősége. Kérte a felperes másodfokú eljárással felmerült perköltségének megfizetésére kötelezését „A bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről” szóló 17/
61. (XII.9.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.)
62. §-ának