Bf.61/2023/18 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bek.. b) pont értelmében vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni azt a vagyont, amelyet az elkövető (jelen ügy terheltje) a kábítószerrel való kereskedés elkövetése ideje alatt szerzett. Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.61/2023/

1. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
2. június
3. napján tartott nyilvános ülésen kihirdette a következő ítéletet: A kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmény miatt Terhelt1 ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
4. december
5. napján kihirdetett 94.B.276/2021/
6. számú ítéletét megváltoztatja. Terhelt1 vádlott szabadságvesztésének végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg. A vagyonelkobzást további 120.000,- (százhúszezer) forintra is elrendeli. A vádlott által letartóztatásban töltött idő utolsó napja
7. április 17., az ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletének kezdő napja
8. április 18., befejező napja
9. május
10. A közigazgatási területre korlátozott bűnügyi felügyeletének kezdő napja
11. május
12. Az előbbi időpontokra tekintettel számítja be a kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által előzetes fogvatartásban és lakóhelyhez kötött bűnügyi felügyeletben töltött időt azzal, hogy egynapi szabadságvesztésnek 4 (négy) nap ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.61/2023/18./ibf. 2 I n d o k o l á s: [1] A Fővárosi Törvényszék a
13. év december hó
14. napján kihirdetett 94.B.276/2021/
15. számú ítéletében bűnösnek mondta ki Terhelt1 vádlottat kábítószerkereskedelem bűntettében [Btk.
16. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés], valamint új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettében [Btk. 184. §

(1)bekezdés], amiért őt – halmazati büntetésül – 6 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtásai fokozata fegyház, amelyből a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban és bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámításáról, valamint a bűnjelekről akként, hogy azok lefoglalását megszüntette és egyrészt kiadni rendelte, másrészt az értéktelenek megsemmisítéséről határozott. Az elsőfokú bíróság 26.170 forintra vagyonelkobzást rendelt el és a bűnösnek kimondott vádlottat kötelezte a bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész kizárólag a büntetés súlyosításáért, a vádlott és a védő csak a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést. [3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.75/2022/

1. számú átiratában a súlyosítást célzó ügyészi fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem vétett a törvényszék. Az irányadó tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a cselekmények minősítése is törvényes. A büntetés kiszabása körében az átirat kiemelte, hogy tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a kábítószerek mennyiségét a vádlott javára, mert az a jelentős mennyiség alsó határát több mint kétszeresen meghaladta. A fentiekkel ellentétben tételesen megjelölte azokat a további büntetőeljárásokat, amelyek a vádlottal szemben jelenleg is folyamatban vannak, többek között kábítószer-kereskedelem bűntette miatt. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság által feltárt büntetés kiszabási körülmények alapján a középmértéktől a vádlott javára való eltérés ugyan alappal indokolható, azonban az elsőfokú bíróság által kiszabott, a középmérték felénél is rövidebb tartamú szabadságvesztés nem alkalmas a büntetési célok elérésére, ezért a szabadságvesztés hosszabb tartamban való meghatározása szükséges. Indítványozta továbbá az ügyészség, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben további 120.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendeljen el a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontja értelmében és pontosítsa az előzetes fogva tartására vonatkozó adatokat is. [4] A vádlott meghatalmazott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor büntetlen előéletű volt, továbbá már a hatvanadik életévét is betöltötte, amely körülményt rendkívüli nyomatékkal kell értékelni. A védői érvelés szerint nagyobb súllyal szükséges értékelni a vádlott beismerő vallomását és a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakkal ellentétben éppen azt kérte enyhítő körülményként értékelni, hogy az adott minősítésen belül az érintett kábítószerek mennyisége viszonylag csekély volt. Ugyancsak nagyobb nyomatékkal kérte értékelni, hogy a vádlott krónikusan beteg kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, valamint az időmúlást is. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés büntetés enyhítését kérte. Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.61/2023/18./ibf. 3 [5] Az ellenétes irányú fellebbezések közül a másodfokú bíróság a vádlott és védő enyhítését célzó fellebbezését találta alaposnak. [6] A másodfokú bíróság a Be. 599. §

(1)bekezdése alapján, figyelemmel a Be. 598. §

(2)bekezdésére is, a fellebbezéseket nyilvános ülésen bírálta el, amelyen a vádlott védője az írásbeli fellebbezésében foglaltakkal egyezően szólalt fel. Terhelt1 vádlott felszólalásában az életkorára és egészségi állapotára hívta fel a figyelmet melyekre tekintettel a kiszabott büntetés enyhítését kérte, az utolsó szó jogán megbánásának adott hangot. [7] Az ítélőtábla a törvényszék ítéletének érdemi felülbírálatát megelőzően annak terjedelmével kapcsolatban megállapította, hogy az a Be. 590. §

(3)bekezdése értelmében korlátozott. Az imént megjelölt eljárásjogi rendelkezés szerint, ha a fellebbezést kizárólag az 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. A Be. 583. §

(3)bekezdésének a) pontja értelmében pedig, fellebbezésnek van helye – többek között – kizárólag a kiszabott büntetés vagy intézkedés neme és mértéke vagy tartama ellen is. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az ellentétes irányú fellebbezések kizárólag a büntetés mértékét támadták, ezért a felülbírálat korlátozott terjedelmű. Ez esetben a másodfokú bíróság a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag az 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a tényállását a vádlott beismerő vallomására, valamint az azt alátámasztó egyéb bizonyítékokra alapozta és a tényállást egyébként sem érte támadás a perbeli felek részéről. [8] Az ítélőtábla vizsgálta, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat megtartotta-e, és ennek eredményeként megállapította, hogy olyan eljárási szabálysértést sem vétett, amely az elsőfokú ítélet feltétlen hatályon kívül helyezését eredményezte volna a Be. 608. §

(1)bekezdése és 609. §

(1)bekezdése alapján. [9] Az irányadó történeti tényállásból okszerű következtetett az elsőfokú bíróság Terhelt1 vádlott bűnösségére és a cselekmények minősítése is megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek, köztük a Legfelsőbb Bíróság 1/

1. BJE. számú jogegységi határozatában foglaltaknak. [10] A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság döntően helyesen sorolta fel és értékelte a vádlott javára szóló enyhítő és a terhére értékelendő súlyosító körülményeket. A másodfokú bíróság a védő enyhítést célzó fellebbezésében írtakkal egyetértve nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a vádlott életkorát, továbbá azt a körülményt, hogy a cselekmény minősítésén belül valóban a kevésbé súlyos megítélésű magatartások közé sorolható a vádlotti cselekvőség, mert az ítélőtábla gyakorlatában is inkább a jelentős mennyiség alsó határát akár több tízszeresen meghaladó mennyiségek a jellemzőek. Szükséges különbséget tenni még az azonos minősítés alá eső cselekményeken belül is a kábítószerek mennyisége alapján, hiszen a forgalomba kerülő mennyiség mindenképpen egyfajta jelzője a cselekmény társadalomra veszélyessége fokának. Az elsőfokú bíróságtól részben eltérően a másodfokú bíróság nagyobb jelentőséget tulajdonított annak a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.61/2023/18./ibf. 4 körülménynek, hogy a viszonylag idősebb korú vádlott egy tartósan beteg kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, ezenfelül már több unokája és dédunokája is van. [11] Mindezen körülmények alapján a másodfokú bíróság lehetőséget látott arra, hogy a Btk.
2. §

(2)bekezdésének felhívásával a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre figyelemmel eggyel enyhébb, börtön fokozatban határozza meg a szabadságvesztés végrehajtási rezsimjét. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartama és az ahhoz arányosan igazodó közügyektől eltiltás mértéke az ítélőtábla álláspontja szerint is szükséges, egyben elegendő is a büntetési célok eléréséhez, továbbá megfelelően egyéniesített is. A másodfokú bíróság ezért – a szabadságvesztés büntetés mértékét illetően – sem a súlyosítást célzó ügyészi, sem pedig az enyhítést célzó védelmi fellebbezésekkel nem értett egyet. [12] Osztotta ugyanakkor a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakat a vagyonelkobzás mértékének megváltoztatásával kapcsolatban. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az elkobzás mellőzésével érintett 120.000 forintot tanú4 – a vádlott felesége – a terhelttől kapta abból a célból, hogy fizesse ki a náluk dolgozó villanyszerelőket. Ilyen tartalmú nyilatkozatot tett az elsőfokú tárgyaláson tanú4 és e nyilatkozatát maga a vádlott is alátámasztotta. A Btk. 74. §

(1)bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni, arra a bűncselekményből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során, vagy azzal összefüggésben szerzett. A

(2)bekezdés értelmében az ilyen vagyonra nézve akkor is vagyonelkobzást kell elrendelni, ha azzal más gazdagodott. Az imént idézett rendelkezésekkel összhangban a Btk. 74/A. §

(1)bekezdés b) pontja értelmében ellenkező bizonyításig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető a kábítószerrel való kereskedés elkövetésének ideje alatt szerzett. [13] Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított és ekként a másodfokú eljárásban is irányadó történeti tényállás szerint a vádlott csaknem egy éven keresztül folytatott kábítószer és új pszichoaktív kereskedelemként minősülő tevékenységet. E tevekénységből jelentős vagyoni haszonra tett szert, amely ellenkezőjének bizonyítása nem történt meg. Ezért a Be. 71. §

(1)bekezdés a) pontja és a Be. 74/A. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a tanú4től lefoglalt, de az eljárás adatai szerint a vádlottól származó további 120.000 forintra is vagyonelkobzást rendelt el a másodfokú bíróság. E pénzösszeg vagyonelkobzás alá esésének vizsgálatánál ugyanis nem a felhasználás céljának, hanem a pénz eredetének, a vádlottól való származásának van el nem mellőzhető jelentősége. Márpedig ennek megállapíthatóságához nem fér kétség. [14] Pontosítást igényelt a vádlott által letartóztatásban töltött idő utolsó napja és ezáltal az ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyelet kezdő napja is, valamint ezekkel összefüggésben a közigazgatási területre korlátozott bűnügyi felügyelet kezdő napja is. Az iratok tartalma alapján a másodfokú bíróság a kényszerintézkedéseknek a rendelkező részben megjelölt időpontjait, erre tekintettel magát a beszámítást is pontosította. E körben korrigálni kellett a kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által előzetes fogvatartásban és lakóhelyhez kötött bűnügyi felügyeletben töltött idő beszámítását , amelyet értelemszerűen befolyásolt az a körülmény is, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönre módosította a másodfokú bíróság. Ezért a Btk. 92. §

(3)bekezdés a) pontjának II. fordulata alapján a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.61/2023/18./ibf. 5 beszámításnál megállapította, hogy egy napi szabadságvesztésnek négy nap ingatlanra korlátozott bűnügyi felügyeletben töltött idő felel meg. [15] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának egyéb rendelkezéseit törvényesnek találta. [16] A másodfokú bíróság a kifejtettek értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján, míg a törvényszék ítéletének további rendelkezéseit helybenhagyta a Be. 605. §

(1)bekezdésének felhívásával. Budapest,

1. június
2. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Németh Nándor s.k. előadó bíró, Dr. Lőrinczy Attila István s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 94.B.276/2021/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Bf.61/2023/
4. számú ítéletében írt változtatással
5. június
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. június
8. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke