Bf.95/2023/12 – Pécsi Ítélőtábla

(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdése szerint büntetendő kábítószer-kereskedelem bűntettének minősül. A vádlottnak kiadni rendelt mobiltelefonokat a bűnügyi költség és a vagyonelkobzás biztosítására visszatartja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe a

1. évi október hó
2. napjától a
3. évi február hó
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámítja. Indokolás I. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.95/2023/12/II [1] 2 [6] A Pécsi Törvényszék a
5. október 5-én kihirdetett 13.B.303/2022/
6. számú ítéletében Terhelt1 vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló
7. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
8. §

(1)bekezdésének III. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdése szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette, valamint a Pécsi Járásbíróság 23.Bpk.752/2019/

1. számú végzésének a próbára bocsátást kimondó rendelkezése hatályon kívül helyezése és a próbára bocsátás megszüntetése folytán további a Btk.
2. §

(1)bekezdésében meghatározott garázdaság vétsége és a Btk. 164. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdés szerint minősülő testi sértés vétsége miatt, halmazati büntetésül 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban, míg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban határozta meg. A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által

1. május
2. napjától előzetes fogvatartásban töltött időt. A vádlottal szemben 9.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is. A törvényszék fenti ítélete ellen az ügyészség a vádlott terhére: a bűncselekmény eltérő minősítése és a büntetés súlyosítása, míg a vádlott elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett fellebbezett. A védő jogorvoslati kérelme – mely támadta a megállapított ítéleti tényállást, a cselekmény minősítését, a vádlott bűnösségének kimondását, az ítélet indokolását, valamint a vádlottal szemben alkalmazott joghátrányt is – a vádlott felmentésére irányult. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, továbbá a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészségi fellebbezést fenntartva a bűncselekménynek a Btk.
3. §

(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdése szerint büntetendő kábítószer-kereskedelem bűntette szerinti minősítésére, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás hosszabb tartamban történő megállapítására, valamint a vádlottnak kiadni rendelt mobiltelefonok a vagyonelkobzás és a bűnügyi költség biztosítása érdekében történő visszatartására tett indítványt. A védő a nyilvános ülésen a jogorvoslati kérelmének megfelelő tartalommal szólalt fel. [7] II. [8] A másodfokú bíróság a kölcsönösen bejelentett fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, mely a

(2)bekezdés értelmében kiterjedt az ítélet megalapozottságára, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseire, valamint az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartására, illetve – a Be. 590. §

(7)bekezdése szerint hivatalból – az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó kérdésekre is. Ennek során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 592. §

(2)bekezdésének c) pontja alapján részben megalapozatlan, mert az kis mértékben ellentétes az iratok tartalmával. Ezért a tényállást a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontjára figyelemmel – az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján – az alábbiak szerint helyesbítette: [2] [3] [4] [5] [9] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.95/2023/12/II [10] 3 [12] [13] Az ítélet [30], [31] és [32] pontjaiban rögzített kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határát nem éri el. Az ítélet [31] pontjából az MDMA-típusú kábítószerre, valamint a [33] és [44] pontjaiból a kábítószer különösen jelentős mennyiségére történő utalást mellőzi. Az ítélet [46], [47] és [48] pontjaiban foglaltakat a jogi indokolás körébe tartozónak tekinti. Az ekként helyesbített tényállás most már mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdéseiben felsorolt teljes, illetve részbeni megalapozatlanságot eredményező hibáktól és hiányosságoktól: hiánytalan, teljeskörűen felderített, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz; az a cselekvőségét tagadó vádlott védekezésével szemben álló részében is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul. [14] III. [15] Az elsőfokú bíróság nem vétett az eljárása során olyan, a Be. 607. §

(1)bekezdésében vagy a Be. 608. §

(1)bekezdésében felsorolt ún. abszolút-, illetve a Be. 609. §

(1)bekezdésében nevesített kihatással bíró és a másodfokú eljárásban ki nem küszöbölhető ún. relatív eljárási szabálysértést, mely az ügy érdemi felülbírálatának akadályát képezte volna; ítéletét ezért nem kellett hatályon kívül helyezni. A törvényszék a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megtartásával folytatta le; beszerezte, megvizsgálta és a logika szabályainak megfelelően igen részletesen és körültekintően értékelte az ügyben felmerülő bizonyítékokat, különös tekintettel a vádlott kezdeti, majd a későbbi védekezésére, valamint a vádlottól lefoglalt telekommunikációs eszközökből nyert adatokra. Ítéletének indokolásában pedig meggyőzően és magas színvonalon adott számot ténymegállapításairól, illetve ezzel kapcsolatban a vádlotti védekezés elvetésének okairól is. Következésképpen az indokolási kötelezettségének is magas színvonalon tett eleget. A bizonyítékokat értékelő tevékenységével a másodfokú bíróság teljes mértékben egyetértett, azt megismételni nem kívánja, mindössze az alábbiak kiemelését tartotta szükségesnek. A felmentést célzó vádlotti és védői jogorvoslati kérelmek lényege, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt nem követte el. A védő e tekintetben kifejtette, hogy a vádlott következetesen, részletekbe menően tagadta a terhére rótt cselekmény elkövetését, melyet alátámaszt, hogy büntetlen előéletűnek tekintendő. Az elmúlt években megélhetését egyrészt a munkahelyén végzett munkából, másrészt pedig kriptovaluta-kereskedelemből biztosította, így a jövedelmi helyzete alapján semmiféle kábítószer-kereskedelemből származó haszonszerzés nem vezérelte, és azt a bizonyítékok alapján sem lehet igazolni. Vagyoni helyzete sem arra utal, hogy a kábítószerkereskedelemből hasznot húzott volna. Véleménye szerint a házkutatások során kizárólag csekély mennyiségű, saját fogyasztásra szánt kábítószer volt fellelhető, amely a kereskedelmi célzatot megcáfolja. Az sem nyert kétséget kizáróan bizonyítást, hogy a vád tárgyává tett kábítószert ki rendelte meg, milyen körülmények között. A rendelések tényét egyébként a vádlott a tárgyaláson tett vallomásával észszerűen cáfolta is. Nem nyert a véleménye szerint kétséget kizáróan bizonyítást az sem, hogy a vádlott a kábítószerrel kereskedelmi tevékenységet folytatott volna. Az elsőfokú ítéletben rögzített kábítószer átadása „Csimszi”, egyéb érdekelt2, valamint egyéb érdekelt3 nevű személyekkel összefüggésben felderítetlen maradt. [11] [16] [17] [18] [19] [20] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.95/2023/12/II [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] 4 Ezzel szemben a tárgyaláson kihallgatott tanú1 által elmondottakat a vádlott tagadta, a további tanúk nyilatkozatait pedig a védekezése következetesen cáfolta. Egyébként tanú1 tanú a tárgyaláson maga nyilatkozott úgy, hogy nem látta, hogy bárkinek kábítószert adott volna át a vádlott. Ezeken túlmenően a lefoglalt kábítószerekkel a vádlott sohasem érintkezett, azok sohasem kerültek a birtokába, így abból nem lehet kétséget kizáróan azt a következtetést levonni, hogy azzal kereskedett volna. Erre figyelemmel a jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének megállapítása megalapozatlan és iratellenes, ezért kérte a vádlott felmentését. A másodfokú bíróság a fenti védői érveléssel azonban nem értett egyet. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott a bizonyítékok értékelése során arra a meggyőződésre, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt elkövette. Helyesen fejtette ki a törvényszék, hogy az a védelmi felvetés, mely szerint a zrt1.-nél lefoglalt – kábítószer tartalmú – csomagokat más személy rendelte a vádlott nevében, nem fogadható el. Ezt egyrészt cáfolja a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság ítéletében megállapított tényállás, mely a jelen ügyben foglaltakkal teljes mértékben egyező tényállás alapján állapította meg a vádlott büntetőjogi felelősségét. Ebben szintén külföldi kábítószermegrendelésről volt szó, melyet az interneten keresztül kriptovaluta felhasználásával adott le a vádlott. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a vádlott nem kívánta megnevezni azt a személyt, aki szerinte a kábítószert megrendelte, annak ellenére, hogy azt állította, tudja, ki az illető. E tekintetben a vádlott védekezését semmi nem korlátozza, azonban neki kell a bizonyítási terhet vállalnia; amennyiben tehát úgy dönt, hogy nem nevezi meg azt a személyt, aki a bűncselekményt ténylegesen elkövette, ennek következményeit neki kell viselnie. Nem értett egyet a védelemmel a másodfokú bíróság abban sem, hogy a vádlott a beszerzett kábítószereket ne értékesítette volna, hiszen az ügyben beszerzett adatok – egyetértve az elsőfokú bírósággal – mindezt kétséget kizáróan igazolták. Ezt támasztották alá a vádlottól lefoglalt telekommunikációs eszközökből kinyert adatok, így különösen az üzenetváltások, valamint az internetes böngészési előzmények is. Ezt erősítette meg a mobileszközökön fellelt alkalmazás is, melyek a kriptovalutával történő fizetést határozzák meg. Emellett az elsőfokú bíróság által is hangsúlyozott tanúvallomások – így különösen tanú2 és tanú3, valamint tanú4 nyilatkozatai is – azt erősítették meg, hogy a vádlott az általa beszerzett kábítószereket továbbértékesítésre szánta. A fentieket teljes mértékben alátámasztják a vádlottól lefoglalt és a kábítószer értékesítésével összefüggésbe hozható eszközök is, így különösen a digitális mérleg és a simítózáras műanyag tasakok. Ezt támasztotta alá tanú1 tanú is, amikor azt adta elő, hogy a vádlottól a kábítószereket simítózáras tasakban vette át. Helyesen értékelte a törvényszék a vádlott telefonján talált fényképeket, videófelvételeket és az ott rögzített kommunikációt az ítélet [65] és [85] bekezdéseiben. Ezek az adatok nem csupán utalnak a kábítószer-kereskedelemre, hanem az ügyben beszerzett további bizonyítékokkal együttesen értékelve a vádlott ilyen jellegű tevékenységét bizonyítják is. A kábítószerek értékesítését ezen túlmenően a tanúvallomásoknak az a része is alátámasztja, mely szerint a vádlott többször tűnt el hosszabb időre, amely alatt más személyekkel találkozott, nyilvánvalóan a kábítószer átadása céljából. Mindezek arra utalnak, hogy a vádlott nemcsak beszerezte és fogyasztotta, hanem értékesítette is a kábítószert. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.95/2023/12/II [33] [34] [35] [36] [37] [38] 5 Az elsőfokú bíróság által ekként helyesen megállapított tényállás mégis több ponton helyesbítésre szorult. Így elírás folytán az ítélet [30], [31] és [32] pontjában rögzített kábítószerek tiszta hatóanyagtartalma önmagában a jelentős mennyiség alsó határát nem éri el. Ez következik abból is, hogy a törvényszék e tényállási pontokban rögzítette, mely szerint a kábítószer hatóanyagtatalma a jelentős mennyiség alsó határának csupán 56-57%-át tette ki (vagyis annak 100%-át nem érte el). Mellőzni kellett az ítélet [31] pontjának utolsó mondatát, melyben az elsőfokú bíróság MDMA kábítószerre tett utalást. Ezzel szemben e tényállási pontban is amfetaminról volt szó. A bűncselekmény később tárgyalandó minősítésére figyelemmel szükségtelen a kábítószer különösen jelentős mennyiségére való utalás rögzíteni a tényállásban, hiszen az elsőfokú bíróság nem kábítószer birtoklás bűntette (Btk. 178. §), hanem kábítószer-kereskedelem bűntette (Btk. 176. §) szerint minősítette a vádlott cselekményét. Utóbbi esetében ugyanis a Btk. 461. §

(4)bekezdésének c) pontja szerinti különösen jelentős mennyiség a bűncselekménynek nem minősítő esete, így sem a bűnösség megállapításánál, sem a bűncselekmény minősítésénél, sem pedig a joghátrány megállapításánál nem játszik szerepet, ekként annak tényállásban való szerepeltetése szükségtelen. Végezetül az ítélet [46], [47] és [48] pontjaiban foglaltak nem a tényállás, hanem a jogi indokolás részei, hiszen a kábítószer fogalma jogszabályi alapjának megjelölése a jogi indokolás körébe tartozik. A tényállásban ugyanakkor elég annak rögzítése, hogy az adott anyag kábítószernek minősül. A fentiek alapján helyesbített tényállás a Be. 593. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [39] IV. [40] A fenti tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére. Következésképpen a fellebbezések felmentést célzó részükben nem voltak megalapozottak. A cselekmény minősítése azonban nem mindenben felelt meg a büntető anyagi jogszabályoknak. E tekintetben az elsőfokú bíróság az ítéletben kifejtette, hogy a rendszeres haszonszerzés bizonyítottságának hiányában a vádlott cselekménye csupán forgalomba hozatalként [Btk. 176. §

(1)bekezdés III. fordulat] értékelhető, az a kereskedelem [Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulat] körébe nem vonható. Ezzel azonban a másodfokú bíróság nem értett egyet. Osztotta az ítélőtábla a törvényszéknek azt az álláspontját, mely szerint a terhelt terhére rótt bűncselekménynek – az irányadó tényállásra figyelemmel – a Btk.

1. §-a szerinti kábítószer birtoklásaként történő értékelése szóba sem kerülhetett. A beszerzett és fentebb már értékelt bizonyítékok mind azt támasztják alá, hogy a vádlott forgalmazói típusú elkövetési magatartást tanúsított, tehát cselekménye kizárólag a Btk.
2. §-ában meghatározottak szerint értékelhető. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott magatartását a
3. §

(1)bekezdésének III. fordulatában meghatározottak szerint, forgalomba hozatalnak minősítette. [41] [42] [43] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.95/2023/12/II [44] [45] [46] [47] [48] 6 A másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendszeres haszonszerzés már abból következik, hogy a vádlott nyilatkozata szerint – egyéb, munkaviszonyból származó jövedelem hiányában – kizárólag kriptovaluta-kereskedelemből fedezte szükségleteit. Ez az előadása nem támasztja alá azt a költséges életvitelt, amelyet folytatott, ezért az súlyosan életszerűtlen. A védője álláspontjával szemben ugyanis bizonyított, hogy 2019 decemberétől kezdődően bejelentett és állandó munkahellyel nem rendelkezett, a munkaviszonya megszüntetése után pedig önállóan lakást bérelt. Emellett olyan telekommunikációs eszközökkel rendelkezett, melyek semmiképpen sem mondhatók kis értékűnek, emellett pedig a lakbérrel sem volt elmaradása a bérbeadó tanúvallomása szerint. Mindezek pedig azt támasztják alá, hogy a rendszeres szórakozással, nagymértékű ital- és kábítószerfogyasztással járó igen költséges életvitelét fedezni tudta, amelyet nem csupán a kriptovaluta-kereskedelemmel alapozott meg. Ezt támasztja alá egyébként az a körülmény is, mely szerint a 2021 decemberében megrendelt kábítószerek lefoglalása folytán anyagi zavarba került, hiszen a bérbeadó tanúvallomása szerint már nem tudta kifizetni határidőre a lakás bérleti díját. Mindezekből pedig kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a kábítószer értékesítéséből befolyt összeg is a szükségleteinek biztosításához járult hozzá, amelyből kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el. Emellett azonban – ahogy arra az elsőfokú bíróság egyébként helyesen hivatkozott – az irányadó bírói gyakorlat alapján a vádlott cselekményét kereskedési típusú magatartásként kell értékelni. Az elsőfokú bíróság által helyesen megjelölt eseti döntések szerint már önmagában a kábítószer beszerzését (megrendelését) is – amennyiben az értékesítési szándék igazolható – a kábítószer-kereskedelem bűntettének befejezett alakzataként kell értékelni. Az irányadó tényállásból éppen az volt megállapítható, hogy a vádlott az általa előzőleg megrendelt kábítószereket sorozatosan, kisebb adagokban értékesítette, melyből rendszeres haszonra tett szert. Erre figyelemmel tehát cselekménye sem átadásnak, sem kínálásnak, sem pedig forgalomba hozatalnak nem minősíthető; magatartása kizárólag a Btk. 176. §

(1)bekezdésének IV. fordulatában meghatározott kereskedés fogalmi körében értékelhető. Ezt pedig nem befolyásolja az sem, hogy – a hasonló ügyekben tapasztaltaktól eltérően – a vádlottól sem készpénzt sem pedig más vagyontárgyat nem foglaltak le a házkutatás során. Mindezekre tekintettel tehát a másodfokú bíróság – szemben az elsőfokú bíróság álláspontjával – a cselekményt a Btk. 176. §

(1)bekezdés IV. fordulatában meghatározott és a

(3)bekezdése szerint minősülő, kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének minősítette. [49] V. [50] Az elsőfokú bíróság a cselekményekre irányadó halmazati büntetési tételkeretet nem pontosan határozta meg; az álláspontja szerint öt évtől huszonöt évig terjedő szabadságvesztés. A Btk. 81. §

(3)bekezdése értelmében azonban, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a büntetési tétel felső határa a legmagasabb büntetési tétel felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. A Btk. 176. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(3)bekezdése szerint minősülő kábítószerkereskedelem bűntettének elkövetőjére öt évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó, míg a Btk. 164. §

(1)bekezdésében meghatározott és a

(2)bekezdése szerint minősülő testi sértés [51] [52] Pécsi Ítélőtábla III.Bf.95/2023/12/II [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60] [61] [62] [63] 7 vétsége, valamint a Btk. 339. §

(1)bekezdésében meghatározott garázdaság vétsége esetében három hónaptól két évig terjedő szabadságvesztés kiszabását rendeli el. Erre figyelemmel a Btk.

1. §-a szerinti halmazati büntetési tétel – helyesen – öt évtől huszonnégy évet el nem érő (vagy életfogytig tartó) szabadságvesztés, melynek a Btk.
2. §

(2)és

(3)bekezdései szerinti középmértéke tizennégy év hat hónap. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó tényezőket maradéktalanul feltárta, és azokat a tényleges súlyuknak megfelelően vette figyelembe a joghátrány meghatározásánál. Jelen ügyben a büntetés mértékét alapvetően a kábítószer mennyisége, valamint az határozza meg, hogy bár a vádlott büntetlen előéletű, mégis a bűncselekményt próbára bocsátás hatálya alatt valósította meg. A kábítószer jelentős mennyiségének alacsonyabb mértékére, valamint a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokára figyelemmel a törvényi minimumot kevéssel meghaladó tartamú szabadságvesztés és ahhoz igazodó közügyektől eltiltás büntetés kiszabása helytálló; e szankció megfelelően igazodik az elkövető és a bűncselekmény társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, valamint a súlyosító és enyhítő körülményekhez; az tehát a Btk.

1. §-ában meghatározott büntetési célok eléréséhez szükséges, de egyben elégséges is. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget a joghátrány további enyhítésére. Következésképpen a büntetés enyhítése végett bejelentett fellebbezések sem vezethettek eredményre. Az elsőfokú bíróság helyesen észlelte, hogy a vádlottól lefoglalt nagyobb értékű telekommunikációs eszközöket (mobiltelefonokat) a büntetőeljárás befejezése okán a lefoglalás alól fel kell oldani, azokat a vádlottnak kell kiadni. Elkerülte ugyanakkor a figyelmét, hogy a vádlottal szemben vagyonelkobzást alkalmazott, és emellett tetemes mértékű bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte. A Be.
2. §

(1)bekezdése értelmében a terheltnek kiadandó dolgot a vele szemben megállapított pénzbüntetés, vagyonelkobzás vagy bűnügyi költség biztosítására vissza lehet tartani, erről az ügydöntő határozatban kell rendelkezni. A fentiekre figyelemmel a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jelenleg nagyobb értéket képviselő mobiltelefonokat a vagyonelkobzás és a bűnügyi költség biztosítására vissza kell tartani. Ezért a vádlottnak kiadni rendelt dolgokat e követelések biztosítására a Be. 323. §

(1)bekezdése alapján visszatartotta. Az elsőfokú bíróság egyéb – a próbára bocsátás hatályon kívül helyezésével, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjával, a szabadságvesztésbe történő beszámítással, a vagyonelkobzással, az egyéb bűnjelekkel, valamint a bűnügyi költséggel kapcsolatos – rendelkezései törvényesnek bizonyultak. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel megtámadott ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a bűncselekmény minősítése és a vádlottnak kiadni rendelt mobiltelefonok vonatkozásában megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdései alapján a szabadságvesztésbe beszámította az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is. Pécsi Ítélőtábla III.Bf.95/2023/12/II 8 P é c s,

1. február
2. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Hudvágner András s.k. előadó bíró, Dr. Bencze Beáta s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 13.B.303/2022/
3. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.95/2023/
4. számú ítélete folytán – az abban írt változtatásokkal – a
5. évi február hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr. Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke