← Magyarország

Pf.20027/2024/7 – Fővárosi Ítélőtábla

A határozat elvi tartalma: A jogalap nélküli birtoklásra vonatkozóan polgári törvénykönyvről szóló

  1. évi V. törvény (a továbbiakban Ptk.) 5:9-
  2. §-a részletes szabályokat tartalmaz. Közöttük az 5:
  3. § részletesen szabályozza a jogalap nélküli birtokos jogait és megtérítési igényeit is. Tehát van speciális szabály arra, hogy miként kell rendezni a jogalap nélküli birtokos birtok tárgyával kapcsolatban eszközölt beruházásaiból eredő megtérítési igényeit. Ebből következően a jogalap nélküli gazdagodás szabályai közvetlenül nem alkalmazhatóak. Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 7.Pf.20.027/2024/7/II. A felperes: Felperes1 (felperes címe) A felperes képviselője: Dr. Bölcskei Zsolt Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Bölcskei Zsolt ügyvéd; ügyvédi iroda címe) Az alperesek: Alperes1 I. rendű (Cím3) Alperes2 II. rendű (Cím3) Alperes3 III. rendű (III. rendű alperes címe) Az I-III. rendű alperesek képviselője: Dr. Szemethy Zoltán ügyvéd (1ügyvéd címe1) A per tárgya: tulajdonjog megállapítása Az elsőfokú bíróság: Budapest Környéki Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 4.P.20.548/2022/
  4. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.027/2024/7/II 2 A fellebbezést benyújtó fél: felperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I-III. rendű alperesnek egyetemlegesen 100.000 (Százezer) forint plusz áfa összegű másodfokú perköltséget, valamint e határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül 1.387.000 (Egymillióháromszáznyolcvanhétezer) forint fellebbezési illetéket az állami adó- és vámhatóság 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A releváns tényállás szerint a felperes mint kötelezett (eltartó)
  5. január
  6. napján életjáradéki szerződést (a továbbiakban: életjáradéki szerződés) kötött az I. rendű alperes jogelődjével mint jogosulttal (eltartottal), aki a cím alatt lévő szám helyrajzi számú családi házas (perbeli) ingatlan 12/18 tulajdoni hányadát (a továbbiakban: ingatlan) átruházta a felperesre; a felperes tulajdonjogát
  7. március 9-i hatállyal jegyezték be az ingatlannyilvántartásba. [2] A Járásbíróság1 az 5.P.21.337/
  8. számú perben (a továbbiakban: életjáradéki per)
  9. július
  10. napján
  11. sorszám alatt meghozott –
  12. szeptember 27-én jogerőre emelkedett – ítéletével megszüntette az életjáradéki szerződést, kötelezte az I. rendű alperes jogelődjét, hogy fizessen meg a felperesnek 3.044.639 forintot, és felhívta a Földhivatal Földhivatali Osztályát, hogy az ítélet jogerőre emelkedését és a fenti összeg megfizetésének igazolását követően intézkedjen a felperes tulajdonjogának törléséről és az I. rendű alperes jogelődje tulajdonjogának egyidejű bejegyzéséről. Ítéletének indokolása szerint a felperes (az életjáradéki perben I. rendű alperes) nem adta elő pontosan és nem bizonyította az ingatlanra történt ráfordításait, ezért nem volt lehetőség a visszafizetni rendelt életjáradék összegének az emelésére. [3] Az I. rendű alperes jogelődje a
  13. november 5-én kötött öröklési szerződésben kizárólagos örökösévé nevezte az I. rendű alperest a halálának időpontjában tulajdonában lévő valamennyi ingó és ingatlan vagyonára nézve. Az I. rendű alperes jogelődje
  14. december
  15. napján elhunyt; az életjáradéki perben a bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes a jogutódja. Az I. rendű alperes tulajdonjogát
  16. december 23-i hatállyal jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.027/2024/7/II 3 [4] Az I. rendű alperes az Járásbíróság2 5.P.20.701/
  17. számon pert indított a felperessel szemben az ingatlan kiürítése iránt, amely eljárás a jelen per elbírálásáig felfüggesztésre került. [5] Az életjáradéki szerződés fennállása alatt a felperes átmenetileg az ingatlanban lakott, ami az I. rendű alperes halálát követően üresen állt. A felperes 2018 elején visszaköltözött az ingatlanba, és azt azóta is birtokban tartja. Az ingatlan általa lakott részén a felperes 2018-ban több, annak állapotát és használati feltételeit javító építési munkát végzett. [6] A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy ráépítés jogcímén megszerezte az ingatlan I. rendű alperes tulajdonaként nyilvántartott 12/18 hányadát; igényt tartott tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére, és ennek tűrésére kérte kötelezni az I-III. rendű alpereseket. Eshetőlegesen érvényesített másodlagos keresetében jogalap nélküli gazdagodás jogcímén 17.340.000 forint megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest. [7] Másodlagos keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló
  18. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  19. §

(1)bekezdésére és 6:
  1. §-ára alapította. Előadta, hogy a BDT
  3. számú eseti döntés szerint a gazdagodás visszatérítése a jogalap nélküli vagyoni előny visszatérítését jelenti, ezért a kivitelezéssel kapcsolatban felmerült költség közömbös. Az I. rendű alperesnél jelentkező vagyoni előny az ingatlan beruházások előtti 33.660.000 forintos és a jelenlegi 51.000.000 forintos forgalmi értéke közötti különbözetként jelentkező 17.340.000 forint. [8] Az I-III. rendű alperesek ellenkérelmükben az elsődleges és másodlagos kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását kérték. [9] Védekezésük szerint a felperes által megjelölt építési munkák az állag megóvásához és fenntartáshoz voltak szükségesek, és kizárólag a felperes érdekeit szolgálták. Hangsúlyozták: a munkálatok befejezése óta az ingatlant a felperes családja használja, a természetes elhasználódás csökkentette annak forgalmi értékét, ezért a jogalap nélküli gazdagodásra alapított megtérítési igény teljes egészében alaptalan. [10] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-III. rendű alpereseknek egyetemlegesen 1.008.000 forint plusz áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló perköltséget; az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára 1.500.000 forint kereseti illetéket; valamint 486.250 forint állam által előlegezett szakértői díjat. Rögzítette, hogy egyebekben a felek maguk viselik a perrel felmerült költségeiket. [11] Döntésének indokolása szerint az elsődleges keresetet azért találta megalapozatlannak, mert a
  4. évi munkálatokat a felperes még az életjáradéki szerződés Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.027/2024/7/II 4 fennállása alatt végezte; sem ezek, sem a későbbi munkálatok nem érintették az ingatlan szerkezetét, ezért azok nem tulajdonjog keletkeztetőek. [12] A másodlagos keresetet illetően kifejtette: a
  5. évi beruházásai megtérítése iránti igényét a felperes az életjáradéki perben érvényesíthette volna, amit elmulasztott. Ezt utóbb, más eljárásban, jogalap nélküli gazdagodás címén nem érvényesítheti. [13] A
  6. évi beruházásokkal kapcsolatban a BDT
  8. számon közzétett eseti döntés II. pontjára utalva kifejtette: amennyiben a hatóság nem adja meg a fennmaradási engedélyt a ráépítésre, úgy a felek közötti elszámolásra a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint kerülhet sor. Hivatkozott a Ptk. 6:
  9. §
(1)és
(2)bekezdéseire és a Kúria Pfv.20.136/2022/
  1. számú határozatára, melyben a Kúria rámutatott: a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése iránti igény akkor esedékes, amikor a bérlő az ingatlant a bérbeadó birtokába visszaadja. Mindaddig az ingatlant kizárólagosan birtokló beruházó élvezi az elvégzett beruházások előnyeit, ezért a tulajdonos jogalap nélküli gazdagodása csak akkor állapítható meg, ha az ingatlan birtokát visszakapja. [14] A felperes a
  2. évi beköltözése óta folyamatosan birtokban tartja az ingatlant; erre tekintettel a jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti másodlagos igénye mindaddig nem válik esedékessé, amíg a beruházások előnyeit kizárólag ő és a családja élvezi. A felperes jogosultsága akkor nyílik meg az igényérvényesítésre, ha kikerül az ingatlan a birtokából. Figyelembe kell venni a beruházások természetes elhasználódását is, ami befolyásolja a birtok visszaszerzésekor a gazdagodás értékét. Erre tekintettel az idő előtti másodlagos keresetet is elutasította. [15] A polgári perrendtartásról szóló
  3. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  4. §
(1)bekezdése és a 102. §
(1)bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az I-III. rendű alperesek ügyvédi munkadíjból álló perköltsége, valamint a személyes költségfeljegyzési joga folytán meg nem fizetett kereseti illeték és az állam által előlegezett szakértői költség megfizetésére. [16] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezésében a felperes elsődlegesen annak megváltoztatását és másodlagos keresetének teljesítését kérte. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú ítélet másodlagos keresettel kapcsolatos részének a hatályon kívül helyezésére irányult. Harmadlagosan a szakértői díj megfizetése alóli mentesítését kérte. Igényt tartott az I. rendű alperes részéről az első- és másodfokú perköltségei megtérítésére. [17] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy idő előtti a másodlagos keresete. A jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti igényének érvényesíthetősége az I. rendű alperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésével nyílt meg, az nem köthető a birtokátruházás időpontjához. Az I. rendű alperes tulajdonjoga
  1. január 11-én került bejegyzésre, ezért a birtokhelyzettől függetlenül jogszerűen és időszerűen terjesztette elő a másodlagos keresetet. Rámutatott: az elsőfokú bíróság által iránymutatónak tekintett Kúriai határozat haszonbérleti jogviszonyból származó elszámolási vita ügyében született, míg a perbeli jogvita tárgya az ingatlan tulajdonjogának megállapítása. Beruházásait jóhiszeműen, tulajdonosi minőségben valósította meg, azok a Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.027/2024/7/II 5 tulajdonosként immár bejegyzett I. rendű alperes vagyonát gyarapítják, így a hivatkozott eseti döntés nem lehet az elutasítás alapja. [18] Amennyiben elsődleges fellebbezési kérelmét nem tartja megalapozottnak a másodfokú bíróság, úgy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése szükséges, mert a jogalap nélküli gazdagodás tényállási elemei fennállnak, melyet az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna. [19] A ráterhelt szakértői költséggel kapcsolatban előadta: a szakvéleménynek nem volt relevanciája a perben, az ítélet meghozatala során nem került felhasználásra, mert a keresetről jogkérdések alapján döntött az elsőfokú bíróság. [20] Perköltségének megállapítását a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
  2. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: Ükr.)
  3. §
(2)bekezdés a) pontja alapján kérte arra figyelemmel, hogy jogi képviselője áfa körbe tartozik. [21] Fellebbezési ellenkérelmében az I. rendű alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltségben marasztalását kérte. [22] Kifejtette: az elsőfokú bíróság helyesen tette, hogy nem tért el a Kúria Pfv.20.139/2022/
  1. számú ítéletétől, ugyanis a felperesi érveléssel szemben annak van jelentősége, hogy a felperes
  2. január
  3. napja óta – érvényes jogcím nélkül – tartja birtokban és használja az ingatlant. Ebből a szempontból mindegy, hogy a birtoklás jogcímének hiányát az okozza, miszerint a korábban fennállott szerződéses jogviszony megszűnt. A jogalap nélküli gazdagodásra alapított igény ugyanis általában a felek közötti szerződéses jogviszony hiányán alapul. Rámutatott: az igazságügyi szakértő a beruházások jelenlegi forgalmi értékre gyakorolt értéknövelő hatását 4.300.000 forintban határozta meg, amit a felperes sem vitatott. Az eljárás megismétlése iránti kérelemnek nincs valós indoka. [23] Megalapozatlanul kéri a felperes a szakértői díj megfizetésére vonatkozó rendelkezés megváltoztatását is. A Pp.
  4. §
(1)bekezdése alapján ugyanis a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, a szakértői bizonyítás iránti indítványát pedig – a perköltségviselés pervesztesség esetén irányadó szabályairól történt bírói tájékoztatás ellenére – fenntartotta. [24] Másodfokú perköltsége megállapítását az Ükr. 3. §
(2)bekezdés b) pontja és
(5)bekezdése alapján 100.000 forint plusz áfa összegben számította fel. [25] A felperes fellebbezésével – a per főtárgyát illetően – kizárólag a másodlagos keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést támadta, ezért a másodfokú eljárásnak e rendelkezés felülbírálata képezte a tárgyát. A fellebbezési kérelem korlátaira figyelemmel a felülbírálat nem terjedt ki az elsőfokú bíróság ítéletének elsődleges keresetet elutasító rendelkezésére és az ahhoz fűzött indokolásra. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.027/2024/7/II [26] 6 A felperes fellebbezése alaptalan. [27] A felperes fellebbezésében másodlagosan – a másodlagos keresetet elutasító rendelkezés tekintetében – kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését. A Pp. 383. §
(1)bekezdése értelmében a felülbírálat során először e kérelemről kellett dönteni, mert az ítélet megváltoztatására csak akkor kerülhet sor, ha nincs szükség a hatályon kívül helyezésére. Erre a másodlagos kereset anyagi jogi megalapozatlansága miatt nem volt szükség, amelynek a kifejtése a másodfokú ítélet – következőkben indokolásra kerülő – érdemi részére tartozik. [28] Az elsőfokú bíróság a kereset eldöntése szempontjából jelentőséggel bíró tényállást hiánytalanul felderítette, arra alapított érdemi döntésével a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett, az ahhoz fűzött jogi indokolást azonban nem minden tekintetben osztotta, ezért azt a következők szerint módosította. [29] A felperes másodlagos keresetét egyértelműen jogalap nélküli gazdagodás jogcímén érvényesítette a Ptk.-nak azokra a rendelkezéseire hivatkozással, amelyek ezt a jogviszonyt szabályozzák. A perben érvényesített joghoz a bíróság kötve van, csak azon az anyagi jogi alapon bírálhatja el a keresetet, amelyre a felperes a követelését alapította. [30] A felhívott anyagi jogi szabályozásra figyelemmel először arról kellett dönteni, hogy a jogvita elbírálására irányadóak-e a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabályok. A jogalap nélküli gazdagodás szabályai szubszidiárius rendelkezések, csak akkor alkalmazhatóak, ha nincs más jogviszony a felek között, amelyre speciális szabályok vonatkoznak, ezért a jogalap nélküli vagyoneltolódás más szabályok szerint nem rendezhető [BH1997. 483., BH2010. 39.]. [31] Az elsőfokú bíróság azzal az indokkal utasította el a 2010. évi beruházások megtérítésére irányuló igényt, hogy azt a felperesnek az életjáradéki perben kellett volna érvényesítenie. Ezzel az elsőfokú bíróság azt is kifejezésre juttatta: erre az igényre az életjáradéki szerződés megszüntetésére, illetőleg a szerződésmegszüntetéssel szükségszerűen együtt járó elszámolásra vonatkozó szabályok az irányadóak, vagyis a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alkalmazásának nincs helye. [32] A Járásbíróság1 5.P.21.337/2015/31. számú jogerős ítéletéből kitűnően a felperes az életjáradéki perben már érvényesítette a 2010. évi beruházásokkal kapcsolatos igényét, de az – bizonyítatlanság okán – nem vezetett eredményre. Főszabály szerint az ítélettel elbírált igényhez anyagi jogerőhatás fűződik, így – a Pp. 360. §
(1)bekezdése értelmében – ez az igény a jelen perben már nem volt vizsgálható. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.027/2024/7/II 7 [33] A
  1. évi beruházásokkal összefüggésben a jogalap nélküli gazdagodás szabályait megfelelően alkalmazta az elsőfokú bíróság, amikor a Kúria Pfv.20.136/2022/
  2. számú ítéletére hivatkozással kimondta, hogy a megtérítési igény a birtok visszaadása előtt nem érvényesíthető. Indokolatlanul figyelmen kívül hagyta azonban, hogy a 2018-as beruházások az életjáradéki szerződés megszüntetése után történtek, akkor amikor a felperes jogcím nélkül visszaköltözött az ingatlanba. Azóta a felperes a Ptk. 5:
  3. §
(1)bekezdése értelmében az ingatlan jogalap nélküli birtokosa, ez a jogállása nem változott. [34] A jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó szabályokat a Ptk. 5:9-
  1. §-ai tartalmazzák, közöttük az 5:
  2. § részletesen szabályozza a jogalap nélküli birtokos helyzetét, jogait és megtérítési igényét. Ezek a speciális szabályok vonatkoznak arra, hogy miként kell rendezni a felperes mint jogalap nélküli birtokos 2018-ban végzett beruházásaiból eredő megtérítési igényét. A Ptk. 5:
  3. §
(1)bekezdése értelmében az igényérvényesítés lehetősége akkor nyílik meg, ha a jogalap nélküli birtokos teljesíti a birtokba adásra irányuló kötelezettségét. Az erre irányuló pert nyilvántartott tulajdonosként az I. rendű alperes már megindította, annak felfüggesztésére azért került sor, mert a jogvita mikénti eldöntésének előkérdése, hogy a felperes jelen perben elsődleges keresettel érvényesített tulajdoni igénye eredményre vezet-e. Az elsődleges kereset eredménytelensége már eldőlt, ettől függetlenül felperes nincs elzárva attól, hogy jogalap nélküli birtokosként megtérítési igényét a felfüggesztés után folytatódó perben érvényesítse. [35] A kifejtettek szerint a másodlagos kereset elbírálása szempontjából jelentőséghez jutó, a felperes és az I. rendű alperes között fennálló jogviszony megítélésére a jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó szabályok az irányadóak; a Ptk. 5:10. §
(2)bekezdésének második fordulata értelmében a jogalap nélküli gazdagodás szabályai a jogalap nélküli birtokos rosszhiszeműsége esetén jutnak jelentőséghez. A jogalap nélküli birtokost megillető jogosultságok – köztük a megtérítési igénye – jelen pernek nem képezték a tárgyát, így – a perben érvényesített joghoz igazodóan – a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak esetleges alkalmazása szóba sem jöhetett. A perben érvényesített jog nem alapozza meg a felperes követelését, vagyis a másodlagos kereset anyagi jogi megalapozatlansága vezetett annak elutasításához. [36] A felperes az ítélet érdemben való helybenhagyása esetére kérte az őt szakértői díj megfizetésére kötelező rendelkezés mellőzését is. A Pp. 102. §
(1)bekezdése kimondja, hogy a megfizetés alól mentességet biztosító költségkedvezmény hiányában az állam által előlegezett költséget a fél abban az arányban, illetve részben fizeti meg, amelyben e törvény szerint a perköltség vagy perköltségrész megtérítésére is köteles. A perköltségviselés Pp. 83. §
(1)bekezdésében megfogalmazott általános szabálya szerint a pernyertes fél perköltségét a pervesztes fél téríti meg. Az eredménytelen fellebbezésre tekintettel a felperes pervesztes maradt, a szakértői bizonyítást ő indítványozta, és a fellebbezésében maga sem jelölt meg olyan szabályt, amely alapján mentesíthető lenne az állam által előlegezett szakértői díj megfizetése alól. Ebből következően a Fővárosi Ítélőtábla a perköltségviselésre vonatkozó rendelkezések megváltoztatására sem látott indokot. Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.027/2024/7/II 8 [37] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét – az indokolás részbeni módosításával – a Pp. 383. §
(2)bekezdésének első fordulata alapján helybenhagyta. [38] A felperes eredménytelenül fellebbezett, ezért a Pp. 83. §
(1)bekezdése alapján másodfokú perköltséget is köteles fizetni a fellebbezési ellenkérelmet előterjesztő, a másodfokú tárgyaláson jogi képviselője útján eljáró I. rendű alperesnek. Ennek összegét a Fővárosi Ítélőtábla az I. rendű alperes által a Pp. 81. §
(1)bekezdése szerint – a felperesre nézve az Ükr. 3. §
(2)és
(5)bekezdéséhez képest alacsonyabban – felszámított összegben állapította meg a Pp. 82. §
(3)bekezdésére figyelemmel. [39] A felperes személyes költségfeljegyzési joga folytán meg nem fizetett fellebbezési illetéket a Pp. 102. §
(1)bekezdése értelmében szintén a felperes köteles megfizetni. A polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdése alapján a fellebbezési illeték az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 78. §
(4)bekezdése szerint a határozat jogerőre emelkedését követő
  1. napon válik esedékessé. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a saját adóazonosító számát. Budapest,
  2. április
  3. Dr. Csordás Csilla s.k. a tanács elnöke Dr. Örkényi László s.k. Levek Istvánné dr. s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.