← Magyarország

Pfv.20237/2023/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Kifejezett törvényi rendelkezés hiányában az állandó helyettes saját végrehajtói irodáján keresztül nem láthatja el a Vht. 245.

(6)bekezdésében felsorolt feladatokat. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Pfv.II.20.237/2023/
  1. A tanács tagjai: dr. Hajdu Edit a tanács elnöke dr. Darákné dr. Nagy Szilvia előadó bíró dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró dr. Osztovits András bíró A felperes: felperes neve „végelszámolás alatt” (cím1) A felperes képviselője: dr. Matula Ferenc ügyvéd (cím2) Az alperes: alperes neve (cím3) Az alperes képviselője: Dr. Berlik Zoltán (cím4) A per tárgya: végrehajtói iroda működési költségeinek megtérítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Kaposvári Törvényszék 2.Pf.20.838/2022/
  2. Kúria II.Pfv.20.237/2023/6 2 Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fonyódi Járásbíróság 32.P.20.364/2021/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Megállapítja, hogy a felülvizsgálati eljárásban a felperesnek 1.214.677 (egymilliókétszáztizennégyezer-hatszázhetvenhét) forint felülvizsgálati eljárási illetékből és 282.201 (kétszáznyolcvankétezer-kétszázegy) forint ügyvédi munkadíjból álló perköltsége, míg az alperesnek 358.140 (háromszázötvennyolcezer-száznegyven) forint ügyvédi munkadíjból álló perköltsége merült fel. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A intézmény neve mellé kinevezett felperes neve önálló bírósági végrehajtót a Bírósági Végrehajtói Fegyelmi Bíróság jogerős határozatával hivatalából felfüggesztette. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kar a
  4. május
  5. napján kelt szám1 számú döntésével a felperes neve (a továbbiakban: felperes) végrehajtójának állandó helyetteseként
  6. május
  7. napjától a visszavonásig terjedő időszakra alperes neve helység Járásbíróság mellé kinevezett önálló bírósági végrehajtót (a továbbiakban: alperes) jelölte ki. [2] Az alperes megjelent a felperesi irodában az átadás-átvétel céljából
  8. május 27én, majd az egyeztetés során közölte, hogy a helyettesítést saját irodáján keresztül kívánja ellátni, ezért a végrehajtási iratokat magával viszi. Az alperes kijelentette, hogy a felperes munkavállalóit nem kívánja foglalkoztatni a helyettesítés tartama alatt. A felvett jegyzőkönyvet az alperes nem írta alá. [3] Ezt követően
  9. július 1-én újból egyeztetetést tartottak a felek a felperes székhelyén, melynek során az alperes közölte, hogy a felperes munkavállalóinak utasítást nem adhat, a vállalkozói számla felett rendelkezési joga nincs, ezért a jegyzőkönyvet nem írja alá. Az alperes a helyettesítéshez kapcsolódó végrehajtási ügyeket a továbbiakban is a saját irodáján keresztül intézte. [4] A felperes törvényes képviselője útján írásban felhívta az alperest a
  10. július
  11. napjától
  12. július
  13. napjáig felmerült működési költségeinek az iroda vállalkozói Kúria II.Pfv.20.237/2023/6 3 számlájára való átutalására. Július hónapra 5.505.893 forint munkabér, 4.170.000 forint járulék és 2.470.884 forint egyéb költség, mindösszesen 12.146.777 forint megfizetését kérte. A kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme [5] Mivel a felhívásnak az alperes önként nem tett eleget, a felperes az illetékes közjegyzőnél fizetési meghagyás kibocsátását kérte 12.146.777 forint és járulékai megfizetése iránt. [6] Az ellentmondást követően perré alakult eljárásban a felperes keresetét elsődlegesen a bírósági végrehajtásról szóló
  14. évi LIII. törvény (továbbiakban: Vht.)
  15. §
(6)bekezdésére és a 248. §
(1)bekezdésére alapította. Érvelése szerint az alperes köteles volt a felperesi iroda dolgozóinak munkabérét, a fizetendő járulékokat és egyéb költségeket megtéríteni. A felperes keresetét másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapította azzal, hogy az alperes a felperesnek járó működési költségeket nem fizette meg, azt megtartotta, azzal sajátjaként rendelkezett, így a felperes rovására jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz. [7] Az alperes érdemi ellenkérelmében mind a kereset jogalapját, mind annak összegszerűségét vitatta. Állítása szerint a felperes aktív és passzív perbeli legitimációja is hiányzik. A végrehajtási eljárásban befolyt bevétel a végrehajtót illeti, így a végrehajtói irodának nem lehet követelése vele szemben. A helyettesítés során az alperes önálló bírósági végrehajtó helyettesítési feladatait saját irodáján keresztül ellátta, ezzel eleget tett a törvényi feladatainak, a felperes költségei nem a helyettes végrehajtót terhelik, mivel a közhatalom gyakorlásában a felperesi iroda nem vett részt. A másodlagosan előterjesztett jogcímmel összefüggésben arra hivatkozott, hogy nem az alperes mint magánszemély tevékenysége folytán keletkezett a feltételezett igény, hanem az alperes mint közhatalmat gyakorló eljárásával összefüggésben. A felperes által csatolt kimutatások alkalmatlanok az igény megalapozására. Az első- és másodfokú határozat [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 1.572.694 forint tőkét és kamatait, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [9] A Vht. 245. §-ának 2015. szeptember 1-ét megelőző és azt követő szövegezéséből azt a következtetést vonta le, hogy a helyettesítés során a helyettes végrehajtó feladata, hogy a helyettesített végrehajtói irodát zavartalanul működtesse, annak működési költségét fizesse, és a helyettesített végrehajtó alkalmazottai felett a munkáltatói jogkört gyakorolja. A konkrét jogszabályi rendelkezésen túl a Vht. 243. §
(1)és
(6)bekezdéseinek tartalmából is az szűrhető le, hogy a helyettesítő végrehajtó feladata az, hogy a helyettesítés kapcsán rábízott ügyeket a helyettesített végrehajtó irodáján keresztül lássa el. [10] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Vht. 245.§
(6)bekezdése alapján a kereset részben megalapozott volt, és a követelésből összesen 1.572.694 forintot látott bizonyítottnak. Kúria II.Pfv.20.237/2023/6 4 [11] Az elsődleges jogalapi hivatkozás megalapozott volt, ezért a jogalap nélküli gazdagodásra alapított igényt nem vizsgálta. [12] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. [13] Indokolása szerint a Vht. 254/A. §
(1)bekezdésére figyelemmel a végrehajtói iroda önálló jogi személy, ezért a felperesi oldalon fennáll az aktív perbeli legitimáció. [14] A felek jogvitájával összefüggésben sem az szám2 Kari Iránymutatás, sem a
  1. július 1-től hatályos 16/
  2. (VI. 30.) IM rendelet szabályai nem vehetők figyelembe. A Vht.
  3. szeptember 1-től hatályos módosítását követően alkalmazandó 254/A. §
(3)bekezdése kimondja, hogy a végrehajtó a kinevezését követő 3 hónapon belül köteles végrehajtói irodát alapítani vagy végrehajtói irodába tagként belépni. Ebből következik, hogy a végrehajtó kizárólag a végrehajtói iroda keretében végezhet végrehajtási tevékenységét. A Vht. 254/A. §
(1)bekezdésének általános jellegű megfogalmazásából, továbbá a Vht. 254/E. § rendelkezéseiből a jogalkotónak az a szándéka vezethető le, hogy a szolgálati jogviszonyból eredő „személyes” jogokat és kötelezettségeket a végrehajtó megtartja (sőt az irodára át sem ruházható), míg az önálló bírósági végrehajtói tevékenységgel kapcsolatos vagyoni jellegű jogokat (például a munkáltatói jogokat) a végrehajtói iroda gyakorolja. [15] A követelés jogalapjaként megjelölt Vht. 245. §
(6)bekezdése alapján a helyettes gondoskodik a végrehajtó irodájának zavartalan működéséről, a működési költségeket kifizeti, a számláit kezeli, a végrehajtó alkalmazottjai felett a munkáltatói jogokat gyakorolja az alapvető munkáltatói jogok kivételével. E szakasszal összefüggésben kiadott Nagykommentár (Szerkesztette: szerkesztő1 / szerkesztő2 / szerkesztő3)
  1. §-hoz fűzött magyarázatára hivatkozva kifejtette: a kijelölés az önálló bírósági végrehajtóra vonatkozik, azonban ezt a helyettesítést a saját végrehajtói irodáján keresztül kell megvalósítania. A közhatalmi tevékenység gyakorlása a végrehajtó nevében történik, de a vagyoni jogi viszonyok kapcsán jogalany a végrehajtói iroda. Ebből következik, hogy a végrehajtási tevékenységgel összefüggő gazdálkodással, az iroda működtetésével kapcsolatos igények érvényesítésére a végrehajtói iroda jogosult, és az igények is vele szemben követelhetőek. A fentiekre tekintettel a felperes nem azt a személyt állította perbe, akivel szemben az igény érvényesíthető, a hivatkozott anyagi jogi szabályok alapján az alperes passzív perbeli legitimációjának hiánya miatt az elsőfokú ítéltet megváltoztatva a keresetet elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [16] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként hivatkozott a Vht.
  2. §
(1),
(4)és
(6)bekezdésére, a 245. §
(2),
(4)és
(6)bekezdésére, a 248. §
(1)bekezdésére, valamint a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)bekezdésére. [17] Állítása szerint a másodfokú bíróság által értékelt Vht. 254/A. §
(1)és
(3)bekezdése, valamint a 254/E. § rendelkezései jelen esetben nem alkalmazhatóak, azok kizárólag az újonnan belépő végrehajtókra tartalmaznak rendelkezéseket. [18] A Vht. 245. §
(6)bekezdése szerint a helyettes gondoskodik a végrehajtó irodájának zavartalan működéséről. Amennyiben a másodfokú bíróság jogi álláspontja lenne helytálló, a Vht. 245. §
(6)bekezdése úgy rendelkezne, hogy a helyettes a saját maga által alapított Kúria II.Pfv.20.237/2023/6 5 végrehajtói irodája útján köteles elvégezni a helyettesítési feladatokat. A Vht. 245. §
(6)bekezdése értelmezésével összefüggésben kiadott Nagykommentár nem írhatja felül a törvény rendelkezéseit. [19] A másodfokú bíróság egy olyan ítéletre hivatkozott (Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.546/2010/5.), amelynek kelte
  1. július
  2. napja, tehát teljesen más jogi környezetben, az akkor hatályos Vht. keretein belül történő elszámolásra vonatkozott. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló és az elmúlt évtizedben kialakult bírói gyakorlat alapján (Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.283/2019/6., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.609/2019/5., Kaposvári Törvényszék 2.Gf.21.087/2021/5.) hozta meg határozatát. [20] A helyettesítés átmeneti jellegéből következik, hogy amennyiben a felfüggesztés oka megszűnik, a helyettesített végrehajtó ugyanúgy és ugyanott tudja tovább folytatni a végrehajtói tevékenységét, ahol a felfüggesztés okán abba kellett hagynia. Ezzel összhangban rendelkezik a Vht.
  3. §-a akként, hogy a helyettes gondoskodik a végrehajtói irodájának zavartalan működéséről, a működési költségeket kifizeti, a számláit kezeli, a végrehajtó alkalmazottai felett a munkáltatói jogokat gyakorolja az alapvető munkáltatói jogok kivételével. Ezen főszabály mellett
  4. szeptember 1-jét megelőzően a Vht. arra is biztosított lehetőséget, hogy amennyiben megállapodás az érintettek között nem jön létre, úgy adott esetben a végrehajtási ügyeket a helyettes saját irodája útján is elláthatta. Figyelemmel azonban arra, hogy a saját iroda útján történő feladatellátás lehetőségét a jogalkotó a jogszabályból „kivezette”, ezen feladatait úgy kell ellátnia, hogy a helyettesített végrehajtó irodáját változatlanul működteti. Ezt az értelmezést támasztja alá a Vht.
  5. §
(1)és
(6)bekezdése is. [21] A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt is, hogy a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar Hivatala a szám1 számú átiratában a felperesi végrehajtói iroda vezetőjének az állandó helyettesítésére alperes nevet, a helység Járásbíróság mellé kinevezett önálló bírósági végrehajtót jelölte ki, és nem az általa alapított alperes neve Végrehajtói Irodáját. A kinevezéssel a helyettes és az általa működtetendő felperesi végrehajtói iroda között jött létre a jogviszony. Külön kiemelendő, hogy perelni kizárólag a kötelező felelősségbiztosítással rendelkező önálló bírósági végrehajtót lehet és nem az általa képviselt jogi személy végrehajtói irodát. Ezt a jogi álláspontot támasztja alá a Vht. 236. §
(1)bekezdése, amely a végrehajtót személyesen kötelezi kártérítésre, személyiségi jogsértés esetén a sérelemdíj megfizetésére és ennek a fedezetére legalább 30 millió forint értékű felelősségbiztosításának a megkötésére, nem pedig az általa vezetett végrehajtói irodát. [22] Mindezek alapján a másodfokú bíróság ítélete sérti a Pp. 279. §
(1)bekezdését is. [23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. [24] A felperes Pfv.
  1. sorszámú beadványában bejelentette, hogy a felperes neve felperes neve Végrehajtói Irodája „végelszámolás alatt” névre változott. Csatolta az Alkotmánybíróság
  2. május 16-án meghozott IV/1995/
  3. számú határozatát, mely álláspontja szerint a felülvizsgálat eljárás tárgyát képező ügyre is kihat. [25] A felperes észrevételeire az alperes úgy nyilatkozott, hogy a Vht. jelen perben érintett rendelkezéseit az előterjesztett alkotmányjogi panasz nem érintette. A jogerős ítélet nem alapul olyan jogszabályon vagy egyedi jogi szabályozó eszközön, amivel összefüggésben az Alkotmánybíróság aggályát fejezte volna ki. Utalt továbbá a Pp.
  4. §
(3)bekezdésére, mely szerint a felülvizsgálati kérelmet megváltoztatni nem lehet. A Kúria döntése és jogi indokai Kúria II.Pfv.20.237/2023/6 6 [26] A felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálása előtt a Kúria az alábbiakra mutat rá. A Pp. 413. §
(1)bekezdése és a 423. §
(1)bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül. [27] A felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre terjedhet ki [Pp. 423. §
(2)bekezdés]. A Kúria ennek megfelelően minden olyan tényt, bizonyítékot, amelyet a jogerős ítélet nem bírált el, mellőzött. Erre tekintettel a Kúria érdemben nem vizsgálhatta a felülvizsgálati kérelemhez csatolt, gyanúsítotti kihallgatásról szóló jegyzőkönyvet. [28] A felülvizsgálati kérelem alapos. [29] A felperes felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a Vht. egyes kötelezően alkalmazandó szabályait – különösen a 243. §
(4)és
(6)bekezdését, a 245. §
(2),
(4)és
(6)bekezdését, valamint a 248. §
(1)bekezdését – nem vette figyelembe. [30] A másodfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy Vht. 254/A. §
(1)bekezdése értelmében a végrehajtói iroda az önálló bírósági végrehajtói tevékenység végzésének elősegítésére határozatlan időre alapított jogi személyiséggel rendelkező szervezet. Az a következtetése azonban már helytelen, hogy az állandó helyettes a helyettesítést a saját irodáján keresztül látja el. Akkor, ha a Vht. 245. §
(4)bekezdése esetén a Kar hivatali szerve más végrehajtót hív fel a helyettesítési feladatok ellátására, a Vht. 245. §
(6)bekezdése értelmében személyében ő az, aki gondoskodik a helyettesített végrehajtó irodájának zavartalan működéséről, ő fizeti a működési költségeket, kezeli a számláit, gyakorolja a végrehajtó alkalmazottai felett a munkáltatói jogokat az alapvető munkáltatói jogok kivételével. A felsorolásból kitűnően a helyettes végrehajtó olyan munkáltatói jogokat is gyakorol, amely összhangban a Vht. egyéb rendelkezéseivel, kifejezetten a végrehajtó személyéhez és nem a végrehajtói irodájához kötődik. A Vht. 254/E. §
(3)bekezdése ugyanis kimondja: a végrehajtói iroda által alkalmazott végrehajtó-helyettes és végrehajtó jelölt munkaszerződésében meg kell határozni, hogy a végrehajtó-helyettes, illetve a végrehajtó jelölt melyik végrehajtó mellett teljesít szolgálatot, felette ez a végrehajtó gyakorolja a munkáltatói jogokat. A munkáltatói jogok gyakorlása ebben az esetben tehát kifejezetten a végrehajtó személyéhez, nem pedig a végrehajtói irodához, mint önálló jogi személy kötődik. A Vht. 245. §
(6)bekezdése szerinti felsorolásból tehát a munkáltatói jogok gyakorlása csak személyesen, a végrehajtó útján történhet. Abban az esetben, ha az állandó helyettes nem a helyettesített végrehajtó irodája útján látja el a feladatait, úgy nem tud eleget tenni azon gondossági kötelezettségének sem, hogy a helyettesített végrehajtó irodáját zavartalanul működtesse, hiszen akkor ennek az irodának a működése kiüresedik, alkalmazottakra nem lesz szükség, és a működési költségek is feleslegesen merülnek fel. [31] Nem hagyható figyelmen kívül továbbá az sem, amire az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott, hogy a Vht. 245. §
(4)bekezdésének
  1. szeptember
  2. előtt hatályos szövege szerint, ha a tartós helyettest megüresedett álláshelyre rendelték ki, vagy nem született megállapodás a helyettesített végrehajtóval a helyettesített végrehajtó irodájának további működtetéséről, a tartós helyettes a végrehajtási ügyek ellátását saját irodája útján végezheti. A fenti jogszabályhely változásával összhangban az elsőfokú bíróság vont le helyes következtetést: a saját iroda útján történő feladatellátás lehetőségét a jogalkotó a jogszabályból kivezette, ezen feladatait tehát a helyettesnek úgy kell ellátnia, hogy a helyettesített végrehajtó irodáját működteti változatlanul. A Vht. ugyan nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felek a jogszabályban foglaltaktól megállapodással eltérjenek, azonban a Kúria II.Pfv.20.237/2023/6 7 rendelkezésre álló iratok szerint a helyettesítő és a helyettesített végrehajtó között erre vonatkozó megállapodás nem jött létre. [32] A Kúria rámutat továbbá arra, hogy a másodfokú ítélet indokolásában szerepelő Nagykommentárnak a Vht.
  3. §
(6)bekezdéséhez fűzött magyarázata - az önálló helyettes saját irodájának használatát illetően - nincs összhangban a törvényi szabályozással. A Nagykommentárban említett megoldást tartalmazta a 16/
  1. (VI.30.) IM rendelet
  2. §-a, valamint a 38/
  3. (IX.30.) SZTFH rendelet 6.§-a. A 16/
  4. (VI.30.) IM rendelet, valamint a bírósági végrehajtó állandó helyettes általi helyettesítésével és a végrehajtói szolgálat átadásával, átvételével összefüggő elszámolás, ügyvitel, valamint ügykezelés részletes szabályairól szóló 38/
  5. (IX.30.) SZTFH rendelet szabályainak alkalmazása ugyan nem merült fel a perben, azonban a Vht.
  6. §
(6)bekezdésének helyes értelmezése körében nem hagyható figyelmen kívül, hogy az Alkotmánybíróság 6/
  1. (VI.6.) AB határozata megállapította az SZTFH rendelet
  2. §-a, valamint az IM rendelet
  3. §, valamint
  4. §-ának egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességét. Az Alkotmánybíróság határozatának [64] pontjában kifejtette, hogy a végrehajtó szolgálat és a végrehajtó irodájának működése alapvető szabályait jelenleg is törvény tartalmazza, a Vht. szól az állandó helyettesítés eseteiről, a szolgálat szünetelés okairól, a helyettesített végrehajtó irodájának a működéséről. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó e tárgyköröket törvényben tartotta szükségesnek szabályozni. A törvényi rendelkezés értelmében az állandó helyettesítés fogalmilag átmeneti állapotot jelent, amely egy része olyan módon szűnik meg, hogy a végrehajtó visszatér a végrehajtói irodájába, vagyis a foglalkozásába. Az állandó helyettesítés keretei és az állandó helyettes útján helyettesített végrehajtói szolgálatba visszatérés lehetősége és e célból a helyettesített végrehajtó irodája működésének folyamatos biztosítása olyan tárgykör, amely törvényi szintű jogforrást követel, mert az Alaptörvény XII. cikk
(1)bekezdésében rögzített alapvető joggal olyan intenzív a kapcsolata, amely e rendelkezés törvényi szinten történő biztosítását indokolja. [33] A fentieket összegezve: amíg nincs kifejezett törvényi szabályozás – mint 2015. szeptember 1. előtt – arra, hogy az állandó helyettes saját végrehajtói irodáján keresztül láthatja el a Vht. 245. §
(6)bekezdésében felsorolt feladatokat, addig csak az az értelmezés fogadható el, hogy az állandó helyettes a helyettesített végrehajtó irodáján keresztül láthatja el a Vht. 245. §
(6)bekezdésében felsorolt feladatokat. Az önálló helyettes a helyettesített végrehajtó irodáján keresztül gondoskodik ennek az irodának a zavartalan működéséről, fizeti a működési költségeit, kezeli a számláit, gyakorolja a munkáltatói jogokat az alapvető munkáltatói jogok kivételével. Az e feladatainak megsértéséből eredő igények vele szemben érvényesíthetők. Az viszont már nem képezte a felülvizsgálat tárgyát, hogy a Vht. 245. §
(6)bekezdése alapján milyen igény érvényesíthető az alperessel szemben, így azt a Kúria sem vizsgálta. [34] A fentiek alapján a jogerős ítélet sérti a Vht. 243. §
(4)és
(6)bekezdését, a 245. §
(2),
(4)és
(6)bekezdését, valamint a 248. §
(1)bekezdését. A jogerős határozat az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő volt, mert az alperes passzív perbeli legitimációjának hiánya miatt érdemben nem vizsgálta a keresetet, ezért azt a Kúria egészében hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 424. §
(3)bekezdés]. [35] A másodfokú bíróságnak az új eljárásban érdemben el kell bírálnia a felperes fellebbezését, valamint az alperes fellebbezésének azon részét, amely nem az alperes passzív perbeli legitimációjára vonatkozott. [36] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltséget csupán megállapította, annak viselése kérdésében az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 424. §
(4)bekezdés]. A felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltsége az általa lerótt 1.214.677 forint Kúria II.Pfv.20.237/2023/6 8 felülvizsgálati eljárási illetékből és 282.201 forint ügyvédi munkadíjból áll. Az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltsége 358.140 forint ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíjakat a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja és
(5)bekezdése alapján határozta meg. A felperes jogi képviselője alanyi adómentes, míg az alperes jogi képviselője nem, ezért az utóbbi javára megállapított ügyvédi munkadíj az áfa összegét is tartalmazza. [37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el a Pp. 405. §
(1)bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 376. §
(1)bekezdése alapján. [38] A végzés ellen a Pp. 407. §
(1)bekezdés d) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Záró rész Budapest,
  1. szeptember
  2. dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. előadó bíró, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró, dr. Osztovits András s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.