Kf.39451/2022/7 – Kúria

(8)bekezdés a) pontja alapján, védettségi igazolvány kiállítása iránt. A kérelmet a címzett

1. május
2. napján átvette. [2] A felperes
3. május
4. napján előterjesztett beadványában kérte az alperest, hogy a határidő túllépéséről állítson ki igazolást a részére, valamint a megfizetett igazgatási szolgáltatási díj összegét 15 napon belül fizesse vissza. A beadványt az alperes
5. május
6. napján átvette, arra azonban nem válaszolt. [3] A felperes a védettségi igazolványt
7. június
8. napján kézhez kapta. [4] A felperes
9. október
10. napján kérelemmel fordult az alperes felett felügyeleti jogkört gyakorló Miniszterelnökséghez, amelyben kérte az alperes utasítását az elmulasztott eljárási cselekmény teljesítésére. A kérelmet a Miniszterelnökség
11. október
12. napján átvette, annak elbírálására utaló adat nincs, az esetleges elbírálásról a felperest nem értesítette. A kereseti kérelem és védirat [5] A felperes kereseti kérelmében az elsőfokú bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy az alperes az ügyintézési határidőt túllépte, elmulasztotta a felperes részére a határidő túllépéséről az igazolás kiállítását, illetve az általános közigazgatási rendtartásról szóló
13. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.)
14. §

(1)bekezdés d) pontja alapján nem intézkedett az igazgatási szolgáltatási díj visszatérítéséről. [6] Keresetében a Rendelet 2. §

(7)bekezdés b) pontja és az Ákr. 37. §-a, 50. §

(1)bekezdése alapján előadta, hogy a védettségi igazolvány kiállítására irányuló kérelme folytán az eljárás

1. május
2. napján megindult, és az
3. május
4. napján lejárt. Mivel a védettségi igazolványt tartalmazó küldemény
5. június
6. napján került részére feladásra, az alperes a döntés közlése iránt az ügyintézési határidőben nem intézkedett. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest az igazgatási szolgáltatási díj visszafizetésére. [7] Az alperes védiratában elsődlegesen a felperes keresetlevelének elkésettség miatti visszautasítását, másodlagosan annak elutasítását kérte. A per érdeme tekintetében a Rendelet
7. §

(11)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjaira, valamint

(11a)bekezdésére hivatkozott, és kifejtette, hogy a felperes által befizetett díj tartalmazza a védettségi igazolvány előállításának költségét. Az ingyenes igazolvány kiállítására csak akkor van lehetőség, ha azt a címzett 30 napon belül nem kapta vissza. Minderre tekintettel érvelése szerint a jogszabály nem ír elő visszafizetési szankciót. Arra is hivatkozott, hogy az igazolványokat nem az alperes, hanem a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (a továbbiakban: NISZ) állítja ki, így az alperest az igazolvány kiállításának elmulasztása körében mulasztás nem terheli. Az elsőfokú bíróság ítélete [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes elmulasztotta a felperesi kérelem elbírálására nyitva álló eljárási határidő túllépése miatt a felperest megillető 3.000 forint igazgatási szolgáltatási díj összegét a felperesnek megfizetni, „illetőleg...”. Kúria II.Kf.39.451/2022/7 3 [9] Ítéletének indokolása szerint a felperes a keresetindítási határidőt megtartotta, ezért a keresetlevél visszautasításának nem volt helye. E körben kiemelte, hogy a keresetlevél előterjesztésére nyitva álló határidő nem az alperesi mulasztástól, hanem a mulasztás orvoslását szolgáló közigazgatási eljárás (felügyeleti eljárás) eredménytelenségéről való tudomásszerzéstől indul. Mivel a felperes kezdeményezte a felügyeleti eljárás lefolytatását és kérelme megválaszolatlan maradt, a keresetindítási határidőt megtartotta. [10] A per érdemében utalt arra, hogy a Rendelet 1. §

(2)bekezdése szerint a védettségi igazolvány hatósági igazolvány. Idézte a Rendelet 2. §

(6),

(7),

(11)bekezdéseit, valamint az Ákr. 51. §

(1)bekezdés b) pontját, és megállapította, hogy azok alapján a felperes esetében a védettségi igazolvány kiállítására az alperes volt köteles a kérelem benyújtását követő 8 napon belül, 3.000 forint igazgatási szolgáltatási díj ellenében. Rögzítette, nem volt vitatott, hogy az alperes az ügyintézési határidőt túllépte. Az Ákr. 51. §

(1)bekezdés b) pontja alapján megállapította, hogy a határidő-túllépés következménye az eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatási díj megfizetése a kérelmező részére. Mivel az alperes azt nem fizette meg, mulasztást követett el. [11] Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az igazgatási szolgáltatási díj részben az igazolvány előállításának költségét fedezi, mert a hatóság eljárásaiért fizetendő díjak és illetékek általában a szolgáltatáson túl egyben a hatósági tevékenység során felmerülő költségek fedezésére is szolgálnak, ezen túlmenően az Ákr. 51. §

(1)bekezdése sincs ezen tényre figyelemmel. Végül hangsúlyozta, hogy mivel a Rendelet 2. §

(6)és

(7)bekezdései értelmében az alperes az igazolványok kiállítója, hatóságként az alperes járt el és lépte túl az eljárási határidőt a megelőző eljárásban, ezért ennek következményei is az alperest terhelik. A fellebbezés [12] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Azt állította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 86. §

(1)bekezdését, azzal összefüggésben a Kp. 129. §

(1)és

(3)bekezdéseit, továbbá jogkérdésben a Kúria Kf.40.502/2020/

1. számú határozatával ellentétes határozatot hozott, továbbá nem vette figyelembe, hogy a felperes elmulasztotta a perindítási határidőt, ezzel megsértette a Kp.
2. §

(2)bekezdését, illetve a Kp. 39. §

(1)bekezdését. [13] Hivatkozott a Kp. 86. §

(1)bekezdésére és azt állította, hogy a felperes keresetével szemben az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része csak azt állapította meg, hogy a határidő túllépése miatt az alperes elmulasztotta a 3.000 forint igazgatási szolgáltatási díj összegét a felperesnek megfizetni, azonban nem állapított meg határidő túllépést, és nem állapította meg, hogy az alperes elmulasztotta kiállítani a felperes által kért igazolást a határidő túllépéséről. Utalt a Kúria Kf.40.502/2020/5. számú határozatára, amely rámutatott, a bíróságnak az ítéletében a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről döntést kell hoznia. Arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Kp. 129. §

(1)bekezdését is, mert nem állapította meg a mulasztást a kereseti kérelemben előadott cselekmények vonatkozásában, csupán az elmulasztott cselekmények következtében felmerülő igazgatási szolgáltatási díj vonatkozásában, amely azonban az elmulasztott cselekmények megállapítása nélkül okafogyott. Azt is kifogásolta, hogy a hatósági határidő túllépése okán a bíróság nem vizsgálta, hogy az esetleges késedelem kihatással van-e az ügy érdemére, vagy azáltal a felperest további jogsérelem érte-e. A felperes ugyanis ilyet nem állított, és nem igazolt, továbbá a per megindítását megelőzően már rendelkezésére állt a védettségi igazolvány. [14] Állította az Ákr. 15. §

(2)bekezdése és a Kúria Kfv.III.37.517/2020/

1. számú végzésének [26], [27] és [28] bekezdései alapján, hogy a mulasztási per a közigazgatási szerv jogszabályi kötelezettségének teljesítése kikényszerítésének végső eszköze. A mulasztást ugyanis elsősorban a közigazgatási szervezetrendszeren belül kell orvosolni. Az érintettnek Kúria II.Kf.39.451/2022/7 4 ezért először a mulasztó közigazgatási szervnél kell kezdeményeznie a kötelezettség teljesítését, majd ennek eredménytelensége esetén a jogorvoslati szervhez kell fordulni. Ha a mulasztó közigazgatási szervnek nincs jogorvoslati szerve, vagy maga a jogorvoslati szerv mulaszt, akkor lehet a mulasztási pert megindítani. Amennyiben a közigazgatási szerv eleget tett az eljárási kötelezettségének, ám az érintett számára az jogsérelmet nem okoz, akkor a Kúria Kpkf.40.326/2021/
2. számú végzése alapján nem mulasztási per, hanem az általános szabályok szerint közigazgatási per indítható. E tekintetben hivatkozott arra, hogy a perbeli esetben a NISZ
3. június
4. napján kézbesítette felperes számára a védettségi igazolványt, ezért tehát a közigazgatási szerv eleget tett az eljárási kötelezettségnek. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy mulasztási pert vagy az általános szabályok szerinti közigazgatási pert kell lefolytatnia. [15] Kiemelte, az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes felszólítását az alperes
5. május
6. napján vette át, és ettől számított
7. napon belüli teljesítésre hívta fel a felperes az alperest, hogy az elmulasztott eljárási cselekményt teljesítse. A teljesítési határidő
8. június
9. napján telt le. Ezen határidőn belül azonban megérkezett a felperes részére a védettségi igazolvány, így az alperes részben teljesítette az elmulasztott eljárási cselekményt. Amennyiben a felperes igényt tartott az igazgatási szolgáltatási díj visszafizetésére, úgy a felperesnek
10. június
11. napját követően a felügyeleti szervhez kellett volna fordulnia arra tekintettel is, hogy 90 nap állt rendelkezésére a keresetlevél előterjesztésére. A felperes azonban a Kp.
12. §

(2)bekezdésével szemben a felügyeleti szervhez csupán később,

1. október
2. napján fordult, így keresete elkésett. A kiegészítő ítélet, a kijavító végzés és az alperes kiegészítő ítélet elleni fellebbezése és a Fővárosi Ítélőtábla ítélete [16] Az elsőfokú bíróság
3. sorszámon kiegészítő ítéletet hozott, amelyben a
4. sorszámú ítélet rendelkező részét azzal egészítette ki, hogy „a felperes kérelmét az irányadó ügyintézési határidőben elbírálni. Ezt meghaladóan a bíróság a keresetet elutasítja.” [17] Kiegészítő ítéletének indokolásában hivatkozott az alperes fellebbezésére, továbbá a Kp.
5. §

(2)bekezdése folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
2. §

(2)bekezdésére, továbbá a 365. §

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjaira, a 355. §

(7)bekezdésére, és a Kp. 86. §

(1)bekezdésére. Mindezek alapján megállapította, hogy nem rendelkezett valamennyi kereseti kérelemről, ezért a

1. sorszám alatti ítéletét a határidő túllépés megállapítása és az ehhez kapcsolódó igazolás kiállításának elmulasztásának megállapítása iránti kérelmek tárgyában történő rendelkezéssel a Pp.
2. §

(1)és

(7)bekezdései alapján hivatalból kiegészítette. Arra is hivatkozott indokolásában, hogy kiegészítő ítéletének indokait a

1. sorszámú ítéletének indokolásában már kifejtette. [18] Az elsőfokú bíróság
2. sorszámú végzésével a kiegészítő ítéletet a jogorvoslat körében kijavította. [19] Az alperes a kiegészítő ítélet ellen fellebbezést nyújtott be, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Fenntartotta a
3. sorszámú ítélet ellen benyújtott fellebbezését. Azt állította, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Kp.
4. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. §

(2)bekezdését és azzal összefüggésben a Kp. 86. §

(1)bekezdését. A Pp. 83. §

(2)bekezdése alapján kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a kiegészítő ítéletében ugyan rendelkezett a kereseti kérelmekről, és annak egy részét elutasította, azonban azzal összhangban nem rendelkezett a perköltség arányosításáról, azt változatlanul hagyta. Mivel pedig a felperes kereseteit egy részben (határidő túllépésről kért igazolás kiállítása és az elmulasztott cselekmények 8 napon belüli megvalósítására kötelezés) elutasította, vagyis a felperes nem lett 100%-ban pernyertes. Kúria II.Kf.39.451/2022/7 5 [20] A Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.700.058/2022/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság kiegészítő ítéletét helybenhagyta. [21] Az elsőfokú bíróság – a Fővárosi Ítélőtábla útmutatása alapján – a kijavító végzés (
2. sorszámú) elleni alperesi fellebbezést visszautasította. [22] A felperes a fellebbezési eljárás során nem tett nyilatkozatot. A Kúria döntése és jogi indokai [23] Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos. [24] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp.
3. §

(1)bekezdése alapján a fellebbezés keretei között vizsgálta. [25] A Kúria a másodfokú peres eljárásban az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletének jogszerűségét vizsgálta, az alperesnek a kiegészített elsőfokú ítélet ellen előterjesztett. fenntartott és tartalmában az ítélet kiegészítésére figyelemmel módosított fellebbezése folytán. [26] A Kúria rögzíti, a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az ügyintézési határidőt túllépte, elmulasztott erről igazolást kiállítani, továbbá a felperes részére nem fizette meg a 3.000 forint igazgatási szolgáltatási díjnak megfelelő összeget. Emiatt kérte az elsőfokú bíróságot, hogy kötelezze az alperest az elmulasztott cselekmények 8 napon belül történő megvalósítására. [27] Az elsőfokú bíróság már a kiegészítést megelőzően meghozott ítéletében megállapította, hogy az alperes elmulasztotta határidőben kiállítani a felperes védettségi igazolványát, továbbá e mulasztása miatt a felperest megillető 3.000 forint igazgatási szolgáltatási díj összegét a felperesnek megfizetni, illetve a felperes visszafizetési kérelmét az irányadó ügyintézési határidőben elbírálni. Ezt meghaladóan a hatósági mulasztás igazolásának kiállítása tekintetében a felperes keresetét – jogszabályi hivatkozás hiányában – alaptalannak találta, továbbá ítéletének indokolásában tájékoztatta az alperest a Kp. 129. §

(3)bekezdéséről. [28] Minderre tekintettel az alperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmét nem merítette ki, mert már az első alkalommal meghozott, később kiegészített ítéletében az elsőfokú bíróság a felperes valamennyi kereseti kérelme felől döntést hozott. Az alperes állításával ellentétben az elsőfokú bíróság a határidő túllépést megállapította, az igazolás kiállítása tekintetében pedig a felperes keresetét elutasította. Minderre tekintettel pedig az elsőfokú ítélet nem sérti a Kp. 86. §

(1)bekezdését, a Kp. 129. §

(1)bekezdését, és az nem ellentétes a Kúria Kf.40.502/2020/

1. számú határozatával sem. [29] Az alperes fellebbezési hivatkozásával szemben megállapította a Kúria, hogy a jelen ügy lényegi kérdése volt a felperes kérelmeinek határidőben való teljesítése. Az egyik késedelem (védettségi igazolványhoz kapcsolódó) a második kérelem (visszafizetés) jogalapját teremtette meg, míg a második kérelem a mulasztási perre adott okot. A mulasztási per során az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a védettségi igazolvány kiállításához kapcsolódó késedelem és visszafizetési késedelem fennáll-e. Ezek az eljárási késedelmek a felperes mint ügyfél jogát kétségtelenül érintették. A védettségi igazolvány kiállításához kapcsolódó hatósági késedelem pedig elégséges alapja volt a visszafizetési kérelem teljesítésének, nem kellett ahhoz a felperesnek további jogsérelmet igazolnia. [30] Az alperes azon fellebbezési hivatkozása (a Kúria Kpkf.40.326/2021/
2. számú határozata alapján), hogy amennyiben a közigazgatási szerv eleget tett az eljárási kötelezettségének, ám az az érintettnek jogsérelmet okoz, nem mulasztási per, hanem az általános szabályok szerinti közigazgatási per indítható, szintén nem fogadható el. A perbeli Kúria II.Kf.39.451/2022/7 6 esetben a felperes (a nem vitásan a mulasztási per megindítása előtt kézhez vett) védettségi igazolvány késedelmes kézbesítése miatt kérte a határidő túllépésének, az igazolás kiállítása és a 3.000 forint igazgatási szolgáltatási díjnak megfelelő összeg megfizetése elmaradásának megállapítását. A felperes tehát nem a védettségi igazolvány kiállításának elmaradását kívánta a mulasztási perrel orvosolni, hanem a védettségi igazolvány határidőn túli kiállítása miatt az igazolás kiállításának és az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésének elmaradását. [31] A mulasztási per megindításának határideje tekintetében a Kúria a Kp.
3. §

(2)bekezdése alapján rámutat, a felperes

1. október 25-én fordult az alperes felett felügyeleti jogkört gyakorló Miniszterelnökséghez, amelyben kérte az alperes utasítását az elmulasztott eljárási cselekmény teljesítésére, e megkeresésre azonban a Miniszterelnökség nem válaszolt. A felperes tehát a mulasztás orvoslása iránt
2. október 25-én intézkedett, annak eredménytelenségéről azonban a Miniszterelnökség válasza elmaradásának okán nem szerezhetett tudomást, így a felperes
3. november 23-án érkezett keresetlevele határidőben került benyújtásra. [32] A perköltség arányosítása kapcsán tett alperesi hivatkozás szintén alaptalan volt, mert a per súlypontja tekintetében, vagyis az eljárási határidő túllépése és az igazgatási szolgáltatási díj megfizetése tekintetében a felperes keresete alapos volt, és csak az igazolás kiállítása körében volt alaptalan. Az alperes helytelenül érvelt azzal, hogy az elmulasztott cselekmények 8 napon belüli megvalósítására kötelezés tekintetében a felperes pervesztes lett volna, e körben az elsőfokú bíróság ugyanis nem állapította meg a kereset alaptalanságát, ilyen kötelezést mindösszesen a jogszabály rendelkezése folytán (Kp.
4. §

(3)bekezdése) nem kellett előírnia. A mulasztási perben ugyanis elegendő a mulasztás megállapítása, annak jogszabályban előírt, ipso iure következménye, hogy az alperesnek az elmulasztott cselekményt a megadott határidőn belül meg kell valósítania. [33] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú ítéletet a Kp. 109. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rész [34] A Kúria a Kp. 107. §

(1)bekezdése szerinti nyilatkozat hiányában a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el. [35] A felperesnek a másodfokú eljárás során perköltsége nem merült fel, így e tekintetben a Kúria a határozathozatalt mellőzte. [36] Az alperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §

(1)bekezdés c) pontja alapján megillető személyes illetékmentességre tekintettel a 39. §

(3)bekezdés d) pontja és a 46. §

(1)bekezdése szerinti fellebbezési illetéket a Kp. 35. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 102. §

(6)bekezdése alapján az állam viseli. [37] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Kp.

1. § d) pontja zárja ki. Budapest,
2. január
3. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Bögös Fruzsina s.k. előadó bíró, Dr. Figula Ildikó s.k. bíró, Dr. Kovács András s.k. bíró, Dr. Szilas Judit s.k. bíró