← Magyarország

Pfv.20251/2021/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A személyiségvédelmi perben a kifogásolt közlés tényleges tartalmát nem önmagában, a szövegkörnyezetéből kiragadva, hanem a nyilatkozat többi részével együtt vizsgálva, a közlés lényegi mondanivalóját szem előtt tartva, a laikus olvasó értelmezését is figyelembe véve kell meghatározni. A választási kampányban a politikai közéletben részt vevő politikusnak egy másik politikus közéleti szerepvállalására tett nyilatkozatokban megnyilvánuló véleménye, következtetése a véleménynyilvánítás magasabb szintű szabadságát élvezi, ezért a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jog megsértése nem állapítható meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.251/2021/

  1. A tanács tagjai: Dr. Kovács Zsuzsanna a tanács elnöke Dr. Dzsula Marianna előadó bíró Dr. Stark Marianna bíró A felperes: felperes1 (cím1) A felperes képviselője: Dr. felperes1 és Társai Ügyvédi Iroda (cím2, ügyintéző: dr. Fodor Tímea ügyvéd) Az alperes: alperes1 (cím3) Az alperes képviselője: Kosik Ügyvédi Iroda (cím4, ügyintéző: dr. Kosik Barbara ügyvéd) A per tárgya: Személyiségi jog megsértése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.600/2020/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 40.P.23.168/2019/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 19.050 (tizenkilencezerötven) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni. Kúria IV.Pfv.20.251/2021/4 2 Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az alperes jogelődjének a név.hu internetes sajtótermékében
  4. március 24-én megjelent „felperes1 választásokat is pénzelhetett” (a továbbiakban:
  5. közlés) című cikke név2 fideszes képviselőre hivatkozással - arról számol be, hogy a felperes választásokat is támogathatott anyagi forrásokkal. A szerző kitér arra is, hogy a felpereshez köthető cég1 (a továbbiakban: cég) által működtetett diákszövetkezetbe felvett diákok közül naponta több százan vettek részt a kampányban. A szerző szerint: „Tanúk igazolhatják, hogy az név3 és a név16 által támogatott szombathelyi képviselő, e két párt titkos pénztárnoka, a hatmilliárdos költségvetési csalás gyanújával letartóztatott felperes1 finanszírozta a veszprémi és a tapolcai időközi választást” (a továbbiakban:
  6. közlés). „Budai úgy tudja, a 2015-ös veszprémi időközi választáson név6 és felperes1 megállapodtak, hogy felperes1 finanszírozza a választási kampányt” (a továbbiakban:
  7. közlés). „Ezt követően név7 független jelölt mögé beállt az név3 és a név16, a felperes1hez köthető cég1 által működtetett diákszövetkezetekbe felvett fiatalok pedig több százan vettek részt a kampányban naponta, feketén kifizetett ezerforintos órabérét” (a továbbiakban:
  8. közlés). „A felperes1nek dolgozó diákok (akiknek a pénzét ellopta az adócsalásért már egyszer elítélt ügyvéd), a két párt titkos pénztárnoka, a hatmilliárdos költségvetési csalás gyanújával letartóztatott” (a továbbiakban:
  9. közlés) részt vettek a név8 olimpiaellenes aláírásgyűjtésében. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] A felperes keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló
  10. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:45.§

(2)bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes az 1-
  1. közléssel megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, mivel a cikkben valótlanul híresztelte a következőket: a felperes finanszírozta a veszprémi és a tapolcai időközi választást (a továbbiakban:
  2. kereset); a felperes megállapodott név6nal, hogy a felperes finanszírozza név7 választási kampányát (a továbbiakban:
  3. kereset); a felpereshez köthető cég által működtetett diákszövetkezetekbe felvett fiatalok több százan vettek részt név7 kampányában naponta, feketén kifizetett ezerforintos órabérért (a továbbiakban:
  4. kereset); a felperes ellopta a diákok pénzét (a továbbiakban:
  5. kereset). Kérte továbbá az alperes kötelezését 700.000 forint sérelemdíj megfizetésére (a továbbiakban:
  6. kereset). [3] Állította, hogy a sérelmezett közlések valótlanok, mivel nem adott pénzügyi támogatást a veszprémi és a tapolcai időközi választáson induló jelölt kampányának a támogatására, nem lopta el a diákok pénzét és nem fizetett feketén órabért. Hivatkozott arra is, hogy a valótlan tényállítások súlyosan rontották a társadalmi megítélését, ezt pedig nem köteles tűrni. [4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a cikkben sérelmezett közléseket közérdeklődésre számot tartó közéleti ügy nyilvános megvitatásaként tárta az olvasók elé. A felperest közszereplőként fokozott tűrési kötelezettség terheli a személyét érintő kijelentések esetén. Érvelése szerint az alperes – a sajtót terhelő törvényi kötelezettségének eleget téve – tájékoztatta a szélesebb közvéleményt a közéletet foglalkoztató ügy állásáról, a cikkben a forrásként idézett név9 (a továbbiakban: politikus) egy védett tanú nyilatkozatán alapuló közléseit jelenítette meg. Hivatkozott arra is, hogy a sérelmezett közlések részben valós ténybeli alappal rendelkező vélemények, nem hordoznak indokolatlanul bántó, sértő, lealacsonyító tartalmat és a felperes helyett inkább az név3 és a név16 politikai pártokra vonatkoznak, ezért a felperesnek nincs kereshetőségi joga. Kúria IV.Pfv.20.251/2021/4 3 Az első- és másodfokú ítélet [5] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát az általa
  7. március 24-én a név.hu elnevezésű sajtótermékben nyilvánosságra hozott „felperes1 választásokat is pénzelhetett című cikkben a következő közlések valótlan híresztelésével: „a felperes1nek dolgozó diákok (akiknek a pénzét ellopta az adócsalásért már egyszer elítélt ügyvéd)”; „a felperes1hez köthető cég1 által működtetett diákszövetkezetekbe felvett fiatalok pedig több százan vettek részt a kampányban naponta, feketén kifizetett ezerforintos órabérért”. Kötelezte az alperest 450.000 forint sérelemdíj megfizetésre. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [6] Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint köztudomású, hogy a felperes a név16 politikai párthoz kötődik, a cég igazgatósági tagja és részvényese, emiatt a sérelmezett közlések személyében érintik, ezért a kereshetőségi joga fennáll. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint azonban a választások finanszírozását érintő 1-
  8. közlések nem tartalmaznak a felperes jóhírnevét sértő tényeket. A cikk feltételes módban megfogalmazott címe és a tartalma is utal arra, hogy az ezzel kapcsolatban megfogalmazott közlések tisztázására büntetőeljárás van folyamatban. A forrásként megjelölt politikus is közszereplő, az olvasók számára ez a tény és a feltételes módba tett állítások azt fejezik ki, hogy politikai véleménynyilvánítást tartalmaznak, ahhoz kapcsolódnak. Az olvasók a figyelemfelkeltő cím alapján is csupán arról szerezhetnek tudomást, hogy a felperessel szemben – eddig nem bizonyított – gyanú áll fenn. Ennek közlése pedig a cikk megjelenésekor megfelelt a valós helyzetnek. A feltételes módban szereeplő kijelentés mellett a cikk arra is utal, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárásban a tanúk esetlegesen alátámaszthatják a felperes választást finanszírozó tevékenységét, ennek büntetőjogi relevanciája azonban nem tárgya a cikknek. [7] Kiemelte, hogy ha a felperes pénzügyi forrásokkal is segíti az általa támogatott pártot – magánszemélyként vagy valamely cégen keresztül –, az nem ütközik a választási törvénybe, nem sért erkölcsi normát. A pártok a kampányaik során is felhasználhatnak adományokat, azt a közvélekedés nem tekinti etikátlannak. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperes társadalmi megítélésének esetleges változása – a sérelmezett közlések helyett – a vele szemben indult büntetőeljárás ténye, vagy annak eredménye miatt következhet be. [8] Az elsőfokú bíróság a
  9. keresetet találta részben alaposnak, mert megítélése szerint a
  10. közlésből a „feketén dolgoztak” kifejezés alkalmas a jóhírnév megsértésének a megállapítására. Rámutatott, hogy a „feketemunka” hátrányos megítélést jelent, a bejelentés nélkül foglalkoztatott fiatal már amiatt is kiszolgáltatott és hátrányos helyzetű, hogy pályája kezdetén hozzá kell szoknia a „fekete” alkalmazás gyakorlatához. A járulékok nélküli („fekete”) foglalkoztatás illegális, bűncselekményt valósít meg, jogerős bírósági ítélet nélkül ezzel senki sem vádolható meg. Nem fogadta el az alperesnek azt a védekezését, hogy ezek a közlések az ügyészség tájékoztatásán alapultak, mivel az ügyész a büntetőügyben a közvádló, a tájékoztatója csupán a saját álláspontját tükrözi. [9] A
  11. keresetet pedig azért találta alaposnak az elsőfokú bíróság, mert a diákok pénzének ellopására vonatkozó állítás, annak bizonyítása nélkül is hátrányosan befolyásolja a felperes társadalmi megítélését. A szerző ugyanis nem magyarázza meg, nem részletezi az olvasó számára, hogy a „lopás” hogyan, milyen módon történt, mit ért a diákok pénzének ellopásán. Ilyen szövegkörnyezetben az olvasó a lopás hétköznapi jelentésére gondol, az alperes pedig nem ajánlott fel bizonyítást az állítása valóságának bizonyítására. [10] A sérelemdíj mértékének megállapítása körében azt értékelte, hogy a felperesnek politikai közszereplőként magasabb a tűrési kötelezettsége. A jogsértés súlyát pedig azért tekintette jelentősnek, mert az ügyvédi tevékenységet folytató felperes szakmai hírnevét és megbecsültségét érinti az illegális tevékenységre utaló közlés. Kúria IV.Pfv.20.251/2021/4 4 [11] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A felperest kötelezte az elsőfokú perköltség megfizetésére; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [12] A másodfokú bíróság a peres feleknek a perfelvétel körében tett nyilatkozata alapján kiegészítette és helyesbítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal, hogy az alperes jogelődjének cikke a politikusnak egy védett tanú információján alapuló sajtónyilatkozatát közölte és pontosan megjelölte annak forrását is. [13] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal a felperes kereshetőségi joga körében kifejtett megállapításokkal, azonban a kiegészített és helyesbített tényállás alapján a 3-
  12. keresetet is alaptalannak találta. [14] A másodfokú bíróság a Ptk. 2:
  13. §
(2)bekezdésének „híresztel” fordulatát értelmező 34/
  1. (XII. 11) AB határozatban (a továbbiakban: ABH.) meghatározott szempontokra utalva kiemelte, hogy a sajtónak elsőrendű alkotmányos feladata a közérdekű információk, köztük a közéleti szereplők megnyilatkozásainak, álláspontjainak a terjesztése. A demokratikus vita többi résztvevőjének pedig joga van ehhez a tájékoztatáshoz (ABH., Indokolás [37]-[41]). [15] A másodfokú bíróság a sérelmezett közlések jóhírnevet sértő megítélése körében a fenti szempont mellett értékelte azt is, hogy a politikus idézett nyilatkozatai a
  2. évi országgyűlési választásokat megelőző kampány során hangzottak el, melyet az Alkotmánybíróság olyan helyzetnek tekint, amelyben a lehető legerősebben jönnek számításba a közügyek minél szabadabb vitája melletti érvek. A másodfokú bíróság értelmezése szerint ilyen körülmények között a közéleti szereplők sajtótájékoztatójáról szóló tudósítást is olyan kivételnek kell tekinteni, amikor a sajtó mentesül a közzétett tények valóságtartalmának ellenőrzésére vonatkozó szokásos kötelezettsége alól (ABH., Indokolás [47]). Rámutatott arra is, hogy ez a mentesség nem feltétlen: a sajtónak a más személyek által megfogalmazottakat hűen, a közlések beazonosítható forrását egyértelműen megjelölve, saját értékelés nélkül kell közvetítenie a közvélemény felé (ABH., Indokolás [48]). A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a perben az nem volt vitatott, hogy az alperes jogelődje a sérelmezett cikkben a politikus sajtó számára megfogalmazott nyilatkozatát saját értékelés nélkül, szöveghűen, a közlések beazonosítható forrását egyértelműen megjelölve közvetítette a nyilvánosság felé, ezért úgy ítélte meg, hogy a közéleti szereplő kijelentéseit közvetítő sajtószervként mentesült a cikk valóságtartalmának ellenőrzésére vonatkozó általános kötelezettsége alól. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és a teljes keresetének való helyt adást. Megsértett jogszabályként a Ptk. 2:
  3. §-át, 2:
  4. §
(2)bekezdését, 2:51. §
(1)bekezdését és 2:
  1. §-át jelölte meg. [17] Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabályt sértve hagyta figyelmen kívül, hogy más sajtószervekkel szemben indult perben a sérelmezett közlések tekintetében a bíróság jogerős helyreigazításra kötelező ítéletét. A másodfokú bíróság nem értékelte, hogy már több eljárásban tisztázásra került, hogy a felperes és társai ellen folyamatban lévő büntetőeljárásban nincs védett tanú, név11 (a továbbiakban: tanú) a cikk közlésekor gyanúsított volt, később pedig vádlott lett a büntetőügyben. Az név15.hu elleni sajtóperben a tanú a meghallgatása során cáfolta, hogy tudomása van a sérelmezett közlések valóságtartalmáról, ezt a jegyzőkönyvet csatolta az elsőfokú eljárásban. Kúria IV.Pfv.20.251/2021/4 5 [18] Vitatta, hogy a perbeli sajtóközlemény társadalmi-politikai vitát tárgyal, illetve abban ő közszereplőként érintett. A cikk közzétételekor a jogellenes letartóztatása miatt ugyanis nem volt olyan helyzetben, hogy döntéseivel, magatartásával, nyilatkozataival bármilyen módon alakítsa a közéletet, megvédje a személyét ért támadásokat, nyilatkozatot adjon ki, reakciója elérhesse a széles közvéleményt. Érvelése szerint az alperes azért nem hivatkozhat az állampolgárok közügyekről történő tájékoztatásához fűződő jogára, mert a társadalomnak nem fűződik érdeke a hamis hírek terjesztéséhez. A politikus pedig a név7t érintő közlései miatt jogerősen pert vesztett, így nincsenek olyan „rendelkezésre álló előzmények, adatok”, amelyekre alapozva jogszerűek lennének a sérelmezett közlések. [19] Hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte és alkalmazta az ABH.-t, az Alkotmánybíróság ugyanis abban a határozatában a sajtó objektív felelősségét vizsgálta és rennév16ívül szűk keretet határozott meg a felelősség alóli mentesüléshez. Érvelése szerint mivel a kényszerintézkedés miatt nem volt abban a helyzetben, hogy az őt ért alaptalan vádaskodásokra reagálni tudjon, az alperes jogelődjétől az lett volna az elvárható magatartás, ha megkeresi a politikust és nyilatkoztatja, hogy milyen információk alapján tette a közléseit, van-e bármilyen bizonyítéka a vitatott tartalmú közlésekre. [20] Sérelmezte a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy a cikk nem szerkesztett tartalmat közölt. Álláspontja szerint mivel a cikk címe nem jelzi, hogy az csupán a politikus által elmondottakat tartalmazza, ezzel orientálja az olvasókat. A szerző nem szó szerint idézte az irányított beszélgetést, ezzel szerkesztette a tartalmat, néhány gondolatot kiemelt, míg másokat elhallgatott. Kiemelte, hogy a politikus nem sajtótájékoztatót tartott, ezért az ABH. nem alkalmazható. [21] Hangsúlyozta, hogy a pártfinanszírozás, ellenzéki jelöltek kampányának finanszírozásával kapcsolatos közlések azért sértik a jóhírnevét, mert a cikk kontextusa arról szól, hogy felperes a büntetőüggyel összefüggésben, „feketén kifizetett” pénzből finanszírozta azokat. A titkos pártpénztárnok és a büntetőügy összekapcsolása az átlagolvasó számára azt az értelmezést sugall, hogy a kampányok finanszírozása titkos, jogellenes módon történt. A szerző nem általánosságban fogalmaz a kampányfinanszírozás kapcsán, mivel két konkrét választás vonatkozásában állítja ezt, amelyekre az alperes bizonyítékot nem csatolt, sőt azt hangsúlyozta, hogy ez nem is várható el tőle. [22] A felperessel szemben folyamatban volt büntetőügy tárgya költségvetési csalás és nem tiltott kampányfinanszírozás, nem a diákok pénzének ellopása, a járulékok, adók meg nem fizetése volt, az átlagolvasó szempontjából ez nem azonos a bérkifizetések elmaradásával. [23] Az alperes által csatolt OGY határozat és Kormányrendelet nem alkalmas a híresztelt tények valóságának a bizonyítására, azok egyébként is politikai motiváltságúak. A „lopás” szó tartalmában is túlmutat a „megkárosítás” szó jelentésén, azt a többlettartalmat is magában hordozza, hogy mások munkabérét a felperes magának eltulajdonította, azok végső soron hozzá kerültek. Ez alaptalan állítás, név13 tanúvallomását ugyanis az alperes félreértelmezi. Álláspontja szerint a cikk kifogásolt közlései miatt megállapítható jogsértéssel okozati összefüggésben érvényesített 700.000 forint sérelemdíj arányban áll a jogsértés súlyával. [24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján. A Kúria döntése és jogi indokai [25] A felülvizsgálati kérelem alaptalan a következők szerint. [26] A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának érdemben azt kellett megítélnie, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 2:
  2. §
(2)bekezdését megsértve utasította-e el a keresetet, megállapítva, Kúria IV.Pfv.20.251/2021/4 6 hogy a kifogásolt közlések nem sértik a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. [27] A Ptk. 2:45. §
(2)bekezdése szerint a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel. [28] E rendelkezések értelmében a jóhírnév sérelmének megállapítására az olyan valótlan és a személy hátrányos megítélését kiváltó közlés alkalmas, amely valamely tényt határozottan vagy burkoltan tartalmaz. [29] A Kúria a sérelmezett közlések megítélése körében abból indult ki, hogy Alkotmánybíróság már megállapította a véleménynyilvánításhoz való jog tekintetében a bírói mérlegeléshez szükséges alkotmányos szempontrendszert {3145/
  1. (V. 7.) AB határozat, Indokolás [38]} és meghatározta az alkotmányos alapelveket {13/
  2. (IV.18.) AB határozat, Indokolás [39]-[41]}. Az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy a védett véleménynyilvánítás határának átlépése akkor valósul meg, amikor az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlését tartalmazza a közölt vélemény {3329/
  3. (XII. 8.) AB határozat, Indokolás [34]}. [30] Az eljárt bíróságok a jogsértés megítélése során – az Alkotmánybíróság által meghatározott szempontrendszer vizsgálata alapján – helytállóan vonták az értékelés körébe és a Kúria is meghatározó jelentőséget tulajdonított annak, hogy a kifogásolt közléseket a politikus a felperes közéleti vita tárgyát képező tevékenységével kapcsolatban a választási kampány időszakában tette, azok a közéleti vita körébe tartoznak. Így a nyilatkozatokban megnyilvánuló vélemény, következtetés - annak helyes vagy helytelen, értékes vagy értéktelen voltától függetlenül - a véleménynyilvánítás magasabb szintű szabadságát élvezi {13/
  4. (IV.18.) AB határozat}. [31] Annak megítélésénél, hogy a korlátozás nem lépte-e túl a véleménynyilvánítás határát, azt kell figyelembe venni, hogy a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán-, vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelyek célja puszta megalázás, illetve a bántó vagy sértő kifejezések használata, vagy más jogsérelem okozása {3329/
  5. (XII. 8.) AB határozat, Indokolás [30]-[32]}. Ezeknek a szempontoknak a vizsgálata alapján lehet azt megállapítani, hogy a véleménynyilvánítási szabadságot vagy az érintett jó hírnevét, becsületét kell-e előtérbe helyezni. [32] A felperes azon felülvizsgálati álláspontjával szemben, miszerint a valótlan tényállítás semmilyen szintű védelmet nem élvez, az Alkotmánybíróság rögzítette azt is, hogy bár a hamisnak bizonyult tényállítások – szemben az értékítéletekkel, bírálatokkal – önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt, az adott ügy összes körülményének mérlegelése adott esetben vezethet arra a következtetésre, hogy mégsincs alkotmányos lehetőség a valótlan állítást tevő jogi felelősségre vonására. A közügyek vitájához tartozó tények közlése tipikusan a vélemények alapja, ezért a jogi felelősségre vonás kérdésében még az alkotmányos értékkel egyébként nem bíró, utóbb hamisnak bizonyult tényállítások esetében is figyelemmel kell lenni a közéleti viták minél szabadabb folyásának érdekére {7/
  6. (III. 7.) AB határozat Indokolás [50]}. Mindaddig, amíg valamely tájékoztatás nem visszaélés a sajtószabadság gyakorlásával, az emberi méltóság védelmével összefüggésben a személyiségi jogok sérelmére való hivatkozás ritkán alapozza meg a sajtószabadság gyakorlásának a korlátozását {3019/
  7. (I. 28.) AB határozat, Indokolás [28]; 28/
  8. (IX. 29.) AB határozat, Indokolás [42]} Kúria IV.Pfv.20.251/2021/4 7 [33] A PK
  9. számú állásfoglalás II. pontjában kifejtett és a jelen jogvitában is irányadó jogértelmezés szerint, a személyiségvédelmi perekben a jogosult által sérelmezett cselekményeket, a kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni. A megnyilvánulásokat összefüggéseiben kell értékelni és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. [34] A cikk egy másik párt politikusának országgyűlései képviselőként, közéleti szereplőként tett kijelentéseiről tudósít a
  10. évi általános országgyűlési választások kampányában, amelyben kiemelt szerepe van az információk minél gyorsabb „áramlásának”. A cikk a politikus – tanúkra, forrásokra alapított – nyilatkozatára hivatkozással a felperes személyét középpontban állítva, két politikai párt, a név16 és az név3 veszprémi és tapolcai önkormányzati választásokban és az olimpia ellenes aláírásgyűjtésben való részvételét segítő finanszírozásáról számol be. A szerző a politikust idézve utal ezekre, azonban a sérelmezett közléseket nem hozza összefüggésbe a felperes ellen folyó büntetőeljárással. Nem állítja, hogy azok miatt van folyamatban a felperessel szemben a büntetőeljárás. [35] A felperes közszereplőként jelenik meg a cikkben. Az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozata szerint
  11. óta önkormányzati képviselő, a közszereplői megítélését pedig az nem befolyásolja, hogy helyi szinten és az európai parlamenti választások kapcsán vesz-e részt a politikában. A sérelmezett közlések a közéleti vitához kapcsolódóan közszereplőként érintik, érvelésével szemben az előzetes letartóztatásának ténye ennek megítélését nem befolyásolja. [36] A felperes az első- és másodfokú eljárásban még nem állította, hogy a cikk eltorzította a politikus nyilatkozatát. A másodfokú bíróság ítéletének [47] pontjában a felek egyező nyilatkozata alapján állapította meg, hogy a cikk a politikus által elmondottakat megfelelően tárta a nyilvánosság elé. A felülvizsgálati eljárásban ezzel ellentétes új tényállítására a Pp.
  12. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 373. §
(2)bekezdése alapján nincs lehetőség, ezért a Kúria mellőzte a felperes ezzel kapcsolatban előadott hivatkozásainak a vizsgálatát. [37] A felperes felülvizsgálati álláspontja szerint a választások finanszírozásával kapcsolatos 1-4 közlés a személyére vonatkozó valótlan és sértő tényállítás híresztelése. A Kúria egyetért az eljárt bíróságokkal abban, hogy a kampányfinanszírozás feltételezésének a közlése és annak módja nem alkalmas a felperes jóhírneve sérelmének megállapítására. A jogszabályok bárki számára lehetővé teszik pártkampány finanszírozását. A cikk címe ezzel kapcsolatban csupán feltételes módot használ, majd a szerző a politikust idézve utal arra, hogy tanúk alátámaszthatják a felperes választást finanszírozó tevékenységét. A felperes állításával szemben, a sérelmezett és szövegösszefüggéseiből kiragadott közlések az átlagos olvasó számára azt fejezik ki, hogy a politikus– tanúk nyilatkozata alapján – állítja a felperes által a hozzá közel álló párt finanszírozását, azonban ennek büntetőjogi relevanciája nem tárgya a cikknek. [38] A Kúriának az előtte folyamatban volt, felperes által indított sajtó-helyreigazítási és személyiségvédelmi perekből hivatalos tudomása van [Pp. 266. §
(2)bekezdés] arról, hogy számos sajtóorgánum foglalkozott a diákokat foglalkoztató cég fizetésképtelensége körül kialakult helyzettel és ennek kapcsán a felperessel szemben megindult büntetőeljárással (Pfv.IV.21.798/2018/6., Pfv.IV.21.454/2019/10.). A Kúria a jelen perben is irányadónak tartja a Pfv.IV.20.555/2019/
  1. számú határozata [20] pontjában kifejtetteket, amelyben a felperesnek más alperessel szemben indult perében a jelen perben a járulékok megfizetésének elmaradása (a feketén foglalkoztatás ezt is jelenti) miatt tett közlés kapcsán rögzítetteket: az eljárt bíróságok hivatalos tudomásukra hivatkozással állapították meg, hogy a »felperes« cége diák és felnőtt munkavállalók bérét nem fizette ki, ezért a diákok és nyugdíjasok megkárosítására vonatkozó közlés a valóságnak megfelelt. Ezek azért nem tekinthetőek indokolatlan, ténybeli Kúria IV.Pfv.20.251/2021/4 8 alapot nélkülöző, puszta vádaskodásnak, mivel az ismert és valós tényeken alapuló, közéleti vitában kinyilvánított politikai vélemény, függetlenül annak felperesek számára esetleg sértő voltától, a véleménynyilvánítás szabadságát élvezi. A hivatkozott határozatában a Kúria azt is kifejtette, hogy a közlés valótlanságát nem teszi megállapíthatóvá az, hogy a »felperest« ilyen szándék nem vezérelte. [39] A Kúria megítélése szerint ezért a cég által működtetett diákszövetkezetbe felvett diákokkal kapcsolatos kijelentés, az „adócsalásért már egyszer elítélt”, illetve a „feketén kifizetett ezerforintos órabér” kitételek nem sértették a felperes becsületét, mivel van ténybeli alapjuk: a felperest korábban adócsalás bűncselekménye miatt elítélték. A hátrányos jogkövetkezmények alóli büntetőjogi mentesülés a bírói gyakorlat szerint nem jelenti azt, hogy egy politikai közszereplő esetén a korábbi elítélés későbbiekben a politikai közszereplő múltja kapcsán ne lenne felemlíthető. A korábbi elítélés felemlítése és ahhoz kapcsolt vélemény közlése nem minősül öncélú gyalázkodásnak, politikai közszereplő esetén nem szankcionálandó (Kúria Pfv.IV.20.376/2017/5). Azt a tényt pedig, hogy a cég által működtetett diákszövetkezetbe felvett diákok – évente változó alvállalkozói diákszövetkezeti formában – részt vettek a kampányban, név14 tanúvallomása alátámasztja (8/A/1 alatt csatolt jegyzőkönyv). Ezért annak közlése, hogy a felperes pénzügyileg is támogathatta a választásokat, a Kúria megítélése szerint nem lépi túl a szabad véleménynyilvánítás korábban elemzett tágabb kereteit. Ez a közlés nem volt minden tényalap nélküli, hiszen a felperes ténylegesen részt vett a 2015-os választásokon. Arra valóban nem merült fel adat, hogy pénzt adott át, azonban önmagában amiatt, hogy felnagyították a szerepét, ez a közlés a véleménynyilvánítás védett kategóriájába tartozik. [40] A Kúria megítélése szerint a kifogásolt közlések másik része (5-
  2. közlés) a sajtó részéről nagy érdeklődéssel kísért büntetőügy kapcsán a közéleti vita tárgyát képező témában az ellenoldali párt politikusa részéről - a politikai közélet szereplőinek fokozottabb tűrési kötelezettségét meg nem haladó – tényekből levont, markánsan megfogalmazott véleménye. A „két párt titkos pénztárnoka” jelző használata nem indokolatlanul bántó, lealacsonyító, míg a lopás kifejezés a konkrét szövegkörnyezetben nem a szó büntetőjogilag szankcionált jelentésére utal. [41] Az Alkotmánybíróság 3240/
  3. (X.17.) AB határozatában kifejtette, hogy a választási kampányok körében megfogalmazott kijelentések „értékelése és minősítése” szempontjából figyelembe veendő szempontok mérlegelése során értékelni kell a választási kampány felfokozott helyzetét és az eset összes körülményét, és arra kell tekintettel lenni, hogy a jelöltek egymás programját és alkalmasságát minél szabadabban kritizálhassák. A politikai vitának a választási kampány során különösen is felfokozott légkörében a tényállítások meghatározása nem történhet önmagában a bizonyíthatósági teszt köznapi értelemben vett automatikus alkalmazásával, azaz nem szorítkozhat a kizárólag a vizsgált kijelentés szó szerinti tartalmának értékelésére (Indokolás, [27]-[29]}. Ha az egymásra tett kijelentések közvetlenül a közéleti szereplők politikai tevékenységére, programjára vagy közéleti hitelességére, alkalmasságára vonatkozik, akkor – még ha állító módban fogalmazták is meg – vélelmezhető a közlés véleményként való értelmeződése. Szintén védelem alá tartozhat a kritika túlzó, meghökkentő megfogalmazása akkor is, ha a túlzás esetleg ténybeli kérdést is érint [3107/
  4. (IV. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}. [42] A Kúria megítélése szerint az ismertetett jogértelmezésnek megfelelően a „lopás” kifejezés az alperes közlésében, annak szövegösszefüggésében értelmezve, nem a büntető törvénykönyvi tényállást kimerítő, konkrét bűncselekmény elkövetésére vonatkozó állítás, hanem a közéleti vitákban gyakran elhangzó és a társadalmilag kialakult közfelfogás szerint is a közpénzek helytelenített, a társadalom számára kárt okozó felhasználására vonatkozó minősítése, a politikus által erőteljesen megfogalmazott olyan vélemény, amelyet túlzó Kúria IV.Pfv.20.251/2021/4 9 kifejezésmódja nem tesz öncélúvá. A Kúria irányadó jogértelmezése szerint, amennyiben megállapítható, hogy a közpénzzel való gazdálkodás körében a „lopás” kifejezés véleménynek minősül, fogalmilag kizárt, hogy ez a vélemény burkoltan állítja tényként a lopás elkövetését (Pfv.IV.22.463/2017/4.) [43] Alaptalanul sérelmezte a felperes a hivatkozott sajtó-helyreigazítási perben hozott ítéletek figyelmen kívül hagyását. Azokban az ügyekben ugyanis az alperes nem volt peres fél, a sérelmezett közlések nem azonosak a perbeliekkel és eltérő volt a keresettel érvényesített igény jogalapja. [44] A Kúria megállapítása szerint alaptalan a felperesnek az az érvelése, hogy mivel az ABH. nem állapítja meg a sajtó objektív felelősségét, az alperes jogelődjének a politikust fel kellett volna hívnia a közlések valóságának bizonyítására. A szerző hűen, saját értékelés nélkül, a közlések forrását pontosan beazonosítható módon tudósított a politikussal készült interjúról, a cikk utalt a politikus közléseinek forrásaira is. Ilyen körülmények között a Kúria megítélése szerint a sajtótól nem várható el, hogy a nyilatkozó politikust külön is megkeresse az interjúban tett kijelentései bizonyítása céljából. [45] Mindezekre tekintettel a Kúria úgy ítélte meg, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelem alapján vizsgált jogszabályokat, ezért azt a Pp.
  5. §
(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat [46] 2013. évi V. törvény 2:44. §
(1)bekezdés, 2:45. §
(2)bekezdés Alaptörvény IX. cikk
(1)bekezdés, VI. cikk PK.
  1. számú állásfoglalás A döntés elvi tartalma [47] A személyiségvédelmi perben a kifogásolt közlés tényleges tartalmát nem önmagában, a szövegkörnyezetéből kiragadva, hanem a nyilatkozat többi részével együtt vizsgálva, a közlés lényegi mondanivalóját szem előtt tartva, a laikus olvasó értelmezését is figyelembe véve kell meghatározni. [48] A választási kampányban a politikai közéletben részt vevő politikusnak egy másik politikus közéleti szerepvállalására tett nyilatkozatokban megnyilvánuló véleménye, következtetése a véleménynyilvánítás magasabb szintű szabadságát élvezi, ezért a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jog megsértése nem állapítható meg. Záró rész [49] A Kúria az eredménytelen felülvizsgálattal élő felperest a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes által felszámított, az ügyvédi képviseletével felmerült és a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdései, valamint a 4/A. §
(1)bekezdése szerint megállapított felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [50] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. §
(1)bekezdés
  1. b)és
  2. f)pontjai alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 101. §
(1)bekezdése és a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése alapján a pervesztes felperes köteles megfizetni. [51] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 405. §
(1)bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. február
  2. Kúria IV.Pfv.20.251/2021/4 10 Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, Dr. Dzsula Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.