Bf.173/2022/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulata és

(3)bekezdés], VI. rendű vádlottat társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. §

(1)bekezdés 4. fordulata és

(3)bekezdés], ezért III. rendű vádlottat 3 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1.000 forintban állapította meg, és az így kiszabott 400.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett. VI. rendű vádlottat 4 év börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, 400 napi tétel pénzbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte, a pénzbüntetés napi tételének összegét 1.000 forintban megállapítva. Az így kiszabott 400.000 forint pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett továbbá III. rendű vádlott vonatkozásában az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról, a Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.173/2022/6/VII. 2 feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, vagyonelkobzásról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség megfizetéséről. [2] Az ítélettel szemben az ügyészség mindkét vádlott vonatkozásában fellebbezést jelentett be a büntetések súlyosítása végett. III. rendű vádlottal szemben hosszabb tartalmú, börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetés, VI. rendű vádlottal szemben hosszabb tartalmú, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében, továbbá a pénzbüntetés napi tételének és összegének magasabb összegben történő megállapítása végett. [3] A vádlottak és a védők a kiszabott büntetés enyhítése végett éltek fellebbezéssel. [4] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.19/2022/2. számú átiratában a fellebbezést fenntartotta, rámutatott arra, hogy a törvényszék a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek betartásával folytatta le az eljárást, nem vétett olyan abszolút vagy relatív eljárási szabálysértést, amely az ítélet érdemi felülbírálatát akadályozná. A vádlottak előkészítő ülésen tett, váddal egyező beismerő vallomását a törvényszék elfogadta, a vádlottak a tárgyaláshoz való jogukról lemondtak, a bejelentett fellebbezések kizárólag a kiszabott büntetést támadták, erre tekintettel a Be. 508. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja értelmében nincs helye fellebbezésnek, ha a bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és minősítés miatt. Ezért a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében a másodfokú bíróság nem vizsgálhatja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. A kiszabott büntetés vonatkozásában rámutatott arra, hogy a hasonló jellegű bűncselekmények rendkívül elszaporodottak az ítélőtábla illetékességi területéhez tartozó megyékben, továbbá eltúlzott jelentőséget tulajdonított a Debreceni Törvényszék az enyhítő körülményeknek, míg a súlyosító körülmények nyomatékosabb figyelembe vétele indokolt valamennyi vádlott esetében. A vádlottakkal szemben kiszabható büntetés nagyságát az ügyészi mértékes indítvány beismerések esetére méltányosan határozta meg, ennek a mértéknek a törvényszék jóval alászállt, ezért helyes az ügyészi fellebbezésben írt azon álláspont, hogy túlzott jelentőséget tulajdonított a feltárható enyhítő tényezőknek. Ezért az ügyészség a fellebbezést fenntartotta. [5] A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Be. 598. §

(5)bekezdése alapján védői indítványra a Be. 599. §

(1)bekezdésére figyelemmel nyilvános ülésen bírálta el. [6] A nyilvános ülésen a vádlottak és védőik a büntetés enyhítését célzó fellebbezésüket fenntartották, az ügyészség a nyilvános ülésen nem vett részt. [7] A bejelentett fellebbezések kizárólag a kiszabott büntetést sérelmezték, azt a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be. Ezért a másodfokú bíróság az ítéletnek alapvetően a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. Kiterjedt azonban a felülbírálata az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel nem érintett Be. 590. §

(5)bekezdése szerinti rendelkezéseire is. A

1. március
2. napjától hatályos rendelkezések alapján ez a felülbírálat nem csupán a Be.
3. §

(1)bekezdése és a Be. 608. §

(1)bekezdése szerinti hatályon kívül helyezési okokra, hanem a Be. 609. §

(1)bekezdése szerinti, ún. relatív Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.173/2022/6/VII. 3 hatályon kívül helyezési okokra is kiterjed a bűnösség megállapítására vonatkozó, és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezések mellett. [8] Ennek indoka az, hogy a másodfokú nyilvános ülés időpontjában már hatályos volt a büntetőeljárásról szóló

1. évi XC. törvénynek az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó egyéb törvények módosításáról szóló
2. évi CXXXIV. törvénnyel történő módosítása. [9] A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék nem vétett olyan abszolút vagy relatív eljárási hibát, amely az érdemi felülbírálatot kizárta volna [Be.
3. §

(1)bekezdés a)-h) pontok, 609. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a)-d) pontok]. Ilyen eljárási hibákra nem is történt hivatkozás. Mindezen felülbírálat azonban nem érintette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottságát [Be. 591. §

(2)bekezdés a) pont]. [10] Ugyanakkor az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás az ítélettel nem érintett vádlottak vonatkozásában is tartalmaz – jelen ügy szempontjából irreleváns – megállapításokat. Ezért a tényállás [14]-[31] valamint a [36]-[38] bekezdésében rögzítetteket mellőzi. [11] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének [13] bekezdésén utolsó előtti bekezdését azzal pontosítja, hogy III. rendű vádlott tartott a lakásában Speed por kábítószerhez használt csomagolóanyagokat, illetve kábítószerrel szennyezett digitális mérlegeket és eszközöket. [12] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet [39] bekezdéséből mellőzi a ....., ......, ......., ........, ......... VIII. r. vádlottra, ..... XI. r. vádlottra és ..... vonatkozó megállapításokat. [13] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet [40] bekezdéséből mellőzi a ........, .........., ........., ............, ............. VIII. r. vádlottra, XI. r. vádlottra és ..... vonatkozó megállapításokat. Továbbá pontosítja azzal, hogy ..... III. r. vádlott 1.677.000.- Ft összeggel, .... V. r. vádlott további 10.000.- Ft összeggel, VI. r. vádlott 53.000.- Ft összeggel gazdagodott a kábítószerek értékesítése során. [14] A fent írtak III. r., V. rendű és VI. r. vádlott vonatkozásában nem jelentik a tényállás módosítását. Az elsőfokú ítélet[12] – [13] bekezdései tartalmazzák III. r. vádlott vonatkozásában, hogy .... részére 169.000.- Ft, V. r. és VI. r. rendű vádlottak részére 975.000.- Ft, VIII. rendű vádlott részére 78.000.- Ft, ... részére 455.000.- Ft, mindösszesen 1.677.000.- Ft összegért értékesített kábítószert. V. r. vádlott esetében az elsőfokú ítélet [32] bekezdése tartalmazza azt, hogy a vádlott VI. rendű vádlottal együtt megszerzett összegen felül .... budapesti lakosnak 5 alkalommal, alkalmanként 1 gramm .... port értékesített 2.000 forint grammonkénti áron, mindössze az összegzés során a [39] bekezdésben elmulasztotta ezt feltüntetni, valamint VI. r. vádlott 4.000.- Ft, l 15.000.- Ft illetve 24.000.- Ft, azaz mindösszesen 53.000.- Ft összeget vett át a kábítószer értékesítése során. [15] A törvényszék a vádlottak előkészítő ülésen tett bűnösséget beismerő nyilatkozatát elfogadta, a vádlottak a tárgyaláshoz való jogukról lemondtak, ezért az ítélőtáblának a büntetés kiszabásának felülbírálata során figyelemmel kellett lennie a Be. 565. §

(2)bekezdés Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.173/2022/6/VII. 4 rendelkezésére, melynek értelmében nem szabható ki súlyosabb büntetés, illetve nem alkalmazható súlyosabb intézkedés, mint amelyet a vádirat illetve az ügyész által az előkészítő ülésen előterjesztett indítvány tartalmaz. [16] A büntetőeljárási törvény a terhelti együttműködésre hangsúlyt fektető ezen koncepciója azonban kizárólag a súlyosabb büntetés kiszabását korlátozza, a bíróság büntetés kiszabási jogkörét nem vonja el, a feltárt büntetéskiszabási körülmények mérlegelése alapján a bíróságnak lehetősége van enyhébb büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására. [17] A Be. 565. §

(2)bekezdésének rendelkezése az ügyészség által a büntetések súlyosítása érdekében bejelentett fellebbezésének is korlátját képezi. III. rendű vádlott esetében a szabadságvesztés tartama 8 hónappal, míg a pénzbüntetés mértéke 350.000 forinttal súlyosbítható, VI. rendű vádlott esetében a szabadságvesztés tartama 6 hónappal, végrehajtási fokozata börtön helyett fegyházra, míg a pénzbüntetés 350.000 forinttal súlyosbítható. [18] Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket helyesen feltárta, és a fellebbezéssel érintett vádlottakkal szemben a büntetési céloknak megfelelő büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos büntetéseket szabott ki, melyek szükségesek, egyben elégségesek és megfelelnek az egyéniesítés elveinek. A büntetések egyik vádlottnál sem túl szigorúak, lényeges enyhítésükre az ítélőtábla nem látott alapot, ezért a védelmi fellebbezések az enyhítésre irányulóan nem voltak alaposak. A büntetések túl enyhének sem ítélhetők, figyelemmel az időmúlásra és a terhelti beismerésekre, nincs indok lényeges súlyosításra sem, ezért az arra irányuló ügyészi jogorvoslat sem volt megalapozott [Be. 606. §

(4)bekezdés]. [19] Az ítélőtábla ugyanakkor megállapította, hogy III. rendű vádlott vonatkozásában a törvényszék az előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe történő beszámítása során nem a Btk. 92. §

(1)bekezdésének megfelelően rendelkezett. Ezen törvényi rendelkezés értelmében a kiszabott szabadságvesztésbe be kell számítani az előzetes fogvatartás és az olyan bűnügyi felügyelet teljes idejét, amelynek során a bíróság a terhelt számára előírta, hogy a lakást, egyéb helyiséget, intézményt vagy ahhoz tartozó bekerített helyet engedély nélkül nem hagyhatja el. [20] A nyomozás során a Debreceni Járásbíróság

1. szeptember
2. napján kelt 68.Bny.456/2019/
3. számú végzésével a
4. július
5. napjától őrizetben,
6. június
7. napjától letartóztatásban lévő III. rendű vádlott (gyanúsított) vonatkozásában a letartóztatást megszüntette, egyúttal az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb
8. január
9. napjáig bűnügyi felügyeletét rendelte el azzal, hogy a bűnügyi felügyelet tartalma alatt Budapest VIII. kerület közigazgatási területét engedély nélkül nem hagyhatja el, valamint a kényszerintézkedést a mozgását nyomon követő technikai eszközzel rendelte ellenőrizni. Ezen bűnügyi felügyeletet a Debreceni Járásbíróság
10. február
11. napján véglegessé vált 5.Bny.35/2020/
12. számú végzésével
13. május
14. napjáig, a Debreceni Járásbíróság
15. május
16. napján kelt 5.Bny.247/2020/
17. számú végzésével – mely a Debreceni Törvényszék 1.Bnyf.202/2020/
18. számú végzésével
19. július
20. napján vált véglegessé –
21. szeptember
22. napjáig, a Debreceni Járásbíróság
23. szeptember
24. napján kelt 5.Bny.523/2020/
25. számú végzésével – mely a Debreceni Debreceni Ítélőtábla 2.Bf.173/2022/6/VII. 5 Törvényszék 1.Bnyf.353/2020/
26. számú végzésével
27. november
28. napján vált véglegessé –
29. január
30. napjáig meghosszabbította, a Debreceni Járásbíróság
31. január
32. napján kelt 5.Bny.44/2021/
33. számú végzésével
34. május
35. napjáig meghosszabbította, a Debreceni Járásbíróság
36. május
37. napján kelt 5.Bny.253/2021/
38. számú végzésével
39. szeptember
40. napjáig meghosszabbította, a terhelt számára előírt magatartási szabályok és rendőrségi ellenőrzési kötelezettséget változatlanul hagyva. [21] III. rendű vádlott tehát
41. szeptember
42. napjáig állt letartóztatás hatálya alatt, majd ezt követően elrendelt és fenntartott bűnügyi felügyelet esetében a bíróság számára Budapest VIII. kerület közigazgatási területén belüli tartózkodást írta elő, ezért ezen időtartamnak – a Btk.
43. §

(1)bekezdés alapján – a szabadságvesztés büntetésbe történő beszámítására nincs lehetőség. [22] Törvényesen rendelkezett az elsőfokú bíróság az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező további járulékos kérdésekről, a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatáról, a vádlottak feltételes szabadságra bocsátása lehetőségéről, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. Ezért a Be. 590. §

(7)bekezdésben foglalt intézkedés szükségessége nem merült fel. [23] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdés alkalmazásával a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezését a Be. 604. §

(1)bekezdés a) pontja és 605. §

(1)-

(2)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. Debrecen

1. április
2. Dr. Gömöri Olivér sk. tanácselnök, Dr. Sörös László sk. előadó bíró, Dr. Toma Attila sk. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 24.B.330/2021/
3. számú ítélete a jelen eljárásban érintett III. rendű és VI. rendű vádlottak vonatkozásában a másodfokú határozatban írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen
4. április
5. Dr. Gömöri Olivér sk. a tanács elnöke