Bhar.374/2021/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pont]. A vádlott közbizalom elleni cselekményét egységesen folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének minősíti. A vádlottat a költségvetési csalás vétségének [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont] vádja alól felmenti. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás [1] Az első fokon eljárt Egri Járásbíróság a

1. március
2. napján meghozott 2.B.421/2018/
3. számú határozatával Terhelt1 vádlottat folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló
4. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.)
5. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont,

(5)bekezdés b) pont], folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértése bűntette [Btk. 403. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pont], költségvetési csalás vétsége [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont] és 2 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk.

1. §] miatt halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 300 napi tétel, 1500 Ft napi Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.374/2021/6/II 2 összegű, 450 000 Ft végösszegű pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazható jogkövetkezményről, a polgári jogi igényt érdemben elbírálva a kártérítésről és annak illetékvonzatáról, a terhelti ingatlanokra és gépjárműre elrendelt zár alá vétel fenntartásáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. [2] Az elsőfokú ítélet ellen egyrészt az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása, másfelől a vádlott, a polgári jogi igény érdemi elbírálását sérelmezve és enyhítés, a védő részbeni felmentés, a büntetés enyhítése, a kárigény érdemi megítélésének mellőzése, a zár alá vétel feloldása és a bűnügyi költség összegének csökkentése érdekében. [3] A másodfokú eljárásban az Egri Törvényszék a
2. március
3. napján kelt 2.Bf.229/2019/
4. számú ítéletében a tényállás részbeni módosítását követően az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat a folytatólagosan elkövetett számvitel rendjének megsértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A szabadságvesztést 2 éve enyhítette és a közügyektől eltiltás mellőzésével a végrehajtást 5 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1000 Ft-ra mérsékelte. Megállapította, hogy a vádlottnak a kártérítést az ingatlan szám alatti társasháznak kell megfizetni, módosítva a megítélt kártérítés és az eljárási illeték összegét is. A vádlotti ingatlanokra és gépjárműre elrendelt zár alá vételt feloldotta. Megváltoztatta a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [4] A másodfokú ítélet ellen egyrészt az ügyészség jelentett be fellebbezést a részleges felmentés miatt, a vádlott bűnösségének a számvitel rendje megsértésének bűntettében a bűnösség megállapítása és hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása céljából. A vádlott és a védő pedig a büntetés enyhítése, valamint a polgári jogi igény összegének mérséklése végett éltek másodfellebbezéssel. [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.192/2021/
5. számú észrevételében az ügyészségi fellebbezést módosítással tartotta fenn. Indítványozta a vádlott bűnösségének megállapítását a számvitel rendje megsértésének bűntettében, ezen túl a Btk.
6. §

(3)bekezdés b) pontja és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntettében is, a szabadságvesztés tartamának a próbaidőre felfüggesztés mellőzésével hosszabb tartamban való meghatározását, közügyektől eltiltás kiszabását, a zár alá vételről szóló rendelkezés mellőzését, az érdemben elbírált polgári jogi igény tekintetében a kamatfizetés kezdő időpontjának módosítását, egyéb részekben a másodfokú ítélet helybenhagyását. [6] Az ítélőtábla az ügyészség és védelem fellebbezését a Be.

1. § rendelkezései alapján, a Be.
2. §-ára figyelemmel nyilvános ülésen bírálta el. E részben emeli ki, hogy álláspontja szerint a
3. évi LVIII. törvény (Kivezető tv.) teljesen határozott és konkrét szabályának hiányában a Be.
4. § rendelkezéseit is figyelembe véve, még a veszélyhelyzet alatt sincs lehetőség a harmadfokú eljárásban a tanácsülésen történő elbírálására, ha a vádlott terhére fellebbezést jelentettek be. A Kivezető tv. ugyan utal a harmadfokú eljárásban a másodfokú szabályok alkalmazhatóságára, de nincs olyan egzakt és egyértelmű norma, mely biztosítaná a Be. rendelkezéseivel szemben a tanácsüléses elbírálást terhes másodfellebbezésnél. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.374/2021/6/II 3 [7] A nyilvános ülésen a Fellebbviteli Főügyészség képviselője az ügyészségi fellebbezést és az írásbeli észrevételében foglaltakat fenntartotta. [8] A védő elsődlegesen a büntetés enyhítésére, másodsorban a törvényszék ítéletének helybenhagyására tett indítványt azzal, hogy a pénzmosás bűntette nem állapítható meg a vádlott terhére. [9] Az ügyészségi másodfellebbezés részben alapos, a védelmi perorvoslat alaptalan. [10] Az ítélőtábla elsődlegesen megállapította, hogy a két irányban bejelentett fellebbezések joghatályosak. [11] A Be.
5. §

(1)bekezdése szerint ugyanis a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. [12] A Be. 615. §

(2)bekezdés b) pontja értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elítélt vádlottat felmenti. [13] A Be. 615. §

(3)bekezdése pedig kimondja, hogy a fellebbezés sérelmezheti

1. a)az ellentétes döntést,
2. b)illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy indokolását, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. [14] A törvényi előfeltételek teljesültek, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elítélt vádlottat részben – a számviteli rend megsértésének bűntette kapcsán – felmentette. Ezen ellentétes döntés az ügyészség és a védelem számára is megnyitotta a másodfellebbezés érvényes bejelentését. [15] A harmadfokú bíróság a Be. 618. §

(1),

(2),

(3)bekezdése szerinti terjedelemben bírálta felül a megtámadott másodfokú ítéletet, valamint az azt megelőző elsőfokú és másodfokú eljárást. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.374/2021/6/II 4 [16] A felülbírálat terjedelmét és a revízió kiterjesztését illetően kiemeli az ítélőtábla, hogy a 2021. január 1-jei perjogi törvénymódosításnak megfelelően a Be. 618. §

(3)bekezdése értelmében a fellebbezéssel nem érintett másodfokú ítéletrészek is vizsgálandók voltak a fellebbezések alaposságától függetlenül. [17] A felülbírálat első perjogi lépcsője az eljárási szabályok megtartásának vizsgálata. Ennek során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság az eljárást alapvetően a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Nem került sor olyan abszolút, a Be. 607. §

(1)bekezdésében, illetve a 608. §

(1)bekezdés a-h) pontjaiban írt eljárási szabálysértésre, mely a másodfokú ítélet érdemi felülbírálatát kizárná. Ilyenre egyébként a fellebbezést előterjesztők sem hivatkoztak. [18] A felülbírálat további lépcsője annak megállapítása volt, hogy a tényállás további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott-e, vagy az iratok tartalma alapján azzá tehető, s ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető. A harmadfokú bíróság azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által – akár javítás nélkül is, vagy módosítással – irányadónak tartott tényállás megalapozott-e (Kúria Bhar.1.201/2018/10. [32]-[34]). [19] A másodfokú bíróság döntésén alapuló tényállás megalapozott és a harmadfokú bíróság a határozatát a Be. 619. §

(1)bekezdése alapján e tényállásra alapította. E körben kell kiemelni, hogy az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a vádló által felkínált lényeges bizonyítékokat megvizsgálta és azokat szabad meggyőződése szerint értékelte, mely bizonyíték-értékelés a tényálláshoz kötöttség elvének egyik legfontosabb garanciája (Kúria Bhar.III.1.201/2018/10.). Az elsőfokú bíróság minősül ugyanis a ténybíróságnak, mely a bizonyítékok közvetlen megvizsgálása után jogosult és kötelezett elsődlegesen a tényállás megállapítására, függetlenül attól, hogy a Be. fellebbezési rendszerében a másodfokú bíróság is hangsúlyosabb ténybírósági szerepet kapott. [20] A másodfokú ítélet szerkesztését azonban némi kritikával kell illetni, mert az a töretlen bírói gyakorlatnak nem felel meg. A tényállás módosításait ugyanis nem lehet kiemelésekkel és egyes tényrészek „kihúzásával” elvégezni, mert ez nehezíti az ítélet közérthetőségét és idegen is a magyar büntető perjogtól. Ettől még a tényállás megalapozott, de felhívja a harmadfokú bíróság a figyelmet a Kúria gyakorlatát is követve, hogy kerülendő a ténybeli reformáció ilyen formájú megfogalmazása. Szükségtelen is volt egységes szerkezetben a tényállás újra fogalmazása, mert arra nagyreformáció, azaz eltérő tényállás megállapítása esetén van eljárásjogi indok, de erről nyilván nem volt szó. [21] A bűnösség kérdésének felülbírálata során az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság törvényesen állapította meg a vádlott bűnösségét a sikkasztás bűntettében. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.374/2021/6/II 5 [22] Tévesen döntött azonban a számvitel rendje megsértése bűntettének tekintetében a felmentésről, a hamis magánokirat-felhasználásának vétségét pedig helytelenül minősítette többségnek, emellett a költségvetési csalás vétségében a bűnösség megállapítása sem felel meg az anyagi jognak. Annyiban helytálló a másodfokú bíróság döntése, hogy a pénzmosás bűntettében nem állapította meg a büntetőjogi felelősséget, bár ez az eljárás harmadfokú szakaszáig fel sem merült. [23] Az irányadó jogszabályi hátteret áttekintve megállapítható, hogy a költségvetést károsító cselekmény törvényi tényállása 2021. január 1-jével akként módosult, hogy a 2020. évi XLIII. törvény 59. § e) pontja hatályon kívül helyezte a Btk. 396. §

(2)bekezdését, melynek következtében a költségvetési csalás csak az ötszázezer forintot meghaladó vagyoni hátrány okozása esetén minősül bűncselekménynek, míg ez alatt esetlegesen vámszabálysértésként értékelendő, nem valósul meg tehát bűncselekmény [Btk. 462. §

(3)bekezdés]. A vádlottat ezért a másodfokú bíróságnak fel kellett volna mentenie e részben. A büntető törvény időbeli hatályának vizsgálatakor elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az elkövetéskor büntetni rendelt cselekmény az elbíráláskor bűncselekmény-e. Nemleges esetben a büntetőjogi felelősség nem állapítható meg, és az új törvény alkalmazásának van helye e részben, attól függetlenül, hogy esetlegesen a marasztalással érintett cselekményeknél a Btk. 2. § fő szabálya érvényesül (BH2013. 232, BH1995. 380). Az irányadó tényállás szerint a vagyoni hátrány összege az ötszázezer forintot nem haladja meg, ezért a másodfokú bíróság a Be. 566. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a vádlottat a költségvetési csalás vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. A személyi jövedelemadóra elkövetett cselekmény vámszabálysértésnek nem minősül, a dekriminalizálás adóigazgatási jogkövetkezményt tartott fenn, ezért külön a szabálysértésről rendelkezni nem kellett, de ennek jelentősége sincs, mert egyébként is eltelt a kétéves objektív határidő, azaz az eljárást meg kellett volna szüntetni, ha felmerül a szabálysértés elkövetése. [24] A számvitel rendjének megsértése az irányadó tényállás alapján viszont megvalósult, figyelemmel a Btk. 403. §

(1)bekezdés b) pontjára. A tényállás szerint jól elhatárolhatóan elkülönült a számviteli szabályok megszegése a sikkasztástól, amint az ügyészség fellebbezésében kifogástalanul mutatott rá. Téves a másodfokú ítélet [19] bekezdésében rögzített jogi okfejtés. A 2/

1. számú Büntető jogegységi határozat egyébként kötelező iránymutatása a felülbírált ügyben nem alkalmazható. A vádlottnak a tényállásban körülírt magatartása a vagyon elleni bűncselekményen túl egyértelműen kimeríti a számviteli bűncselekmény törvényi tényállását is, mivel a bizonylati fegyelem megsértésével járó számviteli szabályszegést nem csupán a sikkasztással összefüggésben követte el, hanem a társasháznál előforduló egyéb gazdasági eseményekre nézve is, beszámolókészítési kötelezettségét pedig szintén elmulasztotta. Nincs szó e körben az önvádra kötelezés tilalmából eredő „önfeljelentés” kérdéséről. A harmadfokú bíróság ezért az ügyészségi fellebbezést e részben alaposnak találva a vádlott bűnösségét megállapította a számvitel rendje megsértésének bűntettében. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.374/2021/6/II 6 [25] A magánokiratra elkövetett, közbizalmat sértő cselekmény pedig a töretlen bírói gyakorlat szerint a folytatólagosság törvényi egységébe tartozik, mert személyi jövedelemadó adónemben a bevallások benyújtására csakis évente kerülhet sor, ettől korábbi határidőt nem határoz meg a jogszabály [a vád tárgyává tett cselekmény elkövetése idején hatályos adózás rendjéről szóló
2. évi XCII. törvény (Art.)
3. számú melléklet B.2.b. pont]. Adott esetben tehát az egymás utáni két adóbevallási időszakra elkövetett cselekmény nem minősíthető két rendbeli vétségnek (36/
4. számú BK vélemény), ezért a harmadfokú bíróság e részben is megváltoztatta a másodfokú ítéletet. [26] A pénzmosás bűntette – eltérően a Fellebbviteli Főügyészség érveitől, és osztva a védő indokait – viszont nem valósult meg. A vádlott ugyanis éppen a társasház pénzének saját számlájára utalásával merítette ki a sikkasztás törvényi tényállását. A vagyont valóban elvonta, de ez a sikkasztás lényege, külön ezt pénzmosásnak, „saját mosásnak” nem lehet értékelni, a megalapozott tényállás pedig nem tartalmaz olyan többlet magatartást, melyből a pénzmosásra lehetne következtetni. Megjegyzendő egyébként, hogy erre nézve vádlói akarat sem volt, a vádirat tényállása sem tartalmazott ilyet, csak a harmadfokú ügyész indítványában merült fel a jogkérdés. A tisztességes eljárás elveinek sem felel meg, hogy az évekig tartó eljárásban egy részfelmentéssel kapcsolatos harmadfokú perben kerüljön sor az ügyészség által korábban fel sem vetett bűncselekmény megállapítására. Következik ez a vádlottnak nyújtott kedvezmény garanciális elvéből is. [27] A vádlottal szemben a másodfokú eljárásban kiszabott büntetés a büntetési céloknak megfelel, tettarányos. A már idősebb vádlottnál végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása nem indokolt. E részben ezért az ügyészségi fellebbezés a bűnösségi kör bővülése ellenére nem volt alapos. [28] A másodfokú eljárásban felülbírált, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező további rendelkezések is mindenben megfelelnek a törvénynek. A zár alá vétel feloldását sérelmező ügyészségi perorvoslat alaptalan. A másodfokú bíróság a Be.
5. §

(1)bekezdés c) pontja alkalmazásával a törvénynek megfelelően, helyes indokolással oldotta fel a kényszerintézkedést, mert annak elrendelésére az iratok egyértelmű adatai szerint kizárólag majdani vagyonelkobzás miatt került sor (Egri Járásbíróság 3.Bny.76/2016/

1. számú,
2. március
3. napján véglegessé vált végzése), az említett intézkedés viszont nem került alkalmazásra a vádlottal szemben. Törvényes a kártérítéssel összefüggő kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjának megállapítása is, tekintettel arra, hogy az a magánfél bejelentésén alapult (elsőfokú irat 4-I. számú utóirata). A polgári jogi igény érdemi elbírálása esetén a kereseti kérelemhez kötöttség érvényesül. [29] A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be.

1. § alkalmazásával helybenhagyta. Debreceni Ítélőtábla 1.Bhar.374/2021/6/II 7 Debrecen,
2. november
3. Dr. Háger Tamás a tanács elnöke, Dr. Bakó József előadó bíró, Dr. Diószegi Attila bíró Záradék: Az Egri Törvényszék 2.Bf.229/2019/
4. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bhar.I.374/2021/
5. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
6. november
7. Dr. Háger Tamás a tanács elnöke