Bf.51/2021/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés]. Ezért – mint visszaesőt – 2 év börtön fokozatú, végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Kimondta, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből – annak végrehajtása esetén – legkorábban a büntetés háromnegyed részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Megállapította, hogy a visszaeső bűnismétlő vádlott a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll, vele szemben 100 000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el, és kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az ítélet ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés és ahhoz igazodó mértékű közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében. Indokai szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés törvénysértően enyhe, nem felel meg a büntetéskiszabási elveknek, nem áll arányban a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességével, a bűnösség fokával, illetve a feltárt enyhítő és súlyosító körülményekkel (Egyéb1 Ügyészség .) [3] A vádlott és a védő tudomásul vették a határozatot. [4] A fellebbviteli főügyészség a . számú átiratában az ügyészségi fellebbezést a perorvoslat indokai alapján fenntartva – tanácsülésen történő elbírálás mellett – a vádlott előéleti adatainak kisebb kiegészítése, majd a bűnösségi körülmények pontosítása után a joghátrány súlyosítását indítványozta. Álláspontja szerint a többségben lévő súlyosító Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.51/2021/5 2 körülmények miatt a büntetési célok nem érhetők el felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazásával a visszaeső vádlottal szemben, ezért a generális és speciális prevenció érvényre juttatása érdekében szükségesnek tartotta a vádlott cselekményének szigorúbb megítélését, a középmértékhez jobban igazodó végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabásával. [5] A másodfokú bíróság az ügyészségi perorvoslatot a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 598. §

(2)bekezdés alapján – utalva a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (a továbbiakban Kivezető törvény) 211. §

(2)bekezdésére is – tanácsülésen bírálta el. [6] A

1. január 1-jétől módosult és az átmeneti szabályokkal való összhangban a Be.
2. §

(1)bekezdés alapján már alkalmazandó Be. 598. §

(2)bekezdése lehetővé tette a tanácsüléses elbírálást, mert a vádlott terhére bejelentett fellebbezés kizárólag az 583. §

(3)bekezdés a) pontján alapszik és az arra jogosultak (ügyészség, vádlott, védő) a törvényes határidőben [a Kivezető törvény 211. §

(6)bekezdésében írt tizenöt napos határidő] nem indítványozták nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését. Az új szabály nem szankciós fellebbezésnél egyébként szigorúbb, mert megkívánja a tényállás megalapozottságát, de a Kivezető törvény 211. §

(4)bekezdése a törvény hatálya alatt még feloldja e szabályt, hiszen lehetőséget teremt a tanácsülésen is a részbeni megalapozatlanság orvoslására. Jelen esetben azonban a tényállás megalapozottsága nem vizsgálható, a tényállás rögzült. A lényeges, hogy a tanácsülésen való elbírálásnak nem volt perjogi akadálya. [7] Tekintettel arra, hogy a fellebbezés kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdés a) pontja alapján került bejelentésre (szankciós fellebbezés), a másodfokú bíróság az ítéletnek alapvetően csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálta felül. [8] A Be. 590. §

(5)bekezdésének szabályai azonban a felülbírálatot kiterjesztik a szankciós fellebbezésnél is az eljárási szabályok betartására, az abszolút hatályon kívül helyezési okok esetleges fennállásának vizsgálatára, a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre, ha a vádlottat fel kell menteni vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni, valamint a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésre [Be. 590. §

(5)bekezdés a-c) pont]. Értelemszerűen szankciós fellebbezésnél a büntetés kiszabása a fellebbezés oka és a cél: a büntetésre vonatkozó rendelkezés megváltoztatása, ezért a Be. 590. §

(5)bekezdés d) pontban foglaltak jelen esetben a Be. 590. §

(3)bekezdésében írtaknak feleltethetők meg. Ezen túl a másodfokú bíróság hivatalból járt el a Be. 590. §

(7)bekezdésének előírása szerint az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben való döntés szükségessége tárgyában. [9] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében ugyanakkor a másodfokú bíróság nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, mert a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése, konkrétan a

(3)bekezdés a) pontja alapján jelentették be. A szankciós fellebbezésnél az első fokon megállapított tényállás rögzül, azaz a tényálláshoz kötöttség teljes. Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.51/2021/5 3 [10] Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást perrendszerűen, körültekintően folytatta le, melynek során nem vétett abszolút, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási hibát. [11] Az elsőfokú ítélet indokolása kizárólag a Be. 561. §

(3)bekezdés b) pontjában foglalt tények vonatkozásában pontosítandó a vádlott korábbi büntetéseit érintően, ebben a körben az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség észrevételeit. Szükséges megjegyezni, hogy a vádlott személyi körülményeivel és korábbi büntetéseivel kapcsolatban megállapított tények, melyek elsődlegesen megállapítást igényelnek és nem bizonyítást, különösen a közhiteles bűnügyi nyilvántartásban szereplő adatok, nem részei a Be. 561. §

(3)bekezdés c) pontjában szabályozott ún. történeti tényállásnak, mely a vádló által a vád tárgyává tett cselekményekre nézve a bíróság által bizonyítottnak talált és megállapított múltbeli eseményeket, azaz a kétséget kizáróan bizonyított, büntetőjogilag releváns, rendszerezett tényeket jelenti, melyek vagy megfeleltethetők vagy nem a büntető törvény különös részi törvényi tényállásának (Kúria Bfv.I.611/2019/10.). Következésképpen e tények esetleges hibás megállapítása nem minősül megalapozatlanságnak. [12] Az ítélőtábla mindezek alapján a jelzett tényeket a következőkkel egészíti ki. A . számú jogerős ítéletével lopás vétségének kísérlete mellett társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt is bűnösnek mondta ki a vádlottat, akit halmazati büntetésül ítélt végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre. Elkövetési idő:

1. november 9.,
2. július
3. A . számú és a mint másodfokú bíróság . számú határozataival társtettesként elkövetett lopás vétségének kísérlete miatt ítélte el a vádlottat, akivel szemben a szabadságvesztés mellett 1 év közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabására is sor került. Elkövetési idő:
4. december
5. A . és a mint másodfokú bíróság . számú határozatával elbírált bűncselekmény megnevezése helyesen: társtettesként elkövetett lopás vétsége. A vádlottal szemben 214 294 forint vagyonelkobzást is alkalmaztak a bíróságok, az elbírált bűncselekmény elkövetési ideje:
6. július 3 –
7. december
8. közötti időszak. [13] A vádlott bűnösségének megállapítása törvényes, nem merült fel olyan körülmény, mely felmentését vagy az eljárás megszüntetését indokolná, hiszen büntethetőségi akadály nem valósult meg. Ezen felül a cselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak. [14] A büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi körülményeket az elsőfokú bíróság alapvetően feltárta, és azoknak megfelelő nyomatékot tulajdonítva a büntetési céloknak megfelelő, a büntetéskiszabási elvekkel összhangban álló, tettarányos és az egyéniesítést is kifejező szabadságvesztést szabott ki a vádlottal szemben. A bűnösségi körülményekre adott indokolás ennek megfelelően csak annyival egészítendő ki, hogy az ítélőtábla álláspontja szerint a cselekmény elkövetése és jogerős elbírálása között Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.51/2021/5 4 bekövetkezett, a vádlott terhére nem róható, csaknem 2 évet elérő időmúlás már van olyan számottevő, hogy azt további enyhítő körülményként kell értékelni. [15] Ezzel együtt a büntetési tétel középmértékétől az alsó határ felé csak kisebb mértékben eltérő szabadságvesztés büntetés túl enyhének nem tekinthető, figyelemmel a cselekmény megvalósításának konkrét körülményeire is, nevezetesen egymozzanatú jellegére, arra, hogy a vádlott kötelességszegésre rábíró magatartása nem volt kitartó. Abban sem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a vádlott kétségkívül speciális bűnismétlő minősége ellenére a személyi, családi körülményeiben korábbi elítéléseit követően bekövetkezett kedvező változásokra figyelemmel a büntetés végrehajtása a Btk.
9. §

(1)bekezdése alkalmazásával próbaidőre felfüggeszthető, arra a törvény szerint lehetőség nyílik. A próbaidő a Btk. 85. §

(2)bekezdése szerint meghatározott maximális tartama valóban megnyugtató támpontot ad a büntetési célok kellő teljesüléséhez, továbbá a visszaeső vádlott annak tartama alatt a törvény erejénél fogva pártfogó felügyelet alatt áll, mely intézkedés szintén segíti a próbaidő eredményes elteltét. E tekintetben csak a határozat [27] bekezdésében felhívott törvényhely pontosítandó annyiban, miszerint valójában a Btk. 69. §

(2)bekezdés b) pontja írja elő felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt visszaeső terhelt esetében a pártfogó felügyelet alkalmazását. [16] Mindezekre figyelemmel a súlyosítást célzó ügyészi jogorvoslat nem vezetett eredményre. [17] Az ítélet további, egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező járulékos rendelkezései mindenben megfelelnek a törvénynek, ezért a Be. 590. §

(7)bekezdésében foglalt intézkedés szükségessége nem merült fel. [18] Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel a fellebbezés alaptalansága miatt az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával helybenhagyta. Debrecen,

1. március
2. Dr. Háger Tamás sk. a Dr. Diószegi Attila sk. bíró tanács elnöke, Dr. Bakó József sk. előadó bíró, Záradék: A 20.B.32/2020/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.IV.51/2021/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. március
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.51/2021/5 Kiadó. 5