A határozat elvi tartalma: Rágalmazással és becsületsértéssel okozott nem vagyoni sérelemért gyorsított perben megállapított sérelemdíj megítélésének szempontjai. Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.033/2026/
- szám A felperes: felperes1 (cím1.) Az alperes: alperes1 (cím2.) Az alperes képviselője: Dr. Dobai Attila Marcelián ügyvéd (cím3) A fellebbezési kérelmet előterjesztő fél: alperes
- és
- sorszám alatt A per tárgya: sérelemdíj megfizetése Az elsőfokú bíróság: Kaposvári Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat: 26.P.20.498/2025/
- számú ítélet Ítélet A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – fellebbezett részében – helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás [1] [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes az csoport (csoport) elnevezésű, 27.000 tagból álló facebook csoport kommunikációs felületére írt bejegyzésében a felperest
- augusztus
- napján „levitézlett pszichiátriai kudarcnak és ostoba, primitív embernek” nevezte, és azt állította, hogy „amíg az anyja nyugdíja bírja, nem kell dolgoznia, úgyis kirúgják mindenhonnan”. A
- szeptember 13-i bejegyzésében „perlekedésmániás pszichopatának” minősítette, és leírta, hogy a felperes őt évek óta zaklatja.
- április
- napján a facebook közösségi hálózaton egyéb1 felhasználónév alatt az általa használt facebook.com/egyéb2 hivatkozás alatt az alperes a több ezer tagot számláló csoport nyilvános csoportban közzétett bejegyzésében azt közölte a felperesről, hogy profilja „egy ártány”, továbbá a felperes „zaklatásért már nem először került bíróság elé, bízom benne, most is minimum pénzbírságot kap a szórakozásért (az előzetesben eltöltött idő sem volt rá jótékony hatással – ezek szerint)”. A bejegyzéshez csatolta a felperes képét tartalmazó Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.033/2026/5 [3] [4] [5] [6] [7] 2 profilképet névvel együtt, mely alapján a felperes személye a bejegyzéshez kapcsolódóan beazonosítható volt. A Gödöllői Járásbíróság a
- február
- napján kelt és
- március
- napján jogerőre emelkedett 28.B.154/2024/
- számú ítéletében bűnösnek találta az alperest a Btk. 227.§
(1)bekezdésének b) pontja alapján folytatólagosan elkövetett becsületsértés, valamint a Btk. 226.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében és megrovásban részesítette. A
- február
- napján kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett 5.B.291/2024/
- számú ítéletében a Btk. 226.§
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés b) pontja szerint minősülő rágalmazás vétsége miatt állapította meg az alperes bűnösségét, és egy évre próbára bocsátotta. A felperes megváltoztatott keresetében az alperest a bűncselekménnyel okozott kár, illetve sérelemdíj megtérítése iránt indított gyorsított perről szóló
- évi LXX. törvény (Gyptv.) alapján 1.500.000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni, mert az alperes által elkövetett bűncselekmények folyamatosan gúny tárgyává tették. Keresetében arra is hivatkozott, hogy az alperes lakóhelyének közösségi csoportjában közzétett róla egy hamisított körözési fotót, mely arcképét és személyes adatait is tartalmazta, ezzel azt a valótlan látszatot keltve, hogy rendőrségi körözés alatt áll gyermekpornográfia elkövetése miatt. Az alperes ellenérelmében a bűncselekmény elkövetését nem tagadta, azonban a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a személyiségi jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj megítélése. Emellett a felperes által igényelt sérelemdíj mértékét eltúlzottnak tartotta, és esetleges marasztalása esetére jövedelmi, vagyoni viszonyaira figyelemmel részletfizetés engedélyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes visszatérően rosszhiszemű perlekedési gyakorlatot folytat, több perben érintett, eljárásai állatvédőnőket céloznak, akiket fenyegetéssel, provokációval kényszerít bele a perekbe. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 400.000 forint sérelemdíjat, amelynek megfizetésére öt havi részletfizetést engedélyezett olyan módon, hogy az alperes az ítélet jogerőre emelkedését követő hónap első napjától köteles megfizetni öt hónapon keresztül, minden hónap
- napjáig havi 80.000 forintot. Rögzítette, hogy bármely részlet elmaradása esetén a teljes összeg esedékessé válik. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és az alperest 34.000 forint feljegyzett kereseti eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolásában a Gyptv. 1.§-a, a 2.§
(1)bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (Ptk.) 2:52.§-a felhívásával rögzítette, hogy a Gödöllői Járásbíróság jogerős ítéleteiben az alperes büntetőjogi felelősségét megállapította, a felperes javára polgári jogi igény megítélésére, illetve polgári per megindítására a felek között nem került sor. Előre bocsátotta, hogy a jelen perben kizárólag a Gödöllői Járásbíróság 28.B.154/2024/
- számú és 5.B.291/2024/
- számú jogerős ítéletében megállapított, a
- augusztus
- napján, illetve
- szeptember
- napján folytatólagosan elkövetett becsületsértés és rágalmazás vétsége, valamint a
- április
- napján elkövetett rágalmazás vétsége, és ezen bűncselekmények elkövetési magatartásai képezhetik a felperes keresetének és egyben az alperes marasztalásának ténybeli alapját. A per tárgyát képező bejegyzések miatt a felperes becsülethez és jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogának sérelme megállapítható, erre figyelemmel sérelemdíjra tarthat igényt. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a jogsértés súlya nem tekinthető csekélynek, mert bűncselekmény szintjét elérő magatartást tanúsított az alperes, amely csak szándékosan követhető el, továbbá a közlés nagy nyilvánosság előtt, zárt csoportban történt. Az alperes által közzétett sértő állítások – azoknak a felperes emberi méltóságára gyakorolt hatása, a kijelentések durvasága miatt – önmagukban elégségesek ahhoz, hogy a felperes önbecsülését Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.033/2026/5 [8] [9] [10] [11] 3 megrendítsék, őt a környezetében különösen rossz fényben tüntessék fel. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy hivatalos tudomással rendelkezik arról, miszerint a felperes számos büntető és polgári eljárást kezdeményezett, amelyek során a bíróságok javára több ízben állapítottak meg sérelemdíjat. Ettől függetlenül nem vehető figyelembe az alperes javára az a körülmény, hogy a felperes személyiségi jogát más személyek, más alkalommal megsértették, és emiatt sérelemdíj került részére megállapításra, az elkövetett cselekmény súlyát pedig nem csökkenti a felperesi magatartás. Hangsúlyozta azt is, hogy miután az alperes büntetőjogi felelősségre vonása már megtörtént, a kétszeres értékelés tilalmába ütközne, ha a sérelemdíj magánjogi büntetés funkcióját is figyelembe venné, ilyen esetben kizárólag a kompenzációs cél szem előtt tartásával határozható meg a felperest megillető sérelemdíj összege. Figyelembe véve, hogy az alperes a felperes személyiségi jogait huzamosabb időn keresztül, több alkalommal sértette meg, továbbá a felperes által kifogásolt közlés a társadalmi közfelfogás alapján is a felperes személyére, viselkedésére vonatkozóan negatív értékítéletet hordoz, amely az általánosan elfogadott erkölcsi normák szerint is alkalmas sérelem okozására, 400.000 forintban határozta meg azt az összeget, amely a felperest ért sérelmek hozzávetőleges kompenzálására alkalmas. Miután az alperes szociális rászorultsága alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult, tartós, igazolt fogyatékossággal élő személy, részére a Pp. 344.§
(2)bekezdésében foglaltak szerint részletfizetést engedélyezett. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes fellebbezett, amelyben annak részbeni megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Fellebbezési érvelése szerint a felperes nem igazolt és nem is bizonyított olyan nem vagyoni hátrányt, amely a sérelemdíj iránti igényét megalapozná. A sérelemdíj elsőfokú bíróság által megítélt összege aránytalanul magas, nem áll összhangban a bírói gyakorlattal, kettős szankciót eredményez (megsértve a ne bis idem elvét), szociális körülményeinek mérlegelése elégtelen. Külön hangsúlyozta, hogy a felperes provokatív, konfliktusgerjesztő és perhalmozó magatartást tanúsít, a Pp. 266.§
(2)bekezdése alapján is megállapítható, hogy a jelen ügy nem elszigetelt jogvita, hanem a felperes több éve fennálló, ismétlődő jellegű személyiségi jogi igényérvényesítési gyakorlatának részét képezi. Az elsőfokú bíróság azonban elmulasztotta értékelni a felperes Ptk. 1:3.§-ába és 1:5.§
(1)bekezdésébe ütköző magatartását, amely vizsgálatnak a sérelemdíj iránti kereset elutasítását kellett volna eredményeznie. Kifogásolta, hogy a határidőben tett alperesi nyilatkozatokat a bíróság érdemi vizsgálat nélkül mellőzte. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság kifejezetten mértéktartóan állapította meg a sérelemdíj összegét, ennél lényegesen magasabb összeg lett volna alkalmas az őt ért sérelem kompenzálására. Határozottan tagadta, hogy az alperes mozgalmának tagjait zaklatná, és kiprovokálná, hogy bűncselekményeket kövessenek el a sérelmére. Az alperesi jogsértést nem magyarázza, nem enyhíti az a tény, hogy mások is megsértették a személyiségi jogait, mégpedig az alperes ismerősei. Az alperes felelősségét éppen fokozza az, hogy más személyekkel együttműködve hajtotta végre a cselekményét, akiket önálló tettesként vontak felelősségre, és akiket egyesével perelt be a cselekményeik miatt. A fellebbezés nem alapos. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú eljárás szabályainak megsértését is állította, amelyet a másodfokú bíróság megalapozatlannak talált. Az alperes fellebbezési hivatkozásával szemben az elsőfokú bíróság nem az alperesi nyilatkozatot, hanem a 24. sorszám alatt csatolt okirati bizonyítékait hagyta figyelmen kívül. A 2025. szeptember 25. napján kelt és az alperes által 2025. október 1. napján átvett 18. sorszám alatti végzés szerint bizonyítékait a Gyptv. 8.§
(4)bekezdésében megszabott nyolc napos határidőn belül terjeszthette elő, ezért a
- november
- napján benyújtott okiratok és egyéb bizonyítékok értékelését az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte. Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.033/2026/5 [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] 4 A másodfokú bíróság a Pp. 369.§
(3)bekezdés c) pontja szerinti felülbírálati jogkörében az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi következtetést nem vont le, a Pp. 369.§
(3)bekezdés d) pontja szerinti felülbírálati jogkörében az elsőfokú bíróság anyagi jogszabályok szerinti mérlegelési jogkörében hozott döntését nem mérlegelte felül. A fellebbezés elbírálása során abból kellett kiindulni, hogy az alperes a facebook csoport nevű felhasználói csoportjában a büntető bíróság jogerős ítéleteiben bűncselekménynek minősített magatartásával (a tényállási részben ismertetett kijelentések közzétételével) megsértette a felperes Ptk. 2:45.§-ában védett becsülethez és jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát. Bár a bírói gyakorlat szerint a személyiségi jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj megítélése (BH2016.241.), a körülmények bírói mérlegelése, a bíróság által figyelembe vehető köztudomású tények vagy az alperes sikeres ellenbizonyítása alapot adhatnak olyan következtetés levonására, hogy a Ptk. 2:52.§
(2)bekezdésében foglaltak ellenére a személyiségi jogsértést elszenvedő felet nem érte sérelemdíjjal kompenzálandó nem vagyoni sérelem (BDT2019.4068.), a perbeli esetben az elsőfokú bíróság helyes következtetése szerint a sérelemdíjban való marasztalás mellőzésének nem volt indoka, és a sérelemdíj alacsonyabb összegben való megállapításának sem volt helye. Az alperes által elkövetett jogsértés, a felperes személyének becsmérlő, lealacsonyító jelzőkkel illetése, vele szemben büntetőeljárás lefolytatásának valótlan állítása a köztudomás szerint is [Pp. 266.§
(2)bekezdése] a megsértett személynek lelki megterhelést, nem vagyoni sérelmet okoz. Az alperes a kijelentéseket egy többezer tagot számláló facebook csoportban, szándékosan és több alkalommal tette közzé, így a felróhatóság magasabb foka, a jogsértés nagyobb súlya és ismétlődő jellege is megállapítható volt. A sérelemdíj magánjogi büntetés funkciójának érvényesítését ugyan nem zárja ki, hogy a személyiségi jogot sértő magatartás bűncselekményt is megvalósított, és a jogsértővel szemben büntetőjogi szankciót alkalmaztak (BH2025.250.), az elsőfokú bíróság az alperes fellebbezési hivatkozásával szemben a sérelemdíj összegének megállapítása során erre nem volt figyelemmel (elsőfokú ítélet [24] bekezdés]. A felperes provokatív, konfliktusgerjesztő magatartása, mint a sérelemdíj összegét csökkentő felperesi közreható magatartás a perben nem került bizonyításra, a perbelitől eltérő jogsértések miatt más személyekkel szembeni igényérvényesítés eredményeként megítélt sérelemdíjak összegének pedig a jelen perben nincs jelentősége. Az alperes jövedelmi-vagyoni viszonyait az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte a részletfizetési kedvezmény biztosításakor, a sérelemdíj összegének mérséklése azonban erre hivatkozással megalapozottan nem kérhető. Összességében a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a sérelemdíj összegét a Ptk. 2:52.§
(3)bekezdésében rögzített szempontok helyes értékelésével, a bírói gyakorlatot is szem előtt tartva (a hasonló személyiségi jogsértések esetén általában megjelenő nagyságrend alsó tartományába sorolható mértékben) helyesen határozta meg, ezért az annak leszállítására irányuló fellebbezést nem teljesítette, és a kifejtett indokokra figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében a Pp. 383.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú eljárásban megtérítendő költség nem merült fel. A másodfokú bíróság a fellebbezést a Gyptv. 12.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Pécs,
- május
- Pécsi Ítélőtábla III.Pf.20.033/2026/5 5 Dr. Kutasi Tünde s.k. a tanács elnöke, Dr. Kovács János s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró