Bhar.97/2024/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(6)bekezdés c) pontja szerint minősülő testi sértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a bűnjelről és megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam terhén maradt. [2] A határozat ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. [3] A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 2024. január 18. napján tartott tárgyaláson meghozott 21.Bf.8487/2023/13. számú ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében (Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdés), ezért őt 2 évre próbára bocsátotta és kötelezte a vádlottat az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [4] A másodfokú ítélet ellen a vádlott védője útján jelentett be fellebbezést a bűncselekmény vádja alóli felmentés érdekében. Az ügyész nem élt jogorvoslattal. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.108/2024/

1. számú átiratában a fellebbezést alaptalannak tartva tanácsülésen a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bhar.97/2024/6-I. 2 [6] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával lefolytatott bizonyítási eljárás során igyekezett eleget tenni ügyfelderítési kötelezettségének, ennek ellenére a bizonyítás nem volt teljes, így részben megalapozatlanul állapította meg a tényállást, nem vont minden bizonyítékot értékelési körébe és téves jogkövetkeztetést vont le, amikor úgy ítélte meg, hogy a sértett sérülését nem a vádlott okozta. [7] Az ítélet indokolása ellentmondásos. [8] A törvényszék a perrendi szabályok megtartásával, az ügyészi indítványnak helyt adva tárgyalást tűzött ki, a tényállást, annak módosításával tette megalapozottá. Indokolási kötelezettségének eleget téve foglalkozott a kerületi bíróság indokolásának hiányosságával, ellentmondásosságával és a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a cselekmény törvényesen minősítette, az alkalmazott jogkövetkezmény igazodik az elkövetés körülményeihez, a cselekmény tárgyi súlyához és a büntetés kiszabása során irányadó körülményekhez. [9] A vádlott és védője fellebbezésének közös írásbeli indokolásában elsődlegesen a másodfokú ítélet megalapozatlanságának kiküszöbölése után annak megváltoztatására és felmentésre, másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és a bíróságon bíróság új eljárás lefolytatását lefolytatására tett indítványt. [10] Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság a tényállást részben helytelenül egészítette ki, majd abból téves jogi következtetést vont le, ezzel az ítélet megalapozatlanná vált. [11] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság több iratellenes megállapítást tett, így tanú1 és tanú2 tanú tanúvallomását illetően, ezentúl a felülvizsgálat során a bizonyítékok közül kirekesztette a szülői felügyeletre és kapcsolattartással vonatkozó per során a vádlott, a sértett és tanú2 tekintetében készült igazságügyi pszichológus szakértői véleményt és a Budai Központi Kerületi Bíróság 17.P. XI.30.524/
2. számú polgári ügyében hozott nem jogerős ítéletében foglaltakat. Utóbbiak közül az egyik leglényegesebb az ott igazságügyi pszichológus szakértőként eljárt szakértő által a feltáró beszélgetés keretében rögzített sértetti előadás. [12] A beadvány sérelmezte, hogy a sértettnek a büntetőeljárás során a bírósághoz intézett levelét a másodfokú bíróság nem értékelte, holott abból jól látható, hogy a sértettnek a vádlott elítéléséhez egyéb okból fontos érdeke fűződik. [13] A tanúvallomás értékelése során a másodfokú bíróság azokat egyoldalúan, csak a sértett oldaláról fogadta el igaznak, holott a sértett és fia érintettségét, elfogultságát különös gonddal kellett volna vizsgálni, utóbbi vallomásában szereplő ellentmondások a szavahihetőségét is megkérdőjelezik. [14] Az orvosszakértői vélemény értékelése során a másodfokú bíróság kész tényként és megcáfolhatatlan bizonyítékként tekint az abban foglaltakra, holott a vélemény kétséget kizáróan megállapítást nem tartalmaz. Valóban szerepel benne, hogy a sérülés Fővárosi Ítélőtábla 2.Bhar.97/2024/6-I. 3 történhetett a sértett által megfogalmazott módon is, a vélemény azonban a másként történés lehetőségét sem zárja ki. Emiatt a vélemény kétséget kizáró bizonyítékként nem értékelhető, csak abban az esetben, ha az további bizonyítékokkal együttesen értékelve zárt logikai láncot alkot. [15] Hivatkozott arra is, hogy a szakértői vélemény nem értékeli a látlelet adatait, amely a borda körül semmiféle külsérelmi nyomot nem ír le, azaz ilyet nem észlelt. Az, hogy a bordák körül külsérelmi nyom nem volt található a sérülést, mint a bűncselekmény eredményét kérdőjelezi meg. [16] A másodfokú bíróság hibát követett el továbbá a vádlott, a sértett és a tanúk viszonyának, továbbá a sértett és a családtagok feltételezett cselekmény utáni viselkedése értékelése körében is. [17] A védelem szerint a vádlott által csatolt hangfelvétel értékelését illetően fontos tény, hogy azt nem az összetűzés időpontjában, hanem egy órával később készült, és a gyermek korát és képességét is figyelembe véve abból nem vonható le az a következtetés, hogy a gyermek kifejezett vádlotti ütés látott. [18] A védelmi álláspont szerint összességében a másodfokú sor bíróság tévedett akkor, amikor a vádlott semmivel alá nem támasztott tagadására hivatkozik, tekintettel arra vádlottnak nem feladata, hogy a bűncselekmény elkövetésének tagadását is alátámassza. [19] Súlyos hibát vétett, amikor a polgári per anyagát az eljárásból kizárta és a vádlott tagadásával szemben teljes egészében a nyilvánvalóan elfogult tanúk vallomásának adott hitelt. A másodfokú bíróság nem foglalkozott a tanúk vallomásának eltérésével és nem értékelte a sértett és családja cselekvőségét, illetve annak elmaradását. [20] Az orvosszakértői vélemény nem kétséget kizáró bizonyíték, az, hogy az orvosszakértő kizárta a vádlott által felvetett lehetőséget nem jelenti a vádlott védekezésének megdőlését, hiszen a visszacsapódásos sérülés a részéről pusztán feltételezés volt. [21] A látlelet alátámasztja az elsőfokú ítélet azon megállapítását, hogy a sértett sérülései nem keletkezhettek egyazon alkalommal, végül a szakértői vélemény nem tartalmaz megállapítást a sérülés esetleges korábbi keletkezésére és a sértett esetleges csontritkulására sem. [22] Mindezek alapján a megalapozatlan ítélet nem lehet alkalmas az elsőfokú ítélet megváltoztatására és a korábban felmentett vádlott bűnösségének megállapítására. [23] Amennyiben a megalapozatlanság nem kiküszöbölhető, úgy az indítványozta, hogy az ítélőtábla a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett írja elő a törvényszék részére a védő indítványában szereplő kérdésekre igazságügyi orvosszakértői vélemény kiegészítését és az elsőfokú eljárásban beszerzett polgári eljárás anyagának eljárás anyagává tételét, majd annak megfelelő értékelését. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bhar.97/2024/6-I. 4 [24] A büntetőügyben harmadfokon eljáró ítélőtábla a Be.
3. §

(1)alapján alkalmazandó Be. 621. §

(2)alapján a bejelentett vádlotti fellebbezést tanácsülésen bírálta el, mert az arra jogosultak nyilvános ülés kitűzését nem indítványozták és azt a bíróság sem látta indokoltnak. [25] Az ítélőtábla elsődlegesen másodfellebbezés joghatályosságát vizsgálta, akként, hogy alkalmas-e a harmadfokú eljárás megindítására. [26] A Be. 615. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntés esetén. [27] A Be. 615. §

(2)bekezdés a) pontja alapján ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság az elsőfokon felmentett vádlott bűnösségét állapította meg. [28] döntést. A Be. 615. §

(3)bekezdés szerint a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes [29] Jelen esetben a fenti törvényi előfeltételek teljesültek, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság felmentő rendelkezését megváltoztatta és a vádlott bűnösségét kimondta, ekként az ellentétes döntést támadó, a felmentést célzó fellebbezés joghatályosan nyitotta meg a harmadfokú eljárás. [30] Az ítélőtábla a felülbírálat során a Be. 618. §

(1)bekezdésében felsorolt abszolút eljárási szabálysértést, továbbá bármely egyéb olyan a Be. 618. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti szabálysértést, amely a bíróságok ítéleteinek a Be. 625. §

(2)bekezdés a) pont vagy a

(3)bekezdésben előírt hatályon kívül helyezését indokolná. [32] A törvényszék helytállóan ismerte fel, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdés b),

1. c)és
2. d)pontjaira figyelemmel részben megalapozatlan, mert a tényállás részben felderítetlen, a megállapított tényállás részben ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával, továbbá az elsőfokú bíróság megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bhar.97/2024/6-I. 5 [33] A tényállás részbeni megalapozatlanságát a Be. 599. §

(2)bekezdés a) pontjában biztosított jogkörében a felvett bizonyítás, az ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján helytállóan helyesbítette, egészítette ki. [34] A másodfokú eljárás során felvett bizonyítás anyaga, továbbá az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás nyomán keletkezett ügyiratok tartalma, és ténybeli következtetés alapján a Be. 593. §

(1)bekezdés c) pontja alapján az elsőfokú ítéletétől eltérő tényállást állapított meg. [35] Az ítélőtábla a felülbírálat körében megállapította, hogy a másodfokú bíróság által helyesbített tényállás logikus, tényszerű, összhangban áll az iratok és a felvett bizonyítás tartalmával, téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, ezért azt a Be. 619. §

(1)alapján harmadfokú eljárásban is irányadónak tekintette. [36] Mindezek alapján - szemben a védői állásponttal - fel sem merült a másodfokú ítélet megalapozatlanságának kiküszöbölése, ezért alaptalan a Be. 625. §

(4)bekezdés szerinti hatályon kívül helyezésre alapozott védői indítvány. [37] Hibátlan a törvényszék érvelése, miszerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok nem kellően alapos értékeléséből tévesen vont következtetést arra, hogy a sértett sérülését nem a vádlott okozta. [38] Alappal mutatott rá, hogy a kerületi bíróság a tanúvallomások ismertetése körében tett több iratellenes megállapításra, a vádlott és a sértett viszonyának értékelése, továbbá a sértett és a tanúk konfliktus utáni viselkedése alapján a tanúk szavahihetőségére vont következtetései nem helytállóak, és nem feleltethetők meg a rendelkezésre álló objektív bizonyítékoknak sem. [39] E körben külön kiemelést érdemel a másodfokú tárgyaláson meghallgatott hangfelvétel teljes anyaga, továbbá a beszerzett orvosi látlelet és szakértői vélemény. A másodfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy a hangfelvétel igazolja, hogy a konfliktus során a sértett sérülést szenvedett el, és a beszerzett orvosi látlelet és vélemény a sérülés sértett által előadott keletkezési módját is igazolta. [40] Szemben a védői állásponttal annak nincs jelentősége, hogy a felvétel a sérülést követő időpontban készült. [41] A védői érveléssel ellentétben a törvényszék a szakértői véleményre nem mint kétséget kizáró bizonyítékra hivatkozott, hanem az abban foglaltakat összevetve az egyéb rendelkezésre álló bizonyítékokkal állapította meg a vádlott konkrét cselekvőségét. [42] A védői fellebbezésben hivatkozott okkal ellentétben nincs jelentősége annak, hogy a látlelet a bordakörüli területen nem ír le haematómát, az eljáró orvosszakértő ugyanis e látlelet birtokában - és a külsérelmi nyom hiányában - írásban mindkét alkalommal Fővárosi Ítélőtábla 2.Bhar.97/2024/6-I. 6 valószínűsítette, hogy a sértett bordatöréseit az által elmondott módon, az elkövetéskor történt esemény során szenvedte el. [43] Az orvosszakértői véleményben szereplő azon megállapításoknak, hogy a vádban írt elkövetési idő az közel eső, egy esetleges korábbi sérülésre, illetve a sértett kóros mértékű ásványi anyag csökkenésére utalás az orvos iratokban nem szerepel, a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok alapján nincs jelentősége. [44] Helytálló érveléssel rekesztette ki a törvényszék a bizonyítékok köréből a polgári ügyben keletkezett iratok tartalmát, sem az abban, sem a védelem által hivatkozott, a sértetti levelekben foglaltaknak nincs relevenciája az ügy eldöntése szempontjából. [45] Hozzáteendő, hogy a fellebbezésben jelzett, a szakértői „feltáró elbeszélgetés” tartalma a sértett nyilatkozataként a büntetőügyben fel sem használható bizonyítékként. [46] Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék összességében a rendelkezésre álló valamennyi bizonyítékot teljeskörűen értékelve és egymással összevetve helytállóan állapította meg, hogy a bizonyítékok a vádlott általi elkövetést illetően zárt láncolatot alkotnak, cselekvőségével kapcsolatban ésszerű kétely nem merült fel. [47] A másodfokú bíróság részletes és helyes indokolással fejtette ki határozatában, hogy az általa módosított és kiegészített tényállás alapján a vádlott terhére rótt bűncselekmény miatt miért állapítható meg, és helytállóan változtatta meg a bűnösség bizonyítottság hiányára vont téves jogi következtetést is. [48] Az irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségének megállapítása a Btk. 164.§

(1)és

(3)bekezdés szerinti testi sértés bűntettében törvényes. [49] Mindezek szerint az elítélésben megnyilvánuló ellentétes döntést támadó védelmi fellebbezés nem volt alapos. [50] A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket a másodfokú bíróság teljeskörűen feltárta és a vádlottal szemben a büntetés céljának elérésére alkalmas, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló tettarányos és méltányos joghátrányt alkalmazott. [51] A másodfokú ítélet egyéb, a bűnjelre és bűnügyi költségre rendelkezései megfelelnek a törvénynek. [52] A kifejtettekre tekintettel a vádlotti fellebbezés alaptalansága miatt a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 623. § alapján - figyelemmel a Be. 617. § szerint alkalmazandó Be. 605. §

(1)bekezdésére - helybenhagyta. Fővárosi Ítélőtábla 2.Bhar.97/2024/6-I. Budapest,

1. szeptember hó
2. napján dr. Magócsi István dr. Fatalin Judit a tanács elnöke bíró 7 dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 21.Bf.8487/2023/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 2.Bhar.97/2024/
4. számú végzés folytán
5. szeptember
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. szeptember
8. dr. Magócsi István a tanács elnöke