← Magyarország

Mpkf.35140/2022/3 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A magyarországi szokásos munkavégzési hely megállapítására vonatkozó nemperes igényérvényesítési lehetőség a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek támogatási kérelmeikhez kapcsolódik. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mpkf.35.140/2022/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a személyesen eljáró Felperes1 (Cím2) kérelmezőnek – a felszámoló1 (ügyintéző: Kokai Zsuzsanna felszámoló biztos) által képviselt alperes1 „f.a.” (cím1) kérelmezett ellen szokásos munkavégzési hely megállapítása iránt indított nemperes eljárásban a Fővárosi Törvényszék 1.Mpk.75.180/2022/
  2. sorszámú végzése ellen a kérelmező által
  3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi végzést: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja. A le nem rótt 7.000 (hétezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság végzése és annak jogi indokai [1] A Fővárosi Törvényszék a
  4. október 7-én kelt 1.Mpk.75.180/2022/
  5. számú végzésével a kérelmező kérelmét elutasította, és megállapította, hogy a 6.000 forint eljárási illeték az állam terhén marad. [2] Végzése indokolásában rögzítette, hogy a kérelmező a alperes1 alkalmazásában állt, mint segédmunkás
  6. október 9-től
  7. május
  8. napjáig. Ennek keretében a kérelmezővel határozott idejű munkaszerződéseket kötött. A
  9. január 7-től március 31-ig tartó munkaszerződés a kérelmező munkavégzési helyeként az Európai Unió teljes területét határozta meg, a
  10. június 14-től szeptember 14-ig tartó munkaszerződés Magyarország és az Európai Unió egész területét, míg a
  11. június
  12. és július
  13. közötti időszakra vonatkozó „megállapodás kiküldetésre és munkáltatói tájékoztatás” elnevezésű dokumentum ország1ot jelölte meg a munkavégzés helyeként. A
  14. szeptember
  15. és Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.140/2022/3 2 december
  16. közötti határozott idejű munkaszerződés ugyancsak Magyarországot és az Európai Unió teljes területét megjelölte munkavégzési helyként. Az első munkaszerződés a munkabért a mindenkori tagállami minimálbérben, a további szerződések a munkabért forintban határozták meg. [3] A kérelmező elmaradt munkabér, távolléti díj, étkezési hozzájárulás és órabér kiegészítés megfizetése iránt több peres eljárást is indított, valamint munkaügyi ellenőrzést is kezdeményezett a kérelmezettel szemben. [4] A kérelmezett felszámolója a 2020 februártól májusig terjedő időszakra munkabér tartozás kielégítéséhez
  17. június 27-én bérgarancia támogatás iránti kérelmet nyújtott be. Budapest Főváros Kormányhivatala a kifizetés iránti kérelemnek nem adott helyt azzal az indokkal, hogy a kérelmezett szokásos munkavégzési helye nem Magyarországon volt. [5] A kérelmező ezt követően bíróságon kérte annak megállapítását, hogy szokásos munkavégzési helye Magyarországon volt. Ennek indokolásául arra hivatkozott, hogy a kérelmezett Magyarországon bejegyzett, magyar adószámmal és székhellyel rendelkező cég és állította, hogy időszakosan végzett munkát ország1ban. Ellenben munkavállalóként Magyarországon adózott és magyarországi társadalombiztosítást fizetett. [6] A kérelmezett nevében a felszámoló előadta, hogy az ügyvezető nem tett eleget a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
  18. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
  19. §-ában meghatározott adatszolgáltatási és iratátadási kötelezettségének. Hivatkozott a kérelmező által aláírt munkaviszonnyal kapcsolatos adatlapra, a kérelmező munkaszerződésére és a korábbi peres eljárást megindító keresetlevélre, valamint az A1 jelű nyomtatványokra. [7] Az elsőfokú bíróság döntését a Bérgarancia Alapról szóló
  20. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bat.)
  21. §

(1)bekezdésére,
(2)bekezdés a) pontjára és
(2b)bekezdésére, valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló
  1. április 29-i 883/2004/EK Európai Parlament és Tanácsi rendelet (a továbbiakban: Koordinációs rendelet)
  2. cikk
  3. bekezdésére alapította. [8] Hangsúlyozta, hogy a jogszabályi rendelkezések kifejezetten abban az esetben nem engedik meg a munkabér lehívását a Bérgarancia Alapból, amennyiben a munkavállaló szokásos munkavégzési helye nem Magyarországon volt. Rámutatott, hogy arra egzakt törvényi szabályozás nincs, hogy milyen szempontok mentén dönthető el, hogy az adott munkaviszony tekintetében hol volt a munkavállaló szokásos munkavégzési helye. Ennek értelmezéséhez figyelembe vette, hogy
  4. január 1-jétől a hatályos szabályozás – Bat.
  5. §
(2b)bekezdése – szerint nem gátja a magyarországi szokásos munkavégzési hely megállapításának, ha a munkavállaló időszakos jelleggel külföldön végez munkát. A jogszabályváltozás alapját adó Koordinációs rendelet 12. cikk 1. bekezdését és az újonnan Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.140/2022/3 3 beépített 2. §
(2b)bekezdését egységesen értelmezve úgy foglalt állást, hogy annak van jelentősége, hogy a munkavállaló (munkaviszony) mely ország jogának hatálya alá tartozik. [9] Figyelembe vette az új rendelkezést hatályba léptető törvény indokolását is, amely meghatározza azon mérlegelési szempontokat, amelyek teljesülése esetén a bérgarancia alapból való munkabértartozás lehívása megalapozottnak tekinthető. Így a magyarországi szokásos munkavégzési hely megállapításához az szükséges, hogy a munkaszerződésből kiderüljön, miszerint a munkaviszonyt eredendően nem külföldi munkavégzésre hozták létre, a magyar munkajogi szabályok alkalmazandók, a kiküldetés egy átmeneti, időszakos jellegű foglalkoztatás és a kiküldetést kivéve a munkabér forintban legyen megállapítva. Ezen feltételek fennállta esetén, mivel Magyarországon történik az adó és társadalombiztosítási járulékok megfizetése, indokolt a kiküldetést is szokásos magyarországi munkavégzési helynek tekinteni. Mindezekből következően a tényleges állapothoz képest az élvez elsőbbséget, hogy a munkavállaló mely ország szabályozásának hatálya alá tartozik, még inkább az, hogy hol történik a járulékbefizetés. [10] Az irányadó 2020 februártól májusig tartó időszak kapcsán munkaszerződés és munkáltatói szabályzat sem állt rendelkezésre. A kérelmező által
  1. február 15-én aláírt munkaviszonnyal kapcsolatos adatlap szerint a munkavégzés helye ország1 volt. Értékelte a határozott idejű munkaszerződések tartalmát is, valamint a társadalombiztosítási igazgatási szerv tájékoztatását, amelyek szerint a kérelmezett A1-es dokumentumot
  2. november
  3. és
  4. november 10.,
  5. december
  6. és
  7. december 15., valamint
  8. január
  9. és
  10. január
  11. közötti időszakra igényelt. [11] A hiányos okirati bizonyítékok mellett kiemelt jelentőséget tulajdonított a kérelmező nyilatkozatainak. A Fővárosi Törvényszék előtt 15.M.70.902/
  12. számú folyamatban volt peres eljárásban a felperes elmondta, hogy a munkavégzésének helye állandóan külföldön, ország1ban volt, és az elszámolásban is euro pénznemben került megjelölésre a munkabér, igényét e szerint terjesztett elő a kérelmező
  13. február-április hónapokra. A 15.M.71.331/
  14. számú folyamatban volt eljárásban a felperes szintén ország1i munkavégzési helyet jelölt meg, és euró pénznemben számolt levezetést csatolt kereseti kérelme alátámasztásául. A II. és III. kerületi Ügyészségnek benyújtott, munkaügyi ellenőrzés megindítására irányuló közérdekű bejelentésben a kérelmező szintén úgy nyilatkozott, hogy a munkavégzés helye ország1 volt, és „Magyarországon egyik cég sem dolgoztatott embereket”. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a kérelmező először a
  15. május 4-én kelt beadványában említette a bírósági meghagyás kijavítása iránti kérelmében a magyarországi munkavégzést is. [12] Mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy a munkavégzés helye állandó jelleggel ország1ban volt, ahol a kérelmező 2017 októbere és 2020 májusa között dolgozott. A munkaviszonyt kifejezetten külföldi munkavégzésre hozták létre, ahol a kérelmező több helyen is dolgozott és nem átmeneti, időszakos jelleggel került kiküldetésre. Ez utóbbit támasztja alá az is, hogy számára
  16. január 22-től a kérelmezett A1-es igazolást nem igényelt a kormányhivataltól. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.140/2022/3 4 A kérelmező fellebbezése [13] A kérelmező fellebbezésében az elsőfokú végzés megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy szokásos munkavégzési helye Magyarországon volt. [14] Hangsúlyozta, hogy esetében több munkaszerződés készült, melyek egy-egy munka kezdetét és végét jelezték, a köztes időszakban Magyarországon tartózkodott. Ebből következően nem állandó jelleggel ország1ban végzett munkát. Kérte annak figyelembevételét is, hogy Magyarországon fizetett járulékokat, az erre vonatkozó igazolásokat mellékelte. Érvelése alátámasztásául hivatkozott a ’posting’ irányelvre, miszerint a munkáltatónak a külföldre kiküldött munkavállaló vonatkozásában be kell tartania a fogadó tagállam bizonyos szabályait. Az irányelv azon vállalkozásokra vonatkozik, amelyek a tagállamtól eltérő tagállamba küldenek ki ideiglenesen munkavállalókat. Emiatt nem kellett munkavállalási engedélyt kiváltania és szakképesítéseit elismerni, nem kellett bejelentkeznie a fogadó ország társadalombiztosítási hatóságánál. Munkáltatójával való megállapodásában a magyar munkajogot tekintették irányadó jognak, a 30 napos ország1ban munkavégzés céljából való tartózkodást nem lépte át, Magyarországon is végzett munkát, csak arról nem kellett külön szerződni. A bizonyítékok azt támasztják alá, hogy szokásos munkavégzési helye Magyarországon volt. Mellékletként csatolta a kérelmezett által kiállított 19M30 számú igazolást, 2019 első félévére vonatkozóan munkabére SZJA terheire vonatkozó számítását,
  17. évi adóbevallását, és név2tal váltott SMS üzeneteinek képernyőfotóját. A kérelmezett fellebbezésre tett észrevétele [15] A kérelmezett az elsőfokú eljárásban előadott nyilatkozatait változatlanul fenntartotta, hangsúlyozva, hogy az ott becsatoltakon túl további irattal nem rendelkezik. A másodfokú bíróság döntése [16] A fellebbezés nem alapos. [17] A Bat.
  18. §
(1)bekezdés a) pontja értelmében a bérgarancia-eljárás keretében a felszámolás vagy kényszertörlési eljárás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a munkavállalóval szemben fennálló kiegyenlíthetetlen bértartozásából a Btv. által meghatározott összeg előlegezhető meg. Az 1. §
(2)bekezdés d) pontja alapján bértartozás a felszámolás vagy kényszertörlési eljárás alatt álló gazdálkodó szervezetet - mint munkáltatót - terhelő, a Cstv. szerint felszámolási költségnek minősülő minden munkabértartozás. A Bat. 2. §
(1)bekezdése azt mondja ki, hogy ha a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott, szokásos magyarországi munkavégzési hellyel rendelkező munkavállalókkal Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.140/2022/3 5 szemben fennálló bértartozást a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt a bérfizetési napon - ideértve a 7. §
(4)bekezdésében meghatározott esetet is - nem tudja kielégíteni, haladéktalanul kérelmet nyújt be az állami foglalkoztatási szervhez visszatérítendő pénzügyi támogatás iránt. Ugyanezen §
(2)bekezdés a) pontja akként rendelkezik, hogy az
(1)szerinti kérelem nem terjeszthető elő a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet olyan munkavállalója tekintetében, aki nem magyarországi szokásos munkavégzési hellyel rendelkezik. A törvény 2020. január 1. napjától hatályos
(2b)pontja a törvény alkalmazásában szokásos magyarországi munkavégzési hellyel rendelkezőnek tekinteni az Európai Unió valamely tagállamában időszakos jelleggel, legfeljebb huszonnégy hónap időtartamra kiküldetésben lévő, magyar munkajog hatálya alá tartozó munkavállalót is. [18] A fenti jogszabályi rendelkezésekből kitűnik, hogy a bérgarancia-eljárásban a Btv-ben felsorolt, így többek között a felszámolás alatt álló munkáltatók, mint gazdálkodó szervezetek munkabér tartozására vonatkozó támogatás igényelhető a Bérgarancia Alapból. [19] A cégnyilvántartás adatai szerint a alperes1 "f. a."
  1. január
  2. napjától felszámolás alatt áll. A felszámoló ezt követően a
  3. február, március, április, május hónapra fennálló bértartozásokra igényelt visszatérítendő pénzügyi támogatást az Alapból. A kérelmet az állami foglalkoztatási szerv a szokásos magyarországi munkavégzési hely megállapíthatóságának hiánya miatt utasította el és ezzel egyező megállapítást tett az elsőfokú bíróság is a fellebbezéssel támadott végzésében. [20] A kérelmező fellebbezésében állítottak és a rendelkezésre álló bizonyítékok nem alkalmasak annak igazolására, hogy a kérelmező szokásos munkavégzési helye Magyarországon volt és az érdemben helyes elsőfokú végzés megváltoztatását nem eredményezik. [21] A becsatolt bizonyítékokból az tűnik ki, hogy az Alapból való lehívással, azaz a bérfizetési napon ki nem fizetett munkabérekkel érintett időszakra (
  4. februártól májusig) a kérelmező írásba foglalt munkaszerződéssel, kiküldetési megállapodással és A1-es nyomtatvánnyal nem rendelkezett. Mindezt helyesen vette figyelembe az elsőfokú bíróság. A munkaviszonnyal kapcsolatos
  5. február 15-én kelt adatlapot a kérelmező írta alá, és abban munkavégzési helyként kizárólag ország1 területe került megjelölésre. A fellebbezéshez csatolt, a alperes1 által a
  6. évi Szja bevalláshoz készített igazolás, a
  7. évi kérelmezői Szja bevallás és az e körben „kézzel írt kalkuláció” a bérgarancia támogatás megalapozottságához bizonyítékul nem szolgáltak, mivel a kérelemben megjelöltektől eltérő időszakot érintettek. [22] Továbbá arra is rámutat a másodfokú bíróság, hogy a kérelmező a
  8. június 14-től
  9. szeptember 14-ig és a
  10. szeptember 15-től december 15-ig tartó határozott idejű munkaszerződéseit munkáltatóként a Cég1-vel és nem a Alperes1-vel kötötte. Ugyancsak az előbbi munkáltatóval jött létre a
  11. június 14-től
  12. július 14-ig tartó Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.140/2022/3 6 kiküldetési megállapodás is. Ezért a másodfokú bíróság e körben pontosítja az elsőfokú bíróság végzésében rögzítetteket. [23] A kérelmező fellebbezésében hangsúlyozta, hogy Magyarországon folyamatosan fizette a járulékokat. A kérelmező és a alperes1 között folyamatban volt munkaügyi perekben becsatolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által
  13. június 8-án kiállított igazolásából kitűnik, hogy
  14. június 14-től
  15. május 3-ig a társadalombiztosítás felé a biztosítási jogviszonyt a Cég1 igazolta és nem a felszámolás alatt álló és bérgarancia támogatást igénylő kérelmezett. A cégnyilvántartás adatai szerint ugyanakkor a Cég
  16. felszámolás alatt nem áll. [24] A Bat.
  17. §
(3)bekezdése szerinti nemperes igényérvényesítési lehetőség a 2. §
(1)bekezdésében meghatározott, felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek támogatási kérelmeihez kapcsolódik, a kérelmező kérelme ezért a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és a kérelmező által tett nyilatkozatok értékelésével a fentebb kifejtettekre tekintettel sem lehet megalapozott. [25] Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a fenti pontosítással a polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (Bpnp tv.) 1. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rendelkezések [26] A kérelmezett a fellebbezési eljárásban perköltséget nem számított fel, így e körben a másodfokú bíróság mellőzte a határozathozatalt. [27] A kérelmező munkavállalói költségkedvezményre való jogosultsága folytán a le nem rótt, Itv. 47. §
(1)bekezdése szerint számított fellebbezési eljárási illeték a Pp. 102. §
(6)bekezdése alapján az állam terhén marad. [28] A másodfokú bíróság a fellebbezésről a Pp. 391. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül határozott. [29] A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Pp. 365.§-a zárja ki. Fővárosi Ítélőtábla 2.Mpkf.35.140/2022/3 7 Budapest,
  1. december
  2. dr. Orosz Andrea s.k. a tanács elnöke dr. Szalai Beatrix s.k. előadó bíró dr. Laczó Adrienn Lilla s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.