A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság dr. Freier József ügyvéd (Helység3/4, ) által képviselt felperes (Helység2, ) felperesnek dr. Tibold Csaba ügyvéd (Helység3/4, ) által képviselt Helység1 (cím1.) alperes ellen közalkalmazotti jogviszony megszűnése tárgyában indított perében a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- november 14-én kelt 7.M.57/2019/
- sorszám alatti ítéletével szemben a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget. A feljegyzett 200.400 (kétszázezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket az állami viseli. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A tényállás: [1] A felperest az alperes a
- szeptember 17-én kelt kinevezéssel
- szeptember 3-tól
- március 31-ig, dolgozó 1 közalkalmazott helyettesítése céljából kívánta határozott Győri Ítélőtábla V.Mf.30.008/2020/6 2 időre kinevezni közalkalmazotti jogviszonyba dajka helyettesítő munkakörben. A felperes illetménye a B fizetési osztály 4 fizetési fokozatban bruttó 193.100 forint volt. Dolgozó 1
- február 26-án jelezte alperes felé, hogy vissza kíván térni a munkahelyére, a fizetés nélküli szabadságát
- március 31-ával kérte megszüntetni.
- március 29-én az alperes megállapította, hogy a felek között fennálló közalkalmazotti jogviszony a határozott idő lejárta miatt megszűnik, a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének időpontja
- március
- A közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
- §
(2)bekezdése alapján dolgozó 1 közalkalmazott tartós távollétének idejére, helyettesítés céljából létrejött határozott idejű közalkalmazotti jogviszony a helyettesítésre okot adó körülmény megszűnése miatt szűnt meg. Dolgozó 1
- április 1től szabadságát töltötte, majd munkába állt. A felperes közalkalmazotti jogviszonya
- szeptember 3-tól
- március 31-ig állt fenn. A felperes keresete: [2] A felperes
- április 23-án kereseti kérelmet nyújtott be, amelyben a Kjt.
- §
(1)bekezdés a) pontja, a 25. §
(2)bekezdése, a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(1)és
(2)bekezdései, a
- §-a, a
- §-a, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
- évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.)
- §-a és
- §-a megsértésére és az Mfv.10.171/2017/
- szám alatti eseti döntésben foglaltakra hivatkozott. Álláspontja szerint az alperes a közalkalmazotti jogviszony megszűnését jogellenesen állapította meg, ezért jogkövetkezményként 2.504.400 forint (12 havi távolléti díja) és 45.000 forint perköltsége megfizetését kérte. Hivatkozott arra, hogy habár helyettesítés céljából - dolgozó 1 közalkalmazott keresőképtelensége miatti távolléte idejére - jött létre a közalkalmazotti jogviszonya, a kinevezés azonban tartalmazta azt is, hogy konkrétan
- március 31-ig. Miután a határozott idő időtartamát egyértelműen meghatározta az alperes, ezért a jogviszonya nem
- március 31-én, hanem
- március 31-én szűnik meg. Az alperes ellenkérelme: [3] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte perköltsége megállapítása mellett. Előadta, hogy a jogviszonyt megszüntető tájékoztatás valós és okszerű. A Kjt. határozott időre a jogviszonyt két esetben engedélyezi létrehozni, egyrészt helyettesítés idejére, másrészt meghatározott feladat ellátására. A kinevezési okiratból egyértelműen kitűnt, hogy a felperes jogviszonya dolgozó 1 távollétére, helyettesítésére jött létre. A helyettesített ténylegesen visszatért a munkahelyére. Fogalmilag kizárt, hogy ilyen esetben tovább foglalkoztassák a helyettesítőt. Megjegyezte, hogy nem értelmezhető az olyan határozott idejű kinevezés, amely minden ok nélkül
- március 31-ig szól. A helyettesítés oka az elbírálás szempontjából irreleváns. Hivatkozott az EBH2009.
- és az Mfv.10.205/2014/
- számú eseti döntésekre. Az elsőfokú bíróság ítélete: Győri Ítélőtábla V.Mf.30.008/2020/6 3 [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest 80.000 forint alperesi perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a feljegyzett 150.300 forint illetéket az állam viseli. Kifejtette a Kjt.
- §
(1)-
(2)bekezdései, az Mt. 192. §
(1)bekezdése, a
- §-a és a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)bekezdése, a 263. §
(1)bekezdése és a 265. §
(1)bekezdése alapján, hogy az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a jogviszonyt megszüntető intézkedése jogszerű volt. Megállapította, hogy a felperes nem vitatottan tudta, hogy helyettesítés céljára jön létre a közalkalmazotti jogviszonya, azt is tudta, hogy kinek a helyettesítése körében. Rögzítette, hogy a kinevezési okiratból a dátum valóban nem tájékoztató jellegű, hanem konkrét, azonban ennek jelentőséget nem tulajdonított, mert a határozott idejű jogviszony létesítésének jogi és ténybeli alapja a helyettesített közalkalmazott távolléte. Indokolása alátámasztására az EBH2009.1991. és az Mfv.10.205/2014/4. számú határozatban kifejtettekre hivatkozott. A felperes fellebbezése: [5] A felperes törvényes határidőn belül előterjesztett fellebbezésében a másodfokú bíróság felülvizsgálati jogkörét a Pp. 369. §
(3)bekezdés b),
- c)és
- d)pontjaira alapította. Kérte az elsőfokú határozat megváltoztatását és a kereset szerinti marasztalást perköltsége megállapítása mellett. Kérte a tényállás módosítását, kiegészítését, valamint bizonyítási eljárás lefolytatását. Álláspontja szerint a felek között a közalkalmazotti jogviszony a kinevezés értelmében határozott időre jött létre, egyértelműen dátumhoz kötötten. A kinevezés egyéb kitételt nem tartalmazott. Az Mt. 7. §
(1)bekezdésében és 63. §
(1)bekezdés c) pontjában megsértésére hivatkozott. Előadta, hogy dolgozó 1
- október 23-tól kezdődő, ismételt távollétének idejére nem őt vették vissza helyettesítőként, hanem dolgozó 2-t. Vitatta azt is, hogy dolgozó 1 ténylegesen dolgozott volna, aktív állományba vette volna az alperes, ezért kérte annak alperesi igazolását. Az Mt.
- §
(1)bekezdés c) pontjára alapított jogszabálysértés körében tényelőadást nem tett. Az alperes fellebbezési ellenkérelme: [6] Alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte a kereset megalapozatlansága miatt. Perköltségét IM rendelet alapján áfamentesen kérte megállapítani 40.000 forint összegben. Rögzítette, hogy dolgozó 1 tényleges foglalkoztatásának tényét a felperes tanú 1 törvényes képviselő és tanú 2 dajka tanú meghallgatását követően már nem vitatta. Álláspontja szerint a Pp. 373. §
(1)és
(3)bekezdései alapján új bizonyítékot a felperes nem terjeszthet elő, hiszen azt a jogszabály kizárja. Kifogásolta, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban sem az Mt. 7. §
(1)bekezdésére, sem az Mt. 63. §
(1)bekezdés c) pontjára nem hivatkozott. Megjegyezte, hogy az Mt. 63. §
(1)bekezdés c) pontja nem alkalmazható jelen eljárásban. A Kjt. 21. §
(2)bekezdés, 25. §
(1)bekezdés a) pontja szerint jogszerűen állapította meg az alperes, hogy a felperesi jogviszony a helyettesítés lejárta miatt megszűnt. [7] A felperes fellebbezése az alábbiak szerint megalapozatlan. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.008/2020/6 4 [8] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó eset, eljárási szabálysértés, valamint anyagi pervezetés nem megfelelősége nem merült fel az elsőfokú eljárás vonatkozásában. A másodfokú bíróság a felülbírálati jogkörét az erre irányuló fellebbezési kérelemre és ellenkérelemre, azok korlátai között gyakorolta a Pp. 369. §
(3)bekezdés b)—d) pontjaira tekintettel. [9] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a szükséges mértékben feltárta, a bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat okszerűen értékelte, a jogi érvelés, az anyagi jogszabályok alkalmazása a jogszabályoknak megfelelő volt. [10] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy az eljárásban az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy az intézkedése a jogszabályoknak megfelelő. Ebben a körben az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte azt, hogy a kinevezés tartalmazta, helyettesítés céljából jött létre, a felperes elismerő nyilatkozatát, amely alapján tudta, hogy a közalkalmazotti jogviszonyba történő kinevezése dolgozó 1 közalkalmazott keresőképtelenség miatti távollét idejére helyettesítés céljából jön létre (11. sorszám alatti jegyzőkönyv 2. oldal 3. bekezdés). [11] Az is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a határozott idejű jogviszony létesítésének jogi és ténybeli alapja a helyettesített közalkalmazott távolléte, így az esetlegesen a kinevezésben meghatározott időpont jelentőséggel nem bírhat. A Kjt. 21. §
(1)és
(2)bekezdései mondják ki azt, hogy a közalkalmazotti jogviszony határozott időre kizárólag helyettesítés céljából, vagy meghatározott munka elvégzésére, feladat ellátására létesíthető (ha törvény eltérően nem rendelkezik). Az elsőfokú bíróság megalapozottan hivatkozott a bírósági gyakorlatra, melynek alapján azt kell vizsgálni, hogy a határozott időre történő helyettesítés igazodott-e a helyettesített személy távollétéhez. [12] Kifejti a másodfokú bíróság, hogy a töretlen bírói gyakorlat értelmében a határozott idejű jogviszony időtartama, illetve annak meghatározása eltérő lehet. A határozott idejű munkaviszony tartalmát naptárilag vagy más alkalmas módon kell meghatározni, pontos dátum megjelölését is lehet rögzíteni a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó Mt. 192. §
(1)bekezdésének megfelelően. Figyelemmel arra, hogy a határozott idejű kinevezés célja és időtartama nem azonos, nem tekinthető jogszabálysértésnek, ha a lejárati idő nem esik egybe a helyettesített személy távollétének idejével. Továbbá a Kjt. 21. §
(2)bekezdésének rendelkezéséből nem következik, hogy csak a helyettesített személy távollétének teljes tartamára lehet határozott idejű jogviszonyt létesíteni. A törvényi szabályozás nem zárja ki, hogy a távollevő helyettesítését több határozott idejű jogviszonnyal, több helyettesítő személy alkalmazásával biztosítsa a munkáltató. A jogszabályból nem vezethető le az a felperesi állítást, hogy a helyettesített személy távollétének lejártát követően, a kinevezésben szereplő azt meghaladó időszakban foglalkoztatni kell a helyettesítőt. Győri Ítélőtábla V.Mf.30.008/2020/6 5 Mindezek alapján egyértelmű az a törvényalkotói szándék, hogy a helyettesített távollétének megszűnését követően a helyettesítő abban az esetben is, ha a kinevezésben naptárilag meghatározott későbbi időpont szerepel, a jogviszony megszűnjön. A határozott idővel létrejött jogviszonyt és a helyettesítés céljából határozott időre létrejött jogviszonyt el kell választani egymástól arra figyelemmel, hogy a határozott idejű jogviszony megszűnésének időpontját meghatározott időponthoz kell kötni, míg a helyettesítésre létrejött jogviszony a távollevő helyettesítéséhez kötött, speciális határozott idejű jogviszony. A kinevezési okiratban megjelölt helyettesítési cél megszűnése esetén a munkáltató helyettesítő közalkalmazotti jogviszony fenntartási joga megszűnik (EBH2001.476., BH2018.91., BH2020.50.). [13] A felperes a fellebbezésében az Mt. 7. §
(1)bekezdésére és a 63. §
(1)bekezdés c) pontjára hivatkozott. A Pp. 7. §
(1)bekezdés
- pont b) alpontja kimondja, hogy keresetváltoztatásnak minősül, ha a fél a keresetével összefüggésben előadott korábbi jogállításához, illetve jogi érveléséhez képest eltérő vagy további érvényesíteni kívánt jogot állít, illetve jogi érvelésre hivatkozik. A Pp.
- §-a határozza meg a perfelvétel során történő keresetváltoztatást és feltételeit, míg a Pp.
- §-a az érdemi tárgyalási szakban történő keresetváltoztatást és feltételeit. Az osztott perszerkezetből következik, hogy a perfelvétel lezárását követően, másodfokú eljárásban főszabály szerint kizárt a keresetváltoztatás, mert a Pp.
- §
(1)bekezdése kimondja, hogy keresetváltoztatásra az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig van lehetőség a jogszabályban meghatározott feltételek fennállta esetén. A Pp. 373. §
(1)bekezdése értelmében a fellebbezésben és a másodfokú eljárásban a
(2)-
(5)bekezdésekben foglalt kivételekkel a keresetet megváltoztatni nem lehet. [14] A felperes új bizonyítási indítványt terjesztett elő: dolgozó 1 tényleges foglalkoztatása körében indítványozta az alperes felhívását annak igazolására, hogy a NAV-hoz bejelentette. A Pp. 373.§
(3)bekezdésében meghatározott jogszabályi feltételek azonban nem álltak fenn. [15] A másodfokú bíróság a fellebbezést a Pp.
- §-a alapján tárgyaláson kívül bírálta el és az elsőfokú ítéletet a Pp.
- §
(1)bekezdése és a
(2)bekezdés első fordulata alapján helybenhagyta. [16] Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 383. §
(5)bekezdése, a 81. §
(5)bekezdése, a 82. §
(1)-
(3)bekezdései, a 83. §
(1)bekezdése, és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §-a alapján kötelezte az alperes ügyvédi munkadíjból álló perköltség áfamentes viselésére. A Pp.
- §
(6)bekezdése, a 101. §
(1)bekezdése és a 102. §
(1)bekezdése értelmében rendelkezett az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(1)bekezdés második fordulata, a 46. §
(1)bekezdése alapján megállapított összegű feljegyzett fellebbezési illeték állam általi viseléséről arra figyelemmel, hogy a pervesztes felperes a munkavállalói költségkedvezmény megállapításáról és érvényesítésének szabályairól szóló 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet Győri Ítélőtábla V.Mf.30.008/2020/6 6 alapján és a Pp. 525. §
(1)és
(3)bekezdései szerint munkavállalói költségkedvezményre jogosult. [17] Az ítélet elleni jogorvoslati lehetőséget a Pp. 365. §
(2)bekezdésében foglalt rendelkezések hiánya zárja ki. Győr,
- szeptember
- Dr. Bartus Erika sk. sk. a tanács elnöke Dr. Bors Szilvia sk. Dr. Ferenczy Tamás előadó bíró bíró