DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.322/2021/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a Katona Ügyvédi Iroda (cím, eljáró ügyvéd: dr. Katona Csenge) által képviselt 'felperes neve' (cím) felperesnek – a 'alperes neve' (cím) alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perben a Nyíregyházi Törvényszék 1.P.20.221/2021/
- sorszámú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban felmerült 248 000 (kettőszáznegyvennyolcezer forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A felperes
- március
- napja és
- március
- napja között a ... Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben előzetes letartóztatásban volt. Utóbbi időponttól kezdődően jogerős szabadságvesztés büntetést töltött különböző büntetés-végrehajtási intézetekben
- november
- napjáig. [2] A ... büntetés-végrehajtási intézetben
- május
- napjától
- február
- napjáig terjedő időben töltötte fegyház fokozatú szabadságvesztés büntetését. [3] A felperes keresetében kérte 3 100 000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezni az alperest. Hivatkozott arra, hogy az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben olyan méretű cellákban volt másod-, illetve harmadmagával elhelyezve, melyek számára mindösszesen 1,2 m2 szabad mozgásteret biztosítottak. A dohányzó és nem dohányzó fogvatartottak nem voltak elkülönítve, nem volt biztosítva a napi séta, a mellékhelyiség a zárka többi részétől nem volt megfelelően elválasztva és a szükséges tisztálkodást sem biztosította részére az alperes naponta. Az intézetben csótányok, poloskák voltak, amelyek az életét nehezítették. Jogalapként hivatkozott az Alaptörvény II. cikk, III. cikk
(1)bekezdésére, valamint a
- évi V. törvény (Ptk.) 2:
- §
(1)-
(2)bekezdéseire, 2:
- § b) pontjára és a 2:
- §-ára, a
- évi CCXL. törvény (Bvtv.) 10/A. §
(2)bekezdésére és
- § a) pontjára, valamint a 16/
- (XII.19.) IM rendelet
- §-ában foglaltakra, utóbbira az elhelyezési körülmények elégtelenségével összefüggésben. Előadta, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult az igényével, mely kérelmét 31252/
- számon a bíróság be is fogadta. Az eljárást ott azonban felfüggesztették, kártalanítást nem kapott, ezért részére a sérelemdíj a jelen eljárásban érvényesíthető. [4] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, elsődlegesen arra hivatkozva, hogy a felperes igénye elévült, másodlagosan érdemi megalapozatlanság miatt, a felperes igényét összegszerűségében és jogalapjában is vitatva. Hangsúlyozta, a felperes személyiségi jogait nem sértette meg, a fogvatartás idején hatályos 6/
- (VII.12.) IM rendelet
- §-a alapján „a lehetőség szerint” előírt körülményeket biztosította a felperes elhelyezésével kapcsolatban. Hivatkozott a Ptk. 6:
- §
(1)bekezdésére és 6:23. §
(1)bekezdésére és e körben arra, hogy az 5 éves elévülési időn túl érvényesítette a felperes az igényét a bíróság előtt. Perköltségigénye az alperesnek nem volt. Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.322/2021/3 2 [5] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és az eljárásban felmerült eljárási illeték viseléséről akként határozott, hogy az az állam terhén marad, figyelemmel a felperes teljes személyes költségmentességére és pervesztességére. A megállapított tényállás alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes keresetével érvényesített jog elévült. Kifejtette, hogy a felperes 2021. február 26. napján terjesztette elő az alperessel szemben a keresetlevelet, az elévülési idő viszont 2015. február 2. napján kezdődött, azaz akkor, amikor az alperesi intézményben való fogvatartás véget ért. Hivatkozott a Ptk. 2:52. §
(2)bekezdésére és 6:
- §-ára, ezekkel összefüggésben arra, hogy a felperes perbe vitt igényének alapját képező állított károsodása, illetve annak bekövetkezési időpontja
- február
- napja, ezért az igényérvényesítés az elévülési időn túl történt. A felperes nem hivatkozott arra, hogy az elévülési idő megszakadt vagy nyugodott volna, de a bíróság ettől függetlenül megállapította, hogy nem talált olyan tényt, körülményt, ami erre utalt volna. E körben kifejtette, hogy az alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy a felperes által az EJEB-hez benyújtott kérelem az elévülés nyugvása vagy megszakadása szempontjából jogi tényként nem értékelhető, ezért az elévülés
- február
- napján bekövetkezett. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét. [6] Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát. Hivatkozott arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához
- évben benyújtott kártalanítási igénye megszakította az elévülési időt. Azzal is érvelt, hogy
- évben nyújtott be keresetet a Miskolci Törvényszékre minden egyes bv. intézet ellen, ahol a büntetését töltötte és a Miskolci Törvényszék felhívására került sor arra, hogy illetékességi okból különkülön terjesztette elő a Miskolci, Nyíregyházi, illetve Balassagyarmati Törvényszékre a keresetét, így
- február
- napján a perbeli keresetlevelét. Egyebekben a fellebbezés megismételte az elsőfokú eljárásban felhívott érveket. [7] Az alperes a másodfokú eljárásban nyilatkozatot nem tett. [8] A fellebbezés nem alapos. [9] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete minden tekintetben megalapozott és jogszerű, így azt a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helyes indokai alapján hagyta helyben. A másodfokú bíróság csupán a fellebbezésben hivatkozottak kapcsán mutat rá arra, hogy a Ptk. 6:25. §
(1)bekezdés a), b),
- c)és
- d)pontjai taxatíve tartalmazzák, hogy melyek azok az esetek, amelyek az elévülést megszakítják. E szakasz
- c)pontja értelmében az elévülést megszakítja a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott. A Ptk. előtti bírói gyakorlatban nem alakult ki egységes álláspont abban a kérdésben, hogy megszakítja-e az elévülést az olyan bírósági eljárás, amely nem érdemi határozattal zárul. A Ptk. – ezt a kérdést eldöntendő – tételesen pontosítja a bírósági eljárásban történő igényérvényesítés elévülést megszakító hatására vonatkozó szabályt. E szerint a bírósági eljárás az elévülés megszakítására csak abban az esetben vezet, ha az eljárás érdemi határozattal fejeződik be. Erre tekintettel az, hogy a felperes 2020-ban a Miskolci Törvényszék előtt már terjesztett elő keresetlevelet, az elévülést nem szakította meg. [10] A Ptk. 6:25. §-a felsorolja az elévülést megszakító jogi tényeket. Azok kiterjesztően nem értelmezhetőek, azaz a követelés bírósági úton való érvényesíthetőségének Debreceni Ítélőtábla II.Pf.20.322/2021/3 3 körébe nem tartozik az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti eljárás kezdeményezése, mivel abban az eljárásban nem az alperessel, hanem a Magyar Állammal szembeni igényérvényesítés történik. [11] Mindezekből következően az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes követelése elévült, így az érdemben nem volt vizsgálható. [12] Az alperesnek perköltségigénye a másodfokú eljárásban sem volt, a felperes pedig a perrel felmerült előlegezett költségét pervesztessége miatt maga viseli. [13] A le nem rótt illetéket az állam viseli a Pp. 102. §
(6)bekezdése értelmében. [14] Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján bírálta el tárgyaláson kívül. Debrecen,
- október
- Dr. Veszprémy Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Répássy Árpád s.k. előadó bíró, Dr. Gárdosi Judit s.k. bíró