Bf.285/2021/25 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pont] miatt – mint többszörös visszaesőt – 6 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Kötelezte továbbá a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. [2] Az ítélet ellen két irányban jelentettek be fellebbezést. [3] Egyrészt az ügyészség terjesztett elő jogorvoslatot a vádlott terhére a büntetés súlyosítása, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás hosszabb tartamban történő megállapítása érdekében. Indokai szerint a bíróság nem vette megfelelően figyelembe a vádlott terhes előéletét, a többszörös visszaesést és a korrupciós bűncselekmény tárgyi súlyát, így túl enyhe büntetést szabott ki, melynek súlyosítása indokolt. [4] Másfelől a vádlott és a védő elsődlegesen a bűnösség megállapítása miatt, felmentés céljából, másodlagosan pedig a büntetés enyhítése végett éltek perorvoslattal. A védő fellebbezésében egyrészt támadta az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő és tényállást megállapító tevékenységét, kifogásolta, hogy egyetlen terhelő bizonyíték – T1 tanú Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.285/2021/25/IV 2 vallomása – alapján került sor a bűnösség megállapítására. Érvei szerint egy állítás áll szemben a vádlotti tagadással, mely nem alkalmas a vád kétséget kizáró bizonyítására. A bűncselekmény törvényi tényállási elemei nem rögzíthetők és az egyszeri elkövetésre tekintettel téves az üzletszerűség megállapítása abban az esetben is, ha a bíróság bizonyítottnak látja a vádbeli tényeket. A bűnösség megállapítása esetére a büntetés lényeges enyhítésére tett indítványt. [5] A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a ... számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak találva az ügyészségi fellebbezést fenntartva az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a büntetés súlyosítását, a szabadságvesztés tartamának a többszörös visszaesőre irányadó büntetési tétel középmértékét mindenképp elérő meghatározását indítványozta. [6] Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet elleni fellebbezések elbírálására a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 600. §

(1)bekezdés b) pontja alapján – mivel bizonyítás felvétele volt szükséges – tárgyalást tűzött ki. A bizonyítást a Be. 594. §

(1)bekezdésben meghatározottak szerint az eljárási szabálysértés és az abból eredő részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése indokolta. [7] A fellebbezési tárgyaláson a másodfokú bíróság a közvetlenség törvényben elvi szinten már nem szabályozott, de számos részletszabályban még változatlanul jelenlévő közvetlenség elvét biztosítva a perrendnek megfelelően kihallgatta T1-t, aki érdemi részeiben a nyomozás során tett vallomásait fenntartva egyértelmű és határozott terhelő vallomást tett a vádlottra, megerősítve azon ténymegállapítást, hogy a vádlott azért kérte a pénzt, hogy a pályázatot elbíráló hivatalos személyt befolyásolja a kedvező döntés érdekében. [8] A tárgyaláson az ügyész az írásbeli észrevételében foglaltakkal egyezően tett indítványt az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásra, a súlyosításra, egyéb részekben pedig a határozat helybenhagyására. [9] A védő fellebbezése írásbeli indokait szintén fenntartva elsősorban a vádlott felmentését, másodlagosan pedig a büntetés enyhítését kérte. A vádlott az utolsó szó jogán ártatlanságát hangoztatta és szintén felmentést indítványozott. [10] Az ügyészség fellebbezés nem alapos, a védelmi perorvoslat az enyhítésre irányulóan megalapozott. [11] Az ítélőtábla a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a törvény eltérő rendelkezésének hiányában az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki és milyen okból fellebbezett. A vádlott és a védő fellebbezése támadta a bűnösség megállapítását is, így korlátozott felülbírálatra nem kerülhetett sor. Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.285/2021/25/IV 3 [12] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást a perrendi szabályokat alapvetően betartva folytatta le. Nem vétett olyan abszolút vagy súlyos relatív eljárási hibát, amely az érdemi felülbírálatot kizárta volna [Be. 608. §

(1)bekezdés a)h) pont; 609. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés a)-d) pontok]. Ilyen, hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértésre egyébként a fellebbezők sem hivatkoztak. [13] A törvényszék azonban T1 tanú vallomásának felhasználása kapcsán lényeges, a bizonyíték értékelését is kizáró eljárási szabályt sértett, mely a tényállást felderítetlenség folytán részben megalapozatlanná is tette, hiszen a vád egyetlen közvetlen terhelő bizonyítéka – melyre a bíróság a tényállást alapította – e tanú vallomása volt. Az eljárásjogi és ténykérdések rendszerint elkülönülnek és egymástól függetlenül kell azokat vizsgálni. Jelen esetben azonban az a speciális helyzet, hogy a perjogi hiba tényhibát okozott, melynek orvoslása érdekében a másodfokú eljárásban bizonyítást kellett felvenni. [14] Az eljárási szabálysértés abban nyilvánult meg, hogy az elsőfokú bíróság nem hallgatta ki tanúként T1-t és a törvényi előfeltételek hiányában tette tárgyalás anyagává a tanú részben más eljárásban, részben az elbírált ügyben a nyomozás során tett tanúvallomásait. [15] A Be. 527. §

(1)bekezdés a-d) pontjában, valamint az 527. §

(2)bekezdés a-b) pontjában foglaltak szerint egyes esetekben valóban ismertethető a tanú korábbi vallomása. A felülbírált ügyben azonban egyik törvényi feltétel sem volt adott. A tanúnál objektív kihallgatási akadály nem merült fel, elérhető volt, tartósan külföldön nem tartózkodott, nem volt szó vallomás megtagadásról, mint ahogy a Be.

1. §-nak megfelelő szabályos írásbeli tanúvallomás tételére sem került sor. [16] Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a járvány folytán kialakult veszélyhelyzet miatt a tanú nem hallgatható. Ennek megállapítása téves, mert akár telekommunikációs eszközzel, akár a tárgyalás elnapolása, vagy elhalasztása mellett személyesen kihallgatható lett volna. [17] Az nem vitás, hogy a tanú vallomása a bizonyításhoz szükséges, mivel más közvetlen bizonyíték a vádlott tagadásával szemben nem került felkínálásra az ügyész által. Az ügyész a vádiratban indítványozta a tanú kihallgatását, később ugyan a tárgyaláson már nem, de kifejezésre sem juttatta, hogy erre nincs vádlói igény. A vádlott és a védő szintén nem tett indítványt erre, de az teljesen téves álláspont, hogy a bíróság szükségtelennek tartja olyan ügyben a tanú kihallgatását, melyen a vád alapul és éles ellentétben áll a terhelti védekezéssel. Az elsőfokú eljárás ily módon való részben írásbelivé tétele nem felel meg a tisztességes eljárás elveinek. Ezt egyébként a védőnek is észlelni kellett volna, indítványt téve a tanú személyes vagy telekommunikációs eszközzel való kihallgatásra. Az ítélőtábla álláspontja szerint vádlotti tagadáskor az egyetlen terhelő tanú kihallgatása objektív akadály hiányában soha nem mellőzhető. [18] A bíróság tanút érintő felhívása kapcsán megjegyzendő, hogy a veszélyhelyzeti, a
2. évi LVIII. törvényben (Kivezető tv.) írt szabályok sem teszik lehetővé, hogy a tanú elektronikus levélben – megfelelő beazonosíthatóság nélkül – tartsa fenn korábbi vallomásait, ez a nyilatkozat nem felel meg a Be.
3. §-ban meghatározott és az írásbeli tanúvallomásnak megfelelő követelményeknek. Másrészt ilyen ügyben perviteli hiba is az írásbeli Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.285/2021/25/IV 4 tanúvallomás engedélyezése, figyelemmel arra, hogy a tanú rendőrségi és ügyészségi nyomozási tanúvallomása egyes fontosabb részekben – a befolyásolandó személy státusza – nem volt ellentmondásmentes. [19] A kifejtettek miatt a tanú vallomása bizonyítékként csak az eljárási szabálysértés orvoslását, a másodfokú tárgyaláson történt kihallgatását követően volt értékelhető s ezen értékelés folytán a tényállás már nem szenved a Be.
4. §

(1)bekezdése a) pontjában írt hibában, azaz a Be.591. §

(1)bekezdés értelmében a tényálláshoz kötöttség elve érvényesült. [20] A vádlott az ügyben tagadta a befolyásolás tényét és az előny ígéretét. Védekezését azonban meggyőzően cáfolta T1 tanúvallomása. A tanú a főbb kérdésekben egységes vallomást tett az eljárásban és végig állította a korrupciós cselekményt megalapozó események megtörténtét. Kétségtelen, hogy a vádlott tagadásával szemben az egyetlen közvetlen bizonyíték: e tanú vallomása. Az előzményei történések és helyes ténybeli következtetés által azonban nem kifogásolható alappal az elsőfokú bíróság ténybeli döntése, melyet a másodfokú bíróság is helyesnek talált a másodfokú tárgyalás adatai alapján. [21] A vádlott és a védő lényegében a bizonyítékok okszerű értékelésén keresztül támadták a megalapozottá tett tényállást, mely a tényálláshoz kötöttség miatt eredményre nem vezethetett. [22] A tényálláshoz kötöttség elvi indokát a Be. 167. §

(3)-

(4)bekezdése adja, ami szerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott ereje, a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti, szabad értékelése és védett mikénti értékelése (Kúria Bhar.III.1201/2018/10.). Mindezen elvek érvényre juttatása garantálja az elsőfokú bíróság ún. ténybírósági jellegét. [23] A törvényszék indokolási kötelezettségét megfelelően teljesítette. [24] Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. A vádlotti cselekmény a Btk. 299. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja szerint minősülő vesztegetést színlelve, üzletszerűen elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének törvényi tényállását merítette ki (Kúria Bfv.III.512/20 13/18.). Megjegyzendő, hogy elkövetési magatartása az előny kérésével befejeződik, a kért összeg átvétele (az előny tényleges megszerzése) már nem szükséges (BH2019. 286). [25] A vesztegetés színlelésén túl megállapítható az üzletszerű elkövetés is a Btk. 459. § 28. pontjában foglaltakra figyelemmel, szem előtt tartva a 39 BK vélemény III. pontjára. Az előzményi és valóban már jogerősen elbírált tényállásrészekre is tekintettel, de önmagában a jelen ügyben elbírált ügy tényállásának jellemzőit, nem tévedett az elsőfokú bíróság amikor a rendszeres haszonszerzésre törekvést megállapította. Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.285/2021/25/IV 5 [26] A jogi indokolás a [21] bekezdésben annyiban helyesbítendő továbbá, hogy mellőzendő a történeti tényállással [6] bekezdés is részben ellentétes „vélhetőleg” kétértelműségre, vagylagos történésre utaló kitétel, mert a bírói ítéletben, még a minősítést érintő részekben sem lehet olyan megállapítást tenni marasztaló határozatnál, mely a másként történés lehetőségét veti fel. [27] A törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi körülményeket feltárta, azonban a súlyosan beteg vádlottal szemben túl szigorú büntetést szabott ki. A vádlott megromlott egészségi állapotának azonban nem tulajdonított megfelelő nyomatékot. A vádlott daganatos megbetegedésben szenved, állapota romlik, jelenleg is kórházi kezelésre szorul, mely tények a büntetést jelentősen befolyásoló tényezők. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a csalási cselekményekkel egy eljárásban elbírálás feltételei egyértelműen fennálltak. A befolyással üzérkedés nyomozására ugyan az ügyészségnek van hatásköre, ez azonban nem jelentheti érdemi eljárási akadályát az ügyek egyesítésének. A külön történő elbírálás a vádlottnak fokozott hátrányt jelentett, melyet az összbüntetés kedvezménye sem tud megfelelően orvosolni. Ezen okok miatt a büntetés lényeges enyhítése indokolt, ezért a másodfokú bíróság a szabadságvesztés tartamát 3 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést pedig 4 évre enyhítette. E büntetés már tettarányos és szükséges, egyben elégséges a büntetési célok eléréséhez. Értelemszerűen ezen indokok folytán a súlyosítást célzó ügyészségi fellebbezés eredményre nem vezethetett. [28] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatával, a feltételes szabadságra bocsátás kizártságának megállapításával a bűnügyi költséggel kapcsolatos ítéleti rendelkezések megfelelnek a törvénynek. [29] A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a szükséges részben a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit 605. §

(1)bekezdésének alkalmazásával helybenhagyta. [30] A másodfokú eljárásban a kirendelt védő részvételével kapcsolatban felmerült bűnügyi költséget a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján állapította meg, melyet 613. §

(2)bekezdése szerint – mivel a vádlott és a védő fellebbezése jelentős részben eredményes volt – az állam visel. Debrecen,

1. szeptember
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 24.B.33/2021/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.IV.285/2021/
4. számú ítéletében írt változtatással a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. szeptember
6. Dr. Háger Tamás sk. Debreceni Ítélőtábla 4.Bf.285/2021/25/IV a tanács elnöke 6