Bf.38/2022/11 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés c) pont,

(2)bekezdés b) pont], mint társtettest. Ezért őt mint többszörös visszaesőt 4 (négy) évi szabadságvesztésre és 4 (négy) évi közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a II.r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A kiszabott szabadságvesztésbe a II.r. vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt beszámította, utóbbit akként, hogy egy napi szabadságvesztésnek négy nap házi őrizetben töltött idő felel meg. Továbbá a II. r. vádlottal szemben 360.000,- (háromszázhatvanezer) forint vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a II. r. vádlottat 257.769,- Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, azzal, hogy a vádlottakat terhelő összegen felül fennmaradó bűnügyi költség az állam terhén marad. [2] Az ítélet ellen fellebbezést jelentett be Terhelt2 vádlott és védője. Előadták, hogy a vádlott részletes és tényfeltáró beismerő vallomást tett. A vádlott azonban következetesen tagadta a bűnszövetségben történő bűnelkövetést, amely alaptalanul került megállapításra. Nem volt megállapítható nagyobb fokú szervezettség, szerepek meghatározása és elkülönítése, hanem az események egyszerűen követték egymást, és a vádlottak mindenféle többlettartalom nélkül sodródtak benne. Erre figyelemmel bűnszövetségben történő elkövetés minősítő körülményének a mellőzését és a büntetés enyhítését indítványozták azzal, hogy a polgári jogi igény tekintetében az elsőfokú bíróságnak lett volna a feladata a magánfelek polgári jogi igényre vonatkozó nyilatkozatának beszerzése, mely elmaradt, ez a másodfokú eljárásban nem korrigálható. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.80/2022/1-I. számú átiratában indítványozta, hogy az ítélőtábla az ügyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölése végett vegyen fel bizonyítást az elsőfokú bíróság által ismertetni elmulasztott iratok bizonyítás anyagává tételével. Indítványozta, hogy a törvényszék fellebbezéssel támadott ítéletet változtassa meg azzal, hogy Terhelt2 II. rendű vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításakor egy napi szabadságvesztésnek öt napi házi őrizetben töltött idő felel meg, a lefoglalt hamis pénzt kobozza el, a sértettek polgári jogi igényére vonatkozó nyilatkozatokat szerezze be, az ítélet indokolását egészítse ki a vádlott bűnügyi előéleti adataival és a felvett bizonyítás anyagára történő utalással, továbbá a büntetési tételkeretet és az irányadó középmértéket jelölje meg, a különös visszaesésre vonatkozó indokolást mellőzze. [4] A másodfokú tárgyaláson a vádlott és a védő a fellebbezésüket a bűnszövetség mint minősítő körülmény mellőzésének szükségességére hivatkozással kizárólag enyhítésre irányulóan tartották fenn. A fellebbviteli főügyészség képviselője fenntartotta az átiratában foglaltakat azzal, hogy az ügyben a sértettek eljárási jogaikat az elsőfokú bíróság mulasztása folytán nem gyakorolhatták, így polgári jogi igényt nem tudtak a bírói szakban előterjeszteni, illetve a korábban bejelentett polgári jogi igényüket fenntartani. Ezért álláspontja szerint a sértettek nyilatkozatának beszerzése iránt a másodfokú eljárásban volt szükséges intézkedni. [5] A II. r. vádlottnak és védőjének az enyhítés iránt bejelentett fellebbezése nem megalapozott. [6] A bejelentett jogorvoslatokra tekintettel az ítélőtábla a törvényszék fellebbezéssel sérelmezett ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 590. §

(1)és

(2)Győri Ítélőtábla III/P.Bf.38/2022/11/II 3 bekezdései értelmében teljes terjedelmében bírálta felül és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást nagyrészt a perrendi szabályok megtartásával folytatta le; nem vétett sem abszolút, sem olyan relatív eljárási hibát, mely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezhette volna. [7] A lefolytatott eljárásban az elsőfokú bíróság valamennyi releváns bizonyítékot beszerezte és azt részben az eljárás anyagává tette, a bizonyítékokat okszerűen, a logika szabályainak megfelelően értékelte. A széleskörben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azonban részben megalapozatlan tényállást állapított meg, mely a másodfokú eljárásban bizonyításfelvétel útján orvosolható volt. [8] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyben lehetséges bizonyítékokat beszerezte, azoknak azonban jelentős részét felolvasás vagy ismertetés útján nem tette az eljárás anyagává, mellyel megsértette a Be. 531. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezést. Ez olyan eljárási szabálysértés, mely a tényállás részbeni felderítetlensége folytán a Be. 592. §

(2)bekezdésének b) pontja alapján az ítéletének részbeni megalapozatlanságát eredményezte. Figyelemmel különösen arra, hogy a törvényszék az ítéletében a vádlottak és tanúk vallomásait, továbbá a szakértői véleményeket, az okiratok adatait részletesen elemezte, értékelte, egymással összevetette, azaz ezekre mint az ítélet alapjául szolgáló releváns bizonyítási eszközökre és a belőlük nyert bizonyítékokra hivatkozott, anélkül, hogy ezeket teljeskörűen az eljárás anyagává tette volna. [9] Az ítélőtábla a törvényszék ítéletének részbeni megalapozatlansága miatt az ügyet a Be. 600. §

(1)bekezdésének b) pontja alapján tárgyalásra tűzte ki, melyen a Be. 594. §

(1)bekezdésére figyelemmel iratismertetés útján bizonyítást vett fel, az alábbiak szerint. [10] A másodfokú bíróság Terhelt2 II. rendű vádlott vonatkozásában a Be. 531. §

(1)bekezdése alapján ismertetés útján az eljárás anyagává tette: [11] Terhelt2 II. rendű vádlott nyomozati és bírói szakban tett írásbeli beadványait, Terhelt1 I. rendű terhelt, valamint néhai egyéb érdekelt40 nyomozati vallomásait az

1. tényállási pont vonatkozásában, a 13-
2. tényállási pontokhoz kapcsolódóan a lefoglalási jegyzőkönyveket, a hamis bankjegyek vonatkozásában a szakértői véleményeket, a sértetti tanúvallomásokat, így a
3. tényállás tekintetében egyéb érdekelt31, a
4. tényállásnál egyéb érdekelt30,
5. tényállás esetében egyéb érdekelt12, a
6. tényállás tekintetében egyéb érdekelt41 a
7. tényállást érintően magánfél1, a
8. tényállás magánfél2, a
9. tényállás magánfél3, a
10. tényállás magánfél4, a
11. tényállásnál magánfél10, a
12. tényállás magánfél11, a
13. tényállás egyéb érdekelt42, a
14. tényállás egyéb érdekelt43, a
15. tényállás magánfél7, a
16. tényállás egyéb érdekelt44, a
17. tényállás magánfél8, a
18. tényállás magánfél9, a
19. tényállás magánfél14, a
20. tényállás magánfél15né, a
21. tényállás esetében magánfél16 tanú vallomását. Az ítélőtábla ismertette továbbá a bűnjeljegyzékeket, a költségjegyzéket, a II. rendű vádlott bűnügyi előéletét tartalmazó központi nyilvántartási adatokat, a vádlott előzetes fogvatartásával (őrizet, letartóztatás) és házi őrizetével kapcsolatos iratokat, a Székesfehérvári Járásbíróság B.771/2017., továbbá a Székesfehérvári Törvényszék B.10/
22. iratait, és a Váci Járásbíróság 1.B.79/2018/
23. számú ítéletét. Győri Ítélőtábla III/P.Bf.38/2022/11/II 4 [12] Az ítélőtábla a II. r. vádlott előéleti adatait kiegészíti azzal, hogy a II. r. vádlott a Dombóvári Városi Bíróság 2.Bk. 130/2011/
24. számú összbüntetési ítélete szerinti 2 év 7 hónap fegyház fokozatú szabadságvesztésből
25. május
26. napján kitöltve szabadult. Az összbüntetésbe foglalt Kaposvári Városi Bíróság 1.B.340/2011/
27. számú ítélete és a Dombóvári Városi Bíróság 2.B.148/2010/
28. számú ítélete szerint a vádlott többszörös visszaeső volt. [13] Az így kiegészített tényállás már minden tekintetben megalapozott, mentes a Be. 592.§

(2)bekezdésében írt megalapozatlansági hibáktól, így a Be. 593.§

(3)bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [14] Összességében megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság érvei meggyőzőek voltak, az általa beszerzett bizonyítékok zárt logikai láncolatot alkotnak, a megállapított tényállás bizonyítékszerű. A törvényszék részletekbe menően és alaposan tett eleget a Be.561. §

(3)bekezdés d) pontjában írt indokolási kötelezettségének is, az elsőfokú ítélet indokaival a másodfokú bíróság maximálisan egyetértett. [15] A törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, helyes a cselekmény minősítése és az ide vonatkozó jogi indokolás is túlnyomó részt helytálló, azonban némi kiegészítésre és helyesbítésre szorul. [16] Törvényesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a II. r. vádlott a cselekményét bűnszövetségben követte el. A Btk. 459. §

(1)bekezdésének

1. pontja szerint bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet. [17] A fenti törvényi fogalommeghatározásnak a II. r. vádlott és társainak cselekménye minden tekintetben megfelelt. Helyesen hivatkozott így arra az elsőfokú bíróság, hogy a szerepek előre történő meghatározása, a résztvevők kiválasztása, az időpontok, az elkövetési helyek, az elkövetési mód és szerepek előre való rögzítése, a leleplezés elkerülésére irányuló törekvések, a sértettek kiválasztása mind a nagyfokú szervezettség irányába mutattak, és alapot képeztek a cselekmény bűnszövetségben való elkövetésének a megállapítására. Mindez egyértelműen cáfolta a II. r. védő által hivatkozott spontán módon alakuló és egyszerű együttműködés, a körülmények véletlenszerű alakulásának vagy egyszerűen az eseményekkel való„sodródásnak” a megállapíthatóságát. [18] Anyagi jogszabálysértő azonban az elsőfokú bíróság ítéletének a II. r. vádlottal szemben négy év szabadságvesztést kiszabó rendelkezése. Figyelemmel arra, hogy a Btk.
2. §

(2)bekezdés b) pontja szerint a cselekmény öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. [19] A Btk. 80. §

(1)bekezdése alapján a büntetést az e törvényben meghatározott keretek között, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez. A

(2)bekezdés szerint határozott ideig tartó Győri Ítélőtábla III/P.Bf.38/2022/11/II 5 szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele. A

(3)bekezdés alapján ha e törvény a büntetés kiszabása esetén a Btk. különös részében meghatározott büntetési tételek emelését írja elő, a

(2)bekezdésben meghatározott számítást a felemelt büntetési tételekre tekintettel kell elvégezni. [20] A fentiek alapján a vádlottal szemben a törvényi büntetési tételkeret alsó határát el nem érő büntetés objektíve törvénysértő figyelemmel arra is, hogy az elsőfokú bíróság a Btk. 82. § szerinti enyhítő szakaszra nem hivatkozott, és olyan a Btk. 89. §

(2)bekezdése szerinti különös méltánylást érdemlő körülményt sem jelölt meg, mely megalapozhatná a büntetésnek a törvényi tételkeretet lefelé áttörő enyhítését, ilyen körülmény az ügyiratok alapján sem volt megállapítható. Nem állapítható meg a II. r. vádlott javára a Btk. 389. §

(4)bekezdése szerinti privilégizált eset sem. [21] A Btk. 89. §

(2)bekezdésére és a Btk. 82. §

(2)bekezdés d) pontjára figyelemmel anélkül került sor öt évet el nem érő szabadságvesztés kiszabására, hogy arra különös méltánylást érdemlő körülmény lehetőséget adott volna. Az elsőfokú bíróság által nyomatékos enyhítő körülményként megjelölt „jelentős időmúlás” pedig erre a bírói gyakorlat alapján nem adott alapot. Az ítélőtábla álláspontja szerint nem önmagában az időmúlás, hanem az eljárás elhúzódása tekinthető enyhítő körülménynek. Azonban jelen ügyben az eljárás elhúzódása csak kisebb fokban értékelhető a II. r. vádlott javára enyhítő körülményként, miután az eljárás elhúzódásához hozzájáruló eljárási cselekményre, az eljárás felfüggesztésére éppen a II. r. vádlott ismeretlen helyre távozása miatt került sor. [22] A II. r. vádlott esetében a büntetési tételkeret - figyelemmel a többszörös visszaesői minőségére - öt évtől huszonkét és fél évig terjedő szabadságvesztés, a középmérték tizenhárom év kilenc hónap szabadságvesztés. [23] Az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartama ezért törvénysértő volt, a szabadságvesztés tartama törvényes ok nélkül maradt a tételkeret alsó határa alatt, és nem arányos sem a cselekmény kirívó tárgyi súlyával, sem a II. r. vádlottnak a személyiségében rejlő - a súlyosan felróható előéletében is megnyilvánuló – magasabb fokú társadalomra veszélyességével. A büntetésnek a II. r. vádlott terhére történő megváltoztatására és súlyosítására, a törvényi tételkeretbe illeszkedő büntetés kiszabására azonban súlyosításra irányuló fellebbezés hiányában a Be. 595. §

(1)és

(2)bekezdése alapján nem kerülhetett sor. [24] Hiányosan és részben pontatlanul jelölte meg a törvényszék a II. r. vádlott előzetes fogvatartási adatait. A törvényszék elmulasztotta feltüntetni a II. r. vádlott által előzetes letartóztatásban töltött, azaz

1. július 12-től
2. május 23-ig terjedő tartamot, továbbá tévesen tüntette fel a házi őrizet kezdő napjaként
3. május
4. napot. A II. r. vádlott
5. május 23-án még letartóztatásban volt, melyből ezen a napon szabadult, ezért
6. május 23át még letartóztatásként kell figyelembe venni, a házi őrizetének kezdő napja helyesen
7. május 24-e. Az iratok alapján ezekkel az adatokkal a törvényszék ítéletét az ítélőtábla kiegészítette illetve pontosította. [25] A törvényszék tévesen jelölte meg a házi őrizetben töltött tartam szabadságvesztésre való átváltásának módját. A Btk.
8. §

(2)bekezdés a) pontjának I. fordulata alapján egynapi Győri Ítélőtábla III/P.Bf.38/2022/11/II 6 szabadságvesztésnek fegyház fokozat esetén öt nap házi őrizetben töltött idő felel meg, ezért az ezzel kapcsolatos elsőbírói rendelkezést a másodfokú bíróság helyesbítette. [26] Az elsőfokú bíróság a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda által 724/

1. bü. számú bűnjeljegyzékén T-264/
2. számon 1., 4., 7., 9., 13., 17.,
3. 37., 39-43., 46., 4851., 53-55., 58., 60., 62-63., 65-68., 70., 73-
4. sorszámon kezelt, továbbá ugyanezen bűnjeljegyzéken T-177/
5. számon 1-
6. sorszámon kezelt és ugyanezen bűnjeljegyzéken T209/
7. számon
8. sorszámon kezelt hamis pénz bűnjelekről nem rendelkezett, ezért ezt az ítélőtábla pótolta, a fenti bűnjeleket mint a bűncselekmény elkövetése útján létrejött dolgokat a Btk.
9. §

(1)bekezdés b) pontja alapján elkobozta. [27] Az elsőfokú ítélet nem tartalmazta a II. r. vádlott vonatkozásában a további bűnjelekről való rendelkezés jogszabályi alapját, melyeket a másodfokú bíróság az alábbiak szerint jelöli meg: a Btk. 72. §

(1)bekezdés a) pontja, a Be. 320. §

(1)bekezdésének a) pontja, Be. 321. §

(1),

(4),

(5)bekezdés. [28] Nem osztotta az ítélőtábla a törvényszék álláspontját, miszerint a pénzhamisítás bűntettének nem lehet sértettje, legfeljebb károsultja. A Be.

1. §-a szerint a sértett az a természetes vagy nem természetes személy, akinek vagy amelynek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette. [29] A Be.
2. §-ban foglalt rendelkezése alapján sértett az is, aki úgy veszi át a készpénzt, hogy nem tud annak hamisságáról, azaz abban a tudatban váltja fel a pénzt vagy nyújt szolgáltatást, ad terméket vagy terményt, hogy az ellenszolgáltatásként átvett pénzről nem tudja, hogy az hamis. Ebben az esetben ugyanis közvetlenül a bűncselkemény következtében az érintett vagyonában csökkenés áll be, azaz a cselekmény a jogát közvetlenül sérti. Vagyoni kár nem kizárólagosan vagyon elleni bűncselekmény elkövetése útján jöhet létre, ennélfogva a bűncselekmény közvetlen következtében vagyoni kárt szenvedett személy a bűncselekmény sértettjévé válik. [30] Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a törvényszéknek abban az esetben is rendelkeznie kellett volna a magánfelek polgári jogi igényéről, ha álláspontja szerint a cselekménynek nem sértettjei. Ebben az esetben ugyanis a polgári jogi igényt egyéb törvényes útra kellett volna utasítania. Így tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem rendelkezett a magánfelek polgári jogi igényéről. [31] Az ítélőtábla a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkező részben megjelölt magánfelek a cselekmény sértettjei a Be.
3. §

(1)bekezdése alapján, a polgári jogi igényük elbírálására azonban a másodfokú eljárásban már nem kerülhetett sor a Be. 560. §

(1)bekezdésének

1. l)és
2. m)pontjai alapján, ezért a polgári jogi igényeket az ítélőtábla egyéb törvényes útra utasította. [32] A polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 580. §

(1)bekezdés

1. a)pontja kizárja. Győri Ítélőtábla III/P.Bf.38/2022/11/II 7 [33] Mellőzi az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából a [134] bekezdésből a II. rendű vádlott különös visszaesői minőségére vonatkozó utalást. A Btk. 383. §
2. d)pontja ugyanis a különös visszaesés szempontjából a vagyon elleni és az erőszakos vagyon elleni bűncselekményeket tekinti hasonló bűncselekménynek. A pénzhamisítás bűntette pedig nem a Btk. XXXVI-XXXVI., hanem a Btk. XXXVIII. fejezetében található, azaz nem erőszakos vagyon elleni és nem vagyon elleni bűncselekmény. Ennélfogva a pénzhamisítás bűntette vonatkozásában a Btk. 459. §

(1)bekezdés 31/a. pontja alapján a vádlott különös visszaesői minősége nem állapítható meg a terhére. [34] A [135] bekezdést érintően a másodfokú bíróság annyiban helyesbíti az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy többszörös visszaesői minőség az emelt büntetési tételkeret és a kétszeres értékelés tilalma folytán nem önálló súlyosító körülmény, azonban a többszörös visszaesői minőség megállapításához szükséges elítéléseken túli elítélések nyomatékos súlyosító körülményként voltak értékelhetők a II. .r vádlott terhére, ahogy arra az elsőfokú bíróság ítélete helyesen utalt, ahogy az is, hogy a folytatólagosság megállapításához szükséges két részcselekmény számánál lényegesen több, huszonhat részcselekmény írható a II. r. vádlott terhére. [35] A fentiek szerint az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdés alapján megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. [36] Az enyhítésre irányuló fellebbezések eredményre nem vezettek, a Be. 613. §

(1)-

(2)bekezdései alapján a másodfokú eljárásban felmerülő – a kirendelt védő közreműködésével keletkezett – bűnügyi költség a II. r. vádlottat terheli. [37] Az ítélőtábla elutasította a II. r. vádlott által előterjesztett, az I., a III. és a IV. r. vádlott továbbá egyéb érdekelt18 tanúként való kihallgatására irányuló bizonyítási indítványát. [38] Az elsőfokú bíróság részletesen megindokolta, hogy miért jutott arra a következtetésre, hogy a II. r. vádlott valamennyi, a 13-38-as tényállásban szereplő cselekmény elkövetésében részt vett. Így a vádlottak önmagukat és egymást is terhelő vallomásai, a sértettek és más tanúk tanúvallomásai, a felismerésre bemutatási jegyzőkönyvek és a térfigyelő kamera felvételek adatai, a lefoglalási jegyzőkönyvek és a szakvélemények adatai, az elkövetési mód és az elkövetési tárgy hasonlóságai alapján olyan zárt logikai rendszer jött létre, mely alapján kétséget kizáróan bizonyítást nyert, hogy a II. r. vádlott valamennyi a terhére rótt részcselekmény elkövetésében részt vett. [39] E körben az elsőfokú bíróság által mérlegeléssel elfogadott tényállásban ésszerűtlen következtetés vagy logikai hiba nem volt feltárható, az elsőbírói érvelés és a bizonyítékok értékelése okszerű volt, a bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatos érvei meggyőzőek voltak. Ennek alapján az ismertetni elmulasztott iratok ismertetésén túli bizonyításfelvétel nem volt indokolt. Győr, 2022. május 23. Győri Ítélőtábla III/P.Bf.38/2022/11/II Dr. Péntek László sk. sk. a tanács elnöke 8 Dr. Polgár András sk. előadó bíró Szalainé dr. Joánovits Krisztina bíró A Székesfehérvári Törvényszék 31.B.6/2020/109. sz. ítélete a másodfokú bíróság ítéletében foglalt változtatásokkal 2022. május 23-án jogerőre emelkedett. Győr, 2022. május 23. Dr. Péntek László sk. a tanács elnöke